Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 196«. február SS FULBRIGHT: Az Egyesült Államok nem mutat hajlandóságot kompromisszumra Rusk őrizettel távozott Saigon, február 19. I A legutóbbi 24 órában az amerikai légierő 29 be­vetésben támadta a VÖK területét. Egy amerikai repülőgép Hanoitól 140 kilométerrel délnyugatra le­zuhant. kétfőnyi legénysége életét vesztette. Az ag- resszorok újból támadt ik Dinh körzetét is. A Guam szigetéről felszállt B—52-es nehézbombázók Thay Ninh tartományban, Sa'gontól 120 kilométerrel északnyugatra a dél-vi;ínami szabadságharcosok egyik föltételezett támaszpontját bombázták. Az amerikai gépek két ízben visszatértek a célpont fölé, és újabb fegyveredet próbáltál: ki. amelyek a partizánok alagút-rendszereinek szétrombolására szol­gálnak. Dél-Vietnamban a harci te­vékenység igjen alacsony szín­vonalú. Saigonban hivatalosan kö­zölték, hogy az amerikai csa­patok megkezdték az An Lao völgy kiürítését. Mint isme­retes, ebben a. körzetben 15 000 amerikai katona indí­tott hadműveletet, de a sza­badságharcosok, akiknek a völgy évek óta egyik kiépí­tett támaszpontja, kicsúsztak a gyűrűből. A saigeni kor­mány — mint az AP írja — »-vagy nem hajlandó, vagy nem képes« a terület k’ "iái ellenőrzésének biztosítására, így a völgy hamarosan ismét a partizánok ellenőrzése alá kerül. A völgy mintegy tízezer lakójából az ameri­kaiak mintegy ötezret ma­gukkal vittek. nyékhez méltó őrizet kísére tében távozott a szenátusból. Az AFP ég az AP tudósítá­sa szerint egyre kevésbé való­színű, hogy a Biztonsági Ta­nács februárban összeül a vietnami kérdés megvitatásá­ra, mivel Macuinak, a tanács soros elnökének tárgyalásai idáig semmiféle eredményt nem hoztak. A japán ENSZ-küldött az AFP értesülése szerint most azt tervezi, hogy levelet in­téz V Thant főtitkárhoz, és ebben leszögezi:. A Bizton­sági Tanács tagjai egyetérte­nek abban, hogy a vietnami kérdést a genfi egyezmények keretében kell megoldani. RÖVIDEN Kozmosz 109. A Szovjet­unióban Kozmosz 109. jelzés­sel szombaton újabb mester­séges holdat bocsátottak fel. Hat időzített bomba rob­bant Peru fővárosában pén­tek éjjel. A bomoíiK t . ,a­ros hat különböző pontján helyezték el. Norodom Kantol kambod­zsai miniszterelnök elrendelte az Ázsia-alap elnevezésű amerikai irányítású társaság ! Phnom Penh-i szervezetének j feloszlatását. A szervezet kommunistaellenes könyvtá­rakat és felvilágosító szolgá­latot tartott fenn. Befejezte kairói ülésszakát ! szombaton délelőtt az EAK ' és Irak közös politikai ta­nácskozó testületé. A Kub- J beh-palotában Nasszer és j Aref elnökök elnökletével j tartott záróülés után Aref I marsall hazautazott Bagdad­ba. A Szovjetunió Legfelsőbb lanácsának Elnöksége az or­szág erdőgazdasága irányítá­sának megjavítása céljából országos és köztársasági szin- | ten működő erdőgazdasági i állami bizottságot létesített. í Nagy bányászt üntetés volt a Ruhr-vidéki Gelsenkirchen- ben szombaton délelőtt. Több mint tízezer ember tüntetett a »Graf Bismarck« bánya tervezett bezárása ellen. A bánya bezárása következté­ben 6700 ember veszítené el ' munkahelyét. Washing’on, február 19. Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága egyelőre be­fejezte rendkívüli érdeklődés­sel fogadott vitáját a vietna­mi kérdésről, miután mind Humphrey alelnök, mind Mc­Namara hadügyminiszter meg­tagadta, hogy nyilvános ülé­sen válaszoljon a szenátorok kérdéseire, Ball külügyminisz­ter-helyettes pedig közölte, .hogy fQlpjteseiitől kapott uta- y sitása értelmében nem jelen­het még a bizottság előtt A péntek délutáni ülésen ismét éles hangú vita folyt le a bizottság elnöke, Fulbright . szenátor és a tanúként meg­idézett Rusk külügyminiszter között. Fulbright kétségbe . vonta a kormány által han- gozatott »békés törekvések« őszinteségét. Mint mondotta, megítélése szerint az Egye­sült Államok nem mutat haj­landóságot semmiféle komp­romisszumra, hanem teljes ka­tonai győzelmet akar elérni Vietnamban, bár ez az álta­lános vélemény szerint meg­valósíthatatlan. Rusk nem tudott hathatós érveket szembeállítani Ful­bright megállapításaival, csu­pán annyit mondott, hogy a szenátusnak »újabb szavazás­sal módjában áll megvonni a korábbi felhatalmazás érvé­nyét«. Morse szenátor Rusk- nak válaszolva azt mondotta, hogy hamarosan sor kerülhet ilyen szavazásra. Rusk nagyarányú biztonsá­gi őrizet védelme alatt hagyta el az amerikai szenátus régi épületét, ahol a vietnami há­ború ügyében tanúskodott a külügyi bizottság nyilvános ülésén. Miközben ugyanis ' folyt a szenátus külügyi bi- • zottságának televízión közve­tített vizsgálata, egy isme­retlen felhívta a baltimore-i rádióállomást, és kijelentette, hogy le fogja lőni a külügy­minisztert, amint elhagyja a szenátus épületét. így aztán Rusk a vietnami körülmé­Balatonboglári üdülőnk- j be helybeli vagy kör­nyékbeli lakost kere- I sünk gondnoknak, I vagy üdülési adminisztrátornak Lakást nem biztosítunk. Rövid életrajzot kérünk iskolai végzettség és szakmai gyakorlat fel­tüntetésével »Napsu­gár« 2919 jeligére a Fel- szabadulás téri hirdető­be. (2919) Hétfőn hoznak ítéletet a Njono-perben Djakarta, február 19. Szombaton délelőtt befeje­ződött Djakartában Njono perének tárgyalása. Előbb a védelem képviselője szólalt fel, majd Njono beszélt saját védelmében. Sunito asszony, Njono védőügyvédje hangoz­tatta, hogy a vádlott ártat­lan az ellene emelt vádak tekintetében, nem vett részt állam- és kormányellenes ösz- szeesküvésben és lázadásban. Megemlítette, hogy az Indo­néz Kommunista Párt veze­tői, így Niono is az elnök és a kormány érdekéit véd­ték. Njono hangoztatta, hogy o.z Indonéz Kommunista Párt mindig támogatta Sukarno elnököt és kormányát, és ö maga is Sukarno támogatója. Emlékeztetett arra is, hogy az elnök a rá gyakorolt nyo­másnak ellenállva, mindmáig nem tiltotta be az Indonéz Kommunista Pártot, sőt nem nyilvánította felforgató szer­vezetnek sem. Az államren­det a tábornokok tanácsa ve­szélyeztette. A Njono-per záró aktusa az ítélethirdetés lesz: a kü­lönleges katonai bíróság hét­fő este 8 órakor ül össze az ítélet meghozatalára. Az íté­let ellen fellebbezésnek he­lye nincs. Ha Njonóra halá­los ítéletet szabnának ki, ke­gyelmi kérvénnyel fordulhat Sukarno elnökhöz. (MTI) I tSQ 1 •'.'5A TÍMÁR EDE: ás ' ., v»*v4 48 V*YV-.S; AMERIKAI ySífcA i- ’ 1- '-iß-'.w+ti TÖRTÉKETEK A háború befejezésétől kezdve az USA folyton bele­avatkozott Mexikó bel- és kül­politikájába. Porfirio Diazt, Mexikó dik­tátorát az USA minden tekin­tetben támogatta, s nagyon rossz néven vették a Fehér Házban, amikor a véres kezű diktátort a nép elűzte. Taft elnök azon nyomban — Henry I. Wilsonnak, az USA mexikói nagykövetének vezetésével ösz- szeesküvést szerveztetett Diaz utóda, Madero ellen. Propa­gandával, pénzzel és fegyve­rekkel támogatta a lázadókat, akik aztán Madero elnököt el­fogták és agyonlőtték. A meggyilkolt elnök utódát, Huertát tulajdonképpen az amerikai nagykövetségen - »ne­vezték ki«. Huerta azonban nem sokáig ült az elnöki székben. Az ő személye sem tetszett az új amerikai elnöknek, Wilsonnak, Huerta túlságosan szaros kap­csolatot épített ki az angol olajérdekeltségekkel. Wilson ezért elhatározta, hogy meg­szabadul tőle. Nem volt haj­landó elismerni Huerta kor­mányát, hanem pökhendi mó­don kijelentette: — Majd én megtanítom a dél-amerikai köztársaságokat, hogy rendes embereket vá­lasszanak elnöknek! Wilson úgy értette, hogy a dél-amerikai köztársaságokban csak olyan elnök lehet, aki Washington nótájára táncol, és gondolkodás nélkül aláve­ti magát az amerikai érdekek­nek, a Fehér Házból érkező utasításoknak. Wilson nyíltan kijelentette: — Ha Huerta tábornok nem mond le, az Egyesült Államok kötelessége lesz, hogy kevésbé békés eszközökkel távolítsa el helyéről. E kijelentés után Wilsonnak kapóra jött egy kis incidens. Néhány, Tampicóban tartóz­kodó amerikai katona — nő­ügy miatt — verekedésbe ke­veredett helybeli mexikói fia­talemberekkel. Ezt az ameri­kai diplomácia hamis beállí­tásban felnagyította, s ürügyet kovácsolt belőle arra, hogy 1914 áprilisában csapataival megszállja Mexikót, s elfoglal­ja Veracruzt is. A megszállás majdnem kirobbantotta a má­sodik amerikai—mexikói há­borút. Huerta természet“?:»' kénytelen volt lemondani el­nöki tisztségéről. VARO BOMBAY Mintha az »Egymillió fon­tos bankjegy« statisztája lennél, úgy érzed magad az óriási metropolis központi részeiben: az üzleti negved nagy kockás járdáin, a hű­vösen előkelő Viktória-kora- beli paloták között, amelye­ken kis angol feliratú réz­táblák jelzik diszkréten a nagy cégeket; az angol ne­vű utcákon és a jókor ala­pított üzletekben; az ango­lok és késő indiai száza­dok összevegyült, cikornvás stílusában épült középüle­tek negyedében, amelynek szimbolikus szíve a csoda­szép Királynő Nyakéke öböl tövében terpeszkedő diadalív. Ez az India Gate, India Kapuja, hogy vörös kőboltozatával állítson em­léket az e helyütt indiai földre lépett György király­nak. De ez csak »egy« Bombay. Mert találkozhatsz egynéhánnyal, amikor órák hosszat kanyarog a kocsi a széles körutakon vagy a biztos eltévedéssel fenyege­tő utcarengetegben, egészen ki a messzenyúló előváro­sokig. Az egyik, a szűk sikáto­rok Bombay-ja: ahol állrr.- dóan sovány fejek serege kandikál ki az üveg nélkü­li ablakokon; a másik a nyomortelepeké, ahol hul­lámlemez és egyéb városi maradék a kunyhósorok al­kotója; máshol meg egy másik öböl karéján a leg­modernebb paloták és a nyolc-tíz emeletes szuperla­kóházak Malabar-dombja. E domb komor nevezetessége a Hallgatás-tornya, melyre a párszi vallásűak teszik ki az elhunytak tetemét a ke­selyűknek. Bombay még korántsem India, túlságosan angol, túlságosan »nemzet­közi«, de azért már ízelítőt adhat az indiai szubkonti- nensből, hogy aztán a f p szüntelen módosuljon az európányi ország más-más vidékein. S kit válasszon az ember ebből az irdatlan nagy, fül­ledt, kusza világvárosból? Valamelyik, üzletébe bevon­szoló szívós kereskedőt; vagy azt a keletien udva­rias és nyugatian fölényes Hasonlóan arrogáns módon járt el Wilson 1916 márciusá­ban is. Katonáival Pancho Villát, a mexikói nép szabad­ságharcának vezérét üldöztet- te, és az amerikai csapatok behatoltak Észak-Mexikóba. Parcho Villának az volt a »bűne«, hogy engesztelhetetle­nül gyűlölt minden jenki be­tolakodót. S bár politikai né­zetei merőben ellenkeztek Mexikó akkori elnökének, Carranzának felfogásával, mégsem volt hajlandó az USA biztatására ellene támadni. Ez persze nem tetszett Wilsonnak. Katonákat, fegyvereket küldött liát Villa ellen. Később pedig előkészítette és megszervezte a feledhetetlen emlékű hős népvezér orvul való meggyil­koltatását. A Wilsont követő elnökök is állandó nyomást gyakorol­tak a mexikói forradalomra. Az USA vezető köreinek pél­dául sehogy sem tetszett az új mexikói alkotmány 27. és 123. cikkelye. E két cikkely ugyanis a földkérdés és a munkaügy demokratikus ren­dezésére vonatkozik. Az USA arcátlanul azt követelte, hogy ezeket a cikkelyeket az ő kí­vánságainak megfelelően mó­dosítsák. Doheny és más olaj­mágnások azonban kereken ki­jelentették, nem hajlandók fi­gyelembe venni ezeket az al­kotmányos Intézkedéseket. 1921-ben az USA Harding- kormányának külügyminiszte­re, Hughes megpróbálta arra kényszeríteni Obregon mexi­kói elnököt, hogy hajtson fe­jet a Wall Street utasításai “lőtt. s akkor az Egyesült Ál­lamok elismeri Mexikó kor­mányát INDIÁBÓL I. házigazdát, aki a tengerbe másodpercek alatt belebukó napot prezentálta az e lát­ványnál is csodálatosabb la­kása erkélyén; vagy a sűrű hajú és sötét bőrű. félmez­telen útépítő munkások kö­zül valakit? Talán mégis Mehtát is­merem a legjobban Bom- bay-ből, a rendőrt, aki rö­vid nadrágban és cing r lá­bán térdzoknival posztolt éjjelente a szálloda előtt. Mindannyiszor beszélgettünk, igaz, csak az egyik boy tol- mácsi segítségévei, mert bármennyire meglepő, ko­rántsem általános az angol nyelv az egyszerű indiaiak körében. Mehta mindig szé­les és fehér fogú mosollyal üdvözölt, s míg beszélget­tünk, méteres bambuszrúd- jával. e fegyverével és ha­talmi jelképével, piszkálta a kövezetét. 26 éves volt, és bűnesetekről, szemtelen kol­dusokról meg valamerre a városban azon a héten fe­ketehimlőben meghalt em­berekről mesélt. De a legér­dekesebb az volt, amikor a családját szóba hozta. Kide­rült, hogy felesége és két lánya valamerre Delhi mel­lett él, csaknem ezer kilo­méterre. Mehta egy évben egvszer látogat haza. — még nagyon jó — mondta —, hiszen sokan évekig s~m jutnak vissza, ahonnan jöt­tek. — S elmesélte, hogy itt az ő körzetében, akiket éjjel az utcán aludni látok, több­nyire messzi földről jöttek — Ha sötétebb a bőrük, ab­ból tudhatja, hogy dél-in­diaiak — magyarázta. Neki köszönhetem, hogy ettőlfog- va mindig rákezdtem — ha alkalmam nyílt — a munká­sok eredetére, s így vált közvetlen tapasztalattá a csak statisztikából ismert tény, hogy az indiai váro­sokban százezerszám talál­kozhatunk a megélhetést re­mélő vidékiekkel, a hatal­mas és sokszor reménytelen belső emigráció vándoraival. HYDERABADj Mint akit bolha csípett meg, úgy ugrottunk a vo­natablakhoz a hyderabadi Az USA kormányának tá­mogatására számítva a Mexi­kóban működő amerikai olaj- társaságok megtagadták a me­xikói kormányrendeletek vég­rehajtását s az adófizetést. Az olajmezőkön kitörő munkás­megmozdulások ellen pedig felvonultatták az USA hadi­flottáját és tengerészgyalogsr- gát Az újabb háború kitöré­sét csak az USA népének jó­zan magatartása és Mexikó szilárd ellenállása akadályo/.- fca meg. Harding elnök utasítására Hughes külügyminiszter aztán nem kevesebbet követelt Ob- regón elnöktől, mint azt, hogy az Egyesült Államok ellenőriz’- liesse a mexikói választásokat, deportálhasson az országból minden radikális személyise­get, s a mexikói törvények ti­lalma ellenére tekintsék ér­vényesnek mindazokat a kon­cessziókat, amelyeket annak idején Diaz engedélyezett az USA konszernjei számára. Az Egyesült Államok to­vábbra is szüntelenül beavat­kozott a mexikói forradalom harcaiba. Franklin D. Roose­velt elnök például 1938-ban Cardenas elnök államosítási programját azzal akarta meg­akadályozni, hogy megszüntet­te az USA rendszeres mexikói ezüstvásárlásait. Ez a lépes majdnem pénzügyi pánikot okozott Mexikóiján. Mexikóban még ma sincs teljes nyugalom. Az amerikai olaj-, gyümölcs- és egyéb mo­nopóliumok minden eszközzel igyekszenek befolyást gyako­rolni a mexikói politikára, s ehhez természetesen Washing­ton teljes támogatását élvezik. (Folytatjuk.) állomás előtt, a gravitáció megcsúfolásának tűnő, egy­másra hányt méteres »ka­vicsok« láttán. A lcömyék tele , van ezekkel a furcsa kövekkel. mintha tűzhányó vetette volna ki őket, hol­ott Hyderabadot csak Ids lombok tarkítják meg egy özepes hegy. várromokkal. Hyderabad két város, mert ikre van: Secunderabad. De senki sem tudja pontosan meghatározni, hogy hol a határ. Soká!« — én p:st- budai szemlélettel — a fo­lyót hittem választónak, sokoldalú hídjaival, de ép- úgy nem az, mint a kis,vi­torlázásra alkalmas város- középi tó sem, amelybe fur­csa módon közepéig szalad be a villanyoszlopok sora. hogy ott bukjon a víz alá, eááltal külön feladatot ró­va az előkelőek vitorlás­klubjának versenyzőire. A hatalmas mecset, a sok hagymakupola és a többi mozlim palota ellenére ár­nyas kisváros a másfél mil­liós Hyderabad. Sehol any- nyi biciklit nem láttam, mint Hyderabad főutcáin, ahol óriási tömegben és bravúros keleti ügyességgel hajtanak, a kerekesek. A gyáros, akivel Hvdera- badban ismerkedtem meg, több magyar szakembert is foglalkoztat. (A magyar mér­nökök és szerelők vittek le a hétvégi vitorlás verse­nyekre.) A modem indiai flr’-*~nnber prototípusa is lehetne. Kitűnő tartású (sok gazdag vagy méginkább fél­gazdag indiai »elengedi ma­git«, mintha a szétfolyó kövérséggel is reprezentálni akarná kiemelkedését a sze­gények tömegéből), teljesen európai öltözetű, és Oxford­iján szabott az angolsága is. Finoman, a nagyon gazdag emberek módiáli 'magabiz­tos, mindig úgv irányítja ,a társalgást, hogy az az őt érintő témákra korlátozód­jék. Ez a telepe 1965 tava­szán már majdnem kész volt. Magyar üzleti kooperáció­val épült — sokfelé talál­kozhatunk Indiában szé­pen gyarapodó gi«Jas"gi kapcsolataink konkrétumai­val. különösen a nagysze­rűen fejlődő hyderabadi gyárvárosban. Mr. Varadar­jan, a gyáros már új lehe­tőségek után kutat. A be­szélgetésen ott a húsz év körüli unokaöccse, aki nyilván most szerzi a ta­pasztalatokat a későbbi üz­letvezetéshez. A főnök és a gyártelep több mérnöke is járt már Magyarországon, s Mr. Varadarjan kitűnően ismer több vidéki várost is, s persze a Balatont. Nem véletlenül jöttünk ide, jellemző erre a mo­dem tőkéstípusra a »szociá­lis gondolkodás«, erről szánt nekünk egy kis leckét. Mrsutt is láttam Indiában az állami gyár mögé épí­tett lakótelepet, de a ma­gántőkés is igyekszik. Az ő befektetéséhez mérten nem fizet túl sokat, de ha az indiai viszonyokkal vetjük egybe a gyári munkások ke­resetét, azt úgyszólván feje­delmieknek nevezhetjük. Varadarjan büszkén mu­tatja a túlsó asztalnál ebé­delő munkáslányokat (a gyárban sok a fiatal és sok a lány is — persze keve­sebb bérért — némelvik már magyar mondatokat tud). De azért amikor kime­gyünk, belebotlok vagy egy tucat lányba, amint kint ül az épület mögötti köveken, mert nekik mép a szociális étkezde is megfizethetetlen. (Folytatjuk) Avar János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents