Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-23 / 225. szám
Péntek, 1966. szeptember S3. 3 SOMOGTI NÉPLAP KŐKÚTI HÉTKÖZNAPOK,« — Tudja, mit hallottam? — kérdezte a boltos. — Mit? Tűnődik, hogy mondja-e, de aztán mégis elkezdi: — Azt beszélik néhányan, azért küldték ki magát, hogy mosdassa ki az elnököt. Hogy csak jót írjon róla... — Ezt beszélik? Kik beszélik ezt? Hümmög a boltos, és most már szótlanul szeleteli tovább a szalámit. Az iroda előtti nagy tölgy alatt egy fiatalember szidja az elnököt De olyan hangnemben, hogy minden szaváért föl lehetne jelenteni. — Miért most kiabál? — Én akkor kiabálok, amikor akarok. Vagy maguk nem voltak tüzérek? — Nem voltunk tüzérek, és megkérjük, beszéljen halkabban. Az elnök nincs itt mi nem ismerjük az ügy másik oldalát. Nem hallgat a szóra, szid, mocskol és kiabál. — Miért iszik, mielőtt tárgyalni akar? Józanul kell elintézni a problémákat — inti egyikünk. Vad hadonászás kezdődik. És a hangerő is emelkedik. — Akkor iszok, amikor akarok, és akkor, amikor kedvem tartja. Világos? Mit lehet erre mondani. Világos. Többször is megkérdeztem: ki ma a falu legtekintélyesebb embere. Ezt mondták: — A Varga József. Annak biztosan van tekintélye ... Bejárom a hat éve épített major istállóit. Almolnak éppen, A brigádvezető Bogdán Jancsi főkanássza! beszélget. Bogdán Jancsi főkanász most építtet házat a faluban. Van egy szamara. A világ minden kincséért sem adná oda. »Pedig becsapott vele az apósom. Tőle vettem, és becsapott .. A nagy istállóban két ló áll a jászol előtt. Az egyik nagy darab hatalmas ló, a másik igazi paripa. »Ezt a Reményt kétézernégyszáz forintért vettük, öt éve gyalogol nekünk. Hányszor megkereste már az árát? ...« A másak oldalon áll a Csibész. Hátra-hátranéz, figyel, hogy ügyet vetünk-e rá »Megsérült a bal első lába. Most pihen, amíg rendbe nem jön. A kocsis akkor este elment az elnökhöz. Ügy sajnálta a lovát, hogy majdnem elsírta magát Folyton csak ezt hajtogatta: Mi lesz a Csibészszel, elnök elvtárs? Mi lesz, ha nem gyógyul meg a lába? A kovácsműhelyben Hegedűs Lajos kovács veri a vasat. Szembefordul és figyel. Húsz éve rá figyeltek, az ő szavát lesték. Ebben a faluban Hegedűs Lajos volt a földosztó. Arra vagyok kíváncsi, mi foglalkoztatja ma ezt a szorgalmas öregembert. — A nyugdíj, kérem szépen. Az izgat, hogyan is állunk vele. Mivél hogy nem látjuk tisztán ezt az ügyet. Be lehettünk mi jelentve az előző tsz-tagság idején? Mondja, ki tudná ezt tisztázni? Már rászántam egyszer magam, hogy bemegyek Kapósba, de ha kell, fölmegyek a fővárosba is. Talán lesz valaki, aki eligazít... Napközben háromszor is találkoztam ősz Lajos párttitkárral. Biciklivel járja a falut, a határt. Naponta húsz kilométert kerekezik. — Ma reggel öt órakor keltem. Elmentem kiértesíteni a fogatosokat. Megmondtam, ki hova menjen. Nyolc kocsist küldtem szénát hordani. Hat házhoz mentem be, hogy jöjjenek krumplit szedni. Ketten jöttek: Tóth Sán- dorné és Egyed Imréné. A többiek azt mondták, hogy nem érnek rá. Aztán bementem az irodába, megbeszéltük a főagronómussal a dolgokat. Amikor végeztünk, hazaugrottam reggelizni. Onnét a krumpliszedőkhöz mentem. Egy verbecs forgat, huszonnégy asszony és lány szedi a termést Ahogy mondják, a nyiresi dűlőben 70—80 mázsa lesz egy hold termése. Huszonhat éves a párttit- kár. Amikor megválasztották, jobban félt, mint örült. Most a küzdelemről magyaráz nekem. — Mi örökös harcban vagyunk a vízzel meg a homokkal. Minden évben rabol tőlünk a víz. Ahol egyszer megtelepszik, onnét már nem lehet kivezetni, mert hetek alatt fölveri a földet a fűz és a berek. Azt hisszük, hogy már kiszáradt, révtisz- szük a traktort szántani. Akkor derül ki, hogy csak egy arasznyira száraz, lejjebb olyan a föld, hogy ha kézbe veszem, vizet tudok facsarni belőle. Idén is ártott nekünk a víz. Kis kivétellel kézzel arattunk le mindent. Még a behordás előtt kicsír- zott a gabona. Hatvan holdat teljesen elöntött a talajvíz. A műhelyben Homic Béla szerelő dolgozik. Alkatrészt javít. Az úton Szabadi Árpád kever port a vontatójáváL Megállás nélkül hordja a csillagfürtöt. Az iroda előtt találkoztunk az agronómus- saL Januárban lesz három éve, hogy ide került. Sűrű napszítta ember, őszülő ba- jússzál. Dolgozott uradalomban és tizenkét évig állami ______ _______ g azdaságban. A gazdaságban <jen«. Egy kis szünet az utolsó évben 3100 forint ma már sokan vitatkoznak. Itt is az ideje! Valami más formát kellene választani. Valami olyat, ami jobb és igazságosabb. — Maga hogy gondolná? — Én ezt úgy oldanám meg, hogy a kihelyezett ag- ronómusoknak a területnagyságától és a szakképzettségüktől függően 1000—1500 forint közötti fixfizetést adnék havonta. Ehhez jönne az év végén elért tiszta jövedelem 1—1,5 százaléka. Így érdekeltebbek lennénk, jobban odanéznénk mindenre. A járási pártbizottság titkára kérdez közbe: — Most mi akadálya van annak, hogy jobban odanézzenek. Hogy maga is jobban odanézzen? — Semmi. Most sincs semmi akadálya... Az agronómus számításai szerint az általa javasolt bérezésnél is ugyanennyi lenne a fizetése. Így talán jobban érthető a járási titkár kérdése és a válasz közötti összefüggés. Dél körül jár az idő, mire eljutunk a falu legtekintélyesebb emberéhez. Címeres kék üstök között él harminchat éve. Azelőtt királyi címer volj; az üstökön. Most a Nép- köztársaság címere van rájuk festve. Ingerlő szeszgőzök fogadják itt a látogatót. Ez a tekintélyes ember évente 3—10 000 liter pálinkát főz. Valaha a sajátja volt ez a főzde. Akkor egy karral kellett pumpálni a vizet. Ma »gombnyomásra megy min- után még hozzáteszi: »És higgye el, ma már nem fáj, hogy nem az enyém.« Megítélése szerint mi kell a tekintélyhez? — Elsősorban becsület. Aztán szorgalom és lelkiismeret. A nehéz évek idején ku- lákká nyilvánították. Megföl- lebbezte ezt. Az akkori megyei párttitkár ezt írta neki: »Önkényesen jártak eL Az ön esetében túlkapásról van szó.« Akkor törölték a névsorból. A két nagyobbik gyerek közül az egyik a Pest megyei MHS-nél van. A lánya férje katona, továbbszolgáló. A kisebbik lánya Kaposvárra jár közgazdasági technikumba. A legkisebb gyereke tizenkét éves. Óvatosan nyílt beszédű ez a szesztudós. — Maga szerint van-e tekintélyes ember a faluban? Visszakérdez, és huncutul mosolyog. — Én szerintem? Nézze, én nem akarok ilyesmiről beszélni ... — Tudja, mit mondtak erről a faluban? — Ha megmondja. — Azt, hogy maga a falu legtekintélyesebb embere. — Hogy én? — kiált föl hirtelen. — Én? Én mindig azt hittem, hogy a szememben dicsérnek, a hátam mögött meg ócsárolnak... Így ismerte azokat, akikkel együtt él. Még a búcsúzásnál is hitetlenkedve csóválja a fejét. (Vége.) Németh Sándor Példát mutatnak azinkei kommunisták Szerdán este ültek össze az inkei termelőszövetkezet kommunistái, hogy számot adjanak két év munkájáról. Mindenin a mezőről jött, a munkából. Délelőtt a járásnál hallottam róluk ezt a jellemzést: — Ennél az alapszervezetnél nagyon rendszeres a pártépítés. Az inkei kommunisták példát mutatnak a munkás hétköznapok során. Minden párttag tsz-tag A beszámoló tömör, csak a lényeges dolgokkal foglalkozik. Amíg a titkár beszél, az arcokat nézem. Előttem van a tagok névsora. Ma ihár kivétel nélkül csak tsz-tagok vannak ebben az alapszervezetben. Érdemes szemügyre venni a párttagság összetételét. Az elnök, a pénztáros, a műhelyfőnök, két agronómus, egy brigádvezető, egy kőműves, egy juhász, két gyalogos növény- termesztő, egy gépkocsivezető és kilenc traktoros tagja a kommunisták családjának. A legfiatalabb traktoros. Most lesz huszonnégy éves. A legidősebb a szövetkezet elnöke. Tűi van az ötveneh. Valaha cseléd volt, a felszabadulás után mint új gazda tekintélyt szerzett magának. Tudott nagyon akarni. Abban az időben lett tagja a kommunisták családjának, amikor új útra lépett a falu. Három éve tsz-el- nök, és most is nagyon akar. Nemcsak a tisztsége szerint, hanem különben is élen jár. Tekintélye van a pártszervezetnek Vida László állattenyésztési agronómus az alapszervezet volt a havi fizetése. Meg prémium és háztáji föld. Itt 2000 forintot kap a tsz-től, hozzá 1640 forint állami támogatást, illetményföldet és prémiumot. Ügy mondja, 16 órát tölt itt naponta. Ebből 3—4 óra kárbavész. Sokszor mondták már neki, hogy sokallják a fizetését. Volt idő, amikor ő is azt mondta, hogy ezen az 1240 holdas területen nem tud megdolgozni a kapott pénzért. — Elégedett az elért eredményekkel? — Lehetne sokkal jobb is. Belterjesebb. Nagyobb hasznot hozó növényeket kellene termelni és gyorsabb ütemben gépesíteni. Mi itt nagyon ki vagyunk téve az időjárás szeszélyeinek. — Szakmailag hol volt jobban kihasználva? Itt vagy az állami gazdaságban? — Az állami gazdaságban. Ott volt jogom utasítaná. Itt csak kérhetek. Ügy érzem, hogy külön-külön mindenkinek alkalmazottja vagyok. Itt a hangos beszédet szokták meg az emberek. Mindenki hangosan beszél a másikkal. Az elnök is. -Én békés természetű vagyok, csöndesen beszélek mindenkivel. Néha úgy érzem, hogy túl nagy a demokrácia. Aztán elmondja még, hogy felmondásban van. A szövetkezet ajánlatot tett neki: ha marad, ötven munkaegységet kap havonta. Keveselli ezt Hamarosan lejár az állami támogatás. Csak munkaegységért nem akar maradni. — Eiég furcsán van megállapítva a szövetkezeti ag- ronómusok fizetése. Vannak kollégáim, akik 7—8000 forintot keresnek havonta. Helyes ez? Tudom, hogy ezen Festő, bádogos és üvegező szakmunkásokat fölvesz az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, Kaposvár, szakipari építésvezetőség, Szántó Imre utca 11. sz. (127638) TAPSONYI MUNKÁSŐRÖK Kiváló rajhoz Pótkocsit ellenőriz Barka József. r~i ső után szomorú látffj ványt nyújt a Tap- sonyi Gépjavító Állomás hatalmas udvara. Sarat dagasztva lehet csak megközelíteni a javításra szoruló gépeket vagy a már rendbe hozott, elszállításra váró pótkocsikat és más járműveket. Évek óta ígérik, hogy lebetonozzák az udvart, de valami mindig közbejön. Bokáig érő sárban gázolva közelítjük meg Barka József műhelyvezetővel és Kis- harmadás József párttitkárral a pótkocsiitat. Az országban egyedül itt, Tapsonyban javítják a külföldre járó TIR teherautók pótkocsijait — a megrendelők szerint kifogástalanul. Eddig kétszáz pótkocsit újítottak fel. Tíz munkásör dolgozik a gépjavítóban: szerelők, gépkocsivezetők, kombájnosok. Amikor tavaly ősszel a mar cali munkásőrség elnyerte a megyei parancsnokság vándorserlegét, ők a kiváló raj címet kapták meg. A rajvezető — Kisharmadás József párttitkár — kiváló parancsnok lett. Több munkásőr: Barka József, Molnár Lajos és Horváth József »Kiváló munkásőr«-jelvényt kapott. Kiváló rajhoz, munkásőrhöz méltóan dolgoznak valamennyien. Szinte kivétel nélkül a törzsgárdáhqz tartoznak: tíz-tizenöt éve, hogy a gépjavítóban — illetve azelőtt a gépállomáson — dolgoznak. Valamikor vontatásként vagy traktorosként kezdték a munkát. Molnár Lajos munkásőr kezdettől fogva itt dolgozik. Először ő is traktoros, majd esztergályos volt, most szerelő. Munkába mélyedve találjuk Horváth József maróst. Egy motorkerékpár fogaskoszorúján dolgozik. Nem tudják ezt az alkatrészt beszerezni, ezért elvállalta, hogy megcsinálja. Traktorosból lett betanított marós, de sok régi szakemberrel fölveszi a versenyt. Ezért tetCsak pontos munkát ad ki keze alól Horváth József. ték meg az esztergályosok csoportvezetőjévé. Fábos László kombájnos az aratási tervét 111 százalékra teljesítette. Karancs Sándor a traktorról személygépkocsira »nyergeit« át. S hogy menyMolnár Lajos az alapítók közé tartozik. nyíre szereti gépét, hivatását, azt a balesetmentes közieke- i désért kapott jelvény is tanúsítja. Barka József javaslatára — ö most a szakasszá fejlesztett tapsonyi munkásőrség parancsnoka — néhány évvel ezelőtt tanulni kezdtek a Mezőgazdasági Gépipari Technikumban. — Ereztük, hogy az, amit addig tudtunk, kevés, és ha helyt akarunk állni, tanulnunk kell. Nem könnyű, hi szén konzultálni Kaposvárra, vizsgázni pedig Szombathelyre járunk. Nagyon sok anyagi áldozattal és lemondással jár, de végigvisszük és leérettségizünk ... ' A harmadik osztályt végzik már Barka József, Horváth József, Karancs Sándor munkásőrök a gépipari tech ■ nikumban. Nemcsak nekik lesz ez hasznos, hanem többet tudnak majd nyújtani a gépjavítónak is, hiszen a tanultakat hasznosítva még eredményesebben végezhetik el munkájukat,.. Sz. L. titkára. Ö ismerteti a közelmúlt munkáját. Négy éve még egy alapszervezet működött a faluban. Azóta megduplázódott a párttagok és -tagjelöltek száma. Tavaly taggyűlésen döntöttek úgy, hogy a párttagság ösz- szetételónek megfelelően két alapszervezet működjön a községben. A Rákóczi Tsz kommunistáinak családja a legfiatalabbak közé tartozik a járásiban. Célkitűzéseiket maradéktalanul végrehajtották. Soraikba vették azokat a becsülete^ munkában élenjáró dolgozókat, aki közel álltak hozzájuk. Segítették a nagyüzemi gazdálkodás sikerét. A közös munka gyümölcse az is, hogy ma tekintélye van a szövetkezei alapszervezetének. A beszámolóban is meg a vitában is többször elhangzóit ez a szó: tekintély. Jóleső érzés volt hallani, hogy a közösség érdekét szolgáló kezdeményezések a pártszervezettől indultak ki, hogy a kommunisták voltak a mozgató rugói minden olyan eseménynek, amely érintette a falu politikai hangulatát, gazdasági és kulturális életét. . Nem volt könnyű dolguk az inkei kommunistáknak sem. Korábban sok baj volt a munkafegyelemmel, a szervezésből adódó hibák odajuttatták a szövetkezetét, hogy állami segítségre szorult. Egy olyan magra volt szükség, amely nemcsak érik, hanem érlelni js képes. Olyan emberekre, akik nemcsak beszélnek, hanem tesznek is. Méghozzá, úgy, hogy példát vehet róluk mindenki. < Ez a mag létrejött, ezek az emberek a szövetkezet kommunistái. Ma ott tartanak, hogy a saját munkaterületén kivétel nélkül minden kommunista élenjáró dolgozó, ök vállalták a legnehezebb feladatokat. És a jó munka melleit arra is tudtak időt szakítani, hogy a párton kívüliekkel is megértessék a tennivalókat. Visszaadták a munkakedvet Az eredmények : daruiéi ékesebben bizonyítanak. A példamutató munka, az összefogás és az akarás tette lehetővé, hogy ma jó úton jár a közös gazdaság. Megnőtt a géppark; gyarapodott a közös vagyon, gondoltak a beruházásokra és a szakemberképzésre. A kommunisták által javasolt és bevezetett garantált bérezési forma visszaadta az emberek munkakedvét. Ebben az évben minden munkát kellő időben elvégeztek. És most a betakarításnál sincs munkaerő- hiány. A jövőről, a tennivalókról beszéltek a hozzászólók: Futó János, Csutak Pál, Kertész Károly, Varga János, Horváth István és Gál Sándor. Arról, hogy következetesen végre kell hajtani a terveket, hogy művelődni kell szakmailag és politikailag, hogy minden kommunista vigyázzon a tokintélyre 's továbbra is dolgozzon példamutatóan. A szövetkezet kommunistái újra bizalmat szavaztak Vida Lászlónak, öt választották meg ismét az alspszervezet titkárának. N. S. Budapesti iparvállalat azonnali t ol epéssel fölvesz murr - könyvvel és tanácsi r ..nkavállalási engedéllyel rendelkező 16 év fölötti női és férfi munkaerőket fonó, cérnázó, orsózó, ■•aiamint segédmunkás munkakörbe. eíentkezés: Kőbányái Textilművek Fonótelep, munkaerő-gazdálkodás, Budapest, X. kér., Mag- lódi út 25. Munkásszállást nem tudunk biztosítani. (2836)
