Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

Péntek, 1966. július 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Fő cél: a hozamok növelése, a költségek csökkentése A megye harmadik ötéves tervének főbb állattenyésztési célkitűzéseiről A MUNKABIZOTTSÁGOK megbeszélései után most a főállattenyésztők és az ál­latorvosok tanácskoztak a megye harmadik ötéves ter­vének főbb állattenyésztési céljairól, arról, hogy milyen módszerekkel, eszközökkel válthatják valóra a feladato­kat A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a megye állatállománya lényegesen megnövekedett és fejlődött A nagyüzemi állattenyésztés megszilárdítása és továbbfej­lesztése azonban még sok feladat elvégzését, számos probléma megoldását követe­li meg. Vitaindító előadásá­ban Partos Nándor megyei főállatenyésztő azokra a ne­hézségekre irányította a fi­gyelmet, amelyeknek meg­szüntetése elengedhetetlen föltétele annak, hogy a me­gye állattenyésztésének szín­vonala a tervben meghatáro­zott mértékben emelkedjék. Ahogy Solymosi Dezső, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának mun­katársa is mondta, adottsá­gainkat, lehetőségeinket nem használtuk ki teljesen, s amikor az állattenyésztés fej­lesztésének kérdéseit elemez­zük, ezekre a tényezőkre fel­tétlenül szükséges figyelmet fordítani. A tanácsi szintet 100 hold szántóra jutó számosállat 32,3 darabról 35,2-re nő a me­gyében a tervidőszak végére. Ezen belül a fő feladat a szarvasmarha- és a juhállo­mány gyarapítása és minősé­gének fejlesztése. A mezőgaz­dasági termelés emelésének egyik kulcskérdése a szarvas­marha-tenyésztés megjavítása. A tennivalók sokasága kö­zül csak egynéhányat raga­dunk ki és elemzőnk a meg­beszélés alapján. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN a szocialista nagyüzemek több­ségét)«! nem volt jövedel­mező a szarvasmarhatartás. Ez csökkentette a tenyésztési kedvet, nem fordítottak elég gondot a tenyésztés és tar­tás korszerűsítésére. Sokszor elvonták az abrakot a nö­vendékneveléstől, a tejterme­léstől más állattenyésztési ágazatok számára Ennek kö­vetkeztében nem javult meg­felelően az állomány minő­sége. Mivel a szarvasmarha­tartás termelési értékének 70 százalékát a tejhozam adja, az első feladat a tejterme­lés jövedelmezőségének növe­lése. Ez a cél a ráfordítások csökkentésével, a hozamok emelésével érhető eL Az ötéves terv végére a szövetkezetek közös állomá­nyában az átlagos tejhozamr nak 2600 liternek kell len­nie. Állami gazdaságaink az a jó szarvasmarha-tenyésztő szövetkezeteink háromezer li­teres hozama bizonyítja: el­érhető cél ez! A megyében levő magyartarka-állomány jó teljesítőképessége is biztosí­téka a feladatok elvégzésé­nek. A hozamok növekedése — a nagyüzemi termelés ta­pasztalatai szerint — együtt jár a költségek csökkenésé­vel. Emellett azonban sok egyéb tényezőt is figyelembe kell venni, ha a jelenlegi ma­gas költségszintet csökkente­ni kívánjuk. Elsősorban a gazdaságosabb takarmányfo­gyasztásra gondolunk, arra, hogy nagyüzemeink jó része nem használja ki a szarvas- marhának azt az előnyét, hogy olcsó tömegtakarmány- nyal tartható. Másrészt a munkatermelékenység ala­csony színvonala miatt ma­gasak a bérköltségek. Ezért sürget mindjobban a specia- lizáció és a koncentráció. Ez a folyamat a megyében — főként az állami gazdaságok­ban — megindult Termelő- szövetkezeteinkben a közvet­len feladat a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés ki­alakítása, azonban feltétlenül meg kell ragadni minden le­hetőséget a szakosítás elő­készítésére. A harmadik öt­éves terv időszakában szö­vetkezeti állattenyésztésünk fejlesztését 350 millió forint értékű beruházással segítik elő. Az új épületek, istállók tervezésekor ezért nem sza­bad megfeledkezni a korsze­rű, a nagyüzemi szakosítás feladatairól. A MODERN TECHNIKA, technológia bevezetésének, az állattenyésztés gépesítésének kérdésein kívül a szakembe­rek a tenyészállatok jobb ki­használásának módjaival is foglalkoztak. Megállapították, hogy nagyüzemeink általában1 korán kiselejtezik a tehene­ket, és túlságosan hosszú a két borjazás közötti idő. Ez is a jövedelmezőség rovására megy. Ez a hiba minden kü­lönösebb beruházás nélkül megszüntethető. A juhtenyésztésben is fon­tos feladat a gazdaságosság növelése. Sok a tennivaló nemcsak a gyapjú-, hanem a jelenleg még elég mostohán kezelt tej- és hústermelés fo­kozása végett is. A cél az, hogy a tervidőszak végére a gyapjúhozam átlagosan 4,2 kg, a 100 anyajuhra jutó bá­rányszaporulat pedig 95 da­rab legyen. Sokrétű munkát követel a sertéstenyésztés megjavítása. Igen fontos a megfelelő faj­takiválasztás, a kocák jobb kihasználása. Kétszeri élteté­sük esetén 40—44 százalékkal több a szaporulat, s ez vég­ső soron takarmánymegtaka­rítást eredményez A hizlalá- si idő megrövidítésével any- nyi abrak takarítható meg, amennyit megyénk jelenleg a központi készletből kap. Állattenyésztésünk színvo­nalának emelése, a költségek csökkentése a kellő mennyi­ségű és minőségű takarmány termesztésén alapszik. A cé­lok elérésének első föltétele, hogy évről évre elegendő ta­karmány álljon rendelkezésre. Bár a hozamok — főleg az abrakféléknél — emelkedtek az utóbbi években, koránt­sem tettek meg mindent a takarmányhiány megszünteté­séért. Főleg a fehérjehiámy okoz gondot; a lucerna ter­mésátlaga például nem éri el a háború előttiét. Ezért az egyik legfontosabb fel­adat, hogy a tervidőszak vé­gére a lucerna és a vöröshe­re egy-egy holdja átlagosan 25—30. mázsás termést adjon mind állami gazdaságainkban, mind pedig termelőszövet­kezeteinkben. Igen nagy tartalékai van­nak a biztonságos takarmány­bázis megteremtésének a rét­ég legelőgazdálkodás megja­vításában. Nem csupán a ta­karmánytermelés, hanem a takarmányozási módszerek tö­kéletesítése is a gazdaságos­ság növelését szolgálja. E té­ren a legtöbb tennivaló a helyes tápanyagarányok kiala­kításában, a hizlalást serkentő anyagok felhasználásában, az önetetési rendszer széles kö­rű alkalmazásában és a ta­karmányok jobb előkészítésé­ben van. NAGY FELADATOK vár­nak a termelést irányító és szervező szakemberekre, az állatállomány egészségéért fe­lelős állatorvosokra, hogy nö­vekedjék az állattenyésztés hozama. Ahogy elhangzott az említett tanácskozáson is, a maga területén még felelős­ségteljesebb munkát kíván mindenkitől, hogy a célok el­érhetők legyenek. Vörös Márta Magyarázat és magyarázkodás A kommunisita közösségek­ben — a pártcsoportoktól a pártbizottságokig — sok szó esik mostanában a politikai munka módszerességének el­mélyüléséről, a változó körül­ményekkel való lépéstartásról, a pártmunka korszerű, új út­jairól. Kongresszusra készü­lünk, a gazdasági mechanizmus reformja pedig már ma is fel­adatok sokaságát szüli, érthető tehát a kommunista kollektí­vákban tapasztalható élénkü­lés.. Kívánatos és indokolt, hogy a tapasztalatok összege­zése egyúttal a túlhaladott, korszerűtlen módszerek kiros­tálását is hozza magával. Nem nézőpont kérdése Több helyen találkozni olyan felfogással — elsősorban a gazdasági vezetőik körében —, hogy az a helyes politikai munka, ha a feladatokat min­denkor alárendelik a helyi kö­rülményeknek. Mi más lehelne a politikai munka célja — hangzik tovább ez az első hal­lásra tetszetősnek tűnő okos­kodás —, miipt az adott terü­leten jelentkező akadályok le­küzdésének elősegítése, a ne­hézségek megmagyarázása? Rész és egész fölcserélése, okok és okozatok összetévesz- tése, a politikai munka lénye­gének meg nem értése — ez sűrűsödik e nézetekben. A szervezetlenség, a rossz anyag­ellátás miatt baj van a terme­lési eredményekkel? Segítsen a pártszervezet, ►»mozgósítsa-* az embereket, győzze meg őket, hogy vállalják a hó végi vagy negyedév végi hajrát. Néhány dolgot elrontottak a beruházási program meghatá­rozásánál? Álljanak az embe­rek elé a politikai munkások: majd ők «-megmagyarázzák a bizonyítványt«. Jó néhány pél­dát idézhetnénk még arra, hogy sokan valamiféle »men- tőoszteaniak« tekintik a kom­munistákat, a pártszervezete­A barcsi színjátszók országos fesztiválon vettek részt (Tudósítónktól.) A legjobb földművesszövet­kezeti színjátszó csoportok be­mutatóját Szarvason rendezte meg a SZÖVOSZ. A Justh Zsigmandról elnevezett szín- játszónapakan — június 25— 26-án — kilenc csoport vett részt. Somogyot a barcsi föld­művesszövetkezeti színjátszók képviselték. Műsorukban Cse­hov Medve című vígjátékát mutatták be. Jó előadásukat hosszan tartó tapssal köszönte meg a közönség. Poszovácz Vendel és partnere, Ila Aran­ka, valamint Halmai Ferenc játéka tetszett a legjobban. A somogyiak sikerét elis­merte a szakemberekből álló zsűri is. A nagytkállóiaik és a vecsésiek után, akik Albert Camus Sziszifusz és a halál, valamint Hubay Miklós Szőr- mókus című egyfelvomásosait mutatták be, harmadikként a barcsiak előadását értékelték. A rendezvénysorozat ta­pasztalatcsere jellegű volt. Megyénkből öt más színjátszó csoport vezetője is részt vett a szarvasi színjáitszónapokon. FIGYELEM! A Megyei Kórház igazgatósága értesíti a megye la­kosságát, hogy 1966. július 1-től a kórház osztályain a látogatási idő az alábbiak szerint megváltozik. Látogatási idő: Szerda Péntek Vasárnap I4-től 15 óráig 17-től 18 óráig 10-től 12 óráig 1. A látogatási idő pontos megtartása mindenki szá­mára kötelező. . 2. Étel és ital behozatala csak orvosi engedéllyel lehet­séges. 3. 10 éven aluli gyermeket látogatás céljából betegosz­tályra beengendi nem szabad. Minden kedves látogatót arra kérünk, hogy a beteg érdekében rendszabályainkat támogassa. Dr. Tarján László kórházigazgató. (88452) TÍZEZREKET hoz a gomba Négy hónappal ezelőtt vetődött fel a bál- ványosi Aranykalász Termelőszövetkezet fő- agronómusában, Klútyik Józsefben az a gon­dolat, hogy jó volna hasznosítani a tsz két­száznegyven négyzetméter alapterületű pin­céjét. Erre a sampinyontenyésztést tartotta a legalkalmasabbnak. — Eleinte a tagok, de magia az elnök is vo­nakodott a gombatenyósztéstől, nem látták értelmét, fölöslegesnek tartották még a pró­bálkozást is — mondja a főagroncmus. A meggyőzésben jó segítőtársra talált a MÉSZÖV illetékeseiben. Kisded!c István, a földművesszövetkezet felvásárlója a MÉSZÖV költségén megtanulta a gombatenyésztés tud­nivalóit, a főagronómus szintén tanfolyamon vett részt, és szorgalmasan bújta a szakköny­veket. A felvásárló a tenyészet vezetője, vagy ahogyan Bálványoson mondják, pince­mester leüt. A termelőszövetkezet vezetősége asszonyokat adott mellé. Eddig mintegy két és fél mázsa gombát értékesített az Arany­kalász Termelőszövetkezet, kilónként átlago­san harminc forintért. — Az öthónapos idényben öt szedési hul­lámra számítunk, egy-egy ilyen hullám csak­nem egy hétig tart — tájékoztat az agronó­főagronómus elégedett a gombafejek láttán. sűrűsödő Némi tisztítás után a vásárlókhoz kerül a frissen szedett gomba. mus. — a hozamok — az utolsó szedés ki­vételével — még nagyobbak lesznek, mint amennyit először eladtunk. Országos átlag­ban öt kiló a hozam négyzetméterenként, ez­zel szemben mi — a mostani képből követ­keztetve — nyolc kilót is letakaríthatunk négyzetméterenként egy tenyészidőben. Körülbelül augusztus végén indulnak a második turnussal, és november végién, de­cemberi elején ezt is leszüretelhetik. Egyéb­ként akkor lesz legmagasabb a gomba felvá­sárlási ára, következésképp jóval nagyobb bevételhez jutnak, mint most. Egy négyzet- méter tenyészterület összes költségei fedez­hetők egy kiló gomba árából. Ebben a költ­ségben benne van a fertőtlenítéssel, a vil­lanyvilágítással kapcsolatos kiadás, sőt az épület amortizációja is. A többi gomba ér téke tehát tiszta haszonként marad a gaz­daságban. \ Most elhatározták, hogy növelik a gomba termő területet. A pince légtere erre lehető sé'get nyújt, tehát semmi akadálya sines an­nak, hogy még több gombát telepítsenek. Hiába, evés közben jön meg az étvágy... H. F. két, akiknek, illetve amelyek­nek elsődleges dolga, hogy el­lensúlyozza mindazt, amit ma­sok mulasztásai okoztak. Igen szemléletes — s végső kifej le­iében rendkívül pozitív — pél­dát szolgáltatott erre az egyik textilüzem. A technológiai elő­írások sorozatos megsértése, a fonodái felületességek követ­keztében nagy mennyiségű kelmét kényszerültek ón. osz­tályos áruvá leminősíteni. Mindez a dolgozók körében felháborodást keltett, s rendkí­vül éles kritikát váltott ki. A gyárvezetők azonnal .»politikai kérdést-« véltek az ügyben föl­fedezni, s kérték, álljon so­rompóba a pártszervezet. A kommunisták meg is tet­ték ezt, csakhogy a gazdasági vezetés óhajaitól eltérően. Nem azt magyarázgatták-menteget- nók, ami bekövetkezett, hanem arról beszéltek, mindez miért történhetett meg! Személy sze­rint megjelölték a felelősöket és egységenként a mulasztást elkövető műhelyeket. Nem né­zőpont kérdése tehát, mi hatá­rozza meg a politikai munka feladatát; a meghatározó té­nyező csakis egyetlen dolog, az objektív valóság lehet! A valóság teljes megismerése Egyik cikkében Lenin azt hangsúlyozta, hogy a kommu­nisták alapvető kötelessége a valóság, az igazság teljes meg­ismerése, függetlenül attól, hogy e teljes igazsáig az adott helyzetben a kommunistákra nézve kedvező-e vagy kedve­zőtlen. E lenini tétel furcsa ér­telmezését tapasztalhatjuk sokszor mindennapi életünk­ben: vannak, akik úgy véle­kednek, hogy a teljes valóság kellemetlen vetületiéivel való szembenézés csakis a kommu­nisták dolga lehet. Azaz: ha simán, jól mennek a dolgok, akkor ebben nem döntő a po­litikai munka részesedése. Ha azonban bajok vannak, ha kellemetlen feladatokat keil megoldani, akkor ez »csakis« a politikai munkára hárulhat, s az egyéb tényezők szerepe je­lentéktelen. Hamis, de sajnos, Létező «munkamegosztás" ez! Az igazsághoz tartozik, hogy jó időn át üzemeinkben, vál­lalatainknál, mezőgazdasági termelő egységeinknél az agi- táciős munka leszűkült a terv- feladatok teljesítésére, a kom­munista aktívák egy része pe­dig különböző »ügyek« — az anyagbiztosítástól a munkaru­ha kiadásáig — intézője lett. Az utóbbi esztendők gyakorla­ta mindinkább szakít ezzel, ám végleges felszámolása nem megy egyik napról a másikra. A megfordított sorrend A bevezetőben említett esz­mecserék egyikén kötetlen, őszinte elvtársi beszélgetés keretében hangzott el: »A gaz­dasági mechanizmus reformja érvényesülni hagyja a döntő, de eddig másodlagosként ke­zelt törvényszerűségeket; a politikai munkában is még erőteljesebbé lesz az évek óta tartó folyamat, s a termelés legdöntőbb tényezője kerül a középpontba, az ember.« Valóban, megfordul a sor­rend: a politikai munka lé­nyege a napi, operatív terme­lési feladatok »alátámasztása« helyett mindirikálbb a fő fo­lyamatok átfogása, elemzése lesz. Mindez nem a gazdasági vezetés helyett, hanem abból a sajátos helyzetből kiindulva, amit a pártszervezetek, a tö­megszervezetek — tömegkap- csodataifc alapján a szocialista demokratizmus letéteménye­seiként s az össztársadalmi ér­deket kifejező pártpolitika he­lyi érvényesülésének biztosí­tóiként — betöltenek. Mindez egyúttal annak lehetősége is, hogy — ahol még létezik, ott — a »kellemes-kellemetlen« feladatok alapján történő »munkamegosztásnak« véget vessenek: a magyarázkodást valódi politikai munka, a té­nyeket megvilágító, a kérdé­sekre őszinte választ adó, a tel­jes valóságot átfogó magyará­zat váltsa fel. UL B.

Next

/
Thumbnails
Contents