Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

BŐSZ JENŐ: Szüret előtt Szőlő pirosul domboldalban, — kicsi kút, nagy kút lapul a tövében; két csősz kiabál: elő balta fakanál, kút tövében három gyerek szőlőkarót kalapál! Két csősz kiabál: elő balta fakanál! Kicsi kút, nagy kút, —■ három gyerek hova fut? Sövény mellett szalad egyik, bokrok közé fut a másik, a harmadik elért már a szérűs kertek oldaláig. Ahány gyerek, annyi út, egyik itt fut, másik ott, jót nevetett aki látta, még a csősz is mulatott. Szőlőszem Szem, szem, szőlőszem, ezt a fürtöt megeszem, — apu szedte, anyu hozta, nap sütötte szép pirosra. Szem, szem, szőlőszem, ezt a fürtöt a másikat félrerakom a öcsikémnek odaadom. Az Ember és a gyümölcsfák Tj1 gy régi történetet me- sélek el nektek a fák­ról, amelyet ők mondtak el nekem. Réges-régen kevés ember élt a földön, de annál több volt a fa. Amerre a szem el­látott, mindenütt zöld erdők, virágos fák díszítették a tá­jat Együtt éltek, mindahá- nyan voltak, a körtefa a tölggyel, a cseresznyefa az il­latos akáccal. S talán soha nem váltak volna el egymás­tól, ha meg nem ismerik az Embert Az történt hogy egyszer az Ember betévedt a rengeteg­be. Már napok óta bolyon­gott étlen-szomjan, és nem találta meg a kivezető utat Fáradtan ült az egyik fa alá. Amint ott szomorkodik, egy­szer csak nyögést hall. Kö­rülnéz, de egy teremtett lel­ket sem Lót Felnéz a fára, ott is csak valami ismeret­len, gömbölyű, piros bogyók vannak. Nagy bosszúsan dörmög ma­ga elé: — Már azt hittem, hogy valami élőlény van a közelemben. — Hét én nem az vagyok talán? Azt a bugylibicskáját! — mondta egy hang. A mi emberünk ijedten ug­rott talpra, de bizony hiába forgolódott jobbra-balra, elő- re-hátra, most sem látott sen­kit — Ki az, aki beszél? Miért bújsz el előlem? — kérdezte. — Én vagyok, a cseresznye- fa, amely alatt üldögéltél, és eszem ágában sincs elbújni előled. — Nahát, ez nagyszerű, TIBIKÉ HÁZAT ÉPlT Sötét lett a szoba és Tibiké elcsendesedett Apuka a diavetítőbe izgalmas filmet tett, és most feszülten nézett előre. A falra akasztott fehér lepedőn egymás után je­lentek meg a képek. Sok-sok kicsiny törpét látott, akik hihetetlen ügyesen dolgoztak. Egyik pillanatról a másik­ra építettek házakat és városokat. A kalapácsuk seré­nyen és gyorsan pengett a tüzes vason, de egyszer sem csaptak mellé. Máris hegyes szegeket készítettek és bele­verték a hosszú gerendákba. Az ácsmesterek a gerendákat tüneményes gyorsan faragták vékony lécekké. S ami a legcsodálatosabb volt: a szekereével mindig ugyanaz a helyre vágtak bele. — Milyen ügyesek ezek a törpék — állapította meg magában Tibiké. Reggel én is megpróbálom. Már alig várta, hogy elkészüljön a reggelije. Az utol­só falatot a hátsó udvarban nyelte le és hozzálátott a házépítésnek. Gerenda volt bőven a pajtában, s szegeket Is talált egy eldugott ládában. Kalapácsért a padlásra kellett mennie, de szekercét sehol sem talált. Nem baj. Gondol­ta magában. Nekem nem is kell. Ügyis ügyesebben fo­gam csinálni, mint a törpék. Majd fogta a kalapácsot és verni kezdte a szeget Puf-puf-jaaj! — két ütés a szegre, a harmadik meg pontosan az ujjara. Sírni akart, de félt, hogy meghallja apuka és akkor véget vet a házépítésnek; Kék folttal az ujján, pityergőre álló szájjal kalapált tovább. Azért is megmutatom, hogy én sem vagyok ügyetlenebb, mint a mesebeli törpék. Mindegyik ujja bedagadt, de a szeget nem tudta be­levetni a gerenlába. Este amikor elaludt, újból megjelentek a törpék, s még ügyesebben még gyorsabban felépítették házikójukat. Tibiké álmélkodva kérdezte tőlük: Mondjátok meg, mi a titka, hogy ilyen ügyesek vagytok Ekkor egy nagyszakállú törpe lépett eléje, s azt mondta: — Látom, nagyon kíváncsi vagy, mi a titka a mi gyorsaságunknak és ügyességünknek. Elárulom ne­ked: az, hogy rengeteget tanulunk. A kalapácsolást és szegelést még ma is gyakoroljuk, mert a gyakorlat teszi a mestert. Mi is úgy kezdtük, hogy sokszor az ujjúnkra ütöttünk. Kétszer egymás után egy résbe nem tudtunk beleütni. De amint láttad, tanulásunknak meg is lett az eredménye. Íme, a házikót és a varost pillanatok alatt készítettük eL Neked pedig Tibiké azt mondom: tanulj sokat. A te feladatod a tanulás. Ha kitartó és szorgalmas lesze1, nem marad el a jutalom. Az pedig embertársaid elismerése és becsülése lesz. Tibiké amikor felébredt, első dolga az volt, hogy hát­rament az udvarba De nem ám azért, hogy újból házat építsen: hanem azért, hogy el tegye a kalapácsot és a szegeket. Majd azzal az elhatározással ült a tankönyvei mellé, hogy megtanulja, hogyan fogja évek múlva a házat felépíteni.-i . Márkus Ferenc nem is gondoltam, hogy te beszélsz is. De mondd csak, cseresznyefa, az előbb te nyögtél? — Igen. — És miért? — Mert olyan nehéz ez a sok érett gyümölcs rajtam, hogy szinte földig lehúzzák ágaimat Ügy látom, Szél ba­rátom egészen megfeledkezett rólam. Ö szokta lerázni őket Nem is tudom, mi lesz így velem; meddig bírom én ezt — kesergett a fa. — Ha csak ez a bajod — mondta az Ember —, segítek én azon, megrázlak én úgy, hogy egy fia bogyó sem ma­rad rajtad! — Még hogy te? — kaca­gott a cseresznyefa. — Nem látszol te olyan erősnek. — Mit hogy még én nem tudlak megrázni? Nem nézed ki belőlem? Na várj csak! — kiáltott az Ember, s azzal átfogta a fa derekát és úgy megrázta, hogy a sok piros cseresznye hullani kezdett, mint a záporeső. A fa pedig csak hallgatott egészen ad­dig, amíg minden szem gyü­mölcs a földre nem került — Ez aztán igen!... Mun­ka volt a javából — mondta —, nem gondoltam, hogy ilyen erős vagy, a szél napokig, sőt sokszor hetekig is elkínlódatt, amíg megszabadított terhem- tőL De te! — hát ez hihetet­len ... Légy a barátom, el­megyek veled oda, ahol élsz, és veled maradok. S nehogy azt hidd ám, hogy én ha­szontalan vagyok! Végy fel egy gyümölcsöt és edd meg, tudom éhes és szomjas vagy. Az Ember szót fogadott, és evett belőle, majd így szólt: — Nagyon finom a termé­sed, gyere velem. Azzal elindultak. Elöl az Ember, utána a cseresznyefa. Amint mentek, oda érnek a körtefához, az azt kérdezi a cseresznyefától: — Hová, hová, kedves ro­kon? — Elmegyek az Emberrel, oda, ahol ő él, és vele ma­radok, mert ő mindennél erő­sebb, Gondozni fog engem, én pedig termek neki finom gyümölcsöt — válaszolta a cseresznyefa. Mikor a körtefa ezt meg­hallotta, így szólt: — Engedd meg, Ember, hogy én is ve­letek menjek, s ha te csak­ugyan erős vagy, akkor rázd le a sok érett körtét rólam, és egyél is belőlük. Az Embernek sem kellett kétszer mondani, megkapta a fát és úgy megrázta, hogy a rengeteg gyümölcs egy pil­lanat alatt lent volt a föl­dön. Akkor megízlelte, jónak ta­lálta, intett hát neki, hogy kövesse. Elindultak. Elöl ment az Ember, utá­na a cseresznyefa, aztán meg a körtefa. Nagy nehezen ki­jutottak a rengetegből, és megérkeztek az Ember lakó­helyére. Ott a jó földbe elül­tette a két fát, megöntözte őket, és ő is nyugovóra tért. Reggel, amint felébredt, nem akart hinni a szemének. Sok gyümölcsfa volt a háza körül. Volt ott almafa, szil­vafa, barackfa, meggyfa és még ki tudná felsorolni, mennyi fajta! "VT ikor meghallották, hogy a cseresznyefa és a körtefa elmentek az Ember­rel, aki mindennél erősebb és gondozza őket, elhatározták, bizony ők is megkérik az Embert, hogy legyen az ő ba­rátjuk is. Azóta is ott élnek közelé­ben, nem hagyják el, mert védi, ápolja őket ök meg há­lából évről évre sok finom gyümölcsöt adnak. Ti is szeressétek őket Keserű Gyula Olgáéi öii'úgöh 1 BWKI ■ ■■■ BHII BBBB 2 3 4 BBBB BBBB BBBB BBBB 5 6 7 8 9 BIBI Ilii ■ BBH 10 11 ■ ■■■ ■ ■■■ ■■■■ ■ ■■■ 12 13 ■555 mbb ■■■■ 14 15 BBBB ■ BH ■ ■■■ BBBB 16 17 18 ■ ■■■ BBBB BBBB MBB 19 20 BBBC bbbb :::: 21 :::: bbbb ■■■■ 22 23 24 23 ■ MB ■ MB :::: 26 ifi! 27 ■ ■■■ BBBB :::: 28 KSi ■ BBB BBBB 29 30 31 BBBB ■ ■•■ ■ ■■■ BBBB 32 33 ■ ■■■ ■ MB BHtl ■ ■■■ 34 BBBB ■ ■■• BBBB 35 VÍZSZINTES: 2. Figyelmeztető. 5. Hím kecske. 8. Tudja, hogy ki vagyok. 10. Erődítménye. 11. Ez mind. 12. Marokkó fővárosa. 13. Tőkés Anna. 14. L E. 16. Balkezes ékezetfölösleggel. 17. Kör betűi keverve. 19. Üt visszafelé. 21. Azonos mássalhangzók. 22. A legmutatósabb nyári virág. 25. Egyik szülő becézve. 26. A testet hálózzák be. 27. Igás állat névelővel. 28. Arcod része népiesen. 38. »Parasztvirág-«-nak is nevezik. 32. Egyes erőgépek ezt fejlesztenek. 34. Juh. 35. A beszéd része. FÜGGŐLEGES: 1. Nem ráérős. 2. Lásd, tessék. 3. Számára. 4. T. R. 5. Bábszínházi szereplő. 6. Vágnák az érett gabonát. 7. Ütszéli kékvirágú vadvirág. 9. Mezei vadvirág. 10. Bordó kerti virág. 15. Falu Budapest mellett. 18. Híres somogyi faragópásztor. 20. Vízisportot üz. 23. Helyhatározó rag. 24. Ilyen az idős emberek homloka. 25. Ülő alkalmatosság. 28. Visszafelé méhlakás. 29. Névelővel állóvíz. 31. Betűket rajzoL 33. Zelk Zoltán. K. J. * * * Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 22., 30. és a függőleges 7^ 9., 10. Beküldési határidő 1966. augusz­tus 26-án, péntek délig. A szük­séges sorokat levelezőlapon küld­jétek be, s írjátok rá: »Gyermek keresztrejtvény.-« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Erdő; Dombok; Szen­na; Makkoltatás; Szőttes. Áprily Lajos Fecskék, őzek, farkasok című könyvét nyerték: Sipos Irén, Varga János, Kapos­vár; Böndi Sarolta, Hedrehely; Szabó István, Barcs. A könyveket postán küldjük ffL Az akvarisztikáról »Az akvarisztikát csak el­kezdeni lehet, abbahagyni nem«, mondják, s ez így is van. Nehéz megválni egy íz­lésesen berendezett akvári­umtól, amelyben harmoniku­san zajlik a vízi élet, a vízi­ÉRDEKESSÉGEK SELYEM — KÖBÖL Az urálii mesemondóknak az a poétikus elképzelése, hogy a Rézhegy Asszonyát malac- hdt-ruhába öltöztetik, nem is áll olyan messze a valóságtól. A Szovetunió Országos Üveg- rost- és Üvegrost-műanyag- kutató Intézetében az uráli kövekből állítanak elő textil- anyagot. Igaz ugyan, hogy azok alapanyaga nem malac­hit, hanem hegyikristály. En­nek a szövetnek nem ártanak a legerősebb savak sem, nem ég el a tűzben és olvadás­pontja 1700 fok Celsius. A se­lyemre emlékeztető anyagból vásznat, nemezt és más textil neműeket készítenek. Ha kvarcrostját különleges gyan­tákkal egyesítik, kitűnő, hő­álló, üvegszerű anyagot kap­nak. VILÁGREKORD — ALKOHOLLAL Egy amerikai repülőgép­gyári mérnök ötlete, hogy egy Triumph gyártmányú motor­kerékpár-motort beépítettek egy 5 m hosszú, repülőgépről ledobható torpedó alakú üzemanyagtartályba. Az ösz- szesen 500 mm széles, 100 kg súlyú motorkerékpárral hiva­talos sebességi világrekordot állítottak fel, 370 km/óra eredménnyel. A sorozatgyár­tású motoron csak annyi vál­tozást végeztek, hogy a hen­gereit kissé felfúrták és 11:1 kompresszióarányt állították be. Az üzemanyag alkohol volt. VITAMINOK A KENYÉRBEN A gabonafélékben előfor­duló vitaminok mennyisége nemcsak a fajtától függ, ha­nem a körzeti tényezőktől is. Változik a vitaminok eloszlá­sa az egyes gabonaszemekben is. A 70—75 százalékos őrlé­sű lisztben a vitaminolknak csak 10—50 százaléka marad meg. A liszt tárolása és a sü­tés további veszteségeket okoz. A legnagyobb vitamintartal­mú a tiszta rozskenyér, ami­hez ■ természetes vitaminfor­rásokat (rozscsira, rizskorpa, élesztő) adnak. rÓTLÓREJTVÉNY — ólán — borka — íz — kvárium — ipcse — lló — alom Megfejtés: Kitűnő előme­netelért jár. * * • — era — jtó — uics — rok — ipő — dő — ra Megfejtése: Nyári öröm. BORSI DARÄZS JÓZSEF Sárgul már a búzatábla Süt rá a Nyár napsugara Integet a kék szarkaláb: — Kicsi fecském ne szállj odább! Van itt annyi pille, bogár, Es csak libeg, fel és le jár! Méhmuzsika meg madár­fütty Zengedezve szól mindenütt. Udvarunkon meglapulva Cicát ugat meg egy kutya, A fa alatt egy kisbárány Ki van kötve kenderspárgán. S mind valami tolikarika Kereng-forog a sok liba. Fenn a légben papírsárkány, Ügy lebeg mint szép szivárvány! A kis kacsánk olyan lusta, Hogy leült a gyalogúira. Kakas mondja: — Te tyú­kocska, Csirkéiddel bújj bokorba! Mező felett száll egy kar­valy, Les reájuk vad haraggal! Rét a zöldjét csillogtatja Száz kis csirke fut szét rajta. Vígan kelepei egy gólya; — Hangverseny van kinn a tóba’ A békák mind összegyűltek A tücskök meg hegedülnek. Haza ért a tarka tehén, Borja szomját oltja tején. Egy cinege addig játszik Míg ott fenn már csillag látszik. Egy kis csiga nyújtja szarvát, így kíván tán »jó éjszakát«? A kék éjben, a nagy csönd­ben, Mi sem lapozunk a könyv­ben ... növények és állatok életkö­zössége. A szakszerűen berendezett akvárium, amelynek belső üvegfalán kevés, egyenletes zöld algabevonat van, s amelyben a növényzet is üdezöld, valóban értékes dí­sze szobánknak vagy a mun­kahelyünknek. De nézzünk meg közelebb­ről egy akváriumot: a szem­lélő felőli oldalon, az úgyne­vezett »kiúszótérben« vitor­láshalak vagy üstököse és fá- tyolfarkú halak mutogatják méltóságteljes ússzással szín- pompájukat, s a növények kö­zött zebradiániók és gyöngy- gurámik bújkálnak s villám­gyorsan, ijedten rejtőznek el, ha óvatlan mozdulattal érint­jük a medence üvegfalát. A növényeken — amelyekről a beszűrődő napfény hatására gyöngyszerűen gázbuborékok szállnak fel — apró, színes vízi csigák másznak valóban csigalassúsággal. Mozgalma­san, élénken zajlik az élet a vízi élővilág e kicsiny, de hű másában, amely mellől nehéz megválni a nézőnek. Az akvárium az iskolák élősarkainak is a legkedvel­tebb helye, amely valóban »élő«, amiről minden percben tanúbizonyságot tesz a benne zajló, szűnni nem akaró élet. Az akvárium nemcsak szo­badísz, hanem oktat, nevel és egyben betölti szabadidőnk üres perceit. Az akvarizálás fejleszti a tapasztalatgyűtiő- és megfigyelőképességet, fel­ébreszti a fiatalok érdeklődé­sét a természet iránt. Az ak­várium segítőtársa a tanító­nak vagy a természetrajz ta­nárnak, mert élő illusztrációs anyag a tanév leforgása alatt, amely bebizonyítja a tanulók­nak, hogy a természetnek nincsenek »titkai«, amelyeket ma vagy holnap meg ne is­merhetnénk. A hidrológiai, vízélettani és biológiai tudo­mányos-kutató intézetek és tengeri megfigyelőállomások pedig el sem képzelhetők ak­váriumok nélkül, amelyekben kísérletekkel bizonyítják be a tudományos feltevéseket, Hamar megismerjük és megszeretjük az akvarizálás , örömeit, csak el kell kezdeni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents