Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
Vasárnap, 1966. július 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP kapkodás nélkül VALAKI AZT MONDTA EGYSZER, hogy nyáron ez a gyár mozdulatlan. Nekem olyan érzésem támadt, amikor jártam benne, mintha egy fénykép negatívját nézem. Mert hiszen minden fordított ilyenkor a kaposvári cukorgyárban. Amikor megindul a kampány, az udvaron lehűl a levegő, bent a főzőüstök között pedig nem ritka a negyven fok sem. Most az udvaron fogadja az embert a tűző júliusi nap s kellemes pincehideg az épületben. De nemcsak ez emlékeztet a fénykép nega- tívjára. Ahol a kampány idején emberek tömege dolgozik, most majdnem minden mozdulatlan. Jó öt emelet magasan a tetőn meg a berendezések belsejében szorgoskodnak a munkások. A karbantartás és a felújítás március 1-től szeptember 1-ig tart. Ez alatt az idő alatt nem kevesebb, mint tizenhárommillió forintot költenek az üzemre. Hogy mi készül eb- bőn? Azt bizony nehéz lenne felsorolni. Elég, ha csak any- nyit mondok, hogy a gyár szerelőin kívül tizenegy idegen vállalat munkásai dolgoznak a gépek között meg az épületeken. A vízügyi szakemberek éppen úgy megtalálhatók itt, mint az építőipari vállalat kőművesei vagy a Hajó- és Darugyár munkásai. Jut feladat a kötélpálya-szerelőknek csak úgy, mint az útépítőknek, összesen 400-450 ember sürög-forog a gépek körül, hogy mire beérik a cukorrépa, minden készen legyen az Induláshoz. Ennek a sok vállalatnak minden embere arra törekszik, hogy sehol se legyen fennakadás. Tóth Lajos, a gyár igazgatója naponta végigjárja az üzemet s mindig ugyanazt állapítja meg: — A munka mennyiségével és minőségével is meg vagyunk elégedve. A MUNKA FOY RÉSZÉN MAR TÜL VANNAK. A friss festékszag meg az új szerkezeti részek már azt bizonyítják, hogy innen is, onnan is végképp elvonultak a szerelők. De erről tanúskodik egy számadat is. A IX. kongresszus tiszteletére azt vállalták az üzemben, hogy pontosan végeznek minden munkát, s ahol lehet, takarékoskodnak. A minap értékelték a vállalások teljesítését. Az eredmény nagyon dicséretes. A vállalkozásoknak már hetvenkét százalékát teljesítették. Eddig 116 000 forintot kellett volna megtakarítaniuk, de már 124 000-nél tartanak. — Hajrá van már nálunk — mondják a gyárban. — De ez itt sohasem jelent kapkodást. A mi eredményünket a ■jó együttműködés biztosítja. Az, hogy a vállalatok megértik egymást Pedig nem könynyű dolog ez, hiszen egy helyen két-három vállalat is dolgozik. Mindig úgy kell beosztani a munkát, hogy senki se akadályozza a másikat NAGY A FELFORDULÁS majdem mindenütt. A répavágó állomás tetején még be- kanddkál a naip, s apró csillagokként fénylik fel a hegesztőpisztoly. — Sok van még hátra — mondják a műszaki fejlesztési brigád tagjai. — Hol? — Hát például a kétszer préselt szeletállomásocn meg a répavágó állomáson is. Igaz, hogy itt mi csak egy felvonót csinálunk, a többi idegen vállalatok dolga. — De a nagy munka befejeződött máir? — A műhelymunkán (túl vagyunk. Az alkatrészeket elkészítettük, csak a szerelés van hátra — mondja Bíró Gábor brigádvezető. — A szerelés sokáig tart? — Jól meg kell nyomni, hogy elvégezzünk vele idejében. — Az alkatrészek egy részét a falba kel rakni — mondja a brigád egyik tagja —, s várni keli vele néhány napot, amíg megköt. — Nálunk úgy néz ki — teszi hozzá tréfásan a brigádból valaki —, hogy a kampány befejezése után bontunk, a kezdés előtt pedig építünk. — Nehéz ez a munka? — Miért panaszkodjunk? Laki László művezető ezt mondja: — Ez az a brigád, amelyik a legtöbb munkát kapja. Egy tömött bajuszú szürke hajú ember véleménye: — Ez a brigád még az indulás napján is dolgozik. A gondolatot a művezető folytatja: — Sokszor úgy vagyunk, ha valamit elkezdünk bontanig még nem is sejtjük, hogy mekkora munkánk lesz vele. A múltkor például megcsmál- tik egymást. Pedig nem konyakkor vettük észre, hogy repedt a másik is. Ázt sem hagyhattuk ott. — És mindehhez számítsa még hozzá azt, hogy volt körülbelül kétezer óra kiesésünk. — Miből? — Betegségből, meg két emberünk bevonult katonának. Aztán valaki azt kéri a brigádból, hogy engedje el őket az igazgató erről a beszélgetésről, mert vége van ugyan a műszakinak, de hát ők most éppen egy újítással foglalkoznak, s bent maradnak a gyárban. S ha már bent maradnak, akkor dolgozni szeretnének. Mire ez a párbeszéd lezajlott, a brigád egy része már elhagyta a műhelyt Valahova a gépek közé mentek. Oda, ahol csak a szakember tud eligazodni, s laikus legföljebb csak értelmetlen kérdéseket tehet föl. Kint az udvaron új épület alapjait rakják a kőművesek, salakhalom takarja el a vasúti síneket. — Ha idegen jár itt — mondja a művezető —, mindig meg szokta kérdezni, hogyan lesz ebből a szétszórtságból szeptemberben termelő üzem. — Hallgatunk egy keveset, aztán folytatja: — Én mindig azt szoktam erre válaszolni, jöjjön el szeptemberben, s majd meglátja ARRA NÉZÜNK, ahol a he- jíesztőpiszolyok fénylenek föl, és sejtem, hogy a műszaki fejlesztési brigád tagjai is arra lehetnek valahol- Mert a szeptemberi indulás ezeken, az embereken áll vagy bukik. S ők tudják, hogy rajtuk a szeme a gyárban mindenkinek. Kercza Imre Csaknem kétezer élelmiszer-vizsgálat a második negyedévben Somogybán Csaknem kétezer alkalommal ellenőrizték a második negyedévben a megyei Minőségvizsgáló Intézet szakemberei, hogy megfe- lclnek-e a hatósági előírásoknak a Somogybán forgalomba hozott élelmiszerek, italok és háztartási cikkek. Az összes minta 19,1 százalékát kifogásolniuk kellett. Az állami iparból különösen a húsipar termékeinél volt nagy a kifogásolható áru£ aránya: 41,6 százalék. Főleg a húskészítmények magas sótartalma miatt emeltek szót. A hűtőipar készítményei közül a vizsgált áruk 32,3 százaléka, a növényolajipari termékek 20 százaléka, a konzervipari termékeknek pedig 12 százaléka volt kifogásolható. A hűtőiparban a 96 megvizsgált parajkrémből 31 dobozzal nem fogadtak el a szakemberek, a konzervipar átlagát pedig a Szigetvári Konzervgyár exportra szánt szilvájának kukacossága rontotta le. A tanácsi iparból nagyon kirívó a sütőipar tevékenysége: a vizsgált minták 51,6 százaléka nem felelt meg a szabvány előírásainak. Sem a kenyerek, sem pedig a péksütemények minősége nem javult az elmúlt időszak vizsgálatai óta. Változatlanul gyakori a sületlen, égett héjú, keletien, végigrepedt kenyér vagy a kis térfogatú, hólyagos felületű péksütemény. A péksütemények súlyának a szabvány előírásai szerint 52—56, illetve 42—46 gramm között kellene lenniük, a sütőipar azonban a tűrési százaléknak nem a közepére, hanem alsó határára, igyekszik beállni, ezért a minták nagy része súlyhiányos. A technológiai fegyelem megsértése miatt kellett elmarasztalni a Somogy és Zala megyei szik- vízipari vállalatokat: a megvizsgált termékek — üdítő italok — 48,6 százalékát nem fogadták el a szakemberek. Valamennyi esetben az alapszörp hiányát állapították meg. HARMINCHÁRMÁN A SZOCIALISTA CÍMÉRT A Daránypusztai Állami Gazdaság lepárolóüzemében huszonnégy izgatott ember várta a vezetőség leiratát, amelyben a pártkongresszus tiszteletére kiírt brigádverseny föltételeit rögzítették. Itt, a lepároló üzemegységben nehéz a vállalásokat teljesíteni. A munkafolyamatok rapszodikussága felboríthat minden elképzelést, ugyanis sok összetevője van a munka megtervezésének, és az átlagok — többnyire ezek alapján készülnek a tervek — minden évben mások, a terven felüli munkák elbírálása pedig igen körülményes. Mit jelent ez? Ferenc József üzemvezető tájékoztat erről a kérdésrőL — A múlt évet említem példának. Terveztünk paprikafeldolgozást, de más munkák kerültek előtérbe. EJbben az esetben a paprikafeldolgozás munkafolyamatait vettük alapul a teljesítmények elbírálásakor, s ezt nem lehet közös nevezőre hozni mondjuk a gyógynövények lepárolásával. Vagy egy másik példa: tavaly megszárítottuk a termelőszövetkezetnek a babot, de az idén még nem tudni, milyen lesz a termés. Az is nyitott kérdés, hogy a terven felül feldolgozott árut hogyan tudják külföldön eladni. Ezek a tényezők mind-mind befolyásolják a teljesítményeket, hiszen más elbírálás alá esik a kamillalepárlás, mint a zsálya vagy a tárkony feldolgozása. A menyiségi különbségekről nem is beszélek. Ezért nálunk a legjobban bevált ösztönző mód így is mondhatnám: versenyfeltétel — a célpremizálás. Itt már könnyű az elbírálás, részletezve vannak az egyes munkafolyamatok. Két éve alakult meg huszonnégy taggal a lepároló- üzem brigádja. Mindannyian szakmunkások mindenkinek megvan a maga szakterülete, ahol tudásának legjavát nyújthatja. A pártkongresszus közeledtével nagy a készülődés, tervezgetnek az emberek, ésszerűsítéseken, újításokon gondolkoznak, a munkaintenzitás növelésén fáradoznak. Túlnyomórészt régi dolgozók alkotják a brigád gerincét, a kollektíva tagjai jól megértik egymást, a kölcsönös segítség szelleme uralkodik közöttük. Talán ennek köszönhető, hogy mindenki megtalálja a számítását, sokan építkeznek, és majd mindegyiküknek van otthon televíziója. Havi keresetük 1600—1800 forint, de a célprémiumok kétezer forint fölé is emelhetik az átlagfizetést. Ök voltak tehát az »iparosok«. Van a gazdaságban egy másik brigád is, amely az állattenyésztésben nyújt évek óta kiváló teljesítményt. — A tavalyi száj- és körömfájás nagyon felborította a tejtermelés terveit — kezdi a beszélgetést Gazdag Ferenc főállattenyésztő. Jobb takarmányozással és jobb előkészítéssel azonban sikerült »elfeledtetni« a járvány okozta kieséseket, és a simonmajori meg a daránypusztai tehetné- szet kilenctagú brigádja ragyogó eredményeket ért el a félévi értékelés szerint. Szerelem József például 1398 literrel több tejet fejt ki a tervezett mennyiségnél, míg a simonmajori Pintér János fejő 2412 literrel múlta felül a tavalyi teljesítményt, ö különben egyike a legjobb állat- gondozóknak. Tizenkét állatot lát el — a szokásos tíz-tizenhárommal szemben —, és az ő munkájának köszönhető elsősorban a 12,6 literes istállóátlag. Eredményének értékét növeli, hogy kéri fejőssel érte el ezt a teljesítményt. A takarmány gazdaságos fel- használásának ösztönzésére a tervhez viszonyított megtakarítás öt százalékát kapják célprémiumként a dolgozók. Ez a szám csaknem a duplájára emelkedett: 9,6 százalékot fognak kiadni. A terven felül kifejt tej értékének 10 százalékát osztják fel. Lesz olyan dolgozó, aki 1000 forint prémiummal a zsebében térhet haza a félévi összesítő értékelése után. . A jobb és nagyobb teljesítmények elérésére irányuló törekvések a következő félévben minden bizonnyal még erősödni 'fognak, és valószínű, hogy az év végi értékeléskor — már az eddigi eredmények alapján is — büszkén mondhatják az állatgondozók és a lepárlóüzem munkásai: szocialista brigád lettünk . . S. G. Az első görögdinnye BESZÉLGETÉS A TARLÓN Bz a dűlóút végig cifrán kacskaringás. A terepjáró még a lelket is kirázza az ember- bőL — Itt már végeztünk — mondja Varga László főagro- nómus. — Csaknem 16 mázsát adott az árpa. A szőlővágás széléin fácánok keresik a szemet. — Gyuszi aratott itt is. A föagronómus egész délelőtt Gyusriról beszél. Mindig szeretettel ejti ki a nevét. Nyolc községhatárral odébb l ilipovics Pál igazgató is Gyu- sri nevét mondta elsőnek. — Nagyon akar! Annyira, hogy ezt az akaratot tisztelni kell. A fácánok bevárják a kocsit, megszokták már, hogy gépek zúgnak a határban. — Mindjárt ott leszűrik. Kökény kéklik az út mentén végig. A távirópóznasor vége már belevesz a messzeségbe. Az árokparton egy nyű- lat riaszt meg a zörgés. Ijedtében szédületes vágtába kezd. — Na, itt vagyunk. Lz itt az i őrház, a vasút másik oldalán lesznek. Három kombájn zúg a táblán. A gyalogú tón egy klott- nadrágos, maszatos arcú kisfiú aprózza a lépést. Jobbjában háncsfomatú oelkker, benne nagy kockás szakaj tóruhában kenyér. A másik kezében háromrészes alumínium éthordó. — Fölvesznek? Csakugyan? És aztán mindjárt hozzá is teszi: — Jöhettek volna előbb Is! Az őrház enyhet adó hűs lugasa alól egy öregasszony csodálkozik ránk. Ritkán jár errefelé autó. Leállóink a tábla szélén. A kisfiú is kiszáll. — Megyek édesapámhoz. ■»Édesapám-« sűrű borostás arcú ember. Éppen most adja át helyét a segédvezetőnek. Szétbontja az éthordót, és közben kérdd: — Jót küldött anyád? Leül a pótkocsi mellé, és kanalazni kezdi a levest. Gyuszi a tábla túlsó végén arat. A gép mögött gólyák keresik az egereket. Meg kell hagyni, ügyes vadászok. — Hát 5 tartja a rekordqt — mutatja be a föagronómus. A rekorder: napsirítta arcú, vékony fiatalember. — Csányi... Csányi Gyula.. A hangja is meg a kézszorítása is kemény. Három éve ő volt a megye legjobb giépállo- másá kombájn osa. Fontosán 730 hold gabonát aratott le. Most ötszáznál tart. — Az idő. Az a fontos, hogy jó idő legyen. Akkor minden úgy megy, ahogy elterveztem. Erről a tervről szűkszavúan nyilatkozik: — Többet akarok, mint három éve. Tavaly a rossz idő és az örökös vándorlás nagyon visszahúzott. Akkor Istvándi- ban, Babócsán, Hencsién és Szulofcban arattam. Most nem kell annyit menni. Kálmán- csán majdnem mindent rám bíztak. Darányban egy kicsit besegítek. — Mennyi az a több? Gondolkodik, hogy megmondja-e. A föagronómus biztatóan közbeszól: — Nyolcszáz hold. Annyit terveztél, ugye? — Igen, annyit. Hét éve arat Csányi Gyuszi. Különben szerelő, de aratáskor mindig gépre kéri magát. — Azt írja meg, hogy Kát- mancsa minden dicséretet megérdemel. — És miért kell megdicsérni őket? — Mert ott úgy gondoskodnak a kombájnosról, mintha családtag volna. Hatalmas terület az a vad- kortefadűlő. Ügy tetszik, szinte vége sincs. Délen a Drávát jelző fűzerdő zárja le a látóhatárt. — Hát akikor ed is köszönök. A nyeregből még egyszer búcsút int. Addig nézünk utána, amíg egy kis pont lesz a gép. Valahol a közelben harsog a haris. A faluból idehailik a megkésett déli harangszó. Németh Sándor Mondják, percek alatt elfogyott, csak addig volt, amíg lepakolták a kocsiról. Újdonság még, és nehéz ellenállni a magát kínáló, édes húsú görögdinnyének. A huszonegy hold gazdag termést ígér a buzsáki Munka Harcosa Termelőszövetkezetben. A napsütésben hízik, nevelkedik, gömbölyödik a sok száz dinnye. A csányi Kovács Dávid éppen az imént vitt el egy szállítmánnyal, felesége a jellegzetes kis ház körül szorgoskodik. Nem tudom, mi lepett meg jobban: a szokatlanul korai, édes dinnye látványa vagy az összkomfortos »dinnyésház«, amiből nem hi ányzik a televízió és a mosógép sem. — Második éve vagyunk itt. A múlt esztendő nem valami jól sikerült. Rossz volt az idő, későn, augusztus közepén lett csak termés. — A dinnyések általában őrzik a szakma titkait. Mégis minek köszönhető ez a primőr áru? Az asszony karja, arca napbarnított. Elneveti magát. — Nincsen titok. Az időjárás. A dinnyénél ez a leglényegesebb. Tavaly május 22- én rakhattuk ki, az idén május ötödikére kinn volt mind. Mindenre pontosan emlékszik. Július 7-én adtak el először sárga dinnyét. Eddig ösz- szesen olyan hatvan mázsa ment el. — A görögdinnyével 20-án indultunk. De már egy héttel előtte »kóstolót« vittünk. Éppen most szóltak, hogy nyolcvan mázsa kellene exportra. — Meglesz? — Természetesen. Körül lehet nézni! A pocakos dinnyékkel teli földre mutat. Lehajol, megüti a dinnyét, a füléhez tartja. A hangja elárul mindent Mondják, hog; reggel, amikor szedik, zavarja őket a közelben a traktorok zúgása. Mert nem hallják tisztán, hogy »mit válaszol a dinnye«. — Ilyenkor már nyugodt az ember, amikor eljut odáig, hogy gömbölyödnek a földön. De addig bizony sok az izgalom. Életük vándorélet. Tavasz- szal elindulnak, őszig lezárva a lakás. Szeptember végén mennek haza. — Tessék, ízlelje meg... Recsegve szalad a kés a dinnyében, csorran az édes lé. Az első szállítmány per- -oek alatt elfogyott a szövetkezet Balaton-parti elárusítóhelyén. Most már minden nap több lesz. A huszonegy holdon sok száz dinnye sütkérezik, gömbölyödik, érik ... V. M. Ford Madox Ford: A JÖ KATONA A harmincas évek végén elhunyt német származású angol író Graham Green jóvoltából most éli reneszánszát. Számos nyelven jelenik meg világszerte írói ouvre-jének legreme- kebb alkotása, A jó katona. Nem annyira témájánál, mint inkább írói módszeréneik ma is frissnek, modemnek ható eszközénél fogva ragadja meg a mai olvasót a regény. Narrátora, egy amerikai milliomos megcsalatásának szomorú történetét mondja el eseményekben és időben szertelenül ide- oda csapongva, de lélektanilag meghökkentően logikus módon. Közben leleplezi az idegenben vendégeskedő gazdag lehűtök világának jól nevelt, cinikus lelketlenségét, az űri életforma ürességét, felelőtlenségét
