Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-22 / 68. szám

Kedd, 1966. március 22. 3 somogyi »erhMW Fej lessük a Vas- és Fémipari Vállalatot 1970-ben több mint hétszáz embernek ad munkaalkalmat a város legnagyobb vasipari üzeme A megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrég tárgyalt a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat fejlesztéséről. A vb a megyei tanács ipari osztálya által készített jelentés alapján foglalkozott a vállalat múlt­jával, jelenével és jövőjével. „Kiemelten kell kezelni“ A megyei párt- és tanács vb 1964. május 4-én együttes ülé­sen tárgyalta és hagyta jóvá a tanácsi ipar fejlesztésének irányelveit. A két vb úgy ha­tározott, hogy a Vas- és Fém­ipari Vállalat fejlesztését ki­emelten kell kezelni — állapít­ja meg a jelentés —, majd is­merteti azt az utat, amelyet 1962 óta a Finommechanikai Vállalat lakatos- és forgácso­ló-, valamint az Épületszerelő Vállalat épület-karbantartó részlegéből alakított vállalat megtett. Megállapítja, hogy a vállalat sokat fejlődött 1962- höz viszonyítva a termelési ér­ték 3,6-szorosára, a létszám 2,6-szeresére növekedett Nőtt a termelőterület is. 1962-ben 900 négyzetméter állt a válla­lat rendelkezésére, 1965-ben már 3200 négyzetméter volt a termelőterület. Kialaikuit a végleges profil is. A vállalat a következő termékeket gyárt­ja: ládapántoló, irodai lemez- szekrény, postai szerelvény, épületlakatos-ipari cikkek, to­vábbá fénycső, rádiócső, lu- oemaszárító dob, hidrofortar- táüy. (A fénycsövet és a rádió- csövet, a lucemaszárítót és a hidrofortartályt más vállalat­tal közösen állítja elő az üzem.) A termelési érték növekedésé­vel és a létszámemelkedéssel nem tartott lépést a szociális létesítmények fejlődése. (Ma tizenheten használnak egy mosdót.) A megyei tanács ipari osz­tálya elemezte a helyzetet, és javaslatot tett a problémák megoldására, a vállalat to­vábbfejlesztésére. Csökken a kooperáló vállalatok száma A végirehajtó bizottság egyik határozata így szól: » A Ka­posvári Vas- és Fémipari Vál­lalat csak olyan profilt bővít­het, amely a kooperáció kö­rét szűkíti.* Ez azt jelenti, hogy csökkentik a Vas- és Fémipari Vállalattal kapcso­latban levő üzemek számát. A vállalat megszünteti az együtt­működést a Bajai Villamossági Gyárral. A kooperáció körének szű­kítésére azért van szükség, hogy a vállalat jobban kon­centrálhassa erőit, gazdaságo­sabban dolgozhasson. Az Egye­sült Izzó és Villamossági Rt.- vel, valamint a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gépgyár­ral együtt fog működni a vál­lalat. Ezeknek az üzemeknek a vezetőivel a Vas- és Fémipa­ri Vállalat már több évre szóló szerződést kötött. Mindkét gyár hajlandó előmozdítani a ka­posvári üzem fejlesztését. Az 1965 decemberében készített programjavaslatban szerepel egy rádiócsőgyár építése. Az idén a fénycsőrészleget már át- is költöztetik a Dimitrov ut­cai üzemből a vállalat közpon­ti telepére (a Mező utcába). Ezután mind a rádiócső-, mind a fénycsőrészleget az ed­diginél gyorsabban fejlesztik. Bizonyos idő után Kaposváron gyártják a fénycső- és rádió­cső valamennyi alkatrészét. A Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyárral szintén ér­demes együttműködnie a Vas- és Fémipari Vállalatnak. A mosonmagyaróvári gyárnak készített termékeket ugyanis exportálják. A végrehajtó bi­zottság határozata kimondja: »El kell érni, hogy a LKE- dobokhoz (lucernaszárító) szükséges kellékek zömét a Vas- és Fémipari Vállalat ké­szítse* Más gyártmányokat is állít majd elő a kaposvári üzem a mosonmagyaróvári gyár számára. (MGF-dobokat és kemencéket.) A forgácsoló- részleg kapacitását is a mo­sonmagyaróváriak kötik le. Megteremtik a termelés föltételeit Az említett gyártmányokat csak jól fölszerelt üzemiben le­het gazdaságosan előállítani. Szükség van tehát a terület bővítésére, a műszaki fejlesz­tésre, a szakemberek számának növelésére, valamint a szociá­lis helyiségek korszerűsítésé­re. A telep bővítése folyamat­ban van. 1966-ban elkészül egy 1600 négyzetméter alapte­rületű műhelycsarnok. Ebben gyártják az LKB-hez szüksé­ges alkatrészeket, az MGF- dobokat és kemencéket A műszaki fejlesztésre nagy gondot fordítanak. Létrehoztak egy kísérleti műhelyt. Ebben a műszaki osztály által kidolgo­zott vagy átvett tervek alap­ján elkészítik a prototípuso­kat Aztán technológiai és szerszámszerkesztési csoporto­kat alakítottak. Ezek fő fel­adata a gyármány fejlesztés. Növelik a szállítóeszközök számát, korszerűsítik a gép­parkot. Az új gépeket részben önköltségcsökkentő hitelből vásárolják meg. A szakemberek számának növelését fontos feladatnak te­kintik mind az ipari osztály, mind a vállalat vezetői. Egye­temre öt, technikumba tizen­nyolc dolgozót iskoláztak be. A szakmunkás-utánpótlást a vállalat vezetői biztosítják. Korszerű szociális helyisége­ket létesítenek. A Tanácsi Építőipari Vállalat már meg­kezdte a központi öltöző, fürdő és irodaház építését A fény­csőüzem áttelepítése után a Dimitrov utcában levő rádió- csőüzem dolgozóinak is bizto­sítani tudják a szociális helyi­ségeket. Megépítik a központi telepen az út-, a víz- és a csatornahálózatot is. A Vas- és Fémipari Válla­lat tehát nagy fejlődés előtt áll. Az út, amelyet a vb kije­lölt számára, fölfelé vezet. Reméljük, hogy 1967. augusz­tus 15-én (ékkor kell beszá­molni az intézkedésekről) a megyei tanács ipari osztálya arról adhat számot a vb-nete, hogy a feladatok egy részét már megvalósították. Szegedi Nándor TRAN HAO E gy Párizs­ból kül­dött vas­kos képalbum kísérőlevéléit olvasom. Pe- qua írt, a Spa­nyol Köztársa­ság egykori hadseregének harcosa, a mauthauseni 4356-os számú deportált; Szinte még kö­lyök volt, ami­kor fegyvert fogott a sza­badságért Né­met lövedék sebezte meg Madrid alatt Már majdnem elvérzett. Ami­kor egy ma­gyar önkéntes hátravitte. Né­zem az album harmadik ol­dalán Peque kusza betűit: .. .Ez az év is legyen ered- szerű emberek, írók, ményekben gazdag a te szép hazádban. Jó egészségben és békében fejlődjék tovább a szocializmus útján az ország és a magyar nép. Soha töb­bé ne legyenek a nemzetek szenvedő alanyai olyan bor­zalmaknak, mint a nácizmus alatt... Tegnap a sötét fa­sizmus, ma az amerikai im­perializmus veszélyeztet és provokál háborút mindazon népek ellen, melyek harcol­nak a függetlenségért és a szabadságért...« Az album első oldalán vérpi­ros nagybetűk: LIBERATION. Fönt és lent a képeken csíkos ruhás, mosolygó csont­vázemberek. A második ol­dalon sötétség és szögesdrót A harmadikon nevek. Az al­bum írói. Néhány név a sok közül: G. A. de Gaulle, colo­nel Arnould, Vincent Auriol, Albert Bignon, Pierre Laza- reff és még harminc név. Egy­újság­írók, művészek, katonák, stra­tégiai szakemberek. A követ­kező oldalon a mauthauseni tábor felszabadulása utáni el­ső nyugodt pillanat látható. Az őrtoronyban és a szöges­drót mellett sok száz mosoly­gó csontvázember integet Kö­zöttük mindenütt amerikai katonák. Az arcokon annyi öröm van, hogy azt leírni nem lehet Még a képet nézem, amikor csörög a telefon. A járási KISZ-bizottság titkára beszél a túlsó oldalon: »Vendégünk van. Tran Hao vietnami fia­tal. Most indulunk égjük hon­véd alakulatunkhoz. Ha ked­ved, van tarts velünk.. .* Így ismerkedtem meg a víg kedélyű, dallamos beszédű Tran Haóval. Amíg kiérünk, alig hangzik el szó, a vietna­mi fiú mosolyog. Az alakulat termében mindjárt az ablak mellett tabló van a falon. A A tehén gazdája dönti el AZ ILLETÉKESEKÉ A SZÓ Változtassa meg a sütőipar a szállítás idejét Mayer Gyula nagyatádi gép­kocsikalauz szóvá tette, hogy az istvándi önkiszolgáló bolt­ba hatosával engedik be szombaton a vásárlókat. Olva­sónk szerint miféle önkiszol­gálás folyhat zárt ajtók mö­gött? Fábos István, a Darány és Vidéke Fmsz Igazgatóságának el­nöke megállapította, hogy nem lehet megszüntetni a délutáni sor­baállást. A sütőipar gépkocsija délután 2 és 4 óra között hoz­za meg a kenyeret, amikor a falu egyetlen boltja előtt ott vá­rakozik a vásárlók nagy része. Szombaton még többet kell vára­kozni, mert a kenyér és az egyéb áruk megvásárlása három óra alatt bonyolódik le. A két eladó nem tudná egyszerre kiszolgálni a boltba betóduló 3Ö—40 vevőt, ezért engedik be kis csoportok­ban a falubelieket. Ha a sütő­ipar már reggel Istvándiba szállí­taná a kenyeret, megszűnne a sorbaállás. Megkapja a telefont a barcsi gimnázium Kovács J. — Gárdái A. alá­írással közöltük lapunk janu­ár 30-i számában mi lesz a i lefonnal című levelet. Azt tet­ték szóvá, hogy az öt éve műkö­dd Barcsi Általános Gimnázi­um még mindig nem kapta meg az igényelt telefont. A Pécsi Postaigazgatóság megál­lapította, hogy a Somogy megyei Távbeszélő üzemnek módot kellett volna találnia a két éve húzódó kérelem teljesítésére. Nem indo­kolja a telefon b e vezetés ének el- ódázását az üzem munkaerőhiá­nya sem. A tavalyi ellenőrzéskor az igazgatóság intézkedett, hogy megkapja a telefont a gimnázium. A távbeszélőüzem az első negyed­évben szereli föl a távbeszélő­állomást. A balatonboglári fmsz fölvesz június 1-i belé­péssel augusztus 31-ig idénymunkára a Halász­kert Vendéglőbe és a Lelle önkiszolgáló étte­rembe. szakács, felszolgáló, kézilány munkakörbe dolgozókat. Fizetés kollektív szerint. Napi egyszeri — térítés nélküli — étkezést biztosítunk. Jelentkezés írásbr.n vagy sze­mélyesen az fmsz íg. elnökénél, Balatonboglár, Erzsé- __________bet utca 16. szám.___________________________________(5193) A TENYÉSZTÉSI ÉRDEK elsődlegessége fejeződik ki mindazokban az új intézkedé­sekben, amelyeket országos szervek a szarvasmarha-állo­mány növelésére tettek. Kö­zülük a tej meg a vágómarha átvételi árának emelése anya­gi értelemben a legszámotte­vőbb. Itt mindjárt jegyezzük meg: a tej árának és a te­héntartásnak az összefüggése szinte magától értetődő. Am némelyek úgy vélik, hogy vágómarha magasabb ára ki­zárólag a hizlalás irányába tereli az érdeklődést, és en­nek következményeit meg­sínyli a tenyésztés. Még ked­vezőtlenebbnek ítélik meg a kilátásokat azok, akik a szö­vetkezetek gazdlákodása ön­állóságának növelésétől a jó tehenek és tenyészüszők le­vágását is féltik. Nem látszik megalapozottnak az effajta aggodalom, ellenkezőleg, ép­pen arról van szó, hogy az áremelés meg az önállóság erősödése máris észrevehető­en növelte a tenyésztői ked­vet. INDULJUNK KI ABBÓL, hogy az ágazatot illetően nem ez az áremelés az első. Köz­tudomású, hogy a tenyész- egyedek árénak rendezése jó­val megelőzte a vágómarhá­ét. Ennek ösztönző hatása­ként is jutottunk el oda, hogy megyénkben — csakúgy, mint országosan — az arra alkal­mas üszőt tenyésztésbe fog­ják. nem pedig vágóhídra küldik. íme a megyei adatok: 1963-ban még 10 561 üszőt vett meg az Állatforgalmi Vál­lalat, 1964-ben 7293, tavaly pedig 5982 darabot. Ennek a számsornak az ellenkezője meg éppen arról tanúskodik, " ogy az üszőállomány mind nagyobb hányada került a tenyésztésbe. Számszerű nö­velés is meg kiselejtezett te­henek pótlása is így vált le­hetővé. Emlékeztethetünk ar­ra. hogy a termelőszövetkeze­tek évek óta kapnak 4000 fo­rintos állami támogatást min. den leellett üsző után. Ma is érvényben van ez a rendel­kezés, s eredményesen szol­gálja a közös tehénállomány gyarapításának, minősége ja­vításának népgazdasági szem­pontból is fontos ügyét Folytassuk más tényekkel Az említett években a vágás­ra megvett tehenek száma 6171-ről 6352-re, tavaly meg 8039-re nőtt. Ez látszólag el­lentmond a tenyésztési érdek már eddig is követelmény­ként meghirdetett elsődleges­ségének. Nincs szó ennek az érdeknek a feladásáról, még csak háttérbe szorításáról sem. Kivénhedt, selejttehene- ket vitt el a vállalat. El­vitte, mert már ott volt, kö­vetelte helyét a jobb állo­mány, a fiatal utánpótlás. Az viszont kérdés, hogy elvitte-e mind, amitől gazdája már okvetlenül meg akart szaba­dulni. Az eddigi selejtezési rendszer merevsége nem egy helyen ezt akadályozta, s bizony elvette a tehéntartók kedvét. Némelyiküknek tar­taniuk kellett huzamosabb időn át is a se nem borjazó, sem nem tejelő tehenet csak azért, mert a járási, községi selejtezési keret meg a ki­vénhedt jószág nem mindig találkozott. Az idei friss ta­pasztalatokat csak úgy fog­hatjuk fel, mint a korábbi, de már feloldott kötöttségek egészséges reakcióját. Megvett a vállalat ebben az évben 2500 tehenet. Nem kiváló egyedek ezek, hanem mintegy két- harmaduk harmadik és negyedik osztályúnak minő­sült. Szinte csont és bőr, amit gazdája nem tartott ér­demesnek arra, hogy egyálta­lán megpróbálja feljavítani. Az ilyen, csak a statisztika rubrikájában tehénként nyil­vántartott, drága takarmányt pocsékoló állatokat már rég le kellett volna vágni, mint ahogyan ezután mód nyílik folyamatot átvételük** j Eljutottunk odáig, ott tar­tunk ma már, hogy nemcsak jó üszőt, de tenyésztésre még alkalmas, jól tejelő tehenet sem kínál senki a vállalatnak. Megnőtt tehát a szarvasmar­ha-tenyésztés, az üszőnevelés, a tehéntartás becsülete, mert fokozódott a gazdaságok és gazdák anyagi érdekeltsége. Az árral meg a jövő bizton­ságos kilátásaival számolva ők döntik el, hogy mit kezde­nek állatukkal: tenyésztésbe fogják-e, érdemes-e tenyész­tésben tartaniuk, vagy in­kább eladják vágóba. Ez utóbbi esetben — üsző vagy tehén értékesítéséhez — se községi tanácselnöki ajánlás, se járási főállattenyésztői jó­váhagyás nem kell, csupán az, hogy az állatorvos vizsgálat alapján igazolja: nem vemhes a jószág. ÉPÍTHETÜNK és épí­tünk Is az anyagi érdekelt­ség mellett a parasztok ál- latszeretetére. A korábbi kö­töttségek feloldása, az árak rendezése a tenyésztést moz­dítja elő elsősorban. Hiszen hizlalni ezután is kell, és hogy legyen mit, arról most tartja kötelességének gon­doskodni a gazda. Egyértel­műen állíthatjuk, hogy a vágómarha árának emelése erre ösztönöz. Jellemző pél­dául, hogy az idén a tavalyi felvásárlásnál kereken ezerrel több, 30 500 darab vágómarha átvételét irányozza elő a vállalat terve; a bika és a ti­nó várt 15 500 darabos szer­ződésével szemben máris 16 500 darabnak a hizlalására vállalkoztak. Nem megy te­hát sem az üsző, sem a tehén tömegesen a vágóhídra! Erre országosan is, megyénkben is vigyáznak a tenyészállomány fejlesztésének elsődleges kö­vetelményeit felismerve és érvényesítve. Kutas József tablón rengeteg kép: »KOI amerikai őrmester a Da Nang-i légi támaszpont vé- dőberendezéseit erősíti: tá­madnak a szabadságharcosok.« Egy másikon roncsok: »A Thuon Phoung dél-vietnami személyhajón asszonyok és gyerekek utaznak Dán Tieng- be. Két amerikai helikopter kering a fejük fölött. Géppus­ka- és rakétatűz. Több mint kétszáz halott.« Megint má­sik: »Ben Tre tartomány. A repülőgépek bombák helyett ide mérgező vegyi anyagokat hoztak. Félmillió beteget hagy­nak maguk után. És zokogó asszonyokat: a méreg terhes­ségmegszakadást okozott.« Rémült emberek és romol! a következőn: »Vianh Phuo% falu. Az amerikai haditenge­részek három óra alatt hat­van lakóházat égetnek porig. Vajon tudja-e holnap valaki* hogy itt falu volt? .. .* Minden képen gyötört ar­cok, rémült tekintetek. És amerikai katonák. Vallatnak* kínoznak, ütnek ... A vietnami fiú zengő, dal­lamos hangon beszéli a ma­gyar nyelvet: — Mi szabadságot akar­tunk és akarunk. A genfi egyezmény megtartását. Az én népem többé sohasem akar gyarmat lenni. Az amerikaiak; szömjaí dolgokat művelnek az én hazámban. Éppen úgy viselkednek, mint a fasisz­ták ... Hao három éve él nálunk. Másodéves egyetemista az elektromérnökd szakon. Apja, anyja és három testvére dé­len, a Binh Dinh tartomány­ban él. Róluk évek óta nem tud semmit. Másik két test­vére a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság hadseregé­nek tisztje. Most került kezembe az AP amerikai Hírügynökség jelentése: *Az ejtőernyősök feladata, hogy égessenek föl, romboljanak össze minden ehetőt és lakhatót. Űr járatok osonnak a nádasba vágott, embermélységű csatornákban. Megmásszák a gátakat, átha­tolnak az őserdőn. Minden út­jukba kerülő házat földig égetnek. Minden főzőedény összetörnek.. .* A jegyzetfüzet lapjain Hao mondatai: »Az én népem ki­tartó, és nagyon erős, mert egyre többen állnak mellette. Győzött a japánok ellen, győ­zött a franciák ellen. Győzni fog most is .. .* Az egyik katona arra kérte a vietnami fiút, meséljen va­lamit hazad emlékeiről. Ezt mondta: »Van nálunk egy csodálatosan szépen éneklő madár. Mindenki szereli. Ez a madár csak akkor hallatja hangját, ha csönd és nagyon nagy nyugalom van. Már hosszú évek óta nem fü­tyült .. .* Most, hogy e sorokat pa-, pírra vetem, hallom a rádió híreit Negyvenezer svéd bé­keharcos követelte közös nyilatkozatban az amerikai csapatok kivonását... Másfél ezer amerikai tanár tiltako­zott Johnsonhoz írt levelében a vietnami háború ellen ... Az olasz városokban békeőrsége* szerveztek a dolgozók. Az ENSZ székháza előtt New York-i békeharcosok tűn­tettek ... Egyre több a békét köve­telő ember. Mind többen is­merik föl a vietnami háború szörny! igazságtalanságát — Párizsban, Torontóban, Osló­ban, Bécsben: szerte a vilá­gon. A szolidaritási mozgalom biztosan meghozza gyümöl­csét. S a nyugodt csöndben énekelni fog a csodálatosan szép hangú madár ... Németh Sándor Főkönyvelőt azonnali belépéssel (el­veszünk. Követelmé­nyek: mérlegképesítés és tsz-könjn/elési gya­korlat. Fizetés 16/1964. szerint. Patosfai BúzakalásI's. (3689)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents