Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

Szombat, 1966. március 5. 3 SOMOGYI Ktr%A9 MOTOROSOK, FIGYELEM! KEMÉNY MUNKiVAL 1966. április 1-től kötelező a bukósisak használata. Még nem késő! Bőséges készletből vásárolhat a FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZETI VASMŰSZAKI, UáTÚRCIKK- és 3653) VEGYESIPARCIKK-BOLTOKBAN jj A BALATON somogyi partján levő nyaralóját díjmentesen berendezzük cl SxOxOKl iUAOc.'OiiClO" zési áruházban vásá­rolt lakberendezési cikkekkel, a szállítási költséget felszámol­jak. Átalakították, megszépítették az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Ady Endre ut­cai játék- "« iripírbolíját .t.vohb lett a rakodóhely, ■ rí javultak a raktározás 'chctísc Eddig sok ml 1 »kozott bolt áram -'.túsa. most. vll’nnj vezeték s.. ,<...nyositása után ez a kérdés is megoldódóit. Képünkön az átalakítóit játékbolt látható. WWW Siófok és Vidéke Kör­zeti Földművesszövet­S‘ • ••-»kPd­'jag tói o. i - .Jvi. — Nagyon feltörtünk a múlt évben. Most már van fegyelem is, jól szervezik meg a munkát, és szépen ha­lad tsz-ünk. Talán még so­ha nem volt annyira egy vé­leményen a tagság, mint a mostani zárszámadáson. Mindenki elégedett volt az eredménnyel. Igaz, meg is kellett érte dolgozni, de szí­vesen megy akkor az ember, ba látja, hogy érdemes. Náddal körülvett bódé mel­lett mondja ezeket Jagodics József, a fonyódi Magyar Tenger Tsz kocsisa. Itt a TÜZÉP-telepen fekete az ud­var, feketék az emberek is. Mindent belepett a szénpor, egészen a drótkerítésig. Azon túl a nádas kezdődik vadka­csákkal és a zsombékon újra fakadó hajtásokkal. Ott a vadon törvényei uralkodnak, itt az ember parancsol min­dent szigorú rendbe. — Korábban sok baj volt itt. Tetszik tudni, öregek vol­tak a határban, aztán nem ment semmi úgy, ahogyan kellett volna. Amikor hat­vankettőben beiratkoztam a tsz-be, még nagyon keveset fizettek. Akkor úgy látszott, hogy rossz boltot csináltam, pedig nem jártam rosszuk Jól jártam én, kérem. Ha megkeresek a tsz-nek napon­ta háromszáz forintot, meg­van két munkaegységem. Ez pedig nekem is száz forintot jelent. Ezért már lehet dol­gozni. De meg is kell dol­gozni érte. Nézze meg azt a dombtetőt — kérges kezével a Fonyód és Belatol ep kö­zött húzódó hegy felé mu­tat —, oda fölviszem ám a tíz mázsa szenet. A gép meg nem is tud felkapaszkodni. Nagyon meredek az út. — Hogyan került a tsz-be? — A sütőiparnál dolgoz­tam ötventől hatvankettőig. Kenyeret fuvaroztam. Aztán mcrtorilázálták a vállalatot. Nekem meg azt mondták: öreg, megszűnt a fuvar. Pe­dig — nem dicsekszem ez­zel — az Öreg délelőtt tíz órára széthordta a százhat­van mázsa kenyeret, és nem késett soha, de a gép már nemegyszer elromlott, Ami­kor ide jöttem, nagyon zú­golódtak ez emberek. Nem szóltak senkinek, de nem is nagyon dolgoztak. Min­denki kéüaki életet éli itt. Vasutasok, tőzegüzemi dol­gozók meg halászok család­tagjai jártak a tsz-be. Azt mondták: Ha nem fizet a tsz, majd hoz haza a fiam vagy a férjem pénzt. Vol­tunk itt néhányan, akinek nincs ilyen támogatónk. Ma­gunknak kell megkeresni a kenyeret... A brigádban 563 mázsa hal került tavaly a Drávái Határőr Halászati Tsz hálóiba 73 kilós harcsát fogtak Péterhidán Halsütőt njit a tsz a kaposvári piacon nincs apelláta. Itt minden nap kemény munka van. Brigádvezetőnk, Doma Gyuri sokat harcol azért, hogy min­dig legyen dolgunk. Nagyon jó az összhang a brigádban. Nem mondom, kisebb ösz­szekoccanások voltak, van­nak is, de hát nem ez a fon­tos, hanem hogy csináljuk, amit kell. Abban pedig, hogy nekem ötszáz munkaegységem volt a múlt évben, sok része van a brigádnak is. Borostás arcán már feh ere­dik a szakáll. S ha a cser­zett, barna arc még jobban kiemeli a fehéredé szálakat Hatvannégy éves. Amikor tslálkoztunk, jó negyvenöt­nek néztem. Keménykötésű, vállas ember. Amolyan Tol- di-termet. Nem kertel, de higgadtan, tárgyilagosan mondja meg a véleményét — Ezt az ötven forintot munkaegységenként nemcsak mit csináltuk. Igaz, hogy a tagok dolgoztak ezért, de hogy meglett, ahhoz ke­ménykezű vezetők is kelleti­tek. Azt mondom, hogy ilyen jól még nem éreztem ma­gam a közgyűlésen. Emlék­Csaknem hárornezer-hét- száz katasztrális hold vízte­rületet járnak a Drávái Ha­tárőr Halászati Termelőszö­vetkezet halászai. Tavaly minden nap vízre szálltak, kivéve az ünnepeket és a ti­lalmi időt Nyolc és fél hó­nap alatt 563 mázsa pontyot, süllőt, harcsát csukát, már­nát kecsegét compót, ká­rászt törpeharcsát fekete sügért és vegyes fehér halat fogott ki a szövetkezet hu­szonöt halásza a Drávából és a Murából, a mellékvizek­ből, a holtágakból és a gyé­kény esi kavicsbánya száz­húsz holdas vizéből. Csuká­ból, törpeharcsából és ve­gyes fehér halból került a legtöbb a hálókba. A legna­gyobb halat — egy 73 kilós harcsát — Péterhidán fog­ták ld. A halászati tsz 174 mázsa halat a kaposvári vásárcsar­nokban levő standján, nyolc­vanat Barcson, kétszáznyolc mázsát pedig a helyszínen adott el. összesen 627 244 fo­rint bevételre tett így szert Tavaly nyolcvan mázsa tenyészpontyot, háromezer te­nyészti arcsát, kilencezer csu­kaivadékot, kilencezer-négy­vet? A válasz így hangzott: Itt mindig volt téli halászat A vállalatnak mégis másfél millió forintos adóssága volt Két évvel ezelőtt élüzem lett a Balatoni Halászati Vál­lalat. — Hogyan maradt itt ki­lenc évig? Elmosolyodik a galambősz ember. — Nem is tudom. Megsze­rettem az embereket is meg a vizet is. Én még soha nem értem rá gondolkodni azon, hogy múlik az idő. Észrevét­lenül suhant el ez a kilenc év. Igazgatóként is helyt kel­lett állni, meg lekötött a szakszervezeti munka is. Ha kint voltam a hajókkal a ví­zen, sohasem tudtam megkü­lönböztetni, hogy mikor áll a fedélzeten az igazgató, s mi­kor a szakszervezeti funk­cionárius. De jó volt kimen­ni, mert az emberek sokszor olyan gondokat is elmondtak, amikről nem beszéltek még a főagronómusnak sem. Az­tán meg sokat kellett tanul­ni. Én soha nem voltam ha­lászember. Ez a terület új volt számomra. Mindenkitől sokat tanultam. A főagronó- mustói éppúgy», mint a ha­lászmesterektől. — Mikor végzett szakszer­vezeti munkát? — Mindig. A havonta meg­tartott megyebizottsági ülé­sek nagyon sok feladatot ad­tak. S ha vidékre mentem, mindig útba ejtettem egy-egy gazdaságot. A Balaton menti állami gazdaságok tartoztak hozzám. — Nem merítette ki ez a kettős feladat? — Hatvanéves karában már könnyen fárad az ember. Reggel mindig frissen ébre­dek, de estefelé már nagyon húz az ágy. Itt a vállalatnál azt is megtanultam, hogy egy igazgató munkájának serfia jaincs vége. Két órakor már látom, amikor indulnak a ko­csik a halakkal, s legtöbbször kint vagyok a hajóknál reg­gel hatkor, amikor vízre szállnak a halászok. A nyugdíjas években sem marad tétlen. Még néhány napot a vállalatnál tölt, az­tán Budapestre költözik. Ott már várják a régi barátok, elvtársak, s mint a MEDOSZ központi vezetőségének tagja továbbra is számítanak moz­galmi munkájára. Rercza Imre Átalakították az Ady Endre utcai játék- és papírboltot szem még arra, amikor pö- rösködtünk meg durváskod- tunk egymással, most meg úgy ültünk ott a zárszám­adáson, mint a jó rokonok. Azt éreztem minden embe­ren, hogy arra törekszik, jól alakuljon ki a munkavi­szony, hogy minél több le­gyen a jövedelem az év vé­gén. Naponta járnak megrakott kocsikkal nemcsak Fonyó­don, hanem Balatonién yve­sen meg Bogláron is. Sok munkájuk van, és nagyon nehéz. Reggel eljön hazulról s leginkább csak este kerül haza. Szalonnát csomagol ne­ki a felesége ebédre, s míg a lovak pihennek, addig ha­rap ő is. Megszokta, megsze­rette már ezt a munkát; se­hogy sem akarja elismerni, hogy hatvannégy éves fejjel nehéz is lehet ez. Ö még soha sem érezte nehéznek. Amikor búcsúzom, kézfogás közben még ennyit mond: — Azért tudom, hogy hat­van után ez már ajándék­idő. Nehéz munka, de nem baj. Az a fontos, hogy le­gyen elég fuvar. K. I. száz angolnát, kétszázhetven­ezer pontyivadékot telepítet­tek a két folyó természetes holtágaiba. A befektetett összeget gazdagon visszafize­ti halban a belterjessé tett, halastószerűen kezelt holtág. Legnagyobb gondja a szö­vetkezetnek, hogy kiöreged­nek a halászok, többségük ötven éven felüli. A holtágak belterjes kezelése pedig meg­kívánja, hogy fiatal szakem­berekből neveljenek után­pótlást Sulin György tsz-elnök tá­jékoztatása szerint halsütővel egészítik ki a kaposvári vá­sárcsarnokban levő elárusí­tóhelyet. A halászok zsák­mányának zöme gyengébb halakból (például a paöuc- nak nevezett keszegfajtából stb.) tevődik ki. Ez nem bír­ja a hosszú tárolást, sült halként azonban nagyon íz­letes. A szövetkezet hűtő- szekrényt gáztűzhelyet, -pa­lackot vásárol, s hamarosan megnyitja a halsütőt Távolabbi terve a Drávái Ha­tárőr Halászati Termelőszövet­kezetnek, hogy halászcsárdát épít Kaposváron. — A marcali kenyérgyár teljes rekonstrukciója a má­sodik negyedévben fejeződik be. Egy félautomata és há­rom kétsütőteres gőzkemen­cét helyeznek üzembe. TT irtelén támadt a szél. Az imént még neszte­lenül sikló halászhajót hara­gos csattogással ostromolták a hullámok. A Balaton vizén az elemekkel keltek bírókra az emberek. Aki tehette, tető alá menekült a lezúduló víz elől, de Halustyik Mihály, a Bala­toni Halászati Vállalat igaz­gatója a fedélzeten maradt. Átvette a hajó mozgását, s dacolt a dühöngő hullámok­kal. Nem félt a vihartól, sokat megért már életében. Az első 1937-ben a Szarvas­nál, Körös-parton érte el. Fiatal kubikos volt akkor. Otthon a felesége meg két gyerek várta. A gazdasági vasút építését pedig nagyon sürgették. Éjt nappallá téve dolgoztak az emberek. Ebbe a lázas munkába érkezett a párt utasítása: az iparvágány nem készülhet el határidőre, s Halustyik Mihály társaival szervezkedni kezdett Nem tellett bele sok idő, s ezerkétszáz munkás két és fél napig sztrájkolt. Az át­adás elmaradt, a sztrájk szervezőit bíróság elé állítot­ták. Egy évet töltött a szege­di Csillag-börtönben. Nehéz volt az az év, de nem tudta megtörni. Az orosházi mun­kásotthon illegális iskolájá­ban fölkészítették erre a megpróbáltatásra is. Keresz­tes Mihálytól, Birkás Imrétől meg Csíki Jánostól hallott itt először a marxizmus—le- ninizmusról. ök elemezték előtte a munkásosztály hely­zetét, s tőlük kapta meg elő­ször Zola könyvei mellett Marx Tőkéjét is. Ez az isko­la elég volt ahhoz, hogy meg­találja helyét az életben, s tudatosan vállalja a munkás- osztály harcát. 1932-ben lé­pett a kommunisták soraiba. Azóta háromszor kapott «RUMI újabb tagkönyvet, s mindet legféltettebb kincsként őrzi. Kilenc évvel ezelőtt, köz­vetlenül az ellenforradalom után kormánybiztosként ke­rült Siófokra, a Balatoni Ha­lászati Vállalathoz. Csak néhány hónapra jött ide, s kilenc évig maradt. Előtte volt községi párttit­kár, szakszervezeti titkár; osztályvezetőként dolgozott a Csongrád megyei Pártbizott­ságon. 1957 óta tagja a MEDOSZ központi vezetősé­gének, s a napokban — nyug­díjba vonulása miatt — vált meg a MEDOSZ Somogy me­gyei bizottságának elnöki tisztétől. Amikor Siófokon hivatali szobájának ajtaján kopog­tam, az a meleg búcsúztatás jutott eszembe, amellyel szak- szervezeti munkatársai kö­szöntek el tőle Kaposváron a MEDOSZ megyei bizottságán. Hatvan évét meghazudtoló fürgeséggel dolgozott most is. Így kezdte a beszélgetést: — Én mindig a munkának éltem. Sohasem hittem el, hogy valamit ne lehetne meg­oldani, ha az az emberekért van. Amikor 1957 kora tava­szán leküldték ide a vállalat­hoz, valaki azt mondta ne­kem; itt nem lesz pártszer­vezet. Egy héttel később öt taggal megalakult Az első nap délutánján lementem az öbölbe. Akkor jöttek be a halászok a Balatonról. Egész nap jég alól halásztak. Alig fogtak valamit. Ha jól em­lékszem, két mázsa halat hoztak be mindössze. Agyon­fáztak és kimerültek. Akkor azt kérdeztem: csak ezen az áron lehet teljesíteni a tér­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents