Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-16 / 39. szám

é? MS'? MP A tárgyalóteremből Elítélték a Rákóczi téri gyermektragédia okozóit Két javakorabeli férfi ál­lott a Kaposvári Járásbíró­ság dr. Mózes Gábor-tanácsa előtt. Elmúltak ötvenévesek, büntetve soha nem voltak. S most egy gyermek halálát kérték tőlük számon. Egy kisfiúét, akinek tragikus sze­rencsétlenségét ők idézték elő gondatlanságukkal. * * * 1 Békéi Károly és Horváth Gyula kaposvári lakosokat, az Ingatlankezelő Vállalat kőműveseit tavaly június 5- én azzal bízták meg, hogy a Rákóczi tér 2. számú ház­hoz készített vaskaput sze­reljék fia, illetve végezzék el az ehhez szükséges falvésést, betonozást stb. Hogy milyen felületes munkát végeztek, annak bizonyítására idézünk a bírósági szakértő megálla­pításaiból: — A kőművesek felelőtle­nül, lelkiismeretlenül dol­goztak. A merevítésre szol­gáló egyik vasból levágattak, s hiába süllyesztették a fenn­maradó részt meg a tartóva­sat a falba, a 313 kg-os kapu a saját súlyától is le­esett. mert a rögzítést kö­zönséges cementhabarccsal végezték el. Ha nem vágat­nak le a merevítőből, s a vasakat betonágyba helyezik, a tragikus eset nem történik meg. A rosszul fölszerelt kapu lezuhant, s az ott játszadozó hároméves Szántó Tiborra esett. A gyermek olyan sú­lyos sérüléseket szenvedett, hogv hiába szállították azon­nal kórházba, s operálták meg, nem sokkal a baleset után meghalt. * * * Idézünk Békéi Károly el­sőrendű vádlott vallomásából is: — Megértette, mivel vá- dcdják? — Igen, tisztelettel, de szeretném elmondani, hogy csak részben vagyok bűnös. — Esősorban társa felelős­ségéről beszél, hogy a ma­ga mulasztását enyhítse. Ar-, ról nem hajlandó szólni: ket­tőjük bűne, hogy a legele­mibb biztonsági előírásokat megszegve szerelték föl a kaput. A bíró nem is hagyja mel­lébeszélni, közbeszól: — A kérdésre válaszoljon: bűnös-e vagy nem, s ha csak részben, ezt hogyan ér­ti? — Ügy, tisztelettel, hogy ketten voltunk ott. De Hor­váth szava döntött, ő volt a brigádvezető... Ügy tesz, mintha nem ér­tené a kérdést, tudatlansá­gára hivatkozik visszatetsző alázatoskodással. Nehezen válaszol arra a kérdésre, ki­nek az ötlete volt, hogy a kapu tartó vasából vágjanak le, s nem gondoltak-e arra, hogy a nehéz kapu veszé­lyeztetheti valakinek az éle­tét. Végül bevallja: — Tiszte­lettel, az ötlet tőlem szár­mazott, de ezzel mindketten egyetértettünk . .. Nem tilta- /kozott Horváth sem. Azt elismerte, hogy elő­ször kételyeik támadtak, nem is akarták a nehéz ka­put fölszerelni, mert ilyen munkában járatlanok voltak. Az ő lakásán nem is szerel­te volna föl — tette hozzá. — Miért nem jelentette fö- löttesének, a vállalat igaz­gatójának, hogy baj történ­het? — Üj ember vagyok, tisz­telettel, nem régóta dolgo­zom a vállalatnál. Senkinek sem szóltak, még a művezetőt sem tájékoztat­ták a nehézségekről. * * * Tanúként hallgatta ki a bíróság az IKV két lakato­sát is, akik a kaput készítet­ték, illetve a vasból a kő­művesek kérésére levágtak. Azt mondják, nem tudták, hogy egy ilyen súlyú kapu­hoz milyen tartóvasakra van szükség. Nekik ezt tanácsol­ta a tárgyalást vezelő bíró: — Sürgősen alakítsák át az így fölszerelt kapukat, mielőtt másutt is valami tra­gédia történik! Az IKV-nak is tanulnia kell az ügyből. Mulasztást követtek el azzal, hogy nem készítették el, es nem ad­ták oda a lakatosoknak meg a kőműveseknek a kapu föl- szeríéséhez szükséges mű­szaki rajzot. A legnagyobb mulasztást Békéi Károiy és Horváth Gyula követés el. Több mint harminc éve kőművesek, s tudniuk kellett, hogy egy ilyen súlyos kapu fenntartá­sához nem elég egy rövidke vas, a néhány centiméteres lyuk és a cementes habarcs. A gyermeket már nem tá­maszthatják fel, *de a ha­sonló eseteket meg kell ás meg is lehet előzni. Mert itt nem »megbotlásról«. »melléfogásról« van szó — mint ők magyarázták. A bíróság a február 14-i tárgyaláson Békéi Károlyt 1 év 3 hónapi szabadságvesz­tésre, kétévi jogvesztésre, Horváth Gyulát pedig 9 hó­napi szabadságvesztésre ítél­te. Szala: László Evers Vilmosné tíz éve foglalkozik kutyatenyésztéssel. Jelen­leg hófehér szőrű komondorokat és koromfekete pulikat nevel. A pilisszentiváni kutya-farm világhírű, a tenyésztő több nemzet­közi és országos kiállításon első díjat nyert f?jkutyáival. A Diósgyőri Herceg Kajla nevet viselő komondor már tíz kiállítás abszolút győztese. A képen: Elérkezett az ebédidő, naponta 15 kilogramm húst és vitamindús zöldségféléket esznek a komon­dorok. A vonaton étkezőkocsi közlekedik...“ A pályaudvari megafon beszállásra szólítja az utaso­kat; néhány perc még, és kigördül á Déliből az esti gyékény esi gyors. Néhányan úgy helyezkednek el, hogy indulás után azonnal az ét­kezőkocsiba mehessenek, hi­szen ezen a hosszú vonalon jőlesik egy kis hűsítő vagy akár a vacsora is. — Két éve dolgozom ét­kezőkocsin — mondja Kör­mendi László felszolgáló — korábban a siófoki restiben voltam. — Mi a különbség az álló és a mozgó szolgálat között? — Kérem, itt is dolgozni kell meg ott is. Talán itt mégis szigorúbbak a köve­telmények, hiszen az étke­zőkocsi első osztályú, sok a külföldi vendégünk is. Eleinte szokatlan volt a mozgás, de hát amíg fiatal az ember... — nevet, az­tán elnézést kér; vendégek érkeztek. Pusztaszabolcs előtt kezd megtelni a kocsi; nemcsak sört vagy kávét kérnek az emberek, hanem vacsorát is. — Mit tud ajánlani? — faggatják a felszolgálót. Körmendi László sorolja az ételeket: — Van frissensültiink, rántott, párizsi vagy flek­ken ... Készétel... Tojás­rántotta ... Mutatja az étlapot is; az első osztálynak megfelelő választékot kell biztosítani minden alkalommal. S ez bizony nem könnyű feladat, hiszen parányi helyen kell elkészíteni az ételeket. öten teljesítenek szolgá­latot az étkezőkocsin: két felszolgáló (ma egyedül jött el az útra, mivel kollégájá­nak egy másik vonalon kel­lett beugrania), két kony­hai dolgozó és egy büfés. — A étkezőkocsiban az ember kevésbé veszi észre az idő múlását, s nem ér­zi az utazás fáradalmait sem .. — Akad-e »feledékeny« utas? — Elvétve... Aki szánt- szándékkal felejti el a fize­tést, az minimálisan ke­vés. Egyébként is szakmai kulcskérdés, hogy ismerni kell az embereket már az első pillanattól... A kis asztalkák mindegyi­kénél fehér nyomógomb tű­nik az ember szemébe. — Ezzel hívhatja az em­ber a felszolgálót? — Igen, ha működik ... De ez itt nem jó... És egyébként is: figyeljük mi nagyon a vendéget, s nem várakoztatjuk meg ... Megtudom még, hogy az étkezőkocsi korszerű fűtő- berendezéssel van ellátva. ha a vonat fűtése nem meg­felelő, saját kazánnal biz­tosítanak kellemes meleget. — A Zágráb—rijekai nem­zetközi gyorsvonaton nem jár étkezőkocsi. Mi ennek az oka? — Télen nem kifizetődő a közlekedtetése, alig-alig veszik igénybe. A nyáron természetesen ezen a vo­naton is lesz ... A beszélgetésre egyre ke­vesebb idő jut, hiszen tnost már szinte minden pillanat­ban új vendégek érkeznek. — A viszontlátásra, le­gyen máskor is szeren­csénk ... — búcsúzik a pin­cér. P. Gy. Törpe vízmű épül két község összefogásából Nagy gondja Porrognak és Porrogszentkirálynak, hogy minden kút vize fertőzött. A laboratóriumi vizsgálatok sze­rint még pohármosásra sem volna szabad használni, nem­hogy főzésre és ivásra, A köz­ség lakói megnézték a vízmin­tákat, meghallgatták a tudo­mányos magyarázatot, s meg­értették, hogy a legfontosabb: minden házba vezessék be az egészséges, jó vizet. Sokat tett az ügyben a két község nép­frontbizottsága, dr. Rattkai Imre körorvos, megyei tanács­tag. Porrog és Porrogszentki- rály összefogásából jövőre megépül a törpe vízmű. A tar­tályt Porrogon helyezik cl, mert magasabban fekszik. A kutat Szentkirályon fúrják. Mind a két tanács egyévi köz­ségfejlesztési hozzájárulást fordít a vízműre. A megyei ta­nács felajánlotta, hogy hozzá­járul a közös vállalkozás költ­ségéhez. Gyakoribb ellenőrzési ! Nemcsak őstermelők, enge­déllyel rendelkező kiskereske­dők árusítanak a kaposvári piacon, hanem olyanok is, akik falujukban vagy másutt össze­vásárolják az árut, és busás ha­szonnal ad$ák tovább. Köny- nyen megtehetik, mert szinte senki sem ellenőrzi a na­pokban legalábbis ezt tapasz­taltuk —, hogy az árusok szá­mára fenntartott helyen van-e mindenkinek őstermelői igazol­ványa. — Nem az én feladatom — mondta a helypénzszedő. — Nekem az a dolgom, hogy a pénzt minél gyorsabban be­szedjem. Talán a gondnoknak kellene ezt ellenőrizni, ő job­ban ráér. Vagy a tanács keres­kedelmi osztályának. A gondnok viszont azt állít­ja, hogy az őstermelői igazol­vány számonkérése, illetve el­lenőrzése nem tartozik hatás­körébe, erre senkitől sem ka­pott utasítást. Szerinte ezt a feladatot az állatorvosnak vagy a városi tanács kereske­delmi osztályának kellene el­látnia. A városi tanács kereskedelmi csoportja szerint az ellenőrzést — a rendőrség bevonásával — ők végzik. A piactéri gond­noknak is feladata ez, de mivel az utóbbi hónapokban több sze­mélyi változás történt, a jelen­legi megbízottat erre nem uta­sították, ők pedig az árválto­zásokkal kapcsolatos elfoglalt­ságuk miatt nemigen értek rá. Amikor a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának munka­társával és az ÄKF egyik el­lenőrével a piacon jártunk, ta­lálomra kértük egypár árustól az őstermelői igazolványt. Jó néhányan nem tudták felmu­tatni, sőt azt állították, nem is gondolták, hogy erre szük­ség van. Olyanok mondták ezt, akik áruikat a hivatalos árnak éppen a duplájáért kínálták a vevőknek — például a savanyú káposztát 4 forint helyett 8 fo­rintért kilónként —, és isme­rőseik szerint falujukban ösz- szevásárolják a terményt, s azt viszek a piacra, nem a sa­játjukét. Gyakoribb ellenőrzésre van szükség, hogy az engedéllyel nem rendelkező közvetítő ke­reskedők — kofák — ne ver­hessék föl az árakat! Ha a helypénzszedőnek nem fölada­ta is, azért nőm árt, ha ő is kéri az igazolványokat, főleg akkor, ha az ezzel megbízott tanácsi dolgozónak — vagy a piactér gondnokának - vn' ; el­"gloltsága miatt erre nincs ideje. OC&m&nd&L&k John H. Gleim, az Egye­sült Államok első űrpiló­tája 1962-ben megtett űr­utazása óta 792 144 szerel­meslevelet kapott. Most Glenn a levelek egy részét kötetben készül kiadni. A hírre a levélírók érdek- szövetséget szerveztek. Nem, nem azért, hogy megtorolják az indiszkré­ciót, hanem hogy biztosít­sák maguknak az őket il­lető megfelelő »szerzői« tiszteletdíjat — jelenti a hamburgi Der Stem. Borravaló (A L’Europeo karikatúrája) ... Pozsonyból importáltuk.: — Ha alkalmazzuk ma­gát, kezdetben ezer koro­na lesz a havi fizetése, ké­sőbb emelkedik. — Akkor talán később visszajövök. ... Birkedal Husum, az észaik-dániai Sebber köz­ség lelkipásztora bejelen­tette, hogy ezután csak olyan szülők gyermekeit hajlandó megkeresztelni, akik kötelezik magukat, hogy tizennégy éven át havonta legalább egyszer megjelennek az ő isten- tiszteletén. Somogyi Néolap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: W1RTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16* Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi nőst?hivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 2506" Készü l a Söre. ' ■ ei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6. Bárándy István fölvétele. Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents