Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-07 / 133. szám
Kedd, 196«. június 7. SOMOGYI NÉPLAP Átkozott-nyugi :u M egütöte a fülemet egy beszélgetés, figyelnem kellett rá. Nem találtam benne semmiféle hivatalos jelleget, talán ezért volt őszintébb a szokásosnál. A fiatalember védekezésre kényszerült baráti körében: keményen fejéhez vagdosták munkájában elkövetett hibáit. Védekezett? Talán mégsem. Inkább magyarázta a bizonyítványt, ez nagyon elterjedt szokás nálunk ... — Igazatok van, de kíváncsi lennék, mit tennétek ti az én helyemben. Munkaterületem hallatlanul nagy, hatvan-hetven községem van. S az irányítás egyedül az enyém. Gondolkodtam. Azt könnyű volt megállapítani, hogy egyedül képtelen vagyok tökéletesen ellátni a munkámat Nem vagyok tehát biztos abban, hogy ha összetörném magamat, ha térdig futnám le a lábamat ha, minden percemet a munkának szentelném jobbak lennének az eredmények, mint így. Elhatároztam hát: inkább nem csinálok semmit. Vagy csak any- nyit amit feltétlenül mutatni kell, a többi menjen magától... A jó barátok tovább mosták a fejét — eredménytelenül. S ő ezután sem javasolta állásának megszüntetését ... Nem vártam tovább. Kisétáltam a szép, modem művelődési házból, s egymás mellé rakosgattam élménymorzsáimat. Ilyen nyűt fogalmazással ugyan, mint a fiatalemberé, ritkán találkozom, de felfogásának gondolati magvával s ezek képviselőivel számtalanszor. Eszembe jutott egy hasonlat, sántít biztosan, mert mindegyik olyan. Mi lenne a véleményük például arról az oroszlánról, amelyik a rács láttán lekuporodna a ketrec aljárai, s nem próbálna kitörni onnét, nem kísérelné meg széttörni a korlátokat? De hát voltaképpen nincs is korlát minden oroszlán előtt. S azok is csak akikor tanyáik, ha jóllaktak nagyon. A hasonlat azonban már azért is rossz, mert az állatok nem képzelődnek. Mi pedig sokszor építünk gondolati korlátokat a valódiak mellé, hogy leplezzük a lustaságot, a tehetetlenséget, a »-nyugi«-szemléletet. “■Nincs értelme« — mondják sokan; »-szélmalomharc- — válaszolja rá a partner; “nem lehetünk próféták- — zúgják összefogva. S ez az egész komplexum tulajdonképpen nem más, mint, az elkényelmesedés következménye. V alaki egyszer beleolvasott egy készülő cikkbe, s mert bíráló jellegű volt, megjegyezte: vi- ■ győzni kellene azért, ez a szegény öreg nem tud majd aludni... Talán nem volt emberséges a válasz, mégis azt mondtam; látod, éppen ezt akarom elérni... Mert mi annyira emberségesek tudunk lenni sokszor, hogy az már kiábrándító. Mi annyira féltjük egymást, hogy nem tudunk álmatlan éjszakákat szerezni azoknak, akiknek föl kell ébreszteni lelkiismeretét, mert önmaguk képtelenek rá. Mi annyira humanisták vagyunk, hogy néha elembertelenedünk az engedékenység, a belenyugvás kapcsán, s nem azokat védjük, akik becsülettel dolgoznak, és törik magukat, hanem azokat, akik felületesek, hanyagolják a munkát, akik bizalmatlanok, és kilátástalannak látják a jövőt. Hadd mondjuk ki: az elkénycl..iesedés azokat jellemzi inkább, akik nem hisznek a szocializmus győzelmében, akiket semmi sem tud lelkesíteni, akik jólétükben és dologtalanságukban ráérnek elméletecs- kéket gyártani a küzdelem értelmetlenségéről. Nem is ártana, ha nem tudnának aludni az ilyen emberek, s éjszakánként saját, egyéni jövőjük kétségei rajzolódnának ki előttük. Mert az élet, az nagyon szigorú atya, a társadalom fejlődésének törvényeit sem lehet gúzsba kötni. Ma még mondhatja valaki, hogy: na és, mi van akkor, ha el teszem holnapra az aktát; ma még — sajnos — kissé magabiztosan lazíthatunk, mert fizetésünk úgysem változik; ma még nem mindenütt érvényesül tökéletesen a munka szerinti elosztás elve; ma még sorrendben is lehet jutalmakat osztani. De holnap? Nem! Ezeket az apróbb, valóban meglevő korlátokat és egyenetlenségeket partra veti a fejlődés, mint a víz a magával hozott törmeléket. Az egyón nem tud csodát művelni, s a mi társadalmunk nem is vár csodát. Lehet, hogy egy embert ma még számtalan bürokratikus vonás és gátló körülmény akadályoz meg abban, hogy jó és hasznos elképzelését valóra váltsa. De ez nem jogosít föl senkit a tétlenségre, a belenyugvásra. Mi más vihet- né előre a társadalom fejlődését, ha nem azok az apró, semmiségnek tűrő erőfeszítések, amelyeket mindenki hozzáadhat önmagából? Eredményeinkről köteteket írtak már, de nem is kell papírra vetni őket, hisz ott tornyosulnak szemünk előtt. Hát ha a távlat nem tud eléggé lelkesíteni, miért nem nézünk ezekre, amiket mi magunk alkottunk nagy-nagy erőfeszítések árán? N em túlzók talán; egy átkozott »-n yugi«-szellem kezd terjedni közöttünk, mely nem gátol, de fékez. Nem tudja romba dönteni a társadalom nagy többségének művét, nem képes leszerelni alkotási vágyát, de visszahúz, mételyez és megront. A -nyugis-szellemre építeni kiábrándító felelőtlenség és naív hiedelem. Mert az ember szívós és erős oroszlán, képes lerázni magáról az effajta korlátokat. Érthető tehát, hogy a terjedő kór képviselőire sok álmatlan éjszaka vár... J. B. Könyvjóváírással átadunk padlókefélő, porszívó gépeket, valamint asztali ventillátort Magyar Nemzeti Bank, Kaposvár, Engels u. 13. (3358) A Tapsonyi Gépjavító Állomás lemezlakatosokat és kőművest fölvesz. A lemezlakatosnak lakást adunk. Legényszállást és üzemi étkeztetést biztosítunk. (3859) IZGALMAS JÁTÉK FELNŐTTEKNEK SOMOGV—SZOLNOK Lázban a megye — Markó Géza és a mátkázó vasárnap Mari nénije Somogy továbbjutott a rádiós vetélkedőn O Készültünk rá, izgul tank miatta jó előre, mégsem hittem volna, hogy ez a korán beharangozott rádiós vetélkedő ennyire lázba tadja hozni a megyét Mert lázba hozta, felpaprikázta sokkal jobban, mint az idény bármelyik futballmérkőzése. Százak szorongtak a megyei könyvtárban, ezrek és ezrek ültek a rádiókészülék előtt fiatalok és öregek bujkáltak a parkban sípot keresve, ezrek tördelték a kezüket a zsűri döntése előtt, szóval: senkinek sem volt mindegy, hogy hogyan végződik a szellemi torna. S ebből mindjárt adódik az első következtetés: szeretünk játszani, szeretünk önfeledten, gyermekekre jellemző odaadással küzdeni szűkebb hazánk sikeréért. (Bárcsak sok mindent játéknak fognánk fel...) A győzelem után előnyösebb helyzetből tekintünk vissza a részletekre, mint Szolnok megyei barátaink. A krónikásnak így is az az első kötelessége, hogy — a játék udvarias szelleméhez híven — köszönetét mondjon a lehetőségért a rádió munkatársainak, megyénk főhivatású nép művelőinek a kitűnő előkészítésért, szolnoki partnereinknek, az itthoni és pesti versengőknek — valameny- nyiünk nevében... O Kót órán át folyt a nemes küzdelem, záporoztak a kérdések, s a játékvezető, Vitray Tamás — sportnyelven szólva — talán élete legjobb formáját nyújtotta. Szellemesen, ötletekkel gazdagon irányította a játékot, buzdított és lelkesített, sőt ítélt is, ha már nehéz volt elviselni a bírálók egyoldalú jószívűségét Sipos Tamás és Fikár László, a két -vidéki« riporter is szerényen és hivatása magaslatán működött közre. A kérdések többsége nehéz volt, de az, hogy a mieink mindössze egyszer, a szolnokiak kétszer kaptak nulla pontot, azt bizonyítja, hogy mindkét helyen jól felkészültek a versenyzők, ismerik megyéjüket, a táj múltját, hagyományait, kultúráját A jelenről ugyan kevés szó esett, de ez nemcsak a rádió hibájaKét jutalomponttal indultunk, és két ponttal győztünk. Elégedettek lehetünk, de mégsem hallgathatjuk el észrevételeinket Ennyivel tartozunk a részvevőknek, a szereplőknek, akik megítélésünk szerint legalább hat-hét pont különbséggel hozták el a pálmát ... O Nem voltunk annyira -félfurulyások-, hogy ne vettük volna magnóra az egész műsort, így hát alkalmam volt többször is végighallgatni minden részletét. Ekkor értettem csak igazán a zsűri törekvését. Föltételezem, hogy előző tapasztalataiból okulva igyekezett elkerülni a nagy pontkülönbséget, s jóindulattal állni a gyengébb oldalára. Rokonszenves tett volt, feltétlenül értékelnünk kell. Az első sikertelenségtől megijedtünk, de háborgásra nem volt okunk. A halvitán azonban már lehetett gondolkozni, még ha nagy hírű szakember keverte is össze a fajokat és a fajtákat. Sok szép és tartalmas választ hallhattunk ezután mindkét részről MÁSODSZOR KAPÁLJÁK A CUKORRÉPÁT a hetesi Vi"kár Béla Termelőszövetkezetben Rácz Jószef brigádjának tagjai. A tsz 42 holdon termel cukorrépát. HoldankJnt 200 mázsa termést várnak. Miért nem „szökik“ a szökőkút? — Baj volt már az építésével is — mondogatják azok az emberek, akik figyelemmel Kísérték a Szabadság parkban levő szökőkút készítését. A vízsugár megjelenésére hiába várakoznak. Kezdetben is ritkán működött a szökőkút, mostanában meg már egyáltalán nem gyönyörködlhetnek benne. Nem maradnak el az epés megjegyzések, sokan csalódottan nézegetik, szegényesnek, esztétikailag is kifogásolhatónak találják. A szökőkút kezelője, Ivádi Sándor szerint a medencéiből kicsorduló víz nem jut vissza kellő idő-ben a szivattyúhoz, és a hálózatból kell pótolni még akkor is, ha csak egyetlen sugár -szökik«. A kút medencéjének oldalába lámpasort építettek, a lámpák azonban lassacskán sorra kiégtek. Jelenleg az egész világítás zárlatos. Mivel a nagy medencéből lefolyó vizet ösz- szegyűjtő tartály kicsi, így előfordult már az is, hogy a szivattyú motorját elöntötte a víz, és ezért újra kellett te- kercseltetni. Azután is minden reggel 8—10 vödör vizet merített ki a motor alól a szökőkút kezelője. • * • — Három pályamű közül választottuk ki a szökőkút makettjét — mondja Farka s Géza, a városi tanács építési » osztályának vezetője. — A bizottság tagjainak az volt a véleményük, hogy az új szökőkút csak másodlagos szerepet kaphat a tér középpontjában álló emlékmű mellett. Nemcsak a tervezésben volt hiba: a kivitelező, a Kaposvári Építőipari és Lakáskarbantartó Ktsz sem végzett kifogástalan munkát. Többször leverettem a medence szélének betonját, mert nem volt egy szintben. A medence bukóéléin mindenütt egyenletesen kellene csorognia a fölösleges víznek a körülötte húzódó vízgyűjtőbe. Mivel a medence széle most sincs egy szintben, ez a szépséghiba ugyancsak ront a kút értékén. A Kaposvári Építőipari és Lakáskarbantartó Ktsz csak segédmunkásokat adott a medence megépítéséhez, a többi vállalat kapacitás hiányában nem vállalta a munkát. A tervező ott tévedett, hogy az indítótartályt túlságosan kicsire méretezte. Ha a kútnak mindhárom ága -működik, a három és fél köbméter víz egykettőre kifogy, és mivel a gyors cirkulációt a szűrőberendezés lelassítja, csak a hálózatból lehet tovább táplálni a kutat. A lassú visszaáramlás miatt gyűlik fel túlságosan a tartály, ugyanis a hálózatból vett vízmennyiség is ide csorog visz- sza. — Hogyan lehetne üzemképessé tenni a kutat? — A motornak a föld felszínén egy kis házat építünk, és azzal az aknával, ahonnan kikerül, a tartály térfogatat bővítjük. Így nem fog beázni a motor, és végre kialakulhat a víz folyamatos körforgása. Ezzel a kút minden sugarának elegendő vizet biztosíthatunk. — Mikorra készülnek el a munkákkal? — Körülbelül egy hónap múlva már tökéletesen működik az új szökőkút. Megjavítjuk a medence világ-'tását is. Az eddig sárga fényt sugárzó lámpák a javítás után piros fényt adnak majd. A működés közben felmerült hibákért nem okolom a tervezőt, hiszen egy ilyen kis városban szinte cs-ak százévenként épül egy szökőkút. Ez utóbbi kijelentéssel nem érthetünk egyet, hiszen ha Kaposváron nem épült is mostanában szökőkút, az országban az utóbbi években jó néhányat készítettek. Csak nem kellett volna sajnálni a fáradságot, hogy a jó tapasztalatokat Kaposváron is hasznosíthssák Ilyen indokolással száz év múlva sem lehetne jól működő szökőkutat építeni Kaposváron. Nagy József — méltó ellenfelektől. A lágyszívűség csak akkor érlelődött, amikor már tartóssá vált javunkra a négy-öt pontos különbség. Ekkor kapott két “jutalompontot« Szolnok két megoldatlan feladatért, hiszen verseimről lévén szó a Szárszó és a Balatonszárszó mégsem egy, s a IX. Balatoni Közegészségügyi Napok helyett orvoskongresszust mondani sem éppen pontos válasz. A stúdióban nem tűnt föl az sem, hogy szolnoki barátaink sorra összetett (tehát a megengedettnél több) kérdést tettek föl. Szerencsére ott volt a mi kedves ismeretlen segítőtársunk, a budapesti Markó Géza (kinyomoztuk: csokonya- visontai származású), akire igen büszke volt mindenki, hisz egymaga hat pontot szerzett megyénknek. Aztán. Műkedvelő szavalónk, dr. Albert Áron legalább két klasszissal szárnyalta túl ellenfelét; színjátszóinknál 'pedig az ötletességet, a műfajhoz ragaszkodást, a szellemességet, a hangulati aláfestést nem értékelték. Arról nem is szólva, hogy nád vágóról, halászról, juhászról, kanászról is hallottam a műsorban, tehát nem egy szakmáról volt szó. A »plusz ponty« azonban elmaradt ... A zsűri nem értékelte kellően a nehezebb kérdésekre adott választ, nem méltányolta azt sem. hogy míg Szolnokon muzeológus, addig nálunk a falusi nép igazi képviselője, a nagy sikert aratott ber- zencei Mari néni válaszolt kitűnően a néprajzi kérdésre. De hát játék volt ez, s mi szívesen játszottunk. Versengés volt, s mi győztünk .. . Észrevételeinket nem elfogódottság sugallta, csak éppen hozzátartozik az igazsághoz. Remélem, ez nem hoz -mínusz pontot« a későbbi vetélkedőn . . . O Sikerünk — meggyőződésem — nagy-nagy összefogásból született, abból, hogy senki sem akarta külső szemlélőként nézni a szellemi tornát, mindenki képességei javával élesztgette föl megyénkről szóló ismereteit, s adta tovább az ország nyilvánosságának. A népművelés ilyen szerteágazó, látványos sikeréről már rég nem számolhattunk be. Ezért is örömteli ez a játékos győzelem. Érdemes hát jól felkészülni a folytatásra, bár a következő fordulón részt venni már önmagában is dicsőség... Jávori Béla • • * Tegnap a megyei tanács vb-termében találkoztak a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetőivel a Magyar Rádió múlt pénteki vetélkedőjének legeredményesebb részvevői. Az értékelésen részt vett Németh Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, Illés Dezső, a megyei pártbizottság titkára, Honfi István, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A meghívottakat Várkonyi Imre, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese köszöntötte, majd a Somogy—Szolnok megyék közötti rádiós vetélkedő eredményeiről szólva elmondta, hogy a múlt pénteki nemes versengés Somogy lakosságának egészséges lokálpatriotizmusáról tanúskodik. Ezután Várkonyi Imre a megyei pártbizottság és a megyei tanács ajándékaként jutalomkönyveket adott át az első forduló legeredmény sebb somogyi versenyzőinek majd reményét fejezte ki. hogy győztes csapatunk megállja a helyét a következő fordulókban is A könyvjutalmak átadása utáni beszéle0- tésben a vetélkedő sok érdekes, izgalmas epizódja elevenedett meg.
