Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

Ilyen lehetett a Dorottya-ház a múlt században. (Berzy Péter rajza) » . # a ,| Ismerjük meg megyénk történelmi emlékeit 5. 21? ÉVE LETT MEGYESZÉKHELY KAPOSVÁR K aposvár újkori, il­letve várossá fej­lődését az Eszter- házy herceggel 1712-ben kötött le­telepedési engedélytől szá­míthatjuk. 1703—1712 között úgy megszaporodott Kaposvár lakóinak száma, és olyan to­vábbi fejlődés volt várható, hogy a lakosok féltek a föl­desúri függéstől, A letelepe­dési szerződésben írásba fog­lalták, hogy a kaposváriak­ból ezentúl nem lesz úrbéres. Ezt az egyezséget Mária Te­rézia királynő is megerősítet­te 1765-ben. A fejlődést elősegítette, hogy 1749-ben városunk me­gyeszékhely lett. A vásártar­tások és a terjeszkedő tele­pülés megkívánta, hogy minél hamarabb megszervezzék a közbiztonságot 1703-tól ura- sági hajdúk vigyáztak a vá­sárok rendjére. Ez a keres­kedelem nagyobb mérvű föl­lendítését eredményezte, és megindultak az építkezések is. A XVIII. században a leg­régibb épület, a fából és sö­vényből tapasztott fallal ké­szült templom, a váron kí­vül — a mai Kossuth téren állt Körülötte húzódott a te- mető, és ezt vették körül a házak a mai Május 1. és Kossuth Lajos utca irányá­ban, továbbá a Kapos mo­csaráig. A XVIII. század elején a szétrombolt vár egy részét urasági magtárnak és laká­soknak alakították át, az ép­ségben maradt pincékben (kazamaták) pedig a veszé­lyes rabokat tartották fogva.- -A század közepére a város­ban jelentősen megerősödött a szabók, csizmadiák, posztó- csapók, szűcsök, kovácsok, festők céhe, és ez is előse­gítette a magánház-építkezé- sek meggyorsulását. A megyei szervezet Kapos­várra költözése nehéz helyzet elé állította a fejlődő és ki­alakulófélben levő várost: el kellett helyezni a hivatalo­kat. Ezért épült 1750—1752 között a barokk stílusú első megyeháza. Ez a földszintes épület hosszan elnyúlott, s a hátsó, a mai Rippl-Rónai té­ri részére költöztették át a várrom területéről a megyei börtönt. A megyeház épüle­tében működött ebben az időben többek között az első levéltár is. A város közepén levő dü- ledező, korhadó fatemplom helyére 1743—1748 között épült téglából egy templom. Ezt 1794—98-ban átalakítot­ták, majd 1886-ban lebontot­ták, és a helyére építették a most is álló templomot. Itt építették fel a barokk stílu­sú, földszintes, majd később emeletes plébániát, 1748-ban pedig az iskolát (most Me­zőgazdasági Technikum), és erre az időszakra tehető a mai Kossuth tér környéké­nek kései barokkos stílusban való kiképzése. Az úgynevezett »Babócsay patika« — mely egyike vá­rosunk legrégibb házainak, az 1780-as évektől lett jelentős: az egész megye használta. A neves és az irodalomtörténet­ből is ismert »Dorottya-ház«, ahol a Csokonai vígeposz karneváli része játszódik, a hercegi uradalmi épületek középpontja volt. Klasszicizá- ló késői barokk stílusban épült. Az épületet a múlt században többször átformál­ták, és így nyerte el mosta­ni alakját. A XVIII. század végi Ka­posvár területi nagyságát jól jellemzi, hogy 1770-ben a későbbi császár, II. József tá­borkarával meglátogatta vá­rosunkat. A felvilágosult uralkodónak nem tetszett, hogy a város közepén a templom, az iskola és a há­FÉSÚS ÉVA zak között levő temető ve­szélyezteti a város esztétikai és közegészségügyi helyzetét Ezért az akkori város két szélére tetette ki a temetőt (ma Színházi-park, Marx Ká­roly u. Berzsenyi út, Rózsa Ferenc u.). Ezek a temetők voltak a mai Keleti és Nyu­gati temetők elődei, ugyan­is a város további fejlődésé­vel a temetők újra a város két szélére kerültek. A múlt század harmincas éveiben indult meg a Kapos folyó szabályozása, mely vég­re rendezte az addig vizes­mocsaras területeket, és to­vábbi helyet adott az épít­kezéseknek. A kapitalizáló- dás megindulásával tovább fejlődött a város, erre az időre tehető műemléki jelle­gű új, úgynevezett szecesz- sziós stílusú épületeink nagy részének születése. Ma Kaposváron műemlék az Április 4. utcai egykori zárda, a Május 1. utcában levő megyei tanács épülete és a kórház Május 1. utcai ré­gi épülete, mely késői klasz- szicista stílusban készült. Van ezenkívül 27 műemlék jellegű és 8 városképi jelen­tőségű épületünk. Számos kaposvári házon van emléktábla, ezeket írjá­tok össze, és mutassátok meg ismerőseiteknek, mert mind­egyik egy-egy jelentős sze­mély vagy történelmi ese­mény emlékét őrzi! D. B. Sült tök Ettél-e már sült tököt? Édes, mint a méz! Ha egyszer megízleled, másodszor is kérsz. Aranyszínű belseje omlós, csuda jó! A pénteki piacon vette nagyanyó. Márkus Ferenc: Alszik a kisfiam Rácsos ágyban, fehér párnán Szőke hajú kisfiam. Elaludni készül éppen Szunyókál már boldogan. Rácsos ágyban, fehér párnán Nyugodt csendes szusszanás Jelzi, hogy az álomország Gyönyörű szép utazás. FEKETE GYULA: A kis mester Az ám az élvezet, ha jár a szerkezet: Megy a traktor, megy magátél, tekerek az exkavátor... Míg a szádat tótod, Misa, máris készen a masina, csavarokkal, csappal, ékkel, pörgő-forgó lendkerékkel: indal a szerkezet — ez ám az élvezet! Ha anyukám hagyna, még nyolcvan évig játszanék, ha nem hívna vacsorára« tejfölös-túrós csuszára!.«* ZICHY MIHÁLY Három kecskegida legelt a selymesfüvü réten. Egyszer csak látja a legnagyobbik, hogy vadméhecske hintázik egy fűszálon. »Aranyos kisgida — kérlel­te a méhecske —, ne legeld le a hintámat, olyan lágyan ringat!« »Mee-mee-megeszem biz’ én, mert ez a legkövérebb fűszál a réten!« — mekegett hara­gosan az éhes gida, és már harapta is, úgy, hogy a vad- méh ijedten tcvaröppent. Ráült egy napsütötte levél­re. Alig pihent meg rajta, oda­lépett a második kiskecske. »Kedves gidácska — szólt a vadméh —, olyan sokat dol­goztam ma, nagyon fáradt va­gyok, kérlek, ne legeld le ezt a kényelmes levelet!« »■Mee-mee-megeszem biz1 én, mert ez a legzöldebb a ré­ten!« — válaszolta a kecske­gida, és már ropogtatta is a fodros szélű levelet. Szegény vadméhecske alig tudott elmenekülni. Rátelepe­dett egy sárga virágra. Arra lépdelt a harmadik kisgida. Elszomorodott a méhecske: »Biztosan te is leharapod ezt a szép virágot, pedig még egy perce sincs, hogy megpi­hentem rajta!« — mondta. »Mee-mee-meghagyom a kedvedért!« — szólt jószívűen a kisgida, és másfelé ment legelni. Másnap megint kijöttek a kiskecskék a rétre, de csak sírtak-ríttak, egy falatot sem ettek. A fürjecske megkér­dezte, hogy mi bajuk? »Jaj nekünk, beteg az édes­anyánk!« — felelték a kecs­kék. Meghallotta ezt a bozótban rejtőzködő, mindig éhes or­das farkas. így gondolkozott magában: »Hm! Finom falat mind a három, de ha közéjük ugróm, csak egyet tudok megragadni, kettő elszalad. Túl kell jár­nom az eszükön, hogy mind­egyiket megkaparintsamJm Azzal hazafutott, magára te­rített egy lenyúzott kecske- bőrt, és alkonyatkor bekopo­gott a kecskeól ajtaján. Kinézett a három bánatos kiskecske: »Ki az? Ki kopog oda- kinn?« »Ne féljetek, én vagyok Melc-mek doktor bácsi — mondta rekedt hangon a far­Fésfís Éva: cA h ííi'fíni kisÁzeike. 1 ■MM ■■«■ 2 3 4 5 6 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 7 8 9 10 ■■■■ ■ ■■■ ■■■■ 11 :::: ■MB ■■■■ 12 13 14 ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ ■■■■ 15 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 16 17 18 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 19 Í1SÍ 20 ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ 2 1 22 ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■MB ■■■■ 23 24 25 :::: ■■■■ ■■■■ 26 27 28 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 29 30 31 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 32 33 34 MB» ■■■■ ■MB ■■■■ 35 ■■■■ m i S-n 36 ■ ■■■ ­■MB I 1 ^ ■■■■ ■■■■ i VÍZSZINTES: 2. Zichy egyik legjelentősebb műve. 7. Ezen a napon. 8. Vágyakozása. 11. Egyik évszakban. 12. Muzsika. 14. E. T. 15. Tagad5 szó. 16. Figyelmezteti 17. Magot szór el — visszafelé. 19. Varró szerszám. 29. Ez a kavics is. 21. Védi. 23. Majdnem ficam. 25. Z. V. 26. Itt született Zichy Mihály. 29. Sós Béla. 30. Bő. 32. Baromfi lakása. 34. A gyümölcs nemsokára ehe­tő. 35. Ha tudná, szelné a vizet. 38. Kút bestül keverve. FÜGGŐLEGES: 1. Tető alá hoztáik. 2. Ékezethiánnyal napszak. 3. Ilyen a cukor. 4. A csavaron van. 5. O. Z. 8. Szemléli. 7. Egyike első festményeinek. 9. Itt halt meg a nagy festő, a várost röviden így nevezték. 10. Egy ember sem. 13. E. I. 18. Várkonyi Zolftán. 22. Zamat. 23. Ehhez a műhöz készített iK lusztrációi a legjobbak. 24. Minden házon van. 27. A. T. 28. Gödör a földben. 31. Gaz ikerszava. 33. Kodály Zoltán. K. J. Beküldendő a vízszintes 2., 26. és a függőleges 7., 9., 23. Beküldési határidő 1966. március 11-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »-Gyermek ke- r esztrej tvény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Álarcosbál: Húshagyó; Tuskóhúzás; Busójárás. Kovái Lőrinc Életre halálra cí­mű könyvével jutalmazzuk a kö­vetkező pajtásokat: Molnár Eri­ka, Kaposvár; Pelyva Máté, Sió­fok; Borsi Irén, Visnyeszéplak; Németh József, Lad-Gyöngyös- p úszta. A könyveket postán küldjük eL Nőnapi megemlékezés kas —, eljöttem, hogy meg­gyógyítsam az édesanyátokat!« Nosza, be is eresztették, örömmel! A farkas megkopogtatta ke­mény körmével a kecskema­ma hátát, megnézte a nyel­vét, azután a fejét csóválta: »Te már nagyon öreg vagy, kecskéné asszony, és súlyos a bajod, de a fiaid fürge lá­búak és fiatalok. El kell jön­niük velem, hogy megmutat­hassam, hol találnak gyógy- füvet a bajodra!« A kiskecskék nagyon sze­rették az édesanyjukat, és mert nem ismerték föl a kecs­kebőrben a farkast, nyomban útnak indultak vele. Hát amint a réten keresz­tül haladtak, arra repült a tegnapi vadméhecske. Ráült a legkisebbik gida szarvára, és megkérdezte: »Hová mentek, kiskecskék?* »Mek-mek doktor bácsival gyógyfüvet szedni!« Megrémült erre a méhecs­ke: »Jaj nektek, szegénykék — suttogta hiszen ez a min­dig éhes ordas farkas! Meg­lestem, amikor belebújt a kecskebőrbel* Remegni kezdett a kisgida lába. Mi lesz most vele meg a gyanútlan testvéreivel? Ho­gyan oldjanak kereket? Akkor azt súgta neki a mé­hecske: »Igaz, hogy a bátyáid egy parányi szívességet sem tet­tek meg nekem, de te jó vol­tál hozzám. Ne félj, most meg­hálálom. A te kedvedért se­gítséget hozok mindhármatok­nak. Csak annyit tégy, hogy ha ideérünk, rántsd le a kecs­kebőrt a farkasról. A többit ránk bízhatod!« Azzal huss!... elrepült, de pár pillanat múlva egész fel­hőnyi vadméhecskével tért vissza. A legkisebbik kecske neki­rugaszkodott, és farkánál fog­va lerántotta a farkasról a kecskebőrt. Megtorpant az or­das, de még meglepődni sem maradt ideje, mert a vadmé- hek ellepték a fejét, és orrát, fülét, egész ábrázatát alapo­san összeszurkálták. Üvöltött kínjában! Nyom­ban bedagadt a szeme úgy, hogy azt se látta, merre sza­ladjon. Csak csörtetett vakon előre, egyenesen neki egy mély farkasveremnek. Abba úgy be­lebukfencezett, hogy mind a négy lába égnek állt. Amikor a kiskecskék ma­gukhoz tértek az ijedtségtől, akkora mekegést csaptak, hogy egy egész kecskenyájat odacsődítettek. Azok éppen hazafelé indultak a rétről, de amikor megtudták, mi történt, örömükben eljárták a verem körül a kecsketáncot. Meghallotta a nagy zsivajt kecskemama is. Odavánszor- gott, s amint megpillantotta a verembe a dagadt fejű far­kast, fölötte meg a sok boká- zó kecskét, olyat nevetett, hogy tüstént meggyógyult, gyógyfüvek nélkül is. A farkast másnap meglel­ték a vadászok, és elevenen elvitték az állatkertbe. Az­óta ott vicsorgatja a fogát a vasketrecben. Aki kíváncsi rá, holnap megnézheti! 1908. március 8-án New Yorkban 40 000 varrónő az egész világ dol­gozó asszonyait feilelkesítő győ­zelmet aratott az őket bérrabszol­gaságban tartó tőke felett. Két év­vel később (1910-ben) a nemzetközi női konferencia Kiara Zetnik ja­vaslatára ezt a napot a világ asz- szonyainak nemzetközi harci ün­nepévé nyilvánította. Ebből az al­kalomból J. Ko!asz szovjet-belo­rusz költő »-Boldog asszonyok« című verséből idézünk egy sza­kaszt rejtvényünk vízszintes L, 25., valamint függőleges 14. és 19. számú soraiban. VÍZSZINTES: 1. A versszak el­ső sora (zárt betűk: T, A, Y.) 12. Ráspoly. 13. »Az« erkölcs. 14. A közmondás szerint kétszer fá­rad. 15. Tisztedetpólöány rövidíté­se. 17. Attila változata. 18. Zenei félhang. 20. Saját kezűleg, rövi­dítése. 22. Viszi az irháját. 23. G. T. 24. Pázsit. 25. A versszak második sora (zárt betűk: S, N, Z, D.) 26. Kel, betűi keverve. 27. Angol helyeslés. 29. Dunántúli csatorna. 30. Az egyik szülő. 32. Puha fém. 33. Ritka férfinév. 34. A rossz alvó éd vede. 35. G. L. 37. Kiejtett betű. 38. Savanyítás ízű gyümölcs. 41. Operaénekesnő (Li­lian). 43. Sporteszköz. 45. A főzés egyik kelléke. 46. Fehérnemű. 47. össze-vissza ráz(!). 48. Lom, be­tűi keverve. 50. Város a Duna mellett. 51. Személyes névmás. 52. A tó jege teszi. 54. Z. E. 55. Szög­letes német betűtípus. 56. Latya­kos. 58. Kiejtett betű. 60. Átélt idő. 61. Lopódzás. 63. Disznóöléskor küldik és kapják. FÜGGŐLEGES: L Vásárod. 2. Napsziak. 3. Kettős betű. 4. A né­met ábécé utolsó betűje. 5. Ha­té rváros Texas államban a Rio Grande del Norte mellett. 6. Nö­vény része. 7. Jelenlegi napon. 8. Ausztráliai futómadár (fordít­va). 9. Francia regényíró »Az iz­landi halász« írója. 10. Jókai-re­gényalak. 11. Ebédlőben, étterem­ben használt alacsony, széles szek­rény. 12. Egy kissé szégyell. 11 A versszak hasmadik sora (zárt betűk: O, S, R.) 16. Szárítás által konzervált. 19. A versszak negye­dik sora (zárt betűk: H, G, B, A.) 21. Garay »kemény vitéz«-«. 25. . . . France (francia légiforgalmi társaság). 28. Lásd a 43. sz. sort. 31. Atmoszféra, rövidítése. 36. Az ébresztőóra teszi, ha felhúzzák. 37. Tag is van ilyen. 39. Azonos betűk. 40. Portugál tengerész és felfedező. 41. Nemzetközi vásá­runk betűjele. 42. Kiejtett betű. 44. Homérosz hős költeménye. 46. A tintát szívja fel. 49 .............bán, ( Vörösmarty költeménye). 53. Magától értetődő, fölényes, nyo­matékos igenlő felelet. 55. Piray mis. 57. A nyakat védi a hideg­től. 59. Értelem. 60. Lehetőség, al­kalom. 62. S. Y. 63. Egyszerű gép (fordítva). 64. Saját magad. B. X Beküldendő: a vízszintes 1., 26.* a függőleges 14. és 19. számú so­rok megfejtése. Beküldési határidő 1966. már­cius ll-én, péntek délig. Kérjük ol­vasóinkat, hogy a szükséges soro­kat levelezőlapon küldjék be, s írják rá: »Felnőtt keresztrejt­vény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése; Liszt; Atta Troli; Da­lok könyve; Marx: Sziléziai ta­kácsok: Lutetia; Utazás a Harz- ban; Romanzero. Tóth Dénes Hangversenykalauz című könyvét nyerték: Bájer Il­dikó, Tóth Gyula, Kaposvár; dr. György Ferencné, Nemesdéd; Somfai Sándor, Polány. A könyveket postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents