Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

Pfestek, 1966. augusztus S. i SOMOGYIWEPLAP EZEREGYSZÁZ BÁLA NAPONTA A csokonyavisontai Rákóczi Tsz földjein ezeregyszáz bálát csinál egy nap alatt Sza­bó József traktoros Tóth Józsefnével, Örzsi Istvánnéval és Tóth Jenővel. A bálákat azonnal kazlazzák, hogy megóvják a szalmát az időjárás viszontagságaitól. Ahol vonatok találkoznak Naponta 130 szerelvény a balatonszentgyörgyi állomás forgalma. Vagyis nagyjából minden tíz percben fogadnak vagy indítanak vonatot. Tüs­kés István, az állomásfőnök helyettese szolgálatban van. Szívesen beszél birodalmáról. Most élik a legnehezebb na- pcfcat A nyári forgalom jó egyharmadával nagyobb a té­linél. Hiszen csak gyorsvonat tizenkettő áíll meg az állomá­som, közülük három nemzet­közi. Aztán a rengeteg sze­mélyvonat. A somogyi part szinte valamennyi járata érin­ti Szentgyöngyöt, sőt a 'község­nek magának is jelentős inga- forgalma van. Az Érdért, a téglagyár, a nádgazdaság és a MÉK, sőt maga a vasúti cso­mópont is számos környékbeli dolgozót foglalkoztáit. Dq a személyforgalomnál is Jelentősebb a tehervanatoké. Saját árujuk ugyan csak mint­egy napi húsz kocsi, de a Du­nántúl déli területeit ők kap­csolják össze az ország többi dél* megyéjével. Hétszáz ko­csit rendeznek naponta, s ez egy ilyen viszonylag kicsi, gu- rítódomto nélküli állomáson igen nagy teljesítmény. így hát 411-es tolató mozdonyuknak ál­landóan van munkája. Győzik-e a temérdek tenni­valót? A főneki irodában függő ok­levelek bizonyítják, hogy jól dolgoznak. Többször nyerték már el az élüzem címet, ve­zérigazgatói dicséretben is sok­szor részesültek. Kérdésemre most mégis azt válaszolják: ne­hezen. S egyelőre nem is szá- míthainak lazulásra. A dombó­vár—gyékényes! vonal építése is újabb terheket ró rájuk. Az ő állomásukon fut át az épít­kezés egész kőanyaga. A ka- posvár—fonyódi vonal pecBg megépülte után terheli majd őket, vonatok újabb sarát hoz­va feléjük. Pedig kicsi az ál­lomás, és sok berendezés kor­szerűtlen. Az üzemi és ivóvíz­hálózatra most áldoznak két­millió forintot. De sürgősen meg kell oldani a vízelvezetést is, hiszen az állomás a Nagy- berek ingoványos talaján épült, s a talajvíz igen magas. Szük­ség lenne új vágányokra is. Balatanszenltgyörgy négy irányban indít vonatokat. Kor­szerű berendezések nélkül ezt a feladatot ma már alig tel­jesítheti. Hasonló nehézségei vannak a fonyódi állomásinak is. Itt ugyan nem a tehervonatok, ha­nem az üdülők, kirándulók okozzák a legtöbb problémát. Ez azonban talán még kelle­metlenebb. Tüskés István még csak-cSak ráért egy kis beszélgetésre, mert a tehervonatdkkal nem kell állandóan vitatkozni. Fá­bián István, a fonyódi állo­másfőnök csak futtában nyi­latkozik. — A tehervouatokat fcöny- nyű pontosan indítani — mondja. — A személyvonatok­kal azonban baj van. Fegyel­mezetlen, tájékozatlan a kö­zönség. Különösen sokat kell vesződni az idegenekkel. Igaz, az állomás mellett IBUSZ-iro- da is működik, ennek azonban elég kevés hasznát látjuk. Hát senki sem beszél itt idegen nyelvelt? De igen. Fábián István tud németül, s a csehekkel, len­gyelekkel is meg tudja értet­ni magát. Csakhogy nem lehet minden információt a főnökre bízni. Korszerű felvilágosító szolgálatot kellene szervezni. S ha ezt sikerül is megoldani, csak csepp lesz a tengerben. Mert a legnagyobb baj az ál­lomás korszerűtlensége. Ezt a laikus is azonnal látja. Még csak nem is aluljárók építésé­re gondolunk, hiszen sok fon­tosabb állomásunkon is csak a vágányokon keresztül lehet a vonatokhoz jutni. Csak az állomás bővítéséről van szó. Számos elgondolás született eddig Valamennyinek az a lé­nyege, hogy a személy- és te­herforgalmat szét kell válasz­tani. Vagy új teherpályaud­vart építenék a régi állomás egyik végére, vagy új állomás- épületben, a Balaton-parti ol­dalon fogadják az utasokat. Két sorompó tartozik az ál­lomásihoz. Az egyik a balatoni műutat keresztezi, a másik a kikötőhöz vezető utat. Az egyik nehezen áttekinthető, a másik igen sokszor és soká zár­va van. Ezeknek a megszünte­tésére azonban egyelőre semmi remény. Legföljebb az egész vonal korszerűsítése hoz vál­tozást, amit 1970-re terveznek. Addig is csak a MÁV dolgo­zóinak s az utasoknak kölcsö­nös jóindulata, fegyelmezettsé­ge biztosíthatja a forgalom le­bonyolítását. Molnár László Együttes vezetés — személyes felelőssé A kaposvári 323-as Ifjúsági Csemegebolt szocialista brigád­naplójában érdekes vállalást OOOOOOOOOOOXIOOOOCXXXXXXXXXXXOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXDCXXXXJOO A vezetés kollektivitása a szocialis­I ta típusú politikai szervezetek lé­nyege. A gazdasági életben a tevé­kenység jellegénél fogva — azegy- • személyi felelős vezetésnek kell ér­vényesülnie. A politikai életben, a politikai szervezetekben viszont a közös dön­tés, a kollektív irányítás a helyes, eredmé­nyes. Az olyan politikai párt, amely a tör­ténelem legmagasabb fokú demokráciáját va­lósítja meg, amely a lakosság túlnyomó több­ségének érdekeit és akaratát fejezi ki, saját belső életét is a széles körű demokratizmus alapján szervezi meg. A kollektív vezetés ugyanakkor nemcsak a párt belső demokrá­ciájának elválaszthatatlan része és feltétele, hanem a döntések helyességének, a politikai kérdések sokoldalú megközelítésének is. Ez­ért tartjuk a kollektivitást a pártvezetés, a politikai vezetés egyik legfőbb, legfontosabb elvének. Ezért hasznos, ha a vezető szervek dönté­sei közös munka eredményeként jönnek lét­re, s az adott testület minden tagja gondo­lataival, véleményével hozzájárul az együt­tes álláspont kialakításához. Ez nálunk lé­nyegében általános gyakorlattá is vált: meg­lehetősen ritka, hogy némely helyi szervezet­ben egy-egy személy vagy csoport kisajátít­sa magának a választott testület jogkörét. Ar­ra viszont már nem mindenütt gondolnak, hogy a döntés kollektivitása voltaképpen tá- gabb fogalom: megkívánja nemcsak a vezető szerv tagjai, hanem az érintettek és a kér­dést legjobban ismerők véleményénefc meg­hallgatását is. Az az alapszervezeti vezetőség érvényesíti tehát igazán a kollektivitás elvét, amely egy-egy fontosabb kérdés értékelése és eldöntése előtt szélesebb körben tájékozódik, s bevonja a párttagságot is a végső állásfog­lalás kialakításába. Ebből természetesen nem szabad fétist csinálni: a véleménykikérés — meghallgatás szükségességét, mélységét és szélességét mindig az adott helyzet dönti el. Vezetni nemcsak annyit jelent, mint határozatokat hozni: a veze­téshez hozzátartozik a végrehajtás irányítása, megszervezése és ellen­őrzése is. A vezetés kollektivitását sem szűkíthetjük le tehát az együt­tes határozathozatalra. A végrehajtásban is közös munkára, megosztott és mégis egybe­hangolt tevékenységre van szükség, különben a kollektív vezetés »féloldalas« marad. A kollektiv vezetésnek nálunk éppen itt van az egyik gyenge pontja. A döntés közös, a végrehajtás ellenőrzése azonban már csak egy-két emberre marad. Általában nem a szándék hiányzik a többiekből, hanem a megfelelő munkastílus, a célravezető mód­szerek ismerete. Egyéb okok is közrejátsza­nak: az egyik vezetőségi tagnak — munka­körénél, beosztásánál fogva — nagyobb moz­gási lehetősége van, a másiknak kisebb. A munka ésszerű megosztásával azonban az ilyen nehézségek is áthidalhatók. Akármilyen sokoldalúan kimunkált egy határozat, csak annyit ér, amennyit válóra váltanak belőle. És a határozathozatalba is az tud igazán bekapcsolódni, aki elegendő ta­pasztalatot gyűjtött a végrehajtásban, a gya­korlati tevékenységben. Ez utóbbi kollektivi­tásának mértéke tehát — így vagy úgy masára a közös döntésre is visszahat. Ha a kollektív végrehajtást az együttes vezetés szerves részének tekintjük, magától értetődően össze kell kapcsolnunk a személyes fele­lősség fogalmával is. A kollektív vezetés és az egyéni felelősség nem ellentétes fogalmak, hanem szervesen össze­tartoznak. Lenin többnyire együtt is említette a kettőt: a kollektív vezetésről szólva azon­nal hozzátette a személyes felelősség követel­ményét is. A köznyelv is tükrözd ezt, hiszen egy-egy vezető testület tagját felelős beosz­tásban lévő emberként emlegetjük. Ez a felelősség kétirányú. A kollektíva tag­jaként felelősséggel tartozik az egész testület tevékenységéért, de személyében is felelős — mind a vezető szerv, mind pedig az azt meg­választok szélesebb tábora előtt — a rábízott feladatok végrehajtásáért, megoldásáért Ha ez a személyes felelősség hiányzik — már­pedig gyakran így áll a dolog —, a pontos végrehajtás is óhatatlanul csorbát szenved. Ahol hiányzik a végrehajtás pontos és követ­kezetes számo nkérése, a felelősség határozott érvényesítése, ott nem valósulhat meg követ­kezetesen a kollektív akarat sem. A pártvezetöségek soron következő újjává- lasztása a személyi felelősség érvényesítését jelenti, hiszen egyénileg mérlegelik minden választott vezető tevékenységét. Ezt azonban nem elég csak két vagy négy évenként meg­tenni: a végzett munka személyenkénti el­lenőrzése és értékelése a vezetés állandó té­nyezője kell, hogy legyen. Gy. L. Kaposváriak vasárnapi műszakja Balatonföldváron A Tibiit is a VÁtdut A feladat nehezei, mint gondolták Ehhez a munkához a lelke­sedésen kívül nagyfokú el­szántság is kellett. Amikor -megmutatták, milyenek voltak ezek az autóbuszok, néhány hó­nappal ezelőtt, azt mondtam: ebből soha nem lesz üzemké­pes kocsi. Később megválto­zott a véleményem. A rozsda­ette karosszériákból már az új busz formálódik az AKÖV Zalka Máté utcai szerelőcsar­nokában. Igaz, hogy ezen a két kocsin több mint 1700 órái dolgoztak a fiatalok. Ipari ta­nulók ét szakmunkások, akik KlSZ-taggyűlésen vállalták a munkát. A miskolciak felhí­vására ezt írták: »Elfogadjuk a 3. sz. AKÖV felhívását a kongresszusi verseny kibővíté­sére, és a tanulószállítás meg­könnyítése céljából vállaljuk két darab Ikarusz—30 típusú gépkocsi felújítását és iskola­busszá való átalakítását.•« Most mosolyogva vallja be Bakó László KISZ-titkár, hogy amikor ezt a levelet megírták, még nem is hitték, milyen fel­adatra vállalkoztak. A két ki­selejtezett öreg Ikarusz, ame­lyet Szekszárdról hoztak, in­kább elkeserítette, mint lelke­sítette őket. Hiszen amikor le­szedték az oldalát, akkor lát­tak, hogy ezeknek a kocsiknak talán még az ócskatelepen sem A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára fölvesz női átképzős tanulókat 16—40 éves korig. Vidékiek részére szállás és napi háromszori étkezés térítés ellenében bizto­sítva. A fölvételhez munkakönyv és tanácsi iga­zolás szükséges. (126671) örülnének. De hát a vállalás, az vállalás. Hozzáláttak szép sorjában. Anyagot szereztek, s munkaidő után a fiatalok nem haza indultak, hanem a roz­zant Ikaruszokat vették kézbe. Idejük tulajdonképpen nem sok volt. A munka pedig ren­geteg. Üj üléseket kellett be­szerelni, teljesen szétszedték a karosszériát, a motort is főja­vításra vitték. A karosszéria borító lemezei közé hőszigete­lőt raktak, hogy melegebb le­gyen a télen, ne fázzanak a gyerekek. Ha a felsorolás nem is mond sokat, egy számadat érzékelteti mennyi munka veit ezzel a két autóbusszal. A fel­újításra fordított munka és anyag értéke meghaladja a 280 000 forintot. A Tigris, meg a Párduc bri­gád szelíd nyugalommal végzi a munkát. S naponta jóleső érzéssel veszik számba meny­nyit haladtak előre. Kondricz István művezető azt mondja, ha elkészül, olyan lesz ez a két busz, mént a meseautó. S ez­alatt nem valami szuperkocsi­kat ért, hanem meleg, kelle­mes autóbuszt, amelyből reg­gelenként nem hiányzik majd egy kis idegnyugtató zene sem. Már beszerelésre várnak a leg­újabb típusú rádiók. — Ha elkészül, belülről is szép lesz. S ehhez a Bőripari Ktsz dolgozói is hozzájárultak. — Rengeteg munka van bent — mondja homloktörlés köz­ben az egyik ipari tanuló, Pa- m ’.ki László. — Akik váVal­á’' a munkát, mindenki csi­ra'; valamit. 1 — És sokan vállalták/ — Ha jól tudom harmincán, de ma csak tizenöten vagyunk itt — A többiek? — Nyári szünetet tartanuk. Én is szabadságon vagyok, de reggel nyolcra már bejöttem. A KISZ-titkár ezt mondja: — Szerintem jobban meg­csináljuk ezeket a kocsikat, mintha Budapesten újították volna fel őket, hiszen magunk­nak készítjük, nekünk lesz kevesebb gondunk vele. A kocsiknak valóban meg­hosszabbították az életét. Ügy számolják, hogy a felújítás után még legalább 120 000 ki­lométert lefutnak különösebb javítás nélkül. A fiatalok szorgalmához le­leményesség is járul. Hiszen ekkora munkát munkaidő után elvégezni korántsem könnyű feladat. Igaz, hogy most a fi­nisben — hiszen tizedikére el keU készíteni a kocsikat — egész nap dolgoznak, és segít­séget is kérnek az idősebb, tar pasztaltabb szerelőktől, ez azonban semmit sem von le érdemükből. Bakó László vé­leménye szerint ezen a bu­szon nem játszani kellett... — Amikor elvállaltuk — folytatja a KISZ-titkár —, arí hittem elég lesz, ha megnéz­zük az alját, befestjük és kész. Aztán rájöttünk, hogy sokkal nagyobb a munka. Azok a fiatalok, akik ezt a két kocsit megjavították, nem­csak szakmájukból vizsgáztak, hanem helytállásból, murdea- szeretetből meg áldozatkész­ségből is. Kercza Imre olvastam. »A nyári szezon for­galmának sikeres lebonyolítása érdekében a brigádtagok kö­zül valaki minden vasárnap se­gíti a Balaton-parti boltok munkáját.« Pócza János boltvezető he­lyettes így beszél vállalásuk­ról: — Tavaly alakult meg a brigád, és már abban az év­ben sikerült elnyerniük a szo­cialista címet. Tavaly is be­segítettünk a Balaton-parti boltoknak, de az idén sokkal intenzívebb támogatást aka­runk nyújtaná. A délelőtti mű­szak dolgozói szombaton a ko­radélutáni órákban vonatra ülnek, kiutaznak Balatonföld- várra, és az 557-es Csemege­boltban segítenek az eladók­nak. Ez a munka nagyon fárasz­tó. Szombaton délig itt az üz­letben, aztán a vonatozás, majd vasárnap 12 órai meg­feszített kiszolgálás. Azt gon­dolná az ember, hogy elked­vetleníti a brigádtagokat. Pe­dig nem így van. örömmel fel­áldozzák a szabadnapjukat, ha segítésről van szó. Varga Já­nos például már hat alkalom­mal dolgozott kint, hol más­fél napot, hol csak a vasárna­pot Nyurga, barna fiatalember, a raktárban beszélgetünk tel­jesítményéről. — Napi 12—14 órát kiszol­gálni, különösen nagy meleg­ben, nem akármilyen munka, főleg akkor, amikor fölszalad a hőmérséklet 30—40 fok­ra és tudom, hogy nem lehet megfürödni, mert olyan nagy a hajtás, hogy né­ha ebédelni sincs idő. Négy­szer vittem magammal für­dőruhát, hátha lesz rá szük­ségem, de soha nem volt le­hetőség a strandolásra. Nyolc­ig van nyitva a gomba, és fél kilenckor már jön egy vonat, amivel éjfél körül érkezem ha­za. Nincs idő strandolásra. — Legközelebb a hónap kö­zepe táján szeretnék kimenni — ha hívnak —, .mert akkor kapjuk meg a részesedésünket. Ugyanis a- á/n«nöó bolti dol­gozók ' -észt eléséből (lékünk. *o esUiicüi wSéppen, ezen kívül az útiköltséget a vállalat fizeti. De hát mind­annyian tisztában vagyunk ve­le, hogy nem nyaralni kér.ek bennünket az üzletbe. Ismét Pócza János veszi át a szót: — Az elmúlt évben a bri- gádtagók a vasárnapi bérüket az árvízkárosultaknak ajánlot­ták fel, idén szeretnénk viet­nami műszakot tartani, és ke­resetünkből valamit küldeni a harcoló hazafiaknak. Ha a csemegebolt brigádja minden vállalását olyan si­keresen teljesíti, mint a va­sárnapi balatoni műszakot, ak­kor ebben az évben már a két­szeres szocialista cím büszke birtokosai lehetnek. S. G. ÉM BUDAPESTI BE- TONÁRUGYÁR, BUDA­PEST, XXI. Rákóczi Ferenc u. 289. (Csepel) azonnali belépéssel fölvesz legalább 5 év feletti szakmai gyakorlattal rendelkező lakatos, jó képességű autószerelő és autóvillamossági szerelő szakmunkásokat, valamint Bolgár Diese villás targonca vezetőket, azonkívül mozaik!:' gyártáshoz női, beton elem gyártáshoz női és férfi segédmunkásokat. Munkásszállást és nép egyszeri meleg étkezé-. térítés ellenében biztosí ­tunk. Felvételhez mun­kakönyv Mii-lap és ta­nácsi igazolás szükséges. Jelentkezés a fenti cím munkaügyi osztályán. (1716)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents