Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-14 / 87. szám
SomogyiMéplap 'z 'MS'ZMP MEOV’Cl PlyÓTTrftQA É$yÁ MEGYE! TANÁCS LAPJA ■ ÚJ o FOTÉRT-BO LT NYÍLT SIÓFOKON Máris nagy a kereslet a szemüvegek és a fényképezőgépek iránt. A múlt bő- napban 250 000 forint forgalmat bonyolítottak 1 •>. A boldogság utolsó receptje Rozzant I autó állt Titkos találka meg a 82. és a Co' __________! lumbus A venue kereszteződésénél, a lámpa alatt. Nyugtalan tekintetű fiatalember szállt ki belőle, a gyalogjáró felé tartott, s közben minden irányban az Utat figyelte. Néhány pillanat múlva mintegy féltucat betegesen sovány, rosszul öltözött egyén vette körül, akik — ha lehetséges — még nála is iz- gatottabbak voltak. Sietősen kezet fogtak* aztán eltűntek a New York-i utca félhomályában. A fiatalember is visz- szatért a kocsiba, és a Harlem félé hajtott A nagyszámú járókelő közöl senkinek sem tűnt fel ez a titkos találka, sem a különös jörvés-menés. Rendőr nem volt a közeliben, a heroinszállít- mány tehát minden különösebb baj nélkül a fogyasztók kezébe került. Az ilyen, jelenetek naponta ezrével ismétlődnek New Yorkban, a Brodwayn, a néger és a Puerto Ricó-i negyedben. A rendőrség jól ismeri azokat a helyeket ahol a bűnösök találkát adnak egymásnak, s néha a razziákon fenn is akad a hálóban néhány ká- bítószieirüzér. De a morfinisták, mintha hatodik érzékkel figyelnék, többnyire elkerülik a rájuk vadászó detektívet, mégpedig úgy, hogy tőle néhány száz méterre veszik át az árut. »De egyáltalán — mondja az egyik tisztviselő — mi az értelme annak, hogy hat hónapra bezárjuk ezeket a szerencsétleneket? Ilyen módon harcolni a kábítószer-kereskedelem ellen annyi, mintha egyenként kívánnánk letépni egy hatalmas fa leveleit. A feladat az, hogy elcsípjük azokat az embereket, akik nagyban szállítják a kábítószert Ssiciliából és Hongkongból. Ez a nagy fogás, nem azok a szerencsétlenek, akik ötdolláros tételekben vásárolják az utcán. Vagyis közbe kell avatkozni, még mielőtt az áldozathoz kerülne a méreg.« A legutolsó adat szerint 28 038 volt azoknak a száma, akiket a kábítószer áldozataiként tartottak számon New Yorkban. Ebből hiányzik az újoncok statisztikája, vagyis azoké, akik sem a rendőrségen, sem a kórházban nem voltak még kábítószer miatt. A heroin-, a kokain-, a mari- juanafogyasztókat tehát úgy tartják számon, mint a bűnötöket, s a még nyilvántartásba nem veitekkel együtt százezerre becsülik őket. Ez olyan nagy szám, amire a legjellemzőbb, hogy minden századik New York-i kábítószerrel el, egyes kerületekben pedig minden huszadik. Ha figyelembe vesszük, hogy alkalmanként 5, 10, sőt 20 dollárt is fizetnek a »mindennapi élvezetért-«, ez a szám anyagilag is igen nagy tétéi. Becslések szerint naponta egymillió dollár fölé rúg a kábítószerüzlet magában Ne io Yorkban. De addig is, amíg egy titkos találkán a fogyasztóhoz jut, sokszorosan kamatozik a fehér méreg. Elindul például Törökországból, ahol gyógyszer-alapanyagként gyártják. Kicsempészik Libanonba, de itt, a titkos láncolat első állomásán már morfinként jelenik meg a feketepiaebn. Innen szicíliai és korzikai csempészek viszik az Egyesült Államokba — természetesen újabb haszonnal. A hatóságok ismerik az utat, de tehetetlenek, mert olyanokból áll a kábítószer- csempészek lánca, akik sokkal nehezebb esetei a bűnüldözésnek, mint a nyilvántartott bűnözők: diplomaták, pilóták, vámtisztviselők, hajósok. Megfigyelték egyébként, hogy abban az időben, amikor szinte maximálisan dolgozik az elhárítás, a megszállottak között valóságos pánik tor ki Még a gyilkosságtól sem riadnak vissza ezek a szerencsétlenek, csakhogy a kábítószerhez hozzájussanak. 7 A New Iskolapadban illő st“:± áldozatok tikai adaI ______________ I tok azt is e lmondják, hogy a legtöbb áldozat már egészen fiatal korban, az iskolapadban elkezdte ezt a delíriumos, lassú ön,gyilkosságot, a kábítószer-fogyasztást. Az okok között szinte az első helyen szerepel a nyomor, s ez a színes bőrűekre jellemző adat, akik ilyen módon igyekeznek szabadulni tarlha- taitlan helyzetük valóságától De megtalálhatók a listán a gazdag családok gyerekei is. Legtöbbjük képtelen a normális emberi élethez visszatérni. A kezdeti kis adagot ugyanis megszokja a szervezet, mind több kell a vágy kielégítésére, s azonkívül, hogy anyagilag is züllesztő, szinte lehetetlenné teszi az emberi életigényt. Egy fiatal nő így beszélt erről: *Amikor megpróbáltam abbahagyni, és lakóhelyemről is elköltöztem, utánam jöttek azok az emberek, akiknek még annyi erejük sem volt, mint nekem. Szinte képtelenségnek tűnik félbeszakítani a kábítószer-fogyasztási, mert az ember teljesen rabszolgájává válik. Volt időszak, amikor naponta már tíz injekcióra volt szükségem, mert ha nem kaptam meg, csak a halál, az öngyilkosság gondolata élt bennem.« A morfinisták legtöbbje semmiféle vágyat sem érez arra, hogy a normális életmódhoz visszatérjen. Az egyik áldozat például, akit a rendőrség válaszút elé állított: vagy a kiszabható hat hónapot üli le, vagy azt az orvosi felügyelettel végrehajtott kúrát vég- zá el, amely megszabadítaná — a börtönt választotta. De azt is azzal az elhatározással, hogy ott találkozhat sorstársaival, akikkel kicserélheti tapasztalatait, címet szerezhet, ahol beválthatja a »boldogság utolsó receptjét«. A kórházak gyógyítási statisztikája igen alacsony. A methadom nevű gyógyszertől ugyan, sokat vártak, de mint a szociográfiai adatok kimutatják, hatékonysága nem tud megbirkózni a társadalmi bajokkal, amelyek az első lökést adják ahhoz, hogy valaki céltalanságból egyetlen kiutat lásson: a kábítószert. K. E. Akik a hírekben szerepelnek Az igen hasznos kézikönyv 250 mai politikus rövid életrajzát tartalmazza, elsősorban azokét, akik nevével gyakran találkozunk az újságok hasábjaink. Nemcsak azt tudhatjuk meg róluk, hogy milyen nézeteket vallanak, miként ciciekednek, a békéért tevékenykednek, avagy háborús uszítók, vagy a semlegesség lüvei, hanem egész életútjukat is megismerhetjük. .T , Sok érdekesség is akad e könyvben. Például U Thsntnak az ENSZ főtitkárának — nevét nini den újságot olvasó, rádiót hal’gáté vagy televíziót néző ember ismeri, de azt például, hogy nevében az U betű jellegzetes burmai meg jelölése a negyven éven felülieknek — már kevesen fudiák ... . ... E hézagpótló műben az egyes országik bel- és külpolitikájától is eligazítást kap az olvasás Minden századik New York-i kábítószert hasznát Az idén különösen sok téglára van szüksége az országnak. Ezt a fontos építőanyagot várják az épülő gyárak, Jakások. várják az árvíz sújtotta területek lakói is. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari \ álla- lat vezetői és dolgozói elhatározták, hogy minden erejükkel növelik a termelést. Március 14-én megindították a gyárakat. Azt remélték, hogy a tavalyinál jóval feszítettebb tervet idejében teljesíthetik. Sajnos, nem tudtak folyamatosan dolgozni, ugyanis a kezdeti jó idő után fagyos napok következtek. A vállalat vezetői állandó kapcsolatban voltak a Meteorológiai Intézettel. Ennek köszönhető, hogy a fagyos napok előtt sikerült leállítaniuk a termelést, így a nyers téglának csak egy kis hányada veszett kárba. Mihelyt a MeIntézet kedvező időjárást jósolt, az üzemek dolgozói ismét munkához láttak, és minden percet kihasználtak. Erőfeszítésük eredménnyel járt. 12 millió nyers téglát gyártottak az első negyedévben. Ez csupán kétmillióval kevesebb a tervezett menynyi ségnél. A vállalat vezetői mindent megtesznek, hogy az üzemek pótolhassák a kiesést. Intézkedési tervet dolgoztak ki. Ha az.' üzemek dolgozói teljesítik ezt a tervet, akkor megszűnik a lemaradás, s év végén mintegy kétheti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést is oszthatnak. A munkások túlnyomó többsége támogatja a vállalat vezetőit, s teljes odaadással dolgozik, növeli a termelést, javítja a minőséget. 12 millió nyers tégla készült az első negyedévben teorológiai---------------------------------------------------------------------------------U tcasarki monológ A forgalmas utcán, a főútvonal egyik sarkán egy férfiú — hátát a falnak vetve — áll. Talán túlzás ezt állítani róla, az egyensúlyival ugyanis baj van. Néhányszor megpróbálja, hogy elinduljon, de jobb visszatérni a biztos támaszt jelentő falhoz. Valaki megjegyzi: bizonyára »lépbajos«, mert amíg egy helyben ma- rail, addig csak-csak, de ha lépni akar, már probléma adódik. Ez a »lépbaj« — magyarázza társának. A falat támasztó állampolgár is motyog. Szemei keresztbe állnak, röviden: totál részeg. De beszél, szabályos kiselőadást tart — Mert velem nem lehet csak úgy kibabrálvi! Becsületes ember vagyok, megkerestem az árát, megdolgoztam érte... Négy forintért hánytam be a szén mázsáját itt, izé úréknál. Megdolgoztam, aztán kinek mi leöze hozzá?! Meg hogy ittas embert nem szolgálnak ki?... Először is én nem vagyok ittas. És amikor elkezdtek kiszolgálni, akkor sem voltam ittas ... Egy óra múlva meg nem én vettem a blokkot, hanem egy színjózan úriembert kértem meg ... Aztán újra dolgoztam, mert én olyan vagyok, megdolgozom azt a pár fröccsöt meg féldecit... — Megjegyzem magamnak, meg én, ezt az italboltfőnököt. Még hogy én ittas vagyok, se blokk, se asztal mellett... pedig most csak sört akartam inni. Nem adtak. Jó!... Nem vagyok én buta ember, tudom, hogy van alkoholellenes izé meg ilyesmi. Ügy is kell! — Azért kértem sört, mert az nem igazi ital... De ez a boltvezető valami fafejű, aki nem gondol a családjára meg a tervteljesítésre meg a prémiumra, és engem tessékelt ki a boltból... Pedig csak segíteni akartam ... Mert az is segítség, ha más elől eliszom az alkoholt, és ezzel megmentem embertársaimat a bor, a sör és a pálinka káros következményeitől. . . Mert ilyen ember vagyok, megértő, belevaló gyerek ... — De rajtam nem fogtak ki!... Ital nemcsak az italboltokban van. Hál'isten- nek, árulnak minden fűszerboltban, talán még a tejboltokban is. Palackbort, palacksört meg féldeci pálinkákat. Még olcsóbb is, mint az italboltban, mert ez a szabály, és még csak el sem tud belőle csaklizni a csapos egy fél centet sem. A dolgozó megkapja, ami jár neki, amit kifizetett. így az igazságos... És ott nincs is kitéve a légypiszkos tábla, hogy ittas egyént nem szabad kiszolgálni ... Ott nuku ittas egyén!... Bemegyek az önkiszolgáló boltba, leemelem a két üveg sört, egy fehér kabátos csak arra vigyáz, hogy betegyem a kosárba. Én meg odatalálok a pénztárhoz, jó erős korlát is van oda építve. Kifizetem, a pénztáros meg udvariasan sörbontót ad, és mire a visszajáró aprópénzt kiszámolja, már volt sör, nincs sör, ki se kellett vinnem az utcára. Az igaz, hogy nem szabad a boltban meginni, de mindig ki is bontják az üveget, a szeszféle meg párolog, hát gyorsan kell meginni. — Vagy én kerülök a fehér köpenyes háta mögé, vagy ő fordít nekem hátat, de a palackot legjobb nem kivinni a boltból... Ahol meg bort vesz az ember, ott dugóhúzót is adnak, a kis féldecis pálinkásüvegek műanyag dugója meg olyan szépen pukkan, hogy igazán szivderitő ... Őszinte ember vagyok: jobb is a fűszerboltba járni. A kocsmára fölfigyelnek, és azt mondják, hogy kocsmatöltelék meg ilyesmi... Itt meg disztingvált társaság szopogatja az üvegeket, és az mind tisztes vásárló.. . Mert van, ugye, alkoholellenes izé ... Szép lassan lecsúszik a járdára, és békésen elszundít az aszfalton... B. M. J TELJES FEGYVERZET .xegf# ma. Hathetes viszontagságos út után egy csontig so- ványodott féllábú utas lépett partra csónakjából az Azori-szigeteken: K. Sjörtrand svéd állampolgár. — Hajótörött? — faggatták a szenzációéhes újságírók. — Dehogy! — legyintett fáradtan a torzon- borz csontváz. — Hát?... — Csak hazafelé igyekszem ... — Haza? ... Honnan? — New Yorkból! —• És miért ezen a lélek vésztőn? — Mert se hajóra, se repülőre nem volt pénzem. A csónakot is úgy loptam. » » « Petro Samara, egy dúsgazdag 68 éves görög állampolgár elhatározta, hogy véget vet sivár özvegyi életének: újból megnősül. Gyermekei próbálták lebeszélni szándékáról, de az öreg hajthatatlan maradt, és a minap oltár elé vezette választottját. A boldogító »igen« kimondására mégsem került sor, mert a va- gyónt féltő gyerekek berontottak a templomba, és egyszerűen elrabolták apjukat arája mellől. A házasságról is sikerült lebeszélniük. * * * A minap egy feldúlt ember trappolt be a lyoni rendőrkapitányságra. és izgalomtól remegő hangon megkérte az ügyeletes tisztet, hogy adjon ki körözvényt felesége felkutatására. — Mikor tűnt ét? — érdeklődött részvétteljesen az ügyeletes rendőr. ■ — Még el sem hagyta a házat — hangzott a meglepő válasz —, de ahogy ismerem, biztosan el fog utazni valahová, mert az előbb csúnyán összevesztünk. Izraelben az alábbi történeten derülnek: Beállít a mezőgazdasági minisztérium felügyelő bizottsága egy paraszthoz. — Gyönyörű libái vannak — állapítja meg a főfelügyelő. — Mivel eteti őket? — Kukoricával. — Kukoricával? Hiszen ez tékozlás! Ezer font bírság! Fél év múltán ismét megérkezik a bizottság. — Hát most mivel eteti a libákat? — Áztatott száraz kenyérrel. — Hallatlan! Kétezer font bírság! Elmúlik egy év, ismét megjelenik a bizottság. — Most mivel eteti a libáit? — Semmivel. Reggelenként adok nekik valamennyi pénzt, hogy vegyenek, amit akarnak. Somogyi Nétolap Az MSZMP Somogy megye* Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Katinka Sándor utca 6.
