Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-15 / 88. szám

Péntek, 1966. április 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP A siófoki fmsz a nyári forgalomra készül (Tudósítónktól.) A Siófoki Körzeti Fmsz hoz­zákezdett vendéglátóhelyeinek tatarozásához, csinos í tás ához. Május 1-től első osztályú lesz a siófoki Balaton Presszó és a zamárdi Kék Tó Étterem. A Balaton Presszóba két zene­kart szerződtetnek. Az egyik délután 4-től este 10 óráig, a másik 10 óra után szórakoztat­ja a vendégeket. Az idén különféle szolgálta­tásokat vezet be a szövetkezet vendéglátóipara. Magyaros ba­bákat, fényképezésihez szüksé­ges filmeket, ezenkívül süte­ményt, könyveket és gyümöl­csöt is árusítanak. A zamárdi Paprika kisvendéglőben népi zenekar játszik majd. Itt a bográcsgulyás, a babgulyás és a pörkölt mellett halételekkel várják a vendégeket. A nyári forgalom idejére két pavilont nyit az fmsz. Egyiket a Balaton Cukrászda mellett, ahol süteményeket, rétest áru­sítanak. A másik pavilon a Balatan-parton lesz, ahol halat és pecsenyét lehet majd vásá­rolni. A berzencei pártszervezet gyakorlatából Ott segítenek, ahol a legnagyobb szükség van rá ÜZEMI ARCOK A ka viesbányá A GÉPCSOPORT MUNKÁ­JÁRÓL tárgyaltak legutóbbi taggyűlésükön a berzencei Jobb Élet Tsz kommunistái. Meghonosodott a berzencei pártszervezetben, hogy tag­gyűléseiken sorra veszik a kö­zös gazdaság üzemágait, rész­letesen megvitatják a munkát, megbeszélik a feladatokat, s közösen segítenek a gazdaság vezetődnek a hibák kijavításá­ban. Kevés párttag dolgozik a szövetkezetben. De ennek a tizennégy embernek a munká­ja csaknem mindenütt érző­dik. Márciusban a gépcsoport feladatainak megbeszélését azért tűzték napirendre, mert attól a tizenhét emberből, aki traktoron ül, sok függ. Ha rendben mennek a gépek, nem késik meg a tavasziak vetése, idejében el tudják végezni a növényápolást is meg a szál­lítást is. Pusztai János párttit­kár azt mondja, hogy mindig a gépcsoportban volt légikévé­VEZETŐFÜLKE A TRAKTOR© Azt írja a Szabad Föld, hogy hossza^ előkészület után, a rendelők kívánságá­nak megfelélően ezentúl ve­zetőfülkével készülnek a D4K—B és az UE—28-as traktorok. A vezetőfülkék gyártását már megkezdte egy vállalat, mégpedig olyan megoldással, hogy a fülkék az említett két típus mind­egyikére tetszés szerint föl- szerelhetök. S még egy fi­gyelemreméltó előrejelzés a közleményben: ezentúl ha­zánkban csak vezetőfülkés traktorokat hoznak forga­lomba. Itt tartunk már, eljutot­tunk végre idáig. A traktor a nagyüzemi mezőgazdaság­nak nélkülözhetetlen gépévé vált. Jelképnek tekintettük az átszervezés időszakában: vele szántott valóban új ba­rázdát az eke, kiforgatta a mezsgyekarókat, összefüggő közös táblákká egyesítette az egyéni parcellákat. Forra­dalmasította a talajművelést, alakítgatta a parasztság fel­fogását, szemléletét. Ezt a szerepet kapta a jobb pa­raszti jövő tudatos építésé­ben. Mindegy volt akkor, hogy milyen a traktor, azt kívánta mindenki, hogy le­gyen minél több. Megalakul­tak az első gépállomások, jöttek az izzófejes traktorok. Az volt a gond, ki üljön ra­juk. Ment férfi és nő egy­aránt gépkezelést tanulni. A sors iróniája furcsán társí­tott később képzeteket: trak­toroslány szántott, s a gép kormos kerekének nyoma azt jelezte, mintha megannyi tűsarkú cipős kisasszony sé­tálgatott volna a mezőn. Nem andalgó séta volt ez, hanem emberpróbáló, ke­mény munka, s az idő múl­tán rájöttünk arra, hogy nem asszonynak, lánynak való a traktoron naphosszat rázkód­ni. Emlékek, immár történe­lemmé vált események tola­kodnak a toll hegyére. Ed- dén az alakulás utáni napok­ban a birtoklás friss örömé­vel nézegették a szövetkezeti gazdák első közös szerzemé­nyüket, az állami gazdaság­tól megvett, kiselejtezett, de még munkabíró öreg Hof- herrt. Nagyszakácsiban egyé­nileg szerzett pénzüket ad­ták össze, hogy kifizethessék az új traktort: »Hadd jöj­jön, kell az nekünk, nem boldogulunk nélküle, ma­gunkon segítünk, ha szövet­kezetünknek kölcsönözzük a vételárat.« Hívta és nevelte a pápai iskola az új trakto­rosnemzedéket. A zicsiek is kiadták a jelszót: »Traktor­ra, gépre, emberek!" Akkori­ban a megyeszékhelyen kü­lön ünnepség fogadta az el­ső nagyobb gépszállítmányt. Miniszterhelyettes adta át a somogyiaknak a bordóra fes­tett Beloruszokat. Gumikere­kű, univerzális traktor — ismerkedtünk a fogalommal. Zetor, UTOS, Maulwurf — tanulgattuk nevüket. Egy­szerre azon vettük észre ma­gunkat, hogy a jó öreg kor­mosok nyergéből is szinte mindenki az új, a szép, a kényelmesebb, tetszetősebb traktorra vetette vágyakozó pillantását. Régi kimutatást idézek meg tanúként: 1960-ban a inegye gépállomásainak 1138, a termelőszövetkezeteknek 67 traktoruk volt. Tavaly ősszel meg már együttesen 2985 állami és szövetkezeti traktor dolgozott a közös gazdaságok földjein. Az ál­lami gazdaságokat is számít­va, megyénk mezőgazdasága a második ötéves terv idő­szakában 2180 traktort ka­pott. Az idén tovább folyta­tódik a gépesítés. Ebben az évben mezőgazdasági üze­meink 440 új traktor vásár­lását tervezik. Nemcsak számszerűen szaporodott nagymértékben a traktorál­lomány, összetételében is je­lentősen változott: egyre korszerűbb, hasznosabb gé­peket ad részint hazai gyár­tásból, jobbára pedig beho­zatalból a népgazdaság. Most meg olvashatjuk a hírt: ezentúl csak vezetőfülkés traktort hoznak forgalomba. Tavaly ősszel a vetés haj­rájában Darányban a szö­vetkezet vezetői éjszakán­ként gépre ültek, hogy mi­előbb végezhessenek. A nagy munka lázában sem feled­keztek meg arról, hogy első az ember egészsége. Kimond­ták, hogy második műszak­ban csak fülkés traktor ve­het részt. Hűvösek az őszi éjszakák, vigyázni kell. Csak később hallottam meg, hogy ez a darányi híradás Mezőcsokonyán egy éjszaká­ra megállította a munkát. Amelyik gépen nem volt vezetőfülke, azzal nem men­tek ki szántani: »Megírta az újsóig hogy Darányban is így csinálják.« A szövetke­zet elnökének minden rábe­szélő képességét össze kellett szednie, hogy megértesse velük: a hűvös ellen ilyen­kor nemcsak a fülke, hanem a meleg öltözék is ad valami védelmet... Ezentúl csak vezetőfülkés traktort küld az ipar a mező­gazdaságnak. A nyitható ab­lakkal készített fülke nem­csak az időjárás viszontagsá­gaitól, hanem a gép esetle­ges felborulásakor a súlyo­sabb balesettől is megvédi a traktorost. Azóta egy részük már fülkével jött ki a gyár­ból. Ezután minden újra sze­relnek föl. Mert ember ül a. traktor nyergében, törődik vele, óvja egészségét, te-ti épségét az emberi sondo'ko- dós. Kutas József sebb hiba és legtöbb az ered­mény. Nyilván nagy része van ebben annak a négy kommu­nista traktorosnak, aki itt dol­gozik. A múlt évben hatvankét forintért végeztek el egy nor- málhold munkát a traktorok. Ezt a szép eredményt az idén tovább szeretnék javítani. Simon Lajos, a gépcsoport vezetője a márciusi taggyűlé­sen sorra vette a hibákat is. Őszintén beszéltek a traktoro­sok is a gépjavítás minőségé­ről. Elmondták, hogy néhány erőgép javítása kívánnivalót hagy hátra. Ez különösen ak­kor okoz nagy gondot, amikor nincs elegendő alkatrész. Szó­kimondás jellemezte a taggyű­lést. Fölvetették azt a kérdést is, hogyan tudják majd foglal­koztatni azt a tizenkét trakto- rostanulót, aki ebben az évben végez a csurgói szakiskolán. A szövetkezetnek mindössze ti­zenhat erőgépe van, s az idén csak kettőt tudnak vásárolni. A fiatal traktorosokat viszont alkalmazni kell, hiszen azért küldték őket iskolára. NAGY FELADAT VAR a Szövetkezet állattenyésztésére is. Ezért tűzték ennek az üzem- ágnak a problémáit az áprilisi taggyűlés napirendjére. Föl kell készülnie az egész gazda­ságnak arra, hogy augusztus­ban megindítják a keverőüze­met. Helyben állítják elő a ta­karmánytápokat, s ezzel sok szállítási költséget 'takarítanak meg. Gondoskodniuk kell azonban a keverőüzem alap­anyagellátásáról. Az évek óta nyomasztóan ható gondok alapját abban lát­ják a falu kommunistái, hogy a határ egy részén, a Dráva árterületén mindig bizonytalan volt a termelési. Időnként és helyedként nagyon szép ter­méssel fizetett ez a terület, másutt viszont úgyszólván semmi sem termett. Az idén biztonságosabb termelésre szá­mítanak a berzenceiek, hiszen jugoszláv területien nagyará­nyú vízrendezést hajtanak vég­re. Az ott vágott árkokon ke­resztül az ő földjeikről is le- húzódiik a víz a Drávába, így sokkal több takarmány terem­het ezután, mint eddig. A biztonságos állattenyész­téshez azonban nemcsak abrak kell, hanem szálas takarmány is. Ezért tűzték a párttaggyűlés napirendjére a rét- és legelő­gazdálkodás helyzetének meg­tárgyalását. Rétben ugyan nincs hiány, hiszen több mint ezer hold van belőle, de mi­nősége korántsem kielégítő. A múlt évi csapadékos időjárás miatt nagyon sok állat megbe­tegedett az egészségtelen, vize­nyős réteken. Korábban már kapott a szövetkezet százezer forintos állami támogatást a rétek javítására. Ott, ahol ak­kor elvégezték a munkát, már szépen nő a fű, értékes takar­mány terem. Ebben az évben 154 000 forinttal segít az ál­lam a szövetkezetnek ebben a miunkában. Körülbelül kétszáz holdat tudnak ezen a pénzen megjavítani. A párttagokra, a taggyűlésre az a feladat hárul, hogy segítsék a gazdasági ve­zetőket a terület kiválasztásá­ban, a munkák elvégzésében. A TAPASZTALATOK azt bizonyítják, hogy ha a szövet­kezet kommunistái összefog­nak a gazdasági vezetőkkel, az eredmény nem marad el. S a pártszervezet mindig ott igyek­szik segíteni, ahol a legna­gyobb szükség Ifain példaadó tettekre. Kercza Imre Csontos, büty­kös, hatalmas keze van. A kö­römágyak szélét csipkésre repe- gette az idő. A lapát nyele szin­te elvész a te­nyerében — Ügy van, ahogy mondtam. 1924-ben kerül­tem ide a gyé- kényesi bányá­hoz. Egy magán­vállalkozóhoz. Így tavaszon, ahogy kinyitott az idő. Fakókék ruhá­ján hatalmas fol­tok vannak. — Egy lapá­tot meg egy ásót kellett hozni. Hallgat. A sze­líden fodrozó vi­zet nézi. Musz- tács János az öreg munkás ne­ve. Néhány tár­sával együtt ha­marosan nyug­díjba megy. — Akkor per­sze még nem így volt. Gőzmoz­dony? Diesel? Kotró? Még a hírét se hallot­tuk. Naponta 30—34 csillét kellett megraknom. Ez ugyanannyi köb­méternek felel meg. Kemény munka volt. — Es a mostani? Bronzszínú arcán átszalad egy mosoly. — Ez a mostani? •— ismétli vissza. — Ez egészen más. összenéz az üzemvezetővel, és kesernyésen mosolyog. — Nem megy már úgy. Keve­sebbet bír az öreg. Sokkal keve­sebbet ... Most a bánya váltóinak kar­bantartása és a kábelhálózat ren­dezése a feladata. A legjobb munkások közé tartozik. Minden­ki tiszteli. — A markom, az erős most is, mint a vas. A felső izmokkal sincs baj. Olyan az, mint az acélrugó. De itt a csuklómtól a könyökemig . .. Ha azt ki lehet­ne cseréltetni, minden úgy men­ne, mint régen. Naponta 16 kilométert tesz meg kerékpáron. Az örtilosi hegyen lakik. Ott, ahol »legszebben éne­kel a madár«. Négy gyereke és három unokája van. Fizetés utá­ni vasárnapokon két korsó sört szokott inni a kocsmában. Arról mesél, hogy akkor, ré­gen milyen kicsi volt a hánya. Most meg így gyalogosan elfárad az ember, mire a végére ér. Hogy lövőre már 22 méter mélységben is bányásznak. — Annyit gondolkozom ezen. Tudja, én nemigen járok semer­re, csak hallom, hogy épül meg gyarapszik az ország. De ha nem mondanák is, én akkor is tud­nám, mert tengernyi kavicsot adunk mi. Ahol ennyi építő ka­vicsra van szükség, ott nagy dol­gokat csinálnak. Hallgat, aztán csak úgy magá­nak visszaismétli. — Ügy bizony, nagy dolgokat— A bánya katlanban most is sü­völt a szél. Musztács János arcát ez a szél festette bronzszinüre. Negyvenkét év alatt. A munka ünnepén öt is ünnepük majd. Akkor kapja meg a »Kiváló dol­gos-jelvényt. N. s. Barcson is megünnepiik a gyarmati ifjúság napját Április 24-én reggel a fiatalok felvonulásával kezdődik az egész napos ünnepség.. Délelőtt nagy­gyűlést tartanak, majd sport- és kultúrműsorral folytatódik a prog­ram. Délután avatják fel a fel­újított sportpályát, ezzel egy idő­ben a járás ifjúsági együttesei közös műsort adnak. Este fáklyás felvonulással zárul a gyarmati ifjúság napja. A járási KISZ-bi- zottság vietnami fiatalokat is meghívott az ünnepre. IGALI EMBEREK KÖZÖTT tu.) Am elöregedés az utóbbi éveiben Igáit sem kímélte. Annak ellenére, hogy a kör­nyező nagyobb községekhez képesít itt mindig több mun­kaerőnek tudtak elfoglaltságot biztosítani, sokan elköltöztek az ipari központok közelébe, így a 2021 lelket számláló Igái­ban alig ezer a munkaképes emberek száma. A legtöbb munkaerőt a termelőszövetke­zet foglalkoztatja, szám sze­rint háromszázhuszonkettőt. A háztartásban dolgozók száma a nyugdíjasokéval kétszáznegy­venre emelkedett. Viszonylag kevesen, harmincötén dolgoz­nak a körzeti földművesszövet- kezetnél és á takarékszövet­kezetben. Ugyancsak elenyé­sző az erdőgazdaságnál, az is­koláknál, a hivatalokban al­kalmazottak száma. Ezzel szemben feltűnően sokan »in­gáznak«. A 159 »utazó munka­erő« nagy része Kaposvárra, kisebb hányada pedig Komló­ra és Budapestre jár dolgozni. Az »ingázók« közül többen csak télen keresnek másutt munkát maguknak, az év többi részét mint bedolgozó család­tagok a tsz-ben és a háztáji­ban töltik. Azzal, hogy a termelőszövet­kezet az idén a várakozáson felül fizetett, sok minden meg­változott a faluban a zárszám­adó közigyűlés óta. Míg a ko­rábbi években ilyenkor azon vitatkoztak, kinek a nyakába varrják a hibákért a felelőssé­get, az idén szinte egyöntetű a vélemény: a' tsz vezetősége megérdemli a tagság.bizalmát. Három nt-ft alatt három­szor kerestem a termelőszövet­kezet vezetőit, de beszélgetés­re csak harmadszor nyílt alka­lom. Nem voltak sem értekez­leten, sem »házon kívül«, még­is valahányszor úgy éreztem, rosszkor keresem őket. A ta­vasz megsokszorozta a vezetők munkáját, megszaporodtak a tennivalók. így munkaidő után találkoztunk a tsz-irodáüaa. Simon István 1961-ben ke­rült a szövetkezethez, 1963 óta elnöke a közös gazdaságnak. A sok munka ellenére sem fá­radt el. Ö is, akárcsak Pintér József, a megdőlt szólásmon­dásra hivatkozik. Az igali em­bereik bebizonyították, hogy szeretnek dolgozni, lehet rá­juk számítani. Igyekezhetett volna a vezetőség akárhogyan, ha a tagok nem állnak mellé­tünk. Szerencséié egyikünknek sem lett igaza: négy forinttal több jött ki az év végén. — Régóta vártunk erre az évre — mosolyog elsgsdetten az elnök. — A téezz tavalyi eredménye ugyanis nem mér­hető le c.upán a 33 forintos munkáé gy égen. Legutolsó kő - gyűlésün' ön 12 új tagot vet­tünk fel. A töagromómus elmondta. Öregedő falu, lassan fiatalodó tsz jük. Éveken át a nehéz pr ;b- lémák egész sorát kellett meg­oldaniuk, mire eljutottak idáig. Rövid idő alatt három agronómus cserélt helyet a tsz- ben. Egyikük ugyan jó szak­ember volt, de nem értett az emberek nyelvén. — Űj vetésszerkezetet vezet­tünk be — kapcsolódik a be­szélgetésbe Deák János, a tsz fiatal főagronómusa. — 1985­ben már az új módszerrel ve­tettük el a kukoricát, a cukor­répát és a burgonyát. Megnö­veltük a kukorica vetésterüle­tét. Sikerült a burgonya és a kukorica, így terven felül sok százezer forinthoz jutott a szö­vetkezeit. A közösben 170, a háztájiban 37 vagon kukorica termett Amikor megkezdtük a szedést, a 42 lófogat nem győzte a behordást. A múlt évre 35 forintot terveztünk munkaegységenként, és 39 fo­rintot fizettünk. Egy évvel ez­előtt, amikor a közgyűlésen azt mondtam az embereknek, hogy 35 forintnál többre ne számít­sanak, kinevettek. Azt mond­ták, megelégednének jó pár fo­rinttal kevesebbel is. A nyár. végén már akadtak, akik elis­merték, hogy reálisa» terv«*­hogy amíg tavaly két éve kö szőnés nélkül mentek el mel­lette a kívülállók, most megál ­lítják, érdeklődnek a tervek felől. — Mit tud mondani nekik az idei évről? — Erre a gazdasági évre 50 forintot terveztünk, és eltérően a régi gyakorlattól, a tagság kérésére. — néhány munka ki­vételével — prémiumot non fizetünk Az emberek egészben szeretnék látni keresetüket' jö­vő ilyenkor. A jó gazdasági eredményeknek köszönhetjük, hogy megnőtt a tagok munka­kedve. Két éve nem volt rit­kaság, hogy a reggel tizenkét tagból álló munkacsapat dél­utánra nyolcra fogyatkozott. Most reggel tizenkét embert állítok egy táblába, de dél­után már tizenöten vannak. »Keresni akarunk mi is« — mondják. A kívülállókat a régi tsz-ta- gok nem veszik szíves -n m - guk közé. Legutóbb, amik r hat asszony jelentkezett, a ré­gebbi szövetkezeti asszonyok a szemükbe mondták, hogy előbb is meggondolhatták vol­na magukat, amikor csak húsz forintot fizetett a tsiz egy mu*» kaegységra A termelősxövetkeset megerősödése még nem ho­zott teljes fordulatot a falu életében, de máris sokat vál­toztatott az emberek felfogá­sán. Többen, akik eddig állami gazdaságban dolgoztak, jelent­keztek a tsz-bé. Néhány fiatal is kérte fölvételét. Ifj Fehér István például, aki a 13. sz. AKÖV-nél dolgozik Kaposvá­ron, nemsokára az erőgépek­hez kerül. Az ő tagságát már megszavazták. Találkoztam viszont a falu­ban aggó ialrnaskc dókkal is, akik nem bíznék abban, hogy a tavalyihoz h-scntó lesz az idei gazdálkodós eredménye. — Ma:d ha az idén is jól gazdálkodnak, akkor elhissaük, hogy nemcsak véletlen .volt — hajtogatják makacsul. Jól tud­ják a tsz vete'ői. b gv az idén bizonyítaniuk kell a tagság előtt meg a k-Vül-rék előtt is, hogy a szövetkezet megerősö­dött, meg tud állni a saját lá­bán. — Többet kell törődnünk ez­után a fiatalokkal, őszintén szólva a végzős nyolcadikosok­kal eddig nemigen számol­tunk — momdia a főagronó- mus. — Jelenleg csak két ta­nulónk van; de hamarosan szükség lesz új gépszerelőkre. Sok új gépre számítunk, és ezekhez fiatalokat szeretnénk. Ellátogatunk az iskolába az osztályfőnöki órákra, hogy tá­jékoztassuk a gyerekeket a munkalehetőségeikről. Gépesít­jük az állattenyésztést is, ön- etetőket, önitatókat állítunk be. Azt hiszem, a mi általános iskolás tanulóink csak igen ke­veset tudnak arról, hogy a kö­zös gazdaság és a régebbi kis» parasati vagy háztáji gazdasá­gok azonos munkafolyamatai között óriási különbség van a nagyüzem javária. (Folytatjuk.) Nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents