Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1966. február H. Thaiföldi katonai egységek kedden délelőtt Battangbang tartományban ismét megsér­tették Kambodzsa területét. A határőrség hősiesen véde­kezett és egy v-us után a behatolók véres fej­jel vonultak vissza. A rendkívüli állapot értel­mében a dél-rhodesiai tele­pes-kormány azt a jogot is magának követeli, hogy le­váltson vagy kinevezzen törzsfőnököket. Törzsenként . különböző módon ugyan, de ősi jog szerint eddig a nép választhatta vezetőit. A dél- rhodesiai kormány azt vi­szont elhatározta: adminisz­tratív beosztásokba helyezi a kollaboráns törzsfőnököket. Harminc utasával a Parana folyóba zuhant kedden egy Sao Pauló-i autóbusz Vala­mennyien életüket vesztették. Tanzániában a világhírű serengeti nemzeti park harc­mezővé változott. Néhány napja ugyanis kitört a hábo­rú ^ az egymást ősidők óta gyűlölő maszai és waszuku- ma harcosok között Az el­lenségeskedések eddig nem jártak nagyon sok veszteség­gel, de a kormány rendőri és milicista riadóosztagokat küldött a törzsek lecsendesí- tésére. A spanyol tájékoztatásügyi miniszter kedden bejelentet­te, hogy csak külön felhatal­mazással rendelkezők léphet­nek be azokba az övezetekbe, ahol az elveszett amerikai atombombát keresik. A mi­nisztérium arra hivatkozott, hogy ezt »a szenzációhajhá- szó sajtójelentések miatt« rendelték el, közben azonban Folomares vidékén vörös és fehér zászlós, mérőműszerek­kel felszerelt katonai oszta­gok kutatnak tovább. Spaak belga külügyminisz­ter egyelőre elhalasztotta moszkvai útját, amely csü­törtökön lett volna esedékes. A fenyegető kormányválság miatt kell Brüsszelben ma­radnia. India kedden a szokásosnál Is élesebben válaszolt Kína január 6-i jegyzékére. »Lep­lezetlen agressziós .cselek-* ményekkel«, »arcátlan fenye-„ getésekkel« és azzal vádolta szomszédját, hogy csapatai behatoltak az északkeleti ha­tárvidék demilitarizált öve­zeteibe. Az EAK áüambiztnnsági bírósága kedden megkezdte a Muzulmán Testvériség ter­rorista szervezet irányítóinak perét. A fővádlott Szaid Ra- madaán és három társa kül­földön tartózkodik: ellenük az eljárást távollétükben folytatják le. Négy másik vádlott a bíróság előtt felel tetteiért. A Szovjetunió nem érthet egyet a genti megállapodások ilyen durva megsértésével A Pravda tegnapi számá­ban Viktor Majevszkij azzal foglalkozik: mi a valódi háttere annak, hogy az ame­rikai diplomácia keresztül- ' 'szólta a vietnami kérdés­nek a Biztonsági Tanács elé vitelét. Sajtójelentésekből ítélve — állapítja meg a kommen­tár — Washington az ENSZ égisze alatt szeretné »a genfi megállapodásnak« megfelelő értekezlet ösz­szehívását eldönteni. Balul sikerült amerikabarát ellentünteté§ A szombat esti nagyszabá­sú Amerika-ellenes tüntetés ellensúlyoz.'sára a nyugat­berlini CDU kedden estére ellentüntetést szerve::©', Amerikahaus előtt azonban csupán párszáz ember jelent meg, hogy meghallgassa Ernst Lemmernek, a CDU helyi díszelnökének és 3 :s. Amrehn pártelnöknek a szombat esti tüntetőket elát­kozó beszédét. A szónokok szélsőséges, mocskolódó kijelentéseit még a CDU-párti ellen tüntetés r észvevőinek egy része sem bírta szótlanul hallgatni, s amikor Lemmer és Amrehn a fiatalságot gyalázrta, rósz-, szálló közbekiáltások hang­zottak el a hallgatóság sorai« ból. Mivel a gyűlés rendező- gárdája. . rát kmadt a közbe- kiéltó fiatalokra, tumultus keletkezett, s a szónokok he­lyett mindenki a verekedést kísérte figyelemmel. A gyű­lés tehát dicstelen kezdet után még dicstelenebből ért véget. (MTI) Nemzetközi közgazdasági értekezlet Moszkvában Moszkva, február 9. A szovjet fővárosban hiva­talosan bejelentették, hogy február 2-től 8-ig Moszkvá­ban nemzetközi tudományos értekezletet tartottak a szo­cialista országok népgazdasá­gi fejlődése értékmutatóinak nemzetközi összehasonlításá­val kapcsolatos módszertani problémák megvitatására. A KGST közgazdasági ál­landó bizottságának munka­tervével összhangban, az ér­tekezletet a szocialista vi­lágrendszer gazdaságával fog­lalkozó szovjet tudományos intézet, valamint a Szovjet­unió állami tervbizottsága mellett működő közgazdasági intézet szervezte. Megvitatásra kerültek: A termelési szint és a nemzeti jövedelem nemzetközi össze- j hasonlításának problémái; azJ ár felhasználása a nemzetkö-l zi Összehasonlításokban; a i értékmutatók összehasonlítási a társadalmi termelés gazdaf ságosságának kiszámításában/ Az értekezlet munkájába« bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, mongol, NDK-beli, román, szovjet és jugoszláv közgazdászok vettek részt. (MTI) A kommentátor felteszi a kérdést: Mire kellett Wa­shingtonnak ez a kulissza mögötti huza-vona az ENSZ- ben? Az Egyesült Államok kez­dettől fogva nem tartotta be az 1954-es indokínai megál­lapodásokat. Hosszú idő óta makacsul és kategorikusan elutasítja a VDK négy pont­ját, elutasítja a DNFF kö­vetelését. A helyzet az, hogy Washington nem óhajtja megvalósítani a genfi megállapodásokat. Állás­pontját nyíltan bevallani nem meri. mert hiszen az 1954-es genfi értekezlet határozatai megvalósítá­sára irányuló követelés világszerte, közte Ameri­kában is egyre erősödik. Ezért volt szükség a manő­verezésre, ami azt a látsza­tot kelti, hogy az Egyesült Államok támogatja a megál­lapodásokat, valójában vi­szont azt célozza, hogy elte­messe azokat. Washington erre a célra akarja felhasz­nálni most a Biztonsági Ta­nácsot. Mindenkinek meg kell értenie — szögezd le vé­gül a kommentátor —, hogy a Szovjetunió nem érthet egyet a genfi meeállanodások ilyen durva megsértésével, (MTI) pöki karnak azt a döntését, hogy a lengyel egyház ezer­éves ünnepségeire — ame­lyekre 56 ország papi kül­döttségét várják — nem hív­ták meg a magyar és a csehszlovák püspöki kar kép­viselőit. Nem a mi dolgunk — ívja a többi között a Trybuna Lu- du —, hogy a lengyel egyház vezetőit egyháztört ér e'i lec­kében részesítsük. Tény azon­ban az, hogy mind a magyar, mind pedig a csehszlovák ka­tolikus egyháznak összehason­líthatatlanul nagyobb szerepe volt a lengyel katolicizmus megszilárdításában, mint a németnek. A lengyel püspöki karnak a német püspökökhöz intézett levelében ez áll: »Ezeréves katolikus egyhá­„TISZTA LELKIISMERET Varsói kommentárok a lengyel püspöki kar megkülönböztető magatartásáról A Trybuna I.uilu -Tiszta zunk ünnepségeit nem tud- Ielkiismcrct?«, a Glos Pracy | nánk tiszta lelkiismerettel pedig »Milénlum, egyház és megünnepelni a ti részvétele- polltika« címmel kommentál- tek nélkül.« Felvetődik a kér- ja a lengyel katolikus püs- dés, vajon mennyire tiszta a lelkiismertük akkor, amikor két közeli testvémép katoli­kusait kifelejtették a meghí­vottak közül? Vagy talán az zavarja a lengyel klérus veze­tőit, hogy a magyar és a cseh­szlovák katolikus püspökök megtalálták az új társadalmi renddel való együttműködés ú*ját? Valóban nehéz telfogni, milyen »tiszta lelkiismeret« vezeti megkülönböztető eljá­rásukban a lengyel püspökö­ket — írja végül a Trybuna Ludu. Hasonló szellemű kommen­tárt közöl a lengyel püspökök megkülönböztető magatartá­sáról a Glos Pracy,, a lengyel szakszervezetek közoonti lap­ja is. (MTI) Erhard hivatalosan is bejelentette igényét a DU elnöki tiniére Bonn. február 9. A CDU elnöki székéért fo­lyó küzdelem szerdán újabb Erhard visszaérkezett Bonnba Erhard kancellár szerdán palotába hajtatott, hogy az- tobt tárgyalásairól. Karikatu- délelőtt különvonaton Pá- után a szokásos szerdai ka- ristánk így vélekedik a Pá­rizsból visszaérkezett Bonn- binetülésen jelentést tegyen rizsi tanácskozás eredményé- ba. Nyomban a Schaumburg De Gaulle elnökkel folyta- ről: A tárgyalások után. (Lengyel Gyula rajza) fordulatot vett: Erhard kan­cellár nyilatkozatban hivata­losan bejelentette igényét a pártelnöki tisztségre. A kancellár nyilatkozata nagy szenzációt keltett politi­kai körökben, annál is in­kább, mert néhány órával a nyilatkozat közzététele előtt Erhard Barzellel, a CDU par­lamenti frakciójának elnöké­vel tárgyalt. A megbeszélés után a DPA azt jelentette, hogy Barzel továbbra is fenn­tartja készségét a CDU elnö­ki tisztének vállalására, »amennyiben az a párt érde­kében állna«. Azt a tényt* hogy Barzel továbbra is igényt,, hangoztat áz elnöki tisztre, valamint Erhard nyi­latkozatát Bonnban általában úgy értelmezik, hogy most már kirobbant a nyílt vetél­kedés Erhard és Barzel kö­zött, s a tét ebben a harc­ban nemcsak a CDU elnöki széke, hanem — távlatilag te­kintve — a kancellári szék is. (MTI) A SZULOKI TERMELŐSZÖVET­KEZETBEN szőlőkaró minden mennyiség­ben KAPHATÓ. A fűrészelt karó dó­ként 5 Ft, a hasított db-ként 6 Fi (3591) A Csurgói Járási Termelőszövetkezetek Építőipari önálló Kö­zös Vállalkozása azon­nali belépéssel keres építőipari technikust műszaki vezetői állás betöltésére legalább 5 éves gyakorlattal. Fi­zetés kollektív szerint. Lakást biztosítani nem tudunk. Jelentkezés a Csurgói Járási Ter­melőszövetkezetek Építőipari önálló Kö­zös Vállalkozásánál, Pogányszentpéter. (3581) | GYILKOSSÁG A SZÍNHÁZBAN 1865. április 9-én, virágva­sárnapon Appotamoxnál, Lee tábornok hadseregének hu­szonnyolcezer főnyi maradvá­nyával megadta magát az északiaknak. Grant tábornok azonnal sür­gönyt küldött Washingtonba. Estére elterjedt az örömhír. Ágyúdörgés üdvözölte a győzelem napját. Négyéves küzdelem után beköszöntött a béke. A hala­dó erők győztek a rabszolga­tartó déli államok hadserege fölött. De a déli eszmék gyö­kereit, a kíméletlen fajgyű­löletet a fegyverek nem tud­ták kiirtani. Néhány nappal később, április 14-én, a déli órákban Abraham Lincoln, az Egye­sült Államok elnöke felesé­gével kocsikázott Washing­ton utcáin. A járókelők örömmel üdvözölték a kocsi­ban ülő szikár, sápadt fér­fit, akinek oroszlánrésze volt a haladó erők győzelmében. A felesége, Mary asszony boldog volt, hogy si,k=—ü1t fér­jét elcsalnia az elnöki irodá­ból. Igazán szüksége van a pihenésre hiszen a polgár- háború nyomasztó terhe évek óta erőteljesen igénybe ' vet­te. — Nehéz időket éltünk át Mary — mondotta Lincoln, és megsimogatta az asszony kezét —, de mosit már túl vagyunk a háborún. Isten segítségével még négy békás és boldog év vár ránk itt, aztán visszatérünk Illinoásba, és ott nyugalomban eltölthet- jük hátralevő napjainkat. Az egyik utcasarkon a Ford Színház plakátját ra­gasztották ki. Rikító betűk hirdették, hogy estére a hí­res színésznő, Laura Keene jutalom- és búcsúelf"d~ « kerül sor az Amerikai atyafi című darab bemutatóján. Az öles betűk alatt pedig ez a két mondat állt: »A színésznő nagy meg­tiszteltetésben részesül, Ab­raham Lincoln elnök felesé­rtével megjelenik a páholy­ban..« Elegáns fiatalember néze- sette a plakátot. Elgondol­kozva olvasta ezt a két mon­datot. Aztán a Ford Színház felé vette útját. A színpadon és a nézőté­ren nagy volt a sürg^s-fnr- gás. Három ember éopen egy hatalmas csillagos-sávos lobogót szegezett • iobb ol­dali páholyra. Az elegáns fiatalember a színházi mun­kásokkal csevegett, de köz­ben lopva a páholyokat kém­lelte. A csinos, jóvágású fia­talembert John Wilkes B oothnak nevezték — és színész volt. Booth előkelő, régi család­ból származott. Balti moré­ban nőtt fel. Annak idején részt vett a rabszolgák fel­szabadításáért küzdő virgi­niai farmer, John Brown ki­végzésében. A polgárháború kitörésekor a rabszolgatartó államok he­ves uszítóhadj iratot indítot­tak az északiak ellen. A dé­li konföderáció lapjai a töb­bi között »vadállatnak«, »ma­jomnak«, »zsarnoknak« ne­vezték Lincolnt. A virgulái és carolinai újságok nyíltan uszítottak az elnökgyilkos­ságra. Brutust követeltek a »zsarnok« Lincoln ellen. 1863-ban a prátütő déli álla­mok fővárosában, Richmond- ban titkos szövetséget alapí­tottak, amely az elnök meg­gyilkolását tűzte ki célul. A szövetség hatalmas összege­ket kapott támogatásul a rabszolgatartóktól. A követ­kező évben elhatározták, hogy százötven válogatott ügynök behatol az északiak területére, megtámadja és el­fogja Lincolnt. Az össwV-ü- vést azonban leleplezték. Az elnök barátai ekkor figyel­meztették a nagv államférfit, vigyáznia kell, legven óva­tos. Lincoln így felelt: — Megszoktam már a gon­dolatot, hogy ha valaki meg akar engem ölni, akkor ezt meg is fogja tenni. Ezen akkor sem secríth‘>t’-ék a páncélt hordanék és testőr- seggel venném körül maga­mat. Ezer és egy úton-mó- don megközelíthetnek egy embert, akit meg akarnak ölni. A sétakocsikázás után Mrs. Lincoln meghívta a Grant- házaspárt színházba A fő- parancsnok azonban köszö­nettel elhárította a meghí­vást, mivel még aznap a fő­hadiszállásra kellett utaznia. A tábornok helyett a fiatal Rathborne őrnagy és meny­asszonya kísérte el Lineolné- kat a színházba. A szinté? nézőtere zsúfolásig megtelt, és az előadást is megkezdték már, amikor Lincolnék és kísérőik kilenc óra tájban helyet foglaltak páholyuk­ban. Booth már jóval az elő­adás előtt a színházba érke­zett. és feszülten figyelte az elnöki páholyt. Az első fel­vonás után a bárba sietett, és megivott egy pohár whis­kyt. A szünet végét jelző csengetésre azonban nem tért vissza a nézőtérre. Felhajtott még egy adag italt, és várt. Amikor a második felvonás a vége felé közeledett — 20 perccel tíz óra után — csendben fellopakodott az el­nöki páholv felé vezető léo- csőn. A páholysor előtt őr­ködő hivatalnoknak egv pa­pírt mutatott, amelven az állt. hogy fontos dolgot kell közölnie az elnökkel. A gya­nútlan hivatalnok tovább engedte. A páholy előtti folyosón figyelmesen körülnéz«!*: volt a közelben senki. Pisz­tolyt húzott elő a kabát* a alól. Lassan kinyitotta az elnöki páholy ajtaját. Mielőtt még bárW vissza­fordult vo'n° az ajtónyitásra, Botth közvetlen közelről az el­nök fejére célzott, és elhúzta a fegyver ravaszát. A lövés dörrenése után Lincoln jaj­szó nélkül a páholy támlájá­ra zuhant. Rathborne őrnagy felugrott, hogy elfogja a gyilkost. Booth azonban a másik kezében tartott késsel megszúrta az őrnagyot. Csak néhány néző értette meg, hogy mi történt. A többség azt hitte, hogy a színpadról hallja a lövést, és az előadáshoz tartozik. — Megölték az elnököt! — kiáltott fel hirtelen valaki. Ebben a pillanatban Booth az elnöki páholyból a szín­padra ugrott. Csizmája sar­kantyúja azonban beleakadt a páholyt díszítő csillagos­sávos lobogóba, és a gyilkos elesett. Nehezen állt fel, mi­vel megrándította a bokáját. Jobb kezében megsuhintotta véres kését, és a dermedt csendben felkiáltott. Azt har­sogta. amit Brutus mondott, Caesar meggyilkolásakor, ami egyébként Virginia ál­lam jelszava és a polgárhá­ború idején a déliek harci kiáltása volt: — Ez a zsarnok sorsa! Az iszonyattól és rémület­től megmerevedett színészek között kitámolygott a színpad­ról. A színészbejáróhoz sie­tett, ahol társai már lóval várták. A gyilkos nyeregbe vágta magát, és elvágtatott az éjszakába. A színházban kitört a pá­nik. Mindenki jajgatott, kia­bált, sok asszony elájult. Az elnök véresen, eszméletlenül feküdt felesége karjában. Hosszabb idő utár végűi egy targoncán vitték ki az épü­letből a s*''1v«,s sebesültet. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents