Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-17 / 194. szám
Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA íratlan „törvények 99* KELL, NEM KELL, mik, vagy nem illik borravalót adni? Megszámlálhatatlan vita, érv, ellenérv, cikk és gúnyrajz középpontjában állt már ez a kérdés. S élénken emlékszem még néhány évvel ezelőtti táblákra is, amelyek az élenjáró barbély- Üzletekben voltak kifüggesztve: »Ne sértse meg borravalóval dolgozóinkat!«... Azóta, úgy tetszik, lohadt a vitaszellem, kevesebbet szólunk erről a kérdésről. S miközben rájöttünk, hogy kiiktatni, eltörölni vagy megszüntetni úgysem tudjuk, eltűntek az öntudatos felinatok is. A csinált önérzeteskedés vagy »sértődékenység« is a tegnapé, a borravaló viszont maradt. Sőt, olykor úgy tűnik, akkor sértődik meg a dolgozó, ha nem adunk, illetve öltözetünkhöz, fogyasztásunkhoz, vagy az igénybe vett szolgáltatáshoz képest nem eleget adunk. Van tehát borravaló. Jelenség, szokás ez itt is, ott is, ahol felszolgáló vagy szolgáltató tevékenység folyik. Itt maradt a múltból, mint egy elkapart mitesszer foltja a társadalom arcán. Egy ideig hadakoztunk ellene, azután vita ide, gúnyrajz oda, beletörődtünk. S ha nem teszünk ellene, ennek a szokásnak vagy jelenségnek bizonyos íratlan »törvényei« kezdenek kialakulni. MIKOK AD VALAKI BORRAVALÓT? Nyilván, ha különös megelégedettségét szeretné kifejezni vele; ha ezziel valami külön szívességet kíván honorálni; vagy egyszerűen nem akar néhány fillért vagy forintot visszakapni. Logikusan ebben kereshetnénk a borravalóadás rugóit Valami azonban — amit vidéken kisebb, fővárosunkon átutazóban annál erősebb mértékben tapasztaltam — teljesen felborítja ezt a logikát. »Jobb« helyeken egy olyan »-lássuk, mennyit adsz, megmondom, minek tartalak« magatartás kapott lábra. Elmondanék rá egy-két példát. Első osztályú borbélyüzletben fizetek. Számlám 3,20 forint S mint hasonló esetben máskor is, ha borravalót adok, mindig egy kicsit szégyellem magamat, mert egy képsor jut eszembe, amit egy filmen láttam: Indiai cipőpucoló gyerekek a porban csúsznak-másznak szétszórt pénzdarabokért, s ezért hálálkodnak is. Emberi méltóság — és fillérek vagy forintok ... Ej, mindegy, szokás, tudom: érzem, hogy elvárják tőlem (küszködik bennem a józan ész és a konvenció), s odaadok négy forintot azzal, hogy »köszönöm szépen« Ám a szakma első osztályú mestere, aki csör- renő forintok hangjára derékszögben hajolt meg az imént, megrovó hangsúllyal közli velem, hogy »többet tetszett adni«. S leszámolja a visszajáró pénzt. Jó, ezek szerint az »illák— nem illik« kategória kiegészülhet annyival, hogy »forinton alul nem illik« borravalót adni... Ez igazolódott még aznap, amikor észrevételemet egy étteremben ellenőriztem. A számla 10,30 forintról szólt. Odaadok 11 forintot, és megköszönöm. A felszolgáló kioktató hangsúllyal és »ezen vegyél magadnak fagyit!« felszólítással az asztalnál ülő kisgyereknek számolta le a visszajáró pénzt. De akkor vajon hol kezdődik az a tulajdonképpeni összeg ,amely már nem sértő? A választ további kísérletezéssel kaptam meg: Taxiszámlám 29 forint. Harmincat odaadok, és megköszönöm. A taxisofőr nem köszöni meg, sőt vissza sem köszön. Elteszi szó nélkül a harmincat, gázt ad, és elrobog. No, ezzel is okosabb Isttem, De nézzük tovább: »Köszönöm, uram, a viszontlátásra!« — búcsúzott tőlem a pincér az étkezőkocsiban, amikor 17,30-as számlámra húsz forintot tettem le, és megköszöntem... MONDHATNÁNK talán, hogy ezek a példák egyediek, véletlenek De vajon kinek nincs emlékezete tarsolyában hasonló vagy esetleg súlyosabb, bosszantóbb tapasztalat, példa? Egyik napilapunk vendéglátóipari szakemberek szakmunkások országos ankét járói számolt be nemrégen. Szó esett a borravalóról is. Mint megállapították, ezt elfogadni nem bűn, nem szégyen, sőt, jólesik De adjunk is valamit cserébe, legyen is a borravaló mögött valami többlet: figyelmességben, udvariasságban. Viszont elvárni, kiprovokálná a borravalót nagy tiszteletlenség, és foltot ejt a vendéglátóipar hírnevén — hangsúlyozták az ankéten. Milyen jó lerme, ha ez az önkritikus megállapítás gyakrabban elhangzana, és kellő öntudattal (vagy kellő szigorral) érvényt kaphatna másutt is! Hadüzenetként az anyagiasság, a pökhendi agresszivitás csúnya szokásainak — persze nem táblára vésve és dísznek a falra akasztva, hanem sokkal mélyebben. Ott és mindenütt, ahol á munkaerfcölcs, a hivatásérzet szocialista tulajdonságait kellene formálnunk a szolgáltatóipar nem mindig kifogástalan magatartásé dolgozóiban. Waffinger Endre Lottó bélyegtrió A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság kedden tartotta a SZÖVOSZ-szal közösen rendezett lottó »bélyegtrió« pályázat sorsolását A főnyereményt — Trabant Limousine személygépkocsit — Vasvári Irén vecsési lakos nyerte. A többi 99 nyertes nevét és címét a Sportfogadás című lap legközelebbi száma közli SZÍNHÁZBÉRLETEK FALUN ÉS VÁROSBAN Új bérleti felhívások, plakátok hirdetik az utcákon, a munkahelyeken színházunk új műsortervét Kaposváron a napokban kezdődött meg, vidéken már befejezése előtt áll az új évad bérletszervező1 munkája A felhívás évente megismétlődik. Az ideinek néhány biztató ígérete azonban külön szót érdemel, érdemes rá felfigyelnünk. Üjat ígér az 1966—67-es színházi évad mindenekelőtt abban, hogy május derekán nem int búcsút, hanem az évad hivatalos befejezéséig Kaposváron marad a színház. A korábbihoz képest tervsze&alálkazá&j&m JltanaaaaL Felejthetetlen vasárnap délutánjuk volt a balatonsze- mesi nemzetközi úttörőtábor lakóinak. Egy nagy Csajka gépkocsi kanyarodott a táborba; a katonazenekar indulót játszott, és az autóból Leonov szovjet űrhajós alezredes lépett ki a szovjet pionírok és a magyar pajtások éljenzése közepette. Előtte álltam virágcsokorral a kezemben. Mikor a táborban üdülő magyarok nevében köszöntöttem az első embertt aki kilépett az űrbe, a szívem erősen dobogott a meghatottságtól, azonban igyekeztem folyékonyan egymáshoz fűzni az orosz szavakat. Sikerült! Az üdvözlet gördülékeny volt. Leonov —■ orosz szokás szerint — jobbról-balról arcon csókolt. Ezután beszédet mondott, és a tanulás fontosságát hangsúlyozta. Lenin szavait idézte: »Tanulni, tanulni, tanulni .. _« Beszámolt az űrben tett sétájáról, végül kellemes pihenést kívánt a tábor lakóinak. A futballmeccsbemutatón abban a kitüntetésben részesültem, hogy Leonov meVUtt ülve nézhettem végig a játékot. A tiszteletére adott fogadás és vacsora után a Bala- ton-parton tűzijáték volt, majd elbúcsűztattuk Leonovot, s a Csajka kigördült a táborkapun. Ifj. Zavflla Norbert Táncsics Mihály Gimnázium IL o. új mnGüflR filri PRemieRie BRLRTom.eLi.en A Sok húség semmiért című új magyar filmvígjáték bemutatóját Balaton-lellén tartják meg csütörtök este. A premiervetítésen az alkotók közül részt vesz Pálásthy György rendező — a forgató- könyvet is ő írta —, valamint Lovas Ferenc zeneszerző. A szereplők közül Tordai Teri, Darvas Iván, Latinovits Zoltán és Tordy Géza vesz részt a bemutatón. A Sok hűség semmiért ötletét Gyárfás Miklós novellája alapján dolgozta föl Pa- lásthy György. A film egy hűséges asszony életét mutatja be, aki határtalanul ragaszkodik férjéhez, Andorka Géza professzorhoz. Éva, a hűséges asszony hűségével megöli rajongóit. Munkahelyének igazgatóját, az ország dédelgetett futballistáját, Gyu- lust, a körszakállas, neves szobrászt, Szentirmait. Kántor Ferenc pilóta akkor találkozik másodszor Évával, amikor éppen a szobrászt viszik a temetőbe. A hű feleséget nagyon letörte az újabb áldozat, a pilóta majdnem elüti a kóborló asszonyt. Kántor is szerelmes Évába. Andorka Géza, rűen átgondolt, reálisnak, megvalósíthatónak ígérkező műsortervet nyújt közönségének az igazgatóság. S harmad- sorban: a műsortervet meg akarják valósítani vidéken is mindenütt, ahol ezt a közönség igényei és a technikai föltételek is megengedik. Vagyis hosszú évek után először tapasztalhatjuk ismét, hogy a Csiky Gergely Színház a megye színháza akar lenni, s előadásaival föl akarja keresni a járási székhelyek, a körzeti és a községi művelődési házak közönségét, összekapcsolva a bizalom szétszakadt láncszemeit színház és közönség kapcsolatában. Az idei évad új vonásai között ez — a tájelőadások rendszerének felújítása — a legjelentősebb s talán a legnehezebb is. Ehhez — mintegy a vállalt kötelezettség fedezeteként — a színház tájbérleteket bocsát ki a helyi körülményektől függően négy, hat és kilenc előadás megtekintésére. Központi és megfelelő felsjzerelésű művelődési házakba tehát eljut a megyei színház. Élő prózai és zenés előadásokkal javulhat a községek rendkívül vérszegény műsorellátása: Shakespeare drámája, Euripidész tragédiája, több szórakoztató vígjáték és zenés darab ugyanolyan előadásban élvezhető, mint Kaposvárom, azokban a községekben is, ahol eddig a színház legföljebb egy-két bemutatója és egy-egy kocsmai ma- gyamóta-est képviselte a hivatásos művészetet. A lehetőség adva van. Csupán a megfelelő színpadi föltételekkel rendelkező községeknek élniük is kellene most már ezzel a lehetőséggel. Ezért jó lenne, ha a községek vezetői, népművelői szívügyüknek tekintenék, és támogatnák a bérletszervező munkát. Érdeklődtünk erről, és azt a választ kaptuk, hogy Lábodon, Balatonszárszón, Somogytúron mintegy másfél száz, Tapsony- ban és Barcson 200, Nagyatádon 336 bérlet kelt már el. Viszont a megye több jelentős, tágas művelődési házában — pl. Tabon, Mesztegnyőn, Csurgón, Kéthelyen, Balatonboglá- ron — alig néhány bérlet talált gazdára. Pedig fontos lenne, hogy a Csiky Gergely Színház társulata — a többi megyei színházéhoz hasonlóan — minél több községbe és minél több alkalommal juttathasson el élő színházi kultúrát. Nagyon időszerű, hogy a tájelőadások rendszere végre Somogybán is állandó otthonokra leljen. Vidéken rövidesen lezárul, Kaposváron most kezdődött a bérletezés. Még néhány hét, és a színház félszázados épületében megkezdődik a tizenegyedik évad munkája. Üj tervekkel, új erőben és új szellemben. S azzal a reménnyel, hogy e város színházszerető közönsége érdeklődéssel, figyelemmel kíséri, és látogatásaival támogatja majd ezt a munkát az új évadban. W. E. a férj Stockholmba készül. Mint kiderül, Kántor viszi majd gépével. A hű feleség nem akar újabb áldozatot, mert ha a pilóta leesik, férjét is elveszíti. Ezért minden áldozatra kész. Mosolyogva kíséri ki férjét, nem kell aggódnia, nem lesz semmi baj. Vidáman int búcsút a felszálló gépnek, amikor egy ismerős hangra villámgyorsan hátrafordul. Kántor áll mögötte. A bizonytalan időjárás miatt lemondta útját, és most fékezhetetlenül hahotázik. Kikacagja az asszony határtalan hűségét Orvhalászatért súlyos pénzbírság Ezerkétszáz-ezerkétszáz forintra bírságolta a Nagyatádi járási Tanács szabálysértési előadója Szeles Béla Rinyabesenyő, Zrínyi utca 18. szám alatti és Bartakovics József Rinyabesenyő, Petőfi utca 21. szám alatti lakost. Ez év júniusában Szeles és Bartakovics — elmondásuk szerint — a Homok- szentgyörgy alatti Rinya-árokbó! 11 kiló pontyot fogott ki engedély nélkül. Mindketten tagadták, hogy pontyokat halastóból zsákmányolták, szakértői vélemény szerint azonban a halak a homok- szentgyörgyi ni-as és IV-es halastóból származtak. Mivel egy kiló kétnyaras fce- nyészhal értéke 18 forint — a tizenegy kiló ára. összesen 198 forint —, bizony az ezerkéts/áz- ezerkétszáz forintos pénzbírság meggondolásra késztetheti az orvhalászokat nem csak Rinyabese- nyőn, hanem másutt is a megyéRajzos történetünk /Megtörtént... Amika? még hiánycikknek számított a Fecske cigaretta, akkor voltunk tanúi Siófokon a következő kis epizódnak az egyik üzletben. Egy rövid bőrnadrágos férfi lépett az eladónőhöz, és németül szólalt meg: — Bitte! Geben Sie mir eine Schachtel Schwalbe Cigarette! Amikor az eladónő csodálkozva nézett rá, szárnycsapásokat imitált a karjával, és tört magyarsággal próbálta megértetni magát: — Fecs-ke . .. Külföldi, járjunk a kedvében — és a pult alól előkerült egv csomag cigaretta. Erre a »-külföldi-« tisztán csengő magyarsággal újra megszólalt: — Na, azért mondom . . . — pgy Kaposvártól jó másfél órányira a gyorsvonaton a tikkasztó kocsiban szunyókáló egyik utast fölébreszti a vele szemben fi lő. — Meddig tetszik utazni? — Kanosvárra megyek — törölte ki szeméből az álmot. — És messze van még? Hát bizony elég messze. — Akor még van ideje aludni — tette hozzá közömbösarccal a kérdezősködő. — ki — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogv megvet Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-18. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lankiadő Vállalat. Kanosvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-1« Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzfinb meg és nem adunk vissza, ^erjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi nosta hivataloknál és postiskézbesítöknéL Előfizetést díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár« Latinka Sándor utca fi.
