Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1966. augusztus L Romlik a font AZ ORVOSOK BÉREMELÉST KÖVETELNEK H. HOHLOV: A POFON Az újságíró noteszából Miközben az angol parla­ment 11. számú bizottsági szo­bájában éjjel-napipal ülésezik az ár- és bértörvénnyel fog­lalkozó 25 tagú bizottság, a brit fizetési mérleg tovább romlik. Közölték, hogy júliusban újabb 25 millió fonttal csökkent az arany- tartalék; a font sterling dollárárfolyama pedig a mélypontot a Wilson-féle deflációs intézkedések be­jelentése pta ismét elérte, és újra 2,79 dollár alá süllyedt. E riasztó hírek közben az angol lapok első oldalára ke­rült az orvosok bérkövetelése, amely elfogadása esetén olyan NATO-repülőket vonnak ki Franciaországból Hat amerikai felderítő re­pülőgépraj hagyja el e hó­nap elején Franciaországot — jelentette be szerdán a Pentagon. Két rajt visszairá­nyítanak az Egyesült Álla­mokba, három másik angliai légitámaszponton kap "-ott­hont«, a hatodikat pedig ki­vonják az aktív szolgálatból. Az amerikai repülőgépegy­ségek eddig az Atlanti Szer­ződés keretében állomásoz­tak Franciaországban. (MTI) Szavazott a Biztonsági Tanács A Biztonsági Tanács szer­dán befejezte az Izrael el­len emelt szíriai panasz megvitatását. Az UPI hírügynökség je­lentése szerint a Biztonsági Tanács nem szavazta meg azt a közös etióp—mali ha­tározati javaslatot, amelynek értelmében el kellett volna ítélnie Izraelt a szíriai terü­let ellen intézett július 14-i légitámadás miatt * • * Helyesbítés. Lapunk tegna­pi számának a Biztonsági Tanács ülésével foglalkozó hírébe hiba csúszott. A cím helyesen; Izrael agresszor. bérkövetelési lavinát indíthat­na el, amely maga alá te­methetné Wilson egész cso­magtervét. Az angol egészségügyi szol­gálat orvosai már korábban évi 500 fontos béremelést és munkakörülményeik megjaví­tását kérték. Nem fenyegetőz­nek sztrájkkal, mint belga kollégáik. Itt más veszély fe­nyeget; a viszonylag korsze­rűtlen munkafeltételek miatt egyre több orvos vándo­rol ki Ausztráliába, Kana­dába, az Egyesült Álla­mokba és más országokba. Ha nem javítanak hely­zetükön, lassanként sú­lyos veszélybe kerül az egész brit társadalombiz­tosítás, amelynek már amúgy is zsú­foltsággal és orvoshlánnyal kell megküzdenie. Az angol kormány vezetői — a szűkebb kabinet tagjai — szerdán délelőtt bizalmas tár­gyalást tartottak Wilson mi­niszterelnök hivatalában. Lon­doni sajtóíkörök szerint a ka­binet tagjai a rhodesáai vál­ságról, ezen belül a Smith-rezsim kénvise­lőivel folytatott titkos megbeszélésekről tárgyal­tak. Megfigyelőik szerint a fehér fajüldöző rezsim és a brit kor­mány között valamilyen tar­tósnak ígérkező bizalmas meg­állapodás körvonalai bonta­koztak ki. Szerdán Londonba érkez­tek azok a nyugatnémet kor­mánytisztviselők, akik az NSZK-ban -'lomásozó angol csapatok léséről tárgyal­nak a brit kormány megbí- zottaival. A nyugatnémet nagykövet­ség szóvivője szerint a mi­niszterelnök a brit csapatok kérdéséről beszélgetett a nagykövettel. A küldöttség­hez közelálló körök szerint az NSZK álláspontja válto­zatlanul az, hogy a rajnai brit hadsereg egyes egysé­geinek kivonása »súlyosan kockáztatná Európa és Ang­lia védelmét, mert csökken­tené az elrettentő erő hite­lét«. (MTI) ilrvizvessély a VDK-bon A Dél-kínai tenger felől ér­kezett tájfun kedden és szer­dán heves trópusi esőzéseket okozott Észak-Vletnamban, és a második árhullámtól amúgy is nagyon megáradt folyók vízszintjét tovább emelte. Az amerikaiak ezzel egy­idejűleg fokozták a nagy víznyomás alatt álló folyó­gátak és csatornahálózat bombázását. Sok helyen egy­mást követő hullámokban több órán át bombáztak és rakétáztak, hogy megakadá­lyozzák a felszakított gátak helyreállítását. Újabban erő­sen megnövekedett az éjsza­kai bombatámadások száma. Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságánál!: első titkára, az államtanács elnö­ke fogadta Abraszimovot, a Szovjetunió nagykövetét és eszmecserét folytatott vele a két országot kölcsönösen ér­deklő problémákról. Felbocsátották Japán első televíziós berendezéssel ellá­tott meteorológiai rakétáját. A rakéta minden második má­sodpercben közvetít képeket 200—328 kilométer magasság­ból. Az Egyesült Arab Köztár­saság hozzájárult ahhoz a li­banoni javaslathoz, hogy az eredeti tervek szerint szep­temberben Algírban üljön össze az arab külügyminisz­terek értekezlete, valamint a közös arab védelmi tanács. Benyújtotta lemondását a Buenos Aires-i központi egye­tem természettudományi ka­rának 189 előadója tiltakozá­sul a kormányrendelet ellen, amely hatósági ellenőrzés alá helyezi a felsőoktatási intéz­ményt. Szívroham következtében el­hunyt szerdán 55 éves korá­ban René Schink Guierez ni­caraguai elnök, aki tisztségét 1963. május 1-e óta töltötte be. Űjabb faji összeütközés volt kedden este Amerikában. A New Jersey állambeli Perth Amboy Puerto Ricóiak által lakott negyedében száz szí­nesbőrű fiatal összecsapott a rendőrséggel. A tüntetések négy napja folynak, mert egy új városi rendelet, a »csavar­gók megrendszabályozása« cí­mén, a nincstelen puerto ri- cóiakat sújtja. Z áruló lövés meg­állította a szálló, sőt ,z egész város életét. Lehéz gyász napjai következtek. Az emberek kré- taporos arccal jártak, s a gyász jeléül mindent elborí­tott a fehér virág. A szent ál­latként tisztelt tehenek szar­vát bemeszelték. A szarvakra fekete szalagokat kötöttek a baj, a háború szimbólumaként. Fekete karszalagot hordtak az emberek is. Az ország elége­detlenkedett, és bosszúért szomjazott. Keresték a . bű­nöst. Végre megtalálták, el­ítélték, és nyilvánosan kivé­gezték. Ügy látszott, hogy a számla kiegyenlítődött, Büntetlenül maradtak azon- an a bűntény fő bünysei: mdenki szeme láttára száraz bbal másztak ki a csávából. A pisztoly ravaszát a Bu- sumburát környező hegyek kö­zött fekvő fő kormányzói re­zidenciából irányították. Keve­seknek adatott m-g, hogy itt megfordulhassanak: A belga helynök fogadásain csak az előkelő személyek jelenhetlek meg, azok is előzetes megbe­szélés alapján. Ahogyan a protokoll előírja. Kaníoka ki­rálynő többször járt fogadások vagy ünnepségek alkalmából a fényűző villában. Most is erre felé vette útját gépkocsi­ján. Néhány perc múlva sor kerül a találkozóra. főkormányzó lát­hatóan idegeskedett az utóbbi napokban. Afrika főként itt a kontinens közepén nyugtalan térséggé vált. Minden mozgás­ba jött, és minden a gyarma­tosítók ellen irányult, A fő- kormányzó szeretett volttá szé­pen távozni magas posztjáról, úgy, hogy ne veszítse el a bel­ga korona és tőke védelmében szerzett tekintélyét. Sok be­nyomást szerzett Afrikáról, s az volt a szándéka, hogy né­hány könyvet ír a kontinens földjéről, klímájáról, népéről. Magában már tervezgette a nyugodt, forrongás nélküli életet Brüsszelben, amikor majd odamegy, amikor köszö­netét mondanak hosszú és ki­tűnő szolgálataiért és tekin­télyes nyugdíjával nyugalom­ba vonulhat. Nem lesz rossz, egyáltalán nem lesz rossz! Végső soron eladogatja majd fölbecsülhetetlen értékű rit­kaságokból álló afrikai kol­lekcióját, Micsoda értéke le­het csupán az egyik afrikai arlsztokrata családi öltözék­nekI Az a fehér palást pedig, amely a szomszéd szobában függ, az egyetlen ilyen példány egész Európá­ban: tiszta arannyal van átszőve, Nem szorul ar­ra, mint egyik őse a múlt század elején, hogy a brüssze­liek, levetett ócska ruháit gyűjtse össze és küldje Afri­kába — cserére ... — Excellencies Uram — szólt a belépő szolga —, Tere­sa Kanloka, Burundi királynő­je van itt. — Hogyhogy itt van? Hol van7 — A fogadószobában, ex- cellenclás uram. — Bocsásd b2 ... A főkormányzó arcán piros foltok ütköztek ki, az öregedő ideges férfi piros foltjai, aki leplezni, a méltóság maszkja mögé szeretné rejteni izgatott­ságát. »De hát mért nem tele­fonál, miért nem értesített jöveteléről a királynő?« — fu­tott át agyán, miközben a királynő már át is lépte a fényűző dolgozószoba küszö­bét. »Nem sejtené jövetelem cél­ját?« — vetődött fel a gon­dolat az asszonyban, amikor észrevette az »árnyékkirály« ~ ahogyan az országban fisz • telték a főkormányzót — ide­ges tekintetét. Moszkvában szerdán közös közleményt adtak ki Abdel Rahman Bazzaz iraki mi­niszterelnök és az általa Ve­zetett kormányküldöttség moszkvai látogatáséról. Mint a közlemény rámu­tat, a Szovjetunió és Irak megállapította, hogy egy sor igen fontos megvitatott prob­lémával kapcsolatban a két fél nézetei közel állnak egy­máshoz. Kifejezték azt az eltökélt szándékukat, hogy a jövőben is a békés egymás mellett élés, a szuverenitás tiszteletben tartása és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elveiből in­dulnak ki. A felek támogatják a viet­nami népnek azt a követe­lését, hogy vonják ki a kül­földi csapatokat, követelték A főkormányzó nyakkendő­jét megigazítva felállt, két lé­pést tett előre, és tisztelettel­jes tartásban merevedett meg. Kézcsókra készülve így szólt: — Minő öröm, minő öröm! És milyen hosszú ideje nem adta meg azt a boldog lehe­tőséget, hegy láthassam Önt, és élvezhessem társaságát... Látta, érezte, hegy a király­nő nem fogja fel banális bók­jait, de nem tudta megállíta­ni magát. A királynő szótla­nul, határozott léptekkel köze­ledett feléje. Megállva az idős férfi előtt, fölemelte drá­ga kesztyűbe bújtatott kezét, és arcul ütötte a fekormány- zót. A kéz, amelyet a főkor- mán-'zó oly sokszor csőkkel illetett, po'on vágta. A főkor­mányzó fe'nyögött, lehajtotta a fejét, mintha a következő pofont Várná, és csak ennyit dadogott: — Pardon Madame, pardon felsőt... királynő azonban susogó gyászruhájá­ban sarkon fordult, és kiment a szobából. Arca haragos volt és gyönyö­rű. Lefutott a villa lépcsőin, odarohant a rá várakozó so­főrhöz, és csak ennyit mon­dott: — Vissza. Gyorsan. MínH gyorsabban. .. a VDK bombázásának hala­déktalan beszüntetését és az 1954. évi genfi egyezmények maradéktalan megtartását. A szovjet fél elvileg be­leegyezett abba, hogy meg­adja Iraknak a lehetséges se­gítséget különböző gátak ter­vezett megépítéséhez. Az ira­ki fél köszöneteket mondott a szovjet kormánynak azért, hogy kész fejleszteni az együttműködést Irak védelmi képességének erősítése érde­kében. A szovjet fél megelégedés­sel nyugtázta azokat a po­zitív lépéseket, amelyeket az iraki kormány a kurd kér­dés békés rendezésére tesz. Nyikolaj Podgomij és Alekszej Koszigin köszönettel elfogadta az iraki meghívást. (MTI) VÉGE Podgornljt és Koszígint meghívták Irakba Szabó László: ORVTÁMADÁS ——— ■ — ÉS VISSZAVÁGÁS A Pearl Harbour-i japán orvtámadás után az újjászerve­zett amerikai hírszerzés kü­lönféle kombinációkat dol­gozott ki a japánok ellen, s főleg a visszavágásra. Nem önmagukra, hanem a japá­nokra veitek dühösek Wa­shingtonban ... Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenére miért nem történtek hathatós intézkedések a japán hírszer­zés ellen, és mi volt annak az oka, hogy Pearl Harbour megtámadása előtt az amerikai titkosszolgálat Japánban nem rendelkezett ügynöki hálózattal, és bizalmas információi sem voltak. Megállapították, hogy történtek ugyan különböző pró­bálkozások, de sikertelenül. Például a két Világháború kö­zött egy ezredesi rendfokozat­ban levő hírszerzőt turistaként a japán szigetekre küldtek, akit azonban már tevékenysé­ge kezdetén »halálos baleset ért«. Alázatosan hajlongó ja­pánok adták át az ezredes hairiváit a tokiói amerikai kö­vetségnek azzal, hogy az amerikai »turista« útközben meghalt, és holttestét a Shinto szertartások szerint elégették. Az amerikai titkosszolgálat csak az okkutatás közben jött rá arra* hogy a japán titkos- szolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség katonai és tengerészeti attaséját. A két attasé ugyanis több ízben je­lentette, hogy Tokió Utcáin nagyszámú háditeügerészt lá­tott. Ebből arra következtet­tek, hogy a japán hadiflotta még mindig a Tokió közelében levő yokosukai flottabázison tartózkodik, és teljesen kizárt egy esetleges meglep etésszerű támadás a japánok részéröl. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a japán hadiflotta a tengeren, háborús rendelte­tési helyén tartózkodott; és az utcán sétáló japán haditenge­részek tengerészruhába öltözte­tett gyalogosok voltak, akiket azzal a céllal küldtek Tokió utcáira, hogy az amerikai és a velük szövetséges hírszerző szerveket félrevezessék. Mint az attasék jelentései bizo­nyítják, a félrevezetés sikerült. A Pearl Harbour-i tóma- dás után újjászervezett amerikai hírszerzés első­rendű feladatának tartotta, hogy a korábbi mulasztáso­kat, hibákat gyorsan meg­szüntesse, és hathatós in­tézkedéseket tegyen a ja­pánok ellen. Eredményeket mindenekelőtt a technikai eszközök szélesebb körű fel- használásával igyekeztek el­érni. Ennek tulajdonítható, hogy e tevékenységük 1943- ra már sikerrel járt. Meg­fejtették a japán rejtjelkul­csot, és ennek segítségével a japán rádióadások lehall­gatásával előre értesültek a ispánok hadműveleti ak­cióiról. Többek között ez a körülmény segítette hozzá az amerikai titkosszolgála­tot ahhoz, hogy megtorló intézkedéseket hajtson vég­re a régi ellenség — a Pearl Harbour-i orvtámadás szervezője — Yamamoto ad­mirális ellen. (Nem azonos Yamamoto ezredessel, a ja­pán hírszerző tiszttel, aki­ről a korábbiakban szóvolt. Yamamoto admirális viszont valóban fő szervezője volt a Pearl Harbour-i támadá­soknak.) 1943 áprilisában az USA tengerészeti hírszerző köz­pontja lehallgatott egy szi­gorúan bizalmas japán rá­dióadást, amelyet a japán tengerészeti főparancsnok­ság küldött a Csendes-ócéán déli térségében állomásozó katonai erőkhöz. A lehall­gatott anyag megfejtésé után megállapították, hogy Yamamoto admirális repü­lőgéppel ellenőrző körútra indult. A rádióadás utasítot­ta a japán flotta különbőz egységeit, hogy készüljene' föl Yamamoto admirális fo ■ gadtatására. A rádióadó Yamamoto tervezett útvona Iának pontos menetrendiéi ig magában foglalta. A megfejtett anyagot, va­lamint az arra épülő akció tervet az USA haditengere ezeti államtitkára kapta "heg, aki az USA elnökével hagyatta jóvá Yamamoto admirális likvidálását. A végrehajtást a Csendes­óceán déli térségében álló* másozó amerikai haditenge­részeti egységekre bízták. A szigorúan titkos parancs utasította az illetékeseket, hogy Yamamoto gépét — veszteségre való tekintet nélkül — szét kell rombol­ni, az akció befejezése után. a harcot be kell fejezni, és vissza kell térni a ki­indulási bázisra, kerülve minden más konfliktust. A parancs egyben a legtelje­sebb titoktartást követelte mind az akció előtt, mind az akció után. 1943. április 17-én az egyik csendes-óceáni amerikai repülő és haditengerészeti Bázison megkezdődött az akció végre­hajtásának pontos kidolgozása. A titkosszolgálat először is megfelelő katonai vezetőkét vá­lasztott ki az akció lebonyolí­tására. A kiválasztott két tiszt, John W. Mitshell és Thomas J. Laphier őrnagyok részlete­sen megbeszélték az akcióme­netét a titkosszolgálat tisztjei­vel. Két tervet készítettek. AZ első terv szerint a kahilli ki­kötőben hajtják végre a táma­dást, mivel feltételezték, hogy Yamamoto admirális tenger­alattjáró vadászon fog utazni* A két repülőtiszt javaslatára ezt a tervet elvetették, mivel a levegőből nehéz kiválasztani a kívánt hajót a kikötőben Horgonyzó sok hajó közül. A násodik tervet fogadták el, '.mely szerint Yamamotót re- o ülő útja alatt teszik ártalmat­lanná. A titkosszolgálat adatai szerint Yamamoto admirális pontosságáról volt híres, ezért a megfejtett utasítás alapján másodpercnyi pontossággal is­merték indulási és érkezési he­lyeit, útvonalát. Tudták azt is, hogy Kahillibe két Mitsubisi bombázóval és hát kísérő va- elászgéppel érkezik. Törzse ugyancsak vele repül. A táma­dás helyéül a Káhillitől 33 mérföldnyire eső területet vá- íasztották, amely IX perc repít­lésnyl Időre esett attól a re­pülőtértől, ahol — a terv sze­rint Yamamoto gépe leszáll- xii kíván. A feladat végrehajtására két vadászrepülő-századot jelöltek ki. Az egyik század csalétek­ként Szolgált azzal a céllal, hogy magára vonja a Yama­motót kísérő vadászokat, a másik század pedig az admi­rálist szállító gép megsemmisí­tésére volt betervezve. Ezután kiválasztották az ak­cióban részt vevő legénységet és gépeket, majd április 18-án elindultak a harci feladat vég­rehajtására. A két vadászszázad megtartotta egész idő alatt a szigorú rádiózási tilalmat, hogy a japánok föl ne fedhessék kö­teléküket, s nagy kerülővel re- pitit a megadott cél felé. Az előre meghatározott időpontok szerint kerültek össze Yamamoto és a kísé­retét szállító repülőgépek­kel. Az amerikaiak első va­dászszázada magasan re­pülve magára vonta a japán vadászok figyelmét. A ja­pán vadászok védelem nél­kül hagyták a bombázókat, és az amerikai vadászgépek megtámadáséra indultak. Ezt kihasználva a második amerikai vadászszázad meg­támadta a Yamamotót és törzskarát szállító két bom­bázót, és mind a kettőt megsemmisítette; ezzel ar első jelentősebb visszavágó megszületett a Pearl Ha bour-i orvtámadásért. A japán tátkosszolg' alapos vizsgálatot tartót! történtek után, azonban szigorú amerikai hír • miatt nem talált me1 magyarázatot. Néni it és nem is tételezi ! hogy rejtjelkulcsükat amerikai titkosszolgálat megfejtette Vagy megfejt­hette. Végül is a vizsgála­tot azzal a következtetéssel zárták le, hogy Yamamoto admirális halála véletlen volt, az amerikaiak kis vadra vadásztak, és nagyot találtak. E magyarázat volt oka annak is, hogy később sem vezettek be előzetes el­lenőrző intézkedéseket. Yamamoto admirális lik­vidálásának tényét a má­sodik Világháború befejezé­se után hivatalosan is be­jelentették. Első ízben Chester W. Nirnitz, az USA csendes-óceáni flottájának Volt főparancsnoka és Han­son W. Baldwin, a New York Times volt katonai szakértője nyilatkozott er • ről egy sajtókonferencián. (VEGE) Utazzon a ÍIÁVAUT ’fiapest—adriai utóbuszjárataival.-s és kényelmes uta- ás. Érdeklődés az SZ irodákban és az autóbusz pályaudvarokon. (1637)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents