Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-23 / 198. szám

7%0 AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam 198. szám. 1966. augusztus 23., kedd Meghitt hangulatban köszöntötték megyeszerte alkotmányunk születésének évfordulóját — Tudósítóink jelentik a járási ünnepségekről Németh Ferenc elvtárs ünnepi beszédét mondja. Május 1-i hangulat — augusztus 20-án! Így lehet a legtalálóbban jellemezni alkot­mányunk ünnepének eseményeit, hiszen már a kora reggeli órák zsibongó városképe is a májusi felvonulásokra emlékeztetett: a zász­lókkal, transzparensekkel gyülekező embe­rek, a kíváncsian új látványosságot sejtő gyermekek és nem utolsósorban a verőfé­nyes időjárás mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy kellemes, jó hangulatban köszönthessük alkotmányunk születésének évfordulóját. Munkás-paraszt találkozót hirdettek a plakátok augusztus 20-ra, s valóban, a város üzemeinek, hivatalainak, intézményeinek cso­portjai mellett egyre-másra feltűntek a kör­nyező községekből Kaposvárra érkezett ter­melőszövetkezeti tagok is: autóbusszal jöttek meg vonattal, ki hogyan tudott. Ünnepélye­sen sötétbe öltözötten, ahogy ilyenkor ünne­pen szokás, virággal, bokrétával a gomblyu­kakban, s itt-ott parányi búzakoszorút is rejtegetett a városba hozott csomag: aján­dékot kaposvári embereknek, a munkástest­véreknek. Hiszen az alkotmány ünnepe egy­ben az új kenyér ünnepe is, és úgy szokás, hogy ilyenkor friss kenyérrel, búzakoszorú­val köszöntik a kedves barátot, ismerőst, elvtársat. Zászlódíszbe öltöztek a házak is szerte a városban, hogy méltó keretbe foglalják az ünnepi nagygyűlésre felvonuló tömeget. S a cseri parkban — Kaposvár új, kedves zöld­övezetében — már legalább tízezer ember készülődött az ünnepség megkezdésére: mun­kások, parasztok, értelmiségiek. Sorra meg­érkeztek megyénk vezetői is: a Cseri úton jött — együtt a nagygyűlésre érkező tömeg­gel — Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára és városunk ked­ves vendégei: Losonczi Pál elvtárs, a Köz­ponti Bizottság tagja, földművelésügyi mi­niszter, dr. Orsai János elvtárs, a Központi Bizottság megyei instruktora. Tíz óra után elfoglalta helyét a nagygyűlés elnöksége, ahol Németh, Losonczi és Orsai elvtársakon kí­vül ott volt Szigeti István elviárs, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke, Somogyi József elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, dr. Szerényt János elvtárs, a Kaposvári Já­rási Pártbizottság titkára, dr. Szilágyi Lajos elvtárs, a városi tanács vb-elnöke és Csek József elvtárs, a Kaposvári Járási Tanács vb-elnöke is. Az elnökségben foglalt helyet politikai, gazdasági és kulturális életünk több vezetője, s a találkozóra érkezett több falusi vendégünk is. A nagygyűlést Somogyi József elvtars nyi­totta meg, majd Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartotta meg ünnepi beszédét. Németh Ferenc elvtárs beszéde Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársinők! Elvtár­Megtiszteltetés számomra, togy a Somogy megyei Párt­bizottság nevében meleg szere- ettel köszönthetem magygyű- ésünk valamennyi részvevő­ét, Kaposvár város és a ka­posvári járás itt megjelent lolgozóit. Kedves Elvtársak! Ma — augusztus 20-án — iolgozó népünk mindenütt: fa­un, városban a Magyar Nép- :öz társaság Alkotmányának izületésnapját ünnepli. Évről bensőséges körülmények között emlékezik meg az or­szág lakossága e napon az al­kotmányról. Népköztársasá­gunk alkotmánya kihirdetésé­nek napja országos ünneppé vált. Ez az ünnep sorsának jobbra fordulására emlékezteti az egész magyar népet. A ugusxtivs 20-a jelenünk és jövőnk ünnepe Mit jelképez, mit fejez ki ez az ünnep? Jelképezi a munlcás-paraszt hatalom létrejöttét. Kifejezi azokat a társadalmi változáso­kat, amelyek között kibontako­zott a magyar nép fölemelke­désének új korszaka. Kifejezi, hogy végleg eltemettük a dol­gozó embert megalázó múltat, azt a társadalmi rendszert, amelyet egyik oldalon az ural­kodó osztályok fényűző jóléte, a kizsákmányolok kiváltsága, a másik oldalon pedig milliók nélkülözése, nyomora és jog- fosztottsága jellemzett. Évszá­zados remények váltak valóra azzal, hogy pártunk vezetésével a nép kezébe került a hatalom, s hogy alaptörvényünkbe, az alkotmányba iktattuk: »Min­den hatalom a dolgozó népé...*, Augusztus 20-a tehát jele­nünk és jövőnk ünnepe, szo­cialista ünnepnap, amely to­vább fejlesztője népünk, nem­zetünk, államunk e hagyomá­nyos ünnepének. Augusztus 20-án soha el nem múló tisztelettel emlékezünk í. István királyra, akinek el­évülhetetlen érdemei voltak a magyar állam megalapításá­ban, népünk fennmaradásának biztosításában. Az államalapító király em­lékét a felszabadulás előtt irre­denta magyarkodással hamisí­tották meg a letűnt uralkodó osztályok. A munkás-paraszt hatalom e hagyományos ün­nepet új tartalommal, új ele­mekkel gazdagította. Augusztus 20-án ma már nemcsak az alkotmányt, ha­nem az új kenyeret s mind egyértelműbben a munkás-pa­raszt szövetséget, valamint a hosszú évszázadokon át áhí­tott és a felszabadulás után nehéz harcokban kikovácsolt, nemzeti egységet is ünnepel­hetjük. Törvényhozásunk 17 évvel ezelőtt — amikor megalkotta a magyar állam alaptörvényét — az új, megváltozott társadalmi viszonyokat rögzítette; nem csupán betűket és paragrafu­sokat, hanem olyan elveket fo­gadott él, amelyeknek jegyében a dolgozó nép biztosítja a ma­gyar társadalom szocialista fej­lődését. Államunk alaptörvénye — az alkotmány — visszavonhatatla­nul lezárta a tőkés és földes­úri osztály által misztifikált, agyondicsőített úgynevezett »ezeréves alkotmány« korsza­kát, mely valójában jogfosz­tottsággal, kiszolgáltatottság­gal, elnyomással, kizsákmá­nyolással sújtotta a jobbágyo­kat, a kisembereket, majd a parasztokat és a munkásokat. Ma nem győzünk csodálkoz­ni azon, hogy ezeréves alkot­mányról beszéltek akkor, ami­kor hazánknak 1949-ig tulaj­donképpen sohasem volt al­kotmánya. Szemrebbenés nél­kül dicsekedtek Korthyék a magyar alkotmány továbbfej­lesztésével. Mivel dicsekedtek? »Törvénybe iktattuk a ki­rálysági államforma fenntartá­sát. Visszaállítottuk a kétkama­rás országgyűlésit Jelentéke­nyen korlátoztuk a választójo­got, megszerveztük rendi ala­pon a felsőházat. Felélesztettük a kormány rendkívüli hatáskö­rét. Csupa olyan reformok, amelyek konzervatív, nemzeti irányba terelték a fejlődést« — írta 1943-ban A mi alkotmá­nyunk című könyvében Egyed István. Mit jelentettek mindezek a dolgozó nép számára? A szabadságjogok korlátozá­sát, a csendőrtollak deázását. a faji alapon álló megkülönböz­tetések bevezetését. Mindezt az »ősi, az ezeréves alkotmány« szellemében léptettek életbe. Ez az »alkotmány« a munkás­nak és a dolgozó parasztnál? nem adott jogokat, nem adott védelmet. Az elnyomást, a ki­zsákmányolást, a kiváltságokat biztosította az úri rend számá­ra. Nem a nép, hanem az urak országa volt Magyarország, ahol elnyomás, szolgasors volt osztályrésze a nemzet nagy többségét kitevő jobb sorsra érdemes magyar dolgozók mil­lióinak. A munkát, a becsüle­tes, dolgos életet nem sokra becsülték. Mi jellemeste Somogy megye helysetét a felszabadulás előtt? A Dunántúlon Fejér megye után Somogybán, volt a leg­több nagybirtok. Hercegek grófok, bárók, földbérlőik, ban­károk, főispánok, alispánok, fő- szolgabirák, egyházi nagysá­gok — a Horthy-rendszer hű­séges kiszolgálói — uralkodtak ezen a tájon. Mindenütt a nagybirtok terpeszkedett szét félelmetes nagy lepelként el­nyomva, elfedve és gúzsba kötve a nincstelen, cselódsors- ban tengődő agrárproletárokat. Megyénkre ráillett, hogy az úri nagybirtok hazája. Megyénknek alig volt szá­mottevő ipara. A rendszer urai tudatosan akadályozták Kapos­váron és Somogybán az ipar fejlődését. A földesurak a ka­pitalizmus kibontakozását is fékezték. Megyénk munkásai, a zsellé­rek, az agrárproletárok embe­ribb sors után sóvárogtak, a történelem során sokszor ki akartak törni ebből az igából, s az országban elsőnek vették át a forradalom rezdülését. Büszkék lehetünk arra, hogy’ forradalmi elődeink már a Ta­nácsköztársaság kikiáltása előtt megalakították a megyei direktóriumot, s a nagy ura­dalmak helyén termelőszövet­kezeteket hoztak létre a sze­gényparasztok és a gazdasági cselédek. Harcos, osztályharcos múltja van tehát megyénknek. A Tanácsköztársaság bukása ' után kíméletlen terror és bosz- szú következett. Vérfürdőt rendezték Horthy pribékjei. 400—450 embert gyilkoltak meg a fehérterroristák So­mogybán. A megye földbirto­kos urai jeleskedtek az ellen­forradalmi rendszer hatalomra juttatásban. »A legerélyesebb vasmarokra van szükség« — hirdette a Megyei Gazdasági Egyesület 1919. augusztus 13-5 választmányi ülésón. Nem vé­letlen, hogy Horthy dunántúli első látogatásával — 1919. szeptember 8-án — éppen Ka­posvárt »tüntette ki«. Ezt a (Folytatás a 2. oldalon.) % hallgatóság egy része. A munkás—paraszt találkozó részvevői nagy érdeklődéssel hMTgatjak a VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁVA 60 FTILÉB TÍZEZER RÉSZVEVŐ A KAPOSVÁRI MUNKÁS-PARASZT TALÁLKOZÓN

Next

/
Thumbnails
Contents