Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
Vasárnap, 1966. május 1. 5 \ SOMOGYI NÉPLAP Egy család boldogsága A képet nézik. Itt van az asztalon, de még az emlékeikben is eleven. A férfi szólal meg először. — A «Villa Negra« ,\ . És mosolyog olyan derűsen, hogy öröm nézni. Az asszony: — Ügy is mondták, hogy nyomortanya. A képet egy hamisan taminden edényt elő kellett szedni, hogy fel tudjuk fogni a csöpögést. Anyáék is íg.v laktak. Nekik is egy szobájuk volt. Itt most közösein vagyunk a három szobában. Adtak volna külön is, de mi így kértük. A szoba ablaka nyitva van. Az erkélyről messzire látni. — Mindenki igazi otthont A kép, amire emlékeznek, vaszrt ígérő január végi napon készítettük a Tóth Lajos utca 11. számú házról. Hét munkáscsaládot kerestünk, a boldogságot akartuk meglesni. Akkor nem sikerült. Idejében mentünk, de ők még jobban siettek. — Már nincs itt senki — mondta egy csákányos munkás. — Elmentek mind. Ha látták volna, hogyan siettek ... Benéztünk a penész szagú, vizes szobákba. A falakra mindenütt furcsa ábrákat rajzolt a talajvíz. A plafonon is lepedőnyi víznyomok. A munkás ott állt a hátunk mögött. Amikor kiléptünk, az új utcát mutatta. — Rossz lehetett ezeknek. Látták, hogy erre minden új. És szép. Ök meg ... Fölemelte a csákányt, és mérgesen belevágott a falba. «• * • — Mi az első két ablak alatt laktunk — szól az asz- szomy. kapott. Merkeiék vettek. Németh Józsefné és ifj. Papp János a Honvéd utcában, Boncz Jenő és Papp István az Ady Endre utcában kapott. — Még mindig hihetetlen, hogy itt vagyunk — sóhajt az asszony. A férjem azt mondta, hogy ér annyit, mint egy lottó főnyeremény. Központi fűtés van. És minden. Nem is lehet azt így elmondani. Fény,' tisztaság, jó levegő meg csönd. — Annak örültünk legjobban, hogy van fürdőszoba — folytatja a férj. Az ember csavar egyet a csapon, és meleg víz csobog a kádba. A nagy örömben illetlennek tartom, de azért megkérdezem: — Tudják, hogy mennyibe került ez? A hét család boldogsága? Mit gondolnak? Csönd. A nyitott ablakon át behallatszik a galambok búgá- sa. — Sokba Több mint egymillióba. A vonatvezető halkan felel: Szentiványiék az új otthonban. — Tizenhét évig — mondja a férje. A Damjanich utca 40. számú új ház második emeletén egy háromszobás lakásban beszélgetünk. Az egyik boldog család: Szentiványi Ferencék. A férfi huszonöt éve vasutas, örökké úton van, vonatvezető. Felesége a Gyermekvédő Intézetben dolgozik. — Egy szobánk volt ott meg egy kis konyha. Ha esett, — Tudjuk. És közülünk mindenki értékeli ezt. Ha lehet, még jobban dolgozunk. Már búcsúznánk, amikor az asszony megszólalt: — Pár héttel utóbb jártunk arra; akkor örültünk másodszor, mert szétverték a nyomortanyát. Amíg állt, nem mentünk arra. Csak akkor. És mekönnyebbültünk . .. Németh Sándor Nemcsak a liba tolíasodik meg... TÖBB PÉNZE LESZ, ha libahizlalási és toliértékesítési szerződést köt a földművesszövetkezettel. A libahizlalási szerződést kötők állami áron takarmányt is kapnak. i (5524) „DCeif fül, áh, kelj- (ül, szent, rOöri)s Qiap .. Í gy ír Ady Endre 1908- ban «a Vörös Napról-«, május 1-ről. Ekkor már csaknem két évtizede ünnepelte meg országszerte a magyar proletariátus május elsejét. Megyénkben a századforduló idején megélénkül a munkásmozgalom. Nagyban elősegítették e i azok a szociáldemokrata agitátorok, akik Budapestről, Pécsről jöttek szervezni és felvilágosítani a somogyi proletárokat. Az 1902-es ünneplésről beszámol a helyi sajtó is A munkások ünnepe címmel: «Az iparos munkások egy része Kaposváron is megünnepelte a május I-ét. Kimentek a zöldbe, s a napot mulatozás közben töltötték el. Voltak, kik a munkásünnepnek a szocialisták szokása szerint akarták megadni a módját.« Egy szervezett városi munkásokból álló csoport bement a városi rendőrkapitányhoz, és bejelentették, hogy felvonulást akarnak tartani. «A kapitány azonban az esendő károk fedezésére óvadék letételét követelte tőlük.« Nyilván tudta, hogy a munkásoknak nincs pénzük az óvadékra, és ezzel «törvényes úton« megakadályozta a felvonulásit, A kapitány tilalma ellenére azonban mintegy «... 25—30 főnyi ko- kárdás csoport kivonult • az Abbáziába, s ott ünnepelt egész nap. Rendzavarások nem történtek«. A szervezett munkás- mozgalom az ezt követő években egyre jobban kiszélesült Kaposváron. 1903-tól már szakmai csoportokban dolgoznak a mozgalomban, és a szociáldemokrata, proletárgondolat egyre terjed a megyében. A következő május 1-ét már népgyűléssel, szónoklattal, versekkel, sőt a felvonulás után kultúrműsorral ünnepelték. A Népszava így tudósít az ünnepségről 1904-ben: «Május 1-nek jelentőségét Takács és Reinfeld elvtársak ismertették. Miután Steiner elv- társ elszavalta A Zászlónk c. költeményt, a tüntető körmenet teljes csendben megindult. (Mert így kívánta a rendőr- kapitány). De időközben mégis rágyújtottak a Piros zászlónkra, majd a Marseillaise is felharsant teljes erőből. A menet után színelőadással és szavat latokkal egybekötött ünnepély volt, amely után zeneszóval vonultak végig a városon a munkások«. Hasonló forradalmi hangulatban zajlott le a szigetvári és a bcjfcsi május 1-i ünnepség. Az uralkodó osztály tagjai megrettennek a munkások «vörös ünnepélyétől«. Csellel, megfélemlítéssel, erőszakkal próbálják megakadályozni a demonstrációt, s el akarják kendőzni a nap jelentőségét. A vasúti munkásokat szolgálatba állítással, ide-oda küldözgetéssel próbálják lefoglalni fölötteseik. Nem sikerült a szándékuk. A cukorgyárban hasonló módszerekhez folyamodnak, s akik mégis felvonulnak, vörös szegfűt tűznek ki, vagy vörös nyakkerfdőt kötnek, azokat hamarosan elbocsátja Kladnigg igazgató. A század tízes éveiben azonban kénytelenek meghátrálni a tőkések. A munkások ezt egyedül szervezettségüknek, erejüknek köszönhetik. A So- mogyvármegye c. lap 1911. május 1-ről ezt írja: «A kaposvári munkás szervezetek 2 napos ünnepség keretében megünnepelték május 1-ét«. Mivel előző nap vasárnapra esett, így az egyik vendéglőben «.. .nyilvános népgyűlést tartottak, szónoka Pelczéder Ágost budapesti szoc. dem. küldött volt«. Másnap délután minden szakszervezeti szakmai tag csoportjánál gyülekezett, majd a délutáni órákban a Rákóczi térre vonultak, onnan fél háromkor indultak el a Rákóczi téren, az Anna utcán (Tóth Lajos u.), Fő utcán (Május 1. u.«, Zárda utcán (Április 4. u.), Petőfi utcán, Kereszt utcán. Berzsenvi utcán, Korona utcán, (Ady Endre u.), Erzsébet utcán (Nosz- lopi G. utca) át a Séta térre, a mai Jókai ligetbe mentek, s ott »májusi ünnepet tartottak«. A szakadó eső ellenére igen sokan vonultak ki, és a ligeti régi nyái<i^ színkörben Szabados Zádor kaposvári és Pelczéder budapesti szónokok beszéltek a kiuzsorá- zott munkássághoz, összefogásra, politikai cselekvésre szólították fel a kaposvári proletárokat a tőkések ellen. E gyik bizalmas rendeletet a másik után adják ki május 1 előtt a burzsoá-földesúri állam képviselői. 1914-ben a háború kitörése előtt az egyik Somogyi liberális lap a következőket adja tudtul május 1-ről: «... Egy szebb és jobb jövő reményében bizakodó hatalmas munkásosztály diadalmas előrenyomulását jelenti az elnyomatással és korrupcióval szemben. A szervezett munkásságnak erős a hite, hogy nagy változásokat fog előidézni a társadalmi és politikai élet terén az ő összetartásuk és küzdésük a népjogokért. Amiről még álmodni sem mertek volna egy-két emberöltő előtt őseink, az nemsokára teljesülni fog!« Az első világháború soviniszta, gyilkos légköre a felvonulásokat ugyan meg tudta akadályozni, de május ^ szellemét, az ünnepet nem.' Érthető, hogy az uralkodó osztály mindent elkövet a proletár internacionalizmus eszméje éllen, amikor vágóhídra, a háború poklába küldi a dolgozókat Az osztályáruló jobboldali szociáldemokrata vezetők készségesen teljesítik óhajaikat «A háborús állapotokra való hivatkozással a május hó 1-én szokásos munkaszünetről és tüntető fevonu- lásokról való lemondásra« szólítják fel a munkásokat Somogy megye főispánja egy bizalmas körrendeletben erélyes intézkedésre hívja fel a szolgabírák és a rendőrkapitányok figyelmét. Kaposváron ekkor a szervezett munkások esti ünnepségén zsúfolásig megtöltött teremben emlékezhetnek május 1-re. Tóth La« jós párttitkár beszédében a munkások emberi jogaiért, a békéért mozgósít, hogy indítsanak « . . .egységes ostromot a kizsákmányoló kapitalizmus ellen«. 1916-ban már a világbéke gondolatának jegyében folyik az ünnepség. Erőgyűjtésre, szervezettségre hívják fel a munkásokat, hogy « ... a kapitalista osztálynak egy esetleges további háborús szándéka a népek szervezettségén és ellenállásán meg-1 törjön«. A megváltozott nemzetközi és hazai erőviszonyokat mutatja az 1917. évi május 1: -Káposvár szervezett munkássága olyan ünneppé avatta május 1-ét, amit eddig még nem tudott elérni. A kereskedők egész nap zárva tartották üzleteiket, az iparosok és és a magántisztviselők is csatlakoztak a munkásokhoz, és velük együtt munkaszünetet tartottak.« Mintegy 3—4000 munkás vonult fel, és mivel kicsinek bizonyult a Munkás- otthon, a Vározháza nagytermét «kérték kölcsön« rövid időre a polgármestertől. A beijedt városi vezetőség a több ezer munkás láttán csak igent mondhatott. Itt Tóth Lajos «... ismertette május 1 jelentőségét és a munkásság feladatait a jelenlévők zúgó helyeslése mellett«. Az utolsó háborús május 1-ét 1918-bar a munkások munkaszünette ünnepelték. «A műhelyekben gyárakban szünetelt a mun ka.« Délután szakmánként vonultak fel az ünnepi szónokokat meghallgatni, este pedig a Korona Szálló nagytermében «műkedvelő, előadást tnrt«-“ak a munkások«. A legszebb és legimpozánsabb május 1-re a proletárdiktatúra napjaiban ébredt Kaposvár lakossága. Mintha újjászületett, megfiatalodott volna ez az álmos kisváros. Az utcák, terek, ragyogásig tiszták, a házak földíszítve zászlókkal, drapériákkal, virágokkal. Mindenütt a tavasz megváltó vörös színe. A felvonulás korán kezdődött, mert mindenki ott akart lenni, minden dolgozó részese akart lenni a munkásság nagy demonstrációjának. Rengeteg színes tábla és rajz, ügyes ötletekkel készített dekoráció alatt vonult végig a városin 4-5 km hosszan Kaposvár lakossága. A szónokok a város több pontján a felvonulólehoz beszélnek. Fegyverbe szólítják a férfiakat a nemzetközi tőkés intervenció ellen. Latinka Sándor, Kovács Miksa megyei párttitkár, Tóth Lajos és Szalma István többször beszélnek a kaposvári proletárokhoz. Ezen a napon adják ki a «kaposvári szabad gondolkodó szocialista diákok« az Ifjúmunkás lap Marx-számát. Bevezető cikkében a következőket olvashatjuk: «Un- nepelhetnénk-e meg szebben, dicsőbben a mai napot, mint Marx nevével? — A mai vörös nap a forradalmi idők forradalmi emberéé — Marx Károlyé legyen!« Május 1-én a megyeház nagytermében diákfiatalok forradalmi matinét tartottak. A műsorszámok közül Tóth Árpád Az új isten c. verse, valamint Lővy László diák és Merényi Oszkár tanár előadása emelkedik ki. A Tanácsköztársaság lüktető, szívet-lelket pezsdítő harcos hétköznapjai után 1919 őszén mindent elborít a burzsoázia terrorhulláma. A kivégzések, a bebörtönzések, az emigrálások nagyon sok elvtárs életét, munkáját kapcsolják ki a mozgalomból. A fasiszta fehérterroristák 1920-ban még a nemzetközi proletárszolidaritás gondolatától is félnek. 1920. május 1-re és 2-ra már április utolsó napjától kezdve szesztilalmat, általános zárórát rendelnek el. A bizalmas felsőbb rendelet megtiltja «... az úgynevezett internacionalista szervezetek jelvényét képező vörös zászlók, ugyanilyen színű díszítmények bármily vonatkozásban való használatát«. Akik ezt megszegik, azokat kéthónapi elzárásra és 2000 korona pénz- büntetésre ítélik. Az ijedtségből még hónapok múlva »sem gyógyul ki Somogy vármegye úri vezetősége. 1920 júliusában a főispán szigorú bizalmas levelet küld valamennyi főszolgabírónak, vázolja a megyében tapasztalható általános elégedetlenséget és ellenállást, amelyet a kommunisták szerveznek. «Az agitáció hatásaként ismét megjelentek a kommunista eszmék híveinek gomblyukaiban a piros szegfűk és egyéb piros virágok, a zsebekben pedig a piros zsebkendők; sőt egyesek a piros nyakkendőjükre még az úgynevezett jog-tűket is kitűzik. Vannak olyanok, akik cégtáblájukat tendenciózusan pirosra festik át, halottaik sírját vörös fejfákkal látják el.« Mindebből arra lehet következtetni, hogy «... céljuk az úgynevezett Tanácsköztársaság visszaállítása, illetve az állam, a társadalom törvényes rendjének és békéjének erőszakos felforgatására irányul«. Végül különböző megtorló intézkedésekre hívja fel a figyelmet. 1920-tól kezdve gondosan előkészített ellenintézkedésekre került sor egy-egy május 1 előtt. Minden baloldalit, kommunistát napokkal előbb a csendőrség őrizetbe vesz, és három nappal előbb kell engedélyt kérni a zárt ünnepségre. Ha «... burkoltan is, a magyar nemzeti állameszmével ellenkező Intemacioná- lé megünneplését vagy annak előkészítését célozzák, vagy általában politikai jellegűek«, akkor nem engedélyezhető az ünnepség. A gyűléseken, aki vörös színnel vagy a Marse- iíloise-szel tüntet, azonnal lefogandó. Elutasítják a felvonulási kérelmet még 1923- ban is, mivel «... semmi sem nyújt arra garanciát, hogy a felvonulás szélsőséges kilengések ncViül fog lefolyni«. A húszas évek végétől, majd a harmincas évek elejétől a kaposvári munkások számtalan lehetőséget találtait arra, hogy megünnepeljék a «vörös napot«, a proletariátus ünnepét. A Kaposvárt környező erdőkbe kisebb csoportokban különböző időkben mentek ki, és ott egy adott helyen és időpontban találkoztak. A kijelölt figyelők szemmel tartották a vidéket, és jelezték, ha rendőr vagy más gyanús személy közeledett. Ezeken a május elsejéken mindig akadt egy-egy gyújtó hatású ünnepi beszéd, szavalat, sőt ének-, zeneszám is. Rövid, de magvas beszédek voltak ezek, csak néhány percig tarthattak, mivel állandóan készenlétben voltak a «békés kirándulók« Hegedűs detektív és a többi kopó miatt. Nem volt munkaszünet, de abban a munkában nem volt köszönet, amit május 1-én végeztek a munkások. A negyvenes években, a szovjetellenes rablóháború idején még nagyobb figyelmet szenteltek május 1-nek mindkét részről. A munkások a háború, a tőkés, a fasiszta rendszer ellen tüntettek, az uralkodó osztály viszont ezt akarta kivédeni. Az első szabad május elsejét a felszabadulás után ünnepelte meg Kaposvár és Somogy népe a 25 éves üldözés után. A Magyar Kommunista Párt tagjai napokkal előbb készültek az ünnep sikere érdekében énekszövegek tanulásával, dekorációs táblák készítésével. A gazdag programot napokkal előbb sajtóban ismertetik, hogy mindenki részt vegyen azon, ami legjobban érdekli. Z ászlódíszbe, virágdíszbe öltözik Kaposvár 1945 májusának első reggelén. A zenés ébresztő után, -a délelőtti órákban a munkások és a demokratikus pártok képviselői elhelyezik a kegyelet és a hála koszorúit a -Kaposvár felszabadulásáért elesett szovjet hősök 7 ih. Délután a színházban két munkáspárt ifjúsága rendezett közös ünnepséget. «A műsor a szabad május 1 hangulatának teljesen megfelelt« — közli a tudósító. A Somogyvármegye ünnepi lapszáma hosszú oldalakon keresztül méltatja a nagy napot, az első szabad május elsejét. A lap első oldalának közepén vörös alapon két munkáskéz összefogása fölött Ady Elődre verse jelent meg: «Harcot és dögvészt, aki hoztál Babonás régi századokra, Kglj föl, óh, kelj, föl, szent, Vörös Nap Reám ragyogva * * * ' ha te rám néznél, lángot küldené1 miként az meg vagyon írva, i gazokra. És én nyugodtan Dőlnék a sírba.« Ady óhaja a felszabadulás- boldoggá tette a népet a «Vö- sal megvalósult, szabaddá és rös Nap«. Andrássy Antal A Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyára fölvesz 16—35 éves korig női átképzős tanulókat. Vidékiek részére munkásszállást és napi háromszori étkezést térítés ellenében biztosítunk. I A fölvételhez tanácsi igazolás is szükséges. k
