Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1966. Július Zi. A vonat hosszan kanyarodott a tavaszi alkonyaiban a még kopasz, de már frissen füvesedé dombok közt. Gőzsípja néha nagyokat rikoltott, s ez olyan volt, mint egy lihegő, üldözött vad halálos sikoltása. Lukács Péter élvezte ezt a rohanást. A folyosón állt, nyitott ablaknál, pedig még alig törte meg az erdei tócsák jegét a tavasz, s a rétek mélyén a fűzbokrok vesszői csak most kezdtek sárgulni. A felsőfokú tanítóképző intézet harmadik éves hallgatója volt, s három- hónapos iskolai gyakorlatra utazott ki Vargányosra. Péter mindig városi fiú volt. Falun csak kirándulások alkalmával járt, és nyaranként szokott agronómus nagybátyjához látogatóba utazni néhány napra. Most egy kissé ásítva gondolt a falura: csirkék, libák a sáros úton, esténként sötétség, kutyaugatás s néhány ácsorgó, próbára váró műkedvelő pár a művelődési otthon olvasószobájában. Na de három hónapot ki lehet bírni! Elnézően mosolygott, amikor eszébe jutott, hogy tanárai három éven át különféle módszerekkel oltogatták beléjük a falun való tanítás gondolatát. Milyen lelkesen beszéltek a falusi élet szépségeiről, a parasztifjúság kulturális neveléséről. Fáklyavivőnek nevezték azokat, akik a falut választják működésük • színteréül. Most is azéi|t küldték legtöbbjét falusi gyakorlatra. Péter fölényes gúnnyal gondolt tanáraira. Jó, jó megértjük, így kell ezt mondani, de azért észnél legyünk! Csak nem gondolják komolyan, hogy ő majd falun helyezkedik el, amikor a városban, a szülői házban biztosítva van számára a kényelmes otthon? Ugyan, kérem! Menjenek csak a falusiak vissza a falura! A lányok úgyis nehéz helyzetbe hozzák a fiúkat. Gyorsan és ravaszul férjhez mennek valami mérnökhöz, katonatiszthez, s a családi élet révén szépen belecsöppennek a városi állásokba. Persze, 5 se hagyja magát! A rokonság -v-jmár kijárta, hogy el fogják helyezni szülővárosa valamelyik iskolájában. A vonat lassított A kalauz beharsogott a kocsiba: — Vargányos következik! Péter leemelte bőröndjét a tartóból, fláss izmokkal leugrott a vonatról. Körülnézett A sáros szélű kövezett út végén domboktól takarva feltűntek a falu szélső házai, Nekivágott az almafákkal szegélyezett útnak. Mire beérkezett a faluba, s az iskola igazgatójánál jelentkezve végre kicsomagolhatott a szobájában, öreg este lett Meg- . . vacsorázott, és sétára indult a faluban. Szokatlan volt neki a csend, a homályban némán tejet ivó asszonyok, az udvarokból kiáradó fanyar szag s a falu végén a tsz modern tehénistállójának az éjszakába beleragyogó kivilágított ablaksora. Elfáradt, mire a séta végén visszatért a szobájába. Hát ilyen a falu! —? gondolta fintorogva —, sötétség, sár, magány! Nahát ő nem lesz olyan , naiv, hogy beugorjék a szólamoknak, és ilyen helyen kérjen magának állást. A következő napokban az iskolával ismerkedett. Figyelmes volt és udvarias, ezt az intézetben a lelkűkre kötötték. A nevelők barátságosak voltak, egyik közülük ismerte az apját is. Péter úgy látta, hogy a tanításról beszélgetve egy kicsit jobban is respektálják őt, mini kellene. A gyakorlatvezetője idősebb férfi volt, erősen kopaszodó, húrutos szemhéjú ember, aki lelkesen segített neki, és minden kérdésre kimerítően válaszolt. Na, három hónapot így tényleg ki lehet bírni! Az első hetekben csak órákat kellett látogatnia. Ült, figyelt, jegyezgetett. Legszívesebben egy fiatal lány óráira ment be, akit a legügyesebbnek tartottak. Péter a »módszerét« figyelte, de tanítás közben végigkutatta a lényt Tari János: GYURI A fiatal nevelő később mái; újabb osztályokba került, de a tízpercekben az udvaron mindig visszatért Gyurihoz. Ha nem szólt is neki, Gyuri már tudta, hogy be kell állnia mellé játszani. Ha Péter megjelent az udvaron, a gyerekek már kórusban kiabál- a nyaka finom vonalától a zált, mint ők. De hitvány em- t^k: sárga bagariabőrből készült berek voltak. Mulatósak, éjsza- __ _ c ipőjéig. A lány szülei vá- kázók, folyton csak a dáridó- y ' J ' rosban laktak, és Péter cső- kon járt az eszük. A lányom- S Gyuri előfutott valahon- dálkozással hallotta, hogy a nak is meg az urának is. nan- Lassan ^jiár színesedni helybeli agrármérnök meny- Most külföldön élnek. De kezdett a gyermek arca a cso- asszonya. Hogy mehet egy már elváltak. portos játékban. Kis fekete városi lány falura férjhez? Mindegy, három hónapot gyereket? azért ilyen kollégák közt ki lehet bírni! Hamarosan neki — Miért fogadta el tőlük a szemét fürgén forgatta, érdekelni kezdték a játék fordulaJ. MARTINOV: Ui tj uftűí/e fő Az öregasszony sötéten rá- Buzgón íutni kezdett nézett Péterre, mintha ......v..« egy többieikkel együtt, s boldog sife^fkomoSbndologevon; kicsit - ingének tartaná a koltóssal fogadta, ha az ü!dötöbb izgalommal és erőfeszítéssel járt, mint a hospitálás, de mindenki szívesen segífelfogását. — Elfogadni? Tudja, lelkem, az úgy volt, hogy itt , , , a határ közelében ötvenhat eszrevetlenul kiállít a sárból ző belemarkolt a hátán a ruhájába. A nevelő ilyenkor 02 végén megbolondultak az em- és meghatottan nézte első igatett Péternek. A fiúnak egyre jobban kezdett ízleni önálló munka. Április végén már csicsergő ereszek alatt, barackvirág- szagú kertekben dolgoztak a falusiak. Az esti sötétséget piros legényfütty és csiklandós lánynevetés hasogatta. A gyerekek szinte marokszámra hordták az iskolába a tavaszi virágokat. P éter ekkor a második osztályban tanított. Túl volt már az első szereplés lázán, a tanítás nem kötötte le teljes figyelmét, s óra közben a gyerekek viselkedését is meg tudta figyelni. Az ötödik padban egy furcsa kis barna fiún akadt meg a szeme. A gyereket Bárány Gyurinak hívták. Komoly, szinte komor lelkű, soha el nem mosolyodé fiú volt, aki az udvaron sem sereglett a többivel együtt köré je, hanem távolabbra húzódott a játszóktól, csak mély, fekete szemének pillantása követte hűségesen a labda útját. — Miért nem játszol, Gyuri? — kérdezte tőle egyszer a tízpercben. — Nem tudok! — mondta sötéten a kisfiú. Majd ^megtenulsz^1^ ^ berek- Azt hitték, hogy oda- zi pedagógiai sikerét. Ügy A gyerek lesütötte a Bizonyos Vavilicsev nevezetű ismerősöm járt nálam. Jó benne voltunk a beszélgetésben, amikor kialudt a villanylámpa. Újat csavartam be, s a régit bele akartam dobni a szemetesvödörbe. — Megőrültél!? — kiáltott fel Vavilicsev. — Most divat kiégett villanykörtét gyűjteni. Gondosan újságpapírba csavarta a villanyégőt, és magával vitte. Egy hónap múlva telefonált. Hangjában reménység remegett: — Mondd, nincs véletleFARKAS BÉLA: ZIVATAR A BALATONON nül egy »Miska bácsi-* cégjelzésű mosdószappanod? — Éppen ma vett egyet a feleségem — mondtam. — Ez aztán kitűnő! — örvendezett Vavilicsev. — Nagyon kérlek, eszedbe ne jusson ezt a szappant felhasználni. Hazaviszem a gyűjteményem számára. Most az a divat, hogy mosdószappant gyűjtenek az emberek. Vavilicsev megérkezett, és elvitte magával ».Miska bácsi«-t. Talán egy hónappal később újra felhívott telefonon: — Ide hallgass. amikor legutóbb nálad jártam, kaktuszt láttam az ablakban. Igaz? — Igen, van kaktuszom. — Akkor add nekem. A kaktuszgyűjtemény ma a sláger! Vavilicsev megérkezett, és vitte magával a kaktuszomat. Egyszer megyek hazafelé, hát látom, hogy a lakásom ajtaján nincs kilincs. Helyette odatüzött valaki egy cédulát: »Melózni kellett vele, de pompás lelet ajtó- kilincs-gyűjteményem számára! Most ez a divat! Vavilicsev.« Azt mondják, hogy most divatba jött ócska kerti nyugágyakat gyűjteni. Nálunk akadt ilyesmi. Nem vártam be Vavilicsev látogatását, elvittem neki a lakására. Miután befejezte viharos örömujjongását, így fordult hozzám: — Hallgass ide, van egy struccfajta, valami emu, mm tudsz róla? Hol lehetne emutojást venni? A napokban tudtam meg, hogy nemsokára divatba jön a madártojás gyűjtése. Fordította: Pogonyi Antal szekint mét ni. Nem szeretek én játszaM‘ tői. Beszéd közben odanézett a második osztályosok csoportjára, és látta, hogy Gyuri riadt szemmel figyel rá. stefelé a bőröndjével leballagott a vonathoz. Egy ideig az ál- lomásfönökkel beszélgetett, annak is E pénzeszsakkal várnak érezte, hogy csodálatos tárájuk. Ezek ketten is össze- . __ d ugták a fejüket. Elhatároz- ‘0knfk 3atott a meg‘ ták, hogy kimennek, de ne- tanulta, hogyan lehet egy cse- Q Ä1 ic rn<*T>+ r*n_ kem nem szóltak. Nem szeret- nevész lelkű, koravén lény nan. Elment a bokrok közé, s *k a ^ » ■*» “jra mozgékony és szíegy kavicsot kezdett rugdal- . ges. a r s 5, vesen nevető gyereket terem■jä* a. -a - - — —- -a*. wu fiú viselkedeset. Mi lehet az ........ oka, hogy a gyerek életunt — Ho£V’ mentek ki? korlat! ideje is. Peter mar ebben a korban, amikor az — Hát csak úgy, mintha a minden osztályt végigtanított egészséges gyereknek szinte szomszédba mentek volna. Na, az alsó tagozatban. S elérke minden porcikája megkívánja nézze, nem igaz, hazudok, ,t búcsúzás nania a a mozgást és a játékot? Ebéd mert nekem azt mondták, , a »ucsuzas napja. A neután a gyakorlatvezetőtől kér- elmennek Zalába rokonokat vek)k felállították az Iskola dezősködött Gyuri felől. Az látogatni. Csak összecsoma- osztályait uz udvaron, s Péidős férfi arca elborult. goltak, megcsókolták a gyere- ^er elbúcsúzott a gyermekek— Nem mondom el, mert , , , egy nevelőnek magának kell k®t me2 engem is, es elmen- vizsgálódnia. Menj el hozzá- tek. Azt mondták, hogy két juk családot látogatni! hét múlva visszajönnek. ásnap délután Péter Péter1 megrendülve hallgat- nekiindult a girbe- ta az asszony szavait. Hát görbe Petőfi uteá- ilyen szülők is vannak? Most .,, Megkereste megdrtette, hogy a kis Gyunek hazát. Be- „ , . , . kopogott. Egy ’ öregasszony °yun miert nem szeret kinyitott ajtót, s gyanakodva szani a többivel. A nagyanyja volt egy iskolás kisfia. Amivizsgálta a jövevényt. Mikír a tsz-ben dolgozik, ő nem ér kor a vonat berobogott, az álmegtudta, hogy Gyuri neve- rd játszani vele. Ügy él itt lomásfőnök segítette föltenni lője, valamivel baratsagosab- _ , . . ... , , , ban mondta: mellette a gyermek, mint egy a csomagját. Peter lehúzta az __Tessék bejönni! másik öreg, egy nyolcéves lel- ablakot Elnézett a dombokon P éter körülnézett a kis pe- kű aggastyán, aki együtt öreg- túl a kis falu felé. Néhány nészszagú szobában. Az olcsó szik az eltartójával. szép hónapot töltött el itt. bútorok közt .'csak két ágyat látott, egy nagyot és egy kicsit De a lakásnak nem volt másik szobája. — Gyurika szülei nem itt laknak? a . ,, Attól kezdve a tízpercekAz öregasszony fogatlan ^ mindi megkereste a szájjal, .gúnyosan motyogta: _ gyengét. Kiválasztotta a ... Szülei. Hol vanak az o legvidámabb csoportot, és ma- szülei. ga is beállt Gyurival együtt a — Nem élnek már? játszók közé. Péter valami szerencsétlenségre gondolt. Dehogynem élnek! Kül- jük de 0iyan egykedvűen, tartotta az indítót, és szalufoldon vannak. Ötvenhatban ~;_4. „IX,™; .... __ , . k imentek azóta én nevelem mnt aklnek ez semmi oro- talt Petemek. A vonat megGyuri akkor kétéves volt. ' ^tak^ak^c^rg^t rándult A ^erek kezA szobára csönd szakadt A rok mellett. Ha kergették, dett a vonat mellett, rémült fiatal nevelő fejében zavaró- hagyta magát elérni. Péter kis szemét le nem vette vol- san cikáztak a gondolatok, már-már elcsüggedt, hogy a na Péterről. Hogyan hagyhatnak egy két- gyerekbe nem lehet igazi éves gyermeket itthon a szü- gyermekleiket verni. Most Peternek a szivébe hasított lei? Vajon mi lehetett az a bosszulja meg magát — gon- ^«darni soha nem érzett busz- sürgős ok, ami miatt egy fia- dolta sötéten —, hogy soha keség és fájdalom. Kihajolt tál házaspár gyermekét visz- nem érezte, mi az apai és az ablakon, és odakiáltott a szahagyva kiszökik az ország- anyai szeretet. Otthon sem rohanó Msfiünak: öolf játszanak vele. Olyan lett sze- . — Politizáltak a szülők? gény, mintha a lelke helyére Menj haza, Gyuri! SzepAz öregasszony vállat vont. valami érzéketlen taplót dug- temberben újra visszajö— Annyit mindenki politi-tak volna. vök!... M ikor hazafelé ment a Egyszer csak az áUomás bok‘ a szomorú háztól, rai közül kilépett Gyuri, arra gondolt, hogy a Ugyanabban a ruhában volt, kis Gyurit meg kel- amiben télen járt iskolába, lene tanítani játszani! . _ ,, csak a fejen nem volt sapka, és a lábáról hiányzott a cipő. Péter rászólt a fiúra. — Gyurika, elengedtek ide a vasútra? — El Az első napokban Gyuri csak forgott, botladozott ve- Az állomásfőnök magasra Somogyi Pál: ARATÓK DALA — 1930 — Alig virrad, már ébredünk, És dolgozunk, magot vetünk, A kenyérnek aranymagvát, Az aratás akaratát. Fénylő napjaink, nyár heve, A verejtékünk tengere Kalászba hajtja a magot: A harcos nagy akaratot. Sarlónk, kaszánk jól kifenve, Régen készülünk mi erre, Várjuk, várjuk az aratást, Kenyerünk csak egy harapás. Éhbilincsünk nem bírjuk már, Nagy haragunk gáttörő ár, Vihartáltos befogva vár, Halljátok-e? Mennydörög márt Lesz aratás, lesz nagy cséplés, Számot adás, számonkérés, Valahányan sorbaállunk, Hej, kaszálunk, de kaszálunk. Bitang, sok gaz lehullik majd, Megtrágyázzuk e bús talajt, Magyar ugar jól teremjen, Ki vet, arat, csak az egyen. KÉT JUGOSZLÁV KÖLTŐ Vasco Popa: HA NEM LENNÉNEK... • Ha nem lenne a te két szemed, nem lenne kék ég kis otthonunkban. Ha elhallgatna a te nevetésed, rabnak éreznénk magunk kis otthonunkban. Ha nem. lennének a te madaraid, a fűzfák nem jönnének el vendégségbe hozzánk. Ha nem lenne a te két kezed, sohasem virrasztaná a nap az álmainkat. * Szerb költő, 1922-b en született. Vladimir Cerkez: TÁVOZÓBAN Ha már én nem leszek, veled marad a versem... S miként hang, fény és tengermély, veled maradnak álmaim s gyötrelmeim. És néha majd Felszítják benned a reményt, hogy láthatatlan visszatérek — az új tavasszal, a szálas záporokkal, a kerti madárcsivogással. * Bosznia-hercegovinai költö, 1923-ban született, Papp Árpád fordítáatr
