Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-22 / 224. szám
CsBtSrtSk, 1968. szeptember 22. 3 SOMOGTINCPbAr Vezetőségválasztó taggyűlésekről jelentjük A beszámold híven tükrözte n végzett munkát Sajátos, sokrétű feladatokkal kell napról napra megbirkóznia a Kaposvári Járási Tanácsnak, az apparátusban dolgozó kommunistáknak. Hetvenegy községi tanács van a járásban, s csaknem 74 000 ember él, dolgozik a falvakban. A tanácsok irányítása, ellenőrzése, az emberek ügyesbajos dolgainak intézése, a termelőszövetkezetek segítése stb. a járási tanács minden dolgozójától, de elsősorban a kommunistáktól követel gyakran áldozatos miunkát. Hogyan dolgoztak, segítették-e tehetségükhöz, erejükhöz mérten a járás fejlődését, előrehaladását? — erről adtak számot a Kaposvári Járási Tanács kommunistái pártalap- szervezetülk vezetőségválasztó taggyűlésén. A vezetőség beszámolójából — amely híven tükrözte a végzett munkát — kitűnt, hogy a tanács kommunistái eredményes két esztendőre tekinthetnek vissza. —- Erősödtek, gazdagodták a termelőszövetkezetek, növekedett — csaknem százmillió forinttal — a föl nem osztható közös vagyon, s emelkedett a munkaegység után járó részesedés is — mondotta dr. Balassa Tibor párttitkár. — Tanácsunk 38 567 ügyiratot intézett el, többségét határidőre. Há- romszázhuszanfcót beadvány azonban harminc napon túl is a fiókokban hevert A jövőben tehát még lelkiismeretesebben, még gyorsabban kell az ügyeket intézni, hiszen emberek, családok sorsáról van szó. Jobban kell takarékoskodni a költségekkel, mert az eddigi eredményeket nem tartjuk kielégítőnek Még hathatósabban kell segíteni a községi tanácsoknak. A járási tanács dolgozóinak 25 százaléka egyetemi végzettségű, a kommunisták képzettségével azonban nem lehetünk elégedettek. Ezen változtatni kell. Meg kell szüntetni azt a helytelen szemléletet is, amelyből eredően az a gyakorlat alakult ki, hogy vannak jó községek, termelőszövetkezetek, ahová szívesen, máshova pedig muszájból mennek ki a tanács dolgozói — mondta többek között Balassa elvtárs. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a gyenge, a helytelen módszereket alkalmazó községi tanácsoknak, termelőszövetkezeteknek kell több és rendszeres segítséget adniuk nemcsak a kommunistáknak, hanem a járási tanács minden dolgozójának. A felszólalásokból is az tükröződött, hogy a kommunisták helyesen látják feladatukat. Szűcs Imre: — Jó és alapos volt a beszámoló, de keveset foglalkozott az emberekkel. A mi munkánk gyengéje is ebben van. Főleg abban, hogy elfeledkezünk beteg kollégáinkról. Adjunk egymásnak több segítséget. Sallai Lajos: — Többet tudtunk volna tenni, ha idejében és részleteiben megismerjük a járási pártbizottság munkánkkal kapcsolatos véleményét, illetve határozatait. Rendszeressé kell tenni az év elején bevezetett, de aztán abbahagyott munkaértekezleteket. Körtési Sándor: — Pártcsoportunk a bélyegeladáson kívül nem sokat tett. Arra vártunk, hogy a vezetőség biztasson bennünket. Kérje számon az új vezetőség a politikai munkát is. Kovács Géza: — Javítani kell a tanács dolgozóinak munkakörülményein, mert az alagsorban embertelen, egészségtelen szobákban dolgoznak ... Csele József, a végrehajtó bizottság elnöke elismeréssel szólt a pártszervezet, a kommunisták munkájáról. A tanács