Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-25 / 149. szám

VfLÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ara ■ 50 KII J KB XXIII. évíolyam 149. szám. 1966. június 25., szombat AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA INTÉZET A levegő szerelmesei 3 a.) Általános idényzárá^ a labdarugóknál li o.. Rádió-, televízió-, URH-mű&or Hétköznapi bosszúság (6 O.) FOCK A gazdasági mechanizmus alapos megjavítása továbbfejleszti gazdaságpolitikánkat • • ____ A HARMADIK OTEVES TERV VITAJA AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN I Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor foly­tatta tanácskozását. Az ülést Vass Istvánné, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Napirend szerint I a képviselők folytatták a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat megtárgyalá­sát. Elsőnek Fock Jenő, a Minisztertanács elnök- helyettese emelkedett szólásra. — Harmadik ötéves ter­vünket a kormány meggyőző­déssel tudja javasolni elfoga­dásra a tisztelt országgyűlés­nek. A terv az összes érin­tett minisztériumok és főha­tóságok együttes munkájával, gondos mérlegeléssel, a lehe­tőségek számbavételével ké­szült. Szakemberek ezrei vettek részt fontos részletek kidolgozásában — mondotta, majd így folytatta: — Tervünket józanság; a realitások számbavétele jel­lemzi. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy végrehajtása könnyű feladat. Ellenkezőleg: egész tevékenységünket az élet minden területén maga­sabb szintre kell emelni, mert a terv, különösen an­nak alapvető koncepciója, csak tty módon teljesíthető. Fock elvtárs kijelentette: 'A terv alapvető vonásának tekintem, hoav abban tükrö- sődttf. TÁrtnrV- aazdaságpoli- tikája. E gazdaságpolitika fő vonásaiban mintegy lő éve alakult ki. Megerősítette pár- Fock jenő eivtárs beszél. tank konferenciája, gazdagí­totta és konkretizálta a párt VTL kongresszusa, jelentős mértékben továbbfejlesztette a szocializmus alapjainak le­rakásává!, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével pártunk VTH. kongresszusa. Több ízben tárgyaltunk róla itt az or­szággyűlésben is, s gazdasá­gi jellegű törvényeinket e gazdaságpolitika szellemében alkottuk. Gazdaságpolitikánk alapján előbb konszolidáltuk a nép­gazdaság helyzetét, majd bő­vítettük a termelést, emel­tük a termelékenységet és az életszínvonalat. Állandóan fejlesztve a gazdasági élet mechanizmusát, ezen belül a gazdaságirányítás rendszerét, eljutottunk a gazdasági me­chanizmus átfogó reformjá­hoz. Vannak, akik a gazdálko­dással, gazdaságirányítással, a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos kritikai—önkriti­kái észrevételekből, cikkek­ből, vitákból olyan következ­tetést vonnak le, hogy nem­csak a gazdasági mechaniz­mus, hanem gazdaságpoliti­kánk is reformra szorul. Ez téves következtetés. A re- from — mint erre a Közpon­ti Bizottság határozata rámu­tat — fontos tényezője a gaz­daságpolitika továbbfejlesz­tésének. A gazdasági mecha­nizmus alavos megjavítása mindenekelőtt azért szüksé­ges, hogv gazdaságpolitikánk a gyakorlatban minél haté­konyabban érvényesülhessen. Harmadik ötéves tervünk­ben kitűzött célok összhang­ban vannak gazdaságpolitikai feladatainkkal, figyelembe veszik adottságainkat és le­hetőségeinket. Továbbra is az ipar lesz a ban fejlődő szektora, de az eddiginél összehangoltabb és határozottabb intézkedésekkel biztosítjuk, hogv a mezőgaz­daság — a nagyüzem bázisán az előző 5 évnél gyorsab­ban és a gazdaságosság kö­vetelményeinek megfelelően fejlődjön. A termelésnek el­sősorban a műszaki színvo­nal emelése révén kell fej­lődnie. A terv meghatározza a megtermelt nemzeti jöve­delem felhasználásának ará­nyait úgy, hogy az biztosítsa mind a továbbfejlődéshez, a bővített újratermeléshez szükséges beruházásokat, mind a fogyasztáshoz, az életszínvonal emeléséhez szükséges erőforrásokat. Elő­irányozza, hogy a nehézipar fejlesztése elsődlegesen érvé­nyesüljön, de ez is — mint a többi tervelőirányzat — figyelembe veszi az ország sajátosságait, reális lehetősé­geinket, a népgazdaság erő­forrásait, az arányos fejlesz­tés követelményeit, a ter­melés gazdaságosságának fo­kozását, a nemzetközi mun­kamegosztás elmélyítésére irányuló szándékainkat. A fogyasztási cikkek termelésé­nek üteme összhangban a lakosság megfelelő ellátásá­val és az exportkövetelmé­nyekkel, megközelíti a ter­melőeszközök termelésének ütemét. Az ipari szerkezet ked­vezőbbé válása javítja az ország külkereskedelmi hely­zetét. Egyrészt lehetővé vá­lik, hogy korábban külföld­ről beszerzett termékeket idehaza gazdaságosan előál­lított termékekkel pótol­junk, tehát importot taka­rítsunk meg. Az állami kötelezettségek teljesítése ezután sem lehet alku tárgya Másrészt pedig az ország gazdasági helyzetének, a piac következményeinek meg­felelően fokozódhat expor­tunk — az előirányzat nem­csak lehetőségeket jelent, hanem jórészt az állam áltál vállalt kötelezettségeket. Jó, ha emlékeztetünk arra; a gazdasági konszolidációhoz, népgazdaságunk helyzetének megszilárdulásához erősen hozzájárult, hogy külföldi kötelezettségeinknek mindig eleget tettünk, ez fokozta a bizalmat irántunk. Külföldi partnereink tudják, hogy ál­lamunk szavára, az ország- gunk nevében kötött megál­lapodásra lehet építeni. Mi erőnkhöz mérten minden szükségeset megteszünk, hogy a bizalom fokozódjék, növe­kedjék országunk tekintélye, gazdasági megbízhatósága. Az állam nevében vállalt köte­lezettség teljesítése a jelen­leginél sokkal rugalmasabb gazdálkodás viszonyai között sem, lehet alku tárgya. A" üzemek viszont joggal tar­tanak igényt arra, hogy a rájuk kötelező szerződések megkötésébe őket vonják be. vagy azt is bízzák rájuk. A piacon a verseny éles Ha meg akarjuk állni he­lyünket a versenyben, a konstruktőröknek, a fizika' dolgozóknak, a műszaki és gazdasági területen működők­nek fokozottabban kell al­kalmazkodni a piac követel­kiak, közgazdászok, fizikai dolgozók gyakran bizonyítják, hogy képesek kiváló termé­kek előállítására, termelé­keny, gazdaságos munka el­végzésére. A tervidőszakban követke­zetesen törekszünk a nemzet­közi munkamegosztásban va­ló részvételünk fokozására. Tapasztalataink igazolják, hogy az országnak az a leg­hasznosabb, ha természeti és egyébb adottságainknak leg­inkább megfelelő termelést folytatunk. Az elzárkózás a nemzetközi munkamegosztás­tól nagy társadalmi veszte­ségekkel jár, előbb-utóbb akadályozza a termelés bő­vítését. Viszont a nemzetkö­zi munkamegosztásban való fokozottabb részvétel kiter­jeszti a gazdasági potenciált. Lehetővé válik más orszá­gok tapasztalatainak, ered­ményeinek átvétele és hasz­nosítása. A kölcsönös elő­nyök alapján a részvevő or­szágok biztonságosabban, fej­lődhetnek. Meggyőződésünk, hogy gazdaságpolitikánknak ez a vonása a társadalmi munka termelékenységének emelését szolgálja — mon­dotta. Fock elvtárs ezután hang­súlyozta, hogy a jövőben tovább fokozzuk együttmű­ködésünket a Szovjetunióval, amely mind az importban, mind az exportban elsődle­ges partnerünk. A szocializ­must építő baráti országok­kal is erősíteni és gazdagíta­ni szándékozunk gazdasági kapcsolatainkat, mindenek­előtt a KGST keretében. Szorosabbá kívánjuk tenni gazdasági kapcsolatainkat a gyarmati sorból nemrég fel­szabadult népekkel. Politikai irányvonalunknak megfelelően építjük gazdasá­gi kapcsolatainkat a tőkés országokkal. Népgazdaságunk gyorsabb fejlesztése érdeké­ben a gazdasági együttműkö­dés minden olyan lehetőségét készek vagyunk felhasználni, amely kölcsönös előnyöket nyújt. Azt szeretnénk, ha a la­kosság ellátásának fejlődése mind sokoldalúbb lenne, ha a rendelkezésre álló áruala­pok választéka a jelenleginél nemcsak nagyobb, hanem bő­vebb is lenne. Az ötéves terv első évének eddig eltelt időszakában ked- vezőeknek ítélhetők a gazda­sági eredmények. A terv főbb céljait — úgy látszik — ez évben is elérjük. Kedvezően alakul ipari termelésünk s az ipar termelékenysége. A me­zőgazdaságban az aktuális munkákat nagy szorgalommal végzik. A terméskilátások re- ménytkeltőek. A külkereske­delmi forgalom alakulása is biztató, s úgy tűnik — meg­értve az egyenleg alakulásá­nak fontosságát — kellő erő­feszítések történnek az elő­irányzatok teljesítésére. A be­ruházások szervezettebbé té­tele, a koncentráció fokozása végett intézkedéseket fogana­tosítottunk, és remélhető, hogy — várakozásunknak meg­felelően — e téren is javu­lás következik be. Ami a ter­melés gazdaságosságát illeti, szintén biztatóak a jelek. A termelés jobban összhangban van a szükségletekkel, s a készletek emelkedése nem túl­zott. Az ellátás jobb, mint bármely esztendőben volt Az év elején hozott bérjel­legű intézkedéseink kedvező visszhangot váltottak ki. Az áremelési és hasonló jellegű intézkedéseink végül is meg­értésre találtak, az árcsök­kentéseket pedig örömmel fo­gadták, A lakosság ellátása nem zökkenőmentes, vannak vá­lasztéki hiányok, de ezek alapvetően nem zavarják az ellátást. Mindent egybevetve, az ellátás a hiányosságok el­lenére, jobb, mint bármelyik előző esztendőben volt. Most, az árintézkedések után azon­ban az emberek a hiányossá­gokra sokkal érzékenyebben reagálnak. Ezen nem szabad csodálkoznunk, és kötelessé­günk minden kérdésre, fel­merülő kételyre őszintén vá­laszolni. Az emberek úgy vé­lekednek: Rendben van, tu­domásul vesszük a húsáreme­lést, de most aztán legyen hús éspedig olyan, amilyet vásárolni akarunk. A vágóállat-felvásárlási árak és a hús fogyasztói árá­népgazdaság legdinamikusab- 1 ményeihez. A magyar musza' _ Kádár János, Gáspár Sándor és Csetcrki Lajos eív társai:. nak év elejei fölemelése ed­dig nem hozott érezhető ja­vulást az ellátásban. Ilyen gyors javulással senki nem is számolt Tudtuk, hogy egyik hónapról a másikra nagy vál­tozás nem állhat be. Intézke­déseink csak egy-két év alatt hozhatnak érezhető javulást. Az év első hónapjában — miután a húsáremelés már ekkor ismert volt — a lakos­ság 2000 tonnával (20 száza­lék) több sertéshúst vásárolt az egy évvel korábbinál. So­kan a napi szükségleten felül vásároltak húst, és azt tarta­lékolták. Annyi kolbász egyet­lenegy esztendőben sem ké­szült a háztartásokban, mint ez év elején. Az év következő két hónapjában jórészt az elő­vásárlások következtében, mintegy 2000 tonnával keve­sebb húst vásárolt a a lakos­ság. A második negyedévben a húsvásárlások mértéke a tavalyihoz viszonyítva nem emelkedett, hanem csökkent. A viszonyítási alap azonban irreális. Emlékezetes, hogy ta- 'valy száj- és körömfájás súj­totta az állatállományt. A ki­vágások száma megnőtt, s közben az export — különö­sen az év első felében — majdnem lehetetlenné vált Ez rendkívüli helyzetet terem­tett, az ellátási színvonalat látszólag javította, s közben tetemes károkat okozott a népgazdaságnak. Az 'áremelés óta a kereslet egyre inkább eltolódott az eddig is nagyobb mértékben vásárolt sertéshús irányába. A nagyobb keresletet eddig nem tudtuk maradéktalanul kielé­gíteni, bár erre tettünk in­tézkedéseket. Az első félév­ben forgalomba hozott húsból a sertéshús aránya 65 száza­lék, a múlt év első félévéhez képest lényegében nem válto­zott. Az első félévben forgalom­ba hozott fagyasztott marha­hús az összes húsnak keve­sebb mint 10 százaléka. A la­kosság azonban ezt a meny- nyiséget sem szívesen vásá­rolta meg. Arra törekszünk, hogy a második félévben ezt az arányt tovább csökkentsük. (Folytatás a 2. oldatott)

Next

/
Thumbnails
Contents