Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

Ax iharosberényl éfehiitszerüzlet az országút hajlatában akadályozta a rálátást, veszé­lyeztette a forgalmat. Egy alkalmasabb helyen új önkiszolgáló élelmiszerüzletet épí­tettek. A boltot • hónap végén adják át rendeltetésének. SomogyiNéplap ~ " Mq?MD Mt-r.VFi r'T' TT~.V~'a FÍ>Á MCGVE' TAN ÁCS L A P J A Önkiszolgáló éleliniszarüzlet nyílik Iharosberényben fotáe&zlap KATONAEMLÉKEK Most éjszaka van, álmosít a csönd. Jó lenne egy fél órács­kát szundítani! Nem lehet! Szolgálatban vagyok. Ma én vigyázok a fiúk álmára,v jó­ízűen alszanak . .. Ülök a naposasztalnál, és ér­zem, hogy körülvesznek a ka­tonaemlékek. Ismét fölkerestek hát ezek a kedves, elválaszt­hatatlan társaim. Olyan jó ve­lük ... Szeretem őket, mert kis színes, apró darabjai éle­temnek. Ahogy babusgatom őket, egyikük megszólal: — Ugye, én vagyok neked a legkedve­sebb? — Azután ezt kérdezik a többiek is . . . Zavarban va­gyok: melyik is a legkedve­sebb, a legemlékezetesebb? Az első a kései őszben szü­letett, a bevonuláskor. Vasár­nap volt, hajnali két óra. Vil­lamosra vártunk az Astoria előtt. Ciciiek és civil katonák. Mellettem csókolóztak, és a szél foszlányokat hozott az év slágeréből.. . Megborzongtam. Az út alatt kísért kételyraj kárörvendezve vigyorgott: lesz majd neked nemulass! Féltem a hallomás­ból ismert világtól... Aztán jött, s föléledt a haj­nal, messze tűntek a kínzó kételyek; a valóságban, kato­nák között próbálgattam a csizmás lépteket. Tétovák, esetlenek voltak ezek a lépé­sek, de nem botlottam meg; megtanultam járni a katona­élet útján, mert sok-sok segí­tő kéz támogatott. Sok-sok meleg, barátságos, biztató hang serkentett már az első napon. Ekkor éreztem először, hogy emberként bánnak velem. Az első nap emléke boldog; egészen közel bújik a szívem­hez, és úgy unszol: mondd ki, hogy én vagyok a legkedve­sebb! Már-már kimondom a szót, amikor a második, a katona­barátság emléke tolakszik elém. Azt nézem, és máris a nyárban járok. Jutkával júliusban ismerked­tem meg. Éppen az első ran­devúra igyekeztem, amikor egy váratlanul érkezett szál­lítmányt kellett behordani. Amikor a parancsnokom kö­zölte, hogy én megyek, sírni tudtam volna. A szépen elter­vezett szavakra talán sohasem lesz szükség — sóhajtottam, s elindultam a kocsit előkészí­teni. Egy kéz nehezedett a vál- lamra. Hátrafordultam: Var­ga Zoli, a »Colos« állt mö­göttem. — Hagyd a »fűrészt«! Menj, öltözz, majd én elintézem he­lyetted a »fuvart«. Mára úgy sincs programom .. . — Mit szól a százados elv­társ? Jelenteni kell neki a cse­rét! — Már jelentettem. Bele­egyezett. Csak egy kicsit ne­heztelt, amiért nem te szól­tál a dologról... Ezekben a percekben érez­tem igazán, hogy mit is je­lent az a barátság, amely az utóbbi hónapokban szövődött közöttünk. Ez a katonaemlék volna a legkedvesebb, a legemlékeze­tesebb? Most sem válaszolha­tok igennel, mert újabb és újabb emlékmozaik tárul gon­dolatszemeim elé. Már reggel van, főléledt a háló. Búcsúznak az emlékek. Még egyszer megsimogatom őket, és egy kicsit szégyen­kezve kérem: ne haragudja­nak rám, amiért nem tudtam kiválasztani a legszebbet.' Nem tudtam, mert nem is lehet. Hi­szen mind a szívemhez nőtt, mind-mind nagyon szép. Bracsok István Kempingséta Igáitól Ba laton kilitíig Ellenőrzés a szövetkezeti vendéglőkben „Ha jó időt ad a világfelelős... Vasárnap a MÉSZÖV fel­ügyelő bizottsága ellenőrzésit tartott a szövetkezeti ven­déglőkben, cukrászdákban és eszpresszókban Igádtól Bala- tookilitiig. Hatalmas tömeg, nagy választék Még nincs reggel kilenc ára. de már csaknem ezer ember lepi el az igaü gyógyfürdőt. A vendégek egy részének útja először a büféhez vezet. — Mit tudnák adni? — kérdezzük Major László ve­zetőt. — Pillanatnyilag virsli, debreceni és szendvics vám, de készül már a halászlé, a rántott hal és a naturszelet — Italból milyen a válasz- t&e? — Csapolt és üveges sört, háromféle bort, négyféle üdítő italt kínálunk a ven­dégeknek. A próbavásárláskor vett rövid ital és a számolás pon­tos volt, hibátlannak talál­ták az ételek kalkulációját is. A szendvicsekben azon­ban kevesebb volt a szalámi, mint ' kellett volna. Ennek oka, hogy a szövetkezet ve­zetői elvitték a mérleget, és csak találomra mértek. Ezen a vasárnapon több mint há­romezer vendéget vártak Igáiban. A fürdő igen. ked­velt kirándulóhellyé vált, ép­pen ezért haladéktalanul épí­teni kellene egy korszerű, megfelelő konyhával fölsze­relt kisvendéglőt vagy étter­met. Lassú kiszolgálás, elhanyagolt konyha A kőröshegyi bisztró kívül, belül igen tetszetős. De ha­marosan megváltozik a ven­dég hangulata, ha beül. Ki­szolgálás ugyanis nincs, bár a forgalom megkívánná, hogy legyen. Molnár Gyula vezető feke­tét főz. Kényelmesen, mint aki nagyon ráér. Még a rö­vid italt is csak tizenöt perc múlva tölti pohárba olyan mércével, amilyet régen a falusi asszonyok tejföl mé­résére használtak. Igv érthe­tő, hogy jóval kevesebb az ital, mint amennyit a ven­dég fizet érte. Fagylaltot hiába kér az ember, bíocs. későn láttak hozzá a far gyasztáshoz. A mellékhelyiségekben el­szomorító állapot uralkodik, és ez érződik a konyhában is. Ételmaradékok, felbontott mustárosüvegek. legyek ál­tal megszállt takaratlan sü­temények. Nincs választék A látrányi falatozóban sü­teményből vasárnap reggel mindössze 30 forint értékű a készlet. Csak hetenként egy­szer, csütörtökön szállítanak Boglárról süteményt, és ez alig egy napig elég. Egy hete elromlott a kávé­főző, a falatozó vezetője je­lentette is, de nem javították meg. Noha az fmsz vendég­látó osztályának vezetője, Francsik Géza többször is járt itt, mégsem intézkedett. Hasonló bajok vannak Ba- latonfenyvesen. a Kupa Ven­déglőben is. Vasárnap dél­előtt mindössze 7 linzert tud­tak kínálni a vendégeknek. S mi lesz még csütörtökig, az újabb szállítmányig? „Féltem, hogy elmérem magam..." Három asztalnál ülnek vendégek a zamárdi Kék Tó Étterem presszójában. Ne­gyedóra is eltelik, amíg a felszolgáló kihozza az italt. Négy féldecinél 9,30 forinttal károsítja meg a vendéget Heschl Judit pultos. —- Amikor töltöttem, ki- löttyent a pultra, féltem, hogy elmérem magam, azért adtam kevesebbet — védeke­zik. A balatonboglári Halász­kertben huszonöt percbe te­lik, mire a felszolgáló az asztalhoz ér. Pedig jóval több pincér van, mint ven­dég. Itt is szűkén mérik az italt. Három féldeci kisüsti pálinkánál 3,43 forint érté- |kűvel szolgálnak föl keve­sebbet A mérleg nem kedvező Szerencsére nemcsak ilyen vendéglátóhelyek akadnak. . »Példás, read és tisztaság van az étteremben, a kony­hában és a mellékhelyiségek­ben« — írták a szemes! Kis Tücsök Vendéglő ellenőrző könyvébe. Hasonlót állapítot­tak meg a balatonkeresztúri Autóscsárdában, a siófoki Ba­laton Eszpresszóban, a bala- tonkilitá Sirály Presszóban és a balatonboglári Boglárka Eszpresszóban. Az összkép, a mérleg még­sem kedvező — állapította meg Nagy László felügyelő bizottsági tag. Ez volt a vé­leményük a MÉSZÖV ellen­őreinek is. Ezt a konyhát még a legké­nyesebb ízlésű háziasszony is megirigyelhetné. Négy keréken gurul, bent a szekrénytől a mosogatóig minden szükséges konyhaberendezés megtalálha­tó, gáz, villany, tökéletes főzö- és étikezőkészletek. — Ez egy kimustrált autó­busz volt — mondja Milos Bednareck: — Mi alakítottuk át. Nagyon megérte a befekte­tést és a fáradságot, nagy hasz­nát vesszük... Az ostravai CSAD vasvá­zas sátorvárosának sok nézője akad az alsóbélatélepi kem­pingben. Hasonlóan jól fölsze­relt és elrendezett a maholni- cei csoport telephelye is. A négyszemélyes sátrakban meg­van minden kényelem, még fémlemezből beépített szekré­nyeket is elhelyeztek bennük. A cseh turistákon kívül a német vendégek is megkedvel­ték a kempinget. Simon József kempingvezető elmondja, hogy ma ment el egy csoport, na­gyon elégedettek voltak az elhelyezésseL Csak hát az időjárás..: — Ha jó időt ad a világféle- lős, nem hiszem, hogy lesz sza­bad hely a táborban -» mond­ja. — Eddig is nagyon sok dó­ré lefoglalt terünk van. Visz- szajönnek a törzsvendégeink... Nemrég érkezett Hollandiá­ból Magdolna és Henrik KrS- ber. Már letanyáztak, sőt az asszonyka a vízbe is bemerész­kedett. Magdolna jól beszél magyarul, édesapja magyar, ő maga Jugoszláviában született, Amszterdam mellé ment férj­hez. Levelezés, szerelem . -. — Minden évben utazunk — mondja. — Először járok Ma­gyarországon. Sok városit lát­tam már, de az egyik legszebb — minden elfogultság nélkül — Budapest, a Margitsziget, a Parlament... Csodálatos este a Gellérthegyről a panoráma. Azt is elmondja, hogy rövid időt töltenek a Balatonon, az­tán indulnak Becsbe. — De jövőre ismét eljö­vünk ... A kempingvezető sok min­dent lát, hall. Természetes, hogy az érdekesebb epizódokat megjegyzi, s ha nem önző, to­vább is adja a jó közönségnek. Ebbe a csoportba tartozik Si­mon József is. A népek barát­ságáról beszélgetve elmondja, hogy nemrég egy nyugatnémet fiatalember sátorozott a tábor­ban. Egy alkalommal elment Keszthelyre, majd este vissza­tért egy NDK-beli kislánnyal. A legnagyobb egyetértésiben töltötték a napokat, olyannyi­ra, hogy a hölgy egész nap für­dőit meg napozott, a fiatalem­ber pedig főzött, mosott. — Perspektivikusan gondol­kodott a kislány, már az ébő pillanattól igyekezett minta­férjet nevelni a fiatalember­ből. Mert az, hogy .egy mai lány esetleg ne értsen ezekhez a dolgokhoz, még föltételezni sem szabad ... Strubl Márta Mazsola és Manóka meg a többiek — hanglemezen Colorvox lemezen hangfelvételt készített a Képzőművészeti Ki­adó a tv-mesék főhőseivel: Ma­zsola (Havas Gertrud) és Manóka (Kiss István) ezúttal a Eperlek­vár című zenés mesében szere­pelnek. A történet a képernyőn nem kerül műsorra, kizárólag hangos levelezőlap változatra ír­ta Váry Ferenc és Bálint Agnes. E friss produkcióval kezdődik a colorvox mesesorozat, összeállí­tották az idei programot: Csupa jég az ablakon, Gumiorru Jack, Böbe és az Egyszeregy. Termé­szetesen »szót kap« valamennyi kedvenc: Morzsi, Cicamica, Böbe baba I* Szalai László SZÜNIDŐ »Csapágy cross-bajnokaág« Bal atonkeresztúron. (A Stem karikatúrája) Kékszakállú figaró A jugoszláviai Milosevo községi borbélya jelenleg 79. feleségét »-fogyásétja«. A kékszakállú figaró kije­lentette, hogy »hosszú ke­resés után végre megtalál­ta az igazit«. A borbély el­mondta még, hogy legrö­videbb házassága mindösz- sze öt napig tartott. 1948- ban h ázássá gköté si rekor­dot állított fel, ekkor ugyanis 25 ízben jelent meg az anyakömywezető előtt, hogy örök hűséget esküdjön. Ugyanennyiszer volt a bontóperes bíró »vendége« is. Somogyi Néblab A2 MSZIVÍT* Síirno*’v mput’f! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19. 15-11. Riadja a Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1« Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magvar Posta. Elő­fizethető a holvi nostahWstalokná’ és postiskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents