Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

Szerda, 1966. június 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az ismeretterjesztő állatorvos PROGRAM ES PERSPEKTÍVA A TIT egyik járási elnök­ségi ülésén hallottam, mi­lyen nagy szükség volna arra, hogy a fiatal szakembe­rek, akik jó munkájukkal már megszerezték a falusi emberek bizalmát, kivegyék részüket az ismeretterjesztés­ből is. Az előadó példával bizonyította, milyen nagy erő rejlik az ismeretterjesz­tés szempontjából is az am­bícióval, lelkesedéssel teli fiatalokban. Egyetlen példát mondott csupán, de ez az egy igazán meggyőző volt Dr. Fazekas Gábor somogyacsai szakállatorvost említette, aki két év alatt forradalmasította a falu állattenyésztését, elő­adásokon, beszélgetéseken is­mertette a legfontosabb teen­dőket a közösben és a ház­tájiban gazdálkodó somogy- acsaiakkal. A helyes takar­mányozásról, a betegségekről és megelőzésükről, a modem állattartásról szóltak az elő­adások. A fiatal állatorvos még preparátumokat is ké­szített, hogy előadásait job­ban megértesse. az Átalakított, kívül még kopott falú, hosszú pa­rasztház rendezett udvara, gazdag kertje bizonyítja, hogy a gazda sokat ad környezeté­re. — Pedig rengeteget dolgo­zik a tsz-ben és a környé­ken — mondja a feleség. — Ma is öt órakor indult Ju- tompusztára. Orbán c ellen oltanak. Minden percben vá­rom, és ha csak át nem ment Gerézdpusztára, hamarosan beszélhet vele. Az előszoba ajtajából egy korosabb parasztasszony kö­szön be. — A doktor urat keresem. A két tehén miatt jöttem. Nagyon szépen eladtuk őket. Mihelyt megtudták, hogy ne­gatív az állományunk, szinte kaptak utánuk. Nagyon megszerették a fa­luban dr. Fazekas Gábort. Korábban nem volt állator­vos a községben, és ez a ré­gi állatállományon bizony nagyon meglátszott. A fiatal állatorvos nagy kedvvel lá­tott munkához. A tsz és a község vezetői bíztak benne. Először a tsz szarvasmarha- állományát hozták helyre. Amikor a közös gazdaságban kialakult a gümőkórmentes negatív állomány, a háztájira került a sor. Az állatorvos­nak sokat kellett fáradoznia azért, hogy a régi gazdákkal megértesse, milyen követel­ményeket támaszt a gazdasá­gosabb állattartás megterem­tése. — KAPÓRA JÖTT a kul­turális állandó bizottság ülése — mondja dr. Fazekas Gábor, amikor délután rá­akadtam. — Soha jobb alka­lom nem kínálkozott az em­berekkel való csoportos ta­lálkozásra. A bizottságban el­határoztuk, hogy állategész­ségügyi előadásokat iktatunk be. Nem mertem volna java­solni sem, ha nem látom ér­telmét Számítottam a gaz­dák érdeklődésére. Várakozá­son felül jelentkeztek az előadásokra, örültem, amikor a sok kérdés és vita miatt már az első is hosszabbra nyúlt a tervezettnél. A többi még jobban sikerült. Még az öregebb emberek is eljöttek, és a beszélgetések után be­látták, hogy a régi módsze­reket túlhaladta az idő. Meg­Ertesltjük t. ügyfeleinket, hogy a lakossági Szemanyagbélyegek beváltási határideje folyó év június 30. A be nem váltott üzem­anyagbélyegeket tájegységi telepeink 1966. december 31-ig levonás nélkül vissza­váltják. 1967. január 1-től 1967. március 31-ig kezelési költség levonásával váltják vissza. 1967. március 31-e után tájegységeink az üzemanyagbélyegeket már már nem váltják vissza. (5545) lepetés volt számomra az őszinte érdeklődés. Csak úgy itták a hallottakat. Jó érzés volt hallani őket, amint be­szélgettek, vitatkoztak egy- egy előadás után. Az előadások, a hasznos tanácsokat adó beszélge­tések jól kamatoztak. A baromfiólak »feljöttek-« a föld alól. Téglából szellős, tá­gas tyúkólakat építettek az udvarokba az elavult, földbe vájt üregek helyett. A régi szegényes sertés- és szarvas­marha-állomány csaknem tel­jesen kicserélődött, arról nem is beszélve, hogy ugrás- szferűen megszaporodott — Bántott az, ahogyan az állatokat tartották, amikor ide kerültem — emlékezik vissza az állatorvos. — Nem­csak munkalehetőségnek, ha­nem kötelességemnek is tar­tottam, hogy felvilágosítsam az embereket. A gondjaira bízott két tsz — az andocsi és a somogy­acsai — jelenlegi állatállo­mánya nagyrészt az ő mun­kájának köszönhető. Most azon fáradozik, hogy a so­mogyacsai sertésállomány ál­lami törzskönyves legyen. Az óriási munkát igénylő bru­A rádiócső apiró darab. Egyes alkatrészeit nagyítóval vizsgálják. Az emberek, akik készítik, nagy dolgokra képe­sek. A miunkateremiben zene szóL Beszélni nem szabad. A figyelmet a munkadarabra kell összpontosítani. A gondo-i latot azonban nem mindig le­het a zenével lekötni. Az apró fakkok fölé hajoló lányok az utóbbi hónapokban sokat gon­doltak Balatonfüredre. A történet május elsején kezdődött. A felvonuláson rosszul lett Joós Ilona. Az or­vosok a balatonfüredi szívkór­házba utalták. — Az is szerepel a brigádok közötti versenyben, hogy se­gítjük egymást — mondja Be- reczki Éva. — Ez nekünk ed­dig az esetig nem jelentett semmit. Amikor Joós Ica el­ment, fölvetődött a kérdés: vajon mi lesz ezután? Milyen idegein ember ül közénk? A brigád mindössze négy tagból áll. Hárman egymás mellett dolgoznak, a negyedik — az átnéző — a sor végén ül. A betegség miatt hárman ma­radtak: Bereczki Éva, Kiss Klári meg Vágner Jánosné. összedugták a fejüket, aztán valaiki azt mondta: — Mi lenne, ha megcsinál­nánk azt a munkát is, melyet eddig Joós Ica végzett? — De ki ért hozzá? — Megtanuljuk. A rádiócsövek gyártása na­gyon precíz munkát követel. A Vas- és Fémipari Vállalat cellamentesítési programot a falusiak is támogatják. — A hétköznapok ezernyi problémát vetnek föl — mondja az állatorvos. — A munka közben előforduló ér­dekesebb esetek elemzését nem szabad elmulasztani, fő­ként, ha szívesen meghallgat­ják az embert. A fertőtlení­tőszerek, a tápok felhaszná­lásával nehezen barátkoztak meg, végül mégiscsak sike­rült. Mellém álltak a fer­tőző köröm- és szájfájás ter­jedésének idején is, és így elkerülte a községet a beteg­S0g. a fiatal Állator­vossal való találkozás még inkább meggyőzött a járási TIT-elnökség igazáról. Az ő példája is bizonyítja, milyen nagy szellemi tartalékkal rendelkeznek a fiatal értel­miségieket szép számmal fog­lalkoztató, fejlődő községek. A falu új szakembereinek szájából elhangzó előadások nemcsak egy-egy rubrika ki­töltését jelenthetnék, hanem százezrek tájékoztatása mel­lett — közvetve — százezer forintokat is a népgazdaság­nak. <5 g,yjilt rádíócsőüzemében még az is meglátszik a munkán, ha va­laki este kimarad. Ügyes kéz, nyugodt idegek kellenek hoz­zá És nagy szakértelem. Még sohasem fordult élő, hogy va­laki a másik munkáját is meg­csinálta volna, ök hárman vállalkoztak rá — Először nehezen ment, aztán egyre jobban belejöt­tünk. — Csak a Bütyökre hara­gudtunk először. — Miért? — Sokszor szólt, hogy nem jó a cső, vigyázzunk jobban. Azt hittük, ki akar szúrni ve­lünk. Bütyök — azaz Kiss Klári, az átnéző — csöndes mosoly- lyal hallgatja ezeket a szava­kat. Nem tiltakozik. A töb­biek védik most: — Aztán rájöttünk, hogy csak jót akar. Azért adta visz- sza a csöveket, hogy minél ke­vesebb legyen a selejtünk. — Annyira dolgoztak — mondja Joós Ilona —, hogy még a levelemre sem vála­szoltak. Mindenkinek írtam egy lapot, de csak Éva írt. — Azt nem mondhatod, hogy nem írtunk. Én mind a hár­munk nevében írtam. — Igen. Azt, hogy: »Nagyon siess hozzánk, nagyon várunk.« S Joós Ica három hét múl­va beállított az üzembe. Az első kérdés ez volt: A harmadik ötéves tervet az ország ötéves mun­kaprogramját tárgyalta az országgyűlés. Ez a terv — mint az Országos Tervhivatal elnökének ismertetéséből és a hozzászólásokból is kitűnt — szerves folytatása az eddigi gazdaságpolitikának ás különö­sen annak az elmélyült, meg­fontolt, elsősorban nagyobb hatékonyságra és jobb minő­ségre törekvő gazdasági mun­kának, amely az utóbbi két esztendő tevékenységét jelle­mezte. A terv fő jellegzetességei el­sősorban a szolid realitások1,cal számoló előirányzatok, ame­lyek azonban mégis a tervez­hetőség optimumára töreksze­nek: mind a nemzeti jövede­lem, mind pedig annak elosz­tása tervezésében, tehát a be­ruházások és a fogyasztás, az életszínvonal alakulása meg­határozásában is számba ve­szünk minden eszközt, amely- lyel rendelkezünk, illetve ami­re a következő években bizto­san számíthatunk. Ez nem je­lenti azt, hogy nem érhetünk el ennél jobb eredményeket is, most már nem a régi érte­lemben vett »túlteljesítés« — Mikor jössz dolgozni? — Holnap. Másnap megjelent munka­helyén, s a lányok sókat segí­tettek neki. — Azt hittük, nagyon visz- szaesett ez alatt a három hét alatt. Aki néhány napig nincs itt, rendszerint nem tudja tel­jesíteni a normáját Ica helyt­állt. Óránként negyvennyolc) csövet kell készíteni. Azt mondtuk, hogy csoda lesz, haj megcsinálja az ötvenet. Az el-i ső nap ötvenhármat készíteti óránként. — Persze ezt is nektek köt szönhetem — vágja rá Joóí Ilona. — Ha ti nem segítetek, nem hiszem, hogy megy. Bereczki Éva veszi át a szót: — Mi nem érezzük magun­kat különös embereknek. Ha másik brigádot állít az élet ilyen helyzet elé, ők is meg­tették volna. Nem vagyunk csodalények, csak szeretjük egymást. Az üzem udvarán, a zöld gyepen folyt le ez a beszélge­tés. Mindannyian fehér kö­penyben jöttek ki. De kikötöt­ték, hogy csak rövid időre, pe­dig időarányos tervüket már jól túlteljesítették. — Icának »sietnie kell, mert felülvizsgálatra megy, s most előre dolgozik. — Azért a brigád többi tag­ja még ráér? — Ha Ica dolgozik, akkor mi is ott maradunk mellette. ftercza Imre módszereivel, hanem azoknak a ma még pontosan föl sean mérhető tartalékoknak a fel­használásával, amelyek az ész­szerűbb, intenzívebb, követke­zetesebb, egyszersmind sokkal rugalmasabb gazdasági mun­kában rejlenek. Ezt szolgálja majd elsősorban az új gazda­sági mechanizmus bevezetésé­vel járó számos intézkedés, amelyeknek üdvös hatását, ha számokba nem foglalhatjuk is de nagy vonásokban már ma Ls látjuk. Ezzel kapcsolatos, merőben új vonása a tervnek, hogy több fontos vonatkozás­ban, így egyebek között a be­ruházásokéban is csak a kere­teket rögzíti az egész időszak­ra; magukat a beruházásokat, még a legjelentékenyebbeket is csupán az előttünk álló két évre jelöli meg. Ez a tervben már az új mechanizmus szelle­mének tükröződése, mivel a gazdasági szervek számára a korábbinál lényegesen több szabadságot ad a változó szük­ségleteknek megfelelő átcso­portosításhoz. B ölcsen óvatos — a ta­nulságokból okulva — a tervezés a mezőgaz­dasági termelés előirányzatai­ban is (az előző öt évhez mér­ten 13—15 százalékos növeke­déssel számol), ami megint csak nem azt jelenti, hogy fel­tétlenül erre az egyébként nem jelentéktelen előrelépésre korlátozódik majd mezőgazda­ságunk fejlődése. Ellenkező­leg: tág teret hagy azoknak az egészséges helyi kezdeménye­zéseknek, amelyek — figye­lemmel a nemzetközi és a ha­zai piacra — maximálisan ki­aknázzák a hazai növényter­mesztés, állattenyésztés és ezen túlmenően a korszerű élelmiszeripar számos lehető­ségét. Végeredményben ugyancsak ez a tervezési »stílus« jellemzi az életszínvonal célkitűzéseit. Az egy keresőre számítható 9—10 százalékos reálbér-, il­letve az egy főre jutó 14—16 százalékos reáljövedelem-nö­vekedés — bár igen tisztes cé! — semmi esetre sem a legtöbb, amit elérhetünk. Ha a gazda­sági mechanizmus reformjá­nak sokasok kínálkozó alkal­mát felhasználva jobb ered­ményeket érünk el, hatéko­nyabban dolgozunk a terme­lésben is, akkor több eszkö­zünk lesz az életkörülmények javítására. A harmadik ötéves terv — minden megfontoltságával együtt — rendkívül markáns vonásokat mutat. Pontosabban: megfontoltsága éppen abban fejeződik ki, hogy igen erőtel­jesen bővíti azokat a tevé­kenységi köröket, amelyekben a hazai és a nemzetközi piac szükségleteinek ismeretében joggal látunk nagy fantáziát. És úgy fejleszti ezeket az ága­zatokat, hogy egyúttal figye­lembe veszi hazánk adottsá­gait és a nemzetközi kooperá­cióban, mindenekelőtt a Szov­jetunióval meg a többi szocia­lista országgal már kiépült s tovább fejlődő gazdasági együttműködésben rejlő nagy lehetőségeket. M elyek ezek az erőteljes vonások? Mindenek­előtt, hogy az összes beruházásoknak mintegy felét kitevő ipari és építőipari fej­lesztés eszközeit nem forgá­csoljuk szét számtalan célra, hanem igen határozottan el­lenállva sok érthető »csábítás­nak«, néhány valóban legfon- tosabbra összpontosítjuk. Ilyen elhatározásunk az egész ener­giagazdálkodás korszerűsítése, aminek fő jellemzői, hogy a szénhidrogének, tehát a kő­olaj és a földgáz aránya 1970- re az összes tüzelőanyag-fel­használás félét adja majd, utí- lamosenergia-importunkat pe­dig körülbelül 1000 megawat­tal bővítjük. Erre fordítjuk ipari beruházásainknak meg­közelítően a harmadát. Ezzel is összefüggésben megváltoz­tatjuk vasúti közlekedésünk mai képét, kiépítjük a villa­mos vontatást Miskolctól Nyír­egyházáig és az egész Buda­pest—Debrecen—Záhony vo­nalon; a gőzmozdonyoknál lé­nyegesen jobb hatásfokkal dol­gozó Diesel-mozdonyokat szer­zünk be, s így 1970-ig a vasúti közlekedésben a korszerű von­tatás részaránya 75—80 száza­lékra emelkedik. Ez a színvo­nal már egészen közel áll majd a fejlett országokéhoz. Jellemző még a vaskohászat modern technológiáinak kiter­jesztése; a szovjet—magyar alumíniumegyezmény értelmé­ben timföldgyártásunk roha­mos növelése, amellyel nagyot fejlődik alumíniumiparunk; a vegyipar fejlesztésének válto­zatlan »soronkívülisége«, ami még több műtrágyát és a je­lenleginél több mint kétszer annyi műanyagot, mintegy há­romszor annyi szintetikus szá­lat jelent. A gépiparban első­sorban a járműprogram figye­lemreméltó: a többi között évi 7000-re növekszik autóbusz- gyártásunk, választékában, minőségében átalakul teher­gépkocsi-iparunk. Az építőipar fejlődésének legjellemzőbb vonása az előre­gyártó kapacitások, elsősorban a »házgyártás« rohamos fejlő­dése, aminek nagy része van abban, hogy a sóik irányban növekvő építési feladatok és a stagnáló, ha ugyan nem csök­kenő építőmunikás-létszára mellett is 300 000 lakás fölépí­tését tervezhetjük. A mezőgazdaság tovább­ra is kulcskérdés, mégpedig szoros összefüggésben a ter­melés fejlesztésével s a ter­melőszövetkezeti tagok egyen­letesebb foglalkoztatásával es jövedelmük növelésével. Nem véletlen, hogy a természeti té­nyezők miatt óvatos mezőgaz­dasági tervezésen belül is van­nak kiemelkedő célkitűzéseink, mint például a zöldségtermesz­tés 45—50 százalékos növelése az 1963—64. évi átlagokhoz mérten. Természetesen tovább növekszik a mezőgazdaság génállománya, korszerű fölsze­reltsége. E rövid összefoglalásban érthetően nem térhe­tünk ki e nagyobb sza­bású terv minőén fontos vo­nására, nem utalhatunk bő­vebben az oktatásügy, a szo­ciális ellátás, az egészségügyi fejlesztés terveire. Am ezek is, akárcsak a termeléssel és a fogyasztással kapcsolatos leg­fontosabb elhatározások, szer­ves részei annak az átfogó kon­cepciónak, amelyben a létvi­szonyok javítása, a szocializ­mus építése a változatlan tár­sadalmi cél, de változóak a módszerek és az eszközök, ahogy azt a fejlődés megkí­vánja. A párt irányelvei te­hát, amelyeket a harmadik öt­éves terv időszakára és az egész gazdasági mechanizmus megreformálására vonatkozó­lag kidolgozott, testet öltenek, hogy elősegítsék az ország gyorsabb előrehaladását, né­pünk boldogulását. Azonnali belépéssel felveszünk kőműveseket, ácsokat, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Munkabér az építőiparban rendszeresített teljesítménybérezés sze­rint. Munkásszállást, étkezést biztosítunk. Etkezéstérítési díjak: reggeli: 1,20, ebéd: 4,40, vacsora: 3,60. Jogosulták részére az építő­iparra meghatározott fölemelt különélés! pótlékot és 24 nap ledol­gozott nap ptán hazautazás! költséget űzetünk. Jelentkezés: ÉM Fejér megyei Állami Ép: tőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre u. 13., munkaügyi osztály. _________________________________________________________________ (3900) N agy József ARATÁS A TABI JÁRÁSBAN A rendrevágó aratógép Mo­hai István traktorossal és Tóth Béla farossal dolgozik a tengődi termelőszövetkezet 18 holdas ősziárpa-tábláj áru Nemrég kezdték meg az ara­tást. Gyorsan fogy a lábon ál­ló gabona; mindenfelé hosszú, összefüggő rendsorok jelzik az aratógép útjait. Mohai István elmondta, hogy a tengődi Űj Élet Termelőszö­vetkezetben ők az első fecs­kék, s bár nem tavaszt hoztak, de előkészítik a kombájn szá­mára a munkát. A tábla sar- kos, szabálytalan alakú. A szé­leken kis árpaszigeték állnak, melyeket elkerült a gép, mert ilyen éles szögben nem tud fölmenni. Ezeket a sarkokat kézikaszával vágják le, mi­előtt a kombájn elkezdené a cséplésit Tóth Béla, a 13—14 éves le­gényke munkája fontosságá­nak büszke tudatával áll a gép mögött, és egy hosszú bot­tal irányítja a levágott szálak útját. A gép köpködi a füstöt, majd az emelkedőn végigha­ladva eléri a csúcsot Még lát­ni a kis legény nyurga alak­ját de egyre kisebb lesz, és | teljesen eltűnik a szemünk elől. A motor zúgása távolo­dik, halkul, majd elhal az I r-----------------­-----------------------------------------­a kácfákkal koronázott dom­bok között Csönd van. A déli napsuga­rak már nem olyan kedvesek a kalászokhoz, minit a reggeliek. Forrón tűznek a sarokra, és az árpaszálak egyre szorosab­ban simulnak a tarlóhoz...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents