Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1966. július II M. Lanszkoj: REJTETT KAMERA r vol-keleti hivatalos süss, mi van ezen a jegyen meghányták-vetették a dolkiküldetésből igye- nyomtatásban: »Milliomodik got, és így szóltak: keztem vissza Maszk- utas. Ingyenes.« A mi fő- — Te abban vagy hibás, vába. Odaléptem az Aero- könyvelőnknek elég ennyi, hogy eltitkoltad a közösség flot pénztárához, hogy je- Ha potyán utaztál, vissza a előtt a szerencsédet. Ami a gyet kérjek. Leitettem a pénzt! pénzt illeti, nekünk az a vészükséges pénzt. A pénztáros- — Ha zavart okoz ez a leményünk, hogy nem kell nő úgy nézett rám, mintha a jegy — mondta Paska —, visszafizetned. Gyerünk a vőlegénye volnék: ragyogott egye fene, cseréljünk. Az én jogtanácsoshoz, a pofikája, még el is pirult jegyem normális, saját pén- Roppant agyafúrt jogászunk a szentem. Mellette hirtelen zemmel fizettem érte, nem van, de még ő is bevallotta, egy egész kíséret jelent meg kell elszámolnom vele senki- hogy pnaksrisában ilyen eset a színein: valami fő-fő repü- nek. Vigyed, hogy megnyug- nem fordult elő. Ilyent eayet- lő, széles rangjelzéssel a tasd vele a főkönyvelő lelki- len törvénykönyv sem tárkarján, meg egy másik, meg ismeretét Nekem pedig a gyal.«. egy harmadik. Még a szom- milliomodik jó lesz a gyűjte- Már második hete tart a szédos asztalkáktól is a pénz- ményem számára. vita. A többség mellettem tárosnőhöz szaladtak a kis- Odaadtam. Utóvégre Paska van, de egyesek még haboz- lányok. előtt állva én lettem volna a nak. A rangjelzéses főnők nyúj- kilenc&zázkilencvenkilencezer- rvtegnap telefonált Paska tóttá nekem a repülőjegyet és kilencszázküemcvenkilemceítik. Guljajev. Majdnem az általam letett pénzt Megérkeztünk. Elszámol- sírt, míg beszélt: — ön ingyen fog reptflni tam, mellékeltem a doku- — Gyere ed hozzánk, iga— mondta. meritumokat, s az Aeroflot zöld, hogy ez az ingyenjegy — Hogyhogy? —- csőd álkoz- ajándékából megörvendeztet- nem az enyém, hanem a tóm. — Bizonyára összeté- tem az asszonykámat és a tiéd. Én, a kelekótya, elvesztett engem valakivel! srácokat. hencegtem vele a feleségemÉs mintha vezényszóra -|-t imúlt egy hónap, ta- nek. Nagyon megörült neki, történt volna, mindenki ne- p. Ián több is, egyezer és most követeli rajtam a vetett, a főnök, ä pénztáros- csak a könyvelésre pénzt. nő, mindannyian. hivattak a nagyfőnökhöz. — Vidd el a morfba — — Mi ezt jobban tudjuk! Széttárta a kezeit: mondtam —, nézze meg a — mondta a főnök. — A mi — Kedves elvtársam, ma- híradót, elektronikus gépünk soha- gának vissza kell fizetnie a — Miért? sem téved. Üdvözöljük mint hazafelé szóló jegy árát. — Majd meglátod. Rejtett repülőtársaságunk milliomo- Fennakadt a szemem a kamera, a fene ott egye dik utasát, és ebből az ürv- csodálkozástóL meg, bemutatja a teljes nepélyes alkalomból meg- — Hivatalos források alap- igazságot ajándékozzuk egy ingyen- ján kell ezt mondanom — jeggyel. folytatta. - Menjen el a Fordította: Pogonyi Antal Mindenki tapsolt, szórón- moziba, és gyönyörködjék a /■—----------------------------------------g atták a kezemet Láttam« szerencséjében. í szívből örvendeztek. Zava- Persze, elmentem a moziromban alig tudtam kinyög- ba. Ültem, néztem. Bemutatni néhány köszönő szót, és ták a híradót Egyszer csak Igyekeztem a repülőgép felé. látom a repülőteret, látom U gyanazon a repülőgé- Pás kát. Látom magam és a pen találkoztam egyik ceremóniát Ahogy üdvözől- torátommal, Paska nek, ahogy visszaadják a Gólja jewel. Vendégségben pénzt, ahogy mindnyájan volt a rokonainál, és ugyan- boldogan nevetnek. Alig hálózzál a járattal akart visz- lom tulajdon, idegenül hang- szarepülni Moszkvába, arne- zó szavaimat, amint négyszer lyikkel jómagam. Ugyanannál elmakogom, hogy köszönöm, a pénztárnál váltotta meg a Jaj, de nehéz volt az egészet jegyet, előttem állt a sor- végignézni mint »publikumban, és még jobban meg- nak!« Mellettem egy bácsit hökkent, mint én. ette a sárga irigység, na— Képzeld! — kesergett— gyot krákogott, majd hango- Ha magam elé engedlek, én san dohogott lettem volna a milliomodik! — Ez valami áj divat, így pedig a kílencszázkilenc- »rejtett kamera«. Így hívják, venídlencezer-kilencszázki- Oldalt van egy szemetesláda lencvenkálencedik! Megőrű- vagy valami automata, abba lök! bújik bele az operatőr,.,, .ott e — Semmi ofcod az irigyfce- forgatja, forgatja, az anyját- désre — mondtam — Ebből neki. Hogy az emberek ne a potya jegyből nekem nem lássák ötért Ott görnyednek, lesz semmi hasznom. Be- minit a színészek, még csak nyújtom az elszámolást a ki- nem is szipognak, küldetésről, és visszaadom a Elmentem az üzend bízottpénzt a kasszának. Kész rö- sághoz. hej! — Mtért kell nekem riszMegbolondultálT! — szaflzetni a pénzt, kérdem szólt Paska csodálkozva. — én, ha nekem gratulált az Neked adták az ajándékot« Aeroflot, és most engem nem a vállalatnak. irigyel minden néző? — Ajándék, ajándék. Ide Az üzemi bizottságban Vallató Géza két verse HAJNALVÁRÓ Rőt csőrödben Napot hozó bibe-dárdás rügyet bontó szállj a szélnél sebesebben Röppenj föl a csillag-csöndbe szférák héján didergőbe Kelj a köddel vad bírókra ne nyugodj míg acsarkodva bálvány vértben • áll elédbe Két marokkal tépd a bolyhát kertjeinkbe hullajt rózsát pihenni szállj házainkra Féljék híred rest pipogyák gyárkémények kócos kontyát tűzd a távol ormaira lobogjon a tollad fénye titokzatos bolygó-éjben Holnap fészkét melengető röppályádon himnuszt zengő szállj a szélnél sebesebben IVAPIiMÁDÓ Mennybe növő bíbor sánc kapj derékon tündér-tánc Láng-lagziban forgass meg bűvös borral itass meg Adj kezembe szerszámot dalt szikrázó gyémántot Égi húros hegedű munkát hirdess tűzölű ÚJ KÖNYVEK A KÖNYVTÁRAKBAN Lenin: MŰVÉSZETRŐL, IRODALOMRÓL Iáira ítélték, de a párizsi: felkelés alkalmával megmenekült. Azóta riporterként sorra bejárja azokat az országokat, (Bp. 1966 Kossuth Kiadó. 5611.) ahol elnyomott népek a szabadságukért küzdenek. Járt Napjainkban fokozódik az Algériában, majd Tuniszból érdeklődés a marxizmus-lenin- küldte haditudósításait a franizmus klasszikusainak esztéti- . , __. . . . __ k ai írásai iránt. Másfél évti- cia laPoknak- 1964 végén egy zeddel ezelőtt 1951-ben meg- ausztráliai újságíró kollégája- jelent egy rövid válogatás Le- val együtt fölkereste Dél-Viet- nin: Az irodalomról címmel. nam légitámadásoktól sújtott A m^t megjelent g^jtemé- falvait. Megismerkedett a nyes kötet teljes áttekintést . nyújt Lenin művészetre és Nemzeti Felszabaditasi Front irodalomra vonatkozó nézetei- számos harcosával. Könyvében ről. A kötetben fontos helyet saját élményei és az ellenélorosz forradalmi demokraták lr> hogy a vietnami nép nagy munkásságát értékelik, a háborús tapasztalataival és Tolsztojról szóló írások. Tér- győzni akarásával képes kijedelemben Lenin és Gorkij , . ___ l evelezése foglalja el az első vivm függetlenségét helyet melynek a személyi vonatkozásokon túl irodalompolitikai jelentősége van. Bő válogatás reprezentálja az Októberi Szocialista Forradalom utáni időszak lenini munkásságát, azokat az intézkedéseket, amelyek a szocialista kultúra megteremtését szolgálták. Egészében ezek az írások jelentik a marxista-leninista esztétika alapjait LEWIS, Norman: A TISZTELETREMÉLTÓ TÁRSASÁG A maffia bűnszövetkezete (Ford.: Korányi Tamás. Bp. 1966, Kossuth Kiadó. 208 1) DÉKISS JÁNOS: c/L pénztárca K isvártatva megérkezik mel csodálja a lehajtó asz-' a váltás. Bokáné siet szanyt A fehér lábszárát nézi, le az emeletről. Éppen a rán- nem tudja elszakítani róla a tást kapta le a gázról, kezén tekintetót Elmosolyodik a to- még csillog a zsír, útközben jusza alatt, talán gondol is va- törülgeti a kötényébe. Sipőcz- lamire. Aztán megtóbálja a né föllélegzík, cinkos tekinte- kést, csillámló tűzkört húz vetet vet rá, és bandukol fel a le a levegőben, és ismét a pe- lépcsőn. Bokámé is a porolóhoz dálra tapos. Fürgén pattogtat- megy, ő is nekitámaszkodik. A ja tovább. köszörűs már érti a dolgot Nyel egyet, az asszonyra pilKésőbb a kövér Vértesné ereszkedik le a lépcsőn. Bokálant, aztán rajta is marad a te- né félszegen a köszörűsre mokintete. Jó formájú asszony. Gömbölyű a karja, párás a so/lyog, elsiet Az megint félbehagyja a köszörülést, lopva szeme. A köszörűs kidugott utánanéz, a lépcsőig kíséri a nyelvvel szorgoskodik, de oly- szemével. Csak azután fordul kor felpillant, fekete szeme mogorván Vértesnéhez. Egryik este — helyesebben s éjszaka volt az már — a nép- telen mellékutcában egy pénztárcát találtam. Először, ahogy véletlenül megpillantottam a járdán, szíven ütött a gondolat, hogy íme, most rajtam a sor, következik a próbatétel: ki kell állnom a talált pénz csábítását. Sehol senki, az utcán egy lélek sem járt, s a pénztárca ott hever a lábamnál. Először történt, hogy ilyent találtam. Természetesen beszolgáltatom — jutott eszembe mindjárt. Amikor azonban fölemeltem a pénztárcát, azonnal tudtam, hogy a nagy kísértés ezúttal ismét, elmarad. Sovány, nagyon soványka volt a tárca, a villany alatt jól megnézegettem, mielőtt még kinyitottam volna; ez bizony sohasem látott nagy pénzt. Summ ás összeg bele se férne, de meg különben is ilyen kopott, gyenge bőrrel hogyan lehetne kövér erszény? Munkaruhában, boltban vásárolt öltönyben /bujkált ez mostanáig, amíg ki tudja, milyen okból, végül ide került a járdára. Csakugyan nem találtam a tárcában pénzt, még egy izerencsefillért sem. Mintha kifosztották volna. Már-már eldobtam, hogy ugyan kinek segíthetnék vele, ha beszolgáltatnám a hitvány bugyellárist. aztán mégis meggondoltam, s turkálni kezdtem benne. A gondosan elrakott villamos- és autóbuszjegyek azt sejtették, hogy valamiféle vállalati ember lehet, aki a tárcát elhagyta; bizonyára elszámolhatja az utazási költségeit, azért őrizte meg a jegyeket. __ A ztán két fényképre akadtam, igazolványba szánt igénytelen fotók voltak — fiatal lányarcok. Az egyiknek ez állt a hátlapján: »-Megismerkedésünk emlékére.«« A másik lány — tornyos frizurád, vastag ajkú szépség — bővebb szöveget írt a képmása mögé, valami olyasmit, hogy szeretné, ha húsz év múlva is úgy szeretnék, mint most. Tehát szoknyabolond a tárca tulajdonosa; szédelgő hajlam — gondoltam, majd egy összehajtogatott kis papírt húztam elő. A cédulát az OTP adta ki annak igazolásául, hogy az illetőnek 1011 forintja volt a bankban, ehhez járult 36 forint kamat — kifizettek összesen 1047 forintot. Hol lehet a pénz? összefogtam a két lány fényképét, mint a kártyát szokás; lányok, lányok, ma éjszaka alighanem megcsaltak benneteket. A férfi — egy annyi és annyi férfi közül; szóval aki ezt a kis pénztárcát így elkoptatta —- kiváltotta a pénzt a takarékból. Az ügyes-bajos dolgait már elintézte, bőségesen megebédelt; az ebéd előtt stampedlit Ivott, utána nagyfröccsöt. Először egyet, aztán még egyet. A presszóban féldeeizett, s három vagy négy konyak után küldött egy fél gint a szomszéd asztalhoz, ahonnét egy lány bámult rá, csak egyedül őrá. Gin, konyak ... egy kör, két kör... A tárca tartalma apadt... Tovább nem jutottam .. . Végül a kis bugyel- láris kikerült a járdára, üresen ... Ez az utóbbi lány nem hagyott fényképet, aki utol-: jára látta a tárcát, amikor még pénz is volt benne. Persze az is lehet, hogy nem lány került a férfi közelébe, hanem cimborákkal ivott. Elment a pénz egy fillérig, s amikor végül a mellékutcában dülöngélve a villamosra- való után kutatott, kirántotta a kis kopott tárcát a zsebéből, s ott maradt mí>gí#fce a járdán. Ki tudja? Talán valahol egy asszony tördeli a kezét, az ember meg csak morog, föl se néz, keresi a pénztárcáját. Ezt, amit én megtaláltam, odaadtam a rendőrnek . • • Fejes Endre: VIDÁM CIMBORÁK A könyv írója a második világháború idején az angol hadsereg hírszerzőiéként Szicíliában teljesített szolgálatot Itt közeli ismereteket szerzett az olasz élet különös és fé(Novellák. — Mocorgó. Irodai- . mi forgatókönyv. Bp. 1966, Mag- lelmetes szervezetéről, a maivető. 258 L) fiáról. Könyvében ismerteti a Fejes Endre írásai 1955 óta maffia történeti útját ideoló- jelennek meg. Első sikerét az giáját helyzetét és szerepét a 1958-ton megjelent A hazudós fasiszta diktatúra idején., Fel- c. elbeszeléskotetevel aratta. . , , . , „ .... Nagy igényű író, aki sokat tár3a a hatalmas bunszovetke- dolgorfk egy-egy művén. Ez- zet és a hivatalos körök zal magyarázható, hogy máso- együttműködésének rejtett fordák kötete, a már több ki- adást megért, és világszerte ér(Bp. Hidas Antal: FICZEK ÜK 1966, Széplrod. Kiadó. deklődést keltett Rozsdatemető ötévi szünet után jelent meg. Űj novélláskötete, a Vidám cimborák azokat az írásait tartalmazza, amelyeket A hazudós és a Rozsdatemető 729 i.> megjelenése között folyóirat ban, antológiákban publikált. Hidas Antal írói és emberi Fejes a munkásélet jó isme- sorsa szorosan összefonódik a ró je és igényes ábrázolója. Eb- munkásmozgalom ' történelmi k®1? a, kötetben is egyszerű eseményeivel. A Tanácskőa- emberekrol, munkásokról ír, , , , .. , akikhez erős szálak kötik. A táraság leverese után kul- velük és értük vállalt szolidari- földre menekült, és 1959-ben tás, és a megalkuvás nélküli tért haza. Ez a most magyarul igazságikeresés hatja át minden először megjelenő regénye él- sorát. A novellák társadalmi . . reffénvtrilósüáháttere változatos. Történél- sö része egy regenymiogia- mi visszapillantás a Horthy- nak, amelynek második és korszakba a címadó elbeszélés, harmadik része korábban az 56-os eseményeket idéri Márton és társai és Más mu- a Vonó Ignác; pillanatfelvé- ik k n , ... telek a mából váltják egy- _ “ keit címen Jelent meg mást, s bemutatják egy kor Cimado főhőse egy szegény, problémáit és egy író igaz- nagycsaládos suszter, aki fel- zágkereső szenvedélyének, mű- törni vágyik, de »karrierje« vészi fejlődésének egyre magasabb fokát. R1FFAUD, Madeleine: VIETNAM LÁNGOKBAN (Ford.: Román József. 1966, Magvető. 227 1.) végi gsuhan az asszonyon. Bo- fcáné látja ezt, és zavarba jön. — A kiét fanyelű a magáé? Vértesné bólint, szusszant is Ez a fajankó még azt hiszi, hozzá egyet, de szólni nem hogy miatta ácsorog itt, mikor szól. Hasához szorítja a dará- száz dolga is akadna! Bolond- lót, kávét őröl. Orra hegyére ság ez az őrködés! Csak a na- tűz a napsugár. A köszörűs délre végez a munkával. Körülhordja a házban a késeket, össze- Nem fordul a köszörűs felé, szedi a pénzt Bokáné ajtaja azért se néz rá, de érzi, hogy előtt sokáig időzik. Az asszony pót lopja az ember, összekapja vállán a kendőt, a mellére húzza, a kapu felé tekinget. jában, egyesével pengeti a markába a forintosokat. Az az egyre többet pislog feléje, és kapkodva kotorászik a táské- egyre kevesebbet törődik a késeivel. Bosszús, de valami jólesőfélét is* érez. Nevetséges asszonyok közben fejben összevolna, ha rászólna. Senkinek adnak, kivonnak, nehogy be- se tilthatja meg, hogy nézze, csapja őket a köszörűs, ö is Ez is csak olyan ember, mint számol, dünnyög magában a többi. A köszörűs leveszi a kerékről a kést azuijaikört forgatja. — Kibomlott a cipője — szól csöndesen. Zsebre vágja a pénzeket, majd meggondolja magát, öt forintot kivesz, a tenyerén tartja. — Többet adott — mondja Bokánénak. — Maga öt forintBokáné elpirul, először azt tál többet adott, se tudja, mit tegyen. Lesimít- Nem szól egyebet. Nekilátja a szoknyáját, a férfira pil- gaszkodik a kocsinak, nagy lant. — Köszönöm — mondja ő is csöndesen. csattogással a kapu felé lódítja. Az asszonyok még egy daraLesuggol, bizonytalan ujjal big a folyosón ácsorognak. Bo befűzi. káné marad kinn legtovább. A A köszörűs még a kereket is forintosokat szorongatja a ke- ■egállítja. Tágra nyűt szem- zében. a becsületessége miatt meghiúsul. A történet századunk első évtizedeiben Budapesten játszódik, s felbukkannak a regényben az akkori világ jel- Bp. legzetes alakjai. Hidas Antalnak ez a könyve először kül- MadeBein Riffaud francia földön jelent meg. A jelenlegi újságírónő részt vett a fasisz- kiadás érdekessége, hogy a ráták ellen küzdő ellenállási , . . . , „ mozgalomban. A fasiszták ha- g y 87 k t 1 szett, és idegennyelvű kiadásból kellett anyanyelvére fordítani. Hoppe László — Hoppe Pál: A LABDARŰGÓ- VILÁGBAJNOKSÁG CSILLAGAI (Bp. 1966, Sport. 222 1., 14 t. Színes sportkönyvtár.) A szerzők élvezetes stílusban mesélnek a világbajnokság létrejöttének indítékairól, hogyan vált a nehéz kezdés utón a sportág legnagyobb seregszemléjévé. Az olimpiákon a legjobb labdarúgók, a profik nem játszhatnak. Ezért merült fel az a gondolat, hogy tornát írnak ki, melyen minden játékos részt vehet. Az első világbajnokságot 1930-ban rendezték meg, és ettől kezdve mindig az olimpiák közti félidőre esik. A szerzők a bajnokságok történetén kívül csaknem négy évtized labdarúgósportjának fejlődéséről is áttekintést adnak magyar és külföldi vonatkozásban egyaránt. A sportág legjobbjainak pályafutását végigkísérő fejezetek emelik a könyv sporttörténeti érdekességét BAZSIKA JÖZSEF: TÜSKEVÁRI MALOM. /
