Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

SoaioggiNéplap ■i.V ; MS'z MP Mrr,vÉ"i ni»oTTT A ^ fi f megyei TfiNACS lapja Honismereti vetélkedő SZOLNOK ÉS SOMOGY AZ ELSŐ FORDULÓBAN Megkezdődtek a Rádió tízrészes vetélkedő sorozatának előkészületei URH-kocsik a községekben — Mindenki részt vehet a megyei tornán A kérdéseket március 15-ig kell beküldeni dul-ccióikkal. A műsoridő má­SZORGOS KEZEK SZÉPÍTIK A VÁROST Mindig egyik nevezetessége volt Kaposvárnak, hogy virágok tízezrei díszítették utcáit, parkjait. Az idén is sokféle virágot ültetnek ki a városban. A kertészet dolgozói megkezdték a palántázást, s a középületek kis szegélyeiben, az utcai nagy virágvázák tucatjai­ban már nyílik az árvácska. Szorgos kezek szépítik a várost. Az idén is virágos lesz Kaposvár. Szalagavató a tahi Rudnay Gimnáziumban Érdekes és nagy tömegeket mozgató vetélkedőt hirdetett meg a Művelődésügyi Minisz­térium és a Magyar Rádió. A honismereti jellegű szórakoz­tató és egyben ismeretterjesz­tő adássorozatban tizenkét me­gye — köztük Somogy is — részt vesz. Az első hat műsor­ban egy-egy megye kerül szembe egymással, s a rádió egyenesadásban közvetíti a szellemi tornát URH-kocsik bevonásával. Június 3-án, pén­teken este Somogy és Szolnok között rendezik meg a selejte­zőt. Ahogy a Rádió múlt heti fel­hívásából olvashatjuk, a vetél­kedő szórakoztató formában — sok játékkal, rögtönzött fel­adatokkal, zenei és irodalmi betétekkel — a megyék múlt­jából és jelenéből összeállított művésizeti és tudományos, néprajzi és helytörténeti, gaz­daságpolitikai kérdéseket, fel­adatokat sorakoztat fel. Mind­két megyében hivatásos játék­vezető irányítja majd a tornát, s a rádió VI-os stúdiójában foglal helyet a zsűri. A vetélkedőn élvben részt vehet a megye minden lakója. Az URH-kocsi ugyanis váratla­nul, az adás időpontjában je­lenik meg egy-egy községben, s felhívásra a művelődési ház előtt gyülekező em,berek kö­zül bárki vállalkozhat a kér­dések megválaszolására. A vetélkedő kaposvári központja a megyei könyvtár előadóter­me lesz. A játék külön érdekessége, hogy megyénk lakói is küld­hetnek be a rádióhoz honisme­reti, helytörténeti kérdéseket, feladatokat, ötleteket bármi­lyen témakörben. Egyetlen követelmény, hogy a kérdé­sele — melyeikhez természete­sen a helyes választ is mellé­kelni kell — Somogyhoz kap­csolódjanak. A kiírás szerint érdeke megyénknek, hogy a járási székhelyekről, a falvak­ból, az iskolákból, az üzemek­ből és intézményekből minél több érdekes, változatos kér­dést küldjenek be, mert az előre felsorakoztatott kérdések rádlószerűsógét, érdekességét, színvonalát külön pontozzák, tehát megyénk bizonyos pont- előnnyel indulhat a vetélke­dőn. A legjobb kérdéseket fel­használják az adásban, a be­küldőket pedig jutalomban részesítik. Megyénk lakói te­hát március 15-ig küldjék be kérdéseiket a Magyar Rádió összetett Műsorok Szerkesztő­sége címére. A mintegy 95 perces műsoridő felét a ver­sengő megyék hagyományait tükröző művészeti, irodalmi és zenei alkotások töltik ki, ezekhez kapcsolódnak a kér­dések is. A műsorban részt vesznek legjobb művészeti együtteseink is táji jellegű pro­sodik felében folytatódik a vetélkedő, és Somogy részve­vői szűkebb hazájukon kívül Szolnak megyei ismereteikből is »-vizsgáznak-“. A páros vetélkedőből győz­tesként kikerülő megye az őszi fordulóban hat megyével ver­senyez a középdöntőben, az utolsó adásban pedig eldől az első három helyezés sorsa. Mint mondottuk, az elődöntő­ben Szolnak megye a társunk. A sorozatban egyébként Ba­ranya, Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Pest, Szolnok, Vas és Veszprém megye vesz részt. Az »Ismeri ön megyéjét, hazáját?« gondolatot kifejező nagy-szabású vetélkedő jelen­tős esemény lesz megyénk éle­tében. S akik nem jutnak el a mikrofonokig, azok is bizonyá­Zsúfolásig megtelt február X9-én a gimnázium étkezdéje diákok­kal. A negyedikeseket ünnepelték a fiatalok. Százkilencen kaptak szalagot a harmadikosoktól. Hat- vankiienc gimnazista és harminc­kilenc gépszerelő mellére tűzték föl a végzősöknek járó jelzést. A kis ünnepség lezajlása után műsorral szórakoztatták a fiata­PÁRBESZÉD — Hát megvolt maguknál is a családi nőnap, János bá­csi? — De meg ám! Megünne­peltük az anyjukomat ülő tisz­telettel. Hiszen tudja, hogy ö nem akárki. A szülői munka- közösség elnöke a faluban. — Aztán hogyan zajlott le az a megünneplés? — Szépen előkészítettük. Megbeszéltem a sógorral meg a Józsival, hogy akkor este nálunk lesznek. Egy kicsit ul­tizunk meg iszogatunk az asz- szony tiszteletére. Persze, hogy ne legyen nagy a zaj, azt is elhatároztuk, hogy ők az asszonyokat nem hozzák el, csak mi leszünk hármas­ban férfiak, aztán a felesé­gem meg a két gyerek. Így bensőségesebb lesz az ünnep­ség. —- Vacsorát is adtak? — Hát milyen nőnap az, ahol még enni se lehet a ven­dégnek? Mondtam is az asz- szonynak, hogy egy kis jó ko­csonyát ennének a vendégek, aztán csirke meg kalács kell egy kis borral. Slussz, nehogy agyondolgozza magát az asz- szony. lók a negyedikeseket. Legnagyobb sikere a Karádi kanásztáncnak és a Rezgőnek volt. Aztán a föl- diszftett teremben megkezdődött a tánc. Az iskola négytagú gi­tárzenekara szolgáltatta a talp- alávalót. A VONATON — Az asszony nem kártyá­zott? — Nem tud az. Meg neki a konyhában volt dolga. Még a szomszédból a Mari is át­jött neki segíteni. Mert hát ha azt akarja, hogy megün­nepeljük a napját, akkor tele kell ám rakni az asztalt! — De az asszony ült az asztalfön, ugye? — Nem ért az rá! Ha mi hárman meg a két gyerek egyszer elkezdünk enni .., — No de a vacsora után csak felköszöntötték az asz- szonyt? — Várjunk, várjunk, ott még nem tartunk. Az asszony meg a szomszédék Márija kint ettek a konyhában, aztán mo­sogatás után betelepedtek hoz­zánk, Odaültek a tévéhez. — Maguk nem nézték? — Hát lehet tévézni ulti közben? Mondtam is az asz- mzonynak: fogjátok csönde­sebbre azt a gajdolást, inkább olvassatok, vagy figyeljétek a lapjárást, mert ilyen zajban elfogják az ultimat... Így az­tán csak leoltották, aztán sut­togva beszélgettek, míg a só­gor el nem kezdett dalolni... — Végre! Aztán az asszo­nyok is vele együtt daloltak? — Pah! Ha a sógor meg­ró. együtt drukkolnak majd a részvevőkkel. JßentL etyip tanító h&z »A néptanító a legtíszteletreméltóbb.« Gárdonyi mondta, és hozzáfűzte még: de ehhez előbb neki kell elegendő belső, lelki, szellemi értékkel rendelkeznie. Találkozásunkkor az utcán csalt arra futotta Időnkből, hogy Te elmondd, nem. tudsz semmit a fa­lu életéről, nem is ismersz senkit És beadtad az át­helyezési kérelmet Kaposvárra. Akkor csak annyit mondtam, meglep, amit be­szélsz, s remélem, fiatal társaid más úton járnak. Időközben olvastam Köpeczi Béla cikkét a Nép- szabadságban A kulturális közvélemény alakításáról. Félek a gondolattól, hogy nem olvastad, pedig a ta­nítókhoz is szót Idézem azt a részt: »A magyar ér­telmiség egyik legnemesebb hagyománya volt minden időben, hogy kulturálisan is fel akarta emelni a né­pet. A múltban gyakran egy-egy lelkes tanító, ta­nár vagy pap szinte »csodát« tett ezen a területen. A kultúrának ma is sok szenvedélyes munkása van, mégis úgy tűnik, mintha az értelmiség közvélemé­nyében háttérbe szorult volna a nép művelésének gondolata.« Tudom, kezdő vagy pályádon, három éve kerültél ká a képző padjai közüt A kezdés sok energiát föl­emészt, addig láthatatlan dolgok bukkannak elő, s próbára teszik az embert De hol van az a lelkese­dés, amelynek szintén ezekben az első években kell a legnagyobb erővel feltörnie? Megrémített a falu? A sáros járda? Hogy nincs annyi alkalom a szórako­zásra, mint a városban? Meg az emberek is mások? A rémületből a közömbösségbe menekültét Ilyen gyönge vagy? És Te vársz »csodát“ a környezeted­től. Kitől? Nem neked kéne inkább csodákat terem­tened? Épp abböt ami megrémített Kezedben van az anyag, amit formálnod kelt Ez a hivatásod. Megint csak Gárdonyi jut eszembe, a tanító Gár­donyi. »Mikor én tanító voltam, megpróbáltam egy vasárnap, hogy délutánra öregeknek való tanítást hirdettem. A falu kicsiny volt, alig 50 család, s nem sokat bíztam abban, hogy érdeklődni fognak. De mennyire kellemesen lepett meg, hogy az iskola meg­telt. Még a legöregebb emberek is eljöttek" — írja egyik cikkében. Senki se követelte tőle, de tudta: a népművelés a nemzet fölemelkedésének egyik legfon­tosabb föltétele és eszközei. Buzdítani akarlak s nem »megveaoözn!.« Kérlek, hidd: van hivatás! Még ha mások egyre inkább azt állítják is, hogy nincs, »kihalt az ma már«. A Te hivatásod a magyar értelmiség tömegének, a tanító­nak a hivatása: a nép művelése. Ne menekülj előle. Horányi Barna AZ ÁLLAMÜGYÉSZÉ A SZÓ VAJAI TEREZ Tab, Petőfi köz 1. Két gyilkosság történetét dolgozza fel ez a feszült légkörű lengyel lélektani filmdráma. Érdekessége, hogy három síkon: a tár­gyalóteremben, a vádlott megelevenített ifjúsága és rettegésben töltött élete fonalán pereg előttünk le a cselekmény. A vádló és a vádlott azonos környe­zetből, földhözragadt falusi környezetből Indult el. Sorsuk alakulásában a tár­sadalmi rendszernek is nagy szerepe volt. A filmet Wlodzimlerz Haupe rendez­te. (Kaposváron a Vörös Csillag Filmszínház már­cius ló—13 között tűzte tnáwáiKj 1 r — És ki főzte meg a vacso­rát? — Ki főzte, ki főzte? Hát az asszony! Mondtam neki, hogy borért elmehet a nagyob­bik qyerek is, de azt felelte, hogy az nem tud alkudni. így aztán borért is ő ment el. — Miért nem maga ment el, János bácsi? — Één? Elmentem volna én, hallja, szívesen, de az asz- szony nem eresztett. Azt mond­ta, hogy aki két lábbal megy le a pincébe, és néggyel jön föl, az nem mehet! így hát csak maradtam... — No és hogy zajlott le az ünnepi este? — Hát az oltári volt, hallja. A sógor meg a Jóska már megjött hat órakor. Onnan kezdve aztán vertük a blat­tot. tűrne más hangot is maga mellett! Akkor már éjfélre járt, hát átmentünk a kocs­mába egy kicsit, ott cigány­zene mellett jobban lehet ün­nepelni ... — Remélem, megtáncoltat­ta a feleségét? — Nem a. Az nem jött át. Valakinek csak otthon kell maradni a gyerekekkel... — Hm, hm. Hát akkor ezek szerint nem is köszöntötték fel az asszonyt? — Dehogynem! Még délután eljöttek az úttörők az iskolá­tól, s hoztak az asszonynak ibolyát meg hóvirágot: Még meg is könnyezte, szegény!, ■%ä« . Kari János SSO&OK Ez aztán megbocsáthatatlan! Egy férfitől megszökött a felesége. Ám csakhamar visszatért, és kérlelte a férjét, hogy bocsásson meg. Erre a férj így vála­szolt: — Hogy megszöktél, azt még csak megbocsátom, de hogy visszajöttél — azt so­ha! ................. Be keli osztani — Ma olvastam az új­ságban, hogy az embernek egy év alatt három kiló sót kell elfogyasztania — mondja ebéd közben a fiatalasszony a férjének. — Ez igaz, drágám, de nem egyszeri alkalommal — válaszolja a férj az el­sózott levest kanalazva. * * * Égy nyolcéves fiúcskát egész délután kínoztak a szúnyogok. Amikor besö­tétedett, megpillantotta a szentjánosbogarakat. — Ö, ezek a vérszopók! ■— kiáltott fel. — Most már elemlámpával keres­nek engem. * * * Az egyik híres színész­nőtől televízió-interjú ke­retében megkérdezték, mi az, amit a férfiban a leg­értékesebbnek tart. A szí­nésznő szerényen lehajtot­ta a fejét, és ezt mondta: — Szégyellem megmon­dani. * * * A tokiói napilapok a legnagyobb japán öngyúj­tógyár bocsánatot kérő nyilatkozatát közölték. A nagyüzem vezetői elnézést kértek azért, hogy a »-Nem gyújtom fel a világot...« kezdetű slágert muzsikáló öngyújtó csak nagy késés­sel került forgalomba. A késedelmeskedés oka: a gyár leégett. A stuttgarti helyi lap­ban apróhirdetés jelent meg: »Elvesztettem kul­csaimat Kérem a becsüle­tes megtalálót, adja le a talált tárgyak osztályán.« ■ Az újság riportere kiszi­matolta, hogy a kulcscso­mót a talált tárgyak osztá - lyának vezetője veszítette ed. MORZSÁK Egy ismerősöm kijelen­tette, hogy neki az illat- szergyárban is büdös a munka. * * * Az újsütetű autótulajdo­nos úgy érzi, hogy a pap- lamánalk is négy kereke van. * * * Egy barátom mindig jó­zanul ítéli meg a helyze­tet, noha folyton részeg. • * * A ráknak Mába bizonyí­tod, hogy az előrehaladás a legfontosabb a világon. B. S. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latlnka Sándor n. 2. Telefon IS-10, 15-n. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postásfcézbesitőknél. Előfizetést díj egy hónapra 12 Ft. index: 25061. Készült a Somogy megyei. Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvárt katlaka Sándor utca fi.

Next

/
Thumbnails
Contents