Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
Péntek, 1966. májas 20. 9 SOMOGYI NÉPLAP Visszatérnek rá 57 000 biztosított tanuló Egy év alatt 167 000 forint kártérítést fizettek ki A pártmunka hatékonyságának növelésére a barcsi járásban is igyekeznek alkalmazni a legmegfelelőbb módszereket. Az alapszervezeteknek konkrétabban segítve a járási párt- vb és a pártapparátus tagjai a határozatok ismertetésére, végrehajtásuk megszervezésére, a közvélemény rendszeres tájékoztatására hívják föl leg'n- kább a titkárok, vezetőségek figyelmét. Számolnak azzal, hogy a párttagság és a párton- kívüliek növekvő politikai érdeklődésének kielégítése egyszersmind módot ad a helyes szemlélet erő ütésére, a té es nézetek elleni hatásos föllépésre Evégbcü a pártmunkások a járási vezetés elvi útmutatása alapján a gyakorlatban annak megvalósításán dolgoznak, hogy az alaps^ervezetek ne hagyjanak nvitva hosszú időre vitás kérdéseket, a megkezdett, de be nem fejezet* tanácskozások folytatásált tartsák napirenden, s egy-egy ilyen témára időnként térjenek vissza. Legutóbb a párt ideológiai irányelved vitájának tapasztalatait idézték föl a járásban Annak idején valamennyi alapszervezet feldolgozta az irányelveket, megtárgyalta az Ideológiai munkáit. Az elvi állásfoglalás ismerete igen hasznosnak bizonyult abból a szempontból, hogy segítségével biztonságosabban és alaposabban elemezhették az adott község, munkahely vagy terület helyzetét. A dolog természetéből fakadóan egy-egy ideológiád kérdést nemigén lehet egyetlen taggyűlésen végérvényesen tisztázná, azzal huzamosabb ideig, folyamatosan kell foglalkozni. Amit az ideológiai munka javítására helyi tennivalóként meghatároztak, annak megvalósításához hozzáfogtak ugyan, de a végrehajtás közben fölvetődött újabb kérdésekre okvetlenül szükséges választ adni, s az eddig szerzett tapasztalatokat mindenképpen kívánatos őszszegezni, értékelni. Ez a meggondolás készítette a járási pártvezetést arra, hogy kimondja: az ideológiai munkát az alapszervezetek ismét tűzzék taggyűlésük napirendjére. Elsőként most a pedagógusok pártszervezete tárgyalta meg a témát, s már e taggyűlés munkája is igazolta az elhatározás helyességé*, és megerősítette a vezetést abban a céljában, hogy a többi alap- szervezet is folyamatosan ösz- szegezze ezeknek az elvi kérdéseknek gyakorlati tapasztalatait. Visszatérnek más határozatokra, eszmecserékre is, kivált a tarthatatlan nézetek tisziá- zására a barcsi járásban. Az e módszerrel végzett pártmunka jó önvizsgálat is, lehetőséget ad elért eredné'ye'nk számbavételére. további te tudóink fölismerésére. Igen sókra értékelendő az a haszna is, hogy a visszatéréssel, megoldandó feladataink újbóli meghatározásával erősödik az alapszervezetekben a pártélet rendszeressége, a végrehajtás következetessége. Érdemes hát időről időre visszatérni megkezdett, de még el nem végzett dolgokra, vitatott kérdésekre — ennek eredményeként is növekszik a pártmunfaa hatékonysága. ‘ K. J. Kedves ünnepség zajlott le az Állami Bizitosító megyei igazgatóságán. A Tóth Lajos Általános Iskola egyenruhás úttörői húzták ki a szerencsekerékből azoknak a társaiknak neveit, a’ iket az Áll mi Biztosító ajándékban részesített. A megyében 145 olyan iskolás kapott így ajándékot, akinek tanulóbiztosítása van. Frimm Géza igazgató elmondta, hogy 1965-ben 57 000 (Tudósítónktól.) Gyakorlati gépbemutatóval egybekötött tapasztalatcserét tartanak, és lengyel mezőgazdasági gépek kiállítását rendezik meg június 20-án Kaposváron a Lengyel Népköztársaság budapesti kereskedelmi tanácsának, a varsói tamidót biztosi tat taík baleset ellen. S hogy az ötforintos biztosítási díj mennyire nem volt kidobott pénz, azt mutatja, hogy tavaly 872 sérülés után 167 000 forint: kártérítést fizettek ki. Az 1966—67. tanévre még a nyári vakáció előtt megkötik a biztosítást. Az Állami Biztosító a szünetben előforduló sérülés után is fizet kártérítést;. Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztályának, a Somogy megyei AG- ROKER Vállalatnak és a Kaposvári Felsőfokú MeAŐrrazdasági Technikumnak közreműködésével. A bemutató a me-őgazdasági technikum dénesmajori területén MOTCP5TTPORT külker ?sk«delmi vállalatnak, a Somogy megyei lesz. A géneket működés közben is bemutatják az érdeklődőknek. Lengyel mezőgazdasági gépek kiállítása Kaposváron Milliés építkezés — kis hibával A fe’lv'i 'Ott fal - król még mind g hiányzik a tető A hiba az épületfa körűi van. résszel távolithatn-'k el a tóA osurgónagymartoni Győzelem Termelőszövetkezetben egy több mint eg millió forint értékű szarvasmarha-istálló építése vár befejezésre. A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat létesi t- ményjegyzékóben ez az istálló így szerepel: A múlt évben beépítettek 50 000 forintot, az idén elvégzik a hátralevő 1 027 000 forint értékű munkát, és augusztus végére elkészítik az épületet A szövetkezetben megtudtuk, hogy az eredeti határidő július végle volt, de különböző okok miatt késve foghattak hozzá az építkezéshez, így a tervezett 429 000 helyett csak 50 000 forintnyi munkát végeztek el tavaly. Vajon elkészül-e a kitűzött időre? Az istálló falát felhúzták, s a múlt héten, amikor ott jártunk, Markovics István ácsbrigádja faragta a tetőszerkezet faanyagát. Az épület készültségi folca egyharmados, a teljes érték kétharmadának beépítése még hátravan. Az ácsok szerint elkészülhet az épület augusztus végére, ha az akadályokat sikerül elhárítani. Az ácsiok teljes!tanén vbér- ben dolgoznak, érthető, hogy reggel ötkor kezdik, és csak este hat óra körül hagyják abba a munkát. Őket is, a szövetkezetieket is bosszantja, hogy nem kapnak megfelelő épületiét. A Győzelem Tsz vezetői megírták az illetékes erdészetnek, hegy ha a vál’a lat kötbérigényt támaszt a szövetkezettel szemben, a Dél- somogyi Erdőgazdaságot terheltetek meg az összeggel. Előfordul ugyanis, hogy nem érkezik meg idejében az épületfa, s amit kapnak, annak egy része alkalmatlan erre a célra. Ezért az ácsok úgy számítják, hogy a faragás eltart még néhány hétig, s csak utána kezdhetik meg a tetőszerkezet kiszabását. Bizonyos, hogy gyorsabban haladhatnának, ha például bárd helyett szalagfűlösleges részeket a rönkökről. Még szaporábban mehetne azonban a munka, ha elegendő és jobb minőségű, egyenesebb épületfát kapnának, hiszen szalagfűrészre egyelőre nem számíthatnak. A több mint egymillió forintba kerülő istálló építése eddig nagyobb zökkenők nélkül folyt, ám ha határidőre el akarják készíteni, módot kell találni az akadályok elhárítására. Kül 'nben nem valószínű, hogy idejében tető alá kerül az épület H. F. őqif bőkor kapás AZ ÜT ITT SZÉLESEN KANYARODIK, folytatása már nyílegyenes. Virágdíszbe öltözött akácok és tapsoló levelű nyárfák szegélyezik. A kanyarból frissen gyalult földút vezet a majorba. Végig az úton gépek és emberek dolgoznak. Porfelhőt kavarnak a kőszállítmánnyal érkező teherautók, lassan, méltóságteljesen mozog az úthenger. A földútból igazi bekötő út lesz. A földút egy szép nagy burgonyatáblát szegélyez. Tarka ruhás asszonyok és lányok hajladoznak a tábla közepén. Még nem látni az arcukat, de a színek jelzik, hogy hol vannak a fiatalok és az idősebbek. — Olyanok így, mint egy bokor — mondja az AKÖV gépkocsivezetője —, mint egy vadrózsabokor. — Dolgosak — teszi hozzá elismerően az egyik rakodó. / Háromfaiak! — mondja egy másik, de olyan hangsúllyal ejti ki a falu nevét, hogy az már egyenlő a tisztelettel. — Nem tudom, hogy mi lenne ezzel a faluval ezek nélkül az asszonyok nélkül.. Nézze csak, az idősebbek minden fordulónál elmaradnak egy negyed sorral, de a fiatalok kisegítik őket. Csak akkor kezdenek újat, ha egyszerre állhatnak be. — Őrá ne adjon! — viccelődik a gépkocsivezető. — Ide udvarol, érthető, ha dicséri őket ÉPPEN KIÉRT A SOR. Negyvenen vannak. Harminc fiatal és tíz idősebb. Verejték fürdeti arcukat. Ügy tüzel a májusi nap, hogy szinte vibrál a levegő. Odamegyek a legsötétebb ruhás idős asszony mellé, és szégyenérzet fog el. Kínos, hogy kényelmesen állok mellette, amíg ő kapát forgat a hetven évével. A nénike talán megérzi ezt, mert segít: — Szép ez a krumpli. Ügy néz ki, hogy gazdagon lesz alatta. — Magukat dicséri majd a jó termés. — A répával már végeztünk, tegnap öt hold dohányt ültettünk ki meg paprikát. Ha itt is végzünk, átmegyünk a mákba. Estére talán az is elkészül. Ha mégse, akkor majd holnap. Holnap többen leszünk, mert nem ennyien vagyunk ám Cipót Jóska brigádjában! Sokkal többen. Csak hát piaci nap van ma, és ilyenkor néhány asszony buszra ül, bemegy Aridra. Holnap már hetven lányt és asszonyt számolhatna össze. Mindenki jön. így dologidőben szinte kiürül a falu. Az apróság napközi otthonban meg óvodában van. Gondoskodnak róluk, meleg ételt kapnak. Grosics Ferencné a néni- kié neve. Ezen a tavaszon éppen fél évszázada, hogy kapát adtak a kezébe. Mellette halad Skoda Ferencné és Horváth Józsefné. — Ne csak minket írjon fel — tiltakoznak tréfásan. — Benedek nénit is meg az elnök feleségét is! Ott mennek az élen együtt a fiatalokkal. Azok még bírják a tempót. BÖDÍTÖAKAC- és bodzaillatot hoz a szél. Szénásszekerek kocognak a bekötő út frissen rakott kövén. Az asszonyok integetnek a kocsisoknak: — Siessetek, mert esőt mondott a rádió! — Ne ijesztgessen már, ángyom! — kiált vissza az egyik kocsis. — Estig már ne essen. Akkorra rendelje meg... Nevetnek mindannyian, mert Mari néni született időjós. Állítólag csak tegnap tévedett. Igaz ugyan, hogy esett, de Háromfa valahogy kimaradt. — Miről beszélgetnek munka közben? — Ha maga azt mind le akarná írni, megtelne az egész újság. Szó esik mindenről. A vezetésről, az elnökről, megbíráljuk ám a tulajdon felesége előtt is, sőt ha rossz fát tenne a tűzre, még az asszonya is velünk tartana. — A mamák a vasárnapi prédikációt is megbeszélik — szól hátra az egyik piros arcú lány. — Hogy mi tetszett, mi nem. — Ezek meg a szerelemről disputáinak folyvást — vág vissza Julis néni. — Arról bizony sokat lehet beszélni — segít a fiataloknak az egyik fekete ruhás nagymama. — Már az én időmben is sokat beszéltünk róla. Pedig hol van már az én időm ... — Mi az, aminek legjobban örülnek? — Sok minden. — Például? — Mindenki másnak. — És maga? — Mi, öregek, elsősorban annak, hogy nem vagyunk magunk. Nézze meg ezt a sok fiatalt. Vasárnap úgy kiöltöznek, hogy rájuk sem lehet ismerni, de hétköznap itt van minden Kati, Eta, Éva, Erzsi, Irma meg Marika. Ügy dolgoznak, hogy öröm nézni. Valamikor mi is tudtunk ám így dolgozni! De ezek sem szégyellik a munkát. Ha az irodán megnézné a kartonokat, meglátná, hogy sok csitri előbbre áll, mint a férfiak. Át is járnak értük a legények még Atádról, Babócsáról és Bol- hóról is. Kapósak a mi lányaink. VÉGE A RENDNEK, új sort kezdenek. A gépkocsi- vezető tánczenét keres a táskarádión. így ad szerenádot ... Szegény társadalom... H a költő volnék, megszemélyesíteném őt, hogy igazán szívből és közeiről mondhassam el véleményemet. Ha építészt faragtak volna belőlem, az Akropolisz Pantheanjának oszlopaihoz hasonlítanám, s ha hadtörténész lennék, alighanem egy bevehetetlen be- tonerődí'tmény jutna az eszembe. Mert a társadalom erős, a társadalom sok mindent elbír ... őszintén szólva most mégis sajnálkozni van kedvem. Ülök a televízió képernyője előtt, izgalommal figyelem a vitát — tíz után, csak felnőtteknek. Az élettárs megválasztásáról folyik az eszmecsere. Olvasom az újságban, hogy ankátot tartottak a fiatalkorúak bűnözéséről. Egy kisvárosiban ezalatt hallatlan szenvedéllyel vitatkoznak — néhány féldeci után — az alkoholizmus elleni küzdelemről. Szerkesztőségi szobámba látogató érkezik. Türelmesen hallgatom végig, amint arról panaszkodik, hogy az új városrészekbe nem terveznek játszóteret. És bármerre járok, bármerre hallok okos politikai célokról, ideológiai feladatokról, társadalmi gondokról vagy különböző nézetekről, valahogyan minden vita ezzel a divatos és megtámadihatatlan fogalommal zárul: majd a társadalom... Igen, a társadalom erős, a társadalom sok mindent elbír,... Elbírja például, hogy büszkén és szenvedéllyel hivatkozzunk rá, amikor tehetetlenek vagyunk és lusták, amikor nem értjük, vagy csak nem akarjuk megérteni, hogy mi a kötelességünk. Elbírja, hogy álszentül a közösségre hivatkozva felmentsük magunkat akkor is, ha csakis a mi hozzáállásunkon, képességünkön és akaratunkon bukott meg egy-egy szép és reális elképzelés. Elbírja, hogy ha hibáztunk, szinte társadalmon felüli egyénnek ítéljük meg önmagunkat, akik nem tartozunk számot adni cselekedeteinkről. A társadalom valóban sok mindent elbír. De csak egy ideig... V an nálunk egy általánosan elterjedt mondás, amit könnyedén vetünk oda a mondat végére: a társadalom a felelős! Mondják ezt akkor, amikor az ifjúság neveléséről van szó; elhangzik, ha a munkafegyelem helyzetét latolgatjuk; ha piszkos az utca valahol; ha túlságosan elterjednek a kispolgári nézetek, szokások; ha az egoizmus kerekedik felül a közösségi érzésen; ha egy tízéves gyerek bedobja a szomszédék ablakát; s akkor is, amikor rosszul tervezünk, vagy éppen »elfelejtjük« teljesíteni a tervet. Egy szó, mint száz: a társadalom hivatkozási alappá nőtt, óriási köntössé, amely mögé elbujtathatjuk minden hibáinkat, jellembeli fogyatékosságunkat, kisszerűségünket és alkalmatlanságunkat. Mégiscsak jó ez a társadalom. Azt hiszem, nincs okunk félrevezetni egymást, nem akarom hát bebizonyítani e »közhasznú mondás« ellenkezőjét, azt ugyanis, hogy a társadalom semmiért sem felelős. Dehogynem! Csakhogy ... A társadalom erős, és sok mindent elbír... De mindent azért mégsem. Ennyire nem erős, és nem is lesz soha! Az is általánosságnak tetszik talán, ha úgy fogalmazok, hogy a társadalom mi vagyunk. A mi társadalmunkban mindennek alapja a közösség; ez tükröződik a tulajdonviszonyokban, a gondolkodásban, az emberek egymáshoz való viszonyában, a felelősségben is. Ez utóbbit azonban gyakran eltúlozzuk. Eszébe jutott-e már valakinek úgy fogalmazni vitazáróját, hogy ezért vagy azért a hibáért a társadalomhoz tartozó egyén a felelős? Mondtuk-e valaha, hogy az eltévelyedett tizenhat éves gyermek »hőstettéért« talán nem is az egész társadalmat, hanem az apát vagy — uram boesá’ — egy kicsit őt magát is felelősség terheli? Hivatkoztunk-e eleget arra, hogy ki-ki a maga közösségében vegye észre, és küzdjön a felelőtlenség, a lazaság vagy az úrhatnámság ellen, s ne a társadalmat ráncigái ja elő, ha hibákat fedez föl? Nagyon ritkán. Az ilyen megközelítést nemigen szeretjük. A társadalom hatalmasabb, mint az egyén, erősebb, sok mindent elbír ... És a mi társadalmunk valóban erős; gazdasági alapjával, uralkodó világnézetével, vezető erejével és céljaival olyan hallatlanul nagy lehetőségeket tár a társadalom tagjai elé, hogy szinte erőfeszítésekre van szükségünk ahhoz, hogy egyre-máisra lenyirbáljunk belőlük. De miért? Szegény társadalom ... I 'i gyénenként csepp vagyunk a tengerben, de belőle lünk áll a tenger. Igaz, a társadalom puszta létével is visszahat ránk, formál, alakít bennünket. De nem tűrheti el, hogy csupán a nagy közösségre hagyatkozzunk. Magunkban kell rendet teremteni, mindenkinek önmagába kell néznie először, s csak azután a sokaságra. A szocializmus építésének feladatait ugyanis nem lehet általában kiosztani, abból mindenkinek megvan a maga teendője. Ha tehát a társadalom felelősségéről beszélünk, sose felejtsük el, hogy voltaképpen önmagunk felelősségéről van szó... Jávori Béla Kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári és környé i építkezéseire. Csak kőműveseket pedig a siófoki és környéki munkahelyekre vesz fel. Különélési pótlékot fiz künk Kaposvár területén: családfenntartóknak napi 15 Ft-ot, nem család- fenntartóknak napi 10 Ft-ot; vidéki munkahelyeken: családfenntartóknak napi 20 Ft-ot, nem családfenntartóknak pedig napi 15 Ft-ot, ha vidéki lakásbejclentéssel rende keznek. Munkásszállást, üzemi étkezést biztosít mk. A felvételkor tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. utca 57. és Siófok, Fő u. 200. I (87755) Németh Sándor
