Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

Vasárnap, 1966. február 27.

8

SOMOGYI NÉPLAP

STEPHEN LEACOCK:

ŰJGÁZIDÁGHNÉ, ÁRÉGISÉGGYŰJTŐ

O

h, drágám, annyira örülök, hogy' látlak. Aranyos tőled, hogy eljöttél — Jane, ve■ ri!á"hiné

kabátját, kérem —, fáradj be. — Jane, vegye el Nágyvilághi- né kesztyűjét Jaj, mennyire örülök, hogy látlak. Mióta visz- szajöttünk Európából, Charles majd meghalt, hogy megmutassa neked a dolgainkat. (Emeltebb hangon): »Charles! Nagyvilághiné átjött, hogy megnézze a régiségeinket. Hát nem édes tőle...?« A dolgozószobájában van, nem is tudom, hall-e minket Egészen beletemetkezik az olvasásba. Tudod, Charles mindig olyan precíz volt, mint egy tudós, s ha új árjegyzéket kap, teljesen elmélyed benne.

De hát annyi mindent akarok mutatni neked, hogy nem is várom meg, amíg megiszod a teádat... Az az óra a hallban? hogy régiség-e? De még mennyire! Hát nem káprázatos? Salvoletile márka! Hogy mutatja-e a pontos időt? Micsoda ötlet! Természetesen nem! Egyáltalán nem mutatja az időt. Nem jár úgy tudom, sohasem járt. Ezért van olyan nagy kereslet a Salvoletile órák iránt. Tudod, ő volt ama nagy órakészítők egyike. Az ő órái közül egy se járt soha.

»Charles, volt olyan Salvoletile óra, amelyik járt is? Hogyan? Csak az utánzatok. Köszönöm...-« Látod, erről ismered meg a Salvoletile órát Ha valódi, akkor nem jár. Azt mondod, hogy nincs is mutatója? Te jó ég! Hát persze! Nem is volt soha, nem is kellene, hogy legyen. Egy furcsa kis zsibárus boltban találtuk Amalfi mellett, s az ember biztosított minket, hogy soha nem is voltak mutatót Garantálta. Ez csalhatalan jele a valódiságnak. Charles és én akkoriban egészen odavoltunk az órákért, valósággal tanulmányoztuk őket, és abban valamennyi forrásmunka meg. egyezett, hogy egyetlen való- _di Salvoletile órának sem volt soha mutatója. Nézd Csak, mi áll ezen a kis címkén? Akkor ragasztották rá, amikor megvettük, s mi otthagytuk rajta. »No 56f?l. X. Salvoletile falióra, nincs mutatója, nem is volt, nem jár, nem is fog; nincs ingája — lelkes hangon félbeszakítja önmagát —; persze ezt el is felejtettem, ingája sincs, s ez még értékesebbé teszi.

Az a repedés az oldalán? Igen, drágám, látom, hogy azt nézegeted, nem is próbálok füllenteni... Az a repedt ol- ^al, az nem valódi, egy New- York-i szakértővel repesztet- tük meg, miután hazajöttünk. Ugye, kitűnő munka? Látod, egészen úgy csinálta a repedés, mintha valaki rátaposott volna az órára. Azt mondják, minden valódi Salvoletile órára így szoktak rátaposni.

Természetesén a mi repedésünk csak utánzat, de elképesztően ügyesen csinálták. Nem igaz? Ferrugihoz járunk, tudod, abba a kis boltba a Negyedik Avenue-n, ha valamit el akarunk repesztetni. Van olt egy aranykezű ember, bármit elrepeszt

Igein, s aznap, amikor elhatároztuk, hogy ezt az órát kezelésbe kell vennie, elmentünk hozzá. Csodálatos, volt. »Nem igaz, Charles? (Fölemeli a hangját.) Emlékszel arra az emberre, Ferrugi boltjában, aki elrepesztette nekünk az órát?« Félek, hogy nem hallja, de az az ember egészen kiváló szakértő volt, Letette az ó- rát a földre, oldalára fordította, aztán állt, merőn nézte, körbe-körbe járta, és olaszul mormogott magában, mintha ráolvasna. Aztán felugrott a levegőbe, és egyszerre két lábbal rá az órára... szinte elképesztő pontossággal.

A barátunk, Kötőjel Tihamér, tudod, a híres szakértő a múlt héten megnézte az óránkat, s azt mondta, csodálatos. De hozzátette, emlékszem, hogy a legjobb módszer mégis az, ha az ember kihajítja az órát egy negyedik emeleti ablakból. Tudnillik ilyen magasak voltak a házak Itáliában a tizenharmadik században...

ták azt a nagy olasz kanálkészítőt? Kanálucci, persze milyen bolond vagyok« — faragott olyan kanalakat, amelyekkel nem lehetett enni, ekkor aztán a gyűjtők örjöngeni kezdtek a kanalakért...

Az az üvegvitrin, az nagyon érdekes, ugye? Félek, hogy nem is látod jól őket nagyítóüveg nélkül. Tessék, próbáld ki ezt. Tudod, ezek aláírások, bekeretezve, némelyik tökéletes. Az ott Erzsébet királynőé, persze az ember nem találná ki, ha nem tudja. De ha jól megnézed, akkor láthatod a nagy E betűt... ó, dehogy, azt hiszem, az első Péter orosz cáré, az igazán nagyokét az

»A tizenharmadik század az, amire én gondolok^ Charles? Charles! Ügy értem, hogy az volt az a bizonyos időszak, amikor az olasz órákat kihaj i- gálták az ablakon? A tizennegyedik? Ö, köszönöm, drágám!« Mindig olyan kótyagos vagyok ezektől az olasz évszázadoktól.

P

ersze láthatod, drágám, hogy alti régiségekkel foglalkozik, annak egyszerűen muszáj tudnia az évszázadot, különben a legosto- báb bakot lőheti. A minap is egészen vad hibát követtem el egy kanállal: tizenkettedik századi kanálnak neveztem, és valójában a tizenegy és feledni századból származott. S a háziasszonyom, a kanál tulajdonosa — ugyanis gyűjti őket — egészen felháborodott. Tudod, egy tizenkettedik századi kanál gyakorlatilag értéktelen. A nagy olasz kanálkészítők egyike sem született meg egészen a tizenegyedik századig — azazhogy fordítva; no, mindegy, fő, hogy addig nem volt nagy olasz kanálkészítés, amíg a kanalak evés céljára készültek, és csupán a nagy kanálkészítő — »Charles! Hogy hívPapp Árnád:

Egy emlék teliholdja

A négy kerék kotyog, mesélget.

Fgy döccenőre fölneszclsz,

Szekérderékban, széna közt hanyatt heverve hallgatod.

és felkiáltasz — szinte hallom:

Búcsúfiát szorongatsz,

A forgatagban délután

néha majszolsz . . . FÖléd hajol az éj:

égbe szökött kezedből

bölcs gyögybagcly,

/milyen keservesen sirattad!/.

sárgás Hold-félszemével egyre sűrűbben pillog rád . . .

s lm, ott lebeg most fönt

elalszol.

az óriást ballon ...

Stotz Mihály rajza

ember nem tudja megkülönböztetni. De Charles-nak van »kulcsa« hozzájuk.

Van egy emberünk, a High- gaten, az gyűjti ezeket, és mindig megmondja, kié az aláírás. Ez Napóleon. Hát nem csodálatos arra gondolni, hogy ez valóban az ő keze írása ... dehogy, bocsáss meg, hisz ez nem Napóleon, ez P. T. Bármin, ő Napóleon egyik tábornoka volt, azt hiszem. »Charles! P. T. Bamum Napóleon tábornoka volt? A magántitkára, értem, természetesen.«

D

e hisz elfeledkeztem a teádról, igazán kérsz, bocsáss meg. Tudod, annyira belefeledkezem az én régiségeimbe, hogy minden kimegy a fejemből. Kérlek, fáradj a szalonba, és igyál egy kis teát. — Jaj, csak még egy pillanat, mielőtt leülnél, hadd mutassam meg neked ezt a teáskannát. Nem arra gondolok, abban tartjuk a teát, de az semmiség. Azt itt vettük New Yorkban, Hoffanynál, egyszerűen teáíőzés céljából. Természetesen tömör ezüstből készült, de maga Hoffany is bevallotta, amerikai gyártmány, s valószínűleg nem régibb egyévesnél, és előttünk soha senki nem használta. Legalábbis nem tudták garantálni. Kitöltőm a teádat, és utána nézd meg ezt az angyali kis teáskannát a polcon. Kérlek ne nyúlj hozzá, nem bírná ki... Nem... az ott a próba rajta. Ebből tud- . juk, hogy valódi Swaatsmaa- cher. Egyik sem bírja ki az érintést.

Hogy belföldön vásároltam-e? Egek! Dehogyis! Ilyen dolgot itt nem kap az ember. Ami azt illeti, egy kis pálinkamérésben fedeztük fel. »Charles, hogy is hívták azt a helyet Hollandiában, ahol a pálinkamérés volt? Hogyan? Ober-micsoda? Igen, persze, Oberhellandam.«

Ezek a holland nevek olyan »festöiek«, nem igaz? Jártál Oberhellandamban? Nem? Nos, a világ egyik legaranyosabb helye. Semmi különös, csak sok kis furcsa illatú üzlet, telis-tele a legragyogóbb dolgokkal, csupa régiség, és mind törött. Garantálják, hogy semmi sincs az üzletben, amit 'ár száz éve vagy régebben e ne törtek volna ... Lá- i címkét? Hollandul van. poot — azt hiszem, ez ilandul teáskanna — thoret, _z annyi, mint törött, és yhen ... »Charles, mit jelont hollandul az, hogy yhen, a teáskannára írták, drágám, persze, Igen értékes!« De hisz ez természetes.

Hogy jó tea készül-e benne? Azt hiszem, egészen káprázatos lenne a tea, csakhogy szivárog, ez az egy dolog, amiről föl lehet ismerni. Ezt keresik a szakértők egy Swaatsnaa- chemél. Ha nem szivárog, akkor bizonyosan hamisítvány, még húszéves sincs... Hogy ezüst-e? Nem, ez nem annak a próbája. Az igaziak mindig ónból és a pálinkáshordók abroncsaiból készültek.

N

ézd, itt pedig egy régi ivószaru a kilencedik századból, a belsejét csodálatosan finom penész borítja, abszolút képtelenség ilyet hamisítani. Meg is kérdeztünk egy szakértőt, mennyi ideje kell döglöttnek lennie a tehénnek, hogy a szarvát régiségként használhassák, s azt mondta: ezt nagyon nehéz megmondani, de az biztos, hogy hosszú-hosszú évekig... Azt a kis széket egy tehénistálló sarkában találtuk Loch Aberlochertyban. Fejőskor használták, s ott van két másik, ugye, gyönyörűek? Bár az nagyon helytelen, hpgy két egyforma szék legyen ugyanabban a szobában. Talán a tizenötödik századból valók, talán nem ... Erről jut eszembe, levelet kaptam Janetól, tudod, Jane a nővérem. Valahol egy bájos kis bretagne-i faluban talált egy asztalkát, amely kitűnően illene a kártyaszobánkba. Azt mondja, hogy teljesen elüt mindentől, ami abban a szobában van, és egyébként is semmi köze sincs a kártyához. De hadd olvassam föl neked a levelet, lássuk csak, innen:

».;; aranyos pici asztal. Valószínű, hogy eredetileg négy lába volt, és még most is van kettő, ami állítólag nagy nyereség, mert sok embernek meg kell elégednie eggyel. Az ember elmagyarázta, hogy oda lehe támasztani a falhoz, vagy felfüggeszteni a mennyezetre ezüstláncon. Az asztal egyik táblája hiányzik, de azt mondják, hogy ez nem jár semmiféle következménynyel, a bretagne-i asztalak legértékesebb példányai általában hiányos táblával készülnek.«

Ugye, elbűvölően hangzik? »Charles! Éppen most olvastam fel Nagyvilághinénak Jane levelét a bretagne-i asztalkáról. Nem gondolod, hogy máris sürgönyöznöd kellene érte? — Igen. szerintem is ez a helyes. És Charles! Kérdezd meg tőlük, hogy mennyi felárat kémek azért, ha kiütik az egyik lábát?« És most, drágám, igyunk végre egy kis teát. Különös fajta, igen régi tea, amelyet olajoshordóban rothasztottak, biztosan élvezni fogod.

Fordította: Zilahi Judit

•Stephen Leacock világszerte Ismert amerikai humorista. 1369-ben született Angliában. Még gyermek, amikor szülei Kanadába költözve farmerkodással, majd más foglalkozással próbálkoznak, hogy me:í- élhetésük't biztosítsák. C-:ak nagy- nélkülözések árán sikerül elvégeznie középiskolai, majd egyetemi tanulmányait. Filozófiai doktorátust szerez. Elsó Írásait, társadalombíráló és az arisztokrácia vlsz- szásságait célba vevő humoros cikkeit 1891-ben közölték. Elsősorban leleplező művei tettek szert nagy népszerűségre. 75 éves korában, 1944-bem halt meg.

Egy kis nyelvművelés

A földrajzi nevek helyesírása (II)

Most olyan földrajzi nevek helyesírásával foglalkozunk, amelyeknek írásképében egy új jel, a nagykötőjel tűnik föl. Azonkívül a különírandó elemekből álló földraja neveket tárgyaljuk.

A nagykötőjel ugyanolyan, mint a gondolatjel, csak a gondolatjel előtt és után mindig kell_ hézagnak lennie, a nagykötőjel pedig hézag nélkül kapcsolja ö&sze a szavakat, tehát sem előtte, sem utána nem szabad közt hagyni. Úgyis megfogalmazhatjuk, hogv megnyújtott nagyobbfajta kötőjel; ezért nevezték el nagykötőjelnek. Azt mondtuk: új jel. Régebben is előfordult, de csak 1954-i, új helyesírási szabályzatunk adja neki a nagykötőjel nevet, s írja le használatát. Jól szolgál bennünket a földrajzi nevek írásában is, tulajdonneveket a valamitől valameddig viszonyában kapcsolunk össze vele. A legegyszerűbb eset a kö- veiikezőféle: Budapest—Kaposvár, Budapest—Győr—Hegyeshalom. Ezt a j elölésmódot csak akkor használhatjuk, ha az említett helységeket összekötő útvonalat értjük. Ha csak fölsoroljuk a helységeket, akkor persze vessző való a -nagykötőjel helyett; például ilyenkor: Budapest, Győr, Hegyeshalom érintésével mentünk Bécsbe. Hogy írjuk az ilyen tulajdonnév! kapcsolatnak melléknévi alakját? így: budapest—kaposvári. Megmarad a nagykötőjel, de kis kezdőbetűvel írjuk mind a budapest-szót, mind a kaposvári-1. Már többször kérdezték tőlünk, miért kell ilyenkor kisbetűvel kezdeni az első helységnevet, hisz annak a végén nincs ott az -f mellék- mévképző. Igen ám, de mikor ezt mondjuk: budapest—kaposvári, akkor hozzáértjük azt az -i képzőt a budapest-hez is; a budapesti—kaposvári helyett így beszélünk: budapest—kaposvári. Vegyünk még egy példát, hogy egészen világos legyen a dolog! A budapest— bécsi1: gyorsvonat. Nemcsak a bécsi kis kezdőbetűs, hanem az előtte levő budapest-szó is, hiszen a budapest-bécsi kifejezésben az -i képző a budapesi- elemet is megilleti; a budapest—bécsi együtt melléknévi jelzője a gyorsvonat főnévnek. A budapest—bécsi közül tehát ne felejtsük el a nagykötőjelet! Hasonlóképpen ezt szoktuk mondani: a budapest— győr—hegyeshalmi vasútvonal; mind a három heljség- nevet kis kezdőbetűvel írjuk, mert az utolsónak a végén levő -i képzőt az első kettőhöz is odaértjük, de csak egyszer tesszük ki.

Mi történik, ha ilyerí nagykötőjellel egybefűzött földrajza tulajdonnévi kapcsolat egy ehhez járuló földrajzi közszóval egészül' ki? Így írjuk például ezt: a Volga—Don-csator- na. Tehát persze nagy kezdő- betűs a két tulajdonnév, és megmarad köztük a nagykötőjel; a csatorna földrajzi köznév kisbetűs, és közönséges kötőjellel kapcsolódik. Hogyha -i melléknévképzővel toldjuk meg ezt az alakulatot, minden változatlan marad, a toldalékolást nem számítva: a Volga—Don-csatornai. — Ha úgy keletkezik földrajzi tulajdonnév, hogy két vagy több önálló, egyenlő rangú közszót kapcsolunk össze, például ezt a két népnevet: német —lengyel, akkor nagykötőjelet teszünk közéjük; a tulajdonnév: elnevezésben . nagybetűvel kezdjük őket, a hozzájuk csatlakozó földrajzi köznevet pedig közönséges kötőjellel függesztjük oda: Német-Lengycl- alföld. Ugyanígy írjuk ezt is: S omo gy—Tóin ai - domibvi dék. Ha ilyen alakulatból lesz -i képzővel melléknév, akkor már jobban megváltozik az eredetinek a képe, mert az elemek köznevek. Ez lesz belőle: Somogy—tolnai-dombvidé- ki; itt a somopií-elem nem .tulajdonnévi,. hanem közszói értékűimért — mint tudjuk — a tolnai-hoz hasonlóan a so- mogyi melléknévvel azonos értékű. A másik példa: német— lengyel-alföldi. Tehát ebben is kis kezdőbetűs valamennyi elem. Az -t toldalék kötőjel nélkül tapad az alapformához.

Most lássuk a különírás eseteit!

Az utcanevek írásában sokan eltérnek a mai szabályzattól, mert csak a régit ismerik, még azt tanulták az iskolában. 1954 óta nem használunk kötőjelet az utcanevekben (egyébiránt az intézmény- nevekben sem), pontosabban szólva nem kapcsoljuk kötőjellel, hanem különírjuik az utca, út, körút, tér, fasor, köz, rakpart stb. szót, például: Múzeum körút, vagyis nagybetűvel kezdjük az utcanevet, hisz tulajdonnév, de különírjuk és kisbetűvel kezdjük a körút szót. Más példák: Cukor utca, Haris köz, Szabadság tér, Rózsák tere, Petőfi Sándor utca, Nagy Lajos király útja, Kupa vezér útja, Bécsi kapu tér, Szabad sajtó út, Fehér Hajó utca (a Fehér Hajó vendéglőről nevezték el). A melléknévi származékokban semmi sem változik meg az -i képző hoz- zátoldásán kívül, minthogy különírt elemekből álló nevekkel van dolgunk: Múzeum kör - úti, Cukor utcai, Haris közi, Szabadság téri, Rózsák téri, Petőfi Sándor utcai, Nagy Lajos király úti, Kupa vezér úti. Bécsi kapu téri, Szabad sajtó úti, Fehér Hajó utcai. Ha újabb jelzővel bővül az utcanév, így írjuk: Alsó Törökvész út, Felső Sas utca, Régi Fóti út; az -i képző nem változtatja meg az alapformát: Alsó Törökvész úti, Felső Sas utcai, Régi Fóti úti. Hogyha az alapszóban kötőjel van. az természetesen megmarad az utcanévben is: Csörsz-árok utca, Duna-dűlő út, Mátyás-hegyi út; Csörsz-árok utcai, Duna- dűlő úti, Mátyás-hegyi úti.

A megyék nevében mindig különírjuk a megye szót: Pest megye, Somogy megye; a többtagú megyenevekben a tulajdonnévi elemek közé egyszerű kötőjelet teszünk: Győr- Sopron megye. A megyei szót is különírjuk (az 1950 előtti írásmódtól eltérően): Pest megyei, Somogy megyei; Győr- Sopron megyei. A járások neve kis kezdőbetűs, és külön szó a'játís; járási: fortyódi járás, orosházi járás, pápai járás; fonyódí járási, orosházi járási, pápai járási.

Ha több leülönírt elemből álló alakulathoz földrajzi vagy más közszó csatlakozik, kötőjellel kapcsoljuk hozzá: Első Vas /megyei-mellékcsatorna. Nagy Szent Bernát-hágó; Első Vas megyei-mellékcsatornai, Nagy Szent Bernát-hágói. Ha elöl van a köznév, akkor is kötőjellel kapcsoljuk, a 'különírt rész pedig változatlan marad: Nagy-Neve York; Nagy- New York-i. A különírásos szókapcsolathoz kötőjellel csatlakozik a képző, ha az utolsó elem tulajdonnév.

Különírt formájúak az ilyenféle államnevek: Magyar Nép- köztársaság, Osztrák—Magyar Monarchia, Dél-afrikai Köztársaság, Amerikai Egyesült Államok, Togo Köztársaság, Brit Honduras; melléknévi származékuk: magyar népköztársasági, osztrák—magyar monarchiabeli, dél-afrikai köztársasági, amerikai egyesült államokbeli, Togo köztársasági, de: brit hondurasi (kisbetűs brit- mért nem tulajdonnév). — Az államnevekhez hasonlóan írjuk a gazdasági földrajzi körzetek nevét: Közép-dunántúli Iparvidék, Központi Ipari Körzet; közép-dunántúli iparvidéki, központi ipari körzeti.

Nem írhatjuk egybe a birtokos jelzős szó-ka pcsL’ a tokát: Duna—Tisza köze, Dvni mente, Tisza melléke, T*‘ vasvár vidéke; Duna—Tisza i, Duna menti, Tisza mell' Kaposvár vidéki (azért írjuk külön, mert nincs Duna-ment, Tisza-mellék, Kaposvár-vidck összetételünk!).

Különírjuk: Fertő tó, Mátra hegység, Tisza folyó, mivel az elsőtag egymagában is él: Fertő, Mátra, Tisza (a tó, hegység, folyó csak értelmezője az előtte levő névnek, nem ösz- szetételi utótag!); -i képzősen szintén külön maradnak: Fertő tói vagy tavi, Mátra hegy- ségi. De (mint tudjuk): Velencei-tó (kötőjellel, mert a Velencei szót nem használjuk a Velencei-tó értelmében).

Dr. Ferenczy Géza, az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa