Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-21 / 145. szám
Somogyi Néplap Az MSZMT» Somogrv meeyeí Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIKTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon U-ia. IS-ll. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kanosvár, Latinka S. u. 3. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra B PL Index: 35067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári 'üzemében) Kaposvár, r-atink-a Sándor utca (L Mark Twaint estélyre hívta meg egy előkelő úr. Miközben egy hölgyet az asztalhoz kísért, bókolt neki: — ön elragadó, bájos teremtés. — Köszönöm — mondta a nő, aki túlságosan tudatában volt szépségének —, de sajnos, én ugyanezt önről nem tudom elmondani. Az író mosolyogva jelelte: — Tegyen úgy, mint én: hazudjon. • a* Krilov, a meseáró kosz- vényben szenvedett Mikor egy borkereskedő erről értesült, küldött az írónak egy kis láda »különleges« bort, és levelet mellékelt hozzá, mondván, hogy ez a bor meggyógyítja a kosz- vényt A meseéró megkóstolta a bort, és a palackokkal teli ládát a következő sorok kíséretében küldte vissza: »Köszönöm az ön előzékenységét Megkóstoltam az ön borát, de ne vegye rossz néven: inkább a köszvényt választom.« Victor Hugo Poroszországba utazott. A határon a csendőr megkérdeztem — Mivel foglalkozik? — írok — felelte Vidor Hugo. — Azt kérdeztem, mivel keresi meg a kenyerét — Tollal. A lelkiismeretes csendőr beírta a megfelelő rovatba: »Vidor Hugo tolllce- reskedő.« * * * Egy újságíró megkérdezte Mark Twaint: igaz-e, hogy színdarabon dolgozik? — Megírhatja, hogy színdarabon dolgozom. A darab négy felvonásból és három szünetből áll. A szünetek már készen is vannak. * * » Blasco Ibanez spanyol író megállt egy hirdető- oszlop előtt De nem tudta a kiragasztott hirdetést elolvasni, mert otthon felejtette a szemüvegét. — Szíveskedjék nekem elolvasni — fordult egy járókelőhöz —, mi áll abban a hirdetményben. — Bocsásson meg — felelte az —, de én is úgy vagyok, mint ön, nem tudok sem írni, sem olvasni. — Anyuka, gyere idei Péterkével medvét játszunk az állatkertben. — Na és én minek kellek? — Te leszel az a jóságos anyó, aki cukorkát dobál nekünk. ÖDÖN A Ly MEGYE1 T A MACS L A PJ A TÖBB ÁRU, NAGYOBB FORGALOM A siófoki 19. számú zöldség-gyűmölcsboltban 10—15 féle zöldségben és gyümölcsben válogathatnak a vevők. Az áruellátás javulását mutatja, hogy az idén júniusban 20— 25 százalékkal nagyobb a forgalma a boltnak, mint tavaly ilyenkor. A szomorú fiú arcképe T itokban készítették a portrét az auschwitzi koncentrációs táborban, pontosabban az auschwitzi tábor méli ék táborában, Jawischo- witzban. AkiröL készült nem ismeretes. Az arckép nem mondja éL, hogy a 15 év körüli fiú magyar, s igen nehéz munkát végzett a szénbányában. A szénosztályozón 150 fiú dolgozott Kegyetlen körülmények között éltek, különösen, amikor az időjárás hidegre fordult, és ha esett az eső. Sokszor egyéb munkára vezényelték őket Ennek rendszerint örültek. A szénválogatásnál nem találtak ennivalót, egy darabka papárost sem, amit az ing alá tehettek volna pulóver pótlására. A fiúk egy időben olyan épület mellett dolgoztak, amelynek pincéiben a bányászok közös étkezőhelyisége volt A konyhára a bányászok vagy az ott dolgozó asz- szonyok feljöttek, és némelyikük iátokban egy-egy darabka kenyeret vagy néhány há- pmmtiMi hulladék krumplit adott az ott dolgozó gyermek foglyoknak- Néha sikerült egy kis meleg levest is juttatniuk a fiúknak. Ha ezt az SS-orok tudták volnál— z 1944-ben volt, amikor mindenütt kevés volt az ennivaló, még ennél is kevesebbet kaptak a lengyel munkások az élelmiszerjegyekre. Nem volt könnyű szűkös adagjukat még másokkal megosztaniuk. A bányászok már hazulról ^ hoztak magukkal némi pót- jjeggelit azzal a szándékkal hogy odaadják a fiuknak, persze: ez a segítség nem veit kielégi tő. Néhány jótét lélek nem élelmezhetett 150 fiatal embert Kiválasztottak hát egyeseket, és őket segítették folyamatosan. K. asz- ssonynak is lehetősége nyűt néhányszor kenyeret adni a fiúknak. Az egyiket bevitte a közös konyhára, ahol nyugodtan megehette a levest Egy másik asszony azalatt az ajtóban állt, és vigyázott, nehogy egy SS vagy német civil munkás meglepje őket K asszony élénkebb, jobb fcedvn lett Sokszor adott enni a fiúknak. Különösen egy szomorú szeműre ügyelt Öt igyekezett mindenekelőtt segíteni. Cukrot hozott neki hazulról vagy más édességet Örült, és büszke volt a fiúra, amikor azt látta, hogy az édességet megosztja bajtársaival. A szomorú szemű fiú arca mindig felderült amikor megpillantotta K. asszonyt de utána ismét elkomorodott. Minden alkalommal megköszönte az ennivalót, és néhány szót mondott magyarul. Ezt az asszony persze nem értette. Pedig szeretett volna többet tudni róla. Sajnos hiába. Így az asszony számára megmaradt a szomorú szemű fiúnak. z 1944-es esztendő a végéhez közeledett mikor egy napon váratlanul belépett a fiú a konyhába. Ahogy meglátta K. asszonyt gyorsan odament hozzá, megcsókolta, és tört lengyelséggel a következő sczavakat mondta: »Man» — kocharn cie! — Mama, szeretlek!« Kezébe nyomott egy papírt és már el is ttot A meglepődött asszony könnyes szemmel nézett a papírra, amelyen a fiú élethűen rajzolt arcképe látszott Az asszony azóta valahány» szór ránéz a rajzra, mintha mindig hallaná a szavakat: »Mama! Szeretlek...« A háború után átadta az arcképet az auschwitzi Állami Múzeuminak. Az eredetiért fotoreprodukciót kapott rébe. Akkor mondani valamit Bizonyára azt akarta kérdezni, lehetséges lenne-e Magyarországon megtalálni a fiút Nem mondta ki a kívánságát mert félve gondolt rá: vajon életben maradt-e? Hiszen annyi embert öltek meg Auschwitzban. Fiú, a portrén, ha elolvastad ezt a történetet, ha magadra ismersz a képről, kérünk, adj hírt magadról. Biztosan te is szeretnéd viszontlátni még egyszer azt az asz- szonyt, aki akkor, azokban a nehéz időkben segített rajtad! Talán — amiként akkor 1944- ben az auschwitzi koncentrációs tábor jawischowitzi melléktáborában — megismételnéd neki azt a pár kedves szót. oldog lennék, ha a portré »életre kelne«, ha a képen levő »fiút« megtalálnánk, és elmondaná további élettörténetét Remélem, hogy a baráti Magyarországon sikerül őt megtalálnunk. Tadeusz Szymanszby Szabó Pál: SZIVABVAíTSTEKDO Annyi nevezetes tiszántúli regény (köztük a kiemelkedő Talpalatnyi föld) írója ebben a két kötetben három évtized alatt alkotott legjobb novelláit foglalja össze. A maga idejében a paraszti őserő jelképei voltak ezek az írások, a maga tehetségéből felemelkedő magyar falusi kisember irodalmi kifejezője. A fel- szabadulás után pedig hű krónikása a paraszti élet küzdelmes és gyakran romantikus változásainak, a földosztás és a szövet, kezetbe tömörülés születési nehézségeinek, a szegényparaszti világ lassú őntudatosodásának, útkeresésének,. boldogulásának. Szabó Pál mindig hű maradt a tiszántúli tájakhoz, ízekhez és emberekhez, s megértő humorral, igaz szeretettel ábrázolja érzelmi életükéit, problémáikat, szerelmeiket. EGY NYURGA FIATALEMBER. tűnt fel a Toponár- t a vezető országúton. Lendü- 2tesen igyekezett a város fe- é. Ödön volt. Horváth Ödön. Somogy megyei Finom- mechanikai Vállalat lakatosa. Megismert. Először néhány hete találkoztam vele. Akkor a munkáról, a munkaversenyről beszélgettünk. (O es (mindent rá lehet bízni. Igen társai felajánlották, hogy a IX. pártkongresszus tiszteletére idejében átadják az ideiglenes kazánokat a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárának.) Az első találkozáskor azt mondtam, elmegyek a lakodalmára. A lagziról azonban lemaradtam. De nem mondtam le arról, hogy Ödönt és családi körülményeit jobban megismerjem. Hogy miért akartam? Kíváncsi voltam rá, ez a cigánygyerek hogyan él, miről álmodik. Az út szélén csak néhány szót váltottunk egymással. Később a lakásán találkoztunk. Heten voltunk a körülbelül 12 négyzetméter alapterületű szobában. A családfenntartó és Ödön az asztalnál ültek. A lakatos egyik testvére — Beatles- frizurához hasonló hajjal — az ágyon hanyatt fekve hevert. A másik testvére egy sarokban levő ágyon aludt. Ödön hófehér bőrű felesége az ágy szélén ült. Ödön anyja az ajtó előtt állt. A szóba képe elszomorított. Nem emberhez méltó körülmények között él ez a család a Berzsenyi utca 8/a alatt! szobában; Tizenöt éve ígértek nekik lakást Ödön kedvét azonban nem vették el a rossz körülmények. Tanult szakmunkás lett Nemrégen megnősült És most hogyan ezután? Erre a kérdésre igyekeztem választ keresni. Megtudtam tőle, hogy nem tanul tovább. Azt mondta, szakmunkásként dolgozik. Majd 40—45 éves korában — úgymond — megfelelő tekintélye is lesz a szakmában. Szerinte egy szakmunkásnak csak ennyi idős korában van tekintélye. Az utcán, mielőtt elbúcsúztunk, azt mondta, hogy baromfitenyésztéssel is foglalkozik. Ez — jegyezte meg — jól jövedelmez. Talán sikerül így annyi pénzre szert tennie, hogy lakást, házat vehet valahol. Csillogott a szeme. Az igazat megvallva, jobb lett volna azt hallani tőle, hogy a termelés meggyorsításán, technikai újdonságokon töri a fejét. AZ, HOGY KIKERÜL-E ebből az odúból, és a tyúkfarm helyett az üzemi feladatok végrehajtásával, a vállalat gondjaival foglalko- zik-e, attól is függ, hogy a vállalat vezetői segítenek-e megoldani problémáját. — Ismerem Ödönt — mondta később a vállalat főmérnöke. — Kiváló szakmunkásnak tartom. Nemrég kapott kiválódolgozó-jelvényt. A hegesztéstől a csövezésig szívós. Tisztelik, becsülik a munkatársai. — Tudom, hogy rossz körülmények között él — jegyezte meg az szb-titkár. — Tudunk róla, hogy nemrég megnősült. — Én is hallottam Ödönről. Sokat tanult nálunk: szépen emelkedett a fizetése is — így a főkönyvelő. Mindenesetre szép, hogy ismerik, tisztelik ezt a fiút. Ám ettől még r~n változnak meg körülmény — Biztattam a fiút, rakja félre a pénzét — jegyezte meg az szb-titkár. Mihelyt lehet, szövetkezeti lakáshoz juttatjuk. ösztönözzük a továbbtanulásra is. Házassági segélyt fogunk neki adni. — Azt mondta, nem tanul, házassági segélyt sem kér — vetettem közbe. — Ödön önérzetes fiú, kérni nem szeret — mondta az szb-titkár. — Mi tudjuk, hogy adni kell neki, anélkül, hogy kéme. Ami a tanulást illeti, mi optimisták vagyunk. Ödön azt mondja, hogy nem tanul, közben érdeklődik a könyvek iránt. Hisszük, hogy előbb- utóbb sikerül elvégeztetni vele a technikumot Kitartó gyerek, ha egyszer tanulni kezd, nem hagyja abba, amíg célhoz nem ér. A főmérnök ezt mondta: — Ödön segédmunkásként kezdte a kazánlakatosoknál. Szakmát szerzett. Most brigádvezető. Minden lehetősége megvan arra, hogy csoport- vezető legyen belőle. Ha továbbra is ilyen becsülettel dolgozik, s majd tanul, nem kell húsz évig várnia erre a beoszitásra. Szeretjük a fia« talokat vezető posztra tenni. EZ A BESZÉLGETÉS arról győzött meg, hogy Ödönnek nem kell megállnia azon a létrafokon, amelyre eddig szívós, elismerésre méltó munkával felküzdötte magát. Léphet följebb is. Eljuthat magasabbra is. Ö, aki kérlelhetetlen magával szemben, aki ki merte mondani, hogy bontsák fel nem jól viselkedő öccsének a szerződését a Finommechanikai Vállalatnál, aki sohasem alkudott meg rossz helyzetével, a vállalat támogatásával minden bizonnyal legyűri az előtte álló nehézségeket, és példát mutat övéinek is. Szegedi Nándor Bekötő utat és művelődési otthont kap Kisbárapáti (Tudósítónktól.) Nagy örömmel vették tudomásul a kisbárapáti és a fiadi lakosok azt a bírt, hogy ebben az évbep megkezdik községük bekötő útjának készítéséit. Már nagy földmunkát végeztek el Bonnya és Kisbárapáti között. Dömperek és földmarkolók dolgoznak a bormyai határban. Töltik a mélyebben fekvő útHűsítő jégkockák szakaszt. A tahi jáirásnak ez a községe is rövidesen bekapcsolódik az ország közúti közlekedésébe. Ahogy a kisbáraipáti tanács elnöke, Vukk Gyula mondta, 13 000 000 forint összeget fordít az állam erre az építésre. A földmunkák a tervek szerint ebben az évben befejeződnek, és Kisbár- «“íátiig elkészítik az út alapját is. Jövőre folytatják tovább, illetve fejezik be az útépítést Fiad községig. Művelődési otthon is épü: Kisbárapáti ban. A tanács 637 000 forintot áldoz a községfejlesztési alapból az otthon létrehozására. Egy 180 ülőhelyes színházterem, könyvtár és klubhelyiség épül ezekben a Kisbárapáti ban. lakossága 50 000 társadalmi munkát ajánlott fel az építkezéshez. Sajnos, ahogy hallottuk, a lelkes felajánlások teljesítése nagyon vontatottan halad. A ■■'velődért otthon falai már ak, egy kis összefogás keikkor rövidesen beiren- a kultúra otthonát HL
