Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

SOMOGYI NÉPLAP > 2 Vasárnap, 1966. július 31. Az Ember és az Éjszaka A z éjszaka mindenütt sötét, s mégis: hányféle lehet ez a sötét éjsaalka! A békésen pihenőt puha palásttal befedő, s komor, gyilkot rejtő. Csillagokkal szipor­kázó, s égő falvak rőt fényévelijesztő. Csendes és elviselhetetlenül zajos. Virradatot ígérő és kibírhatatlanul hosszúra nyúló. A természet mindenütt egyformán méri sötét és világos váltakozását: a világmindenségben semmi sem mozdulatlan. A természet törvényeit az ember másít­ja meg, s teszi elviselhetetlenné vagy pirkadatot ígérővé a történelmi napszakokat. Mi mindent hordott és hord ma­gában e történelmi sötét, s mennyi könny, kín, vér kellett ahhoz, hogy megláthassák, meglássák az emberek a napot. Az embert pithecanthropus korától kíséri a félelem az éj­szakától: az embert előember korától kíséri a vágy, az el- szánás, hogy legyőzze az éjszakát. Voltak és vannak bátrak, voltak és vannak gyávák is. Bátrak, kiket az éj sötétje sem riaszt vissza, s gyávák, akik pisszeni sem mernek, ha sötét az ég felettük. Sokféle az éj: hányféle az ember?! Okoskodás — intem le magam —, a történelmet a társadalmi törvényszerűségek határoz­zák meg; megállj—mondom magamnak —, de hiszen kik szabják meg e törvényszerűségek útját? Az éjszaka csak addig terpeszkedhet a történelmi égbolton, míg kevesen vannak azok, akik nemcsak álmodoznak, hanem tesznek is azért, hogy meghozzák a virradatot. Tenni? Mit? Olyan sokféle akarat szövi át a glóbust, s oly sok helyen úr még a sötét! Terítsd magad elé a térképet, s rajzolj piros ka­rikát, oda, ahol nyugtalan a világ, ahol a sötétség martar lócái küzdenek a világosság erőivel Mennyi piros karika! Milyen nyugtalan világ! És milyen elszánt világ: elszánt a harcra, a küzdésre, a halálra is, ha ezzel hozhatja meg a virradatot V ilág: az ember. Mert általa és érette van a világ. Vannak, akik a történelmi tegnapot, a rablást, a_ le­igázást, a más népek fölötti uralkodást szolgálják: vannak — és mind többen vannak —, akik a hol­napra tették föl az életüket, a szabadságra, a függetlenség­re, a népek közötti egyenlőségre és barátságra. Az éjszaka nehezen húzódik vissza, talpalatnyi földet is csak harc árán ad fel. Kíméletlen, eszközeiben nem válogatós: judás- pénz az árulónak, vérdíj a zsoldosnak, napalm, gáz, mér­gező vegyszer, terrorbombázások. A világ nyugtalan pont­jai közül a legvastagabb páros karikánál megtalálod a sö­tétség e szörnyű, emberekből álló, s mégis, elembertele- nedésével tüntető frontvonulatét: igen, Vietnamot. És e piros karikánál ott látod magad előtt azokat is, akik szenvedik, de nem félik e történelmi sötétséget, akiket terror sújt, bitó vár, s mégis, pillanatra sem adják fel a harcot És tőlük északabbra azokat akik már isme­rik a történelmi napvilág minden szépségét és melegét, s éppen ezért meg déli testvéreikért fogják a fegyvert, vál­lalnák ezernyi áldozatot, véreznek a sötétség dögkeselyűi­nek acélkarmaitól, de visszavágnak, és mind keménnyeb- ben teszik ezt, szívükben a hazájukért harcolók, a testvé­rek támogatására számíthatok erejével. A történelem nem ismétli önmagát, de varrnak, akik szeretnék megismételni "á történelmet: ám a történelem megismételhetetlen. Van­nak, akik kísérleti terepnek tekintenek más országokat, s próbabábuknak emberek millióit. A történelmi sötétség képviselői mesterséget csináltak a gyilkolásból, a háború­ból szakmát, s e típus jellegzetes figuráit megdöbbentően nagy számmal jegyezte, jegyzi föl a történelem. Am velük szemben százmilliók neve sorakozik! És e százmilliók nemcsak gyűlölni tudnak, harcolni, küzdeni a végsőkig, hanem megtanulták azt is, hogy elvá­lasszák egymástól a félrevezetettet, a közömböst, s az el­szánt gyilkost. Egy ország, melynek vetítői oly sokszor használják a béke szájukból hamisan hangzó szavát, meg­próbálja uralkodóvá tenni a történelmi sötétséget. Es egy másik, kettészakított ország népe szenved, de nem adja meg magát. Üj és új fegyverek, haditechnikai eszközök ömlenek e földrészre: különleges kiképzésű csapatok vált­ják fel az öldöklésben, pusztításban elfásultakat, a próba­háború eszköz és ember vizsgája, s a Vietnamnak nevezett földdarabon újra és újra elbuknak azok, akik jogot, tör­vényt, nemzeti szuverenitást taposva, a háború lapjára tet­tek föl mindent. Próbaháború?! Micsoda megcsúfolása az ember szónak! Mégis: zsoldosok és gazdáik mennyien van­nak, akik a történelmi éjszaka legmélyebb régióiból búj­tak elő, s népük nevében irtanak más népeket. I rtóhadjárat, napalm, romok, szenvedések ellenére nemcsak harckészségét őrzi töretlenül e nép, hanem emberi nagyságát is. Naponta robbannak a bombák, a gyilkolás megszállottái — kudarcaik nyomasztó sú­lyát hordva, a kivezető utakat sorra eltorlaszolva — szá­razföldi támadást követelnek Észak ellen, kórházak, fal­vak, iskolák pusztulnak el, gyermekek, asszonyok véresen hullnak a porba, s akkor az éter hullámain e nép elnöké­nek szavai szállnak messze: az őket pusztító zsoldosokat, bérgyilkosokat, s azokat, akik mozgatják e martalócsereget, nem azonosítják az amerikai néppel. A rádiószózat szavai mindennél jobban hangsúlyozzák, mi az, ami elválasztja a sötétség és a világosság harcosait, s mi az, ami összeköti a népieket. Az éjszaka mindenütt sötét — mormolom újra és újra magamban —, s vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy az éjszaka sötétjét megtöltsék rettegéssel. Vannak, akik a történelemmel szemben akarnak történelmet csi­nálni: e történelem csak pusztulásuk históriája lehet. Pusz­tulásuké, mert vannak, akik tudják, hogy .Ember és Éjsza­ka harcából az Ember kerül ki győztesen, hogy a huszadik század országok, földrészek sokasága egéről űzte el a tör­ténél mi éjszaka sötétjét. A történelmi világosság katonájának lenni Vietnamban harcosként, tüntetőként az Egyesült Államokban, bármiként a Föld bármely pontján, egyet jelent az Ember névvel. És ezt már százmilliók tanulták meg. Mészáros Ottó Mer! ki gúnyolta Francót Ceutában letartóztatták Vasqu- ez de Sola spanyol származású francia karikaturistát, aki turis­taként tartózkodott spanyol Ma­rokkóban. Vasquez de Sola 1959 óta Párizsban él, a francia új­ságíró szövetség tagja, politikai tárgyú rajzai az L’Humanitéban és más francia lapokban jelentek meg. A spanyol hatóságok meg­bilincselve szállították Vasquez de Solát a ceutal fogházba, ahol a politikai rendőrség Madridból érkezett tisztjei 72 órás kihallga­tásnak vetették alá. Utána vád alá helyezték a Franco-rendszert bíráló politikai rajzai miatt. Vas­quez de Sola letartóztatása élénk tiltakozást váltott ki a francia újságírók kóréhem Wilson ismét elkötelezte magát Washingtonnak RÖVIDEN Bazzaz iraki miniszterelnök szombaton Moszkvából Le- ningrádba utazott. Az iraki kormányfő hétfőig tartózko­dik Leningrádban, ahonnan Bakun keresztül hazautazik. Kamaradzs, az Indiai Nem­zeti Kongresszus Párt elnöke tiszteletére az Interparla­mentáris Unió szovjet tago­zata a Kremlben ebédet adott. Piero Bargellini olasz írót, a kereszténydemokrata párt tagját a középbal koalíció támogatásával megválasztot­ták Firenze polgármesterévé. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának elnöke augusztus­ban Apollo Kironde ugandai küldött lesz. Megtalálták az C—2. ron­csait. Az amerikai kémrepü­lőgépnek a roncsait szomba­ton találták meg Bolíviában. A gép teljesen szétzúzódott. Robert Davis Hickman szá­zados, a 32 éves pilóta holt­teste a fölismerhetetlenségig elégett, csak sisakjáról azo­nosították. Közös francia—spanyol hadgyakorlatok kezdődtek Észak-Spanyolországban szom­baton. A jugoszláv kormány pén­teki ülésén elfogadták a bel­ügyminiszternek és a bél­minisztériumi munkakollek­tívának azt a javaslatát, hogy folytassák a belügymi­nisztérium átszervezését, és jelentős mértékben csökkent­sék az ottani munkahelyek számát. Benyújtotta lemondását a japán kormány valamennyi tagja Szato miniszterelnök­nek, hogy ezáltal lehetővé te­gyék számára a kormány át­alakítását. Az új kormány összetételét kedden ismerte­tik. Valószínű, hogy a kül­ügyi tárcát továbbra is Sii- na eddigi külügyminiszter tartja meg. Befejeződött az amerikai demokrata párt három napos konferenciája. Az ülés zárt ajtók mögött zajlott le, de úgy tudják, hogy a konfe­rencián a novemberi kong­resszusi választások előkészí­téséről volt szó. Wilson miniszterelnök szombaton kora délután hazaérkezett Londonba egy­napos washingtoni cs ot­tawai villámlátogatásáról; még időben ahhoz, hogy kiérjen a Wembley Sta­dionba a labdarúgó-világ­bajnokság angol—nyugatné­met döntőjének kezdetére. A pénteken lezajlott négy­órás eszmecsere után John­son elnök elhalmozta dicsé­reteivel Wilsont a brit pénz­ügyi válság kezelésében ta­núsított »eltökéltségéért-“. Az angol kormányfő viszont meg­erősítette, hogy továbbra is támogatja az Egyesült Álla­mokat Délkelet-Azsiában, és dicsérte Johnson elnök »őszin­te békevágyát« a vietnami há­borúval kapcsolatban. Sajtótudósítők kérdéseire válaszolva nem volt hajlandó Brown feledékeny George Brown, aki Wilson távollétében az angol kormány feje és akit gazdasági ügyek­ben szinte diktátori hatalom­mal ruháztak fel, pénteken es­te ismét megbotránkoztatta az angol szigetország lakosságát. Brown kétórás késéssel jelent meg a televízió stúdiójában, ahol a megegyezés szerint es­te tíz óra körül egy ripor­terrel beszélgetett volna egye­nes adásban az ország súlyos gazdasági helyzetéről. Az adást elhalasztották, ám egy és háromnegyed órával ké­sőbb Brown és felesége fel­bukkant a stúdió bejáratánál. A riporternek arra a kérdé­sére, hogy mi volt a késés oka, Brown a fejéhez kapott, és így válaszolt: — Bocsánat, megfeledkeztem az egészről. megismételni [elhatárolódását Hanoi és Haiphong bombázá­sától, s a kérdést megkerül­ve ismét Johnson elnök »tár­gyalási készségét« és Hanoi »elzárkózását« emlegette. Az amerikai elnök nyilvá­nos bizalmi demonstrációjával széles ellentétben Angliában a legnagyobb bizalmatlanság­gal fogadják Wilson washing­toni látogatásának eredmé­nyét. A hírmagyarázók ki­emelik, hogy a miniszterelnök ismét elkötelezte magát Nagy- Britannia globális külpolitikai, katonai és világbankári sze­repének fenntartására. Wilson a sajtóértekezleten kijelentette, hogy semmit sem kért a washingtoni kormány­tól, mert a brit kormány el­tökélt szándéka, hogy saját erejéből oldja meg az angol gazdasági problémákat. Ezzel kapcsolatban annak a vélemé­Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik, az amerikai légi­erő B—52-es gépei szombaton bombatámadást intéztek az Észak- és Dél-Vietnamot el­választó demilitarizált övezet déli része ellen. A légierődók a határvonalat képező Ben Hai folyótól másfél kilométerre délre szórták le pusztító ter- hükeit. A Reuter rámutat, hogy egy hónappal Hanoi és Haiphong bombázása után a demilitari- zált övezet elleni támadás az amerikai légiháború további fokozását jelenti. ségi közlések szerint — szom­baton hajnalban sugározta Ogundipe dandártábornoknak, a nigériai vezérkar főnökének nyilatkozatát, amely hangsú­lyozza, hogy a nigériai kato­nai kormány ura a helyzetnek, nyének adott hangot, hogy Nagy-Britannia a jelenlegi gazdasági helyzetben kül­földön nem vállalhat magára továbbra is sú­lyos katonai terheket, s közölte, hogy kivonják a brit katonai alakulatok egy nászét Nyugat-Németország- ból, ha a Német Szövetségi Köztársaság nem hajlandó az Anglia által kívánt összeggel hozzájárulni a rajnai hadse­reg fenntartási költségeihez. Ugyanakkor az ország szak- szervezetei sorra elítélik Wil­son gazdasági intézkedéseit. (MTI) Az amerikai csapatok a demilitarizált övezettől köz­vetlenül délre jelenleg a Hastings fedőnevű hadműve­letek keretében folytatnak nagyarányú átfésülő akciót. A Felszabadítás Hírügynök­ség jelentése szerint egyedül a július 15-e és 23-a közötti hé­ten az amerikaiak ezer em­bert vesztettek halottakban és sebesültekben e harcok során. A sizabadságharcosok lelőttek, illetve megrongáltak húsz re­pülőgépet. időn belül helyreállíthatja a rendet és a nyugalmat. A nyi­latkozat közli, hogy Ibadan, Abeokuta és Ikeja városokat katonai övezetnek nyilvánították, és rendkívüli állapotot rendeltek el A demilitarizált övezetet bombázták az USA gépei Ellentmondó jelentések Nigériából A lagosi rádió — hírügynök-ós reméli, hogy a legrövidebb Szabó László: ORV1ÁMADÁS ÉS VISSZAVÁGÁS 18. Abban a zűrzavar­ban, amely Pearl Harbourban uralko­dott aznap reggel, ez a két ember úgy látszik nem ve­szítette el a fejét. Miközben a parancsnokságukra siet­tek, hogy megtudják, mit tehetnek, látták a fényvilla­násokat a padlászsoba abla­kából. Mint régi, öreg ró­kák a kémelhárításban, gyorsan rájöttek, hogy ez valamiféle jeladás, és biz­tosan összefüggésben van a támadással. Gyors elhatáro­zás: utánanéznek a dolog­nak. Útközben még egy tár­sukkal találkoztak, s őt is magukkal vitték. Amikor megérkeztek a kis házba, amelyet Kühnék hét­végi pihenőnek használtak, Frau Kühnt a nappali szo­bában lepték meg, amint éppen 13 éves fiát, Hansot próbálta megnyugtatni, hogy ne féljen a bombarobbaná­soktól. Egyikük az anyát és fiát vette őrizetbe, a másik kettő pedig gyorsan fölment a padlásszobába. Az apát és lányát még »munka« köz­ben érték tetten. Foglyaikkal együtt ma­gukkal vitték a becsoma­golt táskákat is, amelyek készen altiak az előszobá­ban. De amikor a parancs- sokságon kinyitották őket, csak pénzt találtak bennük, abból viszont nagyon sokat, köztük japán bankjegyköte- geket is. A véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elme­nekülni. Ugyanis három ja­pán tengeralattjárónak sike­rült áthatolnia a kikötő vé­delmi berendezésein, s kö­zülük az egyik éppen azért jött, hogy fölvegye Okoiro Okúdét, valamint Yamamo- tót és Kühnéket. Hogyan kerültek ide Küh­nék, hogy a japánoknak kémkedjenek? Korábban már szó volt a honolului Kühn- féle szalonról, amelyet Ruth Kühn vezetett. Bemard Julius Otto Kühn tizemnyolcéves korában be­lépett a német császári ten­gerészeihez, és egy cirkálón teljesített szolgálatot. 1915- ben az angolok el Ssüllyesz­tették hajóját, őt fölvették és hadifogolyként Angliába szállították. Hogy elüsse az unalmas órákat, amelyeket a hadifogság biztosított szá­mára, elkezdett angolul ta­nulni, és ebben kiváló eredményeket ért el. A fegyverszünet után vissza­tért Németországba, s mi­vel nem volt foglalkozása, elhatározta, hogy orvostan­hallgató lesz. Mint annyi más német fiatal a húszas években, ő sem tudta foly­tatni foglalkozását, egyre nehezebb lett számára a megélhetés, s ez elkeserí­tette. Ezért aztán amikor a nácik elözönlötték a né­met városok utcáit, s olyan ígéreteket tettek, hogy a weimari Németország ször­nyű megélhetési küzdelmeit a nemzeti szocializmus meg­változtatja, dr. Kühn szíve sen hallgatta szavaikat, s később lelkesen követte őket. Megismerkedett és szemé ■ lyes barátságot kötött Hein­rich Himlerrel, a későbbi hóhérral, aki állást szerzett neki a Gestapónál. Nem volt ez valami fényes, még csak nem is jövedelmező állás, de értésére adták, hogy ez csupán ugródeszka számára a kiszemelt pozí­ció felé: az egyik német város rendőrfőnöke lesz. Himlerről közismert volt, hogy barátainak tett koráb­bi ígéreteit megtartotta. Kühnnel mégsem ez tör­tént. 1935. augusztus 15-én dr. Kühn feleségével és két gyermekével, a 18 éves Ruthtal és a hatéves Hans- sal, partra lépett a Hawaii szigeteken. Ennek a külö­nös, távoli költözködésnek az oka tulajdonképpen Ruth volt. Kühnénknek volt még egv fiuk, Leopold, aki dr. Jo­seph Goebbels, náci propa­ganda- és tájékoztatásügyi miniszter magántitkáraként tevékenykedett. 1935 elején történt, hogy Leopold főnö­ke, a kis tuskólábú doktor estélyt rendezett a minisz­térium személyzete számára. Mivel Leopold Kühn-nek nem volt menyasszonya, de még barátnője sem, partne­réül húgát, Ruthot vitte ma­gával. Ruth rendkívül szép lány volt, látszott rajta a bimbózó érettség fris<='sége. «omlatlansága. Dr. Kühr elfogadható erkölcsi törve nyék szerint nevelte fiát ér lányát. Egészen a miniszté­riumi estélyig Rvthnak ha­tározott szándéka volt, h"" érintetlenül megy férjhez. (Folytatása következik) | a hadsereg egyes lázadó elemei [által előidézett zavargások mi- [ att. Katonai törvényszékeket > állítottak fel a lázadás okainak I{kivizsgálására, és az érintett | övezetekben este 6.30 órától | reggel 6.30 óráig kijárási tilal­Í mat rendeltek el. A szombat reggeli nyi- { latkozat nem tett semmi­féle említést Ironsi tá­bornok sorsáról, lakit a lázadók állítólag lba- idanbam fogva tartanak. Hírek [szerint foglyul ejtették Faguiyi I alezredest, a nyugati tartomá- |nyok kormányzóját is. (MTI) Gyakorlattal rendelkező gépkocsi­vezetőket azonnali belépéssel fel­veszünk. 13. sz. AKÖV, Kaposvár, Berzsenyi u. 1-3. (4019) Megérkezett az iskola: tiszta?«« csornai'. 24,— F je a Som megyei-ercikk-M " ő-edel­Vállals* -psvári, i esi. nagyfád* és űaton-parti p-'-'Wizle- eiben. (126851)

Next

/
Thumbnails
Contents