Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

Vasárnap, 1966. március 20.

5

SOMOGYI NÉPLAP

Egy párt-vb határosat nyomában

Fontos megállapodások Kaposvár idegenforgalmának föllendítésére

A múlt év moherében vitát folytatott Kaposvár idegenforgalmáról a városi pártvégrehajtóbizottság. Abból a tényből indultak ki, hogy a Balaton-part rendkívüli vonzóerejét felhasználva a megye belső területeinek — így elsősorban Kaposvárnak — idegenforgalmát is fejleszteni kell, hiszen tények bizonyítják, hogy mind bel-, mind pedig a külföldi vendégek gyakran indulnak turistaútra a Balatonról, s eljutnak megyeszékhelyünkre is. Gondoskodni kell tehát olyan látványosságról és programról, amely idecsalogatja az idegeneket, s megpezsdíti a város vérkeringését is.

Az utóbbi hónapokban a város vezetői többször tárgyaltak mind a megyei, mind pedig az idegenforgalmi szervek vezetőivel. A tárgyalások eredményeként több fontos megállapodás született arról, hogyan lehetne Kaposvárt egyre inkább bevonni az idegenforgalomba.

A tárgyalások eredményéről, a már az idén megvalósul ló elképzelésekről és a távolabbi célokról kívánjuk most tájékoztatni olvasóinkat. Az intézkedések egy része nem látványos, mondhatni, hogy semmi különlegesség nincs bennük, mégis szükségesek ahhoz, hogy meginduljon egy egészséges folyamat.

Kezdeti lépésként már a nyári évad előtt a Kaposvárra vezető utakon — közvetlenül a város határában —nagy üdvözlő táblákat helyeznek el (mint annyi más város bejáratánál látható), s egy hasonló nagy térképen felhívják a városba érkező bel- és külföldi turisták figyelmét arra, hogy mit érdemes megtekinteniük a megyeszékhelyen.

Milyen újdonságokra hívja majd fél a tábla vendégeink figyelmét?

Ügy véljük, elsősorban a Gseri erdőben felállítandó faházas kemping érdemel figyelmet, ugyanis az utóbbi időben több észrevétel hangzott el a Kaposvárra érkező turisták részéről, hogy ha a Béke Szállóban nem kapnak helyet, kénytelenek továbbindulni, mivel más elhelyezési lehetőséget a város nem tud biztosítani. Ideiglenes megoldásként ezen kíván segíteni a mintegy huszonöt-harminc személy elhelyezésére alkalmas kemping. Ha elkészül a Korona Szálló, s felújítják a Békét is, Kaposvár egyike lesz a szállodával legjobban ellátott városoknak. Ebben az esetben a Béke turistaszálló jelleget is kaphat. Természetesen a kempinget is üzemeltetik majd, hiszen nagyon sokan kedvelik ezt az olcsó, mégis kényelmes szálláslehetőséget.

Minden valószínűség szerint az idei évad szenzációja lesz a Munkácsy Mihály Gimnázium aulájában megrendezendő nyári képkiállítás. A tervek szerint a világszerte ismert somogyi festőművészek — elsősorban Rippl-Rónai József, Vaszary János, Zichy Mihály és Kunffy Lajos — alkotásaival ismerkedhet meg a közönség.

S egy másik idegenforgalmi nevezetesség is figyelmet érdemel: a több mint kilencszáz éves kaposszentjakabi monos-: tor (melynek történetéről lapunk február 13-i számában közöltünk ismertetést) feltárása, konzerválása befejezés

előtt áll, s valószínűleg elkészül a nyárra a kőtár is: itt az ásatások során előkerült értékes leleteket, köveket láthatják az érdeklődők. Egyelőre még csak salakos úton lehet megközelíteni a monostort, de a tervek között egy bekötő út építése és egy bisztróeszpresszó jellegű vendéglátó- hely létesítése is szerepel.

Egyáltalán nem lebecsülendő az idén megnyíló gyógyfürdő idegenforgalmi jelentősége sem. Ebben az évben minden valószínűség szerint már vendégeket fogadhat a modern fürdőkombinát gyógyfürdő részlege. Szakemberek véleménye szerint a víz kiválóan alkalmas reumatikus és ízületi megbetegedések gyógyítására, s összetétele is olyan kedvező, hogy nem ártalmas sem a szívbetegeknek, sem pedig a magas vérnyomásban szenvedőknek. Ha az új gyógyfürdő, fedett uszoda teljesen elkészül. Kaposvár beléphet a téli-nyári üdültetést biztosító városok sorába.

Szólni kell még a Zselicség jelentőségéről is, hiszen a tárgyalásokon gyakran elhangzott a turisztika e fellegvárának neve. Nemcsak a táj nyújt majd látványosságot a kirándulóknak, hanem a tervek szerint a vidék népművészetét bemutató alkotó- és árusítóház is. Szőtteseket, faragásokat, egyéb népművészeti cikkeket vásárolhatnak majd a turisták maguktól az alkotók tói. Ugyancsak szerepel a tervek között az is — talán már az idei nyáron megvalósul — hogy lovaglóiskolát nyitnak és lovastúrákat szerveznek a zselici dombvidék megismerésére.

A megye idegenforgalmánál, vezetői egyetértenek azzal a kaposvári javaslattal, hogy íz léses, modern leporellót kell készíteni a városról, legneve zetesebb épületeink és egyéb jellegzetes kaposvári emlékeink bemutatásával kell a figyelmet felhívni. Szükség van egy kaposvári kézikönyvre is hiszen a Somogyi séták-sorozatban megjelent füzet keée set mond, a Zádor-léle Kaposvár című könyv pedig nérr. idegenforgalmi propagand: céllal készült. Tárgyalnak arról is, hogy kaposvári motívumokat bemutató emléktárgyakat gyártanak a Pénzverdében és helyben is. A távlati tervekben sok új szobor és emléktábla felállítása szerepel.

Már a nyáron forgalombe kerülnek olyan kaposvári emléktárgyak, bőröndcímkék, amelyeket eddig sehol sem árusítottak.

P. Gy.

Fejlődő

öntözéses gazdálkodás

Főkönyvelőt

azonnali belépéssel felveszünk. Követelmények: mérlegképesítés

és tsz-könyvelési gyakorlat. Fizetés 16/1964. szerint.

Patosfai Búzakalász Tsz.

(3689)

Évről évre növekszik az öntözött terület megyénk termelőszövetkezeteiben. A zöldségfélék jól fizetnek, ha módszeresen, kedvező föltételek mellett termesztik őket. A fel- szabadulás előtt a természetes csapadék mesterséges pótlására jobbára az árasztásos öntözés szolgált. Ezt főként Kaposváron, Lengyeltótiban és a Balaton-parti üdülőkben alkalmazták, vagyis azokon a helyeken, ahol idényszerűen vagy egész éven át nagy volt a zöldségkereslet. Azóta megnőtt az igény máshol is, nagyobb felhozatalra van szükség.

A mesterséges csapadék egyenletes megoszlására, a növények fejlődését hatékonyabban elősegítendő, 1962-től egyre nagyobb tért hódít az esőz- tető öntözés. Akkor huszonöt termelőszövetkezetnek volt 20—40 hold öntözésére alkalmas berendezése. Ezeket kizárólag kertészetekben használták, s év Végére már több mint ezer hold öntözésére rendezkedtek be. 1963-ban újabb berendezések jelentek meg a szövetkezetekben, egynek-egy- nek a kapacitása 70—120 hold öntözését is lehetővé tette. Ettől az évtől kezdve fokozatosan nőtt az öntözött terület nagysága, s a múlt esztendő végén kereken 8600 holdat tett ki. S míg 1962-ben vízfolyásokból szivattyúzták a vizet, egy évvel később már a víztározók is tért hódítottak. Tavaly tíz nagy befogadóképességű víztárolót használtak a tsz-ek, ezeknek a vízfelülete meghaladja a 350 holdat.

A múlt év végén 103 darab öntözőberendezéssel rendelkeztek a megye közös gazdaságai, ezekből 90 megfelelt a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek. A kaposvári járásban van a legtöbb berendezés, 26 szövetkezet összesen harminceggyel rendelkezik. A megye 76 tsz-ében folyik öntözéses gazdálkodás. Szinte általános azonban, hogy szántóföldet csak kivételesen, aszályos időjárás esetén öntöznek. Elgondolkoztató, amit gyakran láttunk az előző esztendőkben: miután a kertészeti növényeket értékesítették, az öntöző- berendezést szétszedték, noha a szántóföldi növények némelyikének nagyon is elkelt volna a mesterséges csapadék ahhoz, hogy magasabb termésátlagot adjon.

Milyen lehetőségei lesznek az idén az öntözésnek? Megyei szakvezetők fölmérést végeztek a természetes vízgyűjtők használhatóságáról, s ebből az a következtetés vonható le, hogy nagy szükség van a mesterséges víztározókra. A Kapos vizének szennyezettsége oly nagymérvű, hogy csak szántóföldi növények öntözésé, re alkalmas, de erre is akkor, ha ezek a növények nem kerülnek közvetlenül fogyasztás ra. A Balatonból való öntözést a vízügyi szervek korlátozzák, mert a növekvő hajó- forgalom és a fejlődő halásza' nem teszi lehetővé a tó vizének csökkentését. A Sió még módot ad az öntözés fejlesztésére, azonban rendezni kellene medrét és csatlakozó csatornáit. A Rinyán szintén elkelne a vízrendezés, emellett egy része szennyezett. A Dráva mentén ugyancsak nem vár ható számottevőbb fejlesztés, mert a folyó változó vízállása és a mély árterületek ezl nem teszik lehetővé. A Dom- bó-csatoma főként a rétek és a legelők öntözésére alkalmas. A kisebb vízfolyások, mint például a Deseda és az Orci- patak kapacitását már eddig lekötötték, fő tennivalóként marad tehát a korszerű, nagy befogadóképességű víztározók építése.

Az előzetes fölmérések alapján négy vízfolyásgyűjtő központ létesítését irányozták elő. egy-egy ilyen tározó több mint egymillió köbméter vizet tartalmaz. A főműnek tekinthető tározókat a vízügyi igazgatóság építené, a berendezésekről pedig a termelőszövetkezetek gondoskodnának. A nagyberki Kaposvölgye Tsz megrendelésére már elkészült egy terv, eszerint Nagyberki, Attala, Szabadi, Gölle és Kisgya- lán öntözhetne egy víztározóból. A terv megvalósításától azonban elálltak a szövetkezetek, sokallják a költségeket.

Lehetőség van kisebb kapacitású víztározók építésére is, ahol a vízgyűjtőrendszer alkalmas erre. Ezeknek a mesterséges tavaknak főként a Balaton-parti zöldövezetber vehetik nagy hasznát, mert itt az évi természetes csapadék jóval alacsonyabb a megyei átlagnál.

Hernesz Ferenc

ARCOK A MÁBÓL

Iskola — csa jövővel

Az iskola még alig ismert, nincs patinás hagyománya, mint a csurgói gimnáziumnak vagy Kaposváron a Táncsicsnak. Az iskolának jelene van és jövője. Pontos neve: Gyümölcstermelő és Faiskola-kezelő Szak- középiskola. Székhelye: Balatonboglár Egy épületben van az általános iskolával.

Három osztály száztizenhét tanulója ismerkedik egy szép és érdekes szakmával, száztizenhét tanuló várja a percet, hogy kezébe vehesse az érettségi bizonyítványt és a szakmunkás-bizonyítványt is egyben. Mert •i bogiári iskola egyike új iskolatípusainkmint a férfiakat. Mégis azt mondom, hogy ez az iskolatípus kétszáz százalékosan jó, de a mi tapasztalataink alapján nagyon gyorsan ki kellene javítani a hibákat.. .

Kozári Saroltának ez a véleménye:

— Szerintem értékben nagyobb ez az iskola, mint a gimnázium, hiszen szakmát ad, és elég előnyös munkakörben tudunk elhelyezkedni. Én a szakmában maradok, és zívvei-lélekkel akarok dolgozni.

És a gondok? Hiszen néha-néha nagyon szenvedélyesen felcsattan egy-egy fiatal: -A fonyódi gimnazisták lenézik az embert,-Az osztály ötvon-hatvan százaléka a szakmában kíván maradni. .. «-Nincs igaza Kottáinak.-Télen nincs biztosítva az ember jövedelme ... .iák: szakmát ad tanulói kezébe, s érettségi bizonyítványt is, mellyel bármelyik felsőfokú oktatási intézménybe jelentkezhetnek.

Az érettségihez és a szakmunkásvizsgához a harmadikosok állnak legközelebb, harmincnyolcán vannak az osztályban. S mindjárt elöljáróban ide kívánkozik egy érdekes számadat: a lányok és a fiúk hatvan százaléka a szakmában kíván elhelyezkedni a negyedik év után. s a többiek sem választottak valamilyen különleges foglalkozást maguknak. Mezőgazdasági jellegű főiskolára készülnek néhányan, pedagógusjelölt is .lkad köztük, négy fiatalember pedig úgy gondolja, hogy megtanul egy másik szakmát is. Mindez, úgy érzem, bizonyítja, hogy ez az iskolatípus megfelel a követelményeknek. De mit mondanak maguk a gyerekek, hogyan vélekednek saját iskolájukról? A beszélgetés érdekes és tanulságos — a jövőre ézve is.

— Az iskola úgy indult, hogy kertészeti technikum lesz. Legalábbis mi úgy tudtuk — kezdi a beszélgetést egy vékony fiú. — Aztán változott a helyzet, és sokat vitako- unk azon, hogy végül is milyen képesítést ad. Amikor megtudtuk, hogy szakmát kapunk meg érettségi bizonyítv’nyt is, nagyon örültünk... Ma már úgy fest a helyzet, hogy az osztály ötven-hatvan százaléka a szakmában kíván maradni.

mert mi szakközépiskolások vagyunk...« -Nagyon kellemetlen, hogy együt vagyunk az általános iskolával, egy kicsit dedós módszerrel nevelnek bennünket is...« »Szinte semmiféle szemléltetőeszközünk nincs, pedig nagy szükség lenne rá...« -Még nem tudjuk, hogy az állami gazdaság hányunkat vesz majd föl érettségi után; tegyék le a garast, hogy mi lesz velünk ... «

Egyszóval gondokban nincsen hiány, bár a beszélgetés fonala minduntalan visszakanyarodik az eredeti témához: Mit ad ez az iskola a jövő szakmunkásainak?

— Elég sokan érdeklődnek,, hogy mit tanulunk az iskolában, milyen képesítést kúpunk négy év után. Ügy gondolom — mondja Kiss Éva —, hogy az új elsősök már előnyösebb helyzetben lesznek, hiszen hallottunk róla, hogy négyféle szakág is indul, tehát nemcsak gyümölcstermesztés és faiskola-kezelés. Ennek ellenére én támogatom ezt az iskolatípust, és örülök, hogy ide jöttem, mert tudom, hogy minden szakmának megvannak a maga előnyei és hátrányai.

És végül mit mond az igazgató, Boross István'.'

Abban látom a problémát, hogy a szak- középiskola az általános iskolában működik. Jobb személyi és anyagi föltételekre van szükség ahhoz, hogy tökéletesen betölthesse-Ez iskolatípus kétszáz százalékosan jó . . .«-Értékben nagyobb ez az iskola, mint a gimná-ium ...«-Az új elsősök már előnyösebb helyzetben tanulhatnak ... «

— Nincs igaza Kottáinak — állt fel Fraisz Mária. — Amikor közvéleménykutatást rendeztünk, többen mondták, hogy a szakmában maradnak, nemcsak ötven-hatvan százalék, mert aki agráregyetemre megy, végeredményben az is a szakmában marad ...

— Miért, mi a szépsége ennek a szakmának?

Száraz László válaszol:

Az ember sok örömet talál benne. Amikor megmetsszük az őszibarackfát, még nem látszik rajta semmi, de tavasszal, amikor virágzik, már lemérhetjük munkánk eredményét. Persze, vannak hátrányai is a szakmának: télen nincs biztosítva az ember jövödelme.

Nekem az a véleményem, hogy a lányok :gy bizonyos fokig rettegnek a mezőgazda- i gi munkától — pattan fel helyéről a csinos szőke Tóth Judit. — Egy lánynak kimenni a területre bizony nem leányálom. A munkások egészen másként kezelik őket,

hivatását. Őszintén el kell mondani azt is hogy a gyerekek nagy része azért jött ide, mert máshova nem vették föl őket. Először nem szívesen tanultak, nem tudták, mi lesz velük, most azonban megváltozott a többség véleménye. Egyikük sincs létbizonytalanságban, hogy hol helyezkedhet el, és ez a nagyon fontos valamennyiünk szempontjából. A Balatonboglári Állami Gazdaságban már úgy emlegetik őket, mint csaknem teljes értékű szakembereket, hiszen nemegyszer olyan feladatokat végeznek, ami a szakembernek is dicsőségére válna. Egyszóval: az iskolának van jövője, megérdemel minden t .'mogatást.

És az iskola első végzős fiataljai is, hiszen sok függ tőlük, az ő véleményüktől, attól, hogy milyen hírt visznek szét a megyében, az orszáehon a bogiári szakközép- iskoláról.

Polesz György