Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-27 / 124. szám
Péntek, 1966. május 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP A munka erkölcsi ösztönzése E gy szocialista brigád tagjaival beszélgettem, s egyikük ezt kérdezte: »Igen sok szó esik arról, hogy az üzemekben hatékonyabban használják fel a munka anyagi és erkölcsi ösztönzőit. Valamennyien tudjuk, hogy az anyagi ösztönzés elsősorban a bérezés célszerűbb formáit, a jutalmazás és premizálás gondosan kidolgozott módszereit és a nyereségrészesedés igazságos felosztását jelenti. De mit értünk a munka erkölcsi ösztönzése alatt? Nem emlékszem, hogy valahol pontosan megfogalmazták volna ennek igazi tartalmát és értelmezését.« Hosszan elhúzódott a beszélgetés, míg sikerült közös nevezőre jutnunk. Ügy vélekedtünk, hogy amit e^en értenek sokan — nyilvános dicséret vagy elmarasztalás, törzsgárdajelvény és kiváló cím adományozása stb. — az mind csupán a formai részt jelenti, amely kiegészítője és erősítője az erkölcsi ösztönzés lényegének. A brigáddal együtt így fogalmaztuk meg a választ: »A munka erkölcsi ösztönzésének alapja és lényege az üzemi demokrácia, annak az elvnek és ebből eredően annak a gyakorlatnak az érvényesítése, hogy a munkás nem csupán értéket termelő alkalmazottja a vállalatnak, hanem tulajdonosa is. Részvevője a vezetésnek, bátran bírálhat, javaslatokat adhat, véleményt mondhat, és szavának foganatja vám..« dőszerű, hogy tisztázzuk ezt a kérdést azért is, mert úgy fest, hogy az új gazdasági mechanizmus előkészítése közben háttérbe szorult az erkölcsi ösztönzésre való utalás, holott a jövőben minden eddiginél nagyobb lesz a jelentősége. Nemcsak a vezetők hatáskörének és felelősségének növekedése jelenti a nagyobb vállalati önállóságot, hanem ezt erősítve az üzemi demokrácia is nélkülözhetetlen föltétele a jövő gazdaságirányítási rendszerének. Az már tisztázott, hogy üzemi demokrácián elsősorban a munkások véleménynyilvánítási jogának érvényesítését értjük. Hol és mikor hallathatja szavát, hogyan vehet részt a vállalatvezetésben a munkás? Hagyományos fórumok alakultak ki erre. Legfontosabb közülük a termelési tanácskozás, amelynek negyedévenkénti megtartását külön MT—SZOT-határozat írja I elő. Számottevő szerepe van a szocialista brigádok rend szeres megbeszélésének, amit ugyan nem ír elő kötelező érvényű határozat, csupán a szocialista tudatosságból fakadó önkéntesség. Fórum a szakszervezeti taggyűlés, a bizalmicsoport ülése is, ahol szintén megvitatnak a termeléssel, a munkával és a munkásokkal összefüggő lényeges kérdéseket. Miért jelentik ezek a munka erkölcsi ösztönzésének tartalmát? Válaszoljanak erre is a szocialista brigád tagjai: »Semmi sem ad annyi lelkesedést, mint amikor a műhely vagy a vállalat vezetői megkérdezik tőlünk, hogyan vélekedünk munkánkról, a munkakörülményekről, miként láthatnánk jobbnak az ellátottságot, a termelési feladatok végrehajtását. Jó érzés tudni, hogy tanácsokat, javaslatokat várnak tőlünk a gondok megoldására. Persze ez a tanácskérés csak akkor ér valamit, ha megfontolják javaslatainkat, és ha munka közben látjuk, hogy felhasználják szakmai tapasztalatainkat.-« Az utóbbi megjegyzést — mint mondták — azért tették hozzá, mert tudják, hogy az üzemi demokrácia fórumainak sok gyárban és műhelyben még nincs kellő tekintélye A termelési tanácskozást például több helyen csupán azért hívják össze mert kötelezően előírta a határozat, és a felsőbb utasításokból egyet kipipálhatnak. Talán az is oka ennek, hogy sok vállalati vezető még nem gondolkodott el ennek a munkástanácskozásnak a lényegéről. A meg nem értésből adódik, hogy a termelési értekezleteken még gyakori a felületes beszámoló, a lényeges kérdéseket megkerülő vagy elhallgató tájékoztatás. Egyik üzemrészben tengernyi adatot zúdítanak a részvevőkre, s a munkások semmit sem értenek a beszámolóból, a másik helyen áltr lánosságokat mondanak, »lelkesítő-« jelszavakat sorolnak, amelyek valójában kedvét szegik a dolgozóknak. Hallottunk olyan beszámolót is, amely a vállalatnak csak általános problémáival foglalkozott, de nem elemezte az adott műhely, üzemegység fontosabb feladatait. Az igazság kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy a tapasztalatok szerint már mind több műhelyben, üzemrészben biztosították annak lehetőségét, hogy a legfontosabb tervfeladatokat gondosan elemezzék, és a munkáskollektívák véleményt alkossanak ezekről. A z utóbbi hetek is bizonyították a vállalati vezetők előtt, hogy érdemes hallgatni a dolgozók szavára. Ki tudna hasznosabb és célravezetőbb tanácsokat adni a munkásoknál? Végtelenül sok termelési tapasztalat halmozódott fel bennük, melyek ha közkinccsé válhatnak, föllenditik a vállalat életét. Ennek azonban az a föltétele, hogy a munkásjavaslatok ne merüljenek a feledés homályába, a vezetők elemezzék azokat, válaszoljanak rájuk, és használják fel a termelésben, sőt a tervezésben is. Egy évvel ezelőtt az MT—SZOT-határozat kötelezővé tette üzemeinkben a javaslatkönyvek rendszeresítését. Adminisztrációs formát biztosított, hogy a munkásjavaslatokat a vezetők rendszeresen tanulmányozhassák. Több helyen ez sem járt eredménnyel, mert egyes gazdasági és műszaki vezetők még kézbe sem vették a javaslatkönyveket. Pedig az írásban rögzített munkásjavaslatok tanulmányozása, a válasz vagy éppen bevezetésük biztosíthatja, hogy a dolgozók még nyitottabb szemmel járjanak, és elősegítsék a célravezetőbb megoldásokat. Vezetőknek és munkásoknak egyaránt érdekük, hogy sikerrel teljesítsék a vállalati terveket, rend és fegyelem legyen a termelésben. Az alkalmazottakat anyagilag ösztönzi erre az új prémium- rendszer, a munkásokat a biztosabb kereseti lehetőség és mellette a nyereségrészesedés várható növekedése. De legalább ekkora hatása van, ha tudatossá válik bennük a munka célja és az, hogy erőfeszítésük a társadalmi haladást szolgálja. S okszor beszélünk a munkásnak arról, hogy övé a gyár, a saját érdekében dolgozik, és szebb életének alapja a termelés. A mindennapok közben kell azonban éreztetni, munka közben kell tudatosítani, hogy beleszólásuk van a vállalat életébe, a termelésbe, a vezetésbe. Végtelenül felemelő érzés ez a dolgozó számára, és ezért vallják egyre többen a legnagyobb erkölcsi ösztönzésnek, a munka erkölcsi ösztönzése lényegének az üzemi demokráciát. Kovács András Íj beruházások a Nagyatádi Gépjavító Állomáson A gépállomások átszervezésével lehetőség nyílt a feladatok szakosított összevonására, a területegységeik gépjavítási tennivalóinak központosítására. A többi között a Nagyatádi Gépjavító Állomás is meghatározott feladatot kapott: ők javítják a barcsi, a nagyatádi és a csurgói járás közös gazdaságainak MTZ és UTOS traktorait, ők hozzák rendbe a megye tsz-einek kombájnjait és a csökön yavison tai meg az iharosberényi gépállomás meghibásodott erőgépeit. Ezek a munkák új beruházásokat követelték: speciális gépeket a műhelymunkákhoz és épületeket a javítás zavartalan elvégzéséhez. A múlt évben fölépítették a hidroforházat, kiépítették a vízhálózatot az állomás területén. Elkészült a kombájnjavító műhely, és épül az új irodaház. Ez utóbbiban kapnak helyet az irodák és az étkezde. A létesítmény mintegy 440 000 forintba kerül, s előreláthatóan a jövő hónap közepéig átadják rendeltetésének. Folyik a régi irodaház átalakítása, itt lesz munkásszállás. Az idei feladaAz új épületben lesz sra ebédlő, a konyha, itt kapnak helyet az irodák is. tok közé tartozik a 144 000 forintba kerülő üzemanyag-tároló fölépítése és a nagy kiterjedésű udvar rendezése, parkosítása is. Az építkezést a Tabi Gépjavító Állomás építőbrigádja, a szereléseket és egyéb szakmunkákat a taibi gépjavító karádi üzemegységének dolgozói végzik el. REJTETT TARTALÉK EGY MUNKÁSNÖ másik brigádba kérte magát a Vas- és Fémipari Vállalat fénycsőüzemében, mert társai fegyelmezetlenek voltak, gyakran tartottak cigarettaszünetet. Emiatt akadozva kapta a fénycsöveket végszerelésre, s ő sem teljesíthette a normát Vagy egy másik példa. Néhány munkáslány teljesítménye állandóan alacsony volt Kiderült hogy éjszaka szórakozni járnak, s fáradtan mennek munkahelyükre, nem képesek jól dolgozni. Az ilyen fegyelmezetlenségek kihatnak az átlagos teljesítményre, rontják az összképet. A vállalat sokkal több terméket adhatna a kereskedeHÉTHELYI JEGYZETEK lemnek, ha ezeket a rejtett tartalékokat feltárná. Persze nemcsak a fegyelmezetlenség miatt tér el némelyek teljesítménye az átlagostól. Befolyásolja a gyakorlatlanság, a rossz fogások, munkamódszerek alkalmazása is. Ennek az írásnak az a célja, hogy elsősorban a szubjektív okokat vizsgálja, ezért nem tér ki a szervezetlenségre, az anyaghiányra és még számtalan tényezőre. Azokra a feladatokra szeretné irányítani a reflektorfényt, amelyek a művezetőkre, a párt- és a szakszervezetre hárulnak. A NEVELÉSNEK, az elemzésnek, a jobb munkára való serkentésnek tág tere van a tanácsi iparban. Ezt a statisztikai hivatal első negyedévi jelentése is alátámasztja. A munkások átlagos teljesítményszázaléka a februári reprezentatív fölmérés szerint jobb volt a tanácsi iparban, mint a minisztériumiban. Sokkal nagyobb volt kel dolgozott továbbra is, mint azelőtt. A végleges és a vállalat hasznát, a dolgozók javát szolgáló megoldás a munkafegyelem megtarta- tása, a gyengén teljesítő munkásnők felzárkóztatása a többihez. Ez elsősorban a brigád- vagy a művezető feladata, s ebben több határozottságra, következetességre van szükség. Ha a termelés parancsnokai élnek a nevelés és a fegyelmezés eszközeivel, minden befektetés nélkül növekszik a termelékenység. Mert az előbb kifejtett jelenséget arról az oldaláról is érdemes elemezni; ha ilyen nagy százalékban teljesítenek az átlag alatt a munkások, kevesebb termék készül, mint készülhetne, s így létszámfölösleg mutatkozik. A következtetést minden vállalatnak le kell vonnia a tanácsi iparban, s úgy felkészülni az év hátralevő részére, hogy a tavalyihoz hasonlóan állandóan javuljon az egyéni teljesítmény. POLITIKAI FELADATA a KINEK JÓ? j Motoros rendőrjárőr igazoltatja a gépjárművezetőket a falun átvezető műút szélén. Int a tárcsával, a járművek leállnak, a vezetők nyújtják az demányokat. Éppen odaérünk a járőr mellé, amikor a tsz elnöke cifrákat kezd mondani: — A mieink! Hogy az a... — Valami baj van? — Ugrik megint négyszáz ftarint. Nem érteim a megjegyzését. Az elnök kiszáll a kocsiból, odamegy a rendőrhöz, érvel, magyaráz, de eredmény néi- küL Mert a szabály, az tényleg szabály. — Kár a szóért — jön vissza az elnök. — Semmi ér» telme. Más malomban őriünk mindannyian, ök is mint hatóság, mi is mint közösség. És azok is, akik a rendeleteket hozzák. A lényeg az, hogy megint kidobtunk az ablakon négyszáz forintot — De hát hogyan? f— Mert nincs kompresszor a vontatón. Anélkül pedig nem szabadna közlekedni. Ezért büntetik meg a vezetőiket Pedig nekik ehhez Í semmi közük! Ök ugyanis szíves-örömest megtartanák a rendeleteket csakhogy nincs rá lehetőség. Mi megvennénk a kompresszorokat de hol? Egyetlen üzletet mondjanak, ahol kapható csak egy is! Sajnos nem tudnak ilyen üzletről! Akkor viszont hol vegyünk? És ha nincs, akkor állítsuk le a vontatókat? Mondjuk azt hogy azért nem szállítottuk be a zöldséget mert nincs kompresz- szor? Hivatkozzunk arra, hogy azért rohad kint a lu- cemaszéna, mert nincs kompresszor? Jó lenne így? De kinek? Ékre tessék felelni!... __— A rendőrségtől hiába k érnék választ ők csak a paragrafust nézhetik. így tehát diplomatikusan kell megoldani a helyzetet A vonta» tok mennek, a hatóság bírságol, a tsz meg fizet Ilyen esetben mindig kiutalunk a megbüntetett traktorosnak annyi jutalmat amennyi szükséges a bírság összegének kifizetésére. Még így is ők kockáztatnak többet, mert mi lesz szegényekkel, ha egyszer a rendőrség megso- kallja a büntetést és bevoa néhány jogosítványt? Bárho-1 va mehetünk panaszra, s el-1 hihetik majd, hogy igazunk I van, csak éppen nem tudnak rajtunk segíteni. Mi is azt kérdezzük az illetékesektől : Kinek jó ez? | EGY KIS KERÜLŐ | A szövetkezet udvarán már várja az elnököt az Állami Pincegazdaság embere. Nem akarunk zavarni, de kényszerűségből muszáj végighallgatnunk a párbeszédet — Akkor éppen úgy, mint tavaly. — Jobban nem lehet? — Hogyan jobban? — Hát úgy, hogy az idén nem vinnénk be Balatonmá- riára a szőlőt. Ezt az utat kihagynánk. Innen egyenesen a. helyi feldolgozóhoz, illetve a tárolóhoz szállítanánk. — És ez miért lenne jó? Maguk minden fuvarért megkapják a szállítási díjat Ez maguknak üzlet — Maguknak viszont nem. — Nekünk? Nekünk is az. Az elnök érvelni kezd: — Nézze, ha mi a helyszínről szállítjuk át a szőlőt az itteni feldolgozóhoz, mindössze nyolcszáz méteres utat kell megtennünk. Akkor maguk ennyit fizetnének. Ha viszont Máriára visszük, fizetik nekünk a nyolc kilométeres fuvart, és ráadásul pár nappal később egy újabb fuvarral visszahozzák a szőlőt a tőlünk nyolcszáz méterre levő nagy pincéhez. Igaz, hogy mi nem károsodunk, de azért mindketten nyerhetnénk, ha a helyszínről mindjárt a feldolgozóhoz szállíthatnánk. Maguk pénzt, mi meg járműkapacitást. — Nem megy — mondja a borforgalmis. — És miért nem? — Azt nem tudom, de azt hiszem, a kalkuláció miatt. Mivelhogy másképp van tér» vezve. — Azt a tervet nem lehetne módosítani? — Az, kérem, már nem rám tartozik. így aztán, ha csak valami közbe nem jön, az ősszel is kerülővel! -Balatonmária köz- beiktatásával kerül a kéthe- lyi szőlő a kéthelyi pincébe. Németh Sándo azonban az egyéni teljesítmények eltérése az átlagostól. Lényegesen alacsonyabb a kilencvenöt és a százöt százalék között teljesítő munkások aránya, mint a minisztérumi- ban. Az előzőben harminckilenc, az utóbbiban ötvennyolc százalék. Ragadjunk ki néhány vállalatot, s vizsgáljuk meg, hány munkás teljesítménye volt kilencvenöt százalék alatt. A cikk elején említett Vas- és Fémipari Vállalatnál százharmincháromé, vagyis a teljesítménybérben dolgozók harminchárom százalékáé. A Finommechanikai Vállalatnál negyvennégy munkás tartozik ebbe a kategóriába. A Faipari Vállalatnál a teljesítménybéresek 39,6, a Somogy megyei Textilipari Vállalatnál 39,8 százaléka teljesít kilencvenöt százalék alatt. Ezek a statisztikai adatok szimptó- mákat jeleznek, s megjelölik a fő feladatokat is. VISSZATÉRVE a kiinduló példákhoz, megállapíthatjuk: megoldást jelentett az áthelyezés az említett munkásnő- nek, a vállalatnak azonban nem. A brigád többi tagja feltehetően ugyanolyan komótosan s gyakori szünetekpártszervezetnek, a szakszervezetnek és a KISZ-nek, hogy sajátos eszközeivel felszínre hozza a rejtett tartalékot. A gyakorlatlan munkásokat hasznos tanácsokkal^ elvtársi tapasztalatátadással a szocialista brigádok tagjai kimozdíthatják az alacsony teljesítmény szintjéről. A Vas- és Fémipari Vállalat KISZ-szervezete például figyelemmel kísérheti a gyöngén teljesítő KISZ-tagok munkáját, s a szórakozás és a pihenés hedyes arányának kialakításával elősegítheti, hogy ne fáradtan menjenek mu nkahely ükre. Természetesen egy cikkben nem lehet felsorolni mindazokat a szubjektív okokat, amelyek lefékezik egy-egy ember teljesítményét. Az elemzés azonban minden vállalatnál hozzásegítheti a vezetőket a megoldáshoz. Mert a hangsúly az utóbbin van. Kedvezőbb arányokat kialakítani a tanácsi iparban is. Sok tényezője van az átlagos teljesítmény kialakulásának. Ebben a cikkben csupán a munkásoktól függő oldalra irányítottuk a figyelmet, mert itt lehet a leggyorsabban, minden befektetés nélkül eredményt elérni. Ehhez azonban szenvedélyes clemzőkedvre, a megoldások keresésére s a politikai nevelőmunka erősítésére van szükség. Lajos Géa»
