Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-21 / 145. szám

Somogyi Néplap Az MSZMT» Somogrv meeyeí Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIKTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon U-ia. IS-ll. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kanosvár, Latinka S. u. 3. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra B PL Index: 35067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári 'üzemében) Kaposvár, r-atink-a Sándor utca (L Mark Twaint estélyre hívta meg egy előkelő úr. Miközben egy hölgyet az asztalhoz kísért, bókolt ne­ki: — ön elragadó, bájos te­remtés. — Köszönöm — mondta a nő, aki túlságosan tuda­tában volt szépségének —, de sajnos, én ugyanezt ön­ről nem tudom elmondani. Az író mosolyogva jelel­te: — Tegyen úgy, mint én: hazudjon. • a* Krilov, a meseáró kosz- vényben szenvedett Mikor egy borkereskedő erről értesült, küldött az írónak egy kis láda »különleges« bort, és levelet mellékelt hozzá, mondván, hogy ez a bor meggyógyítja a kosz- vényt A meseéró megkóstolta a bort, és a palackokkal teli ládát a következő so­rok kíséretében küldte vissza: »Köszönöm az ön előzékenységét Megkós­toltam az ön borát, de ne vegye rossz néven: inkább a köszvényt választom.« Victor Hugo Poroszor­szágba utazott. A határon a csendőr megkérdeztem — Mivel foglalkozik? — írok — felelte Vidor Hugo. — Azt kérdeztem, mivel keresi meg a kenyerét — Tollal. A lelkiismeretes csendőr beírta a megfelelő rovat­ba: »Vidor Hugo tolllce- reskedő.« * * * Egy újságíró megkérdez­te Mark Twaint: igaz-e, hogy színdarabon dolgo­zik? — Megírhatja, hogy szín­darabon dolgozom. A da­rab négy felvonásból és három szünetből áll. A szünetek már készen is vannak. * * » Blasco Ibanez spanyol író megállt egy hirdető- oszlop előtt De nem tudta a kiragasztott hirdetést el­olvasni, mert otthon felej­tette a szemüvegét. — Szíveskedjék nekem elolvasni — fordult egy járókelőhöz —, mi áll ab­ban a hirdetményben. — Bocsásson meg — fe­lelte az —, de én is úgy vagyok, mint ön, nem tu­dok sem írni, sem olvasni. — Anyuka, gyere idei Péterkével medvét ját­szunk az állatkertben. — Na és én minek kel­lek? — Te leszel az a jósá­gos anyó, aki cukorkát do­bál nekünk. ÖDÖN A Ly MEGYE1 T A MACS L A PJ A TÖBB ÁRU, NAGYOBB FORGALOM A siófoki 19. számú zöldség-gyűmölcsboltban 10—15 féle zöldségben és gyümölcsben válogathatnak a vevők. Az áruellátás javulását mutatja, hogy az idén júniusban 20— 25 százalékkal nagyobb a forgalma a boltnak, mint tavaly ilyenkor. A szomorú fiú arcképe T itokban készítették a portrét az auschwitzi koncentrációs táborban, pon­tosabban az auschwitzi tábor méli ék táborában, Jawischo- witzban. AkiröL készült nem is­meretes. Az arckép nem mond­ja éL, hogy a 15 év körüli fiú magyar, s igen nehéz munkát végzett a szénbányában. A szénosztályozón 150 fiú dolgozott Kegyetlen körülmé­nyek között éltek, különösen, amikor az időjárás hidegre fordult, és ha esett az eső. Sokszor egyéb munkára vezé­nyelték őket Ennek rendsze­rint örültek. A szénválogatás­nál nem találtak ennivalót, egy darabka papárost sem, amit az ing alá tehettek vol­na pulóver pótlására. A fiúk egy időben olyan épület mellett dolgoztak, amelynek pincéiben a bá­nyászok közös étkezőhelyisége volt A konyhára a bányá­szok vagy az ott dolgozó asz- szonyok feljöttek, és némelyi­kük iátokban egy-egy darab­ka kenyeret vagy néhány há- pmmtiMi hulladék krumplit adott az ott dolgozó gyermek foglyoknak- Néha sikerült egy kis meleg levest is juttatniuk a fiúknak. Ha ezt az SS-orok tudták volnál— z 1944-ben volt, amikor mindenütt kevés volt az ennivaló, még ennél is ke­vesebbet kaptak a lengyel munkások az élelmiszerje­gyekre. Nem volt könnyű szű­kös adagjukat még másokkal megosztaniuk. A bányászok már hazulról ^ hoztak magukkal némi pót- jjeggelit azzal a szándékkal hogy odaadják a fiuknak, persze: ez a segítség nem veit kielégi tő. Néhány jótét lélek nem élelmezhetett 150 fiatal embert Kiválasztottak hát egyeseket, és őket segí­tették folyamatosan. K. asz- ssonynak is lehetősége nyűt néhányszor kenyeret adni a fiúknak. Az egyiket bevitte a közös konyhára, ahol nyu­godtan megehette a levest Egy másik asszony azalatt az ajtóban állt, és vigyázott, ne­hogy egy SS vagy német ci­vil munkás meglepje őket K asszony élénkebb, jobb fcedvn lett Sokszor adott en­ni a fiúknak. Különösen egy szomorú szeműre ügyelt Öt igyekezett mindenekelőtt se­gíteni. Cukrot hozott neki ha­zulról vagy más édességet Örült, és büszke volt a fiúra, amikor azt látta, hogy az édes­séget megosztja bajtársaival. A szomorú szemű fiú arca mindig felderült amikor meg­pillantotta K. asszonyt de utána ismét elkomorodott. Minden alkalommal megkö­szönte az ennivalót, és né­hány szót mondott magyarul. Ezt az asszony persze nem értette. Pedig szeretett volna többet tudni róla. Sajnos hiá­ba. Így az asszony számára megmaradt a szomorú szemű fiúnak. z 1944-es esztendő a vé­géhez közeledett mi­kor egy napon váratlanul be­lépett a fiú a konyhába. Ahogy meglátta K. asszonyt gyorsan odament hozzá, meg­csókolta, és tört lengyelség­gel a következő sczavakat mondta: »Man» — kocharn cie! — Mama, szeretlek!« Ke­zébe nyomott egy papírt és már el is ttot A meglepődött asszony könnyes szemmel nézett a papírra, amelyen a fiú élet­hűen rajzolt arcképe látszott Az asszony azóta valahány» szór ránéz a rajzra, mintha mindig hallaná a szavakat: »Mama! Szeretlek...« A háború után átadta az arcképet az auschwitzi Álla­mi Múzeuminak. Az eredetiért fotoreprodukciót kapott rébe. Akkor mondani valamit Bizonyára azt akarta kérdezni, lehetséges lenne-e Magyarországon megtalálni a fiút Nem mondta ki a kíván­ságát mert félve gondolt rá: vajon életben maradt-e? Hi­szen annyi embert öltek meg Auschwitzban. Fiú, a portrén, ha elolvas­tad ezt a történetet, ha ma­gadra ismersz a képről, ké­rünk, adj hírt magadról. Biz­tosan te is szeretnéd viszont­látni még egyszer azt az asz- szonyt, aki akkor, azokban a nehéz időkben segített rajtad! Talán — amiként akkor 1944- ben az auschwitzi koncentrá­ciós tábor jawischowitzi mel­léktáborában — megismétel­néd neki azt a pár kedves szót. oldog lennék, ha a port­ré »életre kelne«, ha a képen levő »fiút« megtalál­nánk, és elmondaná további élettörténetét Remélem, hogy a baráti Magyarországon si­kerül őt megtalálnunk. Tadeusz Szymanszby Szabó Pál: SZIVABVAíTSTEKDO Annyi nevezetes tiszántúli re­gény (köztük a kiemelkedő Tal­palatnyi föld) írója ebben a két kötetben három évtized alatt al­kotott legjobb novelláit foglalja össze. A maga idejében a pa­raszti őserő jelképei voltak ezek az írások, a maga tehetségéből felemelkedő magyar falusi kis­ember irodalmi kifejezője. A fel- szabadulás után pedig hű kró­nikása a paraszti élet küzdelmes és gyakran romantikus változá­sainak, a földosztás és a szövet, kezetbe tömörülés születési nehéz­ségeinek, a szegényparaszti világ lassú őntudatosodásának, útkeresé­sének,. boldogulásának. Szabó Pál mindig hű maradt a tiszántúli tá­jakhoz, ízekhez és emberekhez, s megértő humorral, igaz szeretet­tel ábrázolja érzelmi életükéit, problémáikat, szerelmeiket. EGY NYURGA FIATAL­EMBER. tűnt fel a Toponár- t a vezető országúton. Lendü- 2tesen igyekezett a város fe- é. Ödön volt. Horváth Ödön. Somogy megyei Finom- mechanikai Vállalat lakatosa. Megismert. Először néhány hete találkoztam vele. Akkor a munkáról, a munkaver­senyről beszélgettünk. (O es (mindent rá lehet bízni. Igen társai felajánlották, hogy a IX. pártkongresszus tisztele­tére idejében átadják az ideiglenes kazánokat a Vilá­gítástechnikai Vállalat Ka­posvári Gyárának.) Az első találkozáskor azt mondtam, elmegyek a lakodalmára. A lagziról azonban lemaradtam. De nem mondtam le arról, hogy Ödönt és családi körül­ményeit jobban megismer­jem. Hogy miért akartam? Kíváncsi voltam rá, ez a ci­gánygyerek hogyan él, miről álmodik. Az út szélén csak néhány szót váltottunk egymással. Később a lakásán találkoz­tunk. Heten voltunk a kö­rülbelül 12 négyzetméter alapterületű szobában. A családfenntartó és Ödön az asztalnál ültek. A lakatos egyik testvére — Beatles- frizurához hasonló hajjal — az ágyon hanyatt fekve he­vert. A másik testvére egy sarokban levő ágyon aludt. Ödön hófehér bőrű felesége az ágy szélén ült. Ödön anyja az ajtó előtt állt. A szóba képe elszomorí­tott. Nem emberhez méltó körülmények között él ez a család a Berzsenyi utca 8/a alatt! szobában; Tizenöt éve ígértek nekik lakást Ödön kedvét azonban nem vették el a rossz körül­mények. Tanult szakmunkás lett Nemrégen megnősült És most hogyan ezután? Erre a kérdésre igyekeztem választ keresni. Megtudtam tőle, hogy nem tanul tovább. Azt mondta, szakmunkásként dol­gozik. Majd 40—45 éves ko­rában — úgymond — megfe­lelő tekintélye is lesz a szak­mában. Szerinte egy szak­munkásnak csak ennyi idős korában van tekintélye. Az utcán, mielőtt elbú­csúztunk, azt mondta, hogy baromfitenyésztéssel is fog­lalkozik. Ez — jegyezte meg — jól jövedelmez. Talán si­kerül így annyi pénzre szert tennie, hogy lakást, házat vehet valahol. Csillogott a szeme. Az igazat megvallva, jobb lett volna azt hallani tőle, hogy a termelés meggyorsítá­sán, technikai újdonságokon töri a fejét. AZ, HOGY KIKERÜL-E ebből az odúból, és a tyúk­farm helyett az üzemi fel­adatok végrehajtásával, a vállalat gondjaival foglalko- zik-e, attól is függ, hogy a vállalat vezetői segítenek-e megoldani problémáját. — Ismerem Ödönt — mondta később a vállalat fő­mérnöke. — Kiváló szak­munkásnak tartom. Nemrég kapott kiválódolgozó-jelvényt. A hegesztéstől a csövezésig szívós. Tisztelik, becsülik a munkatársai. — Tudom, hogy rossz kö­rülmények között él — je­gyezte meg az szb-titkár. — Tudunk róla, hogy nemrég megnősült. — Én is hallottam Ödön­ről. Sokat tanult nálunk: szé­pen emelkedett a fizetése is — így a főkönyvelő. Mindenesetre szép, hogy is­merik, tisztelik ezt a fiút. Ám ettől még r~n változnak meg körülmény — Biztattam a fiút, rakja félre a pénzét — jegyezte meg az szb-titkár. Mihelyt lehet, szövetkezeti lakáshoz juttat­juk. ösztönözzük a továbbta­nulásra is. Házassági segélyt fogunk neki adni. — Azt mondta, nem tanul, házassági segélyt sem kér — vetettem közbe. — Ödön önérzetes fiú, kér­ni nem szeret — mondta az szb-titkár. — Mi tudjuk, hogy adni kell neki, anélkül, hogy kéme. Ami a tanulást illeti, mi optimisták vagyunk. Ödön azt mondja, hogy nem tanul, közben érdeklődik a könyvek iránt. Hisszük, hogy előbb- utóbb sikerül elvégeztetni vele a technikumot Kitartó gyerek, ha egyszer tanulni kezd, nem hagyja abba, amíg célhoz nem ér. A főmérnök ezt mondta: — Ödön segédmunkásként kezdte a kazánlakatosoknál. Szakmát szerzett. Most bri­gádvezető. Minden lehetősége megvan arra, hogy csoport- vezető legyen belőle. Ha to­vábbra is ilyen becsülettel dolgozik, s majd tanul, nem kell húsz évig várnia erre a beoszitásra. Szeretjük a fia« talokat vezető posztra tenni. EZ A BESZÉLGETÉS ar­ról győzött meg, hogy Ödön­nek nem kell megállnia azon a létrafokon, amelyre eddig szívós, elismerésre méltó munkával felküzdötte magát. Léphet följebb is. Eljuthat magasabbra is. Ö, aki kér­lelhetetlen magával szem­ben, aki ki merte mondani, hogy bontsák fel nem jól vi­selkedő öccsének a szerződé­sét a Finommechanikai Vál­lalatnál, aki sohasem alku­dott meg rossz helyzetével, a vállalat támogatásával minden bizonnyal legyűri az előtte álló nehézségeket, és példát mutat övéinek is. Szegedi Nándor Bekötő utat és művelődési otthont kap Kisbárapáti (Tudósítónktól.) Nagy örömmel vették tudo­másul a kisbárapáti és a fiadi lakosok azt a bírt, hogy ebben az évbep megkezdik községük bekötő útjának készítéséit. Már nagy földmunkát végeztek el Bonnya és Kisbárapáti között. Dömperek és földmarkolók dolgoznak a bormyai határban. Töltik a mélyebben fekvő út­Hűsítő jégkockák szakaszt. A tahi jáirásnak ez a községe is rövidesen bekap­csolódik az ország közúti köz­lekedésébe. Ahogy a kisbáraipáti tanács elnöke, Vukk Gyula mondta, 13 000 000 forint összeget for­dít az állam erre az építés­re. A földmunkák a ter­vek szerint ebben az év­ben befejeződnek, és Kisbár- «“íátiig elkészítik az út alapját is. Jövőre folytatják tovább, illetve fejezik be az útépítést Fiad községig. Művelődési otthon is épü: Kisbárapáti ban. A tanács 637 000 forintot áldoz a köz­ségfejlesztési alapból az otthon létrehozására. Egy 180 ülőhe­lyes színházterem, könyvtár és klubhelyiség épül ezekben a Kisbárapáti ban. lakossága 50 000 társadalmi mun­kát ajánlott fel az építkezés­hez. Sajnos, ahogy hallottuk, a lelkes felajánlások teljesítése nagyon vontatottan halad. A ■■'velődért otthon falai már ak, egy kis összefogás kei­kkor rövidesen beiren- a kultúra otthonát HL

Next

/
Thumbnails
Contents