Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

Péntek, 1966. július 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP AZ EMBER, AKI ARAT tudom, szülőfalum lakóiban meny- nyíre maradt meg az a kép, melyet most fölidézek. Tarka ruhás nők és férfiak vonultak végig esténként a kövesúton. Egy­másba karoltak; _ tízen-tizenketten alkottak egy-egy sort. A férfiak vállán kasza, az asz- szonyak kezében sarló meg kévekötő pálca. Más országból valók voltak, szavukat nem ér­tettük. A falu így hívta őket: summásaratók. A gróf hozatta őket a háborús években Ro­mániából. Az öregjeim mindig bosszankod­tak, ha látták a fiatal aratókat, merthogy ezek mindig daloltak, ha jöttek befelé a földek­ről. Pedig nem lett volna nehéz megérteni őket: ezek az emberek nagyon örültek annak, hogy egyáltalán kenyérhez jutottak, még ha olyan távol is az otthontól. Azért nyúltam vissza a múltba húsz-egy- néhány évet, hogy felvillantsam egy akkori aratás emlékét. Ezt teszem a háború utáni idők egyik aratásával is. Ez közelibb, fris­sebb emlék a forró nyárról. Itt-ott már gép dübörg'ött, de a parasztok többsége még két- rét görnyedt a tarlón. A férfi ütemesen vág­ta a rendet, asszonya a markot szedte mögöt­te, a gyerek meg kötelet terített... Kötözés, összehordás, kepéaés. És számítgatás. Eg/ ke­reszt jó, ha ad öt kiló szemet, és olyan ritkán volt több tizenöt-tizennyolc keresztnél azon a holdon. VyV a Somogybán a mintegy másfél száz­™ “ ezer hold gabonának csaknem 77 szá­zalékát gépek vágják le. Egy kombájnra 300, egy rendrearatóra 110 hold jut átlagosan. Igaz, ezek a számok még az idei gabonabeta­karítás kezdetén alakultak ki, s azóta bizo­nyosan megváltoztak a követelményeknek megfelelően. Egy bizonyos: a gépesítés évről évre többet könnyít azon a munkán, amely hosszú időn át az év legnehezebb tennivalója volt falun. A kombájn, az aratógép nagy ter­het vett le az ember válláról, de nem annyit, hogy a gabonabetakarítás teljesen nélkülöz­hetné az embert. És ez az, aimi arra késztet, hogy a múlttal példálózzam. Tömegek arat­tak akkoriban. Azóta — a szocialista mező­gazdálkodás technikai erejének növekedésé­vel párhuzamosan — egyre kisebbre zsugoro­dik ez a tömeg. De a gép önmagában nem több béna, tehetet’en szerszámnál, amely az ember nélkül semmire sem képes. fyV a is megtaláljuk az embert, aki arat. " ™ Ott van a kombájn meg az aratógép nyergében, de kézikaszával is vágja a ren­det, ahol a talaj nem bírja el a gépet. Nagy a felelősségűk, hiszen azért, amit tesznek, az egész szövetkezeti közösségnek tartoznak fe­lelősséggel. S ez csak az egyik szempont, amelyre ügyelnek napjaink aratód szerte a földeken. A másikról is sok szó esik közös gazdaságainkban: ez pedig a IX. pártkong­resszusra való lelkiismeretes felkészülés. Jól akarják elvégezni a gabonabe'aikarítást, job­ban, mint máskor. Sok helyütt ezt is rögzí­tették kongresszusi felajánlásaikban. Nem fe­lejtették el azt sem, hogy a harmadik ötéves terv első esztendejében vagyunk, és sok függ a kezdéstől, a tervezett eredmények megala­pozásától. Ebből is, részt vállaltak azok, alak ezekben a napokban aratnak. Kevesen vannak, de nagy feladat vár rá­juk. Berki József, a homokszentgyörgyi Zöld­mező Termelőszövetkezet elnöke arról pa­naszkodott nemrég, hogy a szél meg az eső nagyon összekuszálta a rozsot, nehéz lesz az aratás. Sok rozsuk van, így a gond is meg­sokasodott. Emberek vágják majd le az egész területről, de levágják, még ha nem lesz is könnyű. Másutt is fölvéti fejét a gond hosz- saabb-rövidebb időre, s helyben kell megol­dást keresniük. M indnyájunk kenyeréről gondoskodnak szerte a gabonaföldeken a parasztok. Nem tömegek munkája ma már a gabonabe­takarítás, de a gépek mellett most is ott áll az ember. Irányítja a nagy teljesítménvű munkaeszközöket, vagy ő maga vágja a ren­det. Az ember, aki arat, igen nagy megbecsü­lést és tiszteletet érdemel azért a munkáért, amelyet mindnyájunk hasznára végez. Hemesz Ferenc Kongresszusi versenyben Kéthely és Somogyszentpál A somogyszentpáli bekötő út mellett a kéthelyiek kaszával aratnak. Nem messze tőlük a szentpáliak húzzák a szalmát. Szemmel tartják egymást A bét szomszédos szövetkezet ugyanis párosversenyt kezde­ményezett a IX. pártkongresz- szus tiszteletére. Az első értékeléskor, amikor a tavasza munkákat vették számba, a kéthelyiek álltak valamivel jobban. Versenytár­suk főként azért maradt el, mert igen sok volt a belvíz. Ez a nehézség azóta is kíséri a somogysEentpáliakat Szinte nincs olyan táblájuk, ahol ne pusztított volna a víz, s ez nem csupán a termés mennyi­ségét csökkenti, hanem a mun­ka lendületét is. Pedig igyekezetben nem volt hiány, és nincs most sem, amikor minden munkáskézre szükség van. Még így is, hogy megsokasodtak a tennivalók, azt tartják a faluban: ez az aratás könnyebb, mint a t&- valyi. Korábban például azt tervezték, hogy 142 hold bú­zát kézákaszával aratnak le. A napokban megtartott vezetősé­gi ülésen viszont arról tanács­koztak, hogy mégsem kell ek­kora területet kaszával levág­ni. Sokat jelent ez, mert egy­részt a vizesebb részeken van még egy kis kapálnivaló, más­részt. a második kaszálás jó ré­sze kinn van, be kell hordani. A szalma kazlazása is munka­erőt kíván. A vártnál sokkal jobb ütemben megy a gépi ara­tás, ezért változtathattak az eredeti terven. A három kom- bájnos — Tamasián János, Szabó Géza, Komondi János —. szinte verseng egymással. Igaz. egyikük gépét most ala­kítják át a borsó cséplésóre. Ezt a feladatot is el kell_ vé­gezni a gabonák betakarítása mellett. De úgy igyekeznek, A Lábodi Állami Gazda­ság építészeti kerülete könnyűgép-kezelői vizs­gával rendelkező gépkezelőt azonnal fölvesz. Fizetés megegyezés sze- rim. Jelentkezés LÁBO- DOn, az építészeti ke­rület központjában. (3958) hogy az ezer hold aratnivaló- ból csak 50 hold búzát és 96 hold rozsot kelljen kézikaszá- val levágni. Különösebb gon­dot nem okoz ez, ugyanis két- száz-kétszázhúsz kaszást szer­veztek, s egyre-egyre item vár túlságosan sok munka. A szö­vetkezet vezetői most azon gondolkodnak, hogy megpró­bálják fűkaszával vágni a ro­zsot, és ha sikerül így rendről fölszedni, körülményeik még kedvezőbbek lesznek. Serkenti őket, hogy nem akarnak szégyent vallani ver­senytársuk előtt. Érdeklődéssel figyelik egymás munkáját. Ki­váltképp a két elnök: Beke István, aki nemrég jött meg az egyéves elnökképzőről és a kéthelyiek vezetője, Fáró Lász­ló sokat tanácskozik egymás­sal Ezek a beszélgetések lehe­tőséget adnak a tapasztalatok ki cserélésére, a gondok megvi­tatására és arra is, hogy ha szükséges, egymás segítségére siessenek. Hiszen nemcsak ve- télylíársak. hanem jó szomszé- uok is. Az aratás befejeztével újra számba veszik, hogyan áinnak a nemes versenyben. V. M. Megfsxűnih a különbség Ipari társadalomba az állami és az szerződéses d 7000 embert ér a rendi Csaknem harminc éve vajú­dó szociális gondot szüntetett meg július 1-től az Elnöki Ta­nács és a Minisztertanács. Az állami és az erdőgazdaságok­ban eddig kétféle biztosítási tó-ma volt érvényben: az ál­landó dolgozók az ipari mun­kássággal azonos jogokat él­veztek, míg a szerződéses dol­gozók csak a mezőgazdasági biztosítás juttatásaiból része­sülhettek. Ebből adódott az­tán. hogy az azonos munkahe­lyen dolgozó emberek egyike tényleges keresete után kapta a táppénzt betegség esetén, a szerződéses munkás viszont csak napi 20 forintot kapha- tett. Hasonló viss'.as helyzet volt a nyugdí jmegáll apításnál és a szülési segély kiutalásá­nál is. A szerződéses dolgozó emellett december 1-től már­cius 31-ig betegség esetén táp­pénzt csak különleges főké te­lekkel kaphatott, és csalái' pótlék is csak akkor járt ne­ki. ha legalább hat hónapi a s'óló szerződést tudott felmu­tatni. Július 1-től az állami és az erdőgazdaságok szerződéses dolgozói — Somogybán mint­egy hétezer ember — az ipari etosítás jár ezentúl erdőgazdaságok olgozóinak is int megyénkben elkezés munkásokkal teljesen azonos társadalombiztosítási föltéte­lekkel dolgozhatnak, ezen'ül az SZTK nyilvántartásában Scerepelnek. A MEDOSZ megyei bizottsá­ga az SZTK megyei igazgató­ságával közösen a közeljövő­ben megbeszélésre hívja ö:z- sze az állami és az erdőgazda­ságok illetékes munkatársait, és tájékoztatják őket a nyil­vántartás új módszereiről, hi­szen igen fontos lesz a jövő­ben a pontos adminisztráció elsősorban a nyugdíjmegálLa- pítások miatt Szlovákia épülő fővárosa Pozsony lakossága 1970-re a mai 275 000-rel szemben 310 000-re nö­vekszik. Ebben az ötéves tervben 16 000 új lakást építenek a szlo­vák fővárosban. Pozsony új tele­vízió-központot, állatkertet, több tudományos kutatóintézetet és or­vosegészségügyi intézményt kap. Tíz év múlva az építkezés a Duna jobb partjára, Petrzalkára is át­terjed, ahol 190 090 lakos számára lehet épületeket emelni. Megrendelőink jobb kiszolgálása érdekében ÓRAJAVÍTÓ RÉSZLEGÜNKET (Május 1. utca 18.) 7 órától 17.30 óráig tartjuk nyitva. Finommechanikai Vállalat, Kaposvár. (88578) néeyeznes TeioponKözpom Hatvanót éves a kaposvári távbeszélő-hálózat — Folyik a hálózat rekonstrukciója és bővítése — Mit tud a távválasztó rendszer? SOKAT FEJLŐDÖTT ez a központ hatvanöt év alatt. De nagyot nőtt a város telefon- forgalma is. Ma már 'lehetet­len elképzelni Kaposvárt har­minchat telefonnal, de elkép­zelhető, hogy egyszer minden igénylő megkapja a készülé­A vezetékkötegek. MILYEN LENNE AZ ÜGYINTÉZÉS Kaposváron 1966-ban, ha mindössze har­minchat tele­fonja volna a városnak’ El­képzelni is ne­héz. Bánsági István, a So­mogy megyei Távközlési Üzem vezetője ezt mondja: — A kapos­vári autómata- központ kétez­res, és túlzsú­folt Az, volna az ideális, ha 1600 állomás működne eb­ben a központ­ban. Ezt mi már régen el­kerültük. 1957 állomása van a városnak. A Magyar Királyi Posta­igazgatóság VI. Távirda Épí­tési Osztályának 1937 májusá­ban kelt föl jegyzésében ez ol­vasható: »A távbeszélő-háló­zat 1901. évben épült Róth Miksa postafőtiszt, pécsi épí­tési osztályvezető irányításá­val. A távbeszélő nyilvános állomás 1901. október 26-án nyílt meg. Az első 36 előfizető- állomást 1901. november 12-én kapcsolták be. A távbeszélő­központ 100-as kapcsolószek­rénnyel a Fő u. 27 szám alat­ti épületben, a távirdahelyi- séggel összefüggő sötét szoba­fülkében volt elhelyezve. (In­nen a postával és távírdával együtt a városháza épületébe, a II. emeletre vándorolt. 1926. november 20-án mint CB központ az Eszterházy u. 15. sz. alatti új kincstári épület II. emeletére került, és ak­kor került a hálózat egy ré­sze is föld alatti páncélos ká­belba.)« A központ ma is ugyanazon a helyen van. Azóta összeha­sonlíthatatlanul sokat fejlő­dött. A felszabaduláskor 464 előfizető volt Kaposváron. Időközben 1100-ra emelkedett ez a szám. 1955-ben leszerel­ték a CB rendszerű kézi kap­csolású központot, és decem­berben üzembe helyezték a kétezer előfizető befogadásá­ra képes automatát. Óriási lé­pést jelentett ez! Többet nem kellett várni arra, hogy a központ kapcsolja a hívott számot. Azóta tíz év telt el, most csúcsforgalom idején a városi búgóhangra kell vár­ni, mert túlterhelt a központ. A JELFOGÓK ÉS A SZÍ­NES KÁBELEK tarka szöve­vényében most megint szere­lők dolgoznak. A Beloiannisz — Azt szeretnénk, ha a ka­posvári telefontulajdonosak nem vennék észre, hogy fo­lyik az automata bővítése és rekonstrukciója — mondják a BHG szerelői és a központ­fenntartó műszerészek. — Ez nagyon nehéz, hiszen műkö­dő központban kell dolgozni. De még nem volt különösebb zavar. Pedig sokan dolgoznak a fülledt levegőjű teremben. A fenntartást végző huszonhét kaposvári műszerész mellett a BHG szerelői a gépiek felújí­tásán is dolgoznak. Jövő már­cius végére akarják befejezni a központ bővítését. Akkor négyezer állomás befogadásá­ra lesz alkalmas. A hálózat kiépítése csak a jövő évben kezdődik meg. A hálózat ka­pacitásának növekedését csak a bővítés után várhatják a kaposváriak. Ekkor nyílik le­hetőség új állomások bekap­csolására. Az új, bővített há­lózat lépcsőzetesen, tápterüle­tenként épül meg. Vannak tervek a városban koncentrá­torok fölszerelésére is. Ezzel a berendezéssel kisebb forgalmú lakásállomásokat kapcsolnak be a központiba. Lehetővé te­szik, hogy tíz összekötő áram­körön ötven állomás működ­jön. A központ bővítésével párhuzamosan alakítják át a hogy a táv­Az új beszélgetésszámláló Híradástechnikai Gépgyár szerelői januárban kezdték meg a munkát. — A központ bővítése a há­lózattal együtt 'húszmillió fo­rintba kerül — mondja az üzemvezető. — Ezen a költ­ségen elvégezzük a hálózat rekonstrukcióját is. Az automatában csak uta­sításszerű fél mondatokat hall a látogató. A BHG tizen­hat munkása csöndben dolgo­zik. választás lebonyolítására is alkalmasak legyenek majd. Évek múlva ezzel a rendszer­rel lehetővé válik, hogy a távbeszélő-előfizetők közvet­lenül tárcsázhassanak más vá­rosban levő előfizetőket. MINDEZ MÉG CSAK TERV. Évek telnek el, mire valóra válnak, hiszen a háló­zat teljes rekonstrukciója és bővítése csak 1968-ban feje­ződik be. S utána a jelenlegi­nek duplájára emelkedik a be­kapcsolható előfizetők száma. A munka nagyságáról ízelítő­nek néhány adatot mond az automataközpontban Tamás Lajos, a BHG pártmegbízott­ja és Horváth László, a köz­pont vezető műszerésze: Kö­rülbelül .tizenötezer jelfogót kell beállítani, több ezer mé­terre becsülik a különböző kábelek hosszát. Csöndes, nem látványos munka ez. A veze­tékeket színtérképhez lehet hasonlítani. Ügyes munkás­kezek kapcsolják össze a kü­lönböző áramköröket, s vi­gyáznak arra. hogy a telefon- tulajdonosok semmit se ve­gyenek észre ebből a mun­kából. — Ha mégis előfordul va­lami zavar — mondják a sze­relők —. ne szidjanak ben­nünket. A legnagyobb óvatos­ság ellenére is megtörténhet, hogy a cinkcsepp leesik, s pillanatnyi zavart okoz, de ha befejezzük a munkát, köny- nyebb lesz a telefonálás. A sokszínű vezetékekből összeáll az új automataközpont. Jíercza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents