Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-30 / 179. szám

SOMOGYI NÉPEAP 2 Szombat, 1966. július M. EGYETLEN NAPON 994 bevetés A saigoni amerikai pa­rancsnokság szívivője közöl­te, hogy a csütörtöki bere­pülések során az amerikai repülőgépek több mint 375 bevetésben támadtak cél­pontokat az észak-vietnami partvidéknek Haiphongtól a demarkációs vonalig elterülő szakaszán. E támadásokkal egyidejűleg amerikai és dél- vietnami repülőgépek 619 bevetésben támadták a dél­vietnami szabadságharcosok föltételezett állásait. A saigoni amerikai főpa­rancsnokság pénteken beje­lentette, hogy július 21-én Phu Yen tartományban, Saigontól 350 kilométer­nyire északkeletre, újabb hadműveletet kezdtek. A hadműveletben amerikai ejtőernyősök és dél-koreai csapatok vesznek részt a 7. flotta cirkálóinak támogatá­sával, A VNA pénteki jelentése szerint pénteken Észak-Viet­nam fölött három támadó amerikai repülőgépet lőttek le. Ezzel a VDK fölött meg­semmisített amerikai gépek száma 1265-re emelkedett. Az amerikaiak újabb sta­tisztikát tettek közzé a viet nami háborúban elszenvedett veszteségeikről. Eszerint az amerikaiak 1962 óta összesen 29 000 embert vesztettek a harcokban. Az amerikaiak 4400 halottat ismernek eh A TASZSZ Moszkvából jelenti, hogy a kanadai hadi­ipari vállalatoknak adott amerikai megrendelések ér­téke 1965-ben elérte a* 260 millió dollárt: ez 93 millióval több, mint 1964-ben, és csak­nem kétszerese az 1963. évi számnak. A kanadai kor­mány véleménye szerint az, hogy Vietnamba küldenek fegyvereket, nem mond el­lent a semlegességnek. Más álláspontra helyezkednek azonban azok a társadalmi szervezetek, amelyek föllép­nek az Egyesült Államok délkelet-ázsiai intervenciója ellen, és követelik, hegy Ka­nada ne támogassa az ag- resszort (MTI) Puskaropogás Kisanganiban Munongo, Dél-Katanga kormányzója, akit Mobutu elnök Lumbashiból Kinsha- sába rendelt, megérkezése után azonnal tovább utazott Kisanganiba (volt Stanley­ville). A kormányzó útjának célja az, hogy elősegítse a belga zsoldosok és a kafcan- gai csendőrök hatnapos lá­zadásának leverését. A TASZSZ tudósítója kinshasai jelentésekre hivatkozva meg­állapítja, hogy Munongo, aki annak idején Csőmbe jobbkeze volt, jelentősen be­folyásolhatja a katangai csendőröket. Pénteken délelőtt ismét puskaropogás verte föl Ki­II Thant Brezsnyevneí Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára pénteken fo­gadta U Thant ENSZ-főtit- kárt, aki emiatt egy nappal meghosszabbította moszkvai tartózkodását. A szívélyes és baráti lég­körű beszélgetés alkalmával Brezsnyev és U Thant nem­zetközi kérdésekről, valamint az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének tevékenységéről tárgyalt. (MTI) Wilsoimal szegény rokonként bántak Washingtonnal! Gromiko a Gromiko szovjet külügymi­niszter pénteken villásregge­lin látta vendégül Siina ja­pán külügyminisztert. A vil­lásreggelin Gromiko és Siima beszédet mondott Ezután a császári palotá­ban Hirohito japán császár fogadta Gromikót, akit elkí­sért Vinogradov tokiói nagy­követ Este Gromiko sajtóértekezf letet tartott A sajtóértekez­let után Siina japán külügy­miniszter estebéden látta vendégül szovjet kollégáját! Az estebéden Siina és Gro­miko beszédet mondott. Pénteken a japán külügy­minisztérium épületében alá­írták a Szovjetunió és Ja­pán konzuli egyezményét. Az; egyezményt szovjet részről Andrej Gromiko külügymi­niszter, japán részről pedig írta samgani utcáinak csendjét. A helyzet a felső-kongói fővá­rosban még mindig zavaros. A jelentések szerint a fellá­zadt fehér zsoldosok és ka­tangai csendőrök ellenőrzé­sük alatt tartják a város kö­zépső részét a Kongó folyó! Siina külügyminiszter bal partján — beleértve aj* alá. (MTI) rádió épületét, a postahiva­talt és a repülőteret A fo­lyó másik partján állomáso­zik Mobutu hadseregének a kinshasai kormányhoz hű ez­redé. A TASZSZ tudósítójá­nak értesülése szerint a csendőrök és Mobutu katonái közti összetűzésekben mint­egy húszán vesztették életü­ket. (MTI) Eltűnt egy U—2-es repülőgép azt állította, nem tudja, hogy a gép elrepült-e Kuba fölött. Az amerikai hatóságok spe­ciális felszerelésű repülőgé­pekkel kezdték meg az el­tűnt U—2-es felkutatását. (MTI) Az amerikai hadügyminisz­térium bejelentette, hogy csütörtökön eltűnt az ameri­kai légierők egy U—2-es fel­derítő gépe, amely »szokásos repülését« hajtotta végre Dél-Amerika irányában. A minisztérium szóvivője közölte, hogy a géppel az utolsó rádióösszeköttetést ak-* kor tartották fenn, amikor; az Florida partjai fölött re-; SzCXPÓ Lászlói pült. Később a radarberen-1 dezések Panama fölött fe-| dezték föl. ; A szóvivő szerint valószí-1 nű, hogy a pilóta elvesztettel eszméletét, és a repülőgép* immár robotpilóta irányító-1 sával folytatja útját déli irányban. Az U—2-es repülőgép csü­törtökön reggel szállt fel a Louisiana államban fekvő Barksdale katonai légitá- maszopntról, és dél felé in­dult. A Pentagon képviselője Bazzaz Podgcrnijnál A Szovjetunióban hivata­los látogatáson tartózkodó Bazzaz iraki miniszterelnök pénteken fölkereste Nyikolaj Podgornijt, a' Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökét. Az iraki kor­mányfő tegnap ismét tanács­kozott Koszigin szovjet mi­niszterelnökkel. A bagdadi sajtó nagy terjedelemben méltatja Bazzaz moszkvai tanácskozásait. (MTI) Harold Wilson brit mi­niszterelnök csütörtökön a késő esti órákban Washing­toniba érkezett. Az amerikai fővárosban tárgyalásokat foly­tatott Johnson elnökkel. In­nen tovább utazott Ottawá­ba, hogy eszmecserét folytas­son Pearson kanadai minisz­terelnökkel. Sorrendben Wilsonnak mint miniszterelnöknek ez a ne­gyedik washingtoni utazása. Az akut pénzügyi-gazdasá- gi-belpolitikai válság hatása Nagy-Britannia világpolitikai helyzetére és katonai szerepé­re — ez a fő témája Wilson miniszterelnök és Johnson el­nök pénteki tanácskozásainak. Angol megfigyelők szerint Washingtonban a legna­gyobb mértékben helyes­lik Wilson drákói rend­szabályait a hazai fogyasz­tás megkurtítására és a bérek befagyasztására, ugyan­is ebben látják az egyetlen lehetőséget a font sterling megmentésére anélkül, hogy Nagy-Britannia lényegesen csökkentené katonai »hozzá­járulásét« Dél-kelet Ázsiában és a NATO-ban. Az angol fővárosban rop­pant megalázónak és szégyen­letesnek találják, hogy John­son úgy kezeli a brit minisz­terelnököt, mint egy szegény rokont, akit joga van aprólé­kosan kikérdezni, hogy mire költötte a dollárapanázst. Eredetileg a vietnami hely­zet megvitatása lett volna Wilson washingtoni látogatá­sának fő célja, ugyanig iga­zolni óhajtotta »az amerikai elnökre gyakorolt mérséklő befolyásét« a lázongó mun­káspárti balszárny előtt. A Daily Mail pénteki ve­zércikkében hangoztatja, hogy Wilson jobban tette volna,' ha otthon marad, és inkább a súlyos gazdasági problémák­kal foglalkozik. »Moszkvai fi­askója után jobb, ha Wilson minél kevesebbet beszél Viet­namról. Bizonyos, hogy jelen­legi szorult gazdasági helyze­tünkben Wilson egyetlen kér­désben sem gyakorolhat be­folyást Johnson elnökre« — állapítja meg a Daily Mail. A goi diplomáciai megfigye­lők szerint jelenleg két irány­zat birkózik az amerikai kor­mánykörökben a Nagy-Britan­nia számára kijelölendő szere­pet illetően. Az egyik irány­zat (ölnek George Ball Kül­ügyminiszter-helyettes a szó­szólója) azt tartja, hogy a brit kormánynak akár a »Szueztől keletre« politikai feladása árán is, Európára kel­lene összpontosítania korláto­zott erőforrásait, hogy a Kö­zös Piacba bejutva jótékonyan ellensúlyozza a francia befo­lyást. Ez az irányzat azzal érvel, hogy a dollár is ve­szélybe kerülhet, ha a »vi­lágméretű brit katonai sze­rep« terhei alatt a font ster­ling összeroppan. A másik iskola (ennek McNamara hadügyminiszter a hangadója) úgy véli, hogy amíg a vietnami háború tart, Nagy­Britanniának mindenáron, akár »európai hozzájárulásá­nak« csökkentésével is, fenn keli tartania katonai jelenlé­tét Délkelet-Ázsiában. Ennek az irányzatnak a hívei töb­bek között azzal érvelnek, hogy Nagy-Britannia amúgy is hiába tenne kísérletet a Közös Piacba való bejutásra, De Gaulle elnök ezt minden­képpen megakadályozná. Johnson elnök, akinek min­den figyelmét a vietnami há­ború köti le — különös te­kintettel a novemberi vá­lasztásokra —, McNamara ál­láspontját tette magáévá. Indonéz kormánykörök az elnök beszédéről Sukarno a magánvéleményét fejtette ki Magas rangú indonéz kor- Kákájához, azt akarva elhi­tetni, hogy Indonézia és Ma­laysia ellentéteinek rendezé­se hozzásegíti a kormányt a gazdasági helyzet orvoslásá­hoz. Azzal kapcsolatban, hogy Sukarno kijelentette: még mindig az övé a miniszter- elnöki hatáskör, és Suharto tábornoknak a hatalmat nem adta át — magas rangú in­donéz kormánykörök kifeje­zésre juttatták, hogy mind­ez csak Sukamo magánvéle­ménye volt, az elnök beszé­de előtt nem konzultált a kormányelnökség tagjaival. mánykörök a Reuter iroda djakartai tudósítójának kije­lentették: Sukamo elnök csü­törtöki bejelentése semmi­lyen hatást nem gyakorol a Malaysiával való kibékülés érdekében eddig tett intéz­kedésekre. Mint már jelenteUi,*k, Su­kamo azt hangoztatta, hogy Indonézia és Malaysia kö­zött a konfrontációs politika továbbra is érvényben van. A jelentésből kitűnik, az indonéz vezetőség a gazdasá­gi terhek alatt nyögő lakos­ságtól vár támogatást a Ma­laysiával való kibékülés po­A kínai akrobata művészet az ellenség megsemmisítéséért ORVTAMADAS ÉS VISSZAVÁG 17. CSÁRDÁT NYITOTT a balatoamáríai falurégen a 71-es minit mel­lett a marcali Vö­rös Csillag Terme­lőszövetkezet. Magyaros ' ételkü­lönlegességek, ter­melői borok, szives vendéglátás. Nyitva reggel 8 órától éj­jel 12 óráig. (126676) S valóban, északkelet felől három repülőköte­lék tűnt föl az égbol­ton. Először csak apró pon­tocskák a felhőtlen, napsuga­ras csendes-óceáni égen, majd percről percre nőttek ... Már a motorzúgásukat is jól le­hetett hallani. A lány precíziós messzelá- tójával követte a repülőgépe­ket. Látta, amint a három csoport egyszerre válik el egymástól. Az egyik a szá­razföldi repülőtér felé tart, Wheelenbe; a másik a két, egymás mellett horgonyzó nagy repülőgép-anyahajó fö­lé; míg a harmadik kötelék a sok-sok csatahajó irányába repül. Eltekintve a repülőgépek zúgásától, Pearl Harbour csendes volt. A hajókon, a barakkokban, a házakban éppen reggelizték a tisztek és a legénység, vagy szolgálatátvételre in­dultak. Ruth Kühn figyelte a mozgást, de csak elvétve látott itt-ott néhány embert. Anyja lépett a szobába. — Mit akarsz?! — csattant fel a lány, anélkül, hogy hát­rafordult volna. — Biztos vagy benne, hogy nem kell ruhákat vinnünk magunkkal? — kérdezte az asszony, kissé idegesen. — Mondtam mér, hogy semmit, csak a pénzt! >— vá­laszolta a lány. — Menj visz- sza Hanshoz, kezdődik! ... Még be sem fejeződött a mondat, amikor a kis ház ablakai megzörrentek és a falak megremegtek. S néhány másodperccel később már hallották a légitorpedók első sorozatának hangját, a bom­bák robbanásának menny­dörgését, a zuhanó-bombázók baljóslatú süvítését... A japán császári légierő 105 repülőgépe rávetette ma­gát az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri és szá­razföldi haderejének e fontos bázisára. Ruth Kühn határozott han­gon beszélt apjához, s az egé­szen tisztán, érthetően meg­ismételte. amit a lánya mon­dott, s közben a szavakat fényjelükké ni* b i tolta- at. A jeleket az ablakon keresztül továbbította — Telitalálat cg., csataha­jón... Egy romboló ég... — villantotta Ottó Kühn jelző­lámpájával. És a város másik végében egy japán, aki ide utazott a Hawai szigetekre, rádión to­vábbította a japán flotta pa­rancsnokságának a fényjelek megfejtését... Hogy ki volt a japán? Ya- mamato, alias Kochiba. Mel­lette állt Otoiro Okudo ja­pán konzul is. Amint a támadás megin­dult, pánik lett úrrá az ame­rikaiakon. De látszólag csak egy pillanatra, mert annak ellenére, hogy sem a légvé­delmi riasztó rendszer nem működött, sem a flotta, sem a hadsereg nem tartott fenn egyetlen felderítő- vagy parmenti járőrt sem, a hajó­kon néhány másodperc múl­va működésbe léptek a lég­védelmi ütegek. Nem túl sok eredménnyel. S a japán re­pülőgépek szünet nélkül bom­báztak. A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi lég­védelmi ütegek és a partvédő ütegek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott lettek volna, akkor sem sokat te­hetnek, hiszen egyetlen lö­vésre való lőszerük sem volt. Mindössze néhány repülő­gép és 18 tengerészeti zuha- nóbombázó támogatta a flot­ta légvédelmi ütegeit, azok a gépek, amelyek a támadás megkezdésekor még fel tud­tak szállni az Enterprise re- pülőgépanyahajóról. Ám ezek a készületlen repülőgépek sem tudtak sokat segíteni. Mindössze egy tizenöt per­ces szünet következett, aztán a japánok ismét folyamato­san támadtak, egészen ki­lenc óra negyvenöt percig. Amikor végül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk, hogy Az Űj-Kína hírügynök je­lentette, hogy a tiencsini ak­robatacsoport a most folyó nagy kulturális forradalom jegyéiben töibb, sikeres új számot dolgozott ki, ily mó­don a műsorszámoknak erős ideológiai tartalmat adnak. Az új számokat Mao Ce-tung- nak az irodalomról és mű­vészetről meghirdetett taní­tásai alapján dolgozzák ki. Mint a kínai hírügynök megjegyzi, az egyik leghatá­összesen negyven gépet vesz­tettek ebben a nagy támadás­ban. Viszont a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt, hogy nemcsak ütőképte­lenné tette az Egyesült Álla­mok csendes-óceáni flottáját, hanem ezzel a kilencvenöt perces támadással Japán ten­geri és légi fölénye biztosítva volt a Távol-Keleten, lehe­tetlenné téve az amerikai és angol távol-keleti tengeri erők kombinációit... A 95 perces táma­dásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett apjának, az fényjelekkel to­vábbította ezeket Okoiro Okúdénak és Yamamotónak, akik rádión továbbították a parancsnokságnak. És a pa­rancsnokság az értesülések alapján adta ki további pa­rancsait. De mielőtt még be­fejeződött volna a támadás, abbamaradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszo- taa ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hiszemben, hogy Kühn-né jött be ismét. Ruth csak ennyit mon­dott: — Menj ki! —, és tovább figyelte a hatalmas füstgomo- lyagot. amely a kikötő fö­lött lebegett. A lány csak akkor fordult hátra, hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hallot­ta: »Istenem!...« Aztán egy idegen férfi hangja csattant élesen: »FÖl a kezekkel/« Ruth két amerikai kémel­hárító tiszttel találta magát szemközt. (Folytatása következik) sosabb müsorszám fénypont­ja az, amikor a színpad azúr­kék hátterében feltűnik Mao Ce-tung elnök arcképe, kife­jezve a kínai nép határtalan tiszteletét és szeretetét nagy vezetője iránt. A tiencsini művészcsoport új számainak kidolgozásánál szakított azoknak a burzsoá »szaktekintélyeknek« a befo­lyásával, akik ellenzik mun­kások, parasztok és katonák szerepeltetését az akrobata­mutatványoknál, és ehelyett lélegzetelállító, életveszélyes produkciókra törekszenek. A csoport tagjai rendszeresen tanulmányozzák Mao elnök irodalmi és művészeti tanítá­sait és a nagy proletár kul­turális forradalom más fontos dokumentumait. A burzsoá vonal elvetésével az akroba­tacsoport tagjai olyan új mű­sorszámokat dolgozhattak ki, amelyek az akrobatikában is a politikát helyezik előtérbe, és az akrobataművészetet erős fegyverként használják föl a nép egyesítésére és nevelésé­re, az ellenség megtámadásá­ra és megsemmisítésére. (MTI) Fölépítménye­seket, kubikosokat, segéd­munkásokat somogy jádi munkahe­lyünkre felveszünk. Lakást, étkezést biztosí­tunk. Betonútépítő Vál- építésvezetősége, lalat Somogyjád. (3993)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents