Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-06 / 185. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1966. augusztus 6. SZOVJET—ALGÉRIAI EGYEZMÉNY A Szovjetunió kiszélesíti gazdasági együttműködését Algériával. Az erről szóló megállapodást most írták alá Moszkvában. A Szovjetunió műszaki együttműködésével az algériai Annababan 1969- ben felépül a kohászati komplexum, amelynek évi kapacitása egymillió tonna acél lesz. Nasution uszít Nasution tábornok, az indonéz törvényhozás elnöke egy djakartai cserkészgyűlésen újabb kommunistaellenes beszédet mondott. Azzal vádolta a baloldalt, hogy akadályozni akarja az új kabinet munkáját. A kommunisták kormányellenes készülődései — állította — Sukamo elnök megvé- delmezésének leple alatt mennek végbe. Ismeretes, hogy Sukamó- nak Jáva középső és keleti részén továbbra is igen sok híve van. Ugyaninnen érkeznek a hírek, hogy a közelmúltban újabb összecsapások voltak szélsőjobboldali mohamedán diákok és a baloldal erői között. Gránátok robbantak, középületek, üzletek hamvadtak el a tűzben, és sok embert megkéseltek az összecsapások során — közli a Reuter. (MTI) Bonn módosítja az alkotmányt A bonni szövetségi tanács — a parlament felsőháza — pénteken megkezdte a stabilizációs törvények megtárgyalását. Megvitatják a kormány javaslatát az alkotmány módosításáról, valamint két törvénytervezetet: a gazdasági stabilizáció megteremtéséről és a törvény határozmá- nyainak végrehajtási utasítársairól. A vitában felszólalt Erhard szövetségi kancellár is, s a törvénytervezetet az NSZK gazdasági élete szempontjából sorsdöntőnek minősítette. (MTI) Árvízkárok az NDK-ban Az NDK Minisztertanácsa megvitatta az 1966-os nép- gazdasági terv teljesítésének menetét. Ezután meghallgatta az utóbbi hetek viharos időjárása által okozott károk helyreállításával megbízott kormányszerv jelentését. A jelentés szerint a viharok az ország több kerületében megrongáltak összesen 118 hidat, kárt tettek üzemekben, vízgazdálkodási berendezésekben, kulturális létesítményekben, valamint lakóházakban. Nyolc ember életét vesztette. (MTI) A Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nagy- atádi üzeméhez azonnali belépéssel fölvesz szakképzett villanyszerelőt és külső szerelésben jártas vízvezetékszerelőt. Jelentkezés Kaposváron, Berzsenyi utca 18. szám alatt. Fizetés megegyezés szerint. (4045) Vita yégkimerülésig ÁGYAKAT ÁLLÍTOTTAK FEL A KÉPVISELŐKNEK Az angol alsóház 25 tagú bizottsága, amely a Wilson— Brown csomagtervet tárgyalta, újabb 19 órás maratoni ülés után pénteken délben befejezte munkáját. A hosszú ülést csak »le- csillapodási szünetekkel« szakították meg, amikor a hangulat már elviselhetetlenül botrányossá vált, és az asztalcsapkodástól meg a kiabálástól nem lehetett hallani a felszólalók hangját. A parlament negyed mérföld hosszú híres bizottsági folyosóján nyolc tábori ágyat állítottak fel, hogy a képviselőket megóvják a végkimerüléstől. Mint várható volt, a bizottság csekély többséggel ugyan megszavazta a kormány javaslatait. Franz Cousins munkáspárti képviselő kivonult az ülésről és kijelentette, hogy többé nem vesz részt a bizottság munkájában. Ez arra mutat, hogy a vezetése alatt álló és a vele szövetséges szakszervezetek a végsőkig ellenezni fogják az életszínvonal-ellenes törvényjavaslatot. Sir Michael Walker, Anglia malaysiai íőmegbízottja (nagykövete) pénteken kijelentette, hogy Anglia és Malaysia között megbeszélések folynak a Borneóban (Kalimantan) állomásozó angol csapat- egységek visszavonásáról, de erre csak az indonéz—malaysiai békeegyezmény ratifikálása után kerülhet sor. A Suharto-rendszer — mint jelentettük — megbékülésre készül Malaysiával, Londonból érkezett jelentések szerint azonban az angol katonai erő jelentős része az egyezmény szentesítése után is megmarad a malaysiai határvidéken. (MTI) Vérebekkel kergették szét a tüntető négereket Újabb faji összetűzések Amerikában San Francisco egyik külvárosában, a Menli parkban pénteken újabb összetűzés volt a rendőrség és néger fiatalok között. A faji egyenjogúságukért tüntető négerek 300—400 főnyi csoportját a rendőrség vérebekkel kergette szét. A péntekre virradó éjjel a chicagói Wesit Side-on gépkocsizó suhancok tüzet nyitottak egy néger csoportra. A 41 éves, állapotos Sally Jackson asz- szony kórházba szállítás után meghalt, négyen megsebesültek. Martin Luther King pénteken Chicagóban kijelentette, hogy több száz néger és fehér polgárjogi tüntető élén bevonul abba a fehér lakta negyedbe, ahol vasárnap a fajvédők téglákkal és söröspalackokkal kergették el a négereket. A rendőrség ezer embert vezényelt ki a tűzfészekbe, elővigyázatossági intézkedésként. (MTI) Mobutu visszavág Csombénak A kongói hírügynökség jelentése szerint a Leopoldville nevű belga hajó napok óta csapatokat és fegyvereket szállít Lóbiito angolai kikötőbe. A kikötőből a fegyvereket belga katonák kíséretében Angola és Katanga határára szállítják. Az egész művelet a legnagyobb titokban történik. Éjszakánként a Nemzetközi Vöröskereszt jelzésével ellátott több mint ezer láda fegyver érkezik rendeltetési helyére. A kongói hírügynökség arra következtet, hogy a belgák »Kongó-ellenes katonai akcióra« készülnek. Mobutu kongói elnök csütörtökön kommentálta Csőmbe volt miniszterelnök nyilatkozatát, amelyet az II Tempo tudósítójának adott. »Csőmbe szerint népe visz- szahívja őt. Csak éppen azt felejti el hozzáfűzni, hogy az ő népe nem a kongói, hanem a belga. Aki eladta Kongót a nemzetközi finánctőkének még Katangában is.« A volt miniszterelnöknek arra a megjegyzésére, hogy Mobutu elnöksége alatt nőtt az idegen zsoldos hadsereg létszáma, közölte: »Amikor Csőmbe elhagyta az országot, 1500 külföldi zsoldos állomásozott Kongóban. Számuk ma 480. Aki ma zsoldosokat toboroz, az nem más, mint maga Csőmbe.« Csőmbe azzal kérAsztalos és műköves szakmunkásokat és műköves átképzősöket keres fölvételre az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat Jelentkezés: Kaposvár, Berzsenyi utca 41. szám alatt (126887) kedett, hogy a kongói parlamentben még mindig többséget élvez. Ezzel kapcsolatban Mobutu csupán ennyit mondott: »Csőmbe elfelejti, hogy saját parlamentje fosztotta meg képviselői mandátumától..« (MTI) A kis »US Air Force« jelzésű fc— 19-es felderítő gép a dzsungel fölött repült. »Berepültem a D-zónába« — jelentette a gép pilótája rádión a támaszpontnak. A pilótának, Denny Dowson hadnagynak ezek voltak az utolsó szavai ... A partizánok a szinte zajtalanul repülő L—19-est gyűlölik leginkább. A gép csak kering, egyre csak kering a dzsungel fölött, mint a dögkeselyű. Aztán ha meglát valamit, már hívja is a bombázókat. S akkor a dzsun- gelre bomba- és rakétazápor zúdul. A cél lehet egy partizánegység, de egy »gyanús« falu vagy rizsföld is, melyen békés parasztok hajladoznak. Bombával megrakott repülőgépeiken pilótatársai várták Dowson további jelzéseit. Ám az L—19-es hallgatott. És nem tért vissza a támaszpontra sem aznap, sem másnap. És a Kalifornia állambeli Renert Parkban Dowson családja táviratot kapott: »Nyom nélkül eltűnt.« Hol, merre zuhant le Dowson gépe, egy pilótatársa sem tudta megmondani: repülőgépről nem vettek észre géproncsokat, a szárazföldi csapatok pedig nem merészkednek a D-zónába, mert jó pár éve ott a DNFF a korlátlan hatalmú úr, s a Dél- vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Fronttal ott nem jó ujjat húzni. Am Renert Parkban senki egy percig sem hitte, hogy Dowson meghalt, hiszen nemrég küldött fényképén elégedett, vidám, egészséges volt, akár a híres amerikai filmszínész, Errol Flynn, s a levélben úgy írt a vietnami háborúról, mint valami kirándulásról. Két éve Renert Parkban még senki sem tudta, hol is van »az a Vietnam«. Az eszkaláció akkor csak terv volt még. Elmúlt egy hónap, el a másik, a harmadik is, de Dowson felesége, Ariin egy sort sem kapott tőle. Magára maradt négy gyérmékével. A bánat teljesen leverte, súlyosan megbetegedett. »Nem akarok élni — mondta Denny testvérének —, nem akarok így élni, Denny nélkül, s azt sem tudom, él-e, hal-e?« Donald VLAGYIMIR BOLSAKOV: A D-zéna Donald elindul a dzsungelbe soha nem hitte, hogy Denny meghalt. Dennynél Gyermekkorától nem volt jobb barátja, szinte soha nem váltak el. Ha nincs ez a nyavalyás háború ... És Donald elhatározta, élve vagy halva, de felkutatja testvérét. Donald Dowsonnak egy centje sem volt, ezért eladta minden ingóságát, de így is csak alig-alig telt ki belőle az útiköltség és a fölszerelések ára. »Majd Vietnamban segítségemre lesznek« — mondotta barátainak. Ám az amerikai parancsnokság meglehetősen hűvösen fogadta. »A maga testvére nem az első és nem is az utolsó. Itt naponta halnak meg a mi embereink.« Mindössze egy vietnami nyelvű röplapot segítettek elkészíteni: »Akt megtalálja az ebben a körzetben eltűnt testvéremet, egy pilótát, nagy jutalmat kap: aki a testét szolgáltatja, az 50 000 ptasztert (685 dollárt), aki élve adja át, 100 000 piasztert.« Végül nagy nehezen mégiscsak talált egy tolmácsot, s bevette magát a dzsungelbe — oda, ahonnan még egyetlen amerikai sem tért vissza élve. Faluról falura járt, minden apró hangra összerezzent, rémülten tekintgetett körül. Aliig fölfegyverkezve — karabélya, két pisztolya, kése, gránátja volt — ment az idegen földön, mely immár 25 éve nem talál nyugalmat. Azon a földön, melyen immár a második nemzedék nő fel tüzérségi párbaj dörgése és bombavijjogás közepette. Ebben az országban nem szeretik a külföldieket. Azok eddig még mindig csak bánatot, pusztulást és halált hoztak Vietnamnak. Legutoljára pedig a jenkik jöttek ide napalmbombáikkal, rakétakilövő bombázóikkal, helikoptereikkel. S ezek a fölfegyverzett jenkik elveszítették emberi mivoltukat. A »pilóta jDowsont azon- fivére« a ban sajnáltak. DNFF-nél Még azokban a-----------------1 ban a falvakban i s, amelyekre épp a fivére irányította a bombazáport. Nevet is adtak neki: An fikong, vagyis A pilóta fivére. A partizánok ismertek Dowson minden lépését, ám ő páni félelembe esett, valahány- szon »a partizánok vadálla- tiasságára« gondolt, s egy percre sem hagyta el a ciántablettát. A partizánok mindenütt ott voltak: Thai 3°c50oooooooooooooooooooooooooooooooooooocxxxxxxxxxxx)ooooooaooooooc HIROSIMA Tokióból utaztunk Fukuó- ba. Az expressznek délután négykor kellett befutnia Hirosimába. A naptár augusztus hetedikét mutatta ... Akkor Japán már túl volt az augusztus hatodiki emlékezéseken. Kevés szó esett az atombombáról, amely huszonegy esztendővel ezelőtt Hirosima fölött robbant és pusztított. Az expressz légkondicionált kupéjában az utasok önfeledten tréfálkoztak. Odakint a rizsföldek zöldjét piros színű reklámtáblák törték meg: »Vásároljon Toyota gépkocsit!« Vonatunk alig félórányira Hirosima előtt a tengerpart mentén száguldott... Milyen lesz ez a város, amelyről nyomban a Bomba, a pusztulás, a szenvedő emberek, kétszázezernél több halott jut eszünkbe? Hogyan fogad majd bennünket Hirosima, a pályaudvar? Milyen arca van ma ennek a városnak, amely fölött 1945. augusztus 6-án, hétfő reggel 8 óra 15 perckor elszabadult a poklok pokla? Mi, magyarok ott szorongtunk az ablakoknál, óránkat nézve vártuk, mikor bukkan fel a város a^ol három napon keresztül ' • 'itt a tűzvész, ahol fr 'eres körzet1' en m' • ak mert'1 él-o lel -1 zak is elégtek. Hángí.ior olvastunk erről, s a bujdosó élőkről, akik elrejtőzve várták a halált! És azokról, akik megmenekültek, de magukban hordozták az ismeretlen kórt, és hirosimai létüket eltagadva kerestek élettársat maguknak... Es pár perccel négy előtt a vonat szinte befutott a házak közé; a földszintes és egyemeletes faépületekkel szegélyezett utcákon át vágtázott be Hirosima központjába. A kalauz éppen olyan szenvtelenül kiáltotta Hirosimát, mint korábban Kobe vagy Okayama nevét. A peronon szörpöket és fagylaltot kínáltak az árusok, oda- fönt egy repülőgép zúgott. S mi kérdőn tekintettünk egymásra: hol van Hirosima, a pusztulás városa? Csak a félig romba dőlt iparcsarnok kiégett kupolájának vasváza tűnt fel a távolban, azután Szaszaki Tei- ko, a kórházban papirdaru- kat hajtogató kislány szobrával, tetejében az atombomba gyermekeinek emlékműve. Teiko úgy tudta: az ősi monda szerint a dar- vak ezer évig élnek. Amikor tizenkét éves korában kitört rajta a lapapngó »atombomba-betegség«, a kórházban elhatározta, hogy ezer pa- pirdarvat hajtogat — és ekkor ő is meggyógyul rrriko azonban a 644. p ’áru után örökre lehunyta a mseméi. Neki és az atombomba gyermekeinek állít emléket a bronzszobor-. De hányán akadnak, akiket ma is rombol a szörnyű kór, az atombomba hatása, és hányán halnak meg napjainkban is Hirosimában, a romokból fölemelkedett, de lelkében azóta is beteg városban? Amikor Akihito japán trónörökös meglátogatta az atombomba rombolását megörökítő múzeumot, a kiállított borzalmak nagy részét előre letakarták, hogy óvják az ifjú herceg idegeit. Pedig ezeket *a szörnyű emlékeket, az összeégett csontvázakat, a 8.15-kor megállt órákat, az összeolvadt rohamsisakokat, a hamuvá lett iskolásfüzeteket éppen azért gyűjtötték össze, hogy vádoljanak és emlékeztessenek! 1945 augusztusában Japán sorsa már megpecsételődött, a háború napjai meg voltak számlálva. De az amerikai stratégák a japánokon még kipróbálták ezt a szörnyű fegyvert, hogy azután zsaroljanak atombombáikkal... Ma már mindez a múlté. Hirosima újjáépült, mégsem felejt, s mi sem feledhetjük azt a huszonegy esztendővel ezelőtti augusztus hatodikát. Azért emlékeztetünk rá, hogy ne legyen több Hirosima, ne legyen több Na. szaki, és a darvak valóban ezer évig éljenek.,. Sebes Tibor Hungban, ebben a kis városkában majdnem teljesen nyíltan éltek. A DNFF parancsnoksága utasítást adott, hogy ne bántsák »a pilóta fivérét«. Dowson először Thai Hungban, a bábkormány csapatainak egyik megerősített táborában élt. Ám ez az egység nem sokat ért. »Egyszer szemtanúja voltam annak, hogy egy másik városban épp ilyen megerősített tábort foglaltak el a partizánok. S tíz percnél nem is kellett nekik több ehhez« — mesélte egy alkalommal. Dowson el is költözött a táborból, ahol úgy érezte magát, mint valami egérfogóban, s helyette egy pálma- levéltetős, földpadlós kunyhóban telepedett meg. Innen indult naponta fivére keresésére. Ám Denny Dowsonról senki nem tudott, s a repülőjéről sem hallottak. De Donald nem adta föl a reményt. Már megtanult néhány vietnami mondatot. A kunyhókban meg is vendégelték — azzal ami akadt: teával, tejjel. Jókora szünettel és sok gesztikulálással »beszélgettek«, s csak a tea elfogyasztása után közölte a házigazda, hogy a szomszéd falun egy napja vezettek át egy amerikai fogolyegységet, akiket a két napja valahol délen folyó harcokban ejtettek. Így folyt ez pár hónapon át„ s Dowson régi megszokásához híven — a kereskedelmi flotta kapitánya volt — »hajónaplót« vezetett arról, hogy mit látott és tapasztalt a D-zónában. Egy reggel Dowson szam- panon Thai Hungból átment a DNFF által elfoglalt Chang Hungba, s itt nyomban elfogták. Talán tudnak valamit a fivére sorsáról? Kérte, hogy vezessék a DNFF vezetői elé. Hosszú dzsungel- út kezdődött. Időről időre repülőgépek jelentek meg, s Dowson — kísérőivel együtt — fák gyökerei alá rejtőzött. Aztán újra és újra átkeltek mocsarakon, szűk erdei utakon jártak, föld alatti folyosókon kúsztak, folyókat úsztak át. Csak a kilencedik napon álltak meg egy településnél, ahol a foglyok gyűjtőtábora volt. Itt elvezették a parancsnokhoz, aki tudott fivére sorsáról. Elmondotta a parancsnok, hogy Denny már nem él, repülőjét lelőtték a partizánok, s vele együtt elpusztult ő is. — Megnézhetném azt a helyet, ahol lezuhant a fivérem gépe? Hiszen itt van a közelben. Miért jöttek maguk, amerikaiak? ide — Ez nem éppen veszélytelen, hiszen maga is láthatja, hogy nem múlik el nap amerikai bombatémadások nélkül —• mondta a parancsnok. Elhallgatott, majd megkérdezte: — Mondja csak, hogyan ítélné meg, ha bevonulnánk a maga hazájába, bombáznánk városaikat és falvaikat? — mondta, s még hozzátette: — Miért jöttek ide maguk, amerikaiak? — Hogy megfékezzük a maguk agresszióját — felelte minden meggyőződés nélkül Dowson. Maga is érezte, milyen képtelenség vietnami agresszióról beszélni amerikai bombázógépek árnyéka alatt, bombarobbanások közepette. Dowson mintegy három hónapot töltött a partizánszálláson. A partizánokkal együtt evett, ivott, aludt. Velük együtt bújt alagutakba vagy fedezékekbe az amerikai bombázógépek elől. És többet nem beszélt »vietnami agresszióról«. És bárhol is volt — az alagútban kuksolt, vagy a mezőkön dolgozott — egyre csak egy kérdés visszhangé zoitt benne: — Miért jöttek ide maguP- amerikaiak? (Fordította: Ferencz Győzi*