vezetőinek igen sok segítséget adtak — mondotta. — A feladatokról így beszélt: — Az új szervezeti szabályzat még nagyabb lehetőségeket biztosít a járási tanács kommunistáinak azzal, hogy megszűnik a hivatali pártiszervezetek sajátos jellege, egyúttal azonban növekszik a felelősség is. Az eddiginél összeforrottabb pártszervezetre, még alaposabb munkára lesz szükség. S a többiek: — Németh István, aki ezen a taggyűlésen kapta meg tízéves párttagsága, eddigi jó munkája elismeréséül a megyei pártbizottság oklevelét, Buzsáki János, Váradi Jú- nosné, Kelemen József — is nagy felelősségérzetről tanúskodtak felszólalásukban. Részt vett és felszólalt a taggyűlésen dr. Szerényt János, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára is. — Javítani kell a tanács és a pártbizottság szakosztályainak együttműködését Fordítsanak nagyobb gondot a tanács kommunistáinak képzésére, legyen a tanács munkája még hatékonyabb és pártosabb, végezzék .a munkát lelkiismeretesebben, az eddiginél is nagyobb felelősséggel — kérte, amikor arról beszélt, hogy mit vár a pártbizottság a tanács dolgozóitól, elsősorban a kommunistáktól. A Kaposvári Járási Tanács kommunistái elégedettek voltaik a pártvezetőség eddig végzett munkájával. Ezt bizonyít- ja, hogy a vezetőségválasztáskor ismét az eddigi titkárnak, dr. Balassa Tibornak szavaztak bizalmat. Szalai László Együtt a szép célokért Sebtében följegyzett gondolatok: »Elörehajtó türelmetlenség.« »-A tekintélyt más nem adhatja, azt a pártszervezetnek kell megszereznie.« »Kommunista bátorsággal álljunk ki az új gazdasági mechanizmus mellett.« »Most látom csak, milyen nagy és szép dolog, amit egy álapszervezet végez.« Ahogy jegyzeteimet lapozgatom a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat vezetőségválasztó taggyűléséről, újra fölelevenedik a tanácskozás valamennyi mozzanata, az alapos, mindenre kiterjedő beszámoló, a csekély számú, de érdekes hozzászólás. Mint ahogy szerte az országban a pártvezetőségek, az ÉKV pártvezetősége is számat adott kétéves munkájáról, a politikai és a gazdaságsegítő tevékenységről. Nem volt könnyű ez a két év, ezt jól tudta Kurucz József párttitkár és segítőtársai is. Ékre az időszakra esett a városi párt>-vógrehaj tóbizottság tanácskozása az ÉKV párt- szervezetének munkájáról, ahol nagyon alaposan elemezték a politikai munka legkisebb egységét is, és útravalót adtak a pártvezet őségnek a további munkához. Ez a taggyűlés egy Idcsit számadás volt arról, hogy mennyire hullt termékeny talajra a párt-vb mog- snnyi hasznos tanácsa, javaslata, megértették-e a vállalat kommunistái a bíráló szó segítő szándékát. Nos, a vezetőség őszinte beszámolója azt igazolta, hogy liasznos és szükséges volt az elemzés, sikerült jobbá, tervszerűbbé tenni a pártszervezet munkáját, sikerült aprópénzre váltani a javaslatokat. Nem akarom most idézni a beszámoló sok-sok érdekes részletét. Egy dolgot azonban kiemelnék: mindazokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek érdeklik és foglalkoztatják a párttagságot, amelyek munkájukban szinte mindennapi gondként jelentkeznek. A bevezetőben említett »előrehajtó i türelmetlenség-« is azt bizonyítja, hogy az embereket foglalkoztatja a szocialista demokrácia kiszélesítésének »hogyanja«, a határozottabb, el- vibb vezetés módja. Ebben már az új pártvezetőségnek is segítenie kell a vállalatnál a régi titkár irányításával, hiszen a tagság újra Kurucz Józsefnek szavazott bizalmait És most amikor a taggyűlés után néhány nappal arról beszélgetünk, hogyan akarnak munkához látni, illetve a megkezdett munkát hogyan kívánják folytatni, kész programról adhat számot a titkár. A taggyűlésen hozott határozatok nagy körvonalakban megszabták a következő időszak tennivalóit most ezek gyakorlati valóra váltása a feladat Egy mondat a határozatból: »Fokozatosan el kell érni, hogy ne legyen olyan párttag, akinek konkrét megbízatása ne volna.« — Ez a határozat — mondja a titkár — már a városi párt- vb tanácskozása után is érvényben volt, hiszen korábban csak a vezetőségi tagok meg a bizalmiak adhattak számot konkrét megbízatásról. Most merőben más lesz a helyzet. Néhány példát rá: kijelölünk egy öt-hat tagú csoportot, amely még ebben az évben felülvizsgálja elvtársaink lakás» helyzetét, és javaslatot dolgoz ki, hogy miben, hol kell segíteni. Másoknak a szocialista brigádok patronálását adjuk megbízatásként és a fiatalokkal való rendszeresebb foglalkozást. A KISZ-szel eddig egyetlen párttagunk, Zimonyi Istvánná törődött, most több elvtársunknak lesz az a pártmegbízatása, hogy az újonnan megválasztott KISZ-titkár segítségévéi életet leheljenek a bizony nem sokat produkáló KlSZ-alapszervezet- be. A pártvezetőságnek emellett határozott elgondolása van arról, hogy a gazdasági vétségeket milyen módon próbálják megelőzni; mit tegyenek a IX. kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny támogatása érdekében; hogyan foglalkozzanak a dolgozók egyszerűnek látszó, de az ő számukra nagyon fontos ügyesbajos dolgaival. — A dolgozók jogos ügyéért tűzön-vízen át kiállunk — mondja a titkár, és hozzáteszi, hogy még mindig lelki ismeret- furdalást érez egy nyári eset miatt, amikor megalkudtak egy hibás utasítással, és törvénytelenül leváltottak egy balatoni boltvezetőt. — A vállalat a döntőbizottsági tárgyalást el fogja veszíteni, nekünk pedig örök tanulságul szolgál ez az ügy. (Itt jegyzem meg, hogy még mindig nem késő elégtételt szolgáltatni az alaptalanul megrágalmazott és leváltott asszonynak; a pártvezetőségnek meg kelllene beszélnie a kommunista igazgatóval, hogy vizsgálja felül döntését, bárkinek a »nyomására« hozta is határozatát. Ezzel a kommunisták tartoznak önmaguknak, és tartoznak az Igazságnak is.) Programja még a pártvezetőségnek a tömegszervezetek megerősítése, több kommunista bekapcsolása a szakszervezeti és egyéb munkába; cél az is, hogy ne a fővárosi csemegebolt dolgozóinak udvariasságával kelljen példálózni a vállalat kereskedői előtt, hanem saját üzleteik eladóinak jó modorával, magatartásával. Sok szép elképzelése van az új vezetőségnek — s mivel a taggyűlés hozta a határozatokat a további munkáról — és a párttagságnak is. De ezt a munkát valóban együtt kell elvégezniük, senki nem maradhat ki a sorból. Mert a célt csak így érhetik el. Polcsz György GOIDŰZŐ VANNAK OLYAN EMBEREK, akik szeretnek panaszkodni. Lelkűk rajta — az ég tudja, miért esik nekik jól, ha folyton sopánkodhatnak, hiszen ők is tudják, hogy a derűlátás jobb a pesszimizmusnál. Álcádnak aztán olyan panaszkodök is, akik tulajdonképpen a saját maguk hibáitól szenvednek. A múltkoriban az egyik minisztériumi osztályvezető egy vállalati igazgató levelét mutatta, amelyben keservesen panaszkodik: milyen laza náluk a munkafegyelem, és azt kéri, a minisztérium hasson oda, hogy megváltozzanak az állapotok, különben nem vállal felelősséget a tervteljesítésért Végighallgattam a főkönyvelőt, aki azon kesergett, milyen bonyolult náluk az adminisztráció, mennyi fölösleges munkát végeznek a tisztviselők, milyen nehét áttekinteni: valójában hogyan is dolgozik a vállalat Ismerünk embereket, akik szóvá tesznek, panaszkodnak, keserűen emlegetik a náluk levő állapotok tarthatatlanságát, de tenni nem tesznek semmit. Mintha valahonnan a messzi külvilágból érkeztek volna munkahelyükre előkelő, bár jóindulatú idegenként s nem dolgoznának ők maguk is ott, nem ők lennének a legilletékesebbek a cselekvésre. TÉNY, HOGY SOK DOLGUNK és gondunk van. Ezt fölösleges lenne tagadni, már csak azért is, mert akkor magát a munkát, az élet nehézségeit, bonyolultságát tagadnánk vele. Igaz, némelyek ^ gondolatvilágában a kelleténél mélyebb nyomokat hagyott a másfél évtizeddel ezelőtti romantikus elképzelés, amikor az új társadalom tudományosan előrelátható képét gyakran fölcserélték az utópiával. Eszerint a szocializmus olyan új aranykor, amikor egy csapásra megszűnik minden gcund, kitárul a bőségszarú, és az emberek gáncs nélküli lovagok lesznek. Ez kárpótolja majd az embereket a néhány évi nehéz, fáradságos munkáért s a néhány esztendeig hozott áldozatokért. Sok szép és vonzó, lelkesítő volt ezekben az elképzelésekben, s jóllehet ma már túl vagyunk rajtuk, sokkal reálisabban szemléljük a világot, megállapítjuk, hogy a valóság sok tekintetben túlszárnyalta akkori legmerészebb elképzeléseinket is. Akik azonban akkor úgy képzelték, hogy nem lesznek gondok, megoldandó feladatok; azok bizony nagyot tévedtek. Az az út, amelyet megtettünk, kétségtelenül nem volt sima. Gondokat, nehézségeket, buktatókat rejtett. Visz- sza tekintve az elmúlt időkre, mégis jóleső érzéssel, a jól végzett munka örömével állapíthatjuk meg, mi mindent végeztünk el, oldottunk meg. Előretekintve pedig látnunk kell, hogy — ha szívesebben vennénk is a problémátla- nabb, gondtalanabb, kö.ny- nyebb világot — még igen sok feladat áll előttünk. S VAJON KI OLDJA MEG majd ezeket és azokat is, amelyek holnap állnak előttünk, ha nem mi? Gondjainkkal magunknak kell megbirkóznunk, kinek-kinek a maga helyén. A vállalati igazgató hiába várja, hogy a minisztérium rendet teremt helyette a vállalatánál; bizonyos központi intézkedések segíthetnek ebben, kedvező feltételeket teremthetnek hozzá, de a munka nagyja a vállalat vezetőségére marad. S ha a főkönyvelők, az adminisztráció vezetői közül kevesebben keseregnének a túl sok fölösleges papírmunka miatt, de többet cselekednének, akkor bizonyára kisebb lenne náluk a bürokrácia. Ha vannak — és ha akarjuk, ha nem, mindig is lesznek — gondjaink, feladataink, nekünk valamennyiünknek kell megoldanunk azokat, senki sem végzi el helyettünk, ami a mi dolgunk. Különösen a kommunistákra vár sok és nagy feladat. Űj hazánk történelmének immár tradíciója, hogy a munka nehezebbik végét mindig a kommunisták ragadják meg először. És nemcsak azért, mert a kommunisták pártjának tagjai azt vállalták, hogy áldozatkészebbek, önzetlenebbek lesznek másoknál, hanem azért is, mert az új társadalom tudatos építői, akik látják az erőfeszítések történelmi értékét. Sem a természet, sem a társadalom törvény- szerűségei nem hagyják könnyen, hogy leigázza őket az ember. A technika és a társadalom története egyaránt tele van átmeneti kudarcokkal, sikertelenségekkel. És közben az emberiség eljutott a kőbaltától a mai automata gépekig, a társadalom a rabszolgaságtól a szocializmus, a kommunizmus korszakának hajnaláig TÁLÁN FURCSA, hogy helyi jelentőségű gondok kapcsán ilyen nagy párhuzamokat idézünk fel. Távlatok nélkül azonban sokkal nehezebb dolgozni, sokkal köny- nyebben elfárad az ember, ha nem látja munkájának általános értelmét. Csodát nem várhatunk, annyi bizonyos. Munkánk értelme nem az, hogy elérjük azt a bűvös napot, amikor egy csapásra nem lesz több problémája, nehézsége az életnek, hanem az, hogy gondjaink megoldásával, munkánk elvégzésével minden eddiginél különb társadalmat, életkörülményeket teremtsünk. P. I. Vákuumszivattyú nélkül fektették le a 00-ás szennyvízcsatornát Kaposváron a MElY- EPTERV tervei alapján. A laza talajban tizenöt centimétert megsüllyedt szennyvízcsatornát harminc méter hosz- szan kell felbontani és szintre hozni. A helyre- állítási munkát az Állami Híd- és Vízműépítő Vállalat végzi. KI VIGYÁZ A MUNKÁSRA? A statisztika szomorú adataidat közöl: a megye építőipari vállalatainál emelkedett a balesetek száma. A múlt év első felében 204 dolgozó szenvedett balesetet, ebben az évben pedig 238 munkást ért sérülés. Volt két halálos baleset is. Pedig — úgy tetszik — a vállalatok mindent megtesznek a balesetek megelőzéséért. A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál csökkentik azoknak a műszaki dolgozóknak a prémiumát, akiknek munkaterületén az ellenőrzés balesetveszelyt talál. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál ALMABOR LESZ BELŐLE A Nagyatádi Kotvjrvgyárban megkezdték az almabor készítését. A tervek szerint ne Tyven vagon bort fognak ké- I szíleni az időn. A szezon október I5-ig tart. a balesetek számának csökkentésére külön versenyt indítottak. Ennek eredményét negyedévenként értékelik, s a legbiztonságosabb munkahelyek főépítésvezetői, építésvezetői és művezetői között tizenötezer forintot osztanak szét. Ennek ellenére emelkedett a balesetek száma. Ezt csupán a gépesítés fejlődésének rovására nem lehet írni. A munkásvédelmi őrségére inkább. Az utóbbi két évben ugyanis nem dolgoztak a munkásvédelmi örök. Korábban megszervezték a baleset-elhárításnak ezt a nagyon jól bevált formáját. Egy ideig rendszeresen vizsgáltak a munkahelyeken a gépek, a szerszámok állapotát. Gondjuk volt rá, hogy szöges deszkák ne maradjanak szanaszét az építkezéseken. Aztán las sem — nem tudni, miért — abbahagyták tevékenységüket. Pedig szükség volna rájuk, Ezt bizonyítja a statisztika. S ezt mondják az idős építőipari munkások is: ahol volt őr. ott nem történt baleset. Általában azokat az embereket éri baj legköny- nyebben, akik csak egy-két hónapja dolgoznak az építkezéseken. Az ő érdekükben volna a legnagyobb szükség ismét felújítani a munkásvédelmi őrséget. Ezt mondják a szakszervezet munkásvédelmi bizottságánál is. Érdemes lenne meghallgatni tanácsukat, hiszen emberek testi épségéről van szó. Ez pedig nem játékszer! K. I.
