Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

Swrda, 1966. június 1. A MÁV DOMBÓVÁRI ÉPÍTÉSI FŐNÖKSÉGE KERES FÖLVÉTELRE segéd m u nkásokat a kaposvár—fonyódi ésa'kaposvár—gyíkényesi vonalon folyó vasútépítési munkákhoz, továb­bá Somogyjád vasútállomás építési munkáihoz férfi és női segédmunkásokat és ácsokat Teljesítménybér. Szállás. Munkaruha (téli- nyári). Utazási kedvezmény. Jelentkezni lehet Dombóváron az építési főnökségen vagy So- mogyszob állomáson a felépítményi építés- vezetőségen. (3801) I. osztályú rostálatlan BÁNYAKAVICSOT, sódert azonnali határidőre is szállítunk. Vagonba rak­va Kerepes vasútállo­máson m3/91 Ft A vasúti szállítás a kedvezményes díjszabás szerint a megrendelőt külön terheli. Fizetési mód: MNB Inkasszó rendszer szerint. Ma­gánmegrendelők részére kérésre csekket küldünk. Haladás Tsz, Csömör Ügyintézőnk: Juhász Mátyás. (5749) Nagy gyakorlattal rendelkező karbantartó villanyszerelőt felveszünk azonnali belépéssel. Jelentkezés a Húsipari Vállalat műszaki osz­tályán, Kaposvár. (88185) Könyvjóváírással átadunk padlókefélő, porszívó gépeket, valamint asztali ventillátort | Magyar Nemzeti Bank, Kaposvár, Engels u. 13. (3358) (5904) J MISKOLC Egy 22 kilométer hosszú völgyben 163 000 embernek hajlékot nyújtó apró és nagy házak, füstölgő gyárkémények. A völgy északi végén a Bükk komor halmai. Ez tűnik szem­be az Avasról nappal. Éjjel óriási karácsonyfának látszik ugyaninnen a város. Az idegen járja az utcákat, megveszi a tájékoztatókat. Meg-megáll a Lenin Kohászati Művek hatalmas csarnokai­ban, és figyeli a sziréna vij­jogása mellett közlekedő, ke­KOátó az Avason. A tokaji tv-adó. rítéslab nagyságú izzó vasat szállító óriásdarukat. Nézi, hogyan gyúrja, formálja ezt az izzó tömeget olyanná a munkás, amilyenné akarja. Arcát eltakarva menekül az ide-oda csúszó vörös vasrudak közeléből. Megnézi a térké­pet, amely azt mutatja, hogy harminckét országba jutnak el az üzem termékei. Aztán megtekinti a tereket, a szob­rokat. Beül a vendéglőbe, hallgatja a cigányzenét; meg­áll a régi viskók előtt, és megbámulja a tízemelete» to­ronyházakat. Megissza feke­téjét az Avason épült tv-to- rony eszpres­szójában. Jól csengő neveket keres a szín­házi plakáto­kon; döcögő villamosokra pillant; műem­lékeket szem­lél. Aztán ol­vasni kezdi a városról szóló hetven oldalas kiadványt: »E kiadványtól senki se vár­jon teljes egé­szet, azt, hogy Miskolc jele­nét, az üze­mek, gyárak, intézmények fejlődését a legapróbb rész­letekben bemu­tatja. Csupán ízelítőt adunk városunk jele­néből.-« Ami­kor e sorokat olvassa, le­mond arról, hogy alaposan megismerje egy-két nap alatt ezt a vá­rost, hiszen ha csupán a szó­rakozóhelyeken akarna meg­fordulná, két- százhuszonné- gyet kellene megtekintenie. Mégis mi ma­rad meg két­napos csavar­gás után az idegenben Mis­kolcról? Nehéz ezt megmon­dani. Talán ahány ember, annyiféle él­mény és em­lék. Engem pél­dául leginkább az ötletgaz­dagság, a rit­mus, a frisse­ség ragadott meg. örökölte ezt a város? Nem. Mai la­kóinak köszön­hető. Az em­berek ott van­nak mindenütt, ahol ötletre, szorgalomra, kitartó munká­ra, áldozatra van szükség. Nélkülük nem ment volna keresztül ilyen nagy fejlődé­sen Miskolc. A vasműben azt hittem egyszer, hogy valami központból irányítanak min dent Ekkor megpillantottam a levegőben egy páncéloshoz hasonló darufélét A behemót gép úgy tett, mintha gondol­kodna. Vaskarmai szépen el­engedték azt, amit hozott Mit tud ez a masina? — gondol tam. Ebben a pillanatban a daru orrában megpillantottam az embert. Nélküle nem so­kat érnének az automatdkák, a korszerű berendezések. TOKAJ Istenuccse, először a tv- adótoronyhoz mentünk fel. Csak azután a borpincébe. Azért közlöm ezt elöljáróban, mert hátha valaki azt gon­dolná, azért láttam a Tiszát olyan nagyon kanyargósnak, mert a világszerte híres to­kaji hegy levéből hörpintet- tem. Nem, kérem, a Tisza ott, ahol a Bodrog oldalba kapja, ilyen rakoncátlanul kanyar­gós. Amikor az ember ráte­kint a magasból, úgy fest, mintha a folyó nem akarna elmenni e kies tájról. Mintha ról, a hárslevelűről, a sárga muskotályról és az ottonel muskotályról, majd a2 ezekből készült borokról beszél. Beve­zeti az embert az egri vár alagútjaihoz hasonló pincébe, elmeséli, hogy az évszázadok folyamán kiik voltak a pince tulajdonosad, végigsétáltatja a látogatókat a temérdek kis hordó mellett, és elmondja, hogy a bor kipárolgó gőze táp­lálja a pince falán levő nemes- penészt, a penész pedig cseré­ben érleli a bort. (Irigylésre méltó penész!) És amikor az idegen nagyokat nyal, s orra már jól átitatódott a bor il­latával, a pincemester meg­kérdi: Tovább menjünk-e a másfél kilométer hosszú pin­cében? — Ne — hangzik a válasz ilyenkor. — A pincemester visszafordul, és ott, ahol az alagút kissé kiszélesedik, po­harakban is megmutatja, mit rejtenek a hordók. A poha­rak összecsendülnek, a bent levő nedűt már nem kell visz- szaönteni. Amikor kilép az ember a pincéből, nem győzi eléggé áldani a természetet, hogy olyan bőkezűséggel árasz­totta el Tokajt, Tolcsvát, Má- dot, Táját, Tárcáit, Olaszlisz- kát, Erdőbényét és Sárospata­kot, Tokajhegyalja legjobb bortermelő községeit; hogy megáldotta, széltől védett vul­Munkában a Lenin Kohászati Művek. A Tárcái TiszalöknéL csak nekilódult volna, aztán megint vissza akarna fordul­ni. Ami azt illeti, nem is le­het csodálkozni azon, hogy nem sietett el innen, hiszen oly szép ez a vidék, hogy minden ember megbámuljaf és elfelejti láttán, hogy neki egyszer tovább is kell men­nie. Maradásra persze nemcsak a táj, hanem a IL Rákóczi Fe ránc pince is készteti a ván­dort A fehér köpenyes pin­cemester még fokozza is a vágyat a maradásra, amikor az aszúsodásra kiválóan alkal­mas szőlőfajtákról, a furmint­kanikus talajú dombokkal, meleggel, fénnyel. TISZALÖK Hajóval mentünk Tokajból Tiszalökre. A Tisza csöndes volt. Két oldalán zöld gyep, cserje. Partjaitól távolabb szántók, rétek, erdősáv. A Vízügyi Igazgatóság képvise­lője hidegen beszélt a Tisza gorombaságáról, amelyet ta­vasztájt lehet leginkább érez­ni; a jégtorlódásról, a folyó hajóforgalmáról. Most oly sze­líd, szép és békés volt. Arra gondoltam, milyeri jó, hogy ha­józhatóvá tették, s több mint száz kilométeren át a hajó fedélzetéről lehet szemlélni ezt a gyönyörű folyót Tiszalökön láttam: az, hogy a Tisza ha­józható, a tiszalöki vízlépcső­nek köszönhető. Ugyanis a duzzasztómű, valamint a ti­zenhét méter széles és csak­nem száz méter hosszú zsilip­kamra segítségével vált ha­józhatóvá a Tiszia felső folyá­sa és a Bodrog egy szakasza. (156 kilométernyi új vízi út­tal gazdagodott az ország.) A tiszalöki vízlépcső a fel­szabadulás után épült. A duz­zasztóműből, a hajózsilipből és az erőműből áll. A duz­zasztómű három felhúzható vas elzárótáblát mozgat. Ha ezeket leeresztik, nyolc méter­rel emelkedik a Tisza víz­szintje. Játszottunk egy kicsit a zsi­lippel. A hajósok becsukatták a mögöttünk levő kaput, az­tán leeresztették alólunk a vizet. Amikor a víz szintje azonos lett a folyó előttünk levő szakaszának szintjével, kinyitották előttünk a hatal­mas vaskaput. Aztán a Tárcái szépen kisétált a zsilipből a nyílt vízre. Visszafelé becsuk­ták az imént kinyitott kaput, és alánk engedték a vizet.- Amikor a víz szintje olyan magas lett, mint a Tisza előt­tünk levő szakaszának szint­je, kinyitották az előttünk le­vő kaput. Indulhattunk volna vissza. De nem mentünk. El­érkezett a búcsú. »Isten ve­led, szőke Tisza ...« jutott eszembe a dal, és egy kicsit szomorúan léptem le a Tárcái fedélzetéről. Végigmentünk a duzzasztóműn, megnéztük az erőművet, aztán gépkocsiba ültünk. Az autóból visszapil­lantottam. Az erőmű mellett felállított szoborra esett a te­kintetem. A szobor óriási és gyönyörű. Egy lány előreha­jolva villámot tart kezében. Azt mondta egy munkás, hogy az erőmű építésekor a falról a vízbe zuhant egy lány. An­nak emlékére állították a szob­rot. Talán így van. Ám ez a szobor lehet szimbólum is. Egy nép lendületének, erejé­nek szép jelképe. Szegedi Nándor BORSODI KÉPEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents