Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. július S. M. Szemjonov: AZ IDEÁLIS FÉRJ Az Irodalomban már régóta hiánycikk az ideális férj arcképe. a drámairodalomban és a filmművészetben azért nem sikerűit megalkotni ezt az alakot, mert egyáltalán nem illetékes személyek próbálkoztak meg vele: vagy megkérgesült agglegények, vagy sárgacsőrű Újoncok, akiknek sem idejük, sem módjuk nem volt még arra, hogy megülepedjenek a családi lészekbcn. Nagy jelentősége van egy másik körülménynek is: a mintaférj előforduló leírásai rendszerint igen terjedelmesek, sok bennük az elkanyarodás, a meUékág, és ezért nem nagyon olvasmányosak. A mai, rendkívül elfoglalt és v-- rény asszony nem hajlandó elolvasni ezeket a leírásokat. Neki az a véleménye, és igaza van, hogy az ideális férj arcképe legyen a végletekig takonikus és pontos, akárcsak a krémes torta készítésének receptje vagy egy fenyőfa tuskó elfűrészelése. M.nt ahogyan manapság mondják, erről van szó. Tehát mivel kezdjük? A KÜLLEM. Az ideális férj magasabb legyein, mint a hitvese. Magas asszony és kurta férjecske a családi boldogság két pár lábon járó karikatúrája. Alacsonyabb férfi egyáltalán nem számíthat a mintaférj diosőségiére. Soha az életben nem lesz belőle ideális. LELKI ALKAT. Az ideális férj legszebb jellemvonásai: nyugodtság, hidegvér, kiegyensúlyozottság. Bármilyen helyzet adódjék is élő, sohasem szabad rekedten dühösre emelnie hangját, de le sem szabad süllyednie bűnbánóan suttogóra. Leghelyesebb, ha a hitvesével folytatott beszélgetése közben megtartja a jófiús, »oda se néki-« hangnemet Ezt példákkal is megvilágítjuk. ön a napokban átadta bé nejének a fizetését Erre ő (az asszony, nem a guba) hazatér, minekutána különböző üzletekben komissiózwtt A külseje harcias: szőrmékucs- mája félrecsúszva, a haja boglyas, a kabátjáról hiányzik néhány gomb. Tele van vásárolt holmikkal. Mi minden nincs nála! Kötöttáru, Ibolya- szín kesztyű, valami kacifántos cipellő, két kaspi-tengeri hering, faliszőnyeg, parfüm, üveggyöngy, s végiül kétliteres bolgár befőtt Az asszony óvatosan ejt az asztalra egy 'bankjegyet, azt az egyetlent, amely megmaradt a kétheti fizetésből. Hogyan kell eljárnia a férjnek hasonló helyzetben? Káromkodni, ordítani, toftor- zékolni? Nem, a cselekvésnek ez a módja nem méltó az ideális férjhez! Odamegy az asszonykához, óvatosan kézbe vesz minden vásárolt holmit, megpaskolja a nej kipirult arcát, és azt mondja: — Megint az üzletekben ló- tottál-futottál, pénzecskét fecséreltél? Nahát, mennyi min- denfélét összevásároltál! És hogy mindezt haza bírtad cipelni, csoda, hogy nem hullattad ed a felét útközben! Kifáradtak a kacsóid, úgye, cicukám? Add ide, hadd puszilom meg A gyerekek két hétig megint hideg koszton fognak élni. Hogy te milyen mókás kis feleség vagy, nahát! ... ... ön Petrakovéknál van névnapon. Hégi ismerősök. A háziasszony asztalhoz invitálja a vendégeket. — Ne ülj Kirijev mellé, iszik, mint a gödény — súgja az asszony az ön fülébe. — Inkább ülj Barankin mellé. Ön kiválóan tudja, hogy Kírejev. a zártkörű muriktól eltekintve, sohasem iszik szeszes italt. Naigyon szeretné megtárgyalni vele a legutób- . bi pecázás eredményeit. ön azonban megelégedett mosollyal távolabb ül egy székkel Barankin mellé, hogy egész este hallgassa nevezett ostoba fecsegését a »fcartc- zik«-ról és a »követel«-röl. Az asztalon borostyánszínű kocsonya, finom zsírréteg rajta. Folyik a nyála érte, már nyújtja oda a kezét utána, ám úifent hallja a sziszegő suttogást : — Nehogv zabáin! meri abból a kocsonvából. nem frisa! Tudom, Petrakor felesége egy hétig az ablakpárkánvon tartja, és csak emúám tálalja fel Inkább kiveszek neked ... És ön fásultan rágcsálja s csizmataloszerű, száraz marhahúst. amíg a szomszéddá élvezettel habzsolja a csodás, (rissen hűtött kocsonyát.. ... Csöndes nyári este. ön a feleségével együtt ül a padom a nagy szomorúfűz alatt. A sétakert útján elhalad mellettük egy szép, ízlésesen öltözött kislány. — Ugye, milyen cuki? — mondja az asszony. — Bizony — mondja ön. — És bizonyára angyali lélek. Ez már az arcán is meglátszik. — Csakugyan. Igazán jóképű lány. — Kár, hogy egy kicsit vastag a lába . — Lehetséges. Nem figyeltem meg. — És a járása? Ügy ugrál, mint a szalonka a mocsár fölött. — Nnaigen. A járása lehetne jobb is. — No és az orr. Mintha gomb volna a helyén. Látszik rajta, hogy barátságtalan természet. Borzasztó, hogy én mennyire nem bírom ezeket a rossz képű hárpiákat. —1 Én sem, drágám. Lehetséges, hogy ezek után valaki azt mondja önre, hogy rongy ember, talpnyaló, kaméleon. ön azonban ismeri a saját értékét; ideális férj, aki mindig és mindenben egyetért a feleségével. ERKÖLCSI VONÁSOK. Legfontosabb köztük az igazságosság. Az ideális férj sohasem hazudik a feleségének, íme, ön a szokásosnál későbben érkezett haza a munkahelyéről. Kérdéssel fogadják: — Mondd csak, hol kószáltál? Ne próbáld nekem bemesélni, hogy értekezleten voltál. Tudom, megint azzal az Petrakowal söröztél. Na nézz a szemembe. Egykedvűen állja a hitves szúró tekintetét, majd nyíl-tan vaű: — Szavam sincs, gyöngyöm- bogaram. Kiittunk egy korsóval, diskuráltunk egy kicsit... Annak ellenére, hogy valóban szolgálati értekezleten ült, sőt sem ön, sem Petra- kov nem szereti a sört! De ez nem fontos. Az ideális térj szempontjából az a lényeges, hogy kereken kimondja az igazságot. Bármilyen is az asszonyé. Az ideális férj pénzügyei mindig olyan rendezettek, mint a minisztériumiban, Sohasem titkol el egyetlen kopejkát sem, nem szerez magának zsebpénzt, amit egyesek dug- pénznek is neveznek. Mások tapasztalataiból tudja, hogy ez reménytelen és rázós dolog. Voltak kísérletek, hogy valaki eldugta a pénzt ágyneműben, a cipő talpban, speciális rejtekhelyeken, de mindig nagy zajjal kerültek napvilágra. Valaki például kanzervosdoboz- ban rejtette el a zsebpénzét a hetedik szomszédnál, a felesége mégis megtalálta, kiderült a turpiság, és szégyen, gyalázat lett a férj osztályrésze. Nem, áz ideális férj nem követ el ilyen hibákat'. HASZNOS SZOKÁSOK. Minél több van belőlük, annál jobb az ideális férjre nézve. Már arról nem is beszélünk, hogy tudnia kell neki főzni, varmi, mosni, fehérneműt vasalni, padlót mosni és mosogatni. Ezek elemi követelmények. Jó, ha megtanul hímezni sima és keresztöl léssé 1, fel tudja szedni a leszaladt szemet a nylonharisnyán, kivenni a foltot, besózni a halat, bölcsődalt énekelni, megjavítani a háztartási gépeket, verséket írni, sálat és szvettert kötni. Mindez nagy hasznára van a családnak. Hiszen a férjnek annyi a szabad ideje, nem szabad hagyni, hogy mind veszendőbe menjen. TÁRSADALMI HELYZET. Az ideális férj ezenkívül megjelenik itt-ott. És nemcsak azért, hogy kielégítse a saját hiúságát, hanem azért is, hogy a feleségje alkalomadtán; elmondhassa: »Az uramat megint megválasztották.-« Vagy: »Nincs rám tekintettel: annyi mindennel megterhelik, hogy az már kibírhatatlan;. De lehet így is: »Az ón uram megint egész éjszaka cikket írt az újságnak. Nincs őneki se éjjele, se nappala.« Az utóbbi időben újfajta követelményt támasztanak az ideális férjjel szemben: olykor föl kel! lépnie a televízióban. Bizonyára ezzel van kapcsolatban a televíziós hálózatnak az a rohamos fejlődése nálunk. .. Már nem sok mondanivalónk akad. Férfi hallgatóság előtt gyakran feladják ezt a kérdést: hogyan válhat az ember ideális férjjé? Erre a válasz roppant egyszerű. Hogy a férjek elérjék ezt a rájuk nézve olyannyira dicső elnevezést, nincs szükségük különösebb erőfeszítésre. Éljenek csak szívük választottjával egy fedél alatt két-három évet, és az asz- szony százszázalékosan Ideális férjet csinál belőlük. Oroszból fordította: Pogonyi Antal ÚJ KÖNYVEK A KÖNYVTÁRAKBAN Benedek Marcell: IRODALMI HÄRMASKÖNYV (Vers, dráma, regény) Bp. 1968, Gondolat (Siker könyvek) Az Irodalmi hármaskönyv a korábban külön külön kiadott Kis könyv a versről, Kis könyv a drámáról, Kis könyv a regényről c. részmunkák egy művé ötvözése. A »kis könyveik-« mondanivalóját nem szorítja szűk korlátok közé, hanem a műfajok fejlődésének kölcsönhatásától fakadó gazdagodásának felvázolására törekszik. Az első részben a vers műfaji sajátosságaival, a költői alkotás folyamatával foglalkozik, a másodikban a dráma fejlődésének útjáfc követi a görögöktől a modern kezdeményezéseikig. A harmadik kis könyv a regényirodalom kialakulásáról, a regény fajairól nyújt rendszerező áttekintést. Ebben a fejezetben ír a novella műfaji sajátosságairól is. A szerző az előszóban így fogalmazza meg műve rendeltetését: »A három kis könyv három patakocska volt, amely most folyóvá egyesült. A kis könyvek feladata az volt, hogy műfajokra szabdalja az irodalmat, s az egyes műfajok szellemét és formáját, fejlődését és alakulásét világítsa meg az olvasó előtt. G AZD AS AGPOLITIK AI KISSZÓTÁR Segédanyag a gazdaságirányítási reform kérdéseinek tanulmányozásához. Bp. 1966, Kossuth Kiadó. Gazdaságirányítási rendszerünk tervezett reformja nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség körében 9s élénk érdeklődést váltott ki. Érthető ez az érdeklődés, hiszen az új intézkedések hosz- szú évekrel**előre meghatározzák népgazdaságunk fejlődési irányát, fejlesztési módszereit, a lakosság életszínvonalának alakulását Gazdasági életünk napirenden levő kérdéseit ismerteti, a vitákban felmerülő gazdaságpolitikai fogalmak meghatározását nyújtja ez a most megjelent füzet, összeállítói elsősorban a párt- és a társadalmi szervek aktivistáinak, az egyetemi marxi zrnus- leninizmus oktatásának és a pártoktatás hallgatódnak igényeit vették figyelembe. Győry Dezső: TÜZVIRÄG Történelmi regény. Bp. 1966. Magvető. Ez a könyv a szerző Vihar- virág és Sorsvirág című romantikus történelmi regényeinek folytatása. Cselekménye az 1848—49-es szabadságharcig nyúlik vissza, és a Tanácsköztársaság honvédő harcaival ér véget A regény előzményedből Ismert hősök, az idősebb és az ifjabb Kalla Mihály átélik az első világháború szenvedéseit, kiábrándulnak a hazug jelszavakból, és megtalálják az ország haladó érőivel a kapcsolatot. A szerteágazó, kalandos, romantikus cselekménynek megfelelően a regény stílusa eleven, olvasmányos. Ülés Lajos: TJjJENHÉT PORTRÉ Tanulmányok és antológia. Bp. 1966, Magvető. Illés Lajos, kritikus és esz- széista legjelentősebb kortárs íróinkat és költőinket mutatja be. Pályaképet ad, írók és költők munkásságát összegezi, értékeli egy-egy esszé keretében. A tanulmányokat költemény próza, önvallomás teszi teljes értékű, hű portrévá. A portrésorozat a fiatal magyar irodalom arcképcsarnoka. A költők közül Nagy László, Juhász Ferenc, Simon István, Takács Imre, Garai Gábor, Váci Mihály, a prózaírók közül Galgóczi Erzsébet, Szabó István, Sánta Ferenc, Galambos Lajos, Szakonyi Károly és Gerelyes Endre szerepel a kötetben. Lipták Gábor: DÉLIBÁB Alföldi regék, mondák, történetek. Bp. 1966, Móra Kiadó. A szerző a magyar tájak irodalomtörténeti, kultúrtörténeti hagyományaival foglal; kozik. Mondák, legendák nyomán elevenednek meg tájak, városok, várak történelmi emlékei. Színes romantikus regék idézik az Alföld tájait, küzdelmes múltját, a pásztor- élet, a betyárvilág színes varázsát, de a nép keserves sorsát is. »Azokat a történeteket igyekeztem ebben a kötetben is összeválogatni, amelyek leginkább megértetik az alföldi táj és a nép jellemző vonásait*< — írja Lipták Gábor. LYN, Q. G. — B1AN, A. F.: ÜZEN A NYOLCADIK BOLYGÖ Fantasztikus regény. Bp. 1963, Magvető. A regény cselekménye a jövőben játszódik. Hősei egy űrhajó fedélzetén eljutnak a Holdra, majd fölkeresik a Marsot. Utazásuk során megfejtik az idegn égitestek lakóinak titkát, és elhárítják a Földet fenyegető kozmikus veszélyt. Bemutatja a könyv, hogy a technika fejlődésével és a tudósok nemzetközi ösz- szefogásával le lehet győzni a természet erőit Elsősorban a fiatalok számára ajánlható, de a tudományos, fantasztikus történeteket kedvelő felnőtteknek is hasznos szórakozást nyújt. Egy kis nyelvművelés Szavak pálfordulása Természetes jelenség a nyelvben, hogy a társadalmi és gazdasági változások, szellemi áramlatok, a gondolkodás fejlődése állandó mozgásban tartja a szókincset. Egyes szavak kikopnak a használatból, újak születnek, soknak pedig a jelentése, használati értéke változik, bővül. Így sokszorozza meg gazdagságát a nyelv mintegy önmagából. A fejlődés néha éppen az ellenkezőjére fordítja a szó jelentését, mint pl. az újabban többször emlegetett ural esetében is. Az ural ige régi jelentése: urának elismer, vall, tisztel valakit, hódol neki. így használták a XVI. századtól a Hej, páva... gazdag, rátarti menyecskéjéig. Néhány évtized óta azonban a szó jelentése megfordult, ma ebben az értelemben használjuk: uralkodik valamin, valami fölött A régi jelentés ismerői, az idősebb nemzedékből, sokszor helytelenítik és támadják az ural új értelmű használatát. A szó körüli vita egyáltalában nem új: idestova egy évszázados. Kezdetben sokan csak a régi, hagyományos használatot tartották helyesnek, ez a nézet azonban egyre engedett merevségéből az általános nyelvszokás hatására, s a harmincas évek végén többnyire elismerik már az urai új jelentését is. Űjabb nyelvművelő könyveink is csak megállapítják az új használat általános elterjedettségét, s legföljebb utalnak a régi kifejezésmód stiláris értékére. A magyar nyelv értelmező szótára, az élő nyelvhasználatnak megfelelően, régiesnek minősíti az ural igének ezt a jelentését: urának, párán cso- lójának tekint, vall, tisztel valakit, és ezt magatartásában is kifejezi, kinyilvánítja. Pl.: »Az egy birodalom két főt hogy uraljon?« — írja Arany a Buda halálában. A további jelentésekben a szótár a mai élő nyelvhasználatot veszi tekintetbe: a) hatalmában tart valamit, birtokában van valaminek, uralkodik valamin (pl.: uralja a helyzetet, uralja az egész családot)-, b) természeti alakulat, építmény, olyan helyzetű, hogy mintegy központja valamely területnek, s róla az egész belátható, ellenőrizhető (pl.: a vár uralja az egész környéket). Az ural ige jelentése tehát néhány évtized alatt valósággal megfordult; a szótár feltünteti a régies, elavuló jelentést is, de már nem akarja föl éleszteni. Ügy látszik tehát, hogy a változás véglegesen lezárult, s meddőnek látszik már minden makacskodás a régi használat visszaállítása érdekében. De nincs akadálya annak, hogy megfelelő stílusú, történelmi hangulatú, választékosán irodalmi vagy éppen költői szövegben ne használjuk az ural igét régies jelentésében, ha szükség van rá. Egy- egy írónál olvasva azonban gyakran mégis stilizáltnak, mesterkéltnek, sőt modorosnak érezzük. Hogy az ural pálfordulását megvilágítsuk némiképp, egész sereg igét sorolhatunk fel, amelynek az utóbbi időben megváltozott a jelentése vagy a használata. Űjabban rendszerint nem azt kérdezzük, hogy mikor nyitják és zárják vagy csukják az üzleteket, hanem hogy mikor nyitnak és zárnak vagy csuknak. Az árut már többnyire nem tárolják a raktárban, hanem az áru ott tárol. Az éttermeket különféle osztályokba sorolják be, de az országúton tömegesen haladó autók is besorolnak a menetbe. Más, türelmetlen vezetők azonban elhúznak mellettük, sőt zavarnak, a motorosok pedig tépnek és repesztenek. A vasutasok nyelvében gyakran halljuk, hogy valamelyik vágányra behúz vagy betol, egy másikról pedig kihúz vagy kitol a szerelvény (de itt is tárgy nélkül). Szinte általánosnak mondható már az igék tárgyatlanná válása, amely a háztartás szavaival kezdődhetett: megfőz, elmosogat, eltö- rölget, kimos, kitakarít, felpor- szívóz stb. A gazdaságos, rövid kifejezésre törekvő nyelv az igébe sűríti bele az odaérthető tárgyat (mit?). Érdekes új jelenség az uram szó háttérbe szorulása is a férjem> párom vagy az élettársam mögött Hallottunk már olyan »öntudatos« asz- szonyt, aki kereken kijelentette, hogy a férje neki nem ura. Az efféle vélekedés, a női egyenjogúságnak nagyon is »vulgáris« értelmezése és annak a véleménynek eltorzult külsőséges megnyilvánulása, visszhangja, amely a történelem süllyesztőjében eltűnt feudális-burzsoá úr-fogalommal együtt ki akarta irtani nyelvünkből magát a szót is, nem gondolva arra, hogy évszázadok folyamán »megtűrhető«, sőt hasznos jelentések is tapadtak hozzá. Hol van már az uram megszólítás a fejedelemtől, akire eredetileg alkalmazták? A másik oldalon hasonló sors fenyegette a paraszt szót; annyi bántó hangulati tartalom tapadt hozzá az »úri« világban, hogy viselői mindenképpen szabadulni igyekeztek tőle, s inkább lettek földművesek vagy földművelők, gazdák, gazdálkodók, birtokosok vagy pógárok. (Tudunk olyan esetet is, hogy kimondták az átkot valakire, mert a szent szót »megtűrte« másnak az írásában. Pedig alkotmányunk szerint »a haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége«.) Érdekes, az a nő, aki tiltakozik, hogy neki ura van, büszke a maga asszony voltára, s nem gondol arra, hogy ez a szó meg királynét, úrnőt jelentett valamikor. Ha tehát egyenlő mértékkel mérünk, ezt is ki kellene küszöbölni a használatból. Szerencsére a nyelv szinte észrevétlenül, fokozatos átmenetekkel idomítja az élet igényéhez a szavakat, amelyeknek története folytonos változás: új bor kerül a régi tömlőbe. Mennyivel jobb volna, ha az uram és az asszonyom már régen elvesztette volna »feudális« ízét, és »polgár«-jogot kapott volna a mindennapi nyelv- használatban, mint más népeknél; akkor most nem volnának néha kínos megszólítási problémáink. Kovalovszky Miklós Polner Zoltán: A TÖRTÉNELEM TIGRISE Az iszony végrendeletei: széttépcti arcuk. Én csak a hullamerev egekre emlők zem. Lapul a történelem tigrise az éjben. Ki emlékszik a végrendeletekre? Honnan ez a sikoly szél, ez a Koponyák-hegye honnan? A történelem tigrise vár a bozótban. Véres állati üvöltés reszket a kövekoen, füstölgő sírkövek: Lidice, Dachau, Auschwitz. A történelem tigrise puhán lopaks ik. Ki ne emlékezne a széttépett arcokra: gázkamrákban a világot szívünkre hagyták, és láttátok a történelem fenevadját.
