Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

A /S A A A

A A

OCOOOOOaOCOOCXXXXODOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOl

PÁSZTORKIÁLLÍTÁS UDA PESTEN

A csikós, a pásztornép lcgcló- kelőbbje. Itt látható eszközeinek egy része, a fokos, a bélyegztf- vas, a pányva, a finomhangú csengők, a karám ládája és a ci- tera, amellyel magának muzsikált a nagy pusztai magányban. Képünk természetesen csak a csikós eszközeinek és használati tárgyainak egy kis részét mutatja be A teljes gazdagságot csak a kiállítás szemléltetheti igazán.

A csikói, a gulyás, a Juhász, a csordás a magyar mezők hagyományos alakjai; az ő életüket mutatja be a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban megrendezett •pásztorkiállítás. Ruházatuk, szűreik, subáik, különös formájú kalapjaik ott díszelegnek az üvegszekrényekben szerszámaik, eszközeik és más, a mezei élethez szükséges tárgyak között, szemléltető, szép elrendezésben. A látogatók még négy látványos diagrammában is gyönyörködhetnek, megismerkedhetnek a pásztoremberek munkájával, életével.

A csordás Jellegzetes eszközei: az ökörszarvból faragott kü.t — ezzel hívja reggelenként a csordát — a furkós pásztorbot és a kenyerestarisznya. Az ő élete csak részben mezei, hiszen a faluban lakik. Tarisznyájában viszi magával a napi élelmet, esetleg a szilkében viszik azt utána a közelebbi mezőre, mert életének na. gyobik felét 6 is a mezőn tölti.

BORSI DARÄZS JÓZSEF:

Zsuzsi nyara

Holnap Zsuzsi korán kel, Mert reggel utaznia kell, Várja már a nagyanya Meg a távoli kék tó.

S a kék tavon a kacsák Meg a parton a fűzfák.

A fűzfán a verebek,

A réten a gyerekek.

Gyerekajkon sikongás A boldogság — semmi más, Azaz mégis, pillangó,

Mit hajszolni jaj de jó;

Egyik tarka, másik kék És hófehér, csupa szép Szitakötő, szép arany,

Mely, mint a nyíl úgy suhan.

Ó, a Nap is elsuhant,

Már a Hold kél ott alant, Hol az ég a vízbe ér,

3 a hab szürke, nem fehér.

Aztán, mint a könnyű füst A tóra szállt szép ezüst, Melyen, mint egy hídon át Tündér hozott éjszakát...

Aluszik már Zsuzsika, Susog a lombmuzsika; Keringöt zúg a szellő,

S mosolyog a szendergő;

Álmában elismétli,

Játékát újra éli,

Fel is nevet hangosan, Lassan újra reggel van;

Kakas rikolt — kakas ám S nagyanya szól:

— Zsuzsikám! Ébredj gyorsan, vár a tó, Már új Nap is látható!...

Évfordulók júliusban

::::

1

2

3

4

S

Hl!

6

■■■■

■■■■

«■■■

7

8

■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■

9

10

11

5SS2

ES

■■■■

EB

■■■■

1

2

13

lül

14

15

::::

■■■■

■■■■

16

17

::::

■■■■

■■■■

18

19

20

HO

21

■■■■

■■■■

■■■■

■■■■

22

■■■■

■■■■

23

OH

SS

■■■■

■■■■

24

23

n

26

27

■■■■

::::

■■■■

28

29

30

31

Üli

32

III!

A

z öreg hegy oldalában két kicsi forrás fakadt. Mélyről jöttek és kitörtek, egészen közel egymás mellett, mint egy szempárból két könnycsepp.

Kristálytiszta, ezüsthangú volt mind a kettő. Hűsítő, jó vizükből örömmel ittak a szomjas szarvasok. De a két kis forrás nemcsak azért eredt, hogy szomjat oltson. Valami hajtotta őket Egyre bővebben csobogtak, langyos esőktől duzzadoztak, nedves moha között rezdülő füvek •lábánál utat kerestek. Szök- delve, csacsogva ugrabugráltak kőről kőre. Megcsillantották az erdő lombján átszűrődő napsugarat, körülfutották a tarka virágokat, és amerre mentek, ijedten kapkodták apró, kék szoknyájukat a nefelejcsek.

Egy árnyas, hűvös völgy ölében majdnem egymásba futottak. Akkor már olyan szélesek voltak, hogy pataknak nevezték őket.

— Hová? Merre? —- kérdezte a zöld vizű, az, amelynek a tükrére nagyon rá- hajlott a lomb.

— A tengerbe! — felelte a kék vizű, az amelynek a tükrében gyakran megcsillant az ég.

— Ó, a tenger! — kacagott a társa — mese ez! Csak a madár dalol róla, röpke szellő susog róla, és ha van is, messze van!

— Gyere velem, megkeressük! — biztatta a kék vizű.

— Elfáradunk ... kiszáradunk. Közelebb a réti tó, az a kedves, nádkarokkal ringató.

így felelt a zöld patak, s fogta magát, furcsa kacskaringót rajzolt, elszaladt. Amerre ment, nevették a nefelejcsek, helyeselték a rigók. A kis patak vígan táncolt, sohasem volt hallgatag. Virágpletykát csacsogott, pillehíreket hordozott, ide fordult, odament, benézett a völgysarokba, bekandikált a zeg-zugokba, megkérdezte, mi újság a csigaházban? Kisgyerekek könnyű papirhajócskáit eldajkálta.

Egyszer fürge volt, máskor lomha. Ami beléhullt, azt sodorta. Mély örvényeket sohasem kavart, csak kereste a puha medre*, ahol nem kell türelemmel követ vájni, erőlködve, tajtékozva utat Vágni.

A másik, a kék vizű patak is ringatott a tükrén virágarcokat, papírhajót, fényes csillagot ö is átszaladt a mezőkön, de nem kanyargóit céltalan, mert a vágya mindig előre vitte. Nem csapott ki a homokos partra, hogy hullámokat verjen békadalra, és ha az útjában követ látott, dalolt, újjongott, azért is nekivágott! Bátran

— Majd összefogunk, sok lelkes patak, és lesz erőnk! Hullámunk megdagad!

— Azám! Cipelhettek szenes uszályt, olajtartályt hajót!

— Erő leszünk! Áldás az embereknek!

— Szolgáljuk! Dolgozhatsz nekik. Gátak közé szorítanak, a legsodróbb kedvedet elveszik! Nem, nem. Én inkább magam maradok.

Fésűs Éva:

cÁ hit fiatalt

szaladt tavaszba, őszbe, nyárba. Pattantak rajta vidám buborékok, feszültek rajta kis hidak.

S hogy, hogy nem, egyszer újra összetalálkoztak, a kék vizű meg a zöld vizű patak.

— Hogy vagy, testvérke?

— Köszönöm, jót Hát te?

— Pompásan megvagyok... Nos, megtaláltad-e a tengert?

— Még nem, de szüntelen feléje haladók.

— Ugyan! Hiszen csak dolgozol és erőlködsz! Még malmot is hajtottál, láttam, és ormótlan fatörzseket úsztatsz a hátadon.

— Olyan erős lettem, hogy elbírom. De te megfogytál, gyenge vagy.

— Okos vagyok! Ott szaladok, ahol szabad az út! Kényelmes, jó mederben heve- részek.

— De meddig?

— Amíg bele nem unok. Akkor majd elringat a tó. Messzire menni mire jó? Inkább maradj te is, csevegjünk együtt! Játsszunk!

A két patak tükrén felhő osont át.

— Ha velem jönnél, már folyó lehetnénk. Gondold meg, mielőtt elválunk.

— Ugyan minek?

— Mert rád is vár a tenger! Minden cseppecske feléje szalad, a legkisebb víznek is mély értelmet ad.

— Nagyon nehéz az út

— Megbánod, kistestvér- kém, zöld patak.

— Dehogy bánom! Eredj csak! Én nem akarok kemény medret vájni, én nem tűrök a habcsipkés ruhámon olajos foltokat.

És hipp hopp! — újra kacskaringót rajzolt, a régi tétr» elszaladt

A másik ment a messzi cél felé, ő meg csörgő kis réti víz maradt

Folytatta játszi csacsogását, futó felhőket tükrözött Súgott-búgott a náddal, sással, esténként iszapbársonyon aludt De csodálatosképpen egyre fáradt Ártott neki a nap, ártott neki a szél. Semmit sem tett, és mégis elfecsérelte minden erejét

Mire a tóhoz ért, olyan vékonyka volt, hogy már egy bajszosfű is áthajolt rajta, és átkeltek zöld ívén a katicák.

—- végre! Már vártalak! — szólt a sekélyke tó, de mindjárt csalódottan hozzátette: »■Hozhattál volna több vizet, maholnap teljesen kiszáradok.«

Nem birta ringatni, csak tocsogott Hínáros tetején megtört a fény, unalmas alján békanép tanyázott

»■Ung, ung, vagyunk, vagyunk!

Ung, ung, csak megvagyunk/«

A kicsi zöld patak — alig patak, csak ér! — sírva fakadt Megfordult volna szí-.

vesen, de nem talált utat

Dolgozott volna most már lelkesen, de nem volt ereje.

A testvére jutott eszébe, hogy vajon mire ment?

Egy szép napon aztán, egy messziről jött szél a tengerről hozott esőt, s a lágy cseppekben elhozta a kék patak üdvözletét Folyó lett, szép, erős. Sok testvérvízzel együtt hömpölyögve elérte célját, a nagyszerű tengert. S amerre vitt az útja, az emberek csodálták, szerették, daloltak róla.

A szél elejtette a zápor- cseppeket, és a zöld patak szomjasan itta. Ettől felderült, erőre kapott, újra csipkés lett, csacsogott.

Attól kezdve mindig az esőt várba, a derék, jó testvér üzenetét, s a csodálatos tengerét. Ezekből élt a zöld vizű patak, s ha szárazság volt, bizony elapadt, száraz medrében bogár gyalogolt Neve se volt Pedig ugyanott eredt, ahol a másik. Egyforma mélységekből jöttek...

A szél, a nap, és esténként a Hold is azon csodálkozott, hogy két egyforma kicsi patak sorsát követni milyen érdekes dolog.

VÍZSZINTES:

1. M éve JdL il-én balt meg ez

a nagy magyar zeneszerző.

8. Behint.

9. Éhsége — visszafelé,

11. Vigyázó.

12. Mozog ikerszava.

13. RÍM betűi keverve.

14. Termést hoz.

16. Július 8-án, le éve avatták fel Dunaújvárosban (a negyedik kockában kettösbetű).

18. A szamár mondja.

20. Személyem ékezet nélkül.

21. Folyadék névelővel.

22. Ruhadarab.

23. Varróeszköz.

24. Nagynéném birtokrag nélkül.

25. Szolmizáeiós hang.

26. Zuhog rá az eső.

28. W. A.

29. Kinyílt bimbókat névelővel. 32. Júl. 30-án 100 éve halt meg ez a híres színész.

FÜGGŐLEGES:

1. Orosz költő; júl. 21-én lesz halálának 125. évfordulója

2. Szomját oltja.

3. Szövetet készít.

4. Amerikai mesefilm hőse vlsz- szafalé.

5. T. R.

6. Egyik végtagja.

7. Télen a vízen képződik.

8. A kocsonyába ez Is kerül. 10. Híres amerikai író, 5 éve Jól. 2-án halt meg.

12. írásaiból éL

14. Más néven retesz.

15. Nem utána.

17. Sz. A.

19. Fekhelyét.

22. Izomvégződés.

24. Férfinév.

25. Nóta.

26. Rág betűi keverve.

27. Nyelvtani fogalom.

FIGYELEM!

A Megyei Kórház Igazgatósága értesíti a megye lakosságát, hogy

1966. július 1-től a kórház osztályain a látogatási idő

az alábbiak szerint megváltozott.

Látogatási idő:

Szerda

Péntek

Vasárnap

14-től 15 óráig 17-től 18 óráig 10-től 12 óráig

1. A látogatási idő pontos megtartása mindenki számára kötelező.

2. Étel és ital behozatala csak orvosi engedéllyel lehetséges.

3. 10 éven aluli gyermeket látogatás céljából betegosztályra beengendi nem szabad.

Minden kedves látógatót arra kérünk, hogy a beteg érdekében rendszabályainkat támogassa. Dr. Tarján László kórházigazgató.

(88452)

30. I. E31. Kocsis Sándor.

K. J.

Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1-, 16., 32. és a függőleges 1., 10.

Beküldési határidő 1966. július

8-án, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »-Gyermekkeresztrejt- vény.-K

Múlt heti rejtvényünk helyes

megfejtése: Sátor; Bogrács; Táborozás; Foci; Fürdés.

Szabó Magda Álarcosbál című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Mákos Valé la, Bajkó Attila, Kaposvár; Laczi Zsuzsa, Nagyszakácsi; Jozeíik Antal, Miklósi.

A könyveket postán küldjük el.

Növényi

gyöngyök

A valódi vagy igazgyöngy nem egyéb, mint a gyöngytermő tengeri kagyló belsejébe került idegen anyagot betokosító váladék, amely idővel megkeményedik. Kevesen tudják, hogy a növényvilágban is találhatók gyöngyszerű képződmények. A növény szövetében valamilyen belső rendellenesség következtében bizonyos ásványi sók halmozódnak fel, ezek be- tokosodnak, a szövetek benövik, beburkolják őket, élettelenné válnak a növény testén belül. Ilyen növényi gyöngy néha a kókuszdióban található, ez az úgynevezett kalappagyöngy. Szép, fényes, gyöngyszerű képződmények találhatók még a pisang és a teakfák törzsében is, amelyekről a tévhit azt tartja, hogy megvédnek minden bajtól.

A medve és a helikopter

A helikopter a krasznojarszld határterület északi része felé igyekezett, hegy ö .sze zedje az egyik foiyón dolgozó halászok haiashor- dóit. A gép már éppen 1 szállásra készülődött, amikor a bent. ül k úg / érezték, m ntha vr.la.nl láthatatlan erő a magasba dobta volna (kei. A les át á>t egy két- lábra ágaskodó hatalmas medve akadályo ta meg. Viselkedő e arra vall tt, hogv hajlandó .»egvívni a-, ^ismeretlen ellenséggel*«. A pilóta ekkor kissé megdöntötte a gépet, és a légcsavar okozta l>g- áramlat segítségével 1 ikerült elzavarni a hívatlan vendéget, amely futásban keresett m n déket. Kiderül, h'-'gy a T u v ás az ottha- ; gyott nyolc hordó halból kettőt i elfogyasztott. • •