Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-09 / 161. szám
Szombat, I960, július 9. SOMOGYI NÉPLAP FÉLMÉRNÖKÖK — FELMÁSZHATUNK a KÉMÉNY TETEJÉBE, Csicsi bácsi? — kérdezték lihegve a lányok. A művezető azonban — polgári nevén Tóth István — megütközve nézett a szemünkbe, aztán tagadóan rázta a fejét. — Szó se lehet róla! Még hogy leessenek nekem! — S bárhogy kérlelték, hajthatatlan maradt. Szegény lányok ekkora ke- ményszívűség láttán persze egészen nekikeseredtek. S mit tehettek egyebet, bánatukban elvonultak — tízóraizni. Hogyisne! Már második napja dolgoznak itt, s még a kéményre sem engedik föl őket! Mikor pár perc múlva beállítottam az irodába, s elmondtam, hogy velük szeretnék beszélni, alig találtak rájuk. De aztán jönnek pallóról pallóra szökellve, mintha nem is komoly építészhallgatók, félig már mérnökök, hanem csak kis gimnazista bakfisok volnának. Egyikük, Piláth Gabi rögtön megismert. A másik megáll az ajtóban, s nekem szögezi a kérdést: — Hol láttalak én már téged? Nem nyugszik, mig ki nem deríti, hogy Pesten, az egyetemein évekkel ezelőtt miről beszéltünk egymással. Így hát régi ismerősök volnánk. De a nevét azért megírom. Diktálja is már: Szabó Tünde. De hirtelen hozzáteszi: — Lőrinczné Szabó Tünde, így írd. Hadd szerepeljek már így is egyszer. S hogy idáig eljutottunk, megkérdezik, mit akarok. — Mit is? Tulajdonképpen semmit. Beszélni velük, látni, mit csinálnak, hogy érzik magukat. KILENC EGYETEMISTA érkezett a napokban a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalathoz termelési gyakorlatra, öt hetet töltenek itt, s ezalatt meg kell ismerniük a vállalat életét, tanulmányozni a különböző építési módszereket, ellesni, hogyan kell bánni az emberekkel. Ahogy az épülő hídnak, az ő tudásuknak is kell egy kis próbaterhelés. De beszélgetés helyett — hogy is lehet ismerősökkel interjút csinálni? — inkább az épületre invitálnak. Minden szavukból, mozdulatukból a lelkesedés villan elő, amit a termálfürdő hatalmas betoncsarnokai, kerámia burkolata, üvegfalai fakasztottak bennük. Hangosan vitatkoznak, és gyakran álmélkodva bujkálunk az állványeirdö fatörzsei között, a zuhanyozók labirintusában és a medencék fenekei alatt. A másik két lánnyal, akikkel még kora reggel az észak- nyugati városrészben találkoztam, nem másztam fel sehová. Buda Mária és Gáspár Zsuzsa még nem vette birtokba az építkezést. Meg- illetődve nézegették a hatalmas falakat, és a toronydaru jelzőcsengője mintha mindannyiszor megriasztotta volna őket. — Szinteztünk — mondták —, s már készen is vagyunk. Trappista sajt külföldre Új sajtfajtát kísérleteztek ki Marcaliban A balatoni nyári forgalom idején minden élelmiszeripari üzemmel szemben megnövekednek a követelmények és az igényeik. A Marcali Sajtüzem is felkészült erre, és igyekszik is a körzetébe tartozó üdülőket, boltokat mindig friss es jó minőségű áruval ellátni. — Alsóbélatelepről Ordacsehiig miénk a Balaton-part — mondja Sipos János üzemvezető. — Bár fő cikkünk a trappista sajt, más tejtermékeik előállításában és szállításában is segítünk a Kaposvári Tejüzemnek. Naponta tizenöt mázsa sajtot, nyolcezer liter tejet és négy-ötszáz kilogramm tejfölt, túrót szállítunk a Ba- laton-partra. Az ötvennégy embert foglalkoztató üzemben három műszakban dolgoznak a munkások. A sajtmúhelyben három, egyenként háromezer literes vándorkeverős sajtórádban készül az ízletes trappista. A tejet először harmincegy fokra melegítik, majd beoltják. A kádban elkülönül a savó, ezt élvezetik, és a maradék sűrítményt feldarabolják. Huszonnégy óráig sózőkádaktoan »pihentetik«, majd préselik, és átszállítják Keszthelyre. — Itt ugyanis hatalmas sajtpincék vannak — tájékoztat Sipos János. — Nálunk helyhiány miatt nem lehet az egyhónapos érlelési időszakot ikívárni, meg ott összpontosí- tottabb is a sajtók kikészítése. Innen kerülnek a boltokba, és szállítják külföldre. Üj technológiával egy speciális sajtfajtát állítottunk elő. amelyet Tíz kilogrammos trappista címmel ellátva küldtünk fel az országos vizsgálatra. Elfogadták. A külföld élénken érdeklődik az új sajt iránt. Nagy megrendelésekre számítunk Olaszországból és Ausztriából. A beküldött külföldi sajtmintákat ismerve bízvást állíthatom, hogy a mienk jobb minőségű, és nem lesz nehéz elhelyezni a távoli piacokon. Az üzemet járva megállunk egy kis szoba előtt. — Tejföladagoló — tájékoztat az üzemvezető. — A nyáron segítünk a tejföl feldolgozásában. Ezzel a géppel öt-hat- száz poharas tejfölt készítünk el naponta. Jelenleg irodahelyiségben áll a gép. és a dolgozókat áttelepítettük a klubterembe. Minden talpalatnyi helyet ki kell használnunk, mert bizony szűkén férünk el itt. Tárgyalunk az üzem területén lakó családokkal, és ha kiköltöznek, kitoljuk a falakat. Akkor egy kicsit fellélegzünk. Sípos János 1950 óta van az üzemben. Amikor idejött, még alig egypár géppel és néhány munkással dolgoztak. Azóta bővült, korszerűsödött a sajt- készítő. 1964-ben megindították a szocialista brigádmozgalmat, két brigádjuk már el is nyerte a szocialista címet. A munkások »stabil« emberek, egészen minimális a vándorlás. Szívesen dolgoznak az üzemben. A pasztőrözök héthét forint húsz órabérért dolgoznak, a feltöltök 1300—1500 forintot keresnek havonta. Termékeik minősége kifogástalan. Ezt én is tanúsíthatom, mert megkínáltak egy kanál tejföllel. Harapni kellett... 8. G. Saját táskarádióján hallgathatja bárhol a labdarúgó-világbajnokság közvetítését. ORIONTON táskarádió 1800 Ft. OTP-részletre is kapható a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári, barcsi, nagyatádi és Balatoa-parti szaküzletei ben. (88775) — Erre büszkék voltak, de megmosolyogták magukat, mikor a számokkal teleírt kusza tervlapokat maguk elé terítették, s tétováin figyelték a magyarázatot, ök még nem tudják, mi a méret számítás. Persze az sem boszorkányság. Az oszlopokban egyre gyorsabban szaporodnak a számok, s talán mire elbúcsúzom Piláth Gabi éktől, s a Korona Szálló felé indulok, már ők is leírták: meszelés összesen ennyi és ennyi négyzetméter. A KORONA ÉPÍTÉSI IRODÁJÁBAN Hodics István vár rám. Hatalmas tervrajz fölé hajol, a Virág utcai iparita- nuló-j ntézet hosszmetszetét tanulmányozza. Ezért hat talán tekintélyesebbnek a többieknél? Vagy mert egy évvel fölöttük jár: ő már negyedéves. — Két hétig leszek ezen az építkezésen — mondja. — Utána máshová küldenek bennünket, hogy többfélét lássunk. Persze így is alig lesz valamire időnk. Sok érdekes dolog van a vállalatnál: blokkos és vázas épület, monolit és előregyártott betonelemek, hatalmas földmunkák, modern felszerelő szerkezetek. Hogy mindezt jól megismerjük, arra öt év kevés. De azért igyekszünk mindent legalább utólag megnézni. — Sajnos — szól közbe Papcsik Jenő, az építésvezető — komoly munkát éppen ezért nem bízhatok rá. Mit tudna két hét alatt csinálni? Utána meg más építésvezetőhöz kerül. Inkább csak arra törekszem, hogy mindent megmutathassak neki, hogy minél többet megjegyezzen. Rutinmunkával gyötörni, annak nőin sok értelmét látom. Pedig, sajnos, sokan vannak, akik a gondjaikra bízott egyetemistákat, akik tanulni jöttek, unalmas számításokkal vagy éppen adminisztrációval, másolással terhelik. Szerencsére ennél a vállalatnál nem váratlan többletmunkaerőnek, hanem tanulni vágyó szakembereknek tekintik őket, s előrehaladásukat szívükön viselik. Hiszen nagyon sok függ attól, hogy a vállalat megérti-e a gyakorlat célját. Tőlük függ, hogy az egyetemista fölfedezi-« az iskolában tanult elméiét és az itt látott gyakorlat összefüggéseit, vagy csak tehernek, elpocsékolt időnek tekinti-e a gyakorlat heteit. MIKOR ELBÚCSÚZTUNK a diákoktól, megígértem, hogy még fölkeresem őket. Talán addigra már nemcsak a várakozásról, hanem a beteljesülésről is tudnak beszélni. S hasonlóan lelkesen. Hogy amikor kezükben a diplomával viszontlátják a toronydaruk és a betonvasak világát, ismerősként érkezzenek. Nem egy közülük Kaposvárra tér vissza. Vajon hol és mi mindent fognak építeni? Molnár László Kétmillión felüli tervteljesítés Simongáton Teljes erővel dolgozik a lábodi erdészet iagyártmánytelepe A 2000 köbméter befogadóképességű rönktéren nagy a sürgés-forgás. Csilléket tolnak hol üresen, hol megrakottan. szinte recseg a sín a megerőltetéstől. Évente 8000 köbméter faanyag fprdul meg itt, eny- nyit dolgoznak feL — Főleg félkész termékeket gyártunk — mondja András József, a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság lábodi erdészetének vezetője —, parkettlécet, bányadorongot, bányadeszkát, szőlőkarót. Itt, Simongáton ötven ember dolgozik a telepen. Ök dolgozzák fel a saját és a társerdészetektől beszállított fafajtákat. Reméljük, hogy néhány éven belül megszüntethetjük jelenlegi üzemünket, ugyanis a járási távlati terv szerint Nagyatádon egy hatalmas rakodóteret kívánnak létesíteni, és itt majd korszerűbb körülmények között évi 30 000 köbméteres forgalmat kell lebonyolítanunk. —• A lehetőségekkel jól gazdálkodtunk eddig. Minden évben meghirdetik az erdészetek közötti munkaversenyt, és — erre nagyon büszkék vagyunk — három év óta sikerül az első három hely valamelyikét elfoglalnunk. Sokat köszönhetünk a szocialista brigádmozgalomnak. Két brigádunk van itt a telepen, évek óta részt vesznek a szocialista címért folyó versenyben. A ía- megmunkáló gépeknél, körfűrészeknél köztudomásúan gyakori a baleset. Nálunk a szocialista brigád cím elnyeréséhez a jó munkán kívül elsősorban a balesetek számának csökkentésén keresztül visz az út. Balogh György műszakveze- tö a telep eredményeiről tájékoztat — Az erdészetben október elsejével kezdődik a gazdasági év. Június 30-ig 80 százalékra teljesítettük tervünket, ez a már értékesített termékek mu- taószáma. Évi tervünk egyéb-Op-art- a fatelepen. A két kislány iskolabútorlécet rak máglyába. Ebből 320 köbmétert készítenek az idén. ként több mint kétmillió forint. A vasúttal nagyon jó a kapcsolatunk, állandóan kapunk vagonokat. A gépszín mellett hatalmas, tölcsér alakú gép zümmög. — A fúrészporelszívó — mutat rá a vezető. A hatalmas porhegyből nemrégen szállított el a Nagykapornoki Betonútépítő Vállalat 50 vagonnal, de már ismét elvihetnének ugyanennyit. A túzrendészeti előírások szerint nem volna szabad ilyen óriási mennyiséget tárolni, de nem tudnak egyszerre olyan mennyiséget Másfél—két óra alatt rak meg mozgató brigádja. egy vagont Kovács Ferenc anyagelszállítani, hogy hely szabadulna fel. Egy középmagas, bónnellé- nyes munkás dolgozik a körfűrésznél. — Császár István, az egyik szocialista brigád vezetője — mutatják be. Tizennyolc tagú a brigádjuk, egy teljes műszak. Tagjai: gatterosok, szatagfűrészesek, anyagmozgatók. — Kilenc hónap alatt nem történt a brigádban baleset — újságolja Császár István. — Minden reményünk megvaa arra, hogy ebben az évben elnyerjük a szocialista címet. Nagyon igyekszünk! A hatalmas farakások között késkenyvágányú síneken szőlőkarókkal megrakott kocsikat tolnak. Izzadságtól gyöngyöző homlok emelkedik ki a karó- halom mögül. Megáll a kocsi, és odalép hozzánk Kovács Ferenc, a vagon fel terelő brigád vezetője. Ök is a szocialista cím várományosai. Már háromszor sikerült megszerezniük a büszke címet. András József elmondja: megvan a lehetősége, hogy az egész üzem szocialista brigáddá alakuljon, csak néhány dolgozóval kell többet foglalkozni, és bevonni őket a közösségi munkába. Saly Géza Naponta elszállítják a szérűről a gabonát Niklán Megkezdték az előlegosztást »A niklaiak könnyen vannuk most, hiszen semmi más dolguk nincs, csak az aratás« — mondta valaki a napokban. Ez a »csafca szócska nem a nagy nyári munka lebecsülését jelzi, hanem inkább a niklaiak dicséretét. Hiszen mióta közösen művelik a földeket, először végeztek az aratás kezdéséig minden egyéb időszerű munkával. így most egyetlen gondjuk, hogy veszteségmentesen, jó minőségben takarítsák be a kenyérnek és takarmánynak valót. Bizakodnak az emberek Hogy mát jelent ez, nem is olyan könnyű röviden elmondani. Sem a gépeket, sem az embereket nem köti le más tennivaló, egyszerűbb a szervezés, könnyebb az irányítás, az ellenőrzés. Az idejében elvégzett munkát a föld gazdagabb terméssel hálálja meg. Az előcsíráztatott burgonya például holdanként 103 mázsával fizetett. Másrészt biztosabb, hogy nem lesz zökkenő az aratásban, tempósan, ütemesen, kapkodás és idegeskedés nélkül végezhetik el ezt a nagy feladatot. Az emberek nyugod- tabbak, kiegyensúlyozottabbak, bizakodóbbak. Röviden: jó a közhangulat. A parasztember mindaddig feszültségben él, amíg az első termést be nem takarítja. Ez a feszültség — ha volt ilyen Niiklán — már feloldódhatott az újburgonya szedésekor. Most, hogy végezlek az árpával, és javában vágják a búzát, még inkább megvan a magyarázata annak, hogy többet remélnek, várnak. Több lett az árpa, mint tervezték, pedig huszonhárom hold víznyomá- sos volt. Szépen fizet a búza is. Nemigen fordult még elő az sem, ami az idén, hogy ti. július első napjaiban viszik kinek-kinek haza a kenyérgabona-előleget. Könnyebb a szervezés A napfényben fürdő táblán két kombájn forog, »eszi« a levágott rendeket. Pótkocsik jönnek, mennek, szállítják a terményt. A kombájn nyomában ott a szalmalehúzó, a szántótraktor. Minden úgy, ahogy »elő van írva a nagykönyvben«. Jánosi István szállítási brigádvezetőnek most eggyel több a gondja, ő felel a gabona átadásáért, szállításáért. A módszerben aprólékos részletességgel megállapodtak a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal. Semmi vita, nézet- eltérés nem volt eddig. Remélik, hogy nem lesz probléma ezután sem, hiszen az öt vagon árpa elszállítása jó előgyakor- lat volt a nagyobb mennyiséget adó kenyérgabona továbbadásához. A kombájnok akkor kezdenek dolgozni, mikor i'el- szárad a harmat, és mennek, míg ismét nedves nem lesz a gabona szára. A terményszál- lító traktorosoknak és a kazlakat építő embereknek korábban kezdődik és későbben fejeződik be a nap. Mindennap mások és mások — mikor végeztek este kinn a munkával — mennek a szérűhöz, és megrakják a pótkocsikat. Nemegyszer tízig-tizenegyig is eltart ez. De így kora hajnalban indulhat a gép, és mindennap elszállítják azt a gabonát, melyet aznap betakarítottak. Minden évben előbbre tépnek — mondták Niklán. Az idén egy régebbi célt sikerült elérniük, s bár még az aratás java hátravan, mind gyakrabban mondogatják a gazdák: "Ugye, érdemes volt jobban igyekezni, mindannyiunknak könnyebb, valamennyiünknek jobb vgy.« ■ Vörös Márta *
