Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP a Vasárnap, 1966. Június 12. VILLA - ÜVEGFALLAL A házigazda őszinte örömmel fogad bennünket: — Nahát, ez nem lehet Igaz! Hogy ti el mertetek jönni hoz­zánk, szerény kis viskónkba!.- Ezt a megtiszteltetést! Kéz­csókom, Ágika, szervusz, öregfiú! Feleségemnek elegánsan ke­zet csókol, engem magához szorít, majd vállon fogva kí­sér be a villába. A Balaton-parti nyaraló a legmodernebbek egyike, ame­lyeket az utóbbi években épí­tettek: padlás nélküli, hul­lámpalás lapos tető, az első fala csupa üveg, a veranda tágas, szokatlan formájú, de hangulatos. Kerítése egyszerű, egyenes, fehérre festett vaslé­cek sora, kőalapzattal. A verandán ülünk le a nádfomatú kagylószékekbe. Kőhajításnyira előttünk a Balaton. A parthoz közel a sárga, zöld és barna sajátos keverékében csillog; beljebb kékesebben fodrozódik. A túlsó hegy sor, középen a Ba­dacsonnyal, opálos ködbe von­va zárja le a láthatárt — Feleségein bevásárolni ment, azonnal itt lesz. Te­gyétek magatokat kényelem­be, Béluskám. Nem akartak mindjárt fürdőruhára vetkőz­ni? Ebben a hőségben az len­ne a legcélszerűbb. — Nem, talán később. En­gedd meg, hadd gyönyörköd­jünk a »viskódban*, — Nos? Tetszik? KBt szösz? — Mit mondjak? Csodála­tos! — Megint nem tudod el­nyomni magadban szatirikus énedet — Nem, Jancsikám, én est komolyan mondtam. Kerne­led? Megtoldhaitom. — Régóta ismerlek, de sok­szor nem tudtam eligazodni rajtad. Na de éppen Itt a feleségem. Gyere csak, Sári­ka, azt hiszem, be kell mu­tatni a vendégeket, olyan ré­gen láttad őket: Kutas Béla gimnáziumi igazgató és fe­lesége, technikumi tanárnő. — Micsoda meglepetés! Szervusz, drágám! Jó napot, Béluska! Jaj de örülök, Iga­zán, a Jancsi annyiszor em­legette már, hogy biztosan megsértődtetek, azért nem jöt­tök felénk sem. Pedig már sokszor hívtunk benneteket. Na de végre itt vagytok, és most egy ideig él sem mehet­tek. Igaz, Jancsikám? De miért nem hoztál már a ven­dégeknek valami frissítőt? Rögtön átmegyek a dokiék- hoz, elhozom a frizsiderből a söröket Az utolsó szavakat a kony­hában mondja, gyorsan kh rakja az élelmiszert és fut is a szomszédba. Kitűnő alakja van, a gye­rek után sem hízott el. Diva­tos, halványzöld dirndliruhá- ban, szokatlanul rövid frizu­rájával nem látszott többnek 22—23 évesnél. Pedig ha jól emlékszem, tavaly múlt har­minc. De jól él, nincs külö­nösebb gondja. Tervezőmér­nök, férje pedig tanár a köz- gazdasági technikumban. Rit­ka összetételű házasság, de hát még az egyetemen kerültek össze, és különben Jancsi is csinos fiú és éles eszű. Ha­marosan szakfelügyelő lett, majd igazgató, de két évvel ez­előtt lemondott beosztásáról. Valami nézeteltérése volt fö- lötteS'.Vel. Hiába próbáltak beszélni vele a pártbizottsá­gon, hajthatatlan maradt. Gyo­moridegi bántalmaira hivat­kozott, orvosi igazolásokat mutogatott, végül is elfogad­ták lemondását. Azóta né­hányszor találkoztunk csu­pán, nem volt alkalmunk be­szélgetni hosszabban helyze­téről. Ha szóba hoztam, Jan­csi mindig elütötte valamivel, könnyed szellemességgel sik­lott ki a kérdés alóL G yorsan visszajött az asszony a sörök­kel. Az üvegek ol­dala párásán csil­logott — Hűtőszekrényetek nincs még? — kérdem. — Sajnos, az idén mégnem került rá a sor. De jóban va­gyunk a szomszédékkal — fa­lusi körorvos a házigazda —, és szívesen megengedik, hogy a frizsiderükben lehűtsünk valamit. Talán jövőre már nem kell igénybe venni a szívességüket — És akkor kész a szocia­lizmus részetekre. Villa, gép­kocsi, hűtőszekrény, televízió. Tréfának szántam, a házi­gazda mégis megdöbbent egy pillanatra. Aztán gyorsan, erőltetett könnyedséggel vá­laszol: venni egy kisebbfajta vitor­lást hozzá segédmotort És a gyerek Is nő, az ő jövőjéről is gondoskodnunk kell. — Szakmai terveid? Ügy gondolom, ami a hivatásodból, a munkádból ered? Pedagó­giai, irodalmi céljaid?... Az asszony szendvicseket tesz az asztalra Vajas zsem­le apró kolbászkarikákkal, sajtszeletekkel, zöldpapriká­val. — Tessék, harapjanak is. Jobban megy a beszélgetés. éhány másodperces szünet tör közénk. A poharakba vas­tag habot eresztve, puhán csorog a sör. — Csodálatos a kilátás in­N A háziasszony kiszól konyhából: — Maguk mindig csak vitat­koznak, ahelyett, hogy élvez­nék ezt a ragyogó levegőt ezt a pompás környezetet És ha már mindenáron beszélgetni akarnak, nem találnak valami könnyebb témát? A Balaton- partra az való. Még az ŐRI is ezt vallja. — Hagyd csak, Sárika. így szoktunk diákkorunkban is. Igaz, Béla? Micsoda parázs vitákat folytattunk egyetemis­ta korunkban! — Azt is tedd hozzá, hogy még a strandion, sem csak a nőkről vagy effélékről. Jancsi! Tudod, ki voltál te? A, dehogy ÚJ KÖNYVEK A KÖNYVTÁRAKBAN LaJcóhelyiimkről, szülőföldünkről szóló írásokat, az itt élt vagy élő írók, költők tudósok műveit min­dig örömmel vesszük kézbe. Az ez évben megjelent könyveik között is több mű tarthat számot a somo­gyiak érdeklődésére, s szemlénk­ben most néhány könyvre szeret­nénk az olvasók figyelmét fölhív­ni. Februárban került a könyvtárak polcaira Godó Agnes Drávától a Muráig. Az 1. Bolgár Hadsereg har­cai Magyarországon. 1944—1945. c. könyve. Ennék nagy része a bol­gár hadsereg dél-magyarországi harcairól szól, s így Somogy me­gye felszabadulásával kapcsolatban bővíti ismereteinket. A hadászati leírás mellett foglalkozik a bolgár katonák és a magyar lakosság kö­zött kialakult baráti kapcsolatok­kal is. Bak tál Ferenc—Tatai Zoltán Meg­valósult tervek. A második ötéves terv nagy létesítményei c. könyvé­ben is több helyen olvashatunk Somogy megyéről. Az 19<51—1955 közötti évek legnagyobb létesítmé­nyei között fényképekkel illuszt­rált híradásokat találunk a siófoki szállodasorról, a kaposvári Palmi- ro Togliatti Megyei Könyvtárról és a brresi épületlakatos-üzemiről. Több könyv tárja fel Somogy irodalomtörténeti. kultúrtörténeti hagyományait. Lipták Gábor Re­gélő Dunántúl c., mondákat és történeteket tartalmazó művének új kiadása áprilisban Jelent meg. Ebben találjuk a Csillagvár c. tör­ténetet. A török kori véggáznak tartott Csillagvár sohasem volt vár. hanem 1820-ban épült, s Festetics László uradalmi vadászháza volt. A történet az 1848—49-es szabad­ságharc korában játszódik. Néprajzi szempontból is érdekes Nyárády Gábor Bűcsúsok c. köny­ve, amelyet az Üj könyvek-rovat­ban már ismertettünk, s most csu­pán emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az andocsi búcsúj áróhelyr51 szóló rész hozzájárul helytörténeti ismeretetnk bővítéséihez. A magyar múlt stzcxdagráfiája költeményekben elevenedik föl A magyar valóság versei 1475—1945* c. antológia két kötetében, amely Csanádi Imre válogatásában és szerkesztésében jelent meg. A kö­tetben Somogyról és somogyi köl­tőkről — pl. Berzsenyitől, Pálóezi Horváth Adómtól, Kozma Andor­tól, Vikár Bélától, Takóts Gyulá­tól és másoktól — egyaránt talá­lunk költeményeket. Az összeállí­tás vezető szempontja az, hogy társadalmi valóságunkat, a törté­nelmi eseményeket, életformákat, szokásokat, erkölcsöket, művelő­dési viszonyokat tükrözzék a kivá­lasztott versek. A Somogyra vonatkozó irodalom­történeti emlékek megismeréséhez Járulnak hozzá a Csokonai Vitéz Mihályról, Berzsenyi Dánielről és Gábor Andorról megjelent új mű­vek. Tótfalusi István Árkádiában él­tem én is címmel írt életrajzi re­gényt Csokonai Vitéz Mihályról. A regény második részében több fe­jezet foglalkozik a költő somogyi éveivel, s egy-egy képben felvillan­nak a kor kiemelkedő magyar alak­jai, köztük Pálóezi Horváth Adám. A könyv elsősorban a serdülő if­júság érdeklődésére tarthat szá­mot. Az Irodalomtörténeti könyvtár c. sorozat legújabb kötetének mind szerzőjét, mind tárgyát sok szid kapcsolja Somogy hoz. E sorozat­ban jelent meg Merényi oszkár Berzsenyi Dániel c. monográfiája. Merényi Oszkár hosszabb időn át tanított Kaposváron, s több éven át töltötte be a Berzsenyi Társa­ság főtitkári tisztét. Ö rendezte sajtó alá Berzsenyi összes költői műveit és leveleit. Az új monográ­fiából a nlklai költő egész életmű­vét és élettörténetét megismerhet­jük. Rinyaújnép szülötte a magyar szocialista irodalom egyik sokolda­lú tehetsége, Gábor Andor. Az Iro­dalomtörténeti kiskönyvtár-soro­zatban jelent meg Diószegi András Gábor Andor c. kis monográfiája, amely rövid terjedelme ellenére Is alapos áttekintést nyújt Gábor Andor élete és munkássága fölött. Szekeres Emil rajza. — Otthon van frizsiderünk, na meg tévénk is természe­tesen. Megdolgoztunk érte. Tudomásunk szerint nálunk mindenki arra fordítja kere­setéi, amire akarja. Nem? Persze, nem a kizsákmányo­lásra lehetőséget adó terme­lőeszközök beszerzésére gon­dolok, hanem a személyes szükséglet kielégítésére. Bosszant, hogy alig ültünk le, máris vitatkozni kénysze­rülök. — Ennyi mindent nem tud­tatok volna tíz év munkájá­ból venni. — Ja, azt te is tudod, hogy a kocsit egy örökölt ház árá­ból vásároltam. Egyszerű fa­lusi épület volt, hatvanötért sikerült eladnom. A Wartburg ára. Mit csináltam volna a pénzzel? Eldorbézoltam vagy odaadtam volna a fóti gyer­mekvárosnak? — Senki sem kívánja tő­led. De ha idegesít a téma, beszéljünk az időjárásról. — És különben: ti is szé­pen kerestek, együtt kezdtünk, velünk együtt a nullpontról indultatok, igaz, de ha mást nem, egy kocsit össze tudta­tok volna hozni örökség nél­kül is. — Nevetni fogsz: bent van az igénylésünk, hatvanhétre igazolták vissza. — Nagyszerű! És még ti beszéltek? A frizsidert emle­geted. öregem, kutunk nincs, a vizet százötven méterről hozzuk, valamiképpen le kell hűteni az italt ebben a hőség­ben, meg a hús Is hamar megromlik. Ez nem luxus. Életszükséglet. — Tudom Bárcsak minden embernek volna, vagy már csak ez hiányozna. — Hát akkor idáig eljutot­tunk. És erre inni kell. Kéz­csókom, egészségedre. De most tényleg beszéljünk másról, hi­szen ebben teljes az egyetér­tés közöttünk, nincs min vi­tatkozzunk tovább. — Igazad van. Tehát: mi a további terved? — Minden évben egy kül­földi kirándulás gépkocsival. Családostul. Aztán szeretnénk nen — szólal meg a felesé­gem. — Micsoda líraivá tom­pult színek! Mindig ilyen a Balaton? És ez a ligetes kör­nyezet! A tiszta levegő, kire­kesztve a világ zaja... Itt aztán igazán lehet pihenni! — Igen, kitűnően alkalmas hely ahhoz, hogy energiánkat újratermeljük. — Mihez? — Ezt miért kérdezed? Tud­hatod, mennyit dolgozunk mindketten. Heti harminc órában tanítok a nappaliban, általában tizenötben a leve­lezőknél. Kivétel nélkül min­den estém foglalt. Egész éle­temet az iskolában töltöm, igaz, jóval kevesebb gonddal, mint igazgató koromban. Fe­leségem magántervezéseket is vállal, éjfél előtt sohasem ke­rülünk ágyba. Azért, amit itt látsz, bizony keményen meg kellett küzdenünk. — Mi is dolgozunk. — Na, persze. Minden el­ismerésem a tietek. Ráadásul a két gyerek meg a magate­hetetlen papa veletek. Nem javul? Sajnos, az egyenlőség belátható időin belül ezért sem valósulhat meg, mivel nem egyenlőek a körülmények. Persze, bizonyos mértékig azért az ember maga szabja meg vagy legalábbis befolyá­solja helyzetét — A két gyerekre gondolsz? — Arra is. Meg a kereset beosztására, felhasználására, még inkább a jövedelem fo­kozására. Arra, hogy az életét úgy ossza be az ember, hogy minél nagyobb jövedelmet sze­rezzen. Nem, ne érts félre, ezt nem mások kárára gon­doltam, egyáltalán nem. Tu­dom, hogy az ilyesmi erkölcs­telen a mi téirsadal műnk ban. És az én lelkiisimereitem tisz­ta, hiszen amit itt látsz, tisz­tességes eszközökkel értem el. Ügy gondolom, ezt te sem vo­nod kétségbe. — Igaz, nem zsákmányolsz ki senkit. — Na, ugye. is tudod! Ékről még sosem be­széltem veled, de most meg­mondom: valamennyien esküd­ni mentünk volna, hogy bent maradsz az irodalomtörténeti tanszéken. Tanáraid is így gondolták, tudom, ne is ta­gadd, hogy szóltak, de te vi­dékre akartál menni. Igaz, a lakás hozott e tájra, amihez a feleséged révén jutottál. De akkor is reméltem, hogy nem leszel hűtlen magadhoz: írni fogsz: kritikákat, tanulmányo­kat, ahogyan már egyetemista korodban tetted. És mellette vezető ember leszel. Igazgató vagy még több. A te tehetsé­ged ilyen beosztásra kötelez. Kineveztek, és három év múl­va leköszöntél... Miért? — Tudod jól az okot. Gyo­morhurutom annyira gyötört, féltem, fekéllyé fajul, vagy an­nál is súlyosabb bajom lesz. Én nyugodtan akarok élni! Pillanatnyi szünet után hal­kan, a partra Tévedve hozzá­teszi: — Apám gyomorraikban halt meg. Döbbenve hallgattunk. Aztán a házigazda folytatja: — Nem akarok kitérni a vifta elől, ha már egyszer bele. gabalyodtumk, éppen ezért vá­laszolok is az előbb feltett kérdésedre. Szóval mi a ter­vem? Tanév alatt rengeteget dolgozni, nyaranként meg él­vezni az életet. Gond nélkül, csaknem két hónapon át. La­zítani. A családomnak és ma­gamnak élni. — Eb: minden? — Tehetségemet arra hasz­nálom fel, amire akarom. Az enyém. Egyébként pedig meg­győződésem, azzal szolgálom legjobban a társadalmi hala­dást, ha rengeteget tanítok, diákokat és felnőtteket. És azt hiszem, nem vonod kétség­be, hogy a legjobb tudásom szerint, materialista szemlélet­tel és meggyőző erővel teszem ezt Ügy gondolom ezzel ösz- sae tudtam egyeztetni egyéni céljaimat, életemet a köz ér­dekével. — Ezt magad sem hiszed el. —• De, meggyőződésem. — Képességeid többet köve­telnek tőled. Mást És én azt hiszem, nem vagy nyugodt ember. Neked álmaid voltak. Tiszteletre méltó távolabbi céljaid és sok hasznos apróbb, megvalósításra váró ötleted. Szenvedélyed volt a parasztság helyzetének szociográfiai kuta­tása, szeretted, de bíráltad a népieseket, és azrt mondtad, majd te... Te megmutatod. És vitatkoztál éjfélig, tanuló­szobában, folyosón, diákszálló vaságyán hasra fekve, a párt- szervezetben és séta közben. Szárnyaltak a gondolataid, és szinte kisütött belőlük a föl­ismerés és a meggyőződés, hogy a md feladatunk: tenni valamit. Vagy ez csak az ifjú­ság szokásos heve volt? Ami hamvába hullik, mihelyt az embernek családról kell gon­doskodni, növekszik a felelős­sége, na és megismeri az éle­tet, megretten, hogy az nem olyan egyszerű? Túlságosan is bonyolult ahhoz, hogy az egyén számottevően, észrevehetően változtasson rajta? — Sosem készültem mártír­nak, de megváltónak sem. — Ezt senki sem kívánja tőled. — Csak? — Ne távolodj el a közös­ségtől, a társadalomtól, találd meg valahol önmagad helyét. Lelki ember légy — a szó tolsztoji értelmében! — Nagy szavak! Béluskám, ha nem vetted volna észre, az ilyen közhelyek fölött eljárt az idő. Ma már magánélete is van az embernek. — Sőt. Némelyiknek csak az van. — A befeléfordulás gyakori tünet napjainkban. Furcsa pa­radoxon: a munka kollektiv jellege fokozódik, és amikor az embert nem költi a munka kö­telessége, a kényszerű együt - lét, eltávolodik társaitól, és a legszűkebb közösségbe, a csa­ládba menekül. Sőt. Még azon belül is, önmagába. Üjságot olvas, tévét néz, még arra sem ér rá, hogy a gyerektől meg­kérdezze: mi újság az iskolá­ban ... Gépkocsi? Miért vesz­nek? Hogy beleülve szomba­tonként meneküljenek a tár­sadalomból. A szép tájak, a jó levegő csak ürügy. Mene­külés, öregem, menekülés! És mindenki ezt csinálja. — Tévedsz. — Nem, nem tévedek. Ez a valóság. — A minőd te beszélsz, csak pillanatnyi átmeneti állapot, múló és kezelhető, sőt önmagát megjavító jelenség azok köré­ben, akik a jólét hatására le­mondanak mindenről, csak önmagukról nem. Almaikról, vágyaikról, nemes terveikről, tiszteletet parancsoló törekvé­seinkről. De ez nem maradhat így sokáig! Ellenkezik az em­ber természetével, Jancsikám! Hisz az ember nem tudja így krétai magát, ilyen viszonyok közt nem tudja a lényegét adni! — És én dobjam magam az ár elé? — Legalább ne ússz vele! És elsősorban azért ne, mert te ebben az árban nem jól érzed magad. Borzongat a vi­ze, csak magad hangoztatod, mennyire lágy és simogató; zavaros is, de te azt állítod, ragyogóan tiszta; és a partne­riek! sem tetszenek, akikkel együtt úszol, te mégis baráta­idnak nevezed őket Most már benne vagyunk, mindegy, nyersen őszinte is lehetek: az individuum tört ki belőled a környezet hatására. Vagy az akaratod gyengült meg? Nem tudok mást elképzelni, ne is haragudj ... És a hurutod ja­vult azóta? — Igen, feltétlenül. — örülök neki. —. Gúnyolódsz, ahelyett, hogy próbálnál megérteni. — önmagadat kellene meg­értened. És megtalálnod. De ha nem is keresed, hanem ehe­lyett hamis illúziókban ringa­tod magad . . . A ., asszonyok fürdő­ruhában jeler.nc meg az aj'.ób Zavartan elh' tunk. Sárika h rozottan mutait a villa b 1- felé: — Remélem, mára befejez­ték. Tessék átöltözni, addig ml előremegyünk a partra. Jancsi tompa hangon te s - kelt be n sTob'ha ■somogyi Karoly

Next

/
Thumbnails
Contents