Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-19 / 117. szám
Csütörtök, 1966. május 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP EGYÉRTELMŰEN! Jegyzet egy árvitáról Vasárnapi lapunkban közöltünk egy hírt arról, hogy olcsóbb lett a naposcsibe. Ezt megelőzően hangot adtunk annak a kívánságnak, hogy a háztáji baromfitenyésztés fejlesztése céljából szükség lenne a most már meglehetősen magas fogyasztói ár csökkentésére. A két jelzés között összefüggés van. Nem kívánjuk most részletezni, hogy a háztáji baromfitenyésztés fejlesztése és ezzel a tojástermelés növelése milyen fontos érdeke a népgazdaságnak. A múlt év augusztusában a megyei pártvégrehajtóbizottság is foglalkozott az ezzel kapcsolatos tennivalókkal, s meghatározta a legfőbb feladatokat. Elvről évre nő falvaánkban a Baromfitenyésztési kedv. Hiba lenne, ha ez a lendület valami miatt megakadna. A naposbaromfi ára körül tár- madt vita felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi gyakorlat nem egészen jó. A megye keltetőüzemei tanácsi felügyelet alatt dolgoznak. Hónapokra bontott szerződéskötés alapján, egész éven keresztül egységes áron adják át a naposcsibét a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységének, s az az aprójószágot továbbadja a termelőszövetkezeteknek, illetve a földművesszövetkezeteknek. Az fmsz-ek feladata a háztáji baromfitartó gazdák igényeinek kielégítése. Ez a mechanizmus eléggé körülményes. Sok kézen megy keresztül a naposcsibe, míg eljut rendeltetési helyére. A helyzetet nehezíti, hogy ez az egyetlen aprójószág, amelynek nagyüzemi árát nem központilag a BOV állapítja meg. Emiatt a tanács, a keltető, illetve a vállalat helyi gyáregysége között szinte évenként árvita alakul ki. A naposcsibe árának megállapítását külön rendelkezés szabályozza. < »A géppel keltetett naposcsibe nagykereskedelmi árát a keltetöállomá- sok és az értékesítő szervek javaslata alapján — a BOV területileg illetékes gyáregységével egyetértésben — a megyei tanács mezőgazdasági osztálya állapítja meg« — mondja ki a rendelkezés. A tanácsnak ügyelnie kell arra, hogy éves viszonylatban az átadási és a forgalmazási költségek biztosítva legyenek. A keltetőüzemek az időszaktól és a kereslettől függetlenül egységesen 3,60 forintért adják át a naposcsibét ä vállalatnak, de év végi elszámolással. Ha az önköltség ennél az összegnél nagyobb lenne, akkor a különbséget a vállalat köteles megtéríteni. A vállalat a korai csirkét — érthetően — magasabb áron adja tovább, viszont előfordulhat az is, hogy a nagyüzemi ár az önköltségi ár szintjére vagy az alá csökken. (A nyár végi, kora őszi hónapokra gondolunk.) A BOV természetesen arra törekszik, hogy éves szinten az egyensúly meglegyen, feladatát gazdaságosan végezze el. Ebben a szellemben kötik meg a szerződéseket is, hiszen míg az év első öt hónapjára egymillió-nyolcszázezer, a következő öt hónapra nyolcszázhatvanezer naposcsibe átvételében állapodtak meg a baromfikeltetővel. Nemcsak az idén, a korábbi években is ez volt a gyakorlat. A vállalat tehát azon van, hogy minél több csibét magasabb áron adjon tovább. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyáltalán nem mindegy, hol ez a határ. A helyes arányok kialakítása, az összhang megteremtése voltaképpen a tanács feladata. Megegyezésre való törekvései azonban az idén egyre-más- ra meghiúsultak. A tanács már áprilisban javasolta, hogy a március elsejétől érvényben levő 4,80 forintos fogyasztói árat csökkenteni kellene. Szóbeli megegyezés nem történt, levélben elutasító választ kaptak a vállalattól azzal az indokolással, hogy országszerte ez az ár, nem időszerű tehát a csökkentése. A gond azonban egyre sürgetőbbé vált. Mind több helyről érkezett jelzés, hogy ez az ár magas, s emiatt akadozik a tenyésztési program végrehajtása. A tanács a megyében kialakult állapotoknak megfelelően — a rendelkezés értelmében — a BOV helyi gyáregységével igyekezett megegyezni, a i'állalat azonban a központi helyzethez és az országos átlaghoz igazodott, illetően igyekszik igazodni. Ezt megmagyarázni, ezzel egyetérteni nem lehet! Egyrészt azért nem, mert az évi 1 előirányzatnak mintegy hat- , van százalékát ezen a magas áron már továbbadta a termelőknek a vállalat helyi gyáregysége. Az új, 3,80 forintos fogyasztói ár sincs az önköltségi szint alatt, tehát az egészet tekintve semmi szín alatt nem fenyeget a ráfizetés veszélye! Az ide vágó rendelkezésnek egyébként sincs semmi olyan előírása, amely meghatározná, hogy kizárólag a baromfiipar országos vállalati érdekeihez kellene igazodnia megyénkben a csibeárnak. Az árvitából azt a következtetést kell levonnunk, hogy nem jó dolog, ha eny- nyi kézen megy kérésziül egy termék, míg a legilletékesebbhez, a termelőhöz kerül. Megszívlelendő és elgondolkoztató, hogy egy rendelkezést mennyire értelmezünk egyformán. És talán a leg- úlyosabb hiba Itt van. A vállalat helyi gyáregysége — bár ez a rendelkezésben nincs benn — egyedül országos központjának javaslatára támaszkodik, és nem veszi kellően figyelembe a megye igényeit, helyzetét. A megyei tanács viszont — a rendelkezés értelmében — nem az országos központtal, hanem a helyi gyáregységgel igyekszik megállapodni. Hogy ez ilyen körülmények között nehezen megy, érthető. A megye érdeke azt kívánja, és a párt-végrehajtóbi- zotság által jóváhagyott baromfitenyésztési program azt a célt szolgálja, hogy minél több baromfi kerüljön a szövetkezetekbe és a háztáji gazdaságokba. Ennek a megyei feladatnak a megoldása nem nélkülözheti a baromfiipar jobb közreműködését sem. Vörös Márta Két csavar összetalálkoztam a minap a Vas- és Fémipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárával. Gyorsan belemelegedtünk a beszélgetésbe. Szó esett a normákról, a bérek és a prémium ösztönző hatásáról, az emberek neveléséről és még nagyon sok mindenről. Amikor éppen lélegzetvételnyi szünetet tartottunk, az szb-titkár belenyúlt a zsebébe, s elővett két csavaranyát. Odatartotta elénk a tenyerét. Néztük a kicsi és a nagy anyát, s nem tudtuk mire vélni e néma közjátékot. — Hiánycikk a vállalatnál — szólalt meg a szak- szervezeti titkár. — A fél vállalat ezután szaladgál, mert nélküle leáll a munka. Az SZMT munkatársával együtt még mindig kérdően néztük az anyákat, mert nem értettük, mire akar kilyukadni az szb- titkár. — Kimentem az udvarra, s ebből — rámutatott a kisebbik anyára — tízet szedtem össze az udvaron. Emebből — forgatta meg két ujjal a nagyobbik anyát — három hevert a földön. Lehet, hogy jóval többet találok, ha tovább keresgélek. — Szóval a takarékosság ... — bólogatott az SZMT munkatársa. — Igen — vette át a szót az szb-titkár. — Hanyagul elhajítják azt a filléres anyát a dolgozók; ha leesik, nem hajolnak le érte, a másik továbbrúgja. Aztán amikor kifogy a készlet a raktárban, megnő a csavaranya értéke. Min- nenki kutatja, keresi, mert szeretne termelni, s éneikül megáll a tudomány ... Ugye, apróság? Két csavar. S a szakszervezet felhasználja a munkájában. Ezzel a példával agitálhat a takarékosság mellett — tette zsebre az anyákat a titkár. L. G. AZ AKARATOS LEGENY A Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság 1 és 2 éves, továbbtenyésztésre alkalmas hidegvérű csikókat vásárolna. Választ kér darabszám és ár megjelölésével pápai címére. (3811) A hír tömör és rövid: Az ifjú traktorosak tavalyi egy műszakos versenyének somogyi győztese Kiss Gyula, az ádándi Aranymező Tsz traktorosa. Az értékelő bizottság jegyzőkönyvéből még ennyi tudható meg: Évi tervét 48 százalékkal szárnyalta tűi- MTZ típusú gépével 1886 normálholdat, 379 mű- szaknormát teljesített. A KISZ megyei bizottsága versenyzászlóval és . 1400 forinttal jutalmazta meg. Az Aranymező központi irodájában többet mondanak. A kép teljesebb lesz. A szövetkezet elnöke: — Bár minden traktorosunk ilyen volna... A mezőgazdász: — Ügy megbízok benne, minit saját magamban ... A főkönyvelő számokat mond: — Két éve 664, tavaly pedig 839 munkaegységet teljesített. Az idén négy hónap alatt 280 egységet szerzett. Egy idősebb, szemüveges ember is véleményt mond: — Akaratos legény. Szívós és kitartó. Amit ígér, azt megteszi. Inkább többet, mint kevesebbet. Bárhol megélne, munkájáért mindenütt megbecsülnék ... A gépműhely udvarán egy olajos padra ülünk. Az előttünk álló kopott traktorról beszél. Tőmondatokat mond, de mindegyikben van valami, ami hevít. Egy idő után megértem, hogy ez a huszonöt éves fiatalember többé már nem tudna gép nélkül élni. Tudom, hogy ebben a faluban 25 forintot ért egy munkaegység, hogy a fiatalok java másutt keresi a boldogulást. Mi köti hát ide ezt a legényt? A föld? Az ősei mind cselédek voltak. Neki még egy öl- nyi sem jutott. Mégis, ahogy kiállt az iskolából, ide jött a szövetkezetbe. Ennek tizenkét éve lesz a nyáron. Azóta itt van. Volt gyalogmunkás, foga- tos és minden. Mindig azt tettei amit kellett. Laki János és Simon Sándor bácsi tanította meg a gépek kezelésére. Négyhónapos tanfolyamot végzett a szakiskolán, azóta gépen ÜL 4 — Szeretek itt lenni. Megbecsülnek, s ha kell, segítenek. Én ebben a szövetkezetben lettem férfi. És mindent, amit akartam, itt váltottam valóra. Itt a faluban ... Az idős emberek is tisztelik. Tizenhat éves kora óta családfenntartó. Az apját sírba vitte a rák. Beteg a testvére is. A sógora egy nyári napon a tóba fulladt. Vállalta, hogy eltartja, és neveli a három gyereket. Most vett házat. — Két szoba, pince és egy garázs van hozzá ... November 5-e óta takar- mányos. Öt órakor kel minden reggel. De a tavasszal sokszor csak egy órát pihent éjszakánként. Ha bent végzett, ment a határba. Volt olyan éjszaka, hogy negyven holdat tárcsázott meg. És nem akárhogyán! . Munkájában még rosszindulattal sem lehet hibát találni. A minap szólt a mezőgazdásznak, hogy egy rakodót megspórolhatnának. Vállalta a rakodást is. — Sokszor szóba kerül, hogy miért mennek el a fiatalok. Én csak azt tudom mondani, hogy nem gondolkodnak. Aid szeret dolgozni, az nálunk is megtalálja a számítását. Mi például 2,25 munkaegységet és 20 forintot kapunk minden műszaknormáért. A tavalyi havi átlagkeresetem 2600 forint volt. Higgye el, elégedett vagyak, m°rt bárhova mennék, ennél többet sehol se tennének a borítékba. Szerényen beszél idei tervéről: — Ezer munkaegységet akarok teljesíteni. Kiszámítottam, hogy nem lehetetlen. A nap már bronzszínűre festette az arcát. Búcsúzáskor a kezeszárát nyújtja. Másutt mindenütt olajos. Németh Sándor Hatezer darab hordozható rserépfcályhának a vázát készíti el ebben az évben a Zalaegerszegi Kályhagyár részére a Somogy megyei Fino nmechanikai Vállalat. A megyei tanócs-vb napirendjén A szövetkezeti ipar öt éve Megyénk szövetkezeti iparának fejlődéséről adott számot Laznicsek Imre, a KISZÖV elnöke a megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén. Az elmúlt öt évben — a tervezett 22 száz. Iákkal szemben — 34,3 százalékkal növekedett a termelés a ktsz- efcben. Ez a termelési érték mintegy hetvenmillió forintos növekedésnek felel meg. Legszámottevőbben a ruhaipar fejlődött: a készárutermelésben elérte a tizenhárommillió forintot. Túlnyomórészt a ruhaipari termékek és a bútorok teszik ki azt a 277 millió forint értékű árut, amelyet az utóbbi öt évben átadtak a belkereskedelemnek. Visszaesett viszont a cipő értékesítése. A ktsz-ek ugyanis drágábban állítják elő, mint az állami ipar. Szépen fejlődött a külkereskedelem. Tavaly ti szer annyi értékű árut exportáltak, mint 1961-ben. A Csurgói Napsugár Ktsz a múlt évben már huszonöt országba küldte el termékeit A Kaposvári Textilruházati Ktsz férfiingeket szállított a Szovjetunióba, az Asztalosipari Ktsz termék« pedig eljutottak Svájcba, Angliába, Etiópiába, Izraelbe, Marokkóba. Húsz országban ismerik a Kaposvári Szíjgyártó Ktsz sportlabdáit. Javult a lakosság igényeinek kielégítése. 1961-ben csak 49,6 millió forint értékű szolgáltatást végeztek, a múlt évben pedig már ez az összeg elérte a 81,7 millió forintot. S közben arra is ügyeltek, hogy a lakosságot kulturáltabban szolgálják ki. Szakosították a ktsz- eket, harminc felvevőhelyet nyitottak, a falvakban pedig a földművesszövetkezetekkel karöltve felvevőhálózatot építettek ki. Ez nem mindenütt vált be, néhol ugyanis nagyon kevés a javítanivaló. A termelést, egyrészt a termelékenység fokozásával, másrészt léiszámnöve’éssel emelték. A termelékenység emelkedése valamivel., nagyobb volt az országos átlagnál. Ezt a ki- bontakoTÓ rrnw>a'w/»iv és a nagyobb te’jesi"mé"yű gé*ek beállítása sevítotte elő. A termelést elsősorban a k’s'mru- gvártás és az építőipari tevékenység növelte. Az utóbbi öt évben 966 lakást építettek a. kisipari szövetkezetek. Legtöbbet — háromszázat — tavaly. A szakembereket már nagy•zt a műhelyek ipari tanulóiból pótolják., Az oktatást ál- .a iO„n szafciparosok végzik. Még nincs mindenütt olyan lehetőség az iparitanuló-képzés- re, mint az állami iparban. Nem sikerült megszervezni a tanműhelyeket sem. Évről évre többen dolgoznak a szövetkezeti iparban. A szakosítások csökkentették a ktsz-ek számát 1961-ben még 34 ktsz működött a megyében, az idén már csak 26 van. Ezek azonban korszerűbbek, több munkást foglalkoztatnak, öt év alatt 20 772 000 forint értékű népgazdasági és 6 782 000 forint értékű kiegészítő beruházást valósítottak meg. Ennek köszönhető, hogy sokat fejlődtek a ktsz-ek. Nagyobb beruházás volt a nagyatádi üzemház, a siófoki szoigálitató- kombinát, a balatonlellei cső- naképítő üzem, a csurgód vegytisztító fölépítése. Az új ötéves tervben üzletházat kap a Kaposvári Asztalosipari Ktsz, a Balatonboglári Vegyesipari Ktsz és a Marcali Építőipari Ktsz. A fejlesztési terv lehetővé teszi, hogy az iparban hétszázzal, az építőiparban pedig ötszázzal növeljék a létszámot. A készáru termelést negyven- három, a javítást-szolgáltatást pedig harminckét százalékkal emelik. K. L AZ EM BUDAPESTI BETONÄRUGYÄR — Budapest, XXI. (Csepel) Rákóczi F. n. 289. — azonnali belépéssel alkalmaz betonelem gyártó munkára férfi és női SEGÉDMUNKÁSOKAT A fölvételhez munkakönyv, MIL-lap és tanácsi igazolás szükséges. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Fölvételre jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportján. __________ (5516)
