Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
SOMOGY? NÉPLAP 8 Vasárnap, 1908. április Ml 7C)t>ti rajzos kammetüáfiúik STÍLUSOS fogadás Három elbeszélés a szerelemről 1. A szerelem vak dik. ö, ha tudná, Nikodé- A férj soha nem feledke- musz, mennyire szeretem a zett meg róla. Nagyon Egy főkönyvelő, barátjainál férjemet ö olyan csodála- rették egymást vendégeskedve, megisiherke- tos. _ ,,,, . dett egy csodaszép fiatal Néhány hét múlva az asz- bocsátották. Először kényte- íeannyal. szony a hálókocsi fülkéjében len volt az autóját eladni »Bánom is én, hogy akár megjegyezte Nikodéniusznak: De tréfálkozott ^ *&*%£*& “A férjem már bizonyá- - Most aztán beiratkozom vagyam, hogy enyém le- ra vágyódik utánam. Szerel- az autóbusz- és villamosuta- ey**1-* . mes férjecském! Nikodémusz, sok tanfolyamára. öszint&i szólva még nagy- te nem is tudod megérteni, Később aztán elmaradtak papayának is beillett volna, mennyire szeretem őt!... az ajándékok. Ezt is tréfával Annál nagyobb örömmel ál- a vonat egyre gyorsabban ütötte el lapította meg mar az első száguldott velük a határállo- _ Szereüek téved drá«. találkozó alkalmával, amikor más fel A . , , zeretle» tegeo, drága a leánynak egy szerény kis . , _____. _ _ . felesegem, de plátói b riliánsgyűrűt ajándékozott Mint ismeretes, a szerelem lemmel... hogy 6 sem közömbös iránta. nem ismer határokat. Az asszony nehezen viselte Hamarosan összeköltözték. mindezt Olyan nagyon A főkönyvelő szorgalmasan 3. Szerelmi áldozat szerette a férjet hogy nem dolgozott és csaknem min- akart a terhere lenni, den nap valamilyen kis ap- Harmadik hősünk ugyan- »Szerelmem! — gondolta rósággal tért haza. Hol egy csak gyönyörű, fiatal és sze- gyengéden az asszony. — DKW-Junior kocsit .hol egy relmes asszony volt Napjai Nem bírom elviselni a gyöt- rtt va^ egyéb hasirÄ «*&*** és boldogan tel- elmeidet Lám, itt van ez esebecsét hozott tek. Jól aludt (rendszerint a »f*! Van kocsija, villa— Túlórázom! é-» mondotta délig), aztán betért á presz- ía> minden évben külföldön a főkönyvelő. —• Miattad tö- szóba vagy a fodrászhoz, üdül... inkább majd az ő röm magam, drágám. maid sétálni indult Amikor terhére leszek!« A leány ujjongott, akár a a férje hazatért, se vége, se Ezzel otthagyta a férjét, és g3rerm^ « 1 hossza nem volt a dédelge- Lesekhez ment. — Jo, jó, de kíméld az +- . Mint ismeretes, a szerelem egészségedet! — mondta keh- xesneK’ * Kedveskedésnek. a iegnagyobb áldozatokra kéléhez szorítva a bundát — — Mit vettél ma nekem? pes. Hiszen én téged olyan na- Eszedbe jutott-« a te kis A Krokogyilból fordította: gyón, nagyon szeretlek! A leány gyógyfüveket főzött a főkönyvelőnek, és apukának szólöptta őt Így -éltek békésen és boldogan mindaddig, amíg a főkönyvelő szerény megtakarításaiból nem épített egy. gyönyörű villát uszodával és parkkal. Egy borús napon aztán a főkönyvelő helyett a rendőrség jelent meg a villában. Lepecsételték az autót Lefoglalták az ékszereket és a bundát is. — Több mint egymilliót .költött el — közölték .röviden. — Uram-teremtőm! — sírta el magát a szegény szerelmes lány —, s én észre sem vettem! — Mint ismeretes,, a szerelem — vak. 2. A szerelem határtalan Annak a férfinak, akiről e történet szól, gyönyörű fele- : sége volt. S nagyon szerette i a férjét. Olyannyira szerette, hogy mindenütt, ' lépten-nyomon • csakis róla beszélt. A szerel- i mes asszony merőben vétet- , lenül megismerkedett Niko- démusszal (taxi helyett Nikodémusz piros »Fiat—1100« kocsijába ült), de nem szűnt meg a férjéről áradozni. 1 — Hová visz? — kiáltott fel az asszony hirtelen. — A városnak éppen a másik végén lakom. A férjem nyugtalankodni fog. Mindig idegeskedik, ha késem! Ö, ha tudná, mennyire szeretem őt, s hogy ő milyen kedves. Később, amikor az asz- szony fölkereste Nikodé- muszt, hogy megtekintse pipagyűjteményét, így szólt: — Vajon mit csinál az én drága férjecském? Bizonyára engem vár, és nyugtalankoaaszonykád? Dosek Lajos Sólyom László: PÉTIKÉ Húsvétvasárnap délután, amikor Kóczián Pál hazament a futballmeccsről, a szoba legsötétebb sarkában talált rá fiára, Petikére. Olyan bús-mogorván gubbasztott ott, mintha a Vörösmarty-vers dramatizált változatának címszerepére készülne. — Csókolom — morogta az orra alatt, és villogott hozzá a szemével nagy dühösen. — Szervusz — fogadta apja a köszönését, és lehajolt hozzá. — Hát neked meg mi bajod? — Semmi — dörmögte a le- gényke tömören. — Mégis? — faggatta az apja. Pétiké azonban hallgatott tíz évének konokságával. Hiába próbálta szóra bírni apja, inkább hagyta, hogy meghő- mérőzze. Láza nem vei t Ekkor következtek az ígérgetések. Először ötven fillér készpénz, majd forintos fagylalt, végül két pofon. Peti azonban hű maradt a költő megénekelte druszájához, és hallgatott —• Tartsd meg magadnak! — dühö- södött meg az apja, és kiment a fürdőszobába. Ott furcsa illat csapta meg az orrát — Te öntötted ki a kölnit a fürdőszobában? — fogadta feleségét köszönés helyett Az asszony le sem tette a retiküljét, bement a fürdőszobába. — Hát ilyen . pacsulit használok én? — támadt nagy mérgesen a férjére. — Szépen vagyunk, már meg sem ismered a kölnim szagát Pél órába került, amíg megbékítette a feleségét Kóczián. Akkor kezdték együtt nyomozni a rejtélyt. Petit is megkérdezték, má a véleménye a fürdőszobai szagról. — A nagymama öntötte ki, nem én — védekezett a kisfiú. — Mit öntett ki a nagymama? — Hát a kölnit a locsolómból! — Mit beszélsz te összevisz- sza? — támadt a gyerekre az anyja. — Miért? — kérdezte rosz- szat sejtve az apja. Szekeres Emii rajza. Líránk nagy értékeiről be- • ___ ___ * nyelt gyújtják ki ilyenkor az s zólni régóta közhely. Ezek A A ( S— T} I C / L O J elemzők, hogy általuk a az értékek ma már széles j VI | L i\ I 3 / I I » verssorok is eredeti ihletéközönséghez jutnak el, so- sükben felragyogjanak. Így kákát vonzanak. A verseskö- Századunk magyar lírája verselemzésekben ® újjá például Bóka László tetek egyre emelkedő pel- °J ' Ady Üj vizeken járok es dányszámai s az országszer- felsorolása e kötet tartalmá- denképp egyedi kép lesz, az József Attila Elégia című te elszaporodó irodalmi szín- ról még keveset mondana, olvasó bár nem illetéktelen, költeményeit. Mások — mint padok bizonyítják a növeke- Legföljebb csak jelezné a de durva ujjlenyomataival«, többek között Hegedűs Géza, dő érdeklődést. A költészet szervezők és összeállítók — S mintha éppen vele vitázna Keresztúri/ Dezső, Rónai iránti szomj azonban igen Albert Zsuzsa és Vargha egy Ady-versről szólja Füst György, Ortutay Gyula, Bé- gyakran ösztönös, kevés a. Kálmán — sokrétű és igé- Miián, amikor az elemzőt Tádi Miklós — leginkább^ az tudatos yersértő, a líra bel- nyes figyelmét, korszerű szűk- objektív, végleges eredmény életmű verset övező gyűrűzé- ső értékeibe igényesen be- ségletekeit kielégítő érdemét, elérésére biztatja: »Tegyen seiből, a rokon és ellenkező avatott S ebben bizonyára E kötet lehetőségeiből és meg mindent ami tőle te- értelmű költői vallomások része van annak is hogy a tanulságaiból beVezető elő- Hk, s ha még ez sem elég, felvillanásaiból »mérik be« koltoi ertekek_ gondozásával szavában néhányat már Be- még többet tegyen meg a elemzésük tárgyát, mostanáig eléggé _ elmarad- nedek Marcell is érintett mű kedvéért —- azért észté- Nem ritka azonban az tünk. Nemcsak a líra elme- felhívja a figyelmet arra, ükus. Lelkesedjen, keljen ki olyan elemzési gyakorlat jeí1^r!ek Űtendolasa lassu, s hogy minden elemző két magából, feszüljön meg...« sem, amely elsősorban a költészetünk történeti fejlő- irányt követhet. Vagy kívül- S valóban: ezeknek az elem- versszerkezet kemény elésének feldolgozása hiá- r5| a körülmények (keletke- zésére választott költemé- héjába markol. S ebben mrAr« hon/w« t-y-i n rf «1 rr arftme . .. .. .... ___i ív r ' 1 .... _ m agP-íí’’ Lanem még az-egyes zés, a történelmi helyzet, a nyéknek tömény szépségével tekintetben a legbravúrosabb költemények ^elemzesenek tu- kbitö élete, lelki állapota, szemben, gyakran dadogásnak megoldásokat azok az elem- dománya—művészété is jo- élményei) felől közelíti a tűnik minden magyarázó- /.ők nyújtják, akik nem fe- rc^zt kialakulatlan. Az, ex- verset, s így tárja fel foko- kommentáló^ szó. Dadogásnak szegetik, hanem azonnal kel- plication de texte-nek, a zatosan szépségeit. Vagy pe- tűnik, de közben mégis föl- tg ponton nyitják meg a»hé- francia vagy például az djg először belülről, a köl- ismeréssé válik: az elvont, jat«. Mint Komlós Aladár a orosz irodalomalkotásban oly kemény hangulatának meg- homályos szépségből megélt, Sírni, sírni, sírni című Ady- fejlett szövegelemzésnek ná- ragadásával éli bele magát a megértett szépség_ ^lesz. A versnél: az infínitívuszok ki- lunk nem csupán a gyakor- k5itg helyzetébe, s ebből részleteknél elidőző és ap- zárólagos használatára kér- lata volt gyarló, de meg a bontja ki általánosabb, a tör- l'ózó analízis után az egész dezve érkezik el a költemény hagyománya is szórványos, ténelmi adottságokból fakadó élmény is teljesebbé, gazda- erkölcsi magjához, feloldó kevés. és mindnyájunkhoz szóló gabbá érik S ebben a küsz- katarzisához. Vagy mint BaEzért is különösképpen je- mondanivalóját, értelmét De ködésben és hódításban rej-.'““*** kérdés-ét elemezve lentős ez a vállalkozás, ame- hozzávetőlegesen az elősző verselemzések obiektív n S?V- ^ lvet Miért szép?-rovatának azt is elsorolja, amire aver- _a verselemzések oojeKuv so ellentetemek egysegében meghonosításával a Magyar sek elemzőinek ügyelniük érvényessége. érteti meg velünk teljesen a Rádió kezdeményezett, s kell: a lírai tárgy, a társa- S a Miért szép? elemzései- kin' amelynek sorozatos ver- dalmi állásfoglalás, a költői nek íava, ^ MdíÜa végle- J 8felel f vS elemzéseiből most egy terje- , , , „ ., , gesen nekünk valova e to- , , assagavai ieiei. ä vers delmesebb — több mint húsz- nyev’ a képalkotás és avers- kdletességükben megbontha- válaszol a vers ertelívnyi — kötetet a Gondolat szerkesztés analízisére. tatlannak tűnő verseket. A mene Kiadó közreadott. Tizennégy Csakhogy — se kötet iz- sikeres módszerek »titkát« Persze e kötet nem min- XX. századi magyar poéta galmas érdekességét éppen részletezni itt persze kevés óen^ elemzése teljes és vég- riegyvenkilenc költeményét ez bizonyítja — olykor az a hely, de a jellemző ten- érvényes. De a lényegig el elemezte huszonnyolc költő, egyes versek elemzői is álta- denciákat mégiscsak érzé- aem er°k \s ,az* sugallják, író, irodalomtörténész, kriti- lánosabb, elméleti terepre kelhetjük. Hiszen valójában ’°gy mhet es érdemes egv- kus. A nevek és címek, az lépnek. Mint például — Sza- három-négy konokul ismétlő- költeményt teljesen megalkotók — Ady Endrétől II- bó Lőrinc-szonettet elemezve dő magyarázó módszer tér -lódítani. Mert az igazi elem- lyés Gyuláig —, az elemzők — Déry Tibor, aki az analí- vissza az egyéni variációk zés nem visszafogja és szür- — a nemrég elhunyt Bóka zis érvényességébe beliszá- gazdag áradásában. A leg- kiti, hanem teljes szépségé- Lászlótól Simon Istvánig —, mólja a mindenkori elemző gyakoribb — az elemzések- oep bontja ki a verset. El- s a versek — az Üj vizeken szubjektív hangoltságát, lel- nek egyharmada ilyen — a ‘«'•»veinket es embersegün- ■járok strófáitól Illyés Bartók kiállapotát is. Szerinte az történeti fogantatásai közeli- gazdagítja, című költeményéig ^ puszta elemző adta élmény »main- tés. A történelem rejtett íé- Koczkás Sándor — Hát... — sütötte le a»«^ mét Pétiké, majd fölvetette tekintetét, és dühösen az apja szeme közé nézett: — Miattad! — Miattam? — Igen. Mert azt mondta a nagymama, hogy neked okozok kellemetlenséget azzal, ha locsolni megyek. — Nekem? — bámult a gyerekre az apja, és anyjára nézett, hogy talán ő érti ezt. De amikor az asszony is csak meresztette a szemét, újra Petikéhez fordult: — Miért lenne az kellemetlen nekem, ha te locsolni mégy holnap? — Hát..., mert... azt mondta a nagymama, hogy akkor azt mondják majd, hogy te kéri... kiéri ... szóval olyan szellemben nevelsz engem, — Ahán! — bólintott Kóczián, és a feleségére nézett, majd újra a fiára. — Aztán megmagyarázta a nagymama, hogy mi az a klerikális szellem? — Kérdeztem, de 6 azt mondta, hogy ne törődjek vele, úgyse érteném, és kiöntötte a locsolómat — vallotta a gyerek, és nagyokat nyelt, hogy a pimasz könnyektől megőrizze férfiasságát — Az édesanyád... — mondta jelentős hangsúllyal féleségének Kóczián. — Maradtál volna itthon, vagy vitted volna magaddal a fiadat! *— válaszolta az asz- szony, és ldrobogött a konyhába. A férfi kettesben maradt a fiával. Néhány mély lélegzetet vett, számolt tízig, azután némileg megcsillapodva maga mellé ültette Petikét. Beszélt az ünnepekről, a népszokásokról. Pétiké bölcs gyermeki tapintattal úgy tett, mintha minden szavát figyelné, értené. Még bólogatott hs hozzá. De valójában csak any- nyit fogott fel az egészből, hogy-az apja égy csöppet sem ért egyet a nagymamával. Tehát van remény rá, hogy holnap reggel a második emeleten lakó copfos Pannikához becsöngethet, és — ha ugyan sikerül valahonnan kölnivizet szereznie — míglocsolhatja S amíg ő azokról a tömött hajfanatoknól ábrándozott, amelyeket olyan jólesik meg- ráncigálnda, édesapja mór ott tartott, hogy... —... a locsolás, a télapó, a fenyőfa, sőt a szilveszter is, Petikém, népszokások! Pétiké most először bólintott őszintén, és nagyon agyába véste azt a kedves szót, hogy »népszokás«. — Tudod, mi odahaza a Mátrában —• folytatta az apja — kivittük a leányokat a patakra, és vödörszám locsoltuk rájuk a vizet! — Az lenne jó — lelkesedett Pétiké. — Ügy is hívtuk a húsvéthétfőt, hogy >-vízbehányó hétfő«. — Vízbehányó! — mulatott Peti. — Csuda jó!. Én is majd viszem a korsót... A korsót? — nézett rá apja. — Neicunk nincs vödrünk! — válaszolta panaszosan Pétiké. — A felmosóvödörrel mégsem locsolhatom meg Pannát. — Nonono! — intette fiát Kóczián. — Maradjunk csak a locsolónál. Gyere, az utcán még árulnak kölnivizet. — Á, már késő van — legyintett Pétiké —, és kár a "'ínzért. De az a kegyetlen api? c ak levitte, és vásárolt neki egy üveg köbük Sőt, reggel személyesen bocsátotta útjára, s gondosan ellenőrizte, bor“ nincs-e n,!V más min »vacak« kis locsoló.
