Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-11 / 35. szám

MIKOR JA VÍTJÁK MEG MERVE! «'-I70TTSAGA ÍS/Á MEGYE* TAMACS LAPJA Hol késik a klubmozgalom? SZAMOS KÖZSÉGÜNK­BEN, ahol a klubélet felől érdeklődöm, megfordítják a kérdést: A föltételek adva vannak, de hogyan kezdjünk hozzá — nem elméletben — a gyakorlatban; miért késik a továbbképzés, amit annyi­szor megígértek? Ezek a kérdések jogosak, és nagyon indokoltak. Külön­böző fölmérések és egyéb ta­pasztalataink bizonyítják, hogy a falusi klubok szemé­lyi és tárgyi föltételei job­bak, a klubnak mint népmű­velési formának a tömegha­tása viszont — néhány elszi­getelt példától eltekintve — nem vagy alig nagyobb, mint két-három éve. A klubok jelentőségé* egy­re hangsúlyosabban elismerik országos fórumokon, megyei és járási vezetőink nem ke­vésbé. »Szükségessé vált a népművelésben új, kötetlen formák széles körű alkalma­zása. melyekkel neheze n megközelíthető társadalmi ré­tegekhez is eljuthatunk. Az új formák egyike a klub; — hangoztatta irányelveiben a Művelődésügyi Minisztérium. Legutóbb az újonnan létesült Megyei Népművelési Tanács is megvitatta a klubok hely­zetét. Kár, hogy ez a fölis­merés igen sok községi és tsz-vezetőnél még késik. Jóllehet éppen falusi fiatal­ságunk korszerű szórakozásá­nak, világnézeti és kulturális nevelésének lehetőségei, a fa­lusi népművelésnek talán legfontosabb eszközei rejle­nek a klubokban, a klubélet me ^teremtésében. Mégis ugyanúgy, mint ko­rábban, szorít bennünket ma is a kérdés: miért késik a klubmozgalom, mik ennek az okai? Mindenekelőtt: sok min­denre ráhúzzuk a klub elne­vezést. Van, ahol a fiatalok, az emberek szívesen azt mondják, hogy »megyek a klubba«. Ez jó és biztató, mert kifejezi azt az igényü­ket, hogy valamilyen megha­tározott társasághoz, közös­séghez kívánnak tartozni, s nemcsak valamilyen előadás, elfoglaltság vonzza oda őket. Azonban nagyon igaz egyik folyóiratunk állásfoglalása: »Serre egy KISZ-taggyűlés, sem egy ifjúsági, tsz- vagy más akadémia attól még nem klubfoglalkozás, ha azt a klubhelyiségben rendezik meg. S a szabó-varró, főző-, vöröskeresztes tanfolyam ak­kor is tanfolyam, ha klubnak nevezik.« Szükséges tehát a megfe­lelő, állandó helyiségen túl az emberek együvé tartozása és — meghatározott célok érdekében — tartós, progra­mozott belső tartalmi mun­kája is a klubban. HELYZETKÉPÜNK VALAMI BIZTATÓ gyénk falvainak csaknem fe­lében — kb. 120 községben — van már elfogadható klubhelyiség megfelelő be­rendezéssel ahhoz, hogy a klubéletet megindítsák. Mű­velődési házakban, új műve­lődési otthonokban, párt- és tsz-klubokban, önálló klub­könyvtárakban. E helyiségek­nek azonban mintegy a fele egyéb célokat is szolgál. Van ezenkívül 35—40 úgynevezett klubszoba is elképesztően si­váran és nyirkosán, egy-két rozzant bútordarabbal. (KISZ- helyiségek!) Az igazság az, hogy járá­sonként alig két-három olyan helyet (és benne olyan kö­zösséget) találhatunk, ami va­lóban klubnak nevezhető. Legtöbbjük, mint például a nagybajomi fiatalok irodalmi klubja, új kezdeményezés. Hasonlóan bontakozik Kadar- kúton, Igáiban és a Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárában is. A többieknél ritkán találko­zunk programmal, meghatá­rozott célú belső kulturális nevelőmunkával. A program­nélküliség egyik oka az, hogy a klubvezetésre alkal­mas, rátermett fiatal pedagó­gusok, népművelők, KISZ- vezetők a gyakorlatban ma­guk sem láttak még élő klubfoglalkozást. Ezért ma is Időszerű tele vannak gátlással, s hiányzik belőlük az önbiza­lom. Ez viszont abból követ­kezik, hogy a megyei műve­lődésügyi osztály mindmáig képtelen volt gondoskodni a klubvezetőképzésről. Sikerte­lenek, komolytalanok voltak, illetve rendre elmaradtak az úgynevezett továbbképzések is. Emiatt szólnunk kell a klubvezetőképzés jelenlegi helyzetéről, terveiről. Ezzel a feladattal, sajnos, igen sokat késtünk, de nem késtünk el. Néhány év óta egyik-másik járásunkban a kiskörzeti továbbképzéseken foglalkoztak ugyan a klubok­kal is, de program hiányá­ban inkább tapasztalatcsere volt ez. Az idén szervezték meg először megyei kezde­ményezésre Nagyatádon, Fo­nyódon és Siófokon a klub­vezetők járási képzését. Or­szágos irányelvek is most szabják meg első ízben egy kétéves (évente nyolcnapos) megyei továbbképzés prog­ramját. Ennek első részét a tavaszi, illetve a nyárt szü­netben bonyolítják le lünk a megyeszékhelyen, já­rásonként átlag három-négy részvevővel. Ez a továbbképzési rend­szer jó, hogy van, de nem old meg mindent: csak any- nyit, hogy két év múlva lesz 35—40 tiszteletdíjas klubve­zetőnk, noha legalább négy­szer ennyi kellene. Megoldás­ra vár a járási továbbkép­zésben részt vevő klubveze­tők tiszteletdíjának kérdése is. PÉLDÁK SORA é3 a hely­zet elemzése tanúskodik ar­ról, hogy a klubmozgalom kibontakozását a tárgyi (anyagi) és a személyi fölté­telek hiánya gátolja. Min­denekelőtt ebben kellene előbbre jutnunk. Hogyan? Klubokat teremteni, kiubcé- lokra alkalmas, berendezett, otthonos, csinos helyiségeket a helyi anyagi, tárgyi erő­források összehangolásával. (Előfordul, hogy mindegyik NEM' Sazdasági szervnek van sa- Me­jat klubhelyisége, a községi klubcéloknak azonban egyik sem felel meg.) Biztosítani kell mielőbb a klubmozga­lom személyi föltételeit. A megyei továbbképzés mellett megszervezni a barcsi. a csurgói, a tabi és a többi já- rásban is a klubvezetők évi négy módszertani foglalkozá­sát. Nagyobb figyelemmel tá­mogatni a helyi spontán kez­deményezéseket pl. Darány- ban, Háromfán, Nagykorpá­don és másutt is, ahol iro­dalmi presszó jellegű össze­jöveteleket tartanak a fiata­lok »továbbképzés« nélkül, de sikerrel. A falusi klubok szerepe, jelentősége megnövekedett, észrevenni ezt! Wallinger Endre P / . rJ ■ .'••• )?< \ . .. *" * *•' ‘-f ■. . yóy/ - ^ . 1 lips®"? a Petőfi térről a vasúti felüljáróra vezető útszakaszt? Salakkal hiába temetik be a gödröket, a járművek újra és újra kiváj­ják. Jó lenne most mar kővel kirakni a gödrös részt. Igen örülnének neki a gépkocsivezetők. „Két hétig igazán tanárnak éreztem magam 99 Pécs — Dél-Dunántúl leg­nagyobb városa — után Nagy­berki mát jelenthet? Különö­sen egy fiatalnak. Csalódást? Közönyt? Vagy éltető leve­gőt, valaminek a beteljesedé­sét? A Pécsi Tanárképző Főisr kola végzős hallgatói kéthe­tes szakmai gyakorlatra vidé­ki iskolákhoz kerülnek. Nagy­berki évek óta fogadja őket Varga Sándor iskolaigazga­tó dicsérettel beszél róluk. — Meg vagyunk elégedve fiatal kollégáinkkal. Sokan el­marasztalják a mai fiatalokat, a mi gyakorlóinkra nem ér­vényesek a vádak. Es őket is észre kell venni, róluk is kell beszélni. Tisztességesek, sze­rények, becsületesen dolgoz­nak. Példamutatóak. Dávid Gyöngyivel a tanári szobában ismerkedtem meg. Fizikaórára készült, kísérletet készített elő. Az elektromág­neses folyamat sehogy se akart létrejönni. Türelmesen próbálkozott mindennel, de csak nem vette föl a teker­cselt vascsavar a vasreszelé­keit. — Sikerülni fog — a több­szöri sikertelen próba után így szólalt meg —, sikerülnie kell! — A főiskolán minden biz­tosítva van — mondom —, nem furcsa, hogy itt ilyesmi­vel is vesződni kell? — A főiskolán csak olyan kísérleteket végeztünk, me­lyekhez minden biztosítva volt. Itt is megvannak azok az eszközök, melyek az elő­írt kísérletekhez kellenek, de ha többet akarunk, akkor ne­künk kell azokat elkészíteni. — Tehát a tanítási gyakor­laton túl eszközkészítésre is jó lehetőség adódik. — Igen, ez a másik haszna a szakmai gyakorlatnak. Saj­nos, csak két hétig tart. — Pécs után nem furcsa a falu? En nem Pécshez viszonyí­tom — mondja Dávid Gyön­gyi —, hanem a saját falum­hoz. Somogybükkösdi vagyok, s ahhoz képest Nagyberki szinte város. — Ha végez, hová kért ma­gát? — Falura megyek. Még nem tudom, hová; menyasszony vagyok, a vőlegényemmel egy helyre szeretnék kerülni. Meg­szerettem a falusi embereket, ismerem gondolkodásukat, szo­kásaikat. Gyerekeik is jobban a szívemhez nőttek. — A művelődési lehetősé­gek nem hiányoznak majd? — Van már mozi, televízió minden községben. A lehető­ségek falun is megvannak, csak nem kell elhagynia ma­gát az embernek. Én például nagyon szeretek olvasni, kü­lönösen a történelmi regények érdekelnek — mondja Gyön­gyi­— Milyen élménnyel megy vissza a főiskolára? — Jó volt itt, jobb, mint Pécsen, jó volt tanítani. És magammal viszem az emberek kedvességét. A kollégáinkét és a szülőkét. No és a gyereke­két. * * * Varga Imre matematika, fi­zika, műszaki gyakorlatok szakos szintén a nagyberki is­kolához került, ö már óra után van. Arra a kérdésem­re, hogy hogyan érzi magát, a matematikus pontosságával válaszol: — Hogy érzem magamat? Ez kettőtől függ. Az objektív és a szubjektív körülmények­től. Az objektív körülmé­nyeim megfelelőek, a lakás, a koszt stb. A szubjektivek is kellemesek. Az emberek, a kollégák. Nem hivatalból fo­gadtak be bennünket, gyakor­lósokat, hanem kollegiálisán. — Ügy tudom, szintén fa­lura szeretne menni, ha vé­gez. — Faluról kerültem a főis­kolára, azt hiszem, így ért­hető is, hogy oda vágyom vissza. Ez nem sablon — te­szi hozzá —, levelekben is megírtam haza és a rokonok­nak is. Két hétig igazán ta­nárnak éreztem magam. Kel­lemesen emlékszem majd vissza Nagyberkire mindig. Szavaik hitelesek akkor is, ha most csak az élet napfé­nyes oldaláról beszélnek ... Horányi Barna TAVASZI NAGYTAKARÍTÁS A KAPOSVÁRI UTCÁKON Somogyi írások a IS épművelésben A Népművelés c. folyóirat e havi számában két somogyi vonatkozású cikket is olvasha­tunk. Kellner Bernét, a Pal- miro Togliatti Megyei Könyv­tár igazgatója Somogyi könyv­tárak a művelődésügy egysé­géért, Benkő István A nép­művelés, felnőttoktatás és szakoktatás kapcsolata So­mogybán címmel közöl egy- egy írást. A télen felgyülemlett sarat a KPM Közúti Igazgatóságának nemrég beszerzett gé­pe távolítja el a bitumen burkolatról ó» az útpadkáról. BcvzéUtc Kovácsné minden vágya, hogy nyerjen a lottón. Hosz- szú évekig tartó türelmi idő után ezzel a kérdéssel for­dult a postáshoz, akitől vá­sárolni szokta szelvényeit: — Mondjon már nekem gyorsan öt számot, hátha igy szerencsém lesz... A postás néhány pillana­tig csodálkozva állt, aztán megcsóválta a fejét, majd a szakavatottak nagy bizo­nyosságával szólalt meg: — Ejnye ... Hát nem így kell ezt csinálni, kérem! Tes­sék megfordítani a szel­vényt, a másik oldalán van egy csomó szám, azok közül kell az öt számot kivariál­ni! Kovácsné elszégyellte ma­gát, hogy ennyi gyakorlat után ez neki nem jutott eszébe, meg hirtelen bosz- szús is lett a postásra, miért nem, árulta el már előbb ezt a remek tippet. — És ezt maga mindig így csinálja? — Így hát! Mindig ... Az ámulat tetőfokán Ko­vácsné még megkockáztatta a kérdést: — És ... mondja. Mennyit nyert ? — Én, kérem ... Még soha semmit... — vm — Fémáradéi, a világhírű francia komikus mondot­ta: — Örök rejtély marad számomra, hogyan sikerült a nőknek belekényszeríte­ni lábukat a legkisebb ci­pőbe is, viszont a legrit­kább esetben találnak be a garázs széles ajtaján. * * * A londoni Ewening News idézi egyik olvasója levelét. A levél leglénye­gesebb része így hangzik: »Kisunokám megfogta és megrázta a szakálla- mat, majd fejcsóválva és helytelenitőleg hozzátette: Nagyapó, a szakáll nem való már neked, jobban il­lik a fiatalemberekhez.« * * * AZ OLTÁR FELÉ (Punch, London) Dr. John Durkin New York-i ügyvéd elhagyta a repülőtéren 50 000 dollárt tartalmazó táskáját. Ve­rejtékben fürödve, lihegve állított be a talált tárgyak osztályára. A tisztviselő előzékeny mosollyal egy adónyugtát nyújtott át ne­ki 50 000 dollárról. Az összeget ugyanis időköz­ben lefoglalták, és befi­zették az adóhivatalnak, amelynek dr. Durkin 70 000 dollárral tartozik. * * * Hollywoodban szájról szájra jár az alábbi mon­dás: — Arisztokratának te­kintheti magái mindenki, akinek családfája saját édesapjáig terjed. * * * Az ugató fotoriporter Ettore Segni római foto­riporter kutyák fényképe­zésére szakosította magát. Állítása szerint nincs könnyű dolga, négylábú modelljei ugyanis nehezen vehetők rá, hogy a gép lencséjébe nézzenek. A fényképész eleinte ízletes falatokkal igyekezett rá­bírni modelljeit, hogy fe­gyelmezetten viselkedje­nek, de ezzel nem sokra ment. Végül is megtalálta a legjobb módszert: mi­előtt elkattintja a gépet, vakkant egyet-kettőt, és ezzel úgy meghökkenti a kutyákat, hogy fülüket he­gyezve merednek rá, s föl­vételre igen alkalmas póz­ba vágják magukat. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye» Tanács lapja. Főszerkesztő • WIRTH LAJOS Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11­Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahi^atalokná és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 2506?. ivészült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kanos vár. Fatinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents