Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

Somogyi MS7MD Mrr.vC! r.irr>TT;'AO'A F 5>Á MEGYE’ TflNflCS IftPJA IFJÚ TŰZOLTÓK másnap érkezik a posta Három járás több községé­nek régi panasza, hogy a kedvezőtlen közlekedési vi­szonyok miatt késve jut el hozzájuk a napi posta, és gyakran későn érkeznek a napilapok is. A kétnapos új­ság pedig — őszintén szólva — már csak unaloműzőnek jó. A barcsi és a marcali já­rás némely falvain kívül leg­többet a Nagyatádhoz közel eső települések lakói bosz- szankodnak emiatt. A Buda­pest felöl érkező posta ugyan­is Somogyszobon és Nagy­atádon keresztül — elég körülményes úton — jut el hozzájuk. — A bajok akkor kezdőd­nek. ha a Budapest—So­mogyszob között közlekedő kora reggeli vonat többet ké­sik a harminc perc várako­zási időnél — mondja Far­kas Lajos főraktámok a nagyatádi vasútállomáson. Ilyenkor csak a következő vo­natra tudják "felszorítani« az újságokat. Mikorra ez a vonat Nagy- at'.dra ér, a kézbesítők már járják az utcákat, vagyis a járási székhelyen is csak délután vagy este olvashat­nak «friss« újságot az előfi­zetők. Az állomásfőnököt he­lyettesítő vasúti tiszt el­mondta, hogy ebből a szem­pontból a környező községek helyzete még rosszabb, ugyanis a reggel induló au­tóbuszok akkor sem várják meg a Somogyszob felől ér­kező vonatot, ha csupán 10—15 percet késik. Ragasz­kodnak a pontos indulási időhöz. A Taranyba induló buszjáratokon néha akad egy-esy olyan gépkocsivezető, aki tovább is vár, és az útpn pótolja a lemaradást. Farkas Lajos elmondta, hogy ezen az autóbuszon reggelen­te sok gyerek utazik iskolá­ba, és a gépkocsivezetők, ha biztonságosan akarják elérni úticéljukat, pontos időben in­dulnak. Ugyancsak kötött a So- mogyszobról Barcs felé ha­ladó reggeli vonat ideje is. Barcson ugyan nincsen csat­lakozása ennek a szerel­vénynek, de fé] óránál töb­bet a munkahelyükre utazó munkások miatt nem vára­kozhatnak. A vonatvezetők­nél is sietősebb autóbuszve­zetők még türelmetlenebbek, így a reggeli buszok kiindul­nak, még mielőtt a vonat Nagyatádra ér, s napközben csak később, esetleg este vagy másnap reggel szállít­ják ki egyes községekbe a postát és a »másnapos« na­pilapokat. A barcsi járásban már megtalálták a megoldást. A Budapest felől érkező postai küldeményeket, újságokat Ka­posváron átrakják a közvet­len Barcsra induló vonatra, így hiánytalanul, idejében megkapják az országos lapo­kat és a megyei újságot is a barcsiak ugyanúgy, mint a környező községek előfizetői. Szabó József állomásfőnök szerint a Somogyszob—Ka­posvár közötti szakasz pá­lyaépítési munkái miatt ké­sett legtöbbször a posta. — Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy az újság pontosan érkezik hozzánk — mondja. — Ezt onnan tu­dom. hogy nekem is jár a megyei újságon kívül né­hány országos lap is. A nagyatádi postahivatal vezetője. Szakonyi Dániel elmondja, a böhönyei és a marcali postahivatalok rek­lamálására Somogyszobon azt válaszolták, hogv leg­többször a Belegen áthaladó ellenvonat tartotta fel a Budapestről érkező vonatot — A késések most rövid időre megszűntek — újságol­ja a hivatalvezető, sőt a so- mogyszobi állomás vezetője szerint ezután sem lesz na­gyobb késés a kritikus sza­kaszon. Szakonyi Dániel ne­heztel a vasutasokra is, ami­kor arról beszél, hogy a ké­sőbb indított vonatokra csak nagy nehezen fért fel a pos­ta. mert a vasutasok morgo­lódtak, hogy a rövid szerel­vényen kevés a hely, s nincs, aki kísérje a °zállitmányt. A kaposvári állomásfőnök, Varga Károly szerint a so­mogyszob—kaposvári szakasz újra kezdődő pályamunkái miatt előreláthatóan ismét késik majd a Budapest felől közlekedő reggeli vonat. A MÁV Pécsi Igazgatósá­gán a sor, hogy segítsen az érintett községek gondjain, úgyhogy az újság-előfizetők mindennap idejében kézbe vehessék a friss napilapokat, s amellett érjenek kellő idő­ben úticéljukhoz a munka« sokat szállító szárnyvonatok is. Jó volna megtalálni a megoldást még a pályamun­kák megkezdése előtt, hogy ne kelljen ismét megvára­koztatni sok község újságol­vasóit. Nagy József Útépítés kempingfeltöltéssel (Tudósítónktól.) Szárszó és Szemes között a dombtetőn óvatosan köz­lekednek a járművek, ugyan­is hatalmas teherautók szál­lítják a földet reggeltől késő estig az őszödi kempinghez, s az úttest a rárakodó vizes földtől erősen csúszik. Kotró- és markológépekkel nagy mennyiségű földet ter­melnek ki az útmenti szán­tóterületről a háromezer sze­mélyes táborhely feltűnésére. Ezzel a domb jelentős részét lefaragják, és előkészítik a tavaszi útépítő munkálatokat is ezen a szakaszon. Ilyen módon egyfelői a 7. számú múút emelkedője sem lesz olyan magas, másfelől a ve­szélyes kanyart is megszün­tetik itt. A helyes kooperá­ció tehát a kemping feltölté­sét és az útépítést is szol­gálja. A fold mii vessző vetkezetek segítsége a falusi könyvtáraknak Nagyrészt felolvadt a Balaton jege (Tudósítónktól.) A napokban elkezdődtek a rianások, s veszélyes voit a Balaton jegén tartózkodni. Február második hetében az egyhülés hatására a jégtaka­ró mindjobban széttöredezett, s néhány nap óta a tó kö­zepén széles vízcsik húzódik csaknem teljes hosszúságban. A parti részeken még áll a jég. de már nem tanácsos rámenni. A víz és a jég ta­lálkozásánál vadkacsák szá­zai tanyáznak nagy zajjal, különösen a tihanyi és a szántódi rév közötti részen. A kompátkelő helynél csó­nakkal is lehet közlekedni, itt a jég teljesen eltűnt. A kompkikötőnél szorgos mun • ka folyik, a hajósok az úgynevezett dörzsfákat cse­rélik; ezekkel óvják a hajó­kat a károsodástól kikötés­kor. tűzrendé­A Táncsics Mihály Gim­názium tűz­oltó-szakköré­nek gyakorlati foglalkozásán vagyunk. — Szívó­tömlőt szerelj ! Rajt! — Pat­tog a vezény­szó, és a fia­talok fürgén ugranak a pa­rancsot teljesí­teni. Pillana­tok alatt ösz- szeszerelik a tömlőket. A óva korlatot Marárzi József szakkörvezatö tanár iránvít.ia. — Mióta működik a szakkör? — 1964 szep­temberében alakult meg a megyei műve­lődésügyi osz­tály és a megyei szeti parancsnokság megegye­zése alapján. A fő cél az, hogy minél több középisko­lást vonjunk be ezekbe a szakkörökbe. Ez azért szük­séges, hogy a fiatalok érett­ségi után mint képzett tűz­oltók vehessenek részt az ön­kéntes tűzoltócsoportok mun­kájában. — Hogyan készültek fel a feladatok elvégzésére? — Először a megelőző tűz­rendészettel foglalkoztunk két hónapig, majd a kézi tűzoltásra tértünk rá. Elő­ször elméletben foglalkoz­tunk ezzel az anyaggal, majd gyakorlatokat is végeztünk. A megyei tűzrendészeti pa­rancsnokság nagy segítsé­günkre van a felkészülésben. Segítenek bennünket szemlél­tetőeszközökkel ; a gyakorla­tokat a tűzoltóság udvarán rendes fölszereléssel végez­hetjük. Jelenleg a motoros kézifecskendő szívótömlőjé­nek összeszerelését tanulják a fiúk. — Milyen terveik vannak a szakkörnek? — Szeretnénk az idei já­rása tűzoltóversenyre bene­vezni. A szakkör tizenöt ta­nulója közül kiválasztjuk a legjobb tizenkettőt, és két hatos versenyrajt alakítunk ki. Ezek képviselik majd az iskola színeit a versenyeken. — Ezek a fiatalok az idén érettségiznek. Lesznek-e utód­jaik? — Igen. Sokan jelentkez­tek szakkörünkbe, de sajnos, év közben. így nem kapcso­lódhattak bele a munkába, mert nem kapták meg a megfelelő elméleti alapot. Jövőre viszont számítunk rá­juk. A gyakorlat folyik tovább, A IV'B osztály lelkes fiú­gárdája szorgalmasan készül a versenyre. Sok sikert és jó eredmé­nyeket kívánunk. L. P. Felavatták a balatonkiliti művelődési otthont (Tudósítónktól.) Csütörtökön este átadták rende1 tetésének Balatonkiliti- ben a mintegy háromszáz­húszezer forintos költséggel felújított művelődési otthont. Ünnepi beszédet dr. Hock János népművelési felügyelő mondott. A pedagógusok és az álta­lános iskolások énekkara Ko­dály-művekből adott műsort Sára Ferenc vezetésével. Si­keresen szerepelt a KISZ- fiatalok tánccsoportja is. Ez alkalommal mutatkozott be a balatonkiliti Kék csillag tánczenekar, több műsorszá­mukat meg kellett ismétel­niük. Az új művelődési otthon­ban most már zavartalanul készülhetnek a műkedvelők a kulturális vetélkedőkre. A színjátszók máris próbálják Tóth Miklós Jegygyűrű a mellényzsebben című művét, melynek bemutatóját a jövő hét szombatjára tervezik. (Tudósítónktól.) A földművesszövetkezetek évi nyereségükből könyveket vásárol­nak a falusi könyvtáraknak, öt év alatt mi-'t így 60« 000 forint ér­tékű könyvvel gyarapították a gyengébben ellátott könyvtárak állományát. Az Idén csakúgy, mint tavaly, in 852 forint értékű köny­vet — szépirodalmi, ismeretterjesz­tő műveket és mezőgazdasági szakkönyveket — adnak erre a célra. Az új könyveket ünnepélyes al­kalmakkor — küldöttgyűlésen, taggyűlésen — adják át. EZEN A NYÁRON ÖTKOR Kw Mindennapi a történet: két fiatal a szabadban tölti szoká­sos hét végi pihenőjét. A kislány boldog, a fiú közömbös, szórakozott, majd érdeklődve gusztáija a napozó, ftirdöző lá­nyokat . . . Este, amikor visszaérkeznek a városba, rászánja magát, hogy szakítson a lánnyal. Könnyű szívvel indul új kalandok után. legalábbis úgy hiszi, hogy valóban szakított. . . A szélesvásznú finn filmalkotást Erkko Kivikoski írta és ren­dezte. A Vörös Csillag Filmszínház február 11-1« között tűzte műsorára. Faragásokkal díszített ebedló- szekrény szürke, törött sarkú márvány lappal. Rajta poros üve­gek, mosatlan tányér, kislábas. Az ablakpárkányon demizson, néhány pohár. Idős asszony fakó, apró min­tás ruhában, régen raosoU, uye.-^zmü gyapjúmelleny.ie.i. Szürke haja egyenesen lut le ar^amk két oldalán, körbe egy­forma hosszúra nyírva. Fázósan melengeti kezét a lassan kihűlő dobkályha fölött. Férje — hasonló korú, zömök, lila eres arcú — egykedvűen néz maga e.é. Rozoga, fonott karos­székben ül. Foszlaűozó szélű kis- kabátját három különböző színű gomb tartja össze. Nyakán pi­ros sál. A nagyszobából harmonikaszó, millatozók Lármája hallatszik. — Nem zavarja magukat ez a hangzavar? Az asszony válaszol: — Ebből élünk, kérem. Külön­ben a földszinten lakunk, nem kellene itt lennünk. Dolgunk nincs, a bort kiadtuk, majd hol­nap vagy azután elszámolnak. A férfi mozdulatlan. — Mennyi boruk termett? No, nem azért kérdezem, igazán. Ka nem akarják megmondani . . . — Nem titkoljuk. Tizennyolc­húsz akót szoktunk leszűrni. — Ennyiből meg is lehel élni. — Nem panaszkodunk. P :r z - felesben van, mi már nőm hív­nánk vele. — Egyébként mivel foglalkoz­tak? — Üzletünk volt a főutcán. Jól menő vaskereskedés. És két nagT házunk, az egyik emeletes. Ez a pince maradt meg és a szől • Fátulí bel' tőr késsel soro i vagyonit. Férje o- % tVtr nem szó’. — Az e~é zseg? — Ba i nélkül soha sincs az ember él-.ta. Hol itt fáj, hol o-b És nyomaszt a hatvanhét eszten­dő iá. Odaát az asztalon verik a nóta ütemét. — Nagy a forgalom? — Mindig akad valami. Tudja, megmaradt ez a tágas szoba, bútor alig van benne, csak asz­talok meg székek. Így alkal­mas nagyobb mulatságokra is. És a borunk sem rossz. Maga nem iszik? — De, kóstoltam. „Ebből élünk, kérent” — És? izük? — Erős, kemény bor. Férfiak- uak való. — A nők is megisszák. A múltkor volt itt egy veszprémi társaság, a tanács vendégei. Köztük asszonyok is. Higgye cl, versenyre keltek a férfiakkal is. — Kik szoktak jönni? — Olyan hivatalos emberek. Szép autókkal, vagy ha rossz az. út, ki is gyalogolnak. Nem egé­szen egy kilométer a köves út. És most megszólal a férfi. Fo­gatlan szájából pöszén szisszen­nek ki a szavak: — Valamikor hétvégi nyaraló­nak szántam, a termést meg in­kább mellékesnek. Sose pancsol­am vele, nem csöopü’ ■ m, nag'* tételekben ad'am csak. De most kénytelen vagyok Tőcsmát tar- ani. Felesége rászól: — Azért ne pa as kodi. ö ülj, hogy ez is van, és n m szorulsz a gyerekeid kenyerére. w Mekkora a es&lád? — Két fiúnk van, az egyik építészmérnök, tervező, a másik Pesten dolgozik. Rendes gyere­kek, mindegyik jól él, el is akar­tak vinni bennünket. De mi már csak itt maradunk. Az a kevés­ke, amire nekünk szükségünk van, mindig Összejön. — A termés kitart az újig? — Ha valakinek kell, decem­berben is tudunk óbort adni. De akkor már inkább újat isznak. Bár az idén szívesebben fogyaszt, ják a tavalyit. Tudja, nemigen múlik el hét, hogy valamilyen küldöttség ne jönne. Most is há­nyán vannak? Mintha huszon­kettőt mondtak volna. Ug-e, apa? Hát így aztán lassacskán eléldegélünk. Többre meg már nem vágyunk. Beletörődtünk. —■ Persze, ilyenkor nem tud­nak aludni. — Nem is akarunk. Ez jelenti nekünk a társasági életet. A kapcsolatot az emberekkel. Bár beszélgetni nemigen szoktak ve­lünk, legföljebb a sofőrök, una­lomból, de a jó nóta, a zene ne­künk is -ets 7 napokig nem jár erre senki. Olyankor nagyon unabnas. A férjem is szótlan természetű, hát hallgathatok mellette. — Medáig szoktak maradni a vendégek? — Attól függ. Legtöbbször már délután jönnek, de előfordul, hogy itt is ebedelnek, hozzák hintóval a kész ételt. Tizonegy- tizenkettő, mire elindulnak. Két hete azonban háromig maradtak. Én igazán szeretem őket. Nagyon rendesek, higgye el, pontosan fi­zetnek. Bent magasra csapnak a jó­kedv hullámai. Harsog a nóta: »Nem, nnm, nem, nem, nem, nem, nem r~e""ü ‘k mi innen el.. . Fs egy lös, erős hang él : á a a’j a Iá’mát: — Rendes Láááás! — Alighanem készülődnek — jegyzi meg az asszony, de nem mozdul a kályha mellől, g, Ady Endre följ egy zéseiből Egy kis tévedés Üj darabot adtak elő egy vidéki város színházá­ban. A darab rövid volt és rossz, de egy fó tenye­rű tábor már készült a siker kovácsolásához. Ki­oktatták őket, hogy elő­adás után tapsoljanak, él­jenezzenek, és hívják szín­padra a szerzőt. Mint je­leztem, a darab rövid volt, és ezt megelőzte egy egy- felvonásos Shakespeare- mű. Mikor ennek vége lett, megmozdult a kis tá­bor. — Szerző, szerző! — or­dították, úgyhogy alig le­hetett rendet csinálni. Az atyafiak nagyon lelkiisme­retesek voltak. A válsá­gos helyzetben felszaladt a színpadra a rendező, és megnyugtatta a kedélye­ket: — A szerző most vacso­rázik, hívják majd akkor, ha még egyszer legördül a függöny. A siker biztosítva volt. * * * A jó lapot a közönség szerkeszti címmel a szer­kesztőségbe telefonáló név­telenekről így ír a fiatal újságíró Ady: — Halló, szerkesztőség? — Igen. Mi tetszik? — Itt X. Y. beszélek, a veterán tűzoltók árváit se­gélyező egyesület tisztelet­beli titkára. Egy kérésem volna, ami a lapot is ér­dekli. Holnap utazom Vá­sárhelyre, mert a sógorom két disznót öl. Kérem er­ről néhány színes sort írni. Egyébként a sógorom Ci- ganyesden született, isko­láit is ott végezte. Két gyermek apja, és szép családi életet él. Egyéb­ként előfizetője vagyok a lapnak. Ajánlom ma­gam ... Pardon, majd el­felejtettem, két napig tar­tózkodom a disznóölési lakomán. ... — Szerkesztőség? — Igen. — Kérem közolnj az alábbi érdekes hírt: Lélek­emelő, szép ünnepély zaj­lott le tegnap este váro­sunkban Gorbó Márton irodai gyakornok, tartalé­kos szakaszvezető házá­ban. A széles körben is­mert és igen népszerű há­zigazdát negyvenéves hi­vatali működése alkalmá­ból köszöntötték fel isme­rősei. Ez volna a hír mag­va. A kiszínezését maguk­ra bízom, én szerénysé­gem miatt ezt nem tehe­tem. Tisztelettel Garbó Márton. * * * Szegeden egy csinos me­nyecskét rajtakaptak, hogy legényeket fog magának az utcán. Rajtakapták, és a kihágási bíró elé vezet­ték. A bíró egynapi fog­ságra vagy annak a pénz­beli megváltására ítélte. Mikor a szemrevaló me­nyecskétől megkérdezték, hogy melyiket választja, azt fe'elte: — Még nem tudom, hagyják, hogy megbeszél­hessem az urammal is. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár* Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19. 15-11. Kiadja * Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Ka-’osár. Latinka S. u. 2- Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi nosta hi «a tuloknál és nostáskézbesftőknél. Előfizetési díj egv hónapra 12 Ft. index: ’8506‘J Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca fc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents