Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

G. K. Chesterton: A S zép szál magas, gascog- ne-i legény volt Flam­beau, de ritkaságszámba me­nő termete még nem lett volna elég ahhoz, hogy ak­kora hírnévre tegyen szert. Mert híresebb volt a német császárnál is. A maga korá­ban ugyanis a három föld­rész legrettegettebb betörője- ként ismerték. Ezért amikor Valentin, a párizsi rendőrfő­nök megtudta, hogy Flam­beau valamilyen katolikus kongresszusra Londonba uta­zott (ki tudja, hogyan akar majd ott hasznot Húzni?), kapta magát, és ő is átkelt a csatornán. A vonatozás Do­verből Londonba elég ese­ménytelenül telt, legföljebb a vele szemben ülő két pa- pocska látványa szórakoztat­ta el Valentin rendőrfőnököt. Az egyik akkora volt, hogy alig fért el a pádon, társa viszont zömök, alacsony, ke­rek képű emberke, a derekáig is alig ért föL Londonba érve első útja a Scotland Yardhoz vezetett, bejelentette szándékát, hogy elfogja Flambeau-t, és szük­ség esetére segítséget kért Aztán betért egy kávézóba, kényelmesen szürcsölgetni kezdte a barna italt, de az első korty után bosszankodva tette le: kávéja sós volt. Jobban megnézte a tartót, melyből az előbb két kanál­lal tett a csészéjébe. Nem kétséges: cukortartó volt az. Ezek után megvizsgálta a só­szórót, megízlelte a benne levő kristályos port, s az bizony csakugyan cukor volt. Szólt a pincérnek, miféle bu­ta tréfa ez, hogy kicserélik a cukor- és a sótartó tartal­mát. A pincér azonban nem értette a dolgot. Mad a homlokára csapott, mintha hirtelen eszébe ütött volna valami. — Bizonyára az a két pap csinálta, akik a falhoz vág­ták a levest. A pincér olasz származású lévén, Valentin arm gondolt, hogy »a leves falhoz vágása« valamiféle olasz szólásmon­dás. De a pincér az egyik asztal fölött a falon sötétlő barna foltra mutatott. — Igen, uram, két pap járt nálunk ma heggel, csön­des, tisztességes külsejűek. Ettek, fizettek, de az egyi­kük hátramaradt, s mikor a társa már a sarkon túl jár­hatott, fogta, és a falhoz csapta 'a levesestányért. A detektív felpattant, és elhatározta, hogy kö­veti ezt a két retélyes em­bert. A pincér szerint a Carstairs utca felé vették út­jukat, ezért ő is arra in­dult Egy gyümölcsbolt előtt haladt el, s észrevette, hogy a narancsok közé kis táb­lácskát szúrtak: »Frissen pör­költ amerikai mogyoró«, a mogyorósládában pedig egy másik felirat hirdette: »Két narancs egy penny.« Valentin rögtön megállapította: már találkozott hasonló humor­ral, s a gyümölcsárushoz fordult, hogy többet is meg­tudjon a dologról. — Nem látott véletlenül két papot errefelé? — De láttam, és ha maga a barátjuk vagy ismerősük, akkor mondja meg nekik: szétverem a fejüket, ha me­gint erre merészkednek — válaszolta a gyümölcskeres­kedő indulatosan. — Nem­csak a táblákat cserélték ki az átkozottak, hanem felbo­rították az almásládáimat is ... — Merre mentek? — vá­gott közbe Valentin. — Felszálltak a sárgabusz­ra. Hampstead felé. A közelben posztoló rend­őrhöz lépett, felmutatta iga­zolványát. — Kérem, küldjön két em­bert, és csatlakozzanak hoz­zám. Másfél perc múlva egy polgári ruhás detektív és egy rendőr követte a francia múlva viszarohant, és azt rendőrfőnököt. Eligazítást kér- kérdezte, nem hagyott-e itt tek, de Valentin csak eny- egy csomagot barna papír­ban. Mondtam, hogy semmit se láttam. Erre megkért, nyit mondott: — Majd elmagyarázom az omnibusz tetején. hogyha mégis előkerülne, ad­— De uram, taxival négy- 'an?.,af*>nna^ postára. Át­szer olyan gyorsan célhoz ér­nénk! nyújtott egy kártyát a cím­mel, és egy shillinget a — Igen, ha tudnánk, hova !^égekr^ Már n*m emlék' tartunk. Ha tudod, hogy az fi™ milyen cím embered miben sántikál, ak- Lf’ -1^. 1"sze™’ Westmins- kor előzd meg, de ha azt ™eg' akarod megtudni, hogy mi a ,altam ..ff. CS9mar szándéka, akkor maradj mö- g0t’ S rogton Postaztam. götte. Kövesd, s állj meg, ha ~ Mennyire van ide a ő megáll. Most semmi mást hamP&teadi rét? — kérdez­nem keresünk, csak valami te Valentin szűkszavúan, jelet. _ — Negyedóra, ha jól ki­Ügy tűnt, hogy a sárga lépnek.. Arra egyenesen! — busz már órák óta kapaszko- Valentin el sem búcsúzott, dik fel a dombra. Valentin hanem intett kísérőinek, csöndben, figyelmesen ült, a hogy kövessék, s futásnak két angol pedig majdnem el- eredt, szunyókált. Aztán Valentin a - hirtelen talpra ugrott, válón ^ tá^lt a fét ragadta két emberét, és rá- M , v * Í V kiáitrvH- 5» ÍZ sötétségben két alakot lat­£n rag. SOÍOrre’ h08y ‘ak az elhagyatott helyen, Jr" , egy magas papot, és egy ala­, Ott a megoldás — kia- csonyat, akikben Valentin balt a főnök —-, ^ ott, annál nemcsak a pincérek által le- a betart ablakú üzletnéL írt személyekre ismert rá, — Milyen megoldás? Mi- haílem csodálkozva fedezte lyen ablak? — kérdezték hoSy azonosak a doveri megütődve a kísérői. — Mi vonatban látott útitársaival a bizonyítéka annak, hogy is­a betört ablak kapcsolatban Minden logikusnak lát­ván a papokkal, akikről on szott: Valentin reggel a beszélt? Scotland Yardnál hallotta, — Bizonyíték? Talán sem- hogy, egy bizonyos essexipa- mi köze sincs egymáshoz a ?-ocska’ Brow,?. atya két dolognak, mégis meg tu’f.egy 1dkfuI. t?rtekes’ kell próbálnunk - szólt, és zafirkovekkel kiraxott ke­belépett a törött ablakú he- resztet V1SZ a londo™ ko??' lyiségbe, amely történetesen h ismét egy etterem volt Kitaiaini, nogy ez a kereszt _ ,. ° , ,, , , azonos azzal, amit az utóbbi Ebédet rendelt maganak es vendéglőben falatozó kerek a két angolnak, s megkérdez- képű pap oly büszkén ern­te a pincért: legetett a pincérnek.. S ab­•— Mondja, mikor tört be ban sem volt semmi megle- az ablaküvegük? pő, hogy valamiképpen — Ó, ez nagyon különös Flaumbeau is hallott róla, s történet, uram. Betért hoz- most megpróbálja megkapa- zánk két pap, egy magas rintani. Mi sem természete- meg egy alacsony, kerek ké- sebb, hogy a ravasz Flaum- pű. Ez az utóbbi nagyob- beau nyilván pórázon ve- bacska csomagot cip,elt ma- zette idáig, az elhagyott ré- gával barna csomagolópapír- tig a gyanútlan, jámbor pá­ban, és kéretlenül is mesél- pocskát. te mindenkinek, hogy az va- Valentin és emberei halá­lami drága kincs, színezüst los csöndben figyelték a két kereszt nagy kék kövekkel, pap beszélgetését, amelyről Azután felálltak. A maga- a mesterdetektív bosszúsan sabbik kiment, az alacso- állapította meg, hogy min- nyabbik fizetett, s elindult ő dennapi, papok között szoká- is kifelé. Épp az ajtónál le- sós párbeszéd az. Már-már hetett, amikor észrevettem, azon töprengett, hogy talán hogy a pénz háromszor any- hiába is rángatta ide magá- nyi volt, mint az elfogyása- val a két angolt. És külön- tott ebéd ára. Szólni akar- ben is — fontolgatta magá­tam, de leintett, s azt ban — kereszt ellopásához mondta: »Ez azért az abla- miért kellene levesestányért kért jár, amelyet most fo- falhoz vágni, narancsnak ne- gok betömi«. Aztán az vezni az amerikai mogyorót, esernyőjével betörte az abla- avagy előre kifizetni a ké- kot. sőbb betört ablakot? — A bolondokházából sző- Am mikor épp ideért gön­tött meg, akit üldözünk? — dolatban, megszólalt a ma­kérdezte az angol detektív, gasabbik­Vaíentin mester azonban csak _ Nos> ha már Uyen szé_ a pincért figyelte. pen kettesben maradtunk, és — A Bullock utcán távoz- megvitattuk a vallási prob- tak — fejezte be a történe- lémákat, akkor most ide az- tet a pincér —, de olyan zal a zafírkereszttel. No, gyorsan, hogy már nem tud- gyerünk! — A másik vonako- tam őket elkapni. Mondanunk sem kell. hogy r dását látva fölnevetett: . — Nem adod, mi? De csak azért, mert már úgyis nálam van. Csináltattam egy ugyan­olyan csomagot, mint ami­lyenben te cipelted a keresz­tedet, és kicseréltem. Erről a trükkről biztosan nem hal­lottál. — De hallottam — szólalt meg csöndesen a kerek ké­pű pap. — Egy bűnözőtől gyónás közben, s ezért rög­tön tudtam, mit kell tennem. Első perctől kezdve gyanús voltál nekem, ahogy meglát­tam a csuklódon a bilincs el- törölhetetlen nyomát. Láttam, amikor kicserélted a cso­magokat, azután én vissza­cseréltem, és a cukorkaüz­letben hagytam az igazit. De kénytelen voltam ravaszkod- ni: visszamentem az üzletbe, és megkérdeztem, hagytam-e ott valami csomagot, azután átadtam a barátom címét, és megkértem a boltost, küldje el oda, ha a csomag előkerül. Tudtam jól, hogy nem hagy-, tam ott semmit, de miköz-" ben érdeklődtem, ügyesen odacsúsztattam a pultra. Így bizonyára, annak rendje és módja szerint feladta a ba­rátom címére, Westminster­be. Nem hiszek neked — horkant fel Flambeau. — A magadfajta máié papocska képes lenne ilyesmire? — A zsebéből előhúzott barna pa­pírral ellátott csomagot bon­togatta. Ólom és sok újság­papír került elő belőle. Ék­telen haragra gerjedt, meg­ragadta társát és ordított: — Nem hiszek semmit a mesédből. Add ide a ke­resztet, mert egyedül va­gyunk itt, s azt csinálok veled, amit karok. — Tévedsz — szólt a jám­bor, kerek arcú Brown atya. — Itt a fa mögött rét jőzik korunk legügyesebb detektív- je két angol kíséretében .:; Hogy kerültek ide, azt kér­dezed? Én hoztam őket ma­gámmal. Mindenre vannak megfelelő módszerek. Leg­először téged is próbáknak vetettelek alá, nehogy téve­désből mégis egy valódi pa­pot keverjek bajba. Tisztessé­ges ember bizony botrányt csap, ha sót tesznek a kávé­jába. S ha nem, akkor oka van rá, hogy csöndben ma­radjon. Nos, te csöndben maradtál, s akkor sem szól­tál semmit, amikor az ebé­dünk árának háromszorosát kértem el tőled, hogy fizes­sünk. Ez volt a próba, a töb­bi meg arra kellett, hogy felhívjam magunkra a rend­őrség figyelmét. Akármerre mentünk, igyekeztem valami olyasmit csinálni, hogy az emberek beszéljenek rólunk. Eközben foltot ejtettem a falon, betörtem egy ablakot, de megmentettem a kincset, amit rám bíztak... Flambeau elismerően bó­lintott a fa mögül előlépő Valentin felé. — Nem engem illet az el­ismerés — szólalt meg Va­lentin. — A jámbor képű Brown atya ravaszságban ezúttal mindnyájunkon túl­tett. Fordította: Zilahi Judit FARKAS BÉLA: MŰTEREMBEN Hunyadi István: KÁI\SZASZI-A tengeren, a dél-vietnami Phan Rang magasságában elsüllyedt egy USA felségjelű fregatt, mely — feltehetően — hadicélokat szol­gált. A katasztrófa körülményeit kutatják.« (Újsághír) Egy fregatt siklik a széllel, hol kiköt, parazsat vet a zsurló, a tetőkön láng a fejék, kormányosa imbolyog, részeg, kormányosa kanszaszi Flék. Jéggé fagy a szesz verítéke, melléből két hang tör elő: »Vess horgonyt a hajórakom. »Fordítsd tengerbe, te Flék!« Alul kicsapódik egy ajtó, suttyan a mélybe a láda, baktérium, rajt írva ez 411. Küldik a »felszabadítók«, í-s százezer élet a vám. Fregatt siklik a vízen, kormányosa imbolyog, részeg, reszket kormányosa, Flék. Mellében két hang felesel: »Vess horgonyt. Ez a parancsod! »Pokolra egész rakománnyal, küldd a fenékre, te Flék!« Alul kicsapódik egy ajtó, fordul a mélybe a láda, gáz, címkéje csak ennyi, az ám, küldik a »felszabadítók«, százezer élet a vám. Fregatt siklik a vízen illan a mámor, a gin, ütegek állnak a parton, gép mordul új hullámra megint... »Pokolra az egész rakománnyal! Küld a fenékre, te Flék! öljenek ők, nem a dolgod, van eszközük erre elég!« Lassan mélybe merülni, eltűnni, mi más menedék ... Valaha volt egy vitorlás a kormánynál állt maga Flék ... a három nyomozó pillanatok alatt a Bullock utcában ter­mett. Időközben eléggé be­sötétedett. A kihalt utcában csak egyetlen helyiségből, egy kis cukorüzletből szűrődött ki fény. Valentin betért oda. A boltosné, amint meglátta a kék egyenruhát, megszó­lalt: — A csomag miatt hiába jött, azt már feladtam. — Azután a rendőrfőnök cso­dálkozó arcát látva hozzá­tette: — Arról a csomagról beszélek, amit a papok hagy­tak itt. — Az isten szerelmére! — szólt mohón Valentin —, me­sélje el pontosan, mi tör­tént Nos — kezdte az asz­szony kissé vonakodva » Jó pár hónapja éli már ak­kor a városban, de az ország más táján »kovácsolódott« fü­lének mindaddig idegen, sőt csaknem ellenszenves volt az ottani beszéd. Egyik földijét, akivel egyszerre vetette ide a sors, s aki fél év múltán már úgy »ö«-zött, mintha itt látta volna meg a napvilágot, emiatt csaknem renegátnak tartotta. — Barátom — mondotta —, ha a századfordulóig élnék is itt, sohasem tudnék leszokni a mi ízes, otthoni nyelvjárá­sunkról. Hogy tehettél ilyet?! — vonta kérdőre felháboro­dottan. A szerencsétlen csak hüm- mögött. De már a következő tavaszon megoldódott a rej­tély, fény derült, »elhajlása« fél órával ezelőtt bejött két indító okaira. Megnősült és a pap. Kis édességet vásárol- lányról ragadt rá a »kör«, ták, aztán elmentek. A I úgyhogy a mai napig sem vet- hampsteadi rét felé tartottak, | közte le, s minden bizonnyal de egyikük néhány perelnem is fogja már soha! De ő tartotta magát, nem adta be a derekát. Mindad­dig, amíg meg nem ismerte Évát A haja barna, a dereka karcsú, és ha nevet, kinyílik, mint a virág... Van benne valami a milánói Vénuszból és — nagyon sok az édesany­jából. Ha a kacagása nagy sé­táik közben a parkban fel­csendül, az a bolond szive ir­galmatlanul összefacsarodik. Különösen, ha mások jelenlé­tében, társaságban kerül sor erre a kacajra, öltött egészen rendkívüli méreteket a szívszo­rulás. Éva is észrevette szín- változását, és nemsokára en- gesztelésképpen a fülébe súg­ta: — Szívem, későn van, haza köll mönnöm... — Hogy mondod?! — vág­ták mellbe az »ö«-k. De azért egy percig sem tudott úgy ha­ragudni rá, mint egykor a ba­rátjára. Bele kellett nyugod­nia, hogy Éva helybéli lány, s az »akcentus« »jelen van« nála is, akárcsak sok ezer más ottani beszédében. Mikor becéző nevet keresett neki, sokáig habozott a »cica- bogár«, az »aranyvirág«, a »csillagos ég« és egyéb ma­gasröptű jelzők közt. Egy pil­lanatig a »Titina« is eszébe jutott. De mindez üresnek, tartalmatlannak hangzott. Az­után sikerült olyan nevet ta­lálni, ami legjobban illik hoz­zá: »Edöske.« Ebben benne van a neki mindinkább nél­külözhetetlen, rnondhatatlan édesség, amivel megbűvölte, és a tájszólás is, ami le nem kopik az ajkáról, s hovato­vább nem is sérti már a fü­lét. Muzsika volt, csodálatos zamat... És belátta, hogy végeredményében éppen olyan szép beszéd, mint az övék otthon, a fűzfákat tük­röző víz partján. Aztán egy szép napon — a parkban rozsdás leveleket so­dort a szél — magához húzta a leányt: — L öszöl-e a feleségem, Edöske? — Szömtelen, mán mög csú- folkodol — legyintette meg duzzogva az arcát. — Ugyan, kicsim, higgyél neköm! Hát veled szeretnék boldog lönni, nem értöd?... Megszorította a kezét, és a nagy csodálkozó szemében ott fénylet a végtelenség. Talán akkor vált »tősgyökeres« hely­beli Jóba Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents