Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-10 / 188. szám

Szerda, 1966 augusztus TO.

3

SOMOGYI NÉPLAP

VAKÁCIÓ

A sorkapcsoló bakelit testére egy perc alatt kerülnek fel az érintkezők. A beillesztés, a fémrészek berakása első látásra bonyolult, aprólékos munkának tetB

alaton/márián a nagyatádi úttörőtáborban felharsanó kürtszó ebédelni hívja a pajtásokat. Erős Ibi és Újvári Irén a sátortábor őrei ülve kanalazzák az ebédet.

— Jelszót kérek! — mondja . a szőke kislány szigorúan, és leteszi a nagy tányér töltöttkáposztát. Amíg magya- rázgatjuk jövetelünk célját, a másik őr máris »riasztja« a táborparancsnokat.

— Rend a lelke mindennek — nyújtja a kezét a tábor vezetője. — Ha ezt mondták volna, akadálytalanul túl jutat, tak volna az őrségen.

Tőle tudjuk meg, hogy a

nagyatádi gyerekek éjjel is

nagyon kötelességtudó őröknek bizonyultak. Egy-egy éjszakai őrségért még a jó barátok Ls összevesznek egymással. Ez az igazi izgalom. Éjszaka őrködni a többiek álma felett! Sötétben, amikor egyetlen élőlény sem mozdul. A felszerelés csupán egy zseblámpa, s ehhez bizony még bátorság és úttörőszív is kell.

— Hogyan telik az idő éj- szaika?

észlelt. Arra gondoltam, talán egy másik iskola úttörői akarnak meglepni bennünket. Megkérdeztem mit néz. Meglepetésében egyetlen szóval válaszolt:

— A csillagokat.

— Zseblámpával?

Nemcsak őrködni, fürödni is

nagyon szeretnek a nagyatádi gyerekek. Ebédről pedig azok a szülők gondoskodnak, akik egy-egy csoporthoz szegődve elkísérik csemetéjüket két hétre a balatoni táborba.

Í

r ovács Eta és Görheny ^ Judit az igali gimnázium II. osztályos tanulói nemrég tértek haza a Hajtómű és Felvonógyár bal a ton- földvári üdülőjéből, és itthon is együtt töltik a vakáció visz- szalevő napjait. Bár Jutka Mennyén, Eta Somogyszilban lakik, ez nem akadályozza meg a jó barátnőket abban, hogy egy-egy hétre felkeressék egymást. Ók már nagylányok, meg sem tudnának lenni munka nélkül. Jutkáéknál a konyha körül szoktak segíteni, Somogyszüban inkább a mezőn és a kertben. Balatonj milyen nehezen érkeznek el az utolsó tanítási na- j/Jj pok, olyan öles léptekkel szalad a nyár. A szünidő ezer és ezer új élménnyel várja a diákokat a Bale- ton partján, az úttörő és KISZ táborokban, a hegyek között és a játszótereken. A csaknem három hónapig tartó vateíció alatt minden tanuló játszhat, pihenhet kedve szerint. Délig alkatnak az álomszuszékok, többnapos túrára indulhatnak a vizisportok és az országutak szerelmesei.

A tanítás befejeztével évről-évre megszólalnak a kürtök a sátortáborokban, az építő- és sporttáborokban is, ahol munkával és nyaralással vidáman telnek a napok. Feltalálják magukat azok a fiatalok is, akik szívesen serénykednek év közben is a szüleik körül. A középiskolás lányok egy-egy hétre a tűzhely mellett, vagy a mezőn helyettesítik édesanyjukat. A fiúk önként vállalják a nehezebb fizikai munkát is. Egy-két hét vagy egy hónán munkával telik el a hosszú nyár bői, de a vakáció nagy része mégiscsak a pihenésé, a felszabadult szórakozásé.

• * *

A

hórlhongas jegenyék szüntelenül fecsegő levéled között bujócskát játszik a könnyű, parti szél. Játszhatna akár a sátrak között is, senki sem zavarná. A fonyódligeti úttörőtábor lakói ilyenkor mind a vízen vannak. Meleggel ajándékozta meg őket a nyár, s ilyen időben egyedül a Balatonban kereshetnek felüdülést. Az Alrnás- füzítő-alsóról érkezett pajtások igazán elégedettek lehetnek, tíz nap alatt csak kétszer esett az eső.

— Most már eshet akármikor, nem ér minket felkészületlenül — dicsekednek nevetve a lányok, akik az első esA körülállök harsányan nevetve helyeselnek.

— Nem szerettek fogat mosni?

Mozgolódás, heves szóváltások.

— Vannak egyesek, akik bizony szívesen átaludnak a reggeli tornát, a tisztálkodásra szánt időt, de talán az egész két hetet is, ahogy macköék- nál a telet szokás — válaszol kuncogva Kántor Csilla.

— A Mormota őrs — mutat a 18-as sátor felé Kovács Gizi —, így hívjuk őket, vezérükkel I. Álmos Istvánnal az élen. ők a legálmosabb úttörők a Balaton partján. Még a fürdéshez is órákig készülőd- A szolgálat az szolgálat, még ebédidőben is. nek.

tén még a sátorban is megáztak.

— A lyukas ponyváit a mi »házilagos brigádunik« javítja — meséli egy szöszi kislány, Danyi Szilvia, aki egyik lábáról a másikra ugrálva rázza le magáról a vizet. Még eső előtt bekenjük fogkrémmel a kis hézagokat és hagyjuk, hogy ott megkeményedjen. Ez a mód- B2ier nagyon bevált. Először is megvédi a sátor lakóit az esőtől, másodszor a két hétre hozott fogkrém jóval előbb elfogy a kelleténél. Az volna a jó, ha ezit minél előbb megírná, nehogy valami leleményes felnőtt beadja újításnak.

A sértődött fiúk megfordítják a szót.

— És vajon melyik őrs volt az a híres, amelyik éjjeli őrségben megijedt a tehetetlen szén t j ánostoogarakitól ?

A parttól beljebb tíz-tizen- két gyerek döngetőst játszik. Labdával célozzák egymást, és akit eltalálnak, átáll a másik csapathoz tartalék játékosnak. Odébb a tollaslabdásak uralják a homokot Dobó Pista és Bence Pista reggel óta versenyeznek, melyik adogat ügyesebben. Fáradhatatlanul, megállás nélkül játszanak.

Megszámoljuk például, hány autó és motorkerékpár megy el előttünk a műúton. Nagyon jó időtöltés, és a végén egyeztetünk.

•— Egy ötök sem fél?'

— Nincs mitől... Olyanoknak látszunk? — hallani innen is onnan is.

A táborparancsnok mosolyogva hallgatja őket, majd megszólal.

— A múltkor éjjeli ellenőrzésen arra lettem figyelmes, hogy az őr zseblámpájával pásztázza a tábor környékét, majd az utat, aztán a távoli fákat. Odamentem, érdeklődtem, hátha valami gyanúsat

AJSJilyen nehezen érkeznek el az utolsó ia.,itási napok, olyan öles leitekkel mílik a nyá*.

földvárra sem nyaralni mentek, a nr.ndenn.-pos f eiszol g i- lói munka mellett erre nem sok idő jutott. A mai nap kivétel. Ma »szabadnapot« kaptak Jutka mamájától.

Az otthoni viseletből átved- lett lányokat alig lehet megismerni az utcán. Beülnek egy nagy adag fagyira a Csépi presszóba, és egy hosszabb séta után csak estefelé mennek haza. Jutkáéknál finom va- vacsorával várják őket.

Tegnap nagy izgalomban voltak az ebéd elkészítésekor. Igyekezetükben egyikük az ujját égette meg, másikuk a levest sózta el, de megérte a fáradságot. Jutkáéknál sikere volt a kezdő szakácsok főztjé- nek. Az igazsághoz tartozik még az is, hogy Somogyszilban Etáéknál is elégedetten beszélnek a lányok munkájáról. Sokat és szorgalmasan dolgoztak úgy is, mint »kertészgya- komokok.«

K

evés csomaggal, de annál több élménnyel érkezett haza nemrég Kaposvárra, Zárdái István, aki Csehszlovákiai rokonainak meghívására két hetet töltött külföldön. Unokatestvérével úgy tervezték, hogy Lengyel- országba is ellátogatnak. Most, amikor itthon a hűvös szobában nézegetjük a felejthetetlen kirándulásról készült képeket, Zárdái István gondolatban újra a Kárpátok vadregényes völgyeiben érzi magát. Az egyik képen a kassai dóm nagyszerű épülete látszik.

— Micsoda város! Nem győztünk gyönyörködni benne ... Ügy elnézeilődtünk, hogy csak kévésén múlott, hogy

szik, de néhány napos gyakerA döngetös játékban a legügyesebbek vehetnek csak részt.

le nem maradtunk a vonatról. A rokonok, a Zsolna melletti Csadcán szívesen fogadtak bennünket. Nem éltünk vissza ezzel a kedvességgel. Keveset voltunk otthon, hosszú, fárasztó túrákra indultunk a hótól csillogó Tátrába. Napokig szívesen róttam a sziklás, me- redekebbnél meredekebb hegyoldalakat. Szeretem a hegyeket azért is, mert a barátságtalan, mogorva vidékeken, mindig jó barátokra lei az ember.

Öt nap után indultak útnak Lengyelország felé. Ott már senki sem várta őket, saját magukra voltak utalva.

— Zakopane környékén nehezebb, izgalmasabb napok vártak ránk. Szállást is alig tudtunk szerezni. Végül egy idős házaspár fogadott bennünket. Befűtötték a szobánkat, teafőzőt, citromot adtak, és minden szükségessel elláttak bennünket.

— Hogyan értették meg magukat?

— Oroszul és franciául beszélek — már amennyit középiskolában a nyelvórákon megtanulhat az ember, de az idős házaspár csak lengyelül értett. Ml mutogattunk, ők meg csak feleige ttek: Dobzse, tak, dobzse... és bólogattak vagy a fejüket ingatták.

A többi napok is hegymászással teltek el. Csikorgó hóban mentünk előre a festői szépségű tájakon. Megnéztük a síugró sáncot, hógolyózlunk, csúszkáltunk és persze rengeteget fényképeztünk. Lengyel- országban több városban is megfordultunk. Krakkó, a híres történelmi város patinájával fenséges külsejével fogott meg bennünket

A Kárpátokban sok-sok kisebb rohanó patakot láttunk. Egyet el is kísértünk közülük. Komor fenyvesekkel körülvett, gyönyörű völgybe vezetett el bennünket — mutatja a völgyről készült képet.

— Külföldi utamon, több csehszlovák és lengyel fiatallal barátkoztam össze.

Csillogó élű, ragyogó veretű fokost emel le a falról.

— Lengyelországból való — mondja — olyan igazi, mint a hegyi emberek barátsága.

lat után még a nehéz kezűek is játszva csinálhatják. A szerződés, amelyet egy hónapra kötött Kelemen Zoltán és Gulyás Sándor a TRANSZVILL-lai, napi nyolc órai munkát ír elő. Reggel hattól délután kettőig. Nem véletlen, hogy Kelemen Zolit és Gulyás Sanyit az egyes telep szereldéjében is egymás mellett találni. Jó barátok iskolában- iskolán kívül is, ráadásul egy csapatban futballoznak, a kaposvári Vasas MTE-ben. Sanyi nem ismeretlenül jött a TRANSZ- VILL-hoz, mert év közben az osztállyal ide járt politechnikáira.

Hosszabb ideig még egy nyáron sem dolgoztak. A szünidőt pihenéssel, játékkal, semmittevéssel töltötték el.

Nagy csend van a világos, szellős műhelyben, mindenki serényen dolgozik. Zoliék is csak ritkán szólnak egymáshoz. Nem mintha tilos lenne a beszélgetés, de őfk ki szeretnének ten™ magukért, és csak a munkájukra figyelnek. Első nap, amikor a művezető munkába állította őket, csak any- nyit mondott nekik, hogy közepes teljesítményt vár tőlük, és ha ezt elérik nagyon elégedett lesz velük.

Sanyi azzal dicsekszik, hogy már régen jobbak az átlag« nál.

— Szív is kell hozzá — hangoztatja, amikor a módszerük után érdeklődőm. Jobbról balról emelnek el percenként egy- egy furcsa alakú bakelitot, és megállás nélkül állítják össze a kapcsolókat. Begyakorlott, gyors mozdulatokkal. Délre már akkora hegy van előttük, hogy a magas székről sem látni át felette. Egy délelőtt négyszáznyolcvanat-ötsaázat is összeállítanak.

— Ezután a finom kis kézimunka után alig várjuk már az edzéseket, ahol kedvünkre kidolgozhatjuk magunkat — mondja Zoli, de nekem még ez sem elég a fociból. Otthon tovább folytatom. Az asztali futball a legkedvesebb időtöltésem, még egyedül is szívesen játszom. Helyzeteket figyelek meg és tanulmányozom a támadásokat.

— Ez meglátszik a vasárnapi formáján is?

‘ — Többé kevésbé. Eddig ifjúsági vol tames csak hat mérkőzést játszottam az első csapatban.

A pénzt külföldi útra gyűjtik. Számukra az igazi vakáció augusztus végén kezdődik. Jugoszláviába mennek a Radnyik Pet- rinja labdarú- csapat meghívására. Egy mérkőzést játszanak csak, és négy teljes napot pihenéssel, szórakozással tölthetnek.

Mind a ketten nagyon várják az Indulás napját. Sanyi azért, mert tavaly már járt kint a csapattal, Zoli meg azért, mert most megy először.

A munkában — ugyanúgy mint a sportban — szükség van a ve • enyszellemre.

Szöveg: Nagy József- — Foto: Grábner Gyula