Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

Szerda, 1966. március 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP Bedegkéri emberek, bedegkéri gondok (1) Kísért a múlt A tengelyig érő sár szin­te lehúzza a cipőt az ember lábáról. Az egyik oldalon tenyérnyi ab­lakos vályogházak; a pici hajlékok alig magasabbak az ólaknál. Másutt az ablak egy szintben van az orsz.'g- úttal, a békésen sétáló liba­had belát a szobába. Arrább magas, új ház emelkedik hatalmas, négytáblás abla­kokkal. Villanások a múlt­ból, amit kiszorít a jelen ... És a jövő. Mert a falu jele­nében még mindig kísért a múlt. * ★ úr j Dombos, lankás, régi, eldugott falu a. labi járásban. j Két községként, Bedeg és Magyarkér néven tartót- i Iák nyilván 1939-ig. Bedeg neve 1323-as é-s'ámm l ! már szerepel a Zichy-levél árban. A török megjele- ] nésével sok csapás érte. Teljesen elnéptelenedett.. 1701-ben herceg Eszterházy Pál jóváhagyásával Be- deghy Tóth Pál telepítette be magyarokkal. 1803-ban tűzvész következtében három ház kivételével az egész község leégett. Sok embern-k nem volt ereje az üsz­kös romok helyén új otthont emelni, elmentek a fa­luból. Amikor 1939-ben M 'oyarkérreí összevonták, 1326 ember élt itt. A leguibbi népszámláláskor csak 1231 lelket számoltak. Nem volt tűzvész, törökt'úlás, békésen dolgoznak az emberek, munkájuknak van értelme és eredmé­nye. s mégis: nagy az elvándorlás, gyér a szaporo­dás. Kihalásra van ítélve ez a falu? — Nézze meg itt, szem­ben ezt az utcát. Kihalásra van ítélve. Egyetlen fiatal sem lakik itt. Tíz ház tíz- tizenkét év múlva lakatlan lesz. Vagy gyermektelenek a tulajdonosok, vagy az örökö­sök nem várhatók vissza. Csallós István bedegkéri tanácselnök mondja ezeket az elszomorító szavakat. Súlyos poggyász ez a falu vállán. Be van még néhány szám­adat: a múlt évben tizenhár­mán haltak meg a faluban, s tíz házban született új élet. Házasságot hatan kötöt­tek, de csak ketten nősültek be, elvitték innen a fiatal- asszonyokat 1960. január 1- től 1965. december 31-ig har­minc család és néhány ma­gányos költözött el Bedeg- kérről más vidékre. — Házat vettek Siófokon... — Festen építettek ... — Elköltöztek Pécsre. Rendszeresen negyvenötén járnak el máshová dolgozni a községből. A fiatalok kö­zül sokan tanulnak tovább. A jelentkezők 85 százaléká­nak sikerült eddig bejutnia a középiskolákba. S furcsa gyakorlattal találkoztam itt: mire kézbe kerül az érettsé­gi bizonyítvány, addigra vet­tek a szülők házat a Bala- ton-parton vagy másutt: a gyereknek haza sem kell jönni szülőfalujába. S ter­mészetesen vele tart a csa­lád ... — Äs énekelni is tudok, verset is tanultam, meg van egy nagy hajas babám, és szeretek oviba járni — so­rolja az apróság. A többiek körülállják őt meg az óvó­nőt Modem, nagy ablakos * ★ óvoda, a legelsők között épült a megyében. Ragyogó I tisztaság mindenütt, tükörfé- I nyes parkett, hangulatos be- i rendezés. Itt csak jól érez- I hetik magukat a csemeték. ] Szomorú jövő vár erre a I kedves épületre: három év múlva talán nem lesz la­kója ... A huszonkilenc óvodás kö­zül tizennégy egyke. Jövőre tizenkét gyerek megy iskolá­ba, két év múlva kilenc... S talán csak két-három új »vendég« várható. Pedig a kisgyerekek itt, az óvodában a sok-sok játék mellett mégiscsak igazi kis­testvérrel szeretnének ját­szani. A gólya központi téma a kicsik között. . . Am a felnőttek vélemé­nye egészen más. A múlt év­ben nyolc abortusz volt a faluban. Szabó Józsefné óvó­nőt faggatom — ismeri a helyi viszonyokat —, mi le­het az oka az egykének. — Hogy több jusson egy­nek — mondja. — 1966-ban? — Igen. Még mindig él a régi szemlélet... A tanácselnök: — Régen itt nagyon ural­kodott az egyke. Ez most visszaüt... Ha a kültelkek nem volnának, nagyon kevés lenne a gverek a faluban. . . A mecseki rész, a Csabaró- zsís, szegényebb embereké volt. Itt bent mind módo­sabb gazdák laktak. Ott volt inkább több gyerek, ahol nem volt min osztozkodni. 0 Kültelkek ... Egy nap kell ihhoz, hogy az ember vé­Az együttesen folyósított özvegyi és saját jogú nyugdíj fölemelése Olvasóink tájékoztatására folytatjuk az 1366. február 1-tól érvényes nyugdíjemeléssel kap­csolatos szabályok ismerteté­sét. Ma arról adunk tájékozta­tást, hogyan történik az együt­tesen folyósított özvegyi és sa­ját jogú nyugdíj fölemelése. A ny,ugdíjjogszabályok ren­delkezései szerint a dolgozót általában egyféle nyugellátás Illeti meg. Az, aki több nyug­ellátásra jogosult, ezek közül választhat. Az olyan özvegy, aki öregségi vagy rokka-.itsági nyugdíjra és özvegyi nyugdíjra is jogosult, választhat, hogy saját munka- viszonyán alapuló öregségi, il­letve rokkantsági vagy pedig az özvegyi nyugdíj megállapítá­sát és folyósítását kéri-e. Ha a választott nyugdíj összege a ha­vi 800 forintot nem éri el, azt a másik nyugellátásból legföl­jebb havi 800 forintra kiegészí­tik. Az alacsony összegű nyugel­látások 1966. február 1-től tör­ténő fölemelésére vonatkozó rendelkezések szerint az olyan özvegy, aki saját és özvegyi jo­gon is részesül nyugellátásban, nyugdíjemelésre csak egyféle címen jogosult, és a fölemelt nyugdíjat is a másik nyugel­látásból legföljebb havi 800 fo­rintra lehet kiegészíteni. Így pl. az az özvegy, aki havi 350 forint özvegyi és 251 forint sa­ját jogú (pl. bedolgozói) nyug­díjban részesül, a saját jogú nyugdijához kap 50 forint eme­lést (azért a saját fogúhoz, mert ehhez jár magasabb emelés), és így a havi 600 forint együttes ellátása havi 650 forintra emel­kedik. Nem változik azonban az olyan özvegy nyugellátásá­nak összege, akinek együttes ellátásként havi 800 forintot fo­lyósítanak. Ha a kétféle nyugdíjra jogo­sult özvegy havi 500 forintot meghaladó munkabér elleniben munkaviszonyban áll, vagy ke­resőfoglalkozást folytat (pl. iparengedélye van), a saját jo­gú nyugdíj folyósítását szüne­teltetik. viszont teljes összegé­ben folyósítják az özvegyi nyugdijat. Ilyen esetben az öz­vegyi nyugdijat emelik föl 10 százalékkal, legföljebb azonban havi 400 forintra. így pl. az öz­vegy havi 600 forint öregségi nyugdíjra és havi 350 forint öz­vegyi nyugdíjra jogosult. E két ellátásból együttesen 800 forin­tot folyósítanak. Ha az özvegy havi 500 forintot meghaladó munkabérért munkaviszonyba lép, az öregségi nyugdit folyó­sítását szüneteltetik, az özvegyi nyugdijat viszont teljes össze­gében, illetve mivel annak ösz- szege a 400 forintot nem éri el, 10 százalékkal fölemelve, vagy­is havi 385 forint összegben fo­lyósítják. A munkaviszony megszűnését kővetően, vagy ha az özvegy munkabére a havi 500 forintot már nem baladja meg, újból a havi 800 forintot folyósít! ák. Abban az esetben, ha az ál­landó özvegyi nyugdíjban ré­szesülő özvegy újból férjhez megy, özvegyi nyugdiját meg­szűntetik, és az özvegy végki­elégítést kérhet. A vérk’elégí- tés az egyévi teljes — havi 400 forintot el nem érő ellátás ese­tén, tehát a 'öleméit — özve­gyi nvugátj ö-szegével egyen­lő akkor is, ha az özvegyi nyugdfíat a havi 800 forint együttes folvós'thatósáe' határ­összeg miatt nem folyósították, vagy nem teljes összegében fo­lyósították. gigjárja Bedegkért. A »Me­csek« három kilométerre van a falu központjától: a ta­nácstól és az iskolától. Leg­szélső háza közelebb van Törökkoppányhoz, mint Be- degkérhez. Kér központja két kilométerre van. A csaba- rózsási rész másfél kilómé'er. Nehéz a közlekedés, bár a tanács sokat fordított arra, hogy betonjárdával bekösse a kültelkeket. Még mindig van teendő. A kültelkek to­vább nem fejlődhetnek. 1965-ben közölték a lakosság­gal, hogy sem új házát épí­teni, sem pedig régit átalakí­tani nem lehet. Arra ösztön­zik a lakosságot, hogy bete­lepüljenek a faluba. Erre an­nál is inkább szükség van, mert a szép, modern köz­épületeken kivüi nemigen építenek új házat Bedegké- ren, talán egyet-kettőt éven­te. Viszont feltűnően sok az átalakítás. 1960 óta hatvan­négy házat építettek át. A tanácselnök és Laczfi János tanácstitkár elmondja: több­ször előfordult, hogy a vá­lyog lakóházakból kiköltöz­tek az emberek. Átalakítot­ták a később épült téglás, egészségesebb gazdasági épü­leteket, és azokat foglalták el — A bedegkéri nép sokat ad az egészségére — mondja dr. Piroska Árpád körzeti orvos, aki huszonkilenc éve látja el itt feladatát. Hetente háromszor Kányáról jár át A csaknem három évtized alatt sokat tapasztalt, úgy ismeri a bedegkéri körülmé­nyeket, mintha mindig itt élt volna. Elmondja, hogy a faluban magas színvonalú az egészségügyi kultúra. Csecse­mőhalálozás évek óta nincs, járványos megbetegedés sem. Általában tüdőtágulással, reumatikus betegségekkel, szívbajjal, vérnyomásos pa­naszokkal találkozik, ezek a betegek gondozás alatt áll­nak. A háború előtt volt néhány »angyalcsináló« a községben, s tevékenységük következtében nem volt olyan év, hogy két-három haláleset ne történt volna. Ma már ilyen nincs, de a következe menyeket sok nő szenvedi. Sok ellentmondással, régi hagyománnyal terhes ez a falu. Ellenük azonban küzd az idő, a megváltozott kö­rülmények, az új élettempó. Több-kevesebb sikerrel... Strubl Márta (Folytatjuk) AHOL AZ ÉLETRE NEVELNEK A vallomásokkal kezdem. A határozott: — Már alig várom! A megfontolt: — Itt arra ne­velnek bennünket, hogy be­csülettel helyt tudjunk állni. Én azt hiszem, a mi osztá­lyunkkal nem lesz baj. Min­denki hivatásul választotta ezt a pályát. Szeretjük, amit csi­nálunk. Egy tréfálkozó: — Majd meglátjuk! Mindenesetre az életben sok minden máskép­pen van. Még szerencse, hogy anra is fölkészítenek bennün­ket. A kitűnő: — Azt hiszem, kint az életben kevésnek bizo­nyul majd az elméleti tudás, meg kell hozzá szerezni a gya ­korlati tapasztalatokat is. Ránk komoly feladat vár! A vallomásokat a Kaposvá­ri Gépipari Technikumban hallottam. Még egypár hónap, Papst tanár úr géptanóráján láttuk: A IV/a a porlasztó műkő-, désével és a négyhengeres motor mágneses gyújtásával ismer­kedik. Két lány a tizenhárom közül. Fé mfürészkeretet készítenek a lakalosmühelyben. és megyénk legfiatalabb szak- középiskolája szárnyukra bo­csátja a nappali tagozat első végzős növendékeit: hatvanki- lenc fiatal technikust. Beszélgettem tanárokkal és az esti tagozaton végzett »idő­sebb« generáció tagjaival. Mosolyogva emlékeztek. — Amikor indultunk, kö­nyörögni kellett, hogy jöjje­nek, tanuljanak. Szinte kütón- külöm mindenkit rá kellett be­szélni. — A pesszimisták tábora hi­hetetlennek tartotta, hogy ez az intézet életképes lesz. Az lett. Az eltelt hat évben, két osztály nyolcvanhét hall­gatója végzett az esti tagoza­ton. Jelenleg 480 tanuló van a középfokon, 65 pedig a felső­fokú technikum kihelyezett esti és levelező tagozatán. Már könyörögni sem keil. Tavaly 230 fiatal jelentkezett a középfok nappali tagozatára. A fölvételi vizsgán elért ered­mények alapján nyolcvanat vettek föl. Nyolcvanén jelent­keztek az esti tagozatra; negy­venkettőt vettek föl. A legjob­bakat. A IV'/a osztályban Papst Bé­la tanár úr óráján jegyeztem meg harmincnégy leendő tech­nikus véleményét. Közülük ti­zenhatan szeretnék a műegye­temen és a felsőfokú techni­kumban folytatni tanulmá­nyaikat. A többiek? — Mindenki dolgozni akar. Vagy üzemben, vagy a gépja­vító állomáso­kon. Két kérdésre kerestem vá­laszt: — Mit tud­nak ezek a fia­talok? Meg­kapják-e mind­azt, amire szükségük lesz az életben? Kormány Lajos igazgató válasz helyett meghívott, jár­juk be a mű­helyeket. Sa­ját szemünk­kel győződ­jünk meg min­denről. Mert ahogy mondta: — A tények minden szónál ékesebben be­szélnek. Sándor Kísérőnk, Szebényi műhelyfőnök rajongó szeretet­tel mutatta be birodalmát. — Itt van a legnagyobb szi­gorúság. Minden tanulót arra nevelünk, hogy első a gyakor­lat. Ezen a téren nem isme­rünk lehetetlennek látszót. A következetes szigorúság jellemzői: — Az idei tanév első felét gyakorlatból az első osztály zik az egyszerű gépek szerelé­sét; épület-karbantartáshoz szükséges alkatrészeket készí­tenek; elsajátítják a menetvá­gást, a kúpesztergályozás. az ív- és lánghegesztés tudniva­lóit. A negyedévesek kijavít­ják a szerszámgépeket, tisztá­ban vannak a laboratóriumi berendezések kezelésével, a kisegítő alkatrészek készítésé­vel, a több bekezdéséi menet- vágással, jártasak a gépi még» munkálás minden területén. Ismerik a maró- és gyalugépek kezelését, önállóan készítenek alkatrészeket és fogaskereke­ket. A hivatását szerető, szigorú­ságáról közismert műheljd.5- nök megmutatta a végzősök készülő mestermunkáit. Bank József és Cserjést János moz­gatható kormányfelületű repti- lőgépmodelljét, Reichter Gyu­la és Kovács József hőturbiná­ját. — Aki kiváló mestermunkát végez, annak a gyakorlatból nem kell képesítővizsgát ten­nie. Láttuk a rajztermet, a, kor­szerű mérőeszközökkel, mik­roszkópokkal fölszerelt labo­ratóriumot, a forgácsolómű­hely gépei mellett szorgosko­dó harmadikosokat, az ív- és lánghegesztés meg a különbö­ző varra tfajták elsajátításának gyakorlását — A mi gyerekeink a gép­tervező, a lakatos-, a forgácso­ló-, az ív- és lánghegesztő Laboratóriumi gyakorlat. Mikroszkópokkal és műszerekkel ellett­Vásároljon kerékpárjára világítási fölszerelést saját biztonsága érdekében! Használatát a KRESZ kötelezően előírja! (3674) őrzik a tanulók a fogaskerekek nak minőségét. 2,67, a második 2,77, a harma­dik 3,88, a negyedik pedig 3,94 eredménnyel zárta. A most végző két évfolyam nö­vendékei tavaly nyáron a Székesfehérvári Köszörűgép- gyárban voltak egyhónapos üzemi gyakorlaton. A gyár ve­zetői ezt a jellemzést adták ró­luk: »Kivétel nélkül minden tanulót örömmel alkalmaz­nánk jó fizetésű szakmunkás állásban...« A lakatosműhelyben kék munkaruhába öltözött elsősö­ket találunk. Feladatuk a fé­mek alapmegmunkálásának el­sajátítása. Levélnehezéket, szegecselő kalapácsot és fém- fűrészkeretet készítenek önál­lóan. A másodévesek már iga­zi mestermunkát is végeznek. Az általuk készített állítható menetfúró fordítóvasakat szi­ves örömmel vásárolja meg a kereskedelem. Emellett önálló metszeteket is készítenek. Megtanulják a lépcsős és a mé­retre való esztergályozást. A harmadévesek önállóan elvég­és a tengelyek megmunkálásá­szakmákban egyformán meg­állják a helyüket. TudjálSj hogy valamennyien a munka­padnál kezdik meg az éleitek Tisztában vannak azzal, hogy az üzemekben és a gépjavító állomásokon először bizonyír tani kell. Az iskola ellenőrző naplójá­ban láttam a szakfelügyelő legutóbbi bejegyzését.: »Igyek­vő, szép munkát láttam. Ké­rem, teljes erővel folytassák jó munkájukat.« Kint a folyosón állunk, ép­pen szünetet jelez a csengő, amikor így szól az igazgató: — Mindenki azt mondja, hogy gyorsan elszaladtak ezek az évek. A büszkeség mellett egy kicsit elszomorító, hogy már kiengedjük az első fecs­kéket A folyosó megtelik vidám­sággal, az első fecskék utó­daival. Németh Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents