Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-31 / 205. szám

I MS7MC IVEfiVfl Öi^TT'r'l f£/ MCGYE1 TANACS LAPJA Térképek az élő múltról Tanulságos cikket olvashat­tunk a Somogyi Néplap egyik múlt heti számában a ké­szülő régészeti topográfiáról. Ügy vélem, érdemes hírt ad­ni a néprajzkutatók kezdemé­nyezéséről is: ők az élő múlt, a népi kultúra jelenségeit vi­szik térképre. Nemsokára elkészül a Ma­gyar Néprajzi Atlasz, amely az egész magyar nyelvterület­ről — tehát Csehszlovákiá­ban, a Szovjetunióban, Romá­niában, Jugoszláviában és Ausztriában is vannak ku­tatópontok — mintegy 400 fa­lu anyagát térképezi. Termé­szetesen a feldolgozott 200 té­ma csak bizonyos kulcskérdé­sekre ad felvilágosítást, azon­ban így is kirajzolódnak a paraszti kultúra változásainak főbb iránygi, a táji eltérések fontosabb területei s az ún. néprajzi csoportok. Még be sem fejeződött e nagy vállalkozás, amikor Szol­nok és Baranya megyében hozzáláttak a táji jellegzetes­ségekhez jobban alkalmazott, speciális atlaszok elkészítésé­hez. Mindkét megyében a he­lyi múzeumok a gazdái e re­gionális atlaszoknak, de más vidékek és a főváros néprajz- kutatói is bekapcsolódtak a munkálatokba. Ezek a helyi atlaszok sok­kal alaposabban fel tudják tárni az egyes megyék, terü­letek népének kulturális jel­legzetességeit, mint az orszá­gos atlasz. Nemcsak azért, mert más, a táji adottságokat, helyi hagyományokat jobban tükröző kérdésekre keresik a választ, hanem azért is, mert sokkal sűrűbb kutatópont-há­lózattal dolgoznak. (Szolnok megyének és Baranyának is minden községét fölkeresik az atlaszok munkatársai.) Felvetődhet egy kérdés: Mi szükség van az ilyen atla­szokra? Erre több választ is adha­tunk. Az embereket akkor is ér­dekli a múlt, ha megismeré­Kombinált bérletes hangversenysorozat Kaposváron Zenekari és kamara-hang­versenysorozatokat ígér az ősz­szel kezdődő új koncertévad. Lebonyolítására a rendezők az Országos Filharmónia, a La­tinka Sándor Megyei Művelő­dési Ház és a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola kombinált bérletet bocsátanak ki. Az évad gerincét az A bér­lethez tartozó öt zenekari hangverseny alkotja. Ehhez csatlakozik a választható B vagy C bérlet két-két kannára- hangver senye. Mit hallhatunk az 1966/67-es évadban? Az évadnyitó hangversenyen a Pécsi Filharmonikus Zene­kar Beethoven-estet ad Antal István zongoraművész közre­működésével. Az együttest Ni- colae Boboc (Románia) ve­zényli. A Kaposvári Szimfoni­kus Zenekar három alkalom­mal lép pódiumra Breitner Tamás, Vavrinecz Béla és Me- léityi György vezénylésével. A többi között C. Franck D-moil szimfóniáját, Mozart Jupiter szimfóniáját és az Állami Ope­raház szólistáinak előadásában Rossini Sevillai borbély című operájának keresztmetszetét hallhatjuk a kaposvári zene­kartól. Az utolsó zenekari es­ten a Budapesti MÁV Szimfo­nikusok vendégszerepeinek Lukács Miklós vezénylésével. Valamennyi zenekari estet a Latinika Sándor Művelődési Ház hangversenytermében rendezik meg. A műsorokat ré­gi ismerősünk, Balassa Imre ismerteti. \ A két kamarabérlet szaba­don választható kék-két hang­versenyén a Nemzetközi Liszt- Bartók Zongoraverseny nyerte­se, majd a kaposvári Liszt Fe­renc Zeneiskola tanárai adnak egy-egy önálló estet; a C bér­let hangversenyein pedig Ko­csis Albert és Szabó Csilla, majd a Tátrai vonósnégyes vendégszerepei. Tizenhárom községben több mint 2900 színházbérletet vásároltak Közeledik a színházi év­be! Kaposváron most folyik, Vidéken befejeződött a bérlé- tezés. Ennek alapján a me­gy© községeiben — hosszú idő óta első alkalommal >— Ez idei évadban ismét rend­szeresen tart tájelőadásokat fi Csdky Gergely Színház. A kaposvári jegyirodáitól tájékoztatást kértünk: Mi­lyen eredménnyel járt a bér- Seiszervezés vidéken? A megye jelentősebb köz­ponti vagy körzeti művelődé­si házai közül Tapsonyban, Lábodon, Kadarkúlon és Nagyatádon kilenc, Tabon és Barcson hat, Somogytúron, Balatonszemesen, Kéthelyen, Nagybajomban, Mesztegnyőn, Balatonszárszón és Csurgón négy bérleti előadást tarta­nák. Ezekben a községekben összesen 2917 bérletet vásá­roltak eddig. Jóllehet a táj- bérletezés véget ért, több művelődési ház további 15— 20 bérletet igényelt. Így vár­hatóan a tájelőadások meg­indulásáig a vidéki bérletek száma megközelíti a három­ezret. A megye községein kívül színházunk Tolna és Zala hat községébe, valamint Nagykanizsára, Zalaegerszeg­re és Szombathelyre is el­viszi az új évad előadásait Ugyancsak bérleti sorozat ke­letében. A bérleti előadásokon kí­vül alkalomszerűen más köz­ségekben is tartanak tájelő­adást az 1966/1967-es színházi évadban. Megyénkben a tájelőadások sorozatát szeptember 16-án Nádass—Szenes Szegény kis betörő című zenés vígjátéká­nak bemutatásával kezdik meg. sébői semmi közvetlen, gya­korlati haszon nem szárma­zik (lásd: régészet). A múlt megismerése azonban mindig elvezet értékeink megbecsülé­séhez, és a megbecsült érté­kek mindig beolvadnak mai életünkbe is, részévé válnak a szocialista tudatnak és sok­szor a létnek is. A népi tudás kimeríthetet­len kincsesbánya. Az állatte­nyésztés, a földművelés, a gyógynövények alkalmazása révén stb. századok során le­szűrt sok tapasztalatanyag az egyre gyorsuló átalakulással mindinkább feledésbe merül. Ezeket az értékeket a jelen­kor régészete, a néprajztudo­mány kutatja, s legeredmé­nyesebben, legáttekinthetőb- ben térképeken tudja közre­adni. Vegyünk egy példát: a kör­zetesítéskor az iskolák helyé­nek, a közös tanácsú község- csoportoknak a kiválasztásá­nál jó szolgálatot tehetnek a falvak házassági kapcsolatait bemutató térképlapok, ame­lyek a spontán módon kelet­kezett központokat tárják fel igen szemléletesen. Most, amikor fellendülőben van a honismereti mozgalom, önkéntes gyűjtők és szakkö­rök sora foglalkozik a lakó­hely múltjának megismerésé­vel, célszerű kiterjeszteni és egy nagy cél érdekében ösz- szefogni a szórványos kezde­ményezéseket. Legyen ez a nagy cél So­mogy néprajzi atlasza! Ha minden somogyi köz­ségből csupán 20—25 kis kér­dőívre kapja meg a múzeum a választ, akkor két-három esztendő alatt a legfontosabb területeken elvégzett részletes gyűjtésekkel Somogy megye is térképezni tudná az élő múl­tat, a népi kultúra jelensé­geit. Itt, ahonnan a néprajztudo­mány nagy alakjai közül Vi- kár Béla elindult, és Gönczi Ferenc működött, és ahol a múzeumnak országosan elis­mert néprajzi gyűjteménye van, mindez nem túlzott és nem irreális igény, hanem jo­gos követelmény. Mándoki László múzeumi osztályvezető A „várkapitány ” C okáig fi- gyeltem, ahogy mozdu­latlanul ült odafent a tíz méter magas várfokon, és hosszasan szemlélte a környező sötét erdőiket, a sár­guló, hamuló mezőket. Talán a hajdani vár­kapitány néz­hetett ilyen elégedett, mo­solygós szem­mel a megfuta­modott, távolo­dó ellenség után. Talán ugyanott tűn­tek el a virá­gos rét övezte, buja erdő tö­vében, ahol most önkéntes idegenvezetőnk, Kalányos Jós­ka tekintette pihen. Vajon milyen emberek él­hettek itt régen a kereki vár körül. Ök is így szerették ezt a magas domboktól ölelt gyö­nyörű vidéket? A némán, mogorván álló várfalak nem szívesen beszél­nek titkaikról, csak olyan em­bereknek, akik naponta felka­paszkodnak a várhegy tetejé­re, s óráikat töltenek el a ko­pott élű meszes köveken. A mokány, csokoládészínű legényke jól ismeri a várro­mok minden zugát. Ha valami baj volt vele az iskolában, ide jött ki megnyugodni, de neki­vágott a meredek útnak akkor is, ha valami öröm érte. Ti­tokban ezért mindig saját vá­rának tartotta, és nagyon büszke volt rá, hogy ebben a faluban él. Most, hogy az utol­só vakációnak is vége, munkát kell vállalnia valahol. Az imént még a mezőn dolgozott, de szemerkélni kezdett az eső, s abba kellett hagyni, a mun­kát. A falu végén megpillan tóttá a kiránduló csoportun­kat, s nyomban hozzánk sze­gődött, Nagy bottal hajtotta széjjel előttünk az összehajtó ágakat, és úgy meg-megjramo- dott a szűk erdei ösvényen, hogy alig értünk a nyomába. A hosszú úton összebarát- koztunk. Amikor feljutottunk a tetőre, megigazította magán bő férfikabátját, melynek vé­ge csaknem a térdéig ért. Egy kissé szégyenlősen végignézett magán, kopott bakancsát jobb­ról is, balról is megfutzogatta a nedves fűben. — Csak anyánk van — mond­ta magyarázóén. — Nem fu­totta több az erejéből. Azért örülök, hogy már én is segít­hetek neki. Legalább a test­véreim ne érezze, hogy mindig szoros a pénz. Ha jól keres­nék, rajtuk segítenék először. Szép házat építenék, berendez­ném, úgy adnám át anyámnak. Szembefordul a nappal, be­letúr sűrű fényes hajába, és hunyorogva rám néz. — Most is házban lakunk. Csak a miénk kisebb, mint a falusiaké. Van egy malacunk is, egy fekete, gömbölyű kis malac, de a tél végéig még megnőhet, nem? — Magadnak mit venné! ha sok pénzed volna? — Egy kerékpárt. —• Miért éppen azt? — Mert azzal sokat kirán­dulhatnék. Olyan vidékeket is fölkereshetnék, ahol még soha­sem jártaim. A többi pénzt anyámnak adnám. Nagyon saj­nálom, mert mindig szomorú­nak látszik. Már csak azért sem megyek el innen Keretei­ből, hogy mindig mellette ma­radhassak. Ha fölvesznek, ko­csis leszek a tsz-ben. Fekete ujjaival 'körbemutat. — Látja ezt a határt? Nincs ennél szebb sehol a megyé­ben. Itt akarok maradni. Bakancsa sarkával a köveket feszegeti, aztán lehajol, a ke­zével is megpróbálja. — Ezt néhány éve erősítet­ték ide cementes habarccsal, mégsem tart rendesen — te­reli másra a szót. —Itt vol­tam, amikor javították a fala­kat. A bástyát meg lehet néz­ni. Sok száz éve tartja magát, és sehol egy rés. Micsoda em­berek lehettek, akik össze- hordták ide ezt a sok követ? Erősek, okosak vagy bátrak? Nékem hiába mondják, hogy a törökök elől magyar harco­sok robbantották fel. Nem hi­szem el. Akik ilyen falakat építettek, számítottak is az ellenségre. Ahogy a kövek ösz- szeillesztését nézem, rendes munkát végeztek. Nagyon sze­rethették ezt a vidéket. Mint a zerge, úgy szökell föl­felé a kiálló téglafogakon az ódon vár tenyérnyi fokára. A kirándulók érdeklődve járják körbe a falakat, ügyet sem vet­ve a mokány kis legényre, aki hosszasan szemléli a környék sötét erdeit s az egykedvű, őszülő mezőket. Talán az egy­kori várkapitány nézhetett ilyen elégedetten a megfuta­modott, egyre távolodó ellen­ség után... Nagy József Korszerűsítik a ÉDOSZ Művelődési Házat A tavasz óta átalakítási mun­kálatok folynak az ÉDOSZ Mű­velődési Házban. Korszerűsítik az elavult villanyhálózatot: a 120 voltos áramról áttérnek a 220-as- ra. Ezzel lehetővé válik a kes- kenyfilmszínház modernizálása is, normálvetítőket szerelnek be. A megfordított nézőtér mögött új gépház épül. A nyitott teraszból tv-termet alakítottak ki. A nagy­terem, a társalgó, a tv-terem_ és a presszó légfűtő- és szellőző­berendezést kap. Hamarosan meg­kezdik a beépítését. A nagyterem rossz akusztikai terét egy ál­mennyezettel kívánják megjaví­tani. Megfelelő ruhatárat is kap a művelődési ház, a régi helyén a fotoszakkör laboratóriuma lesz. Az ÉDOSZ Művelődési Ház vala­mennyi termét átfestik. A munkálatok befejezése után — előreláthatólag októberben — vi­szonylag korszerű otthonban szó­rakozhat Kaposvár munkáslakta területének lakossága. FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL SZABAD IFJÚSÁG peLHeLés Szélesvásznú román film. A film hiteles korrajza az 1907-es román parasztfelkelésnek. Miron Juga bojár parasztjai nyo­morognak, akárcsak az ország­ban mindenhoL Több tartomány­ban lázadás is tör ki, de ezeket a spontán harcokat, mivel nincs erőskezü vezetőjük, mindenből te­verik. Az »állam érdekében-«. A Felkelés az elsöprő emberi szen­vedélyek filmje. A szerelemé és a szegénységé. A Felkelés című román filmet augusztus 29-től szeptember 3-ig vetítik a Szabad Ifjúság Film- színbázbádie Megjelent a Somogyi Szemle harmadik száma A Közoktatás, közművelés-rovat közli Azsóth Gyula munkáját, amely a Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának és a Pedagógus-szakszervezet me­gyei titkárságának pályázatán dí­jat nyert. A szerző »A feledés és emlékezés az általános iskolai történelemtanításban« című fel­méréséről számol be, majd az eredményeket elemezve tanulsá­gokat von le a gyakorló peda­gógus számára. Tari János »A te­levízió és a gyermek« című ta­nulmányában fölteszi azt a so­kat vitatott kérdést, hogy a tv leszoktatja-e a tanulókat az ol­vasásról vagy sem. Gazdag gondolatokat és gya­korlati példákat tartalmaz Sárdi Lajos »A nehezen nevelhető ta­nulók fejlesztése« című cikke. Béres Gyula »Művelődés és szó­rakozás« címmel írt tanulmányt a művelődve szórakozásról és szórakozva művelődésről. A Megyénk múltja és jelene- rovatban érdekes dokumentumo­kat olvashatunk Csokonai So­mogybán töltött idejéről Boros Dezső tollából. Király Lajos nép­rajzi gyűjtését közli »Ösvallások emlékei a büssüi garabonciás tör­ténetekben« címmel. A Somogyi Szemle közli Szaba­dos János »A háború áldozatai« című sorozatát, mely a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának viet­nami pályázatán dijat nyert. OZZOfC A világ legmakacsabb emberének P. Buren gro- ningeni — Hollandia — nyomdászt tartják. A rá­tarti hollandus 23 évvel ezelőtt összeveszett a fe­leségével, s akkor kijelen­tette, hogy többé nem be­szél vele. Megtartotta fo­gadalmát. Azóta egyetlen szót sem szól élete párjá­hoz, noha egyébként jól élnek, s időközben már négy gyermekük született. * * * Heinz Scharpf és Tris­tan igen jó barátok. Az első stuttgarti állatkert gondozója, a másik a ten­geri elefánt szép példá­nya. Jóllehet a »kis-« Tristan körülbelül hat méter hosszú és három tonna súlyú, igen fürge és barátságos. Tristan még csak hatéves. Kö- zép-Afrika partjain ej­tették fogságba, ahol nagy csoportokban élnek, de a szakemberek szerint kipusztulás fenyegeti őke! ha védelmükre nem hoznak intézkedéseket. Tristan számára nem­régen feleséget vásárol­tak, Mariont. A nőstényt a portugál vizeken fogták. Marion nemrégen bébi­nek adott életet, páratlan eset ez a fogságba esett tengeri elefántnál. * * * Megrendszabályozták az amszterdami állatkert pa­pagájait. A papagájok eddig szabadon röpködhettek ide-oda az állatkertben. Az állatkert látogatóit is­mételten megzavarták »laza« beszédmodorukkal. ... Egy talpig becsületes nyugatnémet polgár az alábbi hirdetést tette köz­zé az egyik újságban: »Politikai párt kereste­tik, amely négyszobás, összkomfortos lakást tud adni nekem. Az ellenszol­gáltatás: két szavazat.« * * * Göteborgi búvárok két hétig rendszeresen leszáll- nak a tenger mélyére, hogy megvizsgáljanak egy elsüllyedt XVI. századi holland fahajót, amely a parttól mintegy 50 mé­terre a tenger fenekébe fúródott és igen jó álla­potban maradt. A hajót annakidején tulajdonosa, David Slaman holland üz­letember gyújtotta föl, ne­hogy az ellenséges svédek kezére kerüljön. ... Egy brémai présházban található a világ leggaz­dagabb borkészlete. A vendégek itt 600-féle bor­ból válogathatnak, a présházban egymillió üve­get tárolnak. A legrégibb egy 1653-ból való rüders- heimi, amely sajnos már nem iható. A legrégibb ma is élvezhető bort 1727-ben szüretelték. * * * Lassan a dinnyepiacra is rá lehet mondani, hogy Lőrinc pap országa. • * * Elképesztő, hogy hány gól fekszik kiaknázatlanul egy-egy futball-labdában! Somogyi Néblap Az MSZMP Sonjoprv mesvet Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1G Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi nostahv-'ataloknáJ és postáskézbesftöknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy rnes.yei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latlaka Sándor utca a

Next

/
Thumbnails
Contents