Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1068. március C. Koszigin Kairóba látogat A szovjet fővárosban híva- ; talosan bejelentették, hogy j Aleksze) Koszigin, a Szov- 1 jetunió Minisztertanácsának ; elnöke Nasszer elnök meg- I hívására 1966. május első fe- I lében látogatást tesz az | Egyesült Arab Köztársaság- 1 ban. (MTI) Harcok a rizsért A TENGERÉSZGYALOGOSOK SÚLYOS VESZTESÉGEI Kállai Gyula beszéde Saigon, március 5. Ma: vásárnyitó Lipcsében Szombaton délután a Lip­csei Nemzetközi Vásár saj­tóközpontjában megtartották a hagyományos megnyitó sajtóértekezletet. Nem végle­ges adatok szerint 73 Ország­ból 10 000 kiállító érkezett Lipcsébe, hogy a világ leg­régibb vásárán bemutassa termékeit. A vásárra már­cius 15-ig, lezárásának (lap­jáig 90 országból össizesen 600 000 vendéget várnak. Szombaton este a vásár­nak a lipcsei operaháziban tartott hivatalos megnyitó ünnepségem Julius Balkow, az NDK miniszterelnök-he­lyettese mondott beszédet Hangsúlyozta, hogy a tavaszi lipcsei vásár célja: az em­bargóktól mentes, szabad vi­lágkereskedelem elősegítése és ennek révén a világbéke erősítése. A vásár területét ma reggel nyitják meg a lá­togatók előtt. (MTI) Jövőre Mezőgazdasági Kiállítás A soron következő mező- gazdasági kiállítást — egy korábbi kormányhatározat ér­telmében — 1967-ben ren­dezik meg, a nyár végén, a nyári és az őszi munkacsúcs közötti időszakban. A kiállí­tás elsősorban oktató jellegű lesz; fő célja a mezőgazda- sági termelés korszerűsítését elősegítő technológiák és esz­közök ismertetése. E célból a szakemberek részére külön szervezett, konzultációval egybekötött szakmai bemuta­tókat is rendeznek. (MTI) Dél-Vietnam északi részé­ben két helyen folynak je­lenleg súlyos harcok: Quang Ngaitól északnyugatra és Tuy Hoatól délkeletre. Az amerikai erők a két tartományban Utah és Har­rison elnevezésű hadművele­tet indítottak — mindkettőt azért, hogy a maguk számá­ra biztosítsák a térség rizs- termését. A harcban dél-viet­nami kormányerők és ameri­kai tengerészgyalogosok mér­kőznek a felszabadító erők több alakulatával. Az AP szerint a tengerészgyalogosok vesztesége súlyos, ősz óta ta­lán a legnagyobb méretű. Már a negyedik io-gerász- gyalogos zászióaljat irányít­ják a helyszínre a harcban álló egységek támogatására. A Tuy Hoánál folyó harc­ban a felszabadító erők in­dították meg a támadást kö­rülbelül 350 főnyi dél-vietna­mi kormányerő ellen szom­baton a kora reggeli órák­ban. A harc még tart, rész­eteket a hírügynökségek nem közöltek. Saigontól körülbelül 65 ki­lométerrel északnyugatra a gerillaharcosok aknatűz alá vettek egy katonákkal zsú­folt színházat Go Dau Na körzetben. (MTI) Űj munkaeszközzel könnyebb a munka! Ghana és Guinea között megszakadt a diplomáciai kapcsolat Anglia után az Egyesült Ál­lamok is elismerte a ghanai katonai kormányzatot, s egy­ben kifejezte reményét, hogy a két ország továbbra is ba­ráti és kölcsönösen előnyös kapcsolatokat ápolhat. Ghana és Guinea diplomá­ciai kapcsolata azonban meg­szakadt, a két ország viszo­nya erősen kiéleződött. Mi­után Ghana bejelentette, hogy bezáratja conakryi nagykövet­ségét, A »-Nemzet! Felszabadítási Bizottság-» üzenete, amelyet az accrad rádió ismertetett, »il­lúziónak» nevezi a ghanai— guineai államszövetséget, s azt mondja, hogy az állam­szövetségi kapcsolat Nkrumah »diktatórikus irányzata« miatt már régen felbomlott. Az accrai kormányzat »fantaszti­kus kijelentésnek« nevezi azt, hogy Nkrumaht Guinea elnö­kének nyilvánították, s azzal vádolja a guineai elnököt, hogy meg akarja kerülni egy régebben Accrától kapott öt­millió fontos kölcsön vissza­fizetését A nyilatkozat han­goztatja, hogy »soha, soha« nem engedik meg Nkrumah visszatérését az országba. Az AP és az AFP djakar- tai jelentése szerint Conak- ryban olyan hírek keringe­nek, hogy Kwame Nkrumah ismeretlen úticéllal eluta­zott Guineából. (MTI) AFRIKAI EGYSÉG SZERVEZET 11 ország nem vett részt a szavazásban Az Afrikai Egység Szerve­zet miniszteri tanácsa szom­baton délelőtt megtartott plenáris ülésén 23 szavazattal egy tartózkodás (Szudán) mellett jóváhagyta a Rhode­sia kérdésében előterjesztett határozati javaslatot. A sza­vazáson 11 ország nem vett részt. A meglehetősen erélytelen megfogalmazású és átlalá­nosságokban mozgó határozat felszólítja Nagy-Britanniát, hogy »hathatós intézkedések­kel, beleértve erő alkalma­zását is« igyekezzék minél előbb megdönteni . Smith délrrhódesiai rendszeréti Ném szabja meg azonban a foga­natosítandó akciók időpont­ját, és nem részletezi mi­kéntjét sem. RÖVIDEN Ujabn diáktüntetés zajlott le szombaton djakarta ut­cáin. Háromezer diák pró­bálta megtámadni Subandrio hivatalát, de a kivezényelt katonaság szétoszlatta a tün­tetőket. Anna Ahmatova, az ismert szovjetorosz költőnó szomba­ton 77 éves korában el­hunyt. Véget értek a LEMP és az OKP tárgyalásai, szomba­ton délelőtt visszaérkezett Rómába az OKP küldöttsé­ge, amelyet Luigi Longo, a párt főtitkára vezetett. Az utlnourai lőtérről (Ja­pán) szombaton felbocsátot­tak egy háromlépcsős »Lamda« rakétát. A rakéta harmadik lépcsőjének sebes­sége másodpercenként 5,7 ki­lométer. A program szerint a Földtől körülbelül 2000— 2200 kilométer magasságban el kell érnie a sugárzási övezetet, majd a Csendes­óceánba kell zuhannia. Fcjszal, Szaúd-Arábia ki­rálya szombaton hétnapos hivatalos látogatásra Szu­dánba érkezett. Letartóztatták Kubában Rolando Cubela és Hámor) Guin volt őrnagyot, továbbá több más személyt. A letar­tóztatottak az . Amerikai Központi Hirszefző Hivatal (CIA) szolgálatában álltak, és ellenforradalmi tevékeny­séget fejtettek ki Kubában, merényletet készítettek elq Castro miniszterelnök ellen. (Folytatás az 1. oldalról) egyetértés alakult ki közöt­tünk, álláspontjaink azono­sak vagy hasonlóak. Közös fronton, azonos oldalon ál­lunk ezekkel az országokkal abban a harcban, amelyet a gyarmati rend teljes és vég­leges felszámolásáért, az ál­talános és teljes leszerelé­sért, a népek előrehaladá­sáért, a világ békéjéért, az imperializmus ellen folyta­tunk. Ez tükröződött a nyil­vánosságra hozott közös nyi­latkozatokban. Teljes egyetértés mutatko­zott meg abban a kérdésben is hogv a világ bélcéjc egy és oszthatatlan. Senki sem belyezkedhetik arra a ké­nyelmes álláspontra, hogy a világ távoli részein elköve­tett imperialista agresszió »nem érdeked, mert messze van tőlünk«. Bárhol, bárme­lyik földrészen, bármely nép ellen követnek el ma ag­ressziót, az minden más sza­bad és független nép belső rendjei és nemzeti független­ségét is veszélyezteti. Min­den imperialista agresszió — ha sikerrel jár — újabb ag­resszióra csábítja elkövető­jét. Nemzetközi tárgyalásaink középpontjában az amerikai imperialisták vietnami ag­ressziója állott. Teljesen egyetértettünk abban, hogy a bombázások újrakezdése, a háború kiterjesztése — bár­mennyire is az úgynevezett békeoffenzíva leple mögé akarják rejteni — csak sú­lyosbítja a helyzetet. Abban is egyetértettünk, hogy az egyedüli megoldás: azonnal és föltétel nélkül meg kell szüntetni az agressziót, meg kell szabadítani Vietnam né­pét a háború szörnyű " (.ágaitól, és rá kell bízni sa­ját sorsának irányítását. Szabadságot minden elnyomott népnek Ha indulásunkkor az ame­rikai bombatámadások újra­kezdése beárnyékolta az ázsiai béke kilátásait, ugyanakkor a taskenti megegyezés kedvező hatását mindenütt tapasztal­tuk. Valamennyi országban az állami vezetők igen nagyra értékelték a két ország meg­egyezésre való hajlandóságát és a Szovjetunió sikeres köz­vetítő szerepét. Példaként ve­tődött fel valamennyi megbe­szélésünkön, hogy ez a vitás kérdések megoldásának egyet­len módja. Partnereink nagyra értékel­ték országunk hozzájárulását a gyarmatosítás azonnali és végleges felszámolásáért folyó küzdelemhez. Afrikai bará­tainkkal újra és újra leszö­geztük: Tarthatatlan, hogy Af­rika szabad földjén még van­nak területek, ahol nem az afrikaiak a gazdák, hanem a volt gyarmatosítók. Elmond­tuk a rhodesiai és a dél-afri­kai fajüldözésről, a portugál és más gyarmatokról elítélő véleményünket, és követeltük az afrikaiak jogainak bizto­sítását minden kérdésben. Le­Kertészeti szerszámok: ásó. gereblye, kapa stb. Kerítés fonatok, Sntösásaivatlyúk, permeteaőgép-alkat részek S nagy választékban beszerezhetők a Kaposvár és Vidéke Körzeti Völdmüvessaiivetkeiet meaőgaxdasági szakboltjában, Kaposvár, Ady Endre u. 3. (365«) Maga a bogotai amerikai követ is érdekesen véleke­dett a panamai »forradalom­ról«. — Roosevelt azt áuitja — mondta a követ —, hogy a Pa­namai nép egyöntetűen a Ko­lumbiától való elszakadás mel­lett foglalt állást. Nincs és nem is lehetett ennél nagyobb ha­zugság. Teljes mértékben tuda­tában vagyok a felelősségemnek, amikor kijelentem, hogy a pa­namai forradalom fél tucat olyan ember müve volt, akinek ebből közvetlen előnye szárma­zott, s hogy a Panama tarto­mányi lakosság egy százaléká­nak sem volt sejtelme arról, hogy ml történik egészen addig, amíg egy amerikai tiszt, aki az Egyesült Államok haditengeré­szetének a dlszegyenruháját vi­selte, fel nem húzta a rúdra a Panamai Köztársaság lobo­góját. 1903. november 6-án az USA elismerte a Panamai Köztársaságot. Tizenkét nappal később aláírták a Hay—Bunau-Va- rilla egyezményt. Hogy került erre az egyez­ményre Bunau-Varilla neve? Az ügyes kalandor szolgála­tai fejében azt kötötte ki, hogy Amador Guerrera dok­tor, amikor elnök lesz, őt nevezi ki Panama meghatal­mazott miniszterének és wa­shingtoni követének. Így tör­tént hát, hogy a kolumbiai föld egy darabját a francia kalandor adta el az Egyesült Államoknak, amikor a báb- ! köztársaság nevében aláírta j a világ egyik legszégyentel- ijesebb szerződését. Az egyezmény első cikke­lye igy hangzik: »Az Amerikai Egyesült Álla­mok szavatolja é$. oltalmazni fogja a Panamai Köztársaság függetlenségét.« S azóta is ez a jogcím ar­ra, ha Panamában a nép meg akar szabadulni a szégyen- teljes és a bábköztársaság életét gúzsbakötő egyezmény­től, hogy az amerikai csa­patok fegyveresen törjenek le minden ellenállást, haza­fias megmozdulást A politikai akadályok te­hát elhárultak. Az USA tő­késcsoportjai megkezdték az építkezést. A kimutatások szerint az építkezésen mint­egy 90 000 munkás pusztult el a rossz ellátás, a kedve­zőtlen körülmények miatt, amíg 1913. október 10-én a Fehér Házban Woodrow Wilson, az USA akkori elnö­ke megnyomhatta azon a bi­zonyos aranykapcsolón a gombot. A COSA NOSTRA AVAGY A GENGSZTER RT. 1960. január 20. Chicago, Rush Street. A hires The Living Room étterem irodájá­ban a főnök, Arthur Adler lezárja íróasztalát. Magára ölti elegáns télikabátját. Chrysler luxuskocsijába ül. Siet haza. Zöld csempékkel borított fürdőszobájában tussol, majd inasa segítségével jól szabott frakkot ölt. magára. — Hová készülsz, szivem? — kérdi a felesége. — Üzleti vacsorám lesz a Fekete Onyxban — feleli Adler. — A sofőrt magaddal vi­szed? Ha nem fáraszt, vezess magad, Tony, nekem kell ma a Fordhoz. — Oké — mondja bosszú­san Adler. Adler a Crhysler volánjá­hoz ül. Elindul. Nem tud gyorsan hajtani. Köd telepe­dett a városra. Szerencsére ismeri alapo­san az utat. Szűk utcába for­dul. Fékezni kell. Egy sötét kocsi áll keresztben az úton. A kocsi körül néhány alak mozog. — Baleset? — kiált az alakok felé. — Igen — válaszol az egyik férfi. — Jöjjön gyor­san, segítsen. Adler gyanútlanul kiszáll. Amikor az úttesten kereszt­ben álló kocsihoz ér, két férfi hirtelen közrekapja. Adler védekezni akar, de egy harmadik kloroformos vattát szorít az arcához. A mulató- és étteremtulajdonos elkábul. Támadói belökik a sötét kocsiba. A kocsi abla­kaira függönyt húznak. — Hé, Nick — mondja az egyik férfi —, tüntesd el a fickó kocsiját. A sötét kocsi Adlerrel el­robog. Nick a Chryslerbe ül. Az ellenkező irányba hajt el. Adlerné késő éjszaka tér haza. Nem néz be férje szo­bájába. Reggel sem. Csak akkor fog gyanút, amikor másnap este telefonon kere­si a The Living Roomban Arthurt, és ott azt vála­szolják, egész nap nem lát­ták a főnököt. — Biztosan megint a sze­retőjénél van — bosszankodik az asszony. Ám amikor három nap múlva sem kerül elő a férj, Adlerné ideges lesz. A rend­őrséghez fordul. — Január 20-án este a mulatójába, a Fekete Onyxba ment a férjem. Azóta nem tudok róla semmit. A rendőrség megállapítja, hogy Arthur Adler azon a bizonyos estén nem érkezett meg a Fekete Onyxba. En­nél többet nem tudnak fel­deríteni. Február 27-én Freddy Car­ter csatornatisztító munkás Chicago külvárosának egyik eldugott mellékutcájában dol­gozik. Felnyit egy csatorna­rácsot. Foglalkozásánál fogva hozzászokott már a bűzhöz, de itt valami más, szokatlan szag csavarja meg az orrát. Kézilámpásával az aknába világít. Ijedten, megborzadva tántorodik vissza. Helyére csapja a csatornarácsot. Ro­han a legközelebbi telefon- fülkéig. — Rendőrség? Egy mezte­len, oszlásnak indult hullát találtam a csatornában. Szirénázva vágtat a rend­őrkocsi. Freddy Carter meg­mutatja a nyomozóknak azt a bizonyos csatornát. Kieme­lik a hullát s elszállítják. — Körülbelül egy hónapja tették el láb alól — állapítja meg a rendőrorvos. Fellapozzák az eltűntek nyilvántartási jegyzékét, öt­venhárom eltűnt férfi hozzá­tartozóját idézik meg a hul­laházba. Mér-már eredmény­telennek látszik az azonosí­tási kísérlet, amikor egy ma­gas, telt keblű, platinaszőke szépasszony felsikolt: — Ez Arthur, a férjem! (Folytatjuk) szögeztük minden országban, hogy afrikai és ázsiai testvé­reink mellett állunk, akár a fajüldözésről, akár a Paleszti­nái arabok jogairól, akár a még gyarmati sorban élő né­pek békés vagy fegyveres har­cáról van szó. Mindezek érthetővé teszik, hogy a vendéglátó országok vezetői és népei milyen nagy jelentőségűnek tekintik a szo­cialista államokkal kialakított kapcsolatokat hazájuk előre­haladása szempontjából. A magunk részéről kifejtettük: Számunkra itt többről van szó, mint egyszerűen a békés egymás mellett élésen alapuló normális államközi kapcsola­tokról. Mi, mint szocialista ország, internacionalista kö­telességünknek tekintjük, hogy velük olyan — a kölcsö­nös előnyökön, a teljes szuve­renitáson alapuló — politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatokat tart­sunk fenn, amelyek hozzájá­rulnak nemzeti függetlensé­gük megszilárdításához, gaz­dasági és társadalmi felemel­kedésükhöz. Pártunk és kormányunk az­zal is megbízott bennünket, hogy konkrét megállapodá­sokkal erősítsük az együtt­működés szálait. Küldöttsé­günkben ott voltak a magyar gazdasági élet, a tudományb a kultúra képviselői, akik jól felkészülve tárgyaltak vala­mennyi országban, és hasznos megállapodásokat kötöttek. A példa: a nem kapitalista út Mindenütt azt tapasztal­tuk, hogy a vezetők és a tö­megek őszinte és rendkívüli nagy érdeklődést tanúsítottak belső fejlődésünk, a szocia­lista építőmunka _ gyakorlata és tapasztalatai iránt. Volt állami vezető, akinek kér­déseire fél éjszakán kellett válaszolnunk. Ez teljesen érthető. Ezeknek a fiatal ál­lamoknak a népei történel­mük forradalmi szakaszát élik. Az idegen politikai el­nyomástól már megszabadul­tak. Jobb életre, igazságos, az egyenlőségen ég az em­ber megbecsülésén és méltó­ságán alapuló társadalmi rendre, a modem ember szükségleteit kielégítő gazda­sági fejlődésre törekszen«k. Ennek a lehetőségeit keresik, s mind többen rájönnek ar­ra, hogy ezt a leggyorsabban a nem kapitalista fejlődés útim érhetik el. Beszédét e szavakkal fe­jezte be: Bármerre is jár­tunk. e barátság jegyében, mindenütt arra kértek ben­nünket: Adjuk át üdvözletü­ket a megvár népnek. kor- mánvának és vártjának. En­gedjék meg. hogy e meg­(ív-i-oiő merj-í-z-«ni;* qz (fi­kalommal tegyek eleget, A magunk részéről kívánjuk, hogv a minket ve-'^ég'" látó orszáimk néue és vezetői jó erőben folytassak a nemzet­közi együttműködést, a bé­két és népeik javá+ szolgáld tevékenységüket. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents