Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-04 / 29. szám
Péntek, 1986. február 4. 5 SOMOGYI NÉPLAP A közönség megtapsolná... A Közönyösök című Moravia-regény filmváltozata nem szűkölködik tin. kényes jelenetekben. Képsorai (l lélek legmélyebb zugaiban lezajló erkölcsi konfliktusokat tárnak fel. A társadalmi méretű lélekelemzést telt ház — több mint hétszáz néző — figyelte a Vörös Csillag kedd esti előadásán Felnőtt emberek. Többségük nyilván nem a testi-lelki vetkőzte- tés külső mozzanataira, ha- v.em inkább a filmre vitt világhírű regém re voH kiváncsi. A figyelmet és a film mű"és~i ka**-*t azonban már az első percektől szitává lőtte néhány rendbontó üvöltése, vijjogása és Sí ékcsikorgás-sorozata. Elölről, a második-harmadik sor tájáról és mi-d é*~ ...........o nnan. A jegyszedőnö figyelmeztetése csak olaj volt a tűzre Ha a rendbontókat ilyenkor rendőri segédlettel kivezetnék, a közönség tapsolna örömében. W. E. Vonaton is tehet használni a villanyborotvát Az Egyesült Villamosgépgyár a napokban bemutatta nagy feltűnést keltő új vasúti áramátala! ító berendezéseit. Az egyik a váltakozó áramú generátor, amely az eddigi eevenáramú dinamót váltja fel a vasúti kocsik világításánál. Nem ilyen jelentőségű, de az utasok számára mégis igen fontos a gyár másik újdonsága, az áramátalakító inverter, amely lehetővé teszi, hogy az utas a vasúti kocsiban is használja vilr- lanyborotváját. Miért adunk állami támo A z utóbbi években kevés szó esett az állami támogatásokról, ezért sokan csodálkozva olvasták, hogy az állam a tüzelőanyagokra és a városi — különösen a budapesti — helyi közieke isisre mintegy 2 milliárd forint összegű támogatást folyósít. Emellett az állam még sokféle címen és módon ad pénzügyi támogatást: egyes üzemek működéséhez, bizonyos tevékenységei: ' eívégr^é' et, a központilag kialakított termelői vagy fogyasztói árak adott színvonalának fenntartásához. így például támogatást nyújt azoknak az új vállalatoknak, új üzemegységeknek, amelyeknél a próba- üzemeltetés a vállalat vagy az üzem hibáján kívül többletköltségekkel jár (munkások betanulása idején alacsonyabb teljesítés, átmenetileg magasabb selejt, illetve nagyobb anyagfelhasználás stb.). Ilyen átmeneti jellegű többletköltó igék fedezésére 1966-ban mintegy 85 millió forint összegű állami támogatást folyósítunk. Az utóbbi hetekben közismertté vált: a mezőgazda- sági termékek felvásárlási árának emelését főleg az tette szükségessé, hogy a mezőgazdasági üzemek az 1966. január elseje előtti árszínvonal miatt többségükben nem tudták biztosítani az önálló gazdálkodás anyagipénzügyi föltételeit, az elhasználódott termelési eszközök pótlásához szükséges pénzügyi alapot. Ezért a termelőszövetkezetek gyakran hitelek fölvételére és — különféle jogcímeken — állami támogatásra szorultak. Az 1968. január 1-ével életbe lépő felvásárlási áremelések jelentősen elősegítik a mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztését, és fontos lépést jelentenek a közgazdaságilag megalapozott árarányok kialakításához. Egy ideig azonban még az új mezőgazdasági árszínvonal mellett is szükség van a központilag nyújtott anyagi támogatásra. A termelőszövetkezetek részére az 1966-ban nyújtandó állami támogatások összege meghaladja a 4,6 milliárd forintot. Ez az érték a következő főbb tételekből áll: Könyvtár egy cigarettás dobozban PILLANAT En megyek! Várandós az asszonyod. Hadd repültek helyetted. vár ram Lakóházam felett vagyok. Két elet ott A tsz-ek építkezéseire, gépi beruházásaira 800 millió Ft A gyenge termelőszövetkezetek támogatására 700 millió Ft Gépátlomási díjkedvezmény és a tsz-eknek átadandó gépállomási gépek javítására 870 millió Ft Talajjavításra és talajvédelemre 480 millió Ft Üt és távvezeték építésére 320 millió Ft Az állattenyésztés állami támogatására 410 millió Ft Rét- és legelőgazdálkodásra 120 millió Ft Fásításra, erdőfelújításra 170 millió Ft Vetőmagra 190 millió Ft Szakember-átcsoportosításra és tanfolyam] célokra 110 millió Ft pegő vízcsapok okozta több- I let-vízfelhasználás és az ér- jvényes vízdíjaknál magasabb önköltség miatt az állam a I lakosság vízellátásához ez évben 75 millió forint támogatást nyújt. A mozik részére 1986-ban 102 millió forint, a színházak részére pedig több mint 150 millió forint állami támogatást biztosítunk. Minden mozilátogató minden alkalommal több mint egyforintos állami támogatást élvez. Az egyes színházlátogatók által ess.sóként élvezett állami támogatás színházanként különböző. Az Állami Operaháznál 68 forint, a Nemzeti Színháznál 36 forint, a Szegedi Nemzeti Színháznál 30 forint, a Pécsi Nemzeti Színháznál 33 forint, a Kecskeméti Katona József Színháznál 18 forint körül alakul. Az 1966. február 1-én életbe lépett fogyasztói ál-változásokról szóló kormánynyilatkozat leszögezte, hogy a a kenyér, a liszt, a tej stb. fogyasztói ára változatlan marad. E fogyasztói árak jelenlegi színvonalának fenntartása számos terméknél csak jelentős összegű állami támogatással lehetséges. Az élelmezési iparnak a tejfelvásárlásra és -feldolgozásra adott állami támogatás például 890 millió forint, a liszttel kapcsolatos állami támogatás pedig több mint 380 millió forint. A gazdálkodó egységek (vállalatok, termelő- szövetkezetek) és állami támogatást élvező különböző intézmények (színházak, mozik, népművelési intézmények stb.) a gazdálkodás jobb megszervezésével, a költségekkel való ésszerű takarékossággal, a minőség javításával (ez áll a kulturális intézményekre is) sokat tehetnek az állami támogatás csökkentéséért. Helyes a kormány törekvése: ahol arra lehetőség van, fokozatosan olyan helyzetet teremtünk, hogy az adott termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatos költségek ne egész társadalmunkat, hanem az adott termék vagy szolgáltatás igénybe Vevőjét terheljék. Az állami támogatás csökkentésével megtakarított pénzeszközök lehetővé teszik, hogy nagyobb összegeket fordíthassunk más területek, ter- illesztésére, a központi célkitűzések megvalósítására, mindenekelőtt az életszínvonal emelésére. Ezért kívánatos, ha a jövőben a dolgozók támogatását igényelve igyekszünk az állami támogatás mértékét a legszükségesebb szintre csökkenteni vagy megszüntetni. E. T. Gyakran ipar-, termelésvagy fogyasztáspolitikai okokból egyes termékek termelői vagy fogyasztói árát oly módon állapítják meg, hogy az állami támogatást — vagy ahogy mondani szokták — árkiegészítést tesz indokolttá. Az árkiegészítések formájában adott állami támogatás sokszor nemcsak a közvetlen támogatást élvező ágazat, hanem közvetetten más ágazat támogatását is jelenti. Az ipar például a nitrogénműtrágya- és a szuperfoszfáttermelés elősegítésére csaknem 990 millió forint árkiegészítést kap, ami közvetetten a mezőgazdaság támogatását is jelenti. A lakosság sokszor nem is sejti, hegy az általa megvásárolt egyes termékek vagy az általa élvezett szolgáltatások mennyi közvetlen állami támogatást tartalmaznak. így például a háztartási mosógép- és centrifuga-termelés elősegítésére ez évben 85 millió foimtos állami támogatást kap az ipar. A távfűtésre ez évben az állam 90 millió forint, a gázgyártásra több mint 100 millió forint árkiegészítést ad. A nyitva felejtett vagy cseJanlta Gyula, a Budapesti Egye lemi Nyomda igazgatója a miniatűr könyvek rajongója. 368 kötetes gyűjteményének első darabját tíz éve szerezíe. Egy nagyobb cigarettás dobozban elférne az értékes kis könyvtár, amelynek parányi könyvremekei XG ország leg'obb nyomdászainak, könyvkötőinek szaktudását dicsérik. Képünkön: Mikroszkóp ikus könyvek a szemüveg mögött. Akik kevesebb eséllyel indulnak oooooqoooooockxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxdooooocxxxxxxxxx)ooooooooooixxxxx Önkiszolgálás — zárt ajtó mögött Furcsa látvány fogadott Január 15-én, amikor odaértem Istvándiban az önkisaolgáló bolthoz. Tiz-tizenöt ember állt sorban. Be akartam menni az üzletbe, azonban figyelmeztettek, hogy nem lehet, álljak a sor végére. Az eladónö hat-hét személyt engedett be egyszerre. Amikor közeledt-m az ajtóhoz, már csak öt embert. A hatodik lettem volna, akkor becsapta az orrom előtt az ajtót, pedig mondtam, hogy megy a buszom. Az volt a válasz: »Nem érdekel, várjon a sorára!« Nem értem, miért csoportonként engedik be a vásá-Iókat, ha már önkiszolgáló a bolt. Vagv talán féln-k tőlük?! Csak erről lehet szó, hiszen áruátvétel sem volt a szóban forgó időben. Mindenesetre elégtelenre vizsgának előttem azon a szombat délutánon az istvándi boltosok. Mayer Gyula gk.-kalauz, Nagyatád AZ ISKOLA nemrég felújított épülete egyedül áll, távol a puszta házsoraitól. Szomszédja nincs, udvara az erdővel érintkezik. Másfél évtizede ugyan még ott vö- röslöttek közelében a közös ' konyhás cselédházak — nyomukat gazzal benőtt halmok I őrzik —, de lakóik elbontot- ■ ták, és egy kissé távolabb, , szép sorban családi házakat | építettek anyagából tágas ud- I varral, belsőséggel. Azóta villanyt kaptak, klubszobát, benne tv-vei; vegyesboltjuk, italmérésük van. Kövesút azonban nem vezet a pusztára. A legközelebbi vasútállomás, Bize négy kilométer- j nyi gyaloglással közelíthető meg, buszmegállót hasonló távolságra találnak. Sok minden változott a j pusztán, hajdani gazdája, gróf Széchenyi Andor Pál nem ismerne rá. Csak az iskola maradt a régi. Igaz, épületét rendbe hozták, ablakait kicserélték, de azért ma is mindössze egy tanteremből áll. Benne együtt mind a nyolc osztály, egyetlen nevelővel! A fiatal tanító példaként mondja: — Amire Marcaliban vagy a többi osztott iskolában heti öt óra jut, nekem 22 perc áll rendelkezésemre, hogy megértessem az anyagot. A tantervi követelmény pedig itt, Gyótapusztán is ugyanaz, mint az ország bármely általános iskolájában. Igen, ez a típusú iskola csak elnevezésében azonos a nagyobb, szakrendszerű oktatást nyújtó igazi általános iskolákkal! Lehetőségeit tekintve azonban alig több, mint a régi elemi iskola, különösen ami a készségek, a gondolkodási képesség és a szilárd ismeretek biztosítását illeti. A kcvesúttnl rendelkező községek felsős tanulói már körzeti iskolába járnak; szállításuk ugyan még sok gonddal jár, de végül is csaknem egyenlő eséllyel indulnak pályát, szakmát választani a nyolcadikos bizonyítvánnyal. És a gyótapusztaiak? Meg a többiek: a dávodiak, a martoniak, a libickozmaiak — hogy csak a marcali járás legnehezebb helyzetben levő mintegy száz tanulóját említsem? JÁRJUK a PUSZTÁT. Bekopogunk a családokhoz, beszélgetünk a szülőkkel gyermekeikről, a tanulásról, a munkáról, a pályaválasztásról. A konyhában fogadnak. Szűk helyiség, a legtöbb háznál döngölt agyagaljazattal. Szegényes bútorzat, festetten ajtók, ablakok. Hiába, nehéz a megélhetés. A másfél évtizede felhúzott házat néhá- nyan máig sem tudták teljesen elkészíteni. Sovány a föld a környéken, és bizony igencsak mélyről indultak el a puszta lakói önálló életük megteremtésének útján. — Talán majd a gyerekek — hangzik sok helyen a bizakodás, de ki nem mondott reménységként ott él valamennyiük gondolatában. Aztán hozzáteszik: — Bár mi se ide vertük volna bele java életünkéit! Máshol kellett volna építeni; faluban, kövesút mentén. De most itt kell élniük. Ide köti őket egy élet munkája: a családi ház. — Ketten pályáztak tavaly középiskolába. Az egyiket 3,8-cal nem vették föl — gyengén szerepelt a fölvételin —, a másik sem sokáig bírta a tempót. Kimaradt — mondja az iskolavezető. — Pedig nem lehet okunk a panaszra. A tanító út mindent elkövet, de hát belátjuk mi, hogy nem versenyezhet egy egész tanári karral — mondja egy traktoros apa, aki tavaly vizsgázott nyolcadikból. — Bejáratnánk mi is Marcaliba a kislányt, mint ahogyan néhányan teszik, de a napi nyolc kilométeres gyaloglást nem bírja — hangzik a másik háznál. A magánházat meg nem tudnánk fizetni. De ha valami állami, közös otthonba el lehetne he- 'vezm őket. . . SZINTE EGYÖNTETŰ A KIVÄNSÄG: biztosítsanak diákotthoni elhelyezést a közlekedésből kirekedt települések felső tagozatos tanulói számára. Az igény egyre sürgetőbb, és jogosságát nem is lehet vitatni. Igaz, hasonló szükség mutatkozik a középiskolások kollégiumi elhelyezésénél is.- Szerintem azonban elsősorban az általános iskolát kell valóban általánossá fejleszteni, azonos föltételeket biztosítani a tanuláshoz az ország valamennyi tanköteles korú gyermekének! Függetlenül attól, hol, milyen körülményekbe született, hova süllyesztette szüleit a feudálkapitalizmus. Mindez — kétségtelen —■ anyasi áldozatot is követel az államtól, eCTy-egv )r től, tsz-től, állami gazdaságtól. De ettől nem szabad visszariadni, ha azt akarjuk, hogy a kulturális forradalom : ne csak az amúgy is kedve- | zőbb helyzetben levő városokban és községekben éreztesse jótékony hatását, hanem a maga kiteHesedésé- ben érvényesüljön az elmaradottabb körülmények között élő nusatai, külterületi lakosság körében is. Ne felejtsük el, nekik még nagy hátrányt kell behozniuk, hogy felzárkózhassanak az i átlaghoz. És ennek leküzdését elsősorban és mindenekelőtt itt kell kezdeni vagy — ha úgy tetszik, a villany,- a tv bizitosüäsa után — folytatni, mégpedig sokkalta gyorsabb ütemben, mint eddig. A megoldás lehetőségét minden járásban meg kell és meg is lehet találni, csak ! fontosságának elismerésére és ennek megfelelő, társadalmi összefogáson alapuló támoga- i tására van szükség valamenv- | nyi felelős szerv, testület részéről. P- U
