Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
Egy mostoha műfaj sikerei------------------------------------------\ Bihari Sándor SZÁZ ÉV REMEDY Megcsúfoltan is hűséggel —: íejt-hajtva ebben verődöm négy égtáj fele, a becsület életemnek elejthetetlen könnyűsége és neheze, s rögeszme már, ahogy dolgaimba kötődik feszülten, ezer voltosán; megszállott ifjúság — örökség húz a földig, hogy ma is vegyem komolyan, Vállaljam és vigyem, amit sorsomba rendel, aki idáig hajszolt, a történelemmel legyen emberi a szavam, akikor is, ha gondomba vihog, mert nem víkend, végül is nem alku élmi-meghatni itten, kinek száz év reménye van. v_____________ _____________J N ovellásés tanulmánykötetek A klasszikus és az új ma- ges műfajt képvisel, akárcsak gyár irodalom több jeles kép- Nemeskürty István Ez történt viselőjének művét nyújtja át Mohács után című, történelmi az olvasónak augusztusban és riportkönyve, szeptemberben a Szépirodalmi Könyvkiadó. Érdekes és izgalIrodalmunk eredményei, ről kevesebb szó esik, mint indokolt s szükséges lenne. Mégis sikerült a köztudatba vinni, hogy a mai magyar líra méltó nagy hagyományaihoz, s hogy a prózában néhány év óta határozott fellendülés figyelhető meg. Néhány regény országos vissz- hangú sikert tudott kivívni, és szépszámmal jelennek meg szívesen olvasott, tízezrek körében tetszést kiváltó novellák, kisregények. A dráma fellendülése, fontos társadalmi problémákat közérdekű konfliktusokat színpadra állító igényessége is híveket hódít. így van ez akkor is, ha jogos az észrevétel, hogy a kritika és a kulturális propaganda gyakran nem tudja még a valóban jelentős írásokra irányítani a közönség figyelmét. Van tennivaló, javítanivaló bőven, mégis tény, hogy az említett műfajok esetében van már alap, van mire építeni. Másképp áll a dolog a tanulmány- és esszékötetekkel, a tudomány és a kritika eredményeit publikáló könyvekkel, amelyek pedig egyre jelentősebb helyet kapnak a kiadói tervekben és a megjelenő művek listáján. Ezek a könyvek ma még csaknem kizárólag a szakemberek szűk körén belül érvényesíthetik hatásukat. Meg is látszik ez a tájékozatlanságon, amely a mélyebb érdeklődésű, rendszeres és szenvedélyes olvasók körében is megfigyelhető, ha ilyen típusú munkákra fordul a szó. Persze helytelen lenne a magasszínvonalú tájékozottságot, az olvasásban pedig erős figyelemkoncentrációt igénylő kötetektől tömegsikert várni. Reális viszont az a törekvés, amely hatókörüket szélesíteni kívánja, s azt igényli, hogy a jelentős eredményeket hozó, mégis mostoha műfaj haszna a mainál jóval szélesebb körben váljék ismertté. Ennek útját egyengetheti, ha néhány meggyőzőnek látszó példával cáfoljuk az előítéletet, hogy az esszé- és tanulmánykötetek, cikkgyűjtemények témái és szempontjai elvontak, csak a tárgyban érintett szakemberek számára érdekesek. A példák esetlegesek, hiszen a legutóbbi hónapok terméséből sem csak a következőkben érintett könyvek alkalmasak annak a fordulatnak bizonyítására, amely az esszé és a tanulmány szocialista reneszánszához vezethet. Az előítéletek és aggályok ugyanis nem teljesen alaptalanok. Volt idő, leginkább talán a felszabadulás előtti egy-másfél évtized, amelyben értékes Írások mellett elég sok olyan okfejtés is napvilágot látott, amely vagy öncélűságával, vagy a haladó gondolat elleni zászlóbontással biztosította a meg- jelenhetést. Ezért is számított 1945, méginkább 1948 után az esszé polgári műfajnak. Az elmúlt esztendők eredményeire volt szükség, hogy az új problémák, ismeretlen összefüggések feltárásával kísérletező esszéirodalom meggyőzze a kritikát és az olvasókat progresszív lehetőségeiről. Arról, hogy az érvek és gondolatok műfaja mennyire alkalmas a szocialista szemléletmód hatékonnyá tételére. Bizonyító példáink sorában elsőnek Kardos László Közel és távol című tanulmánykötetét említjük. Mit ad ez a könyv a nem irodalmár, olvasó számára? A szocialista kultúra és életforma gazdagságának, horizontja elérhető tágasságának értéktiszteletének örömét. A tanulmányok — közvetlen témájukon: Csehovon, Thomas Maimon, Karinthy frigyesen és a többi klasszikuson kívül — azt is megmutatják, hogyan válhat az emberi élet tartalmassá, szépséggel és erkölcsi tartással telitetté, hogyan segítik a nagy művek értő olvasóikat az önmegvalósításban, fogékonyságuk, ízlésük finomításában, jellemük erősítésében. Arról is meggyőz ez a kötet, hogy a forradalmi szellemiség, az újért vívó gondolat hatását a stílus érett tökéletessége megsokszorozza. 1116« László Józanság és szenvedély című könyve sem csak irodalmároknak ajánlható. Aki igényli a múlttal való ismerkedést, az előítéletekkel történő kritikusabb szembenézést, kedvelni fogja a munkát. Illés mintegy tíz éve a magyar szocialista irodalom előzményeinek feltárásán dolgozik. Eredményeinek részletezése helyett inkább a tények és adatok sokaságával igazolt koncepciót jelezzük. Azt, hogy Illés László új irodalmi — és nemcsak irodalmi — értékrenddel kívánja korrigálni, gazdagítani a köztudatot Arról kíván és tud is meggyőzni, hogy a modern magyar művészetben a parasztság és a polgárság méltán nagytekintélyű képviselői mellett nem alárendelt, hanem sok tekintetben élreállító szerepet töltenek be a munkásosztály írói, festői. Az értékelés új vonása tehát nem az, hogy elismert értékeket megtagad vagy háttérbe szorít. Inkább az a célja, hogy eddig periférián tartott, sőt ismeretlenül kallódó értékeket: műveket, mestereket, jövőbe mutató törekvéseket tegyen ismertté, a nemzeti kultúra becsült részévé. S ha már a múltról és szocialista értékeinkről szólunk, nem hagyhatjuk említés nélkül a Korunk, a híres kolozsvári folyóirat főszerkesztőjének, Gaái Gábornak a napokban megjelent cikk- gyűjteményét Két vaskos kötet ad ízelítőt a huszas és a harmincas évek egyik legjelentősebb kommunista folyóiratából. Abból az orgánumból, amelynek szerzői gárdája Európa és Amerika hét-nyolc országából küldte a kéziratokat. Gaál Gábornak hatalmas levelezése volt, fizetésének jelentős részét postára költötte. Szerkesztői munkájáért fizetést nem kapott, sőt olykor a nyomdaköltséget is saját zsebéből fizette. Szívügye és életcélja volt a Korunk. Birkóznia kellett a cenzúrával, a pénztelenséggel, a munkatársak érzékenységével, irányzatok és fogalmak tisztázatlanságával. Mégis kaput tudott nyitni a jövőre. E kapunyitás dokumentumai tévhiteket cáfolnak és ma is hatnak. Például arról is meggyőznek, hogy a szocialista realizmus a huszas évek végétől formálódó fogalom, amelynek hatása és jelenléte vitathatatlan a két világháború közti magyar szellemi életben. A ▼ i lóg I r o d a I o m r ó I is tudnak a magyar szerzők újat, érdekeset mondani. Ungvári Tamás az angolszász, Mészáros Vilma a francia irodalom modem reprezentánsairól jelentetett meg esszékötetet. Mindkét szerző úgy ír a regényekről, drámákról, szerzőkről és irányzatokról, hogy a művészi problémák mögött kirajzolódik a tőkés világ egyes vezető országainak erkölcsi-szellemi válsága, az a társadalmi szituáció, amelynek egyik vonása a közöny, a magányosság, az emberi kapcsolatok elsivároso- dása. Egy másik ifjú szerző, a mérnök-költő Maróti Lajos is új területen vizsgálódik. A korszerű műveltség tartalmáról indult vitához kapcsolja tanulmányait és felméréseit. Folyóiratokban is megjelent írásai a humán értelmiség természettudományos műveltségének hiányosságait, Illetve a mérnökök, kutatók, technikusok irodalmi tájékozottságának korlátáit mérik fel. Szándékuk pedig az, hogy közelítsék egymáshoz a két réteg szellemi érdeklődését. Közben kirajzolódik a kép: hogyan képzeli el a szerző azt az értelmiségi típust, amely a mi viszonyaink között a legtöbbet teheti a korszerű szocialista szemléletmód és életvitel kialakításáért. A h a s o ni 6 s se & n d é k u müvek sorolását hosszan folytathatnánk. Egyenlőre azonban talán ennyi is elég, hogy felkeltsük az érdeklődő olvasók figyelmét egy méltatlanul mellőzött, vagy legalábbis mostohán kezelt műfaj értékei, jelentős magyar eredményei iránt. Az ember nem beszél egészen különös és jura kis fájdalmakról, csalódásokról, le- sújtottságokról, amik olyanok, mint a finom füst a verőfényes kék égre szállóan, de ha orrod éri szaga, fanyar lesz az és keserű. Kölyökkoromban egy képes újságban láttam egy képet. Nagyszerű volt, kacagtató és amellett titokzatos. Távoli különös világ figuráit mutogatta. Egy ravasz majmot ábrázolt: az oroszlánt becsapja a krokodilussal együtt, és a háttérben egy néger adott példát a pukkadozásra. Valahol gyermekvendégségen láttam ezt a képet, és ha eszembe jutott, sírhatné- kom támadt, hogy nem az enyém, s nem falhatom szemeimmel naponta. Tévedés, hogy ez aztán a hátulgombolós idővel el is kavargóit rólam. Nagy fiú voltam, és valahányszor hasonló képet láttam, visszatért ez a vágy. Frissen, követeiden jött, mint annak idején, és áttörte az évek kiábrándultságát, valami olyan formában, hogy nem a szemem pillantása érett azóta, hanem ezek az új képek közönségesek ahhoz a régihez, a titokzatoshoz, az egyetlenhez mérve. Egyszer, később egy könyvesboltban jártam. Várakozva egy bekötött képes újságot ütöttem fel unalomból. Nini! Egy pillanatra sóvár, édes öröm kergetődött át szívemen. Az újságban ott állt a kép előttem. Gyerekszivem vágyaDe csak egy pillanat volt. A következő valami kaján, gálád kézzel, mint valami gonosz varázsló, elhúzott szemeim előtt. Ott volt a kép. De közönségesen, silányul, amin tízen lapozok át. Mert az volt, a régi, az igazi, az egyetlen. És azóta már csak a düh és keserűség emléke van meg, amit a boltból hoztam ki magammal. A fürge, boldog óhaj a kép után eltűnt, mögéje kallódott. No meg ezek szavak maradtak, mint valami mindennapos epitáfium egy kedves, elhunyt fura ér- zésmanócska sírján. Ez az egyik. A másik egy dalról szól. Azt sem tudom róla, miféle szerzel pontosan. Műdal, operett vagy operarészlet. Egynéhány ütem mindössze. Amatőrfílm fesztivál A Népművelési In kézét psiyázatot hirdet az idén megrendezésre kerülő országos amatőrfilrn fesztiválra. A fesztiválon részt vehetnek egyéni * versenyzők vagy filmklubok kollektívái eddig még díjat nem nyert alkotásaikkal, bármilyen méretű néma és hangos, fekete-fehér és színes filmekkel. A beküldött művek közül bí- ra < bizottság választja ki azokat a filmeket, amelyeket alkalmasnak tart nyilvános bemutatásra. Egy pályázó több filmmel is részt vehet a versenyen, a •Hímeket a népművelési intézet művészeti osztályára kell beküldeni i986. október 15-ig. A technikai minimumot el nem érő müveket — tekintet nélkül azok tartalmi értékeire — nem fogadhatják el. Minden filmet és magnetofonszalagot külön orsón kell beküldeni, 3 befűzösza- lagoi zöldre kel, festeni, feltüntetni rajta a film címét, a szerző nevét és lakhelyét. A filmeket piros színű lefutószalaggal ellátva, befűzésre kész állapotban kell csomagolni. Nem tudom, csak a kezdetét. Sőt ez sem volt birtokomban. Akkor jött, mikor akart, s távozott éppígy nyomtalan. Valósággal bujósdit játszott velem. Szeszélyes volt, megkínzott, megjáratott. Sohasem tudtam, hol és mikor jelenik meg. Mindennapos, józan emberforgatagban, hímes hajnali fetrengések alatt, esti sétán. Egyszer csak fülemben volt és ajkamon volt. Trrallallara! Füttyre idomította a számat, és tündérkézzel csapott szét bensőmben. Drága szomorúság, vágy sirt fel. Újra láttam és szerettem egy kedves arcot. Újra éreztem, hogy ha felé mennék, mert hívna, a dolgok, emberek, árnyékok, amiket hárítanom sem kell magam előtt, átgázolok rajta. Húsz évem kiáltott vissza értem, kaca- góan, zokogóan, vadócosan ... néhány hangra, egy feledt taktusra fűzve. De ahogy érkezett, úgy illant el megint Idézni szerettem volna mindig, mikor akarom. Képtelen voltam megjegyezni. Próbáltam belehelyezni a hangjait ismert nótába, hogy vele együtt eszembe jusson. Ez sem sikerült. Megugrott, elmos olvasmánynak ígérkezik a neves műfordító, András László könyve, a Laurentis ügy. A mű detektívregény és az írói műhely titkaiba való bepillantás sajátos keveréke; különlebújt előlem. Így hordtam csak magamban, mint valami csélcsap nöcskét, aki az enyém is, nem is. Valahová meghívtak. A háznál egy zenélő óra volt. Mikor megszólaltatták, kis híja, hogy karomba nem kaptam, és szerelmet nem vallottam a háziasszony anyjának tisztes hatvan évével, aki mellett véletlen ültem. Az óra az én dalomba kezdett, s ha annak a gyönyörét mondhatnám el, amint a régfeledt folytatását és a végét is hallhattam a szökevény melódiámnak. Nem sejtik már, mi történt? Egy ostobasággal több, amit sohsem bocsátók meg magamnak. Újra és újra eljátszattam a dalt elejétől végig, addig, amíg úgy meg nem tanultam, hogy bármikor fütyülni kezdhessem. Akkor egész nap és másnap is fütyöltem, és e pillanatban is belekezdhetek. De ez, amit most fütyölök, egy selejtes melódiácska, amit tucatonként termelnek évente, és semmi más. Az emléket, a zokogást és kacagást és eperfást, a húsz évet, nem hozza többé. Kiadják Bihari Klára, Koróda Miklós, Sásdí Sándor és Szeberényi Lehel egy-egy művét is, s újabb kiadás jelenik meg Illés Béla Ég a Tisza című, nagysikerű regényéből. Baráih Lajos, Barsi Dénes, Gergely Mihály novellái mellett kiadják Örkény István kötetét, Jeruzsálem hercegnő címmel. A szerző tíz év legjobb írásait válogatta össze, s bocsátja az olvasók ítélőszéke elé. Moldova György Gázlámpák alatt című elbeszéléskötete a többi között tartalmazza az Esték a téren ciklus valamennyi darabját is. Második kötetével jelentkezik Simonyi Imre fiatal költő, címe: Ne sírjatok. Megjelenik Vidor Miklós verseskönyve is, Lakatlan évszak címmel. A tanulmánykötetek közül széleskörű érdeklődésre tarthat számot B. Nagy László A teremtés kezdetén című könyve. Az ismert kritikus elemzi, többek között Illyés Gyula, Németh László, Sarkadi Imre alkotói koncepcióját, módszereit. Helyet kapott a kötetben a mai magyar irodalom fiata- rjo labb művelőiről szóló átfogó tanulmány is. A magyar klasszikusok művei között kiadják — Gárdonyi Géza összes művei befejező részeként — A láthatatlan embert és az Ida regényét Jókai Mór műveinek nem csökkenő népszerűségét bizonyítja, hogy három regénye is szerepel az újdonságok között: A kőszívű ember fiai, az Egy az isten, s a Szegény gazdagok. Tömörkényi István születése századik évfordulója tiszteletére jelenteti meg a kiadó a magyar falu nagy ismerőjének Fecskék című könyvét. A Szépirodalmi Könyvkiadó Helikon műhelyében készülő, külsejében is reprezentatív kiadványok közül Babits Mihály Jónás könyve című művét, valamint Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmét említjük meg. Átkozott, bárgyú zenélőmasinája! Dcrsi Tamás Torsdnnky J. fenti T
